Petőfi Népe, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-18 / 296. szám

1990. december 18. • PETŐFI NÉPE • 5 ERDŐ, ERDŐ, ERDŐ A természet ellenében? / A Választási hadjárat idején tűnt fel többször a tv-képernyőn egy „amúgy” egészen jól össze* állított filmecske1. Arról szólt, hogyan tesszük tönkre élő kör­nyezetünket. Ebbe a filmbe azonban —* ki tudja,; hogyan — belekerült egy képsor: szuper kis Makeri gép vágja a fákat. A dolog innen nagyon is felemás lett. Az ugyanis több mint biz­ton feltételezhető, hogy ahol ilyen géppel vágják a fákat, ott gazdálkodást folytatnak: telepí­tenek, illetve folyamatosan gon­dozzák is az erdőt. Egyszóval: szó sincs az élő növényzet tönk­retételéről, sőt. Törvények, sorrendek Igaz viszont, hogy az erdészet igencsak szeme előtt volt és van az embereknek. Mária Terézia tanácsadóinak föltűnt, hogy a kohók, bányák szaporodtával csökken az erdőterület, lévén ezek igen faigényes iparágak. Az okos asszony nemigen tétová­zott, . megalkotta az Erdőrend- tártást; 1769-ben. Alig több mint száz év múlva, 1879-b'en.az Országgyűlés elfogadta az Erdő­törvényt. Most, több mint száz év múlva, ismét a törvényhozók napirendjére kerül az erdő. Nem mindegy persze, hogyan illeszkedik a törvények sorrendjébe az erdővel foglalkozó. Mert, mondjuk, ha megalkották volna — voltak ilyen elképzelések — a vadászati tör­vényt, ami csak az erdő „mellék­használatára” vonatkozik,1 akkor az átfogóbb törvényekbe vajon ho­gyan lehetett volna illeszteni ezt a részre vonatkozó rendelkezést? A logika azt diktálja, hogy a priva­tizációs törvény, a földtörvény, a környezetvédelmi (természetvédel­mi), az erdőtörvény és a vadászati törvény legyen a sorrend. Az erdőnek sajátos a logikája — segít'Göbölös Antal, a Kecske­méti Erdőfelügyelőség vezetője. — Öt fa még nem erdő, viszont a természet erdőtömböket alakít. Ezt követte a gazdálkodás is, ami­kor például az Alföldön erdősítést kezdett. Ezekben a tömbökben az ökológiai (természeti) és ökonó­miai (gazdasági) viszonyokat elő­nyösen lehet kiaknázni. Ez azt je­lenti például, hogy több község ha­tárában fekvő erdők ugyanazt a tömböt alkotják. Míg az egyik vé­gén vágásérettek a fák, addig a má­sikon telepítésre vár a terület, vagy' éppen még évek gondozómunkája szükséges a gazdaságos kitermelé­sig. Gazdaságossági oldalról meg­közelítve,1 a tömb egyik területén már eladhatóvá értek a fák, míg a másikon, bizony, csak nagy költsé­get jelentenek az erdő tulajdonosá­nak, kezelőjének. Kinek a kasszája ? És máris a privatizációnál tart­hatunk. Az Országos Erdészeti Egyesület véleménye szerint a klasszikus erdőgazdálkodásban nincs helye a privatizációnak. Egy erdő öt fáját — pontosan az előbbi logika alapján — nevesíteni ugyan lehet, de kivonni az egész erdő­tömbre vonatkozó gazdálkodási tervből nem. Véletlen sem marad­hat ki az erdőgazdálkodásból a vadgazdálkodás, lévén a kettő kö­zött nagyon szoros az összefüggés. (Más dolog a faipar, amely viszont nagyon jól bontható részekre, vál­lalkozásokra.) Igen ám, de akkor mi legyen az erdőkkel? Ma hazánk erdeinek 70 százaléka állami tulaj­donú, ennek »jelentős része állami támogatással létesült. Ez még in­kább elmondható a fennmaradó 30 százalék szövetkezeti tulajdonú erdőre. De vajon elbírja-e az állam az erdő költségeit? Vagy fordítva,, elbírja-e az erdő a piaci versenyt? Egyik sem valószínű. A jóléti álla­mokban az erdők költségeit az ál­lam finanszírozza. (Az más dolog, hogy a művelés nem csak a ki­termelés! — jogát bérbe adja.) Az államkasszát ismerve, meg egyál­talán, hazánk nem sorolható a jó­léti államok közé. Ez tehát nem fog menni! És a piaci verseny? Az bizony előbb-utóbb az erdő „fel­éléséhez” veZetne, hiszen a nye- reségcentrikusság arra sarkall­na, hogy a szakmai szempontok helyett a rablógazdálkodás ke­rüljön előtérbe. . Döntés­képesen Azonban van — lehet — meg­oldás. Az, ami kincstári típusú erdőgazdálkodás néven terjed a szakberkekben., Lényege, hogy a gazdálkodást végző az erdőva­gyon gyarapításában legyen ér­dekelt. Ez nem zárja ki az erdő­használatot — a kitermeléstől a vadgazdálkodáson keresztül a vadgyümölcsszedésig —, de kö­telez a felújításon, pótláson kí­vül a gyarapításra is. Forrása? Az ágazat önfinanszírozó volta. Amihez nem szükséges az állam támogatása, az viszont igen is szükséges, hogy ne vonjon el az ágazattól. Mekkora az esély arra, hogy mindez megvalósuljon? Biztató jelek e pillanatban nincsenek. Sőt, a Földművelésügyi Minisz­térium átszervezésekor a valaha volt erdészeti és faipari hivatalt főosztályi szintre degradálták. E pillanatban tehát döntéskö­zeiben sincsenek erdész-faiparos szakemberek. Az. erdészettel szembeni elvárások ugyanakkor igencsak megnőttek. Most csen­des harc folyik a háttérben. Va­jon mi lesz a vége? Mária Teré­zia okos asszony volt, hallgatott a szakma tudóira, sőt, arra kényszerítette őkét, hogy saját ügyeikben ők hozzanak dönté­seket ... Gál Eszter Királynőknek is dolgozott Harminc éve foglalkozik csip- kevcréssel Dósa Fercncné. Mun­kái — különböző méretű térítők, gallérok — az eu­rópai országokon kívül Ausztráliá­ba és Amerikába is eljutottak. A faorsókon tá­rolt vékony len­cérnát 12-félc csipkeverési tech­nikával dolgozza fel, legszebb mun­kái a dán trónörö­kösnő és a holland királynő számára készültek. A több száz éves múltra visszatekintő eljá­rással készített csipketerítők, ru­házati kiegészítők igazi értéket kép­viselnek, kár, hogy a sablonos vásári holmik mellett nem kap­nak igazi elisme­rést idehaza. • Dósa Ferencné 'unokájával, aki már szin­tén elsajátította a csipkeverés tudományát. • A lencérnát faorsón tárol­ja a csipkeverő. A napkeleti bölcsek csillaga Az éjszakák égboltja, a maga elérhe­tetlen messzeségében ragyogó ezernyi csillagával, szabályosan megismétlődő mozgásaival és sohasem látott jelensé­geivel állandóan foglalkoztatta a régi emberek és népek képzeletét. Igyekez­tek összefüggést találni a földi és égi történések között. Általános volt pél­dául az a vélekedés, hogy ha meghal valaki, lehull egy csillag az égről. És úgy gondolták, hogy a nagyon ritkán tapasztalható új csillagok feltűnése egy-egy istenség, félisten, császár, vagy más, rendkívül nagy ember születését jelzi. Máté eyangéliuma szerint Jézus szü­letését is kisérte ilyen égi jelenség. A bibliai leírásban a napkeleti bölcse­ket egy csillag figyelmeztette arra távoli hazájukban, hogy megszületett a zsi­dók királya. Azért jöttek Jeruzsálembe, hogy felkeressék az újszülöttet, és hó­doljanak előtte. Érthető a rómaiak ál­tal az akkori Palesztina uralkodójává tett Heródes király megütközése a-hír hallatára. Titokban maga elé rendelte őket, hogy megtudakolják, mikor tűnt fel ez az égi jel. Meghagyta nekik, hogy ha megtalálják a gyermeket, jöjjenek vissza, és jelentsék neki. Ha valóban volt égi jelenség Jézus, születése előtt, vagy annak idejében, úgy a csillagászat fel tudja tárni, mi.is, volt az. Az első feladat annak tisztázá­sa, hogy mikor is lehetett ez a jelenség. Heródes bizonyíthatólae Kr. e. 4. első felében, hosszas betegség után halt meg, tehát csak az ennél korábbi évek jöhetnek számításba. A második kér- dés az, hogy milyen feltűnő és nyilván­valóan ritka csillagászati jelenség lát­szott i. e. 8—4. körül az égen. Elsőként gondolhatunk üstökösre, amely — a teljes' napfogyatkozásokat leszámítva — a legnagyobb lélektani hatást gyakorló csillagászati jelenség volt az ókorban. A 14. századtól kezd­ve a legtöbb képzőművészeti alkotáson görbült csóváju üstökös látható a bet­lehemi jászol fölött. Meggondolandó azonban az, hogy ezeket a különös égitesteket többnyire kard vagy tőr alakúnak látták a régiek, és ezért véres háborúk rosszindulatú jelképének tekintették. Egy üstökös te­hát nem lehetett örömhír bejelentője. De ellene mond az üstökösfeltevésnek, hogy hiányzik említése az akkor már régóta gondosan vezetett kínai csilla­gászati .krónikákban. A másik, ugyancsak feltűnő és ritka égi jelenség a nova- és szupernóva- feltűnés. E két jelenség előidéző oka ugyan különböző, de mindkettőnél egy-egy nagy csillag belsejében keletke­zett robbanásról van szó, amelynek kö­vetkeztében a csillag hirtelen kitágul, fénye több ezerszer, milliószor, sőt, a szupernóva-robbanás esetén több mil- liárdszor akkorára nő. Ezt a'felvilla­nást a tér nagyobb távolságaiból is ész­lelni lehet a Földről az ég olyan helyén, ahol azelőtt nem is látszott ez a csillag. Olykor a Nap és a Hold után a szuper­nóva a legfényesebb égitest, amely ki­vételes esetben még nappal is látszik. A kínai csillagászati krónikák azon­ban épp a kérdéses évekből semmi ilyenféle jelenség feljegyzését nem tar­talmazzák. Az ó- és középkor folyamán csak öt szúpemova-fellángolást észleltek a ré­giek, .utoljára 1604-ben. Ezt Kepler — a bolygómozgási törvények felfede­zője —tanulmányozta behatóan. Minthogy épp az előző években, 1603 végén, nem messze a szupernóva égi helyétől, a Jupiter és a Szaturnusz boly­gó néhány hónapon belül három ízben is megközelítette egymást, Kepler arra gondolt, hogy talán e két fényes bolygó ritka találkozása volt a kiváltója a csil­lagfelvillanásnak. Utánaszámolt a két bolygó ún. „legnagyobb” együttállásai­nak — azaz olyanoknak, amelyek, so­rán egjr éven belül háromszor is megkö­zelítették egymást e bolygók. így jutott el i. e. 7-ig, amidőn a Jupiter és a Sza­turnusz legnagyobb együttállása a Ha­lak csillagképében következett be. Kepler úgy vélte, hogy megtalálta az akkori „betlehemi csillag” feltűnésének okát. Ilyen „legnagyobb” együttállás egy- egy meghatározott csillagképben csak mintegy 800 évenként következik be, tehát rendkívül ritka jelenség az, hogy a Jupiter és a Szaturnusz a Halak csil­lagképében három ízben is megközelít­se egymást néhány hónapon bélül. Er­ről az égi eseményről az ezt megelőző évekből ékiratós feljegyzés is maradt ránk az egykori babilóniai Szippar vá­ros romjai között. De mi köze a bolygóegyüttállásnak a betlehemi csillaghoz? A Máté-evangélium mágusoknak nevezi a napkeleti bölcseket, vagyis ezek bizonyara mezopotámiai csilla­gász papok voltak. Talán éppen azok, akik i. e. 7-re előre kiszámoltak az igen ritka, háromszoros bolygóegyüttállast. Számukra — akárcsak a mai csillagjó­sok, asztrológusok számlára — a Jupi­ter a hatalom csillaga, királyi csillag volt. A Szaturnusz a szombati nap és az ezt a napot ünneplő zsidó nép csillaga, a Halak pedig egyrészt a Mezopotámi­ától nyugatra eső, a palesztinai tenger­parton élő népek, másrészt a születéssel összefüggő csillagkép volt. Ha tehát a királyi hatalom csillaga a zsidó nép csillagával a születés Palesztina csillag­képében mutat „legnagyobb” találko­zást,'« csillagjós papok számára egyér­telműen azt jelentette, hogy „megszüle­tett a zsidók királya”. Bizonyára azért utaztak napkeleti hazájukból Jeruzsálembe, hogy meg­győződjenek e magyarázatuk helyessé­géről. S mint tudjuk: nem utaztak hiá­ba. Ponori Thewrewk Aurél KÁRPÓTLÁSI TÖRVÉNY KÉSZÜL Földre, gyárra, ingatlanra egyformán érvényes lesz Viharos közéletünkben a szenzációk is „kérészéletűek”. Ám az a törvényjavaslat, amelyről a múlt héten tájékoz­tatta a sajtót a kormány rendkí­vüli ülése után a szóvivő, való­színűleg hónapokig, hatásait tekintve évekig foglalkoztatja majd a lakosságot. A kárpótlási törvénytervezetről van szó, amelynek már a születése is meglehetősen . kalandos. No­vember végén a koalíciós pár­tok és frakcióik vezetői meg­egyeztek abban, hogy nem re­privatizációval, hanem kárpót­lással rendezik a földtulajdon mind kínosabb, immár több mint fél éve húzódó ügyét. Azaz, a földtörvény kényes kér­dését úgy oldják meg, hogy nem lesz földtörvény. Hiszen a most beterjesztett kárpótlási tör­vénytervezet a földre ugyanúgy érvényes, mint bármely más ál­lamosított vagyontárgyra. A törvénytervezet . szövege egyébként rekordgyorsasággal — állítólag mindössze húsz óra alatt — készült el, és mint Bal- sai István igazságügy-miniszter elmondta, máris a honatyák előtt van az előterjesztés. Nem pénzt, hanem értékpapírt kapnak A törvénytervezet lényege, hogy egységes kárpótlási rend­szert hoz létre az 1949. június 8. utáni államosítások okozta ká­rok rendezésére. Ez vonatkozik a földre és az egykor magántu­lajdonban lévő valamennyi va­gyontárgyra. Az érintettek kár­pótlási jegyet kapnak, amelyet az állami tulajdon privatizáció­ja során állami vagyontárgyak vásárlására lehet elsősorban felhasználni. A kárpótlási jegy kamatozik, átruházható., for­gatható, de az állam pénzre nem váltja vissza. Hasonlókép­pen nem használható az Egzisz­tencia Alap igénybevételéhez saját erőként. A kárpótlás ösz- szegét az államosítás időpontjá­ban meglévő érték inflációs korrekciójával állapítják meg, majd ennek az összegnek egy meghatározott , részét kapja meg áz igénylő a már ismerte­tett értékpapír formájában. Személyenként és vagyontár­gyanként legfeljebb 5 millió fo­rint a kárpótlás mértéke. A ki­sebb - értékű vagyontárgyakat nagyobb, az értékesebbeket egyre kisebb arányban kárpó­tolják, százezer forintig például hatvan, egymillió forint felett pedig már csak az érték tíz szá­zalékát kapják meg a károsul­tak vagyonjegyben. Földet is vehet érte A kárpótlási jegyek rövid idő alatt igen jelentős többlet­vásárlóerőt jelentenek, ami az inflációt felgyorsíthatja, ezért a törvénytervezet szerint a kor­mány jogot kap arra, hogy a kibocsátást követő öt éven be­lül évente legfeljebb hat hónap­ra felfüggessze ezen értékpapi-' rok felhasználását. Ugyanilyen megfontolásból az Országgyű­lés hatásköre lesz évről évre szabályozni, hogy az állami va­gyon eladásakor milyen arány­ban fogadhatók el a lakosság birtokában levő kárpótlási je­gyek. Az állami vállalatok megvá­sárlásán kívül földet is lehet venni a vagyonjegyekért. A törvénytervezet teljes szöve­gét nem tették közzé, a részin­formációk pedig, különösen a földre vonatkozó kérdésekben, meglehetősen ellentmondáso­sak. így például nemi vüágos, hogy földet bárki igényelhet-e, aki kárpótlási jeggyel rendelke­zik. Az azonban biztos, hogy aki földet vesz, az csak a mai napi áron teheti azt meg, és semmiképpen sem ragaszkod­hat a korábbi, tulajdonában le­vő földdarabhoz. Ä gyakorlat­ban ez azt jelenti, hogy a va­gyonjegy semmiképpen sem lesz elegendő a korábban elvett területnek megfelelő földdarab megvásárlásához, vagyis a jegy értékét mindenképpen kész­pénzzel is ki kell egészíteni. A termelőszövetkezetekre rá fogják terhelni a rájuk vonat­kozó kárpótlási igényeket, azaz lényegében egy újfajta adót vet­nek ki rájuk. Ezt az adósságu­kat az állam felé á náluk földet vásárlóktól kapott vagyonje­gyekkel törlesztik a közös gaz­daságok. A mezőgazdaságban jelentkező speciális problémák rendezésére egyébként már ké­szül a téesztörvény módosítá­sa. Várni és dokumentálni Az állampolgárokat, termé­szetesén, most leginkább az ér­dekli, mi a konkrét teendő. Nos, a törvény elfogadásáig, azaz várhatóan az idei év végéig még várni kell, ám a szükséges dokumentumokat célszerű mi­nél hamarabb felkutatni. A kárpótlás alapja ugyanis az állampolgár által benyújtott dokumentum, amely bizonyítja az őt ért vágyoni kárt, legyen szó akár földről, épületről vagy ingóságról. A kárpótlási ügye­ket a megyékben felállítandó hivatalok intézik majd, ezek költségeit az államkincstár fe­dezi. A kárpótlási igényeket a törvény életbelépésétől számí­tott három hónapon belül kell benyújtani, a mostani tervezet szerint ezután elévülnek a köve­telések. Az elvett, államosított vagyontárgyak után a károsult személyen kívül kizárólag an­nak gyermeke jogosult kártérí­tésre, de például az unoka, vagy a feleség — ha ő maga nem volt tulajdonos — már nem. Mindez, természetesen, csu­pán egy törvénytervezet, amely hamarosan a parlament elé ke­rül, ahol várhatóan nagy vitá­kat fog kiváltani, hiszen jelen­tősége, hatása ma még szinte felmérhetetlen. Az érintettek­nek mindenesetre ajánlatqs ide­jében, alaposan informálódni, hiszen- — még egyszer hangsú­lyozzuk — kizárólag a kárt el­szenvedettek kérhetik káruk pótlását, és nekik is kell bizo­nyítani, hogy azt valóban el­szenvedték. P. É. 0 Dósa Ferencné egy koráb­ban készített csipketerítővei. (MTI-fotó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom