Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-29 / 280. szám
1990. november 29. • PETŐFI NÉPE • 3 KISKUNMAJSA UTÁN A FÖLDKÉRDÉSRŐL Kipukkadt egy luftballon A, változatosság kedvéért ezúttal a vezető párt gyúrta az ■' anyagát, a .kisgazdák fölfújták I és föleresztették, a fiatal de- . mokraták j>edig csendben ki" szúrták. Úgy tűnik, a föld* igénylő parasztság reményei az ? elmúlt hetekben tovább fogyatkoztak. . • • Kik játszanak |velünk? Azt már szinte említeni is fölösleges, hogy a léggömb újólag '' a földtőrvénytervezetet cipelte. ‘ A Magyar Demokrata Fórum a lassan legendás hírű Kiskunig majsára hívta parlamenti társait, azt ajánlván, hogy a „föld- törvény jobb előkészítése érdekében'' tanácskozzanak. A . szakértők vitatkoztak is, eszmefuttatásaikat tucatnyi érdek- te lődő hallgatta. Úgy tűnik azonban, nem egyformán értenek ; magyarul, mert pártállástól ‘ függően, ki-ki alapon értékelték a hallottakat. A kisgazdák ■' konszenzusról, közős politikai célokról szónokoltak; a szabad- demokraták határozottan kije- lentették, hogy pártközi megál- > lapodás nem született; a Fidesz ‘ —- amelynek képviselői nem is : voltak jelen Kiskunmajsán — .utólag hűvös tárgyilagossággal | .lakossági gyűlésnek nevezte a I találkozót. * Azóta is alig telt el nap a hivatásos politikusok ellentm< >n- | dó nyilatkozatai nélkül. A kisgazdák még remélték, hogy a , kormány az idén a parlament j elé terjeszti a földtörvényt; a ' Földművelésügyi Minisztérium vezető tisztviselője ájöl hangzó : közgazdasági megfontolásokra hivatkozva a szövetkezeti tör- t* vény és az agrárpiaci rendtartás I' elfogadását szorgalmazfa; a parlament alelnöke viszont ;|| csak a jövő esztendőre valószi- nűsítette a földtörvény tárgyalását. * I Tizenöt százalék kéri vissza a földet Akár jó szórakozásnak is ne- , vezhetnénk a pártok és a szak- | , emberek nyilatkozatháborúját,- ha nem a kenyerűnkről lenne szó. A szomdrú valóságot egy . falusi gazda igy fogalmazta meg: „amíg az urak fűtött szobában nagy fizetésért vitatkoz- .. nak, mi bagóért fagyosko- dunk”. Az események ismereté- ‘ ben bízvást hozzátehetjük: még az' a kevés is bizonytalan. A teljes zűrzavar és bizonytalanság jellemzi ugyanis a ma- f gyár mezőgazdaságot. A hatalmukat négy évtizeden át meg- szüárdító lobbyk küzdenek egymással, védik monopóliumukat, személyes egzisztenciájukat: közben a pénzügyi kor- || mányzat serényen nyesegeti az amúgy is csekély jövedelmeket. * A kárvallott persze a parasztság, amely „csak dolgozik”, s idő és ékesszólás hiányában a legkevésbé képes érdekeinek érvényesítőére ■ | ról vitatkoznak, de az érdekel- j Hitek megkérdezése nélkül; leg- alábbis ez derül ki a Magyar Kozvelemenykutato Intc/et felméréséből. Az őszi vizsgálat szerint a földtulajdonra jogcím sultaknak a 28 százaléka még nem döntötte el, mit szándékozik tenni birtokával. Akik vi- 8zont határoztak, nem találják elcgge vonzónak a kisgazdaéletmódot, hiszen csak 15 százalékuk kérné vissza ősei vagy a saját földjét. 1 tel HÉli §1 m Nem a lényegtől folyik & vita Egy közvélemény-kutatásból aligha szabad messzemenő ko- * vetkeztetéseket levonni, ám az adatok jól jelzik, hogy a kisgaz- gj dák földosztó tüzének nagyobb a füstje, mint a lángja. Korántsem akarnak annyian egyénileg gazdálkodni, mint ez a nyilatkozatok számából és hevességéből kitűnik. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szükséges törvények késlekedhetnek, hiszen® a*tiszta tulajdonosi és gazdálkodásí viszonyok ismereté nélkül a mezőgazdaság a régi pályán már nem maradhat, az újon pedig még nem indulhat el Bizonyos, hogy a földtörvény legfeljebb egyik szeglete, de semmiképpen nem a központja a megújítandó agrárgazdaság* nak. John Kenneth Galbraith professzor szerint Kelet-Euró- pában az agrárfejlődés kulcsa: tulajdonossá tenni az embereket, minél hamarabb be kell vezetni az árrendszert a mezőgazdaságban, lehetővé kell tenni, hogy a termelők tisztában legyenek a végső árral és a várható jövedelemmel. Az áhított nyugati modellből a magyar gyakorlat szinte semmit nem ismer, hiszen nincsenek valódi tulajdonosok, hiányzik a következetes árrendszer és bizonytalan a paraszt jövedelme is. Három törvény kell — azonnal! Szakmai berkekben * kozis- ‘ mért, hogy mindenekelőtt három gyors törvényre lenne szükség a mezőgazdaság talpra állásához. Sorrendben az elsőnek tekintik az agrárpiaci rendtartás elfogadását, hiszen mint az a múltban bebizonyosodott, enélkül az ágazat működésképtelen. Az agrárpiac ugyanis sehol a világon nem spontán, szabályozásával teremthető meg a termelés biztonsága, ugyanakkor a célszerűen befolyásolt piac szétveri a centralizált, utasí- tásos rendszert. így érhető el, hogy ne a központi hatalom, a nonopóliumok, a minisztériumi bizottságok dirigáljanak, hanem a piaci résztvevők kapjanak főszerepet A* szövetkezeti és a földtörvény egymás kiegészítőinek tűnnek a mostani magyar való- . ságban. Az utóbbi a tulajdoni viszonyokat tisztázza, az előbbi az indulás nehézségeivel szembenéző családi gazdaságok ösz- szefogását segítheti. Az- Országos Szövetkezeti Tanács már kidolgozta a szövetkezeti törvény egyik változatát, ám erről első olvasásra is kiderül, hogy túlságosan általános, a gazdasági átmenetet keveri a távlati | célokkal. Ráadásul alapállása is vitatható, hiszen az évtizedekig tartó szövetkezeti gyakór-tej latnak megfelelően vizsgálja &_'í tagsági kapcsolatokat; ahelyett, hogy megmutatná, miképpen szövetkezhet az egyén hasonló- an gondolkodó társaival. A látványos, de tartalmatlan politikai léggömberegetés he- | lyett a gazdálkodás alapjait lerakó törvénykezésre lenne égé- 1 tő szükség. A halogatás, a hitel- | télén szónoklatok sokasága nemcsak az Ígérgetőket járatja le — ez volna a legkevesebb ' —, hanem a parasztság bizonytalansága révén kenyerünket is herdálja. V. Farkas József Jk ÖNKORMÁNYZATI ÜLÉS — KISKUNHALAS Orvosigazgatói kinevezés „vizsgáztatással” Aki impotens, az ne házasodjon! Az Orvosi Kamara állásfoglalását teijesztette Tóth Zoltán polgármester a kiskunhalasi testület ele, miszerint dr. Kövecs Gyulát négyéves időtartamra a Semmelweis Kórház és Rendelőintézet élére orvosigazgatónak nevezze ki. A vita során azonban, amelyet Németh László (SZDSZ) képviselő kérdése váltott ki, a kinevezést kisebbfajta vizsgáztatás előzte meg. A költőinek is nevézhető kérdés úgy szólt: tényleges jogköre-e a kinevezés a testületnek, vagy csak a tudomásulvételt, a rábólin- tás gesztusát váiják el tőlük. A képviselő szerint ugyanis programjuk feladására kényszerülnek azáltal, hogy sem a pályázat kiírásában, sem annak elbírálásában nem kapott szerepet az önkormányzat. A polgármester, egyetértve a felszólalóval, arra kérte dr. Kövecs Gyulát, vázolja elképzeléseit a testületnek. Az ily módon váratlan helyzetbe hozott kórházigazgató arra kényszerült, hogy sűrű mentegetőzés közben a 16 oldalas pályázatból szabadon idézzen. Réz István (SZDSZ) szenátor felvetette: van-é kompetenciája a szakma által kiírt és elbírált pályázat felülbírá- latára a testületnek? Dr. Kecskés István (SZDSZ) ismertette a képviselőkkel azokat a fejleményeket, amelyek országos szinten történtek időközben. Tudniillik hogy a pályázatok ügye jelenleg az Alkotmánybíróság előtt van elbírálás végett. Törvényes volt-e egyáltalán a kiírásuk? Bár Németh László (SZDSZ) képviselő ennek kapcsán felvetette, el kellene halasztani a döntést, végül a testület 16 igen, három nem szavazattal, öt tartózkodás mellett az eredeti előterjesztést fogadta el. Majd ezt követően a kinevezett orvosigazgatót összeférhetetlenség miatt felmentette az egészségügyi osztály vezétése alól. A bejelentések sorában dr. Kecskés István (SZDSZ) javasolta megfontolásra a testületnek a 27. képviselő, Pajor Kálmán (MDF) ügyét. Tarthatatlannak ítélte ugyanis, hogy az alakuló ülés óta pártoskodásra hivatkozva távolmaradásával tüntet a „levelező” szenátor. Javasolta —mivel választóit is cserbenhagyta —: kapjon a képviselő egy utolsó meghívást, de azt követően keressen megoldást erre a helyzetre a testület.. Éles hangú összecsapást váltott ki dr. Zs. Szőke Zoltánnak, az áfész elnökének az önkormányzathoz intézett kérése. A távozásra készülő szovjet katonai vezetéssel ugyanis megegyezett az elnök, hogy négymillió forint értékű bontott an^ag, illetve egyéb áru fejében a Körösi úti laktanya területén lévő üzlethelyiségeket átadják épen és sértetlenül az áfésznek. A megegyezésre a Pénzügyminisztérium és a Zárolt Állami Vagyont Kezelő Intézmény is áldását adta, már csak az önkormányzat nyilatkozata hiányzik, hogy hozzájárul a későbbiekben a terület megvásárlásához is, amelyeivállnak a pavilonok. így kerülhető el csak a lebontásuk. Tóth Zoltán polgármester rendkívül felháborodottan adott hangot a megdöbbenésének, mondván: az áfész elnöke kijátszotta az önkormányzatot, mivel őket megkerülve szerzett tulajdonjogot a két. épületre. - Megtudhattuk, hogy kettejük között már volt egy tárgyalás, amelyen a polgármester kérte az áfész elnökét, hogy az önkormányzat részére szerezze meg ezeket az épületeket, s majd azokat'pályázat útján hasznosítják, természetesen honorálva az áfész közbenjárását is. Az első „pengeváltást” szünet követte, majd' ezután két javaslatot tárt a testület elé a polgármester: — A mi javaslatunk az r— mondotta ip hogy 50—50 százalékos közös tulajdonba kerüljenek az üzlethelyiségek, Zs. Szőke Zoltáné pedig, hogy térítés- mentesen átadja a kisebb, 200 m2-es pavilont az önkormányzatnak, a 600 m2-es épület alatti ingatlant pedig napi áron megvásárolja majd a várostól. Réz István (SZDSZ) képviselő szót kért, és kifogásolta, hogy a tárgyalások a testület kizárásával a szünetben zajlottak- Hozzátette, hogy méltányosnak tartja az áfész elnökének ajánlatát, ugyanis a pavilonok megszerzése végül is az önkormányzat előtt is nyitott volt. A felszólalóhoz egyetértőén csatlakozott dr. Nagy Lajos (MDF) és Nagy Péter (FKgP) szenátor is. Tóth Zoltán figyelmeztette a testületet, hogy itt az alkalom a precedens megteremtésére, ne fordulhasson elő a továbbiakban, hogy a döntéshozók kényszerhelyzetbe kerüljenek. A szavazás során végül egy tartózkodás mellett, 13:10 arányban az áfész elnökének indítványát fogadta el a képviselő-testület. Hajós Terézia Választások, új honatyák, új kormány, új önkormányzatok... Én meg úgy érzem magamat, olyan türelmetlennek és elkeseredettnek, mint gimnazista koromban, amikor órákon át csókolóztam valamelyik lánnyal, a kollégium kapujában, azután az volt a „csúcs”, hogy végül engedte megfogni a'mel- lét. Amit ugyebár a kormányunk is dülleszt jó ideje, de semmi kézzelfogható ... Uraim! Nyalják már meg végre cserepes ajkukat, csücsörítsék csőrözéshez—előtte fokhagymás pirítós nyista! —j azután gerjedjenek bele végre a dologba, hogy ne mondhassa a hozzám hasonló szürke kis polgár: „Egyre reménytelenebbnek látszik a fogantatás, amitől a szebb és jobb világ születését váijuk!” Szó sincs arról, hogy ez a nép visszasírná a korábbi rezsim erőszakos nemi közösülésre emlékeztető uralmát, de higgyék el, uraim, hogy ez a tehetetlenség, ez az impotencia is egyre idegesítőbb. Pláne, amikor azt olvassa az ember, hogy már a „randira” sem hajlandók elmenni, hogy legalább megpróbálják... Az Országgyűlés keddi ülésén a képviselőknek csak alig több mint a fele volt jelen, azok is jórészt azzal töltötték az időt, hogy marakodtak, személyeskedtek vagy humorizáltak. Ami már nemcsak a különböző pártokhoz tartozó honatyák között figyelhető meg, hanem egyazon „nyájon” belüliek között is. Az MDF-es G. Nagyné Maezó Ágnes például egyenesen a miniszterelnököt támadta, egy német lapnak adott nyilatkozata miatt, amiben kijelentette, hogy „az Országgyűlés eddig nem munkahelynek, hanem színi előadások színhelyének számított.” Pedig ebben van igazság. Ahogy a képviselőnő azon megjegyzésében is, miszerint szini előadáshoz inkább az hasonlatos, amit egyesek a Parlament ablakában alakítanak — mint belügyminiszterünk a taxisblokád idején... Nem mondom, vannak szép szavak meg ígéretek is — a kormány például már régóta ígérgeti a költségvetési tervezetet —, s mint tudjuk, a szép szavak is kellenek a szerelemhez, de ha tettek nem követik őket, akkor abból nem teherbe-, hanem kétségbeesés lesz, és szebb új világ továbbra sem születik. Amit önök a választások idején ígértek ennek a népnek, s amit ez a nép azóta kapott, aközött körülbelül akkora a különbség, mint amekkora" egy üde szép Iány csókja meg egy vénasszony bi- bircsókja között megfigyelhető. Gusztus kérdése, hogy la melyiket választja. De ha javasolhatnám, ne a bibircsókokkal bíbelődjenek, csücsörítsenek! Legalább egy kis smacit, uraim, azután hátha elfajul a dolog. Van rá remény, ezt is tapasztaltam később, a leánykollégium kapujában... És higy- gyék el, felesleges egyre csak azt hangoztatni, hogy önöket a nép választotta. Mert az is olyan, mint a párválasztás. S bár kétségtelen, hogy az önöké már nem kényszerházasság volt, de hogy azóta is meddő, az fix. Szedjék már össze magukat, uraim, s tegyék végre a dolgukat, a lehető legnagyobb odaadással. Vagy ha képtelenek rá, mondjanak le. Aki impotens, az ne házasodjon, mert előbb- utóbb úgyis megcsalják, elhagyják. S ha sok másban nem is, a válásokat tekintve igen előkelő helyet foglal el országunk a nagyvilágban. Koloh Elek TÍZSZERESEN MAGASABB ÁRAK — TE SZÉP ÉS DRÁGA BARBIE! — HA SPANYOL A BICIKLI. Dobban a szív a játékpiacon! Az idén nagyobbat dobban az ajándékozók szive, valahányszor a karácsonyra és szeretteikre gondolnak. Meglepni a családhoz vagy a rokonságba tartozó gyerekeket egy-egy jól kiválasztott játékkal, örömteli dologgal! Ám amikor fizetünk, abban is van valami keblet és pénztárcát felkavaró ..! Urban József 17 éve dolgozik a játékkereskedelemben. Kecskeméten a Szigma Rt. 152-es számú, Rákóczi úti áruházát vezeti. Megélt annyi karácsony előtti forgalmazás, hogy összehasonlítást tudjon tenni a mibe kerül az ünnep? kérdésében. Legalábbis ami őket illeti. Noha minőségileg nagy a különbség a régi és a mai játékok között — az utóbbiak értelemfejlesztőek, igényesebb kivitelűek -S az árak mégis aránytalanul magasra, tízszeresére nőttek, mióta pályáját elkezdte. — Most az égadta világon minden van! — teszi mondandója élére az üzletvezető. — Nyolcmillió forint értékben több ezer féle játék, csupán ezen az egy helyen, hozzászámítva még a hóra és fagyra váró sporteszközöket: hatféle szánkót —- ezekből félezer maradt meg az elmúlt esztendőből —, a Jászberényből való női műkorcsolyákat, a síléceket és -bakancsokat. A vásárlási kedv, a bőséges áru- választék ellenére, visszaesett a tavaly ilyenkorihoz képest — erről számol be Hegedűs Béláné üzletvezető-helyettes. Hiába új a játékoknak csaknem egynegyed része, a napi forgalom csökken. A játékgyártók igyekeztek kedvet ébreszteni a vevőkben az 1990-es év végi kínálattal. A legdrágább (és legszebb) gyermekbabakocsi olyan, hogy csaknem „megszólal”, de csak 19 800 forintért! A Barbie-babákért is jól ki kell nyitni a pénztárcát. Aki meg a hozzájuk való lovacskákat, ágyacskákat, kismotorokat vagy autókat is szeretné megvenni, újabb ezreseket számolhat le a pénztárnál. Kisgyermekeknek kerékpárok: a legolcsóbb két és fél ezer forint. Amelyet pedig Spanyolországból hoztak, majdnem háromszor ilyen drága. Ügyességi társasjáték, 6-8 éveseknek, több mint ezer forintért. Hogyne dobbanna meg a vásárlók szíve! Talán akkor nyugszanak meg kissé, amikor látják: egyes kirakós és vasútjátékok, árukat tekintve, most még elérhetőek a számukra. A legolcsóbb játék az 50 forintos labda. Nincs rajta lyuk, nem engedi -ki a levegőt. Ez is előnyére írható. Az Alföld Áruház játékosztályán inkább csak nézelődőkkel találkozom. Közülük Faragó Jánosáét szó- htom meg. Egy gyermeke van — a másikat ezután váija. — Megnézem és jól meggondolom, hogy milyen ajándékot vegyek — jelzi, hogy még vár a döntéssel. — Száznyolcvan forint egy kis nyomda, ez a másik műanyag játék» meg 130. De hát olyan semmiség mind a kettő! Ami viszont nem semmiség: a játékpiac is egyre inkább olyanná válik, hogy kínálatával elsősorban a lakosság vagyonosabb rétegeire épít. A sport-, játék- és hangszer- , osztály vezetője, Száraz Endréné a Barbie-babákhoz készült, 4-5 ezer forintos autókból kezdetben csak néhányat mert rendelni, attól tartva, hogy nem lesz ezekre vevő. Volt. Mint kereskedő, természetesen örül ennek. Azonban azt is látja, hogy míg egyes kirakós játékok egészen magas színvonalúak, hiányoznak a régi, hagyományos játékok. Amelyek fából készültek vagy felhúzhatok voltak, utánozták egy-egy állat eredeti mozgását, ma már nincsenek. A doboló, cintányérozó vagy bukfencező maci pedig örömet szerezhetne az olyan gyerekeknek, mint a második osztályos Radics Edina, akiknek a családjában kevesebb a pénz. Edinát itt, az Alföld játékosztályán pillantottam pieg a pézelődők • Anyu, vedd meg! (Alföld Áruház.) t A Rákóczi úti játéküzlet kirakatánál is meg-megáll- nak... (Tóth Sándor felvételei) között. Merengve nézte, mi van a polcokon. — Barbie-baba. Tetszik neked? — Úgy örülnék, ha megvehet- ném! — csillan meg a szeme. — Csak hát pénzhiány van otthon — teszi hozzá felnőttesen. Nem hívom ide anyukámat, hogy megmutas, sam neki. Úgyis csak sírnék, hogy nem telik rá... — Mennyi pénzed van? — Száztizenhét forint volt még reggel. Vettem egy hajcsatot, ettem egy hamburgert meg egy szendvicset, és elfogyott. Nem olcsó 1990 vége felé játszani! Kohl Antal /
