Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-10 / 264. szám

2 • PETŐFI NEPE • 1990. november 10. Döntő szakasz (Folytatás az 1. oldalról) is. Távlati célokra utal, hogy tarta­lékosok tízezreit mozgósítják, aki­ket először a kaliforniai sivatagban készítenek fel harci feladatokra. Az erősítések várhatóan 1991 elejére fejeződnek be, s akkorra mintegy 350 000 amerikai katona lehet az Öbölben, fit szám méreteire jellemző, hogy a vietnami háború csúcspontján 543 000 volt az ameri­kai haderők létszáma. A Fehér Ház és a Pentagon beje­lentéseit — érthetően — a keddi, általános időközi választások után­ra halásztották. Az új törvényhozás egyébként csak január 20-án ül ösz- sze. Ez jelentősen könnyíti a kor­mány helyzetét, hiszen bár a két párt általában egyetért az Öböl­válság kérdésében, sok törvényho-' zó nagy fenntartásokkal tekint a háború lehetőségére, a várható nagy amerikai veszteségekre. A bejelentés időzítésében szere­pet játszott James Baker kül­ügyminiszter körútja is: az Öböl­ben, majd — éppen csütörtökön- Moszkvában egyeztette az el­gondolásokat. Washingtonban fi­gyelmet keltett, hogy a Szovjetunió- elvi. egyetértését hangoztatva,- a nyolcórás tárgyalások után a békés megoldást állította előtérbe, és katonai lépéseket csak az ENSZ BT határozata alapján lát lehetsé­gesnek. Az amerikai álláspont sze­rint az ENSZ alapokmánya máris lehetővé teszi az agresszor elleni fel­lépést — de nyilvánvaló, hogy Wa­shington további kezdeményezé­sekre készül az ENSZ-ben is. Kormányalakítás Indiában Ramaszvami Venkataraman indiai köztársasági elnök pénte­ken a kormányzó Dzsanata Dal-t?ól kivált frakció vezető­jét, a 63 éves Csandra Sekhart kérte fel kormányalakításra, Az elnök azt követően döntött így, hogy a koalíción kívüli három legerősebb párt veze­tői egyaránt nemleges választ adtak arra a kérdésre, „képe­sek és hajlandók-e” megala­kítani India következő kor­mányát. Magyarország nem igazi piac (Folytatás az 1. oldalról) térően használt gyógyszerekkel kábít­ják magukat, és ehhez adódik a „ragasz- tózók” pontosan meg nem határozható számú, kiterjedtebb csoportja — egye­bek között ezt tartalmazza az a jelentés, amelyet a magyar küldöttség terjesztett az Európa Tanács kábítószerkérdések­kel foglalkozó multidisZCiplináris cso­portjának strasbourgi miniszteri ülése elé. 100 ezer főnyi azok tábora, akik nyugtatószerek függőségében élnek. Magyarország csütörtökön csatla­kozott a Pompidou-csoporthoz — Lengyelországgal és Jugoszláviával együtt. Pénteken Csehszlovákiát is fel­vették a testületbe. A Pompidou-csoport rendszeresen „leltárt” készít a kábítószer-fogyasztás és az ellene való küzdelem helyzetéről. Magyarország helyzete ugyan annyiban könnyebb, mint ai nyugati országoké, hogy — mivel pénze nem konvertibilis —nem jelen t igazi piacot a nagy nemzet­közi kábítószer-kereskedők számára, de a „gyógyszerdiverzió”, a ragasztózás és más módszerek—házi készítésű főzetek — révén így„is terjedőfélben van a kábí­tószerezés. Évente 5-6 halálesetet okoz a ragasztózás, és ebből a csoportból min­tegy százan kerülnek évente mérgezési tünetekkel kórházba. Noha Magyarországon nincs igazi kábítószerpiac, a csempészszervezetek egyre inkább megpróbálják tranzitút­vonalként, illetve raktározási helyként felhasználni a Közel-Kelet és Nyugat- Európa között. A megelőzés felelőse a népjóléti mi­nisztérium, amely általában összehan­goló szerepet tölt be a kábítószerrel kapcsolatos kérdésekben. 1987 óta al­kalmaznak speciális terápiát a kábító­szer-betegségek gyógyítására, Szege­den és Pécsett nyílták ambuláns köz­pontok, ezenkívül egyházak is foglal­koznak ezzel a feladáttal PB tartalmaz­za többek között a Pompidou-csoport elé terjesztett magyar jelentés. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT Zsúfolt nézőtér előtt folytatódtak Kiskunfélegyházán a BHSB ökölvívó­bajnoksága elődöntői, ahol lapzártáig két remek félegyházi siker született Szász Árpád és Mizsei György révén, akik látványos mérkőzéseken kiharcolták a szom­bati döntőbe jutást. Eredmények: 51 kg: Dinev (bolgár)—Horváth (magyar) 3 m., df., Kim Yong (KNDK)—Sakowski (lengyel) 3 m., df. 54 kg: Anyikin (szovjet)—Li Myong (KNDK) 4: 1, Sztrogov (bolgár)—Paris (román) 3:2. 57 kg: Fieraru (román) — Gwon Yong Hak (KNDK) 5 : 0, Galikejev (szovjet)—Sorin (román) K. O. 60 kg: Zabrocki (lengyel)—Aurel (román) 3 : 2, Krigorjan (szovjet)—Valhov (bolgár) 5 : 0. 63,5 kg: Batbarj (mongol)—Szász (magyar) 4 : 1, Nyikolajev (szovjet)—Nam Gyng Yong (KNDK) 4:1. 67 kg: Mizsei (magyar)—Szkoromnij (szovjet) 4:1. (Kövér betűkkel a győztesek.) Húszmillió ECU a Közös Piactól (Folytátás az 1. oldalról) A kormány áttekintette az 1945 és 1963 közötti, törvénysértő módon, il­letve az 1956-os forradalomban való részvételükért elítéltek társadalom- biztosítási és munkajogi helyzetét. A most megszületett kormányrende­let —a már korábbi jogi rehabilitáci­ót mintegy kiegészítve — meghatá­rozza az érintetteknek nyújtott kár­pótlás mértékét. A rendelet hatálya azokra, a személyes szabadságukban korlátozott emberekre terjed ki, aki­ket 1945. január 1. és 1963. december 31. között internáltak, kitelepítettek, deportáltak, a szovjet katonai bírósá­gok politikai okokból elítéltek, illetve a világháború utolsó hónapjaiban a Szovjetunióba hurcoltak. Rehabili­tálják, illetve kárpótolják azokat is, akiket internálás vagy kitelepítés cél­jából őrizetbe vettek, de internálá­sukra mégsem került sor. A felmerések szerint a tervezett in­tézkedések mintegy 120 ezer nyugdí­jaskorú embert érintenek. A kárpót­lás mértéke a következőképpen ala­kul: a személyes szabadság korláto­zásának esztendei összeadódnak, s ennek alapánáz első év után havi 500 forint nyugdíj-kiegészítés illeti meg a törvénysértő módon elítélteket. Min­den további“, „fogságban” töltött év után plusz havi 250 forint nyugdíj­kiegészítés jár. Ha valakit 5 évnél hosszabb időre fosztottak meg sze­mélyes szabadságától, akkor az ötö­dik évtől kezdődően már 300 forint havi nyugdíj-kiegészítés jár minden letöltött év kárpótlására. A csütörtöki kormányülésen Mar- tonyi János, a Nemzetközi Gazdasá­gi Kapcsolatok Minisztériumának államtitkára bejelentette, hogy a Kö­zös Piac 20 millió ECU (mintegy 24 miihó dohár) segélyt ajánlott fel Ma­gyarországnak kukorica vásárlására, enyhítendő az aszálykárokat. (A szó­vivő emlékeztetett arra, hogy az idei rendkívüli aszály következtében csaknem 2,4 millió tonnával keve­sebb kukorica termett. Mint ismere­tes: Bush elnök 47,5 millió dolláros támogatást ajánlott fel Magyaror­szágnak. Ebből 7,5millió dollár „tisz­ta segély”, 40 millió dollár pedig ked­vezményes hitel takarmány vásárlá­sára.) A Földművelésügyi Miniszté­rium a szokásos takarmányforgalmi csatornák kiiktatásával kívánja érté­kesíteni a segélyként érkező takar­mány), lipjgyj ezzel letörje az ijndoko- < lattanul magáshazai árakat.1 A kormány csütörtöki ülésén első olvasatban megvitatta a modern magyar államiság történetének első nemzetbiztonsági törvényjavaslatát. Döntött arról, hogy a Legfelsőbb Bíróság és a Legfőbb Ügyészség be­vonásával még egyszer alaposan megvitatják, átdolgozzák a terveze­tet, amelyet decemberben hoznak is­mét a kormány elé. A kormány törvénymódosító ja­vaslatot fogadott el a bíróságokról, a büntető törvénykönyvről és a bün­tetőeljárásról. A változások lényege, hogy a Btk. módosításával felszá­molják a katonai bíróságokat és a Legfelsőbb Bíróság katonai kollégi­umát, s helyettük a katonai büntető- eljárásra tartozó ügyek elbírálására külön katonai tanácsokat hoznak létre a köztársasági elnök által kije­lölt fővárosi és egyes megyei bírósá­gokon, illetve a Legfelsőbb Bírósá­gon. A külön katonai ügyészségek egyelőre megmaradnak. Egy másik lényeges módosítás szerint a rendőr­ség hivatásos állományú tagjai bün­tetőjogi értelemben ezután nem szá­mítanak katonának. Az illetékekről szóló törvényja­vaslathoz benyújtott, különböző módosító indítványokat is áttekin­tette a kormány, s közülük számosat elfogadhatónak talált. Ezek közé tartozik, hogy az illetékmentes aján­dékozás felső határát 150 ezer fo­rintra emelik. Az adó-, vám- és ille­tékkötelezettséget megállapító hatá­rozat ellen benyújtott lakossági ke­reset illetékdíja 5 ezerről 2 ezerre csökkenne. A tájékoztatóba bekapcsolódott Szabó Tamás munkaügyi államtit­kár is, aki a válságos foglalkoztatási helyzetben lévő térségeknek (Székes- fehérvár, Pécs, Baranya és Borsod) nyújtandó támogatásról számolt be. Botos Katalin pénzügyminisztéri­umi államtitkár az üzemanyagár­emelkedés ellentételezésével kapcso­latos kormánydöntést ismertette. Ennek lényege, hogy a kormány az idén a mezőgazdasági ágazatba tar­tozó gazdálkodó szervezeteknél, il­letve az autóbusszal menetrendszerű belföldi személyszállítást végző vál­lalkozók esetében támogatás formá­jában kompenzációt irányzott elő. A kormány ezzel szeretné' megaka­dályozni, hogy ezekre, a lakosság ellátását alapvetően érintő területek­re i 'tovább gyűrűzzenek az , üzema- nyágár-emelés, hatásai. Pozsgay — független képviselő? (Folytatás az 1. oldalról) Még néhány kérdésben magyarázattal tar­tozom. Többen kérdezhetnék, miért nem je­lentem meg a kongresszuson és miért nem személyesen mondtam el érveimet. A jó ízlés és a politikai megfontolás egyaránt azt dik­tálta, hogy ne menjek el. Csak a politikai megfontolásaimat szeretném elmondani. A látszatát is kerülni akartam egy pártszaka­dásban való érdekeltségnek. Nem óhajtot­tam a kongresszuson zászlót bontani} tobor- zót hirdetni. Ha azt akarjuk' hogy szerves döntések szülessenek, akkor kinek-kinek magának kell élnie önrendelkezési jogával és döntenie maradásról1 vagy kilépésről. Természetesen, nem lehetek a szocialista frakció vezetője és kilépek a frakcióból is — írta levelében Pozsgay Imre —. Független képviselőként dolgozom tovább. Ez jogszerű és etikús lépés. A törvény azon az elven ala­pul, hogy a képviselőjelölt a párté, a képvise­lő a nemzeté. így ez erkölcsnek is elegendő lenne, de szeretnék még hozzátenni valamit. Megyei listán lettem képviselő, ám képvise­lőségem nemcsak a párttagság szavazataiból jött össze, hanem más választópolgárokéból is. Minden választóm képviseletét továbbra is vállalom. Szűrös Mátyás szerint Kovács László, esetleg Gál Zoltán veszi át a Szocialista Párt frakciójának vezetését Pozsgay Imrétől — az Országgyűlés alelnöke erről pénteken Püs­pökladányban beszélt az MTI debreceni tu­dósítójának, miután képviselőként választói­val, illetve az új városi képviselő-testület tag­jaival találkozott. AZ SZDSZ SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA Sürgős törvényjavaslatok — Nem nagykoalícióra van szükség, ha­nem arra, hogy a személyileg átalakult kor­mány új alapokra helyezzé viszonyát az el­lenzéki pártokkal és az érdekképviseleti szer­vezetekkel — jelentette ki Kis Jánqs, a sza­baddemokraták elnöke a párt pénteki sajtó- tájékoztatóján. Az SZDSZ vezetője által említett újfajta, kormány—ellenzék kapcsolat szükségessé­gét Pető Iván frakcióvezető is alátámasztot­ta, elsősorhan arra hivatkozva, hogy a gaz­dasági törvények mielőbbi megszületéséhez, azaz a törvénykezés menetrendjének megha­tározásához elengedhetetlen a konszolidált egyeztetési forma megteremtése. Pető Iván részletesen szólt arról is: vélemé­nyük szerint melyek azok a törvények, ame­lyek megalkotásával nem lehet várni. Ezek sorában voltaképpen két nagyobb törvény­csomagot említett: egyfelől azokat, amelyek az önkormányzatok működéséhez elenged­hetetlenül szükségesek, másfelől a következő gazdasági évet megalapozó költségvetést, az ahhóz csatlakozó törvényekkel. Ezek jelen­tőségét és sürgősségét hangsúlyozva nehez­ményezte az SZDSZ parlamenti frakcióveze­tője, hogy a javaslatokat mindmáig nem ter­jesztette be a kormány. Gorbacsov Bonnban Jószomszédi szerződés húsz évre IFolytatás az 1. oldalról) den vitás kérdést békés eszközökkel fog megoldani és kizárják egymás megtá­madását. A béke megőrzését közös fel­adatnak tekintik, a békét veszélyeztető helyzetekben azonnal felveszik egymás­sal a kapcsolatot. Csúcsszinten annyi­szor konzultálnak évente, amennyiszer jónak látják, a külügyminiszterek pedig évente legalább kétszer fognak talál­kozni. A szerződés a védelmi miniszte­rek rendszeres találkozóit is előírja. A szerződés aláírása után Kohl kan­cellár úgy nyilatkozott, hogy a német —szovjet kapcsolatokat széles alapok­ra helyező dokumentummal lezárták a múlt fájdalmas fejezetét. A szerződés utat nyit az újrakezdéshez Németország és a Szovjetunió között, az egyesült Né­metország a jövőben a Szovjetunió leg­nagyobb kereskedelmi partnere kíván lenni. Helmut Haussmann német gazdasági miniszter és Sztyepan Szitarjan szovjet miniszterelnök-helyettes ugyancsak pénteken és szintén húsz évre szóló átfo­gó gazdasági és műszaki-tudományos szerződést írt alá, s aláírták a német— szovjet szociális-munkaügyi megálla­podást is. Ilyet a Szovjetunió, három év­re, először köt egy piacgazdálkodást folytató országgal. Az aláírások előtt rövid plenáris ülést tartott a német és a szovjet küldöttség. Korábban Kohl és Gorbacsov négy- szemközti megbeszélést folytatott. Éz volt a hatodik találkozójuk. A korábbi öt közül különösen jelentős az idei feb­ruári és júliusi, amelyeken a Szovjetu­nió beleegyezett Németország újraegye­sítésébe es NATO-tagságába. A máso­dik világháborúban győztes négy nagy­hatalom és a két német állam szeptem­ber 12-én Moszkvában kötött szerző­dést Németország szuverenitásának tel­jes helyreállításáról, a győztesek külön­leges jogainak feladásáról. A csúcsszintű eszmecserékkel párhu­zamosan a szakminiszterek külön ta­nácskoztak, Genscher és Sevardnadze is. A kétoldalú kapcsolatokon kívül a világ összes fontos kérdése szóba került, kezdve az Öböl-válságtól egészen az eu­rópai biztonsági folyamat intézménye­sítéséig. Aszombatinapota Gorbacsov házas­pár Kohlék szűkebb hazájában, Speyer- ben és Oggersheimben tölti, Sevardna- dzénak pedig Genscher mutatja meg szü­lővárosát, Hallét. A szovjet vendégek délután hazautaznak Moszkvába. Valóban segítséget kapnak az aszálykárt szenvedett magángazdák g|Éj|Y segagatfizefő magántermelők szerepel- nek3'ezeH — az' FMmegküldte á keres­kedelmi bankoknak. — Mi lesz azokkal a magánterme­lőkkel, akik nem fizetnek nyereségadót, de aszálykárt szenvedtek és szeretné­nek kedvezményes hitelhez jutni? — kérdeztük Udovecz Gábortól. — Valóban nem rendezett ennek a magántermelői rétegnek a hitelfelvételi ügye, mivel a kamatpreferenciát nem tudják visszaigényelni. Szakmailag meg lehet oldani a kamara javaslatát, de ehhez egy új kormányrendeletre vol­na szükség, amelyben kiterjesztik a kedvezményeshitel-felvételt a nyereség­adót nem fizető magángazdák körére is. A kormányrendelet-módosítást a Földművelésügyi Minisztériumnak kellene kezdeményeznie, s mivel nem nagy tételről lehet szó, véleméhyem szerint ennek pénzügyi háttere is meg- teremthető, tehát ^lehetőséget .látok a kormányrendelet módosítására. A főosztályvezető közölte: a föld- használati adó felét automatikusan eltörlik, az aszálykárt szenvedett ma­gángazdák (függetlenül attól, hogy adófizető vagy sem) körében. A hi­vatalos rendelet napokon belül meg­jelenik. A beszélgetések során kitűnt, hogy még mindig hiányzik valamiféle utasig tás, amely kötelezné az önkormányzati szerveket az igazolások kiadására. Hogy kinek a feladata az önkormány­zatok utasítása, nem vált világossá, va­lószínűleg minisztertanácsi körlevél elegendő lenne ehhez. Ami viszont egé­szen bizonyos: gyors cselekvésre volna szükség, a magángazdák nagyon vár­ják, hogy a gyakorlatban élhessenek e lehetőségekkel. Csabai István TURISTASZEMMEL — MOSZKVÁBAN 4. Lehet-e rosszabb? A moszkvai újságírók természetesen a Legfelsőbb Tanács üléséről szóló tu­dósítással vannak teli. Rizskov kor­mányfő óvatosan araszolgató reform­terve az 500 napos sokkterápiát javasló Satalin-csomaggal került szembe. A vi­tából ismét csak a ravasz Gorbacsov került ki győztesen, teljhatalmat sza­vaztatva meg magának. A moszkvai utcát járva a turistának az a benyomá­sa, hogy ezek a kétségkívül óriási jelen­tőségű viták nemigen kerülnek közel áz emberek hétköznapi életéhez. Más­képp néznek ki a dolgok „fent” és más­képpen „lent”, és az üzletek elrémítően szegényes kínálatát látva sokan a mar­xista értelemben vett forradalmi hely­zetről beszélnek: a vezetők a régi mó­dod már nem tudnak irányítani, a veze­tettek a régi módon nem hajlandók tovább élni. Gyümölcs nincs, szesz nincs, cigarettából jegyre adnak ha­vonta öt dobozzal, a,kenyérért órákat kell sorba állni — és Moszkva ellátása még a mai viszonyok között is lényege­sen jobb, mint bármelyik más városé. Úristen, mi lehet a blokád alá vont Litvániában? Néhány dolog ugyanakkor változat­lanságot mutat a múlttal. Öt kopejká­ért bárhová elvisz a metró, két kope­kért akár 24 órán át telefonálhatni vá­roson belül, a távfűtésért, a lakbérért, a villanyért és'a gázért jelképes össze- gecskét kell fizetni, a 92-es oktánszámú benzin literje 40 kopejka, az itt még gyártott, 76-os oktánszámúé ennél is jóval olcsóbb (a nagy pótkocsis teher­autókban használják ezt a gyenge mi­nőségű üzemanyagot), ám az infláció megállíthatatlanul tör előre. Persze, nem hivatalosan. A módszer: a régi áru eltűnik, majd — új néven —jóval drá­gábban ismét megjelenik. Úgy tűnik ugyanakkor, hogy a ko­rábbi ideológiai szigornak vége. Jelcin egyszerűen kilépett az SZKP-ból, szemlátomást Gorbacsov is jobban érzi magát az elnök szerepében, ahol egyen­rangú Bushsal, mint főtitkárként. Is­merősöm, aki a 70-as években a Lomo­noszov Egyetemen végzett meséli, hogy pártcsoportbizalmiként akkortájt részt vett egy fegyelmi tárgyaláson, ahol egy „elvetemült” párttag ügye került napi­rendre. Sok idő telt el azóta, talán nem sért titkot az eset felidézése: a kandidá­tus párttagságát azért függesztették föl egy évre — ez abban az időben az egyik legsúlyosabb büntetés volt —■, mert egy Izraelbe települő volt kollégáját kikí­sérte a pályaudvarra, sőt, méltatlanul a szovjet kommunista párt tagjához, még integetett is neki, amikor elindult a vo­nat. Valaki látta, bejelentette, fegyelmi tárgyalás következett. Egy év múlva azt vizsgálták: megjavult-e. Az a dön­tés született, hogy még nem méltó a párttagságra, újabb esztendőre felfüg­gesztették tagságát. Szerencséje volt, állását megtarthatta — bár előmeneteli esélyei nyilván romlottak. Ismerősöm, aki ma is perfekt beszél oroszul, nem akármilyen társaságban végezte az egyetemet. A legnevesebb vezetők gyerekeivel járt együtt, és egy- szer-kétszer a lakásukba is ellátogatha­tott. A kérdésre, mondjon valamit, ami nagyon meglepte, gondolkodás nélkül vágja rá: — A pilseni sör. Abban az időben az nagyon nagy szó volt. Szóval a pilseni sör. A turista nem gondolja, mekkora dolog ez — hol­ott csak bele kell gondolni, mekkora hatalmat birtokolhatott az, aki el tudta intézni, hogy a messzi Prágá­ból hozzanak számára sört. Igén, a pilseni sör is lehet a befolyás jele, nagyon is. Közeleg a jpúcsú ideje, próbálunk ta­xit fogni. Áll ugyan néhány a hotel előtt, de azt állítják, foglaltak. A recep­ció a vállát vonogatja: egy nappal ko-‘ rábban kellett volna szólnunk. Az egyik taxis aztán megszánna bennün­ket, és közli: elvisz a repülőtérre, ha kifizetjük az összeget, amit kér: —: Százötven rubel vagy tíz dollár — közli az arcpirítóan magas árat. Ko­csijában természetesen ott a taxaméter, ami erre a szakaszra aligha mutatna többet 6^8 rubelnél. Hiába, ha ennyiért nem hajlandó, dolgozni (a 150 rubel körülbelül egyhavi átlagfizetésnek felel meg). Végül szerencsénk lesz, egy Zsi­guli megszán és fölajánlja, hogy 20 ru­belért — azaz a hivatalos taksa három­szorosáért — kiszállít bennünket Sere- metyevóra (még szerencse, hogy ma­radt egy kis pénzünk — ám végül is nem költhettük mindet Lenin-jelvény- re, tudniillik mást nemigen kaphat­tunk). Kijutni a Szovjetunióból ugyan­olyan nehéz és körülményes, mint be­lépni az országba. Különféle zsilipeken kell áthaladni, egyiket vám-, a másikat útlevél-, a harmadikat biztonsági ellen­őrzésnek hívják: mindenütt kérnek va­lamilyen papírt, ami egyáltalán nem biztos, hogy ott van az ember zsebében. Különösen hosszú ideig tartják föl a sort a kivándorlók. Moszkva az idén sok tízezer zsidó távozását engedélyezi, ők többnyire Budapesten át repülnek Tel-Avivba. Középkorú emberek két- három bőrönddel kezdenek új életet a messzi távolban — most ezeket a bő­röndöket rezzenéstelen arcú huszon­éves vámtisztviselők forgatják föl: az országból gyakorlatilag szinte mindent tilos kivinni. Örökkévalóságnak tűnik, mire el­foglalhatjuk helyűiket a TUt-H 54 fe­délzetén. Az ablakon át látni, amint egy óriás Jumbo a Pan Am feliratával lassan nekirugaszkodik és fölszáll. Ne­künk még várni kell §S nem mindenki érkezett meg időre. Riporterszerencse, hogy a későn jövő éppen egy kivándor­ló. Szverdlovszki, 44 éves, belsőépítész, orvos feleségével, 15 éves lányával, anyjával, öccsével és annak családjával vág neki az ismeretlennek. — Valószínűleg lesz állásom, és a helyzetem azért is könnyű, mert az egyik diplomámat angol nyelvből sze­reztem — mondja Natan Abramovics Zelinka. 1500 rubeles havi fizetést —l itteni viszonylatban ez horribilis összeg — hagy itt, berendezett lakást. Összes úti -okmánya egy háromba hajtott papír, rajta a magyar és az izraeli vízummal. Az M—1.626454. számú papír tulajdo­nosa e pillanatban már nem szovjet és még nem izraeli állampolgár — státusa tehát: hontalan S, aki a repülőjegyek darabjáért 729 rubelt fizetett. Hivata­los árfolyamon személyenként 150 dol­lárt válthatott be, ezenkívül két ládát postára adhatott (3000 rubelt fizetett érte) és 700 rubelt kértek tőle illeték­ként azért, hogy elbocsáthassák a szov­jet állampolgárság kötelékéből. Csak nevet, amikor elmeséljük neki, hogy a taxis 150 rubelt kért volna tőlünk. „Én 500 rubelt kellett hogy fizessek” - mondja beletörődve: a kivándorlókon mindenki megszedi a maga sápját. A stewardessek ételt és italt kínál­nak, emberünk boldogan falatozik, majd iszik egy pohár sört. — Három napot töltöttem a váró­csarnokban, most kezdem magam ki­csit biztonságban érezni — sóhajt na­gyot és tölt még egy pohárral. A gépünk lassan leszálláshoz készü­lődik. — Mire számit? Jobb lesz? Natan Abramovics egy darabig ma­ga elé néz, majd így szól: — Egy biztos. Annál rosszabb már nem lehet, amilyen Szverdlovszkban volt. A többi nem számít, r Alattunk Budapest. Hazaérkeztünk. Ezt láttuk — így. (Budapest—Moszkva, 1990. októ­ber) Ballai József • Zsiguli — ablak­törlő nélkül. A benzin ugyan hivatalosan 40 kopejka, ám sok kútnál csak literenkénti I rubelért árulják. Ha van egyáltalán...

Next

/
Oldalképek
Tartalom