Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-08 / 262. szám

IRAK Újabb túszok szabadulása Szaddám Húszéin iraki államfő szerdán, Willy Brandt egykori nyugatnémet kancellárral folytatott megbeszélése után elrendelte 100 német, valamint 20 más nyugati állampolgár szabadon enge­dését. Ezzel egy időben a bagdadi szovjet nagykövetség szóvivője bejelentette: az irakiak korábbi ígéretének megfelelően vasárnap­tól elhagyhatja az országot ezer szovjet állampolgár. Mindez — párhuzamosan a japán túszok egy részének elengedésével —- megfi­gyelők szerint azt bizonyítja, hogy az iraki vezetés minden lehető­séget ki akar aknázni a Bagdaddal szembeni egységfront megbon­tására. (Folytatás a 2. oldalon) LÖVÉSEK A GUM MELLETT • Mihail Gorbacsov államfő és Borisz Jelcin, az orosz- országi parlament elnöke az októberi forradalom 73. évfor­dulója alkalmából megrendezett díszszemlén. Százezren vonultak a Vörös téren stabilitás hiányát tükrözte. Ennek bizonyítéka volt a fér* egyik szegletében, a GUM áruház mellett történt incidens, amelynek során egy leningrádi illetőségű fiatalember lefűrészelt csövű vadászfegy­verrel kétszer a levegőbe lőtt. Őrizetbe vételét a biztonsági szolgálat a lehető legnagyobb diszkréci­óval intézte, az eset a téren lényegében észrevétlen maradt. (Folytatás a 2. oldalon) Becslések szerint mintegy százezren vettek részt szerda délelőtt Moszkvában, a Vörös téren, a moszkvai pártbizottság által rendezett, november hetedikéi díszszemlét követő felvonuláson. A de­mokratikus Szervezetek által tartott rendezvénye­ken a hírek szerint ugyancsak több tízezren vettek részt. A korábbi éveknél jóval szerényebb,.komorabb hangulatú ünnepség leginkább az egész ország megosztottságát, a lakosság rossz hangulatát és a LESZ ELEGENDŐ SZEMES TERMÉNY • „LÁZAS” A TAKARMÁNYPIAC • NINCS DRASZTIKUS SERTÉSKIVÁGÁS • A TEJIPARBAN ÁTSZERVEZÉS, A TEJÁRBAN NÖVEKEDÉS VÁRHATÓ Amerikából nem ingyen jön a kukorica Ideges hangulat uralkodik a takarmánypiacon, az idei aszály rendkívüli károkat okozott, és az ország hosszú évek óta először szorul importra. A jelenlegi helyzetről tegnap sajtótájékoztatón adott képet dr. Neszmélyi Károly helyettes államtitkár, a Földműve­lésügyi Minisztériumban. (Folytatás a 2. oldalon) NŐTT AZ ILLEGÁLIS BELÉPÉSEK • SZÁMA Átalakulóban a határőrség Szerdán délután Kiskunhala­son, a határőrkerület parancs­nokságán dr. Szabó János alez­redes, a parancsnok első helyet­tese tájékoztatta az újságírókat a határőrkerület eddigi munká­járól, tevékenységéről. Mint megtudtuk, ebben az esztendő­ben talán ez volt a legforgalma­sabb határszakasz a négy átke­lőhellyel: Hercegszántóval, Tompával, Kelebiával, illetve Röszkével. A határőrök na­gyon feszített munkával tudták ellátni a határt átlépők úti ok­mányának ellenőrzését, illetve a zöldhatár védelmét, amely most már hátrább szorult. (Folytatás a 2. oldalon) yy NINCSENEK ILLÚZIÓIM! yy — Nincsenek illúzióim, 5 évig ugyanis tanácstag voltam — nyilat­kozta lapunknak Merász József, a tegnap este hét óra előtt három perccel megvá­lasztott kecskeméti polgármester. — Ezt a szekeret el kell huzni valahogy. Vállalom a megbízatást, s remélem, azok megelégedésére is, akik nem sza­vaztak rám. Nem akarok pártérdeke­ket érvényesíteni, s ezt az engem jelölő Fidesz és SZDSSZ sem várja el tőlem. A 35 éves, nős, kétgyermekes apa (egy mérnök gmk tagja) a jelen lévő 36 képviselő-testületi tag közül 19, szava­zatát kapta meg. Dr. Andrássy Ákos, az MDF, FKgP es a KDNP polgármes­terjelöltje 17 voksot szerzett. E fontos eredmény megszületéséig azonban három órát kellett várni, ugyanis a testület már délután négy óra óta ülésezett. Varga László, a testület elnöke még a napirend előtt beszámolt egy testvérvárosi kapcsolat kialakításá­nak lehetőségéről az egyik belgiumi vá­rossal. Döntés született arról, hogy a szovjet hadsereg megüresedett ingatla­nainak hasznosítására ad hoc bizottsá­got alakítanak, melynek tagjait később meg is választották. Az első napirendi pontban finn beru­házók által megépítendő rehabilitációs központ számára értékesítendő kecske­méti területről tárgyaltak. Ez a mintegy 5,8 hektáros közművesített terület He­tényegyháza felé, a vízművel szemben található. Négyzetméterét 1170 forin­tos áron vásárolná meg a finn cég. Öve­ges László, a városrendezési és építé­szeti bizottság elnöke hangsúlyozta, hogy a 3 évvel ezelőtt kialakított terü­letre eddig nem találtak vevőt. A köz­pontot pihenőfalunak festette le, ahová külföldiek, magyarok, esetleg (?) bete­gek is visszavonulhatnak majd. A szavazás előtt azonban több kép­viselő kért szót. így dr. Bányai Endre (MDF) is, aki az aggályairól beszélt. Vajon körültekintően jártak-e el az ér­tékesítők, s egyáltalán: eladható-e kül­földinek a fold? Rámutatott, hogy egy átlag amerikai szakmunkás egyórai bé­ré 1170 forint. Kovács Miklósné dr. Molnár Ilona (KDNP) több képviselő- társával egyetemben kevesellte az in­formációkat. Miért ilyen sürgős egy­szeriben a dolog? Egyáltalán mit tartal­maz a szerződéstervezet vagy előszer­ződés (még ez sem tudott), s kiket akar­nak itt gyógyüdültetni, rehabilitálni? Ez utóbbinak ugyanis egészségügyi vonzatai is vannak:. A feltett kérdésekre többen válaszol­tak (a képviselők ezekből sem tudtak meg sokat), ám Szűcs Tibor, a közgaz­dasági osztály vezetője tulajdonképpen pontot tett a vitára. Elmondta, hogy a terület ára, a több mint 65 millió forint bevételként szerepel az idei költségve­tésben. Félő, ha ezt az összeget nem kapják meg, a kecskeméti önkormány­zat decemberben már nem tudja finan­szírozni intézményeit. Egyébként — tette hozzá — az eladás már kész tény, mert a szerződésről csak a finnek alá­írása hiányzik. Az önkormányzat a ta­nács jogutóda, s a folyamatban lévő ügyeket át kell vennie. Hiába kifogásolta több képviselő az elegendő információ hiányát. A hatá­rozat 23 igen szavazattal, 11 nemmel és két tartózkodással megszületett. Ko­vács Lászlóné dr. Molnár Ilona és dr. Bányai Endre tiltakozást jelentett be. Abban azonban megállapodtak, hogy a későbbi fölösleges viták elkerülésére a volt tanácselnök részletes tájékozta­tását — ami minden folyamatban lévő ügyet tartalmaz — valamennyien meg-í kapják. A képviselő-testületi ülés kilenc óra­kor ért véget, de az alpolgármestert vagy alpolgármestereket nem tudták megválasztani. B. A. TESTÜLETI ÜLÉS — FÓRUMMAL — KISKUNHALASON Tovább áll a Hatisz-építkezés ■ Lakossági fórummal egybekötött ülést tartott az új halasi önkormányzat. A tárgyalás öt napirendi pontja közül az első négy nem váltott ki nagy vitát. A kedvezményes kamatozású szociá­lis lakástámogatás hitelfelvételéről tulaj­donképpen már az előző önkormányzat döntött, amely döntést az új városatyák egyhangú szavazással jóváhagyták. Ezt követően két üzleti tárgyalás meg­kezdéséhez adott felhatalmazást a testű-’ let a polgármesternek. Az Alföld ven­déglátó-komplexum hasznosítására vál­lalkozó két pályázó, az izraeli érdekeltsé­gű, illetve az osztrák cég ajánlatai az ide­genforgalom kiépítését célozzák a város­ban. Megbízták a polgármestert a Bem ut­ca 2. szám alatti cipőjavító műhely tulaj­donjogának rendezésével, illetve az ezzel kapcsolatos tárgyalások lefolytatásával is. Hét bizottság megalakításáról, vala­mint — a döntéshozatal folyamatába a lakosság széles körű bevonása érdeké­ben"— albizottságok létesítéséről dön­tött ezután a testület. Ily módon gazda­sági, egészségügyi-szociális-etnikai, köz- művelődési-oktatási-sport, 'önkormány­zati,, városfejlesztési-üzemeltetési, ügy­rendi-jogi és pénzügyi ellenőrző bizottsá­gok segítik majd az új önkormányzat munkáját. Alig egy órát vett igénybe mindezen kérdések megvitatása. Sokkal terjedel­mesebb, parttalannak tűnő vitát váltott ki az utolsó kérdés, a Hatisz Lakás- és Garázsépítő Szövetkezet felfüggesztett építkezésének megtárgyalása. Lassan egy éve húzódó — az előző, tanácsi önkormányzatnak is nem kevés fejtörést okozó —, érdekütközésekkel súlyos témát melegített fel ezzel az új tes­tület. Annak idején a város lakásra váró fia­taljait kívánta olcsó megoldással otthon­hoz segíteni a halasi ifjúsági szervezet, a Hatisz. Az olcsóságát az adta volna az építkezésnek, hogy részben kisvállalko­zókkal, részben önerőből oldották volna meg a kivitelezést, egy olyan belvárosi „foghíjtelken”, amely közművekkel ellá­tott. Az évek óta parlagon heverő belvá­rosi telek tulajdonjogát azonban nem volt könnyű megszerezni, még a tanács elvi hozzájárulásának birtokában sem. Pedig az érdeklődés nőttön nőtt a lehető­ség iránt. Főként azoknak a fiatal csalá­doknak a körében, akik az úgynevezett előtakarékossági akcióban várták — hi­ába —, hogy a tanács beváltsa ígéretét, azaz öt éven belül lakáshoz juttassa őket. Közben az ellentábor is növekedett. Egyrészt azok közül, akik az ifjúsági szervezet politikai köntösével nem értet­tek egyet, másrészt azok közül, akik az akció mögött busás nyereséget véltek fel­fedezni. De leghangosabban a környé­ken lakók tiltakoztak, akik egyrészt ga­rázsokat, másrészt játszóteret képzeltek a területre. A nagy hangzavarban alig lehetett meghallani a Hatisz ígéretét, hogy a telek húsz százalékát építik csak be„s kíván­ságra garázsokat is terveznek a földszint­re, a nyolcvan százalékot pedig ingyen, társadalmi munkával játszótérré alakít­ják. Az olcsóságot azóta már feltételes módban emlegethetjük az építési árak és a közben eltelt idő miatt. Még inkább megkérdőjelezi az időközben a vagy ön­ellenőrző bizottság által ezer forintról 1750 forintra emelt négyzetméterenkénti telekár. A környék lakosságából az épít­kezés kiváltotta tiltakozás újabb hullá­mokat vetett a pártok beavatkozása so­rán. Mára szinte patthelyzet állt elő, a döntés egyre nyilvánvalóbb anyagi von- zattal fog járni, ugyanis úgy tűnik, a Ha- tiszt minden politikai vagy egyéb árnyék ellenére a jogszabályok keményen támo­gatják. Legfeljebb az építkezők fognak előbb-utóbb elpártolni tőlük. Indulatok, személyeskedések, értet­lenségek tették süketek párbeszédévé a közel kétórás fórumot, amely a döntés meghozatalát volt hivatva könnyíteni. De—amint az várható volt—a döntést elnapolták. Egy hét múlva, az érdekkép­viseletek szűk körű tárgyalásán próbál­nák majd kompromisszumra (?) jutni a felek. * Bizonyára a sajtó közismert, s gyak­ran hangoztatott rosszindulata sugallta a tudósító számára a déjá vu (mintha már megtörtént volna) érzését. A kifárasztás technikája vagy á nem is különösebben titkolt ütköző érdekszfé­rák felfedezése tette ismerőssé az alap­helyzetet? Magam sem tudom. A fenti észrevételek függvényében nem érzem pontosan: politikai tőkeko­vácsolásról vagy üzleti, hivatali pozíciók utáni kapkodásról van-e szó. Egy biztos, „összefonódásról” rikoltozni vagy „fele­lősséget” bömbölni egyik esetben sem íz­léses dolog. Pláne snasszul veszi ki ma­gát, ha mindez a meglehetősen naiv la­kosság összeugrasztására s nem utolsó­sorban a város lyukas zsebére megy. H.T. Hl m H osszabb kényszerpihenő után kedden újra megin­dult a munka felszámo­lásra váró Kecskeméti Zománc- és Kádgyárban. A kormány nyár kö­zepén nyilvánosságra került, neve­zetes hetes csődlistáján szereplő cég helyzete augusztus óta egyre bizonytalanabb, néhány héttel eze­lőtt le is állt a termelés. A mostani — igaz, csak részleges — újraindí­tást az tette lehetővé, hogy szó sze­rint pénz állt a házhoz: a kereske­delmi vállalatok előfinanszírozzák a zuhanytálca- és kádgyártást. De a jelentős, kamatmentes összege­ket nem a KZK, hanem egy ott alakult kft. kapja. Ravasz húzásnák is nevezhet­nénk, amit a kádgyáriak kitalál­tak, de talán inkább a szükség dik­tálta, mint a ravaszság. A kereske­delmi cégtől kapott hitelből a KOR-BAD Kft. (tagjai: maga a gyár és a KZK néhány dolgozója) megvásárolja a termeléshez szük­séges nyersanyagot, mellékállás­ban alkalmaz 190 kádgyári dolgo­zót, bérbe veszi a KZK gépeit, be­rendezéseit, kemencéit — es káda­kat, zuhanytálcákat gyárt. Vagyis ugyanazt csinálja, ami eredetileg a KZK dolga lenne, ha nem volna a teljes „pénzügyi ellehetetlenülés” állapotában. Hogy mi szükség van a kft.-re, azt ezek után nem nehéz kitalálni: a kádgyár kebelében mű­ködik ugyan, de önálló cég, amely­nek nincs adóssága, és amelynek révwh mindenesetre a gyár is bevé­telhez jut. A felszámolás ügyében egyéb­ként a hitelezők és a KZK vezetői október 16-án már másodszor je­lentek meg a megyei cégbíróságon. — A hitelezőkkel, együtt mi is kértük a fizetésképtelenség mielőb­bi megállapítását — tudtuk meg dr. Halász István igazgatótól. Az idő, ugyebár, pénz. Amint elkezdő­dik a felszámolási eljárás, kineve­zik a felszámolási biztost, akinek kötelessége a veszteségek minima­lizálása. Ez pedig csak a gyártás azonnali beindításáyal lehetséges. A vagyon értékesítése is a biztos feladata, remélhetőleg hamarabb eredményre jut, mint mi az Állami Vagyonügynökséggel, amelynek, szerencsére, a felszámolásokba nincs beleszólása. Több külföldi vevő is érdeklődik a cég iránt, de most érthetően kivárnak: minél to­vább tart ugyanis a pénzügyi fel­számolás előtti huzavona, minél többször áll le a termelés, annál ke­vesebbet ér a vállalat. Ha úgy vesz- szük, ez is kiárusítás ... Ezért sze­retnénk, ha a felszámolás minél ha­marabb megkezdődne. A dolgo­zók elküldése sem könnyítene pil­lanatnyilag a KZK-n, sőt, a va­gyon értékét csökkentené, ha a képzett embereket elküldenénk. Az új tulajdonosnak működőképes, szakemberekkel jól ellátott vállala­tot szeretnénk átadni. A kft. lehe­tővé teszi, hogy a gyárban termelő- tevékenység folyjon addig is, amíg sor kerül a privatizációra. Hogy az új tulajdonos megújítja-e majd a szerződést a kft.-vel, vagy nem, az végereményben az ő dolga. Azok a dolgozók, akiknek a „KOR-BAD” nem tudott munkát adni, továbbra is fizetésük nyolcvan százalékát kapják. Ennyi jár az állá­sidőre. Érthető, ha ők is mielőbb szeretnék már ismerni a bíróság döntését. jy* r Kft. gyártja a kádakat? Alig várják a felszámolást? • 1989 áprilisában még nem számítottak teljes csődre. (Archív felv.) BÁCS-KISKUN MEGYEI NAPILAP XLV. évf., 262. szám Ara: 5,80 Ft 1990. november 8., csütörtök KECSKEMÉT POLGÁRMESTERE: MERÄSZ JÓZSEF.

Next

/
Oldalképek
Tartalom