Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-30 / 281. szám

1990. november 30, • PETŐFI NÉPE • 7 Japán szakemberek élesztik a Borsodi Vegyi Kombinátot A Borsodi Vegyi Kombinát világbanki kölcsönből 2S ezer tonna/év.kapacitású MDI (me- tilén-difenil-diizocianát) — poli- uretán termékek egyik fontos alapanyaga — üzemet épít. A beüzemelést, — az üzem élesztését — majd pedig a ga­ranciális méréseket a japán Mit-' sui Toatsu Company szakembe­rei végzik. (MTI-fotó) TŐZSDETUDNIVALÓK — KEZDŐKNEK ___________ K étszázezerrel már érdemes A jelek szerint kimegy a divatból a párnaciha és az OTP. AZ új módi á tőzsde. Akik az utóbbi hónapbkban nyertek is a részvények adásvételén, azokban szinte olthatatlanná vált a vágy az újabb „ingyenpénz” után. Persze igazából szó sincs in­gyenpénzről. Aki részvényt vásárol, az kockáztat, s nagyon is. megérdemli az árfolyamnyereséget, hiszen az esetleges veszteség is benne van a „pakli­ban”. Aki azonban mégis tőzsdézésre adja fejét, annak tudnia kell ,az álapszabályokat. A kis pénz­ből csak kis pénzt lehet csinálni, a tőzsdén látvá­nyossá váük az az igazság, hogy a pénz a pénzhez vonzódik. Ezzel együtt ma már néhány ezer forint­tal is neki lehet fogni a tőzsdének. Egy IBUSZ- részvényt -jattól függően, hogy éppen ingadozá­sának a mélyén vagy a csúcspontjánál van-e — 7-8 ezer forintért meg lehet venni. A mai,, még mindig csak a fejlődésének a kezdetén lévő Budapesti Ér­téktőzsdén, ahol á piac még kezdetleges, ahol még mindig nincs elég kínálat, s nincs elegendő befekte­tő, az árfolyamok ingadoznak. Az IBUSZ-é hul­lámzik, a többiekét pedig a hírek és a pletykák mozgatják. Aki eddig csak az IBUSZ-szal foglalkozott, ha elég ügyes volt, már többször nyerhetett, ha meg­érezte, mikor kell venni és eladni. Vagyis ha sike­rült az ár ellen haladni. Akkor vett, amikor sokak kétségbeesve eladtak, s akkor dobta piacra papír­jait, amikor a többség még jóhiszeműen bízott a részvény további felértékelődésében. Mindent egy­bevetve 7-8000 forinttal egy héten belül akár 1500- 2000 forintot is lehetett nyerni, s ez nem éppen megvetendő. Csakhogy eltart egy ideig, amig a hőn óhajtott nagyobb összeg ily módon összegyűlik. Magyarán: akinek van, annak több milliót érde­mes megforgatni, mert akkor egy-egy tranzakció nem ezreket, hanem akár százezreket is hozhat. Persze hozzá kell-tenni, hogy ugyanennyit veszíteni is lehet az ügyön. A jelenlegi részvényínséges idők­ben azonban már 180-200 ezer forintot is jól lehet forgatni. Ebből többféle részvény kitelik, s így könnyebb adni-venni, ha kell, pénzzé tenni az egyi­ket, hogy egy alkalmas pillanatban már másikat vegyünk. Ha már túl vagyunk a nehezén, vagyis sikerült eldöntenünk, hogy melyik értékpapírt válasszuk, akkor a kötvények és a részvények megvételének technikája már egyszerű. Amennyiben a kiválasz­tott értékpapír íőzsdeköteles (jelenleg csak egy ilyen van, az IBUSZ), akkor feltétlenül meg kell keresni egy brókercéget, s vételi vagy eladási meg­bízást kell nekik adni. A megbízással együtt meg kell adni egy limitárat is, amelynél vétel esetén magasabbat, eladáskor alacsonyabbat nem kínálhat a bróker. Minden brókercég felszámol valamekkora költséget. Ki kell próbálni őket, nem-lehet csak az ár alapján dönteni. , A nem tőzsdeköteles részvényeket és kötvényei két a tőzsdén kívül is be lehet szerezni, sokszor olcsóbban. Ám nem kis teher megtalálni azokat a bankokat és pénzintézeteket, amelyek a kisbefek­tetőket „utcán át” is kiszolgálják. Aki csak egy-két részvényt vesz, annak mindig többet kell fizetnie, mint annak, aki százszámra vásárol. Ezért néha nagyobb az esély az olcsóbb vásárlásra, ha a bró­ker a többi megbízásával együtt próbálja a mien­ket is teljesíteni. Egy-két értékpapír adásvétele után a befektetők már megtanulják, hogy kell megbízást adni. Akkor megpróbálkozhatnak a határidős opciós ügyletek­kel, amelyek azonban lényegesen több előképzett­séget igényelnek. Bozzai Rita SZIGORÚBB SZABÁLYOK, ÉLESEBB VERSENY Mi vár ránk az egységes európai piacön? Igen közel vagyunk már 1992- höz, ám a vállalatok, a gazdálko­dók egyelőre nemigen tudják, mit is jelent majd a gyakorlatban az EGK és szélesebb értelemben Nyugat- Európa egységes piaca Kelet-Kö- zép-Európa és különösen Magya­rország számára. Erről kérdeztük Szabó Sándort, az NGKM főosz­tályvezető-helyettesét, a magyar— EGK kapcsolatokkal foglalkozó tárcaközi bizottság titkárát — Az Európai Közösségek egy­séges belső piaca Magyarország számára mindenekelőtt a verseny élesedését jelenti. A nyugat-euró­pai kihívás folyamatos és gyökeres struktúraváltást követel. Ha ez si­keres lesz, versenyképességünk je­lentősen növekedni fog. Á magyar ipar mai szerkezetével, hatékony­ságával ugyanis egyre kevésbé áll­ná meg a helyét, és nem csak az egységes piacon. Ezen túl persze lesznek specifikus feladatok is. — Melyek ezek? — Nagy feladatokat rónak ránk az új kötelező szabványok, a minő­ségvizsgálati eljárások. Az egész magyar szabvány- és minőségta­núsítási rendszert sürgősen át kell alakítani. Ez a korszerűsítési mun­ka már folyik. Az előrejelzések sze­rint 1992 után a Közösségben fel­gyorsul a gazdasági növekedés üte­me. Aki bírja a versenyt, az jelen lehet a dinamikusan növekvő pia­con. A közös piaci belső határok megszűnésének másik nagy előnye az, hogy exportunk számos forma­litástól megszabadul. A magyar áru ma még átmegy Belgiumon, Németországon, Franciaországon, ha el akar jutni Angliába. Közben kétszer-háromszor megállítják, hol egy, hol két-három napra, átvizs­gálják, és ha már úgyis ott áll, fizet­tetnek érte valamit. Nos, a szállítá­si, a várakozási és az okmánykölt­ségek csökkennek. Ha valaki egy­szer bejutott a Közösség területére, akkor ott már teljesen szabadon mozoghat. A magyar exportőr vál­lalatok remélhetően mielőbb egy­séges közös piaci stratégiát alakí­tanak ki az eddigi, országok sze­rinti megközelítés helyett. — A pénzügyi életben milyen mó­dosulások várhatók Nyugat-Euró- pában, és milyenjhatással lesz mind­ez a magyar bankrendszerre? — A közösség országai ezen a területen már elérték a kitűzött cé­lok jelentős részét; a tőkemozgás liberalizált. Átfogó módon szerve­ződnek a pénzügyi és bankszolgál­tatások, és efelé tart a biztosítási tevékenység is. Az egységes piac létrejöttével azonban még itt is éle­sedik a verseny. Azt azért tudni kell, hogy a jövőben sem a mi biz­tosítótársaságaink mennek óda, hanem az övéik jönnek ide. — Mi vár a magyar mezőgazda­ságra az egyesült Európában?-'-— Mivel az EGK agrárpolitiká­ja már ma is egységes alapokon nyugszik, a helyzet alapjában véve nem változik. Bizonyos állat- és növényegészségügyi rendszabá­lyok bizonyára keményebbek lesz­nek, hiszen a szabályozás egy része eddig nemzeti hatáskörben volt, és most ezt egységesítik. A magyar agrárkivitel egésze a szigorodó rendszabályok ellenére sem kerül veszélybe, de alkalmazkodni kell a követelményekhez. — Hogyan készül a kormányzat 1992-re? — Az EGK-val foglalkozó tár­caközi bizottság vezetője Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kap­csolatok minisztere. Az államigaz­gatásnak hármas feladata van. Egyik fő tevékenységi köre a tájé­kozódás és a tájékoztatás. A Ko- pint-Datorg megjelenteti EGK- füzetek című kiadványát. Az NGKM külkereskedelmi tájékoz­tatója a külkereskedelmi forga­lomban részt vevő, körülbelül öt­ezercéghez jut el. Éz a tájékoztató ingyenes, és bárki hozzáférhet, akri nek szüksége van rá. Ezenkívül a Gazdasági Kamarának is voltak, vannak különböző kiadványai. A Szabványügyi Hivatal tájékoz­tatója az Európai Szabványok cí­met viseli. Ezt nyolcezer címre kéz­besítik. A másik feladat: jogrendszerünk hozzáigazítása az EGK-jog fejlő­déséhez. Kormányhatározat írja elő, hogy a megalkotandó jogsza­bályokat össze kell hangolni az EGK vonatkozó jogszabályaival. A harmadik a külgazdasági dip­lomácia klasszikus eszköztára. Ez azt jelenti, hogy nemzetközi tár­gyalásaink során * fel kell lépni azért, hogy a lehető legkedvezőbb feltételekben részesüljünk. Meg­kezdődtek a tárgyalások arról, hogy hazánk miként társuljon áz EGK-hoz. Ennek egyik célja egye­bek között a magyar exportot ne­hezítő vámhátrányok lebontása. A mai közös piaci vámszint az ipa­ri termékekre átlagosan hét száza­lék; Magyarország vámmentessé­get szeretne. Ez ugyan nem versenyelőny, de mindenképpen csökkentené hátrányunkat. To­vábbi célunk, hogy a magyar ex­portot a jövőben se sújtsák meny- nyiségi korlátozások. Az állam- igazgatásnak tehát minden tőle tel­hetőt meg kell tennie a piacra jutás megkönnyítése érdekében. A többi elsősorban a termelők dolga ... T. K. FILMJEGYZET Lököttek Az elmegyógyintézet — remekmű­vekkel is bizonyíthatóan — mindig is hálás témát jelentett a filmrendezők számára. A beteg lelkűek társadalmon - kívüli táborából bármikor beüvölthető volt az igazság. Röppenthette Jack Ni­cholson a kakukkot fészkére, megszó­lalhatott politikáról, korrupcióról bár­milyen árnyalt és megsemmisítő kriti­ka, kinek-kinek magánügye maradt, mennyire veszi komolyan. Tony Bill új amerikai filmjének hősei- nem kívánják gyarapítani a kritikai vé­nájukról híres, szimpatikus, önsorsron- tó bolondok sorát. Sem igazán kritiku­sak, sem igazán bolondok. Nem ordí­tanak tücsköt-békát a rezsimre vagy az igazgatóra, de nem is képzelik Napóle­onnak magukat. Afféle hétköznapi, a „normálisnál” kisebb önbizalmú figu­rák. Teljes mértékben ártalmatlanok, mjnt a mozidarab, melyben előfordul­nak. Azzal a feltételezhető céllal, hogy nevettessenek. A gyengéden érzelmes sztori főhőse egy nagyon kis növésíí, ám időnként az átlagnál szellemesebb reklámszakem­ber (Dudley Moore). Feleségeazonban egy nap úgy dönt, hogy jelenlétével nem áll sikeres reklámkarrierje építésé­nek útjába. Emory egyre rosszabbul viseli ezt a különben inspiráló állapo­tot, Zavarában autótelefonokat ron­gál, és amikor ez sem segít, — gondol­kodás nélkül—élkezd igazat mondani, s anii még jóvátehetetlenebb: írni. Ami­nél nagyobb baj már nem is érhet egy reklámszakembert. (Egy új cigaretta- fajtáról — egy sok százezres példány-, számú, színes napilap preferált oldala­in — például úgy nyilatkozik, hogy bár garantáltan tüdőrákot okoz, azért egé­szen kellemes ízű. (Főnökei két efféle „baki” után beajánlják egv^diszkrét. jónevű elmegyógyintézetbe^ Közben pedig Emery reklámszlogenjei járják tovább a saját útjukat. Ráadásul elsöp­rő sikerrel, az olvasók szinte rohamra indulnak a rendhagyóan ajánlott áru­kért. A főnök belátja együgyű tévedé­sét, a félreismert marketingmenedzser azonban — részint egy érzelmi fellán­golásnak köszönhetően '— egyre job­ban érzi magát a kellemes szanatóri­umban. Olyan megoldást talál, hogy nem is kell elhagynia; nagy ötlettel be­vonja a készséges lökötteket is a reklámiparba. A kis „team” minden várakozást felülmúló eredményeket produkál. A gyengébb elméjűek őrült jó szövegeket írnak, a reklámozott áruk pedig őrült tempóban fogynak. Legalábbis eleinte... Konfliktus nélkül ugyanis még a leg­ártatlanabb mozi sem működőképes. Jelentékeny szerepet kap ebben a nagy érzelmi fellángolás szőke tárgya, aki kicsit zűrzavaros tekintetű ugyan, de fontosabb méreteit tekintve nagy ha­sonlóságot mutat Kim Basingerrel. Tony Bill minden szempontból kíméle­tes dolgozatának mindössze annyi a konklúziója; nem jó mindig okosnak lenni. (károlyi) • A McDonell Douglas új típusú utasszállító gépe próbaútra indul. (MTI) NYOMD MEG A GOMBOT ÉS REPÜLJ! Hol vannak már azok az idők, amikor a repülőgép pilótája fordított egyet a kormányon, s erre különféle mechanikus módon működő drótok, karok, zsinórok segítségével meg­mozdította a gépszámy egyik-másilt elemét. Bizony, ezek az idők nincsenek is olyan messze. A hatvanas évek polgári repülésének sztárja, a Boeing 707-es még ezen az elven műkö­dött. Ugyanezen gépcsalád egyik következő tagja, a 727-es (amelyet napjainkban túlzott üzemanyag-fogyasztása miatt leselejtezni készülnek) már hidraulikus kormányzással műkö- 6 dött. A mai legkorszerűbb gépek, így az Airbus 320-as, vagy a McDonell Douglas (ez a St. Louis-i székhelyű cég gyártja a DC-családot) MD-ll-ese szinte teljesen elektronikus. A képünkön látható, előreláthatólag 1990 végén forga­lomba álló MD-11-es három hajtóműves, széles törzsű gép, számítógépei például képesek arra, hogy diagnosztizálják a gép bármely rendellenességét, és automatikusan korrigálják is a hibát, még mielőtt annak puszta tényét a pilótával egyáltalán közölnék. A mérnökök, természetesen, roppant büszkék alkotásukra, de a pilóták állítólag nem rajonganak érte. Különösen a hosszú távú repülések alatt unatkoznak, nincs mit csinálniuk, lankad a figyelmük. Egyikük szkepti­kusan meg is jegyezte: eljön az az idő, amikor csak beülnek a pilótafülkébe, megnyomják a „repülj” feliratú gombot, és a gép felszáll. Az automatikának azonban vannak kétségtelen előnyei. Pár éve egy kínai Boeing 747-es egyik hajtóműve 12 ezer méteres magasságban meghibásodott. A személyzet a robot­pilótára bízta a repülést, és az minden energiájával megpró­bálta újraindítani a hajtóművet. Eközben a, gép (mivel a robotpüóta nem kapott utasítást arra, hogy a hajtóműhiba miatt rendellenesen mozgó gép helyzetét korrigálja) egyre inkább jobbra billent, s mire a kapitány észbe kapott, zuhan­ni kezdett. Három perc alatt kb. 6000 métert estek, a gép szárnyai megrongálódtak, de az utasok baj nélkül átvészel­ték, bár eközben a normális gravitáció 5,5-szeresét viselték el. Erre például az Airbus 320-as alkalmatlan volt. Igaz, e típussal az említett eset elő sem fordulhatna. Számítógépei azonnal korrigálnák a gép rendellenes mozgását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom