Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-30 / 281. szám
1990. november 30. • PETŐFI NÉPE • S * • Színpadon a Siikösdi Népdalkor A TEHETSÉG PARANCSA — ÖRÖMET HOZOTT KECSKEMÉTNEK A költő/ a festőművészj a színész és a mama Ha Kecskeméten is működne Párizsban élő hazánkfia városi közérzetjelző csodakészüléke, szombaton délelőtt vidám villódzásokkal tudatta volna; öröme van a megyeszékhelynek, rövid időre értékesebb lett, mint volt. Népdalkörök, zenei együttesek minősítője Kiskunma (Tudósítónktól) Bács-Kiskun megye tizenhárom népdalköre, népzenei együttese szerepelt Kiskunmajsán a szakmai zsűri és a nagyszámú közönség előtt. Az országos minősítés kétévenként ad módot számukra, hogy a jobb besorolás reményében megmérettessék magukat. Ez zajlott le pár napja a majsai művelődési ház színpadán. Nyitószámként Bakó Katalin székely népdalokat énekelt, s a díszítésekkel gazdagon tarkított, szép dalok után kezdődött az együttesek bemutatkozása. A szereplők sorát a tiszakécskei Tiszavirág zenekar nyitotta meg, majd sorra következtek a többiek. A szakmai értékelést dr. Avasi Béla, dr. Kálmán Lajos és Eredics Gábor végezte, s a háromtagú zsűri elégedett volt a dalok kiválogatásával, bár1 a bemutatkozás nem mindegyik együttesnek sikerült a legjobban. Az országos arany fokozatot a Sükösdi Népdalkor, a Mélykúti Lenin Tsz népdalköre és a Jász- szentlászlói Citerazenekar érdemelte.: Ezüst fokozatban részesült • Dr. Avasi Béla zsűrielnök átadja az arany fokozatú minősítést Kardos And- rásnénak, a jászszentlászlói együttes vezetőjének. a kécskei Tiszavirág Citerazenekar, az Érsekhalmi Népdalkor és a Kiskunfélegyházi Lenin Tsz Népdalköre. A többi részvevő a megyei minősítés különböző fokozatát kapta, és jogot szerzett arra, hogy a következő országos minősítőn is indulhasson: # Az érdeklődő közönség., Az élet ezerféle rezdülését, az időjárási hatásoktól a kulturális teljesítményekig mindent kifejező elektronikus szerkezet talán közhírré'tette volna, hogy a Bodri Ferenc szép és remélhetően sokak érdeklődését kiváltó, egy művészpálya elgondolkoztató, örvendetes, de a hogyan tovább kérdéseit is felvető tárlatának megnyitóján József Attila és Jordán Tamás feledhetetlen élménnyel ajándékozta meg a hallgatóságot. Talán fölösleges előző mondatomban az és kötőszó, mert mintha saját gondolatait, érzéseit, téplődé- seit, indulatait, kétségbeeséseit, boldogságvágyát, keserűségét mondta volna hangosan töprengje, vívódva, felajzva, elcsüggedve, verten a sorstól és diadalmasán az emberi képesség csodáitól. Mintha csak ürügy lett volna számára á költő, mintha neki írta volna költeményeit. Egyszerre érezte a hallgatóság a szavak születésének gyönyörű pillanatait, a most és itt csodáját és egyszerre az emberi igazságok időtlenségének igézetét. Hihettük boldog közönségként: a színművész már eszmélésétől magában érlelte József Attila Eszmélet-ét, Tiszta szívvel remeklését. Ki tudja, mikor találkozott az építészi hivatást Ruszt József egyetemi együttesének hatására a művészivel felváltó kaposvári színész és a költő? Feltehetően 1975-ben gyűrűzte el egy életre, véglegesen, kisza- kíthatatlanul a nagy és mindmáig értékénél kevésbé közismert költői életmű. Latinovitssal, Cserhalmival- összefogva készítettek egy József Attila sorozatot. Emlékezetem szerint ez a műsor végülis nem került a közönség elé, mert rendezője külföldre távozott. Később Fehér Imrével szövetkezve teremtett József Attila összeállításban bizonykodott, hogy előadóművészeink közül nagyon kevesen azonosulnak hozzá hasonlóan az „öt forintért kuglert venni” vágytól, a „tűzhelyet, családot már végképp csak másnak remél” — o lemondásig ívelő költővel. Az Erdei Ferenc Művelődési Központban a „mamát” idézve sejtette-e, hogy néhány lépésnyire előtte áll egy másik József Attila-i mama, a nehéz sorsú, a nehéz természetű kiállító festőművész támasza, szere- tetének tárgya, édesanyja. Egyszerű, gondosan vasalt szürke ruhában (kávébarna gallér és cipő) ünneplőzött fia nagy napján. Kezében egy csokor virág pihent. Egyetlenének hozta, vagy tőle kapta? Mit érzett, mire gondolt a fia tiszteletére összegyűlt művészetbarátok láttán, a Jordán Tamás által megszólaló József Attilát hallgatva? Ha van szemernyi igazság az életben, akkor legalább most boldog volt; megérte a sok küszködés, a töméntelen munka, a sok nélkülözés. A József Attilát példaképének és sorstársának valló művészfiát megóvta a kétségbeeséstől. Ferinek tudnia kell,-hogy ha fütyül is a világra, ennek az asszonynak el kell számolnia tehetségével, adottságaival. Jordán Tamásnak s a mamának tulajdonítom, hogy ez a kiállitásmegnyitás különbözött a megszokottaktól. Heltai Nándor HULLÓ VÖRÖS CSILLAGOK; SZÉTHULLÓ BIRODALOM Kommunizmusbúcsú A rendező új filmjeiről beszél Az ismert rendező, Maár Gyula elkészült újabb filmjeivel, melyeket a Magyar Televízió mutat majd be a közeljövőben. A Búcsú a kommunizmustól című három részes produkció januárban, A kommunizmus múmiái című filmesszé pedig még az idén, december 17-én lesz látható. A Végül, a Déryné, hol vagy? és más mozifilmek rendezője ezúttal a ma divatos dokumenta- rista műfajban mutatkozik be, bár mint ő nevezi, inkább filmesszéről van ízó. Á további részleteket Maár Gyulától ismerhetjük meg. —A látottakat, a történteket szubjektív kommentálással adom tovább. Azért is izgatott a címekből is kiderülő téma, mert olyan munkában még nem volt részem, hogy a történtekkel egyidejűleg tudjak filmezni. Tulajdonképpen az ötlet is magától adódott. 1945-ben tízéves voltam. Az életemet, a pályámat a múlt rezsimben kezdtem, folytattam. Azt gondoltam, én már gyökeres változások tanúja nem leszek.-És hirtelen felgyorsultak az események. Szinte hihetetlen volt számomra, hogy hulló vörös csillagokat, ledőlő -Lenin-szobrokat látok. Vártam a rendszerváltást, üyén értelemben nem Okozott túl nagy meglepetést a‘jelképek eltűnése, csak azt%iem gon- . daliam, hogy mipden ilyen gyorsan történik. Nemcsak rendszer-, hanem birodalomváltás zajlott le a szemünk előtt. — Mindig is mélyebben ellenkeztem, mint a felszín. Ennek következtében nem mindig hagytak dolgozni. Gondolja csak végig, összesen hat játékfilmet készítettem, és a televíziónak néhány produkciót. A történelemfilozófia érdekei, most is törekedtem arra, hogy művemnek ez képezze az alapját. Fontos szerep jut az időnek, ennek játéka, önki teljesedése a legtöbb film alapkérdé- ■ se.‘A jelenlegi esetben is az idő a kulcsfontosságú. És még valami: vajon azt nevezhetjük-e bátor, szókimondó filmnek, amelyik létproblémákkal foglalkozik? Egyébként ezzel a sorozatommal búcsút intek a politikának. Persze, ne értse félre, nem annyira politikai filmet forgattam, mint véli'. Manapság nein könnyű a rendezőknek, hiszen nincs pénz játékfilmekre. Jómagam is menekülhettem volna más műfajokhoz, de szerencsére egy szűk stábbal megörökíthettem közelmúltunk drámai fontosságú jeleneteit. Nem tudom, ezzel a kommunista krimivel, horrorfilmmel végére jártam-e a témának. Az biztos, szűz terület ez még. Filmem zsurnalisztikái értelemben kutatás, de nem szenzációkeltés. Fogalmam sincs, milyen lesz a fogadtatás. Mindegy, mostanság úgyis mindent lehet mondani, írni. Tisztában vagyok saját indíttatásommal, és szeretném, ha ezt mások is megértenék. A ^meditativ megjelenítéssokkalfontosabb volt számomra, mint a szenzációhajhászás. Végig- . éltem a korszakot,' ami a szemem láttára omlott össze. Biztos vagyok abban is, hogy mások is készítenek ebben a témában filmet. Az pedig számomra öröm, hogy külföldön máris érdeklődnek új filmjeimmel kapcsolatban. — Milyen filmekről is van szó? Eredetileg egy filmet szándékoztam készíteni. Menet közben azonban kiderült, több, önállóan is megélő, de mindenképpen egymáshoz kapcsolódó film anyaga áll rendelkezésemre. Kettéosztottam a témát. A Búcsú a kommunizmustól főcímű produkció három részből áll össze, háromszor harminc-perc az időtartama. Ezekben a kommunizmus jelképrendszerének szétbomlásáról van szó, s arról, mi is történt ennek következtében Kelet-Európábán és a Szovjetunióban. A Sztálin: barokk önarckép című első rész a szocreált mutatja be, a kor művészetének tükrében. Az Azok a május elsejék cím sejteti, hogy a közelmúlt legfontosabb „rituáléjáról” is számot adok. A kommunizmus főünnepe mindenhol egyforma volt Európa középső térfelén. A harmadik egység címét a Fidesztől kölcsönöztem: Rendszerzáró házibuli. Látható itt csil- laghullás,’szobordöntögetés, a kommunizmus jelképeinek, jelvényeinek zsibpiaci kiárusítása,, a felvirágzó üzletág. — A másik filmem címe: A kommunizmus múmiái. Azokról a kommunista vezetőegyéni- ségekröl van szó, akik haláluk után sem tűntek el a porondról, bebalzsamozott testüket istenítették, mauzóleumot emeltek nekik. Úgy érzem, ez a témakör dramatikus csomópont. Elgondolkodtató az az elvi ellentmondás is, hogy a materialista tan hívei istenítik az elhunytakat, miért akarják örökké „élőnek” tenni, hinni. A régi korokban bárki mumifikáltathatta á halottat, a kommunizmusban pedig csak az ideológia stimmelt. A szó szoros értelmében bábuk voltak a nagy vezérek — Lenin, Sztálin, Dimitrov, Gottwald, Mao, Ho Si Mink — akiknek lehet, hogy csak a fejüket nem cserélték ki. Kíváncsian várjuk a filmeket! B.T. Dallamos nevű vonatom Kölnből Becsbe tartott, hogy májd réggel egy pesti szerelvényhez kapcsolják. De addig egy egész éjszaka állt az utasok előtt, tizenegy órás út, alig néhány megállóval. Csak páran szálltunk fel a nagyon tiszta kocsiba; egy-egy utas is alig jutott a kupékba. Jómagam befészkeltem magam a sarokba, a vonat lassan elindult, a város kivilágított hajóként máradt el mögöttem; Bonn! = hallottam az első megálló nevét egy óra múlva, pedig már majdnem aludtam, amikor kinyílt az ajtó. Egy sovány, választékos eleganciával öltözött, idős férfi lépett be. Elnézést, asszonyom — mondta, amikor látta, hogy a takarékérősségűre állított fénytől is hunyorgók —, de nekem ide szól a helyjegyem! (Nem feleltem, hiszen a kristálytiszta németséggel' beszélő öregúr úgysem tágított volna. Ide szólt a helyjegye, tehát ő ide fog ülni. — Passauba megyek —* közölte váratlanul — a lányomhoz. Mióta nyugdíjas vagyok, rendszeresen utázom. vonattal, élvezem, hogy nem- kell tankolni, parkolóhelyet keresni. (Vegye már észre, hogy áludni fogok!) —'Kér egy kávét? Van hozzá kekszem is. Vagy inkább teát inna? — fordult hozzám barátságosan. (Kézmozdulattal hárítottam el az ajánlatát, higgye csak, nemis értem, mit akar.) — Ah, megállt az órám! — folytatta — No lám, ez a mechanikus órák hibája! Önnél mennyi az idő? , — Két perc múlva tíz! — feleltem és feladtam alvási szándékomat. — Akkor éppen most állt meg az enyém — adta szellemesen tudtomra, hogy mindössze a válaszomat akarta hallani. — Látja kérem, néhány szót mondott csupán, és én már tudom, hogy az ön anyanyelve nem szláv. Akarja, hogy megmondjam, mi az anyanyelve? (Reménytelen ügy, gondoltam, essünk túl rajta)) — Nem szláv és nem germán. Ön minden bizonnyal magyar... — A vonat Becsbe tart, és tovább Budapestre. Nem volt nehéz dolga! — Valóban, ez is közrejátszott. És kérem, nézze el egy öregember kíváncsiságát, de harminckét évig az volt a munkám, hogy felmérjem az embereket... — Nyelvtanár? — Nem, fejvadász voltam! Ezt a hivatást az ön hazájábaft feltehetően személyzeti kutatónak hívják ... — Tehát az adott munkához keresett megfelelő embert. — Pontosan. Ipari cikkeket gyártó és forgalmazó gyárban dolgoztam. Az utolsó tíz évben személyi- igazgatóként, ezért használtam a fejvadász kifejezést. — Érdekes munka lehet... Milyen képesítésre volt ehhez a munkához szüksége? — Égyéb ismereteim mellett hallgattam az egyetemen többféle stúdiumot, ami a pszichológia és a grafológia között létezik. Hogy érdekes munka? Annál több! A legfontosabb, higgye el. A megfelelő ember kiválasztása döntően fontos az élet minden területén. És bízom abban, hogy mi ezt folyamatosan pontosítani tudtuk. — Pontosítani? — Igen. A keleti országokban az emberek másképpen törekszenek biztonságra, mint Nyugaton. Önöknél egy diploma- megszerzése, majd egy második, esetleg egy következő jelenti azt, amit nálunk a folyamatos továbbképzésben való részvétel. Úgy ítéltük, hogy ez nem hagyható abba, ha egy területen a legnagyobbat akarja az ember elérni. — Nyelvismeretre gondol? A- Nem! Az idegen nyelvekkel korán kell megismerkedni mindenkinek. Tehát nem a középfokú oktatási intézményben, hanem a kötelező népiskolában. Legfőképpen az angol a fontos. Szakmai területre gondolok, arra, hogy ismerje jól a gyári vagy üzemi munkát, de saját részterületén legyenek naprakészek az ismeretei, és persze folyamatos javaslatai is munkájának további javítására. — Javaslatai...? - . — Igen! Nem titok, hogy húsz évvel ezelőtt bevezettük: fél évenként minden dolgozó köteles egy írásban tett javaslattal élni, a munkaszervezés, a technológiai javítás vagy bármi, a termelékenységet fokozó témában. | ' — És jöttek a javaslatok: cseréljék ki a tányérokat a menzán .... í • — Menza nem volt, most sincs. Csak büfé, amit a munkaidő alatt kétszer lehet igénybevenni,, 15-15 percre. Kávét és üdítőitalt viszont mindenki korlátlanul ihatott az automatából. . A beérkezett javaslatok 17-18 százalékát nyomban hasznosítani tudtuk! Nagyszerű ötletek is voltak, mi pedig ezekért komoly összegekét fizettünk. Azután mintegy 25-30 százalék volt olyan, amit alapjaiban jónak minősítettünk, de visszaadtuk, kérve, dolgozzon rajta tovább, mert használható az ötlete és támogatjuk! A többit is elraktuk, témák szerint. És persze, regisztráltuk a folyamatosan jó javaslatot tevő dolgozóinkat. Amikor eljöttem, már akadt néhány középvezetőnk, aki németül nem tudó vendégmunkásként kezdte, de volt benne tudásvágy, szorgalom, ötlet — tehát mi képeztük! — A szellemi utánpótlásról pályázatokkal gondoskodtak? — Esetenként. De nagyon gondosan válogattunk mi is. Például dolgozóink gyerekeinek szellemi képességeit pszichológusteammal már az elemi iskolában felmérettük. Azután évekig figyelemmel kísértük, mivé alakulnak. — És ajánlatot tettek a szülőknek ... — Nem! A fiataloknak! És nem csupán arra, hogy műszaki pályára lépjenek, legyenek a dolgozóink. Volt olyan előmunkásunk, akinek a fiát mi képeztet.tük ki karmesterré, és ma-az egyik világhírű zenekar másodkarmestere. — És ebben mi volt önöknek az üzlet? — A fiú, a szülei, az egész gyár tudta, hogy ennek a tehetséges fiatalnak a képzési költségeit mi fedezzük. Érzékeli ebben a többi dolgozóra tett hatást? Mert az nem kicsi! Természetesen ez rendhagyó eset volt, mert mi műszaki szakembert, közgazdász-menedzsert, számítógépes szakembert kerestünk, képeztünk. Sikerrel, hiszen a gyár szépen prosperált, és hiszem, hogy most új távlatok előtt áll, mert Kelet felé is nyílnak a piacok. ■ Látja, én szinte szerelmese voltam a szakmámnak. Ha egy szóban kívánnám önnek összefoglalni, hogy mire figyeljenek ebben az átalakulásban, az az Ember lenne. Ha arra összpontosítanak, és számára megfelelő helyre állítják, kibomlik tehetsége! — summázta az elmondottakat. — Örülök, hogy beszélgetett velem — tette hozzá egy csipetnyi szertartásossággal meghajolva és felvette a kabátját. Kérem adja tovább, amit elmondtam, bármilyen munkaterületen dolgozik. Mert önök, magyarok, igazán tehetséges emberek, és most úgy látom, nagy lehetőségeik vannak ... Passaú következett. A szerelvény finoman lassítva állt meg. Útitársam elköszönt, még a fiatalok kedvelt búcsúszavát, a csüsz-t is kimondta, és leszállt. Éppen pirkadt: Mint Magyarországon. Selmeci Katalin Éjszakai beszélgetés a Wiener Walzeren