Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-30 / 281. szám

1990. november 30. • PETŐFI NÉPE • 3 Akciócsoport a bűnözők ellen Van valami különlegesség a Petőfi Népe olvasói számára — áll meg mel­lettem Patócs Mihály alezredes, a bajai rendőrkapitányság közrendvédelmi és közlekedési osztályának vezetője. - Érdekli a dolog? Igenlő fejbólintásomra már nyitja is az URH-kocsi ajtaját. — Szálljon be gyorsan!­Gyakorlópálya — valahol a város szélé/i — Bizonyára tudja, hogy szaporod­nak az erőszakos bűncselekmények. Egyre több bűnöző használ a nyers fizi­kai erő mellett valamilyen eszközt, nemritkán fegyvert is. Ha nem vertük is nagydobra, (le mi már jó egy eszten­dővel ezelőtt megszerveztünk egy akci­ócsoportot — közösen a Gepárd nevet választottuk —, mely bármilyen fel­adatban helyt tud állni. Ők gyűjtötték be például a napokban Topolovszki Györgyöt, akit a sajtó ex-idegenlégiós- nak nevezett el. Veszélyes emberről lé­vén szó, részletes tervet dolgoztam ki a kézrekerítésére, vigyázva arra, hogy a résztvevőknek ne essen bajuk. Megem­lítem, hogy a mi fiataljainkat ugyanúgy feleség és gyerek várja otthon, mint bárki mást. Nos, röviden: a csoport azt színlelte, hogy elromlott az autója. Egy kannába vizet kértek, majd a kerítésen kinyúló karokat elkapták. — A rádióban hallottam, hogy a de­likvens azt nyilatkozta, hogy egy fiú meg egy lány gyűjtötte be. Vannak a csoport­nak női tagjai is? Az alezredes talán nem hallja a kér­désemet. Nem erőltetem a választ, le­köti a figyelmemet a fantasztikus lát­vány: a gepárdok macskaügyességgel, villámgyorsan jutnak fel a házat jelké­pező műtárgy emeleti ablakaiba. Késselfegyverrel Szinte hihetetlen, mi mindent tudnak a Gepárd csoport tagjai. Képzeljük el, hogy egy kocsmai verekedés közepébe csöppenünk. Valaki kést ránt. Követni sem tudom, oly gyorsan történik az egész: a támadót ártalmatlanná tették. Rutinfeladat a lakásban rejtőzködő fegyveres bűnöző elfogása. Az egyik lehetséges megoldás: az egyik gepárd bekopog, társa a hátán fekszik az ajtó előtt. A bűnöző kinyitja az ajtót, a fej magasságában keresi az ellenfelet, így tartja fegyverét. A fekvő akciós hasra fordul, és azonnal tüzel. A békés polgárokat védik Az edzés szünetében alkalmam volt elbeszélgetni a gepárdokkal. Mindany- nyian egy véleményen vannak: kivéte­les képességeiket csakis a lakosság vé­delmében alkalmazzák. Legközelebb december 11—13. között vállalnak ér­dekes feladatot. A Helyőrségi Klubban kiállítás lesz, csupa arany ékszer, sok­sok milliós értékben. Elárulom: a rab­lóknak nem lenne esélyük. A gepárdokat lelkesíti a nemrég ka­pott megtiszteltetés. A polgármester engedélyével ruhájukon viselhetik Baja város címerét. G. Z. ▲ Fel a kezekkel! (Gál Zoltán felvételei) ◄ Látványos edzés. Hideg évszak(ok), válás után „Sajnálom Felföldinét, higgye el, igazán sajnálom/” Nyirkos a levegő, a csöpörgő esőben nedvesek a falevelek az úttesten. Korán esteledik a kecske­méti Szeleifaluban is, ahol egyik panaszosunkat készülök meglátogatni. A hűvös időben, pár pil­lanatra, az otthonom jut az eszembe. Tavaly, 8-as fokozatnál, alig bírtam megmaradni a gáz- konvektor mellett, szinte pörkölt. Most meg: mintha lustább lenne a lángja, a legnagyobb tel­jesítményre állítva is. „ Van leiköd anyutól elkérni?" Lesz ez másképpen is. A didergő emberi lélek­nek azonban honnét pótolhatjuk a meleget? — kérdezem, IS évvel a válás után, Felföldi Mihály- nétól, a Pósa Lajos utca 8-ban. Nem talál rá vájaszt. Ezen a kora estén is ugyanúgy begyújt a lakásban, mint máskor, mégsem érzi, hogy me­legség és nyugalom venné körül. Míg két kályhá­ja palackhoz kapcsolva működik (az utcáról a földgázt nem állt módjában bevezettetni), sze­rencsétlen életéről és egyfajta jogfosztottságáról beszél. — 1975-ben bontották szét a házasságomat a férjemmel — mondja. — Elvált tőlem, egy másik nőt hozott a házhoz, bele a kész épületbe, ame­lyért én és a közelünkben lakók is ánnyit dolgoz­tak. Négy szomszéd verte ki a vályogot. Őze Istvánnal ástunk kutat és építettünk járdát. Öt­vennégyezer forint lakásépítési kölcsönt vettünk fel, amelyet havonta, 315 forintos részletekben fizettünk vissza az OTP-nek. Ma mégis úgy te­kint engem a volt férjem, mint lakót, akitől min­den hónapban 700 forint lakbért követel. A fiam 22 esztendős. Budapesten dolgozik. Hatezer fo­rintot fizet albérletért. Amikor karácsonykor ha­zajött, azt kérdezte az apjától: „Apu, van leiköd anyutól azt a 700 forintot elkérni?" S tudja, mit mondott rám az az asszony, akit Felföldi Mihály elvett? Ágytól és asztaltól: igen. De a közös háztól...? i— Nem. — „Ha te ezt a büdös k ... t nem takarítod el innét, én nem tudom, mit csinálok!" Megvertek. Látleletem van róla. — S még hozzáfűzi: — Kijátszottak engem. Ki akarnak forgatni mindenből, mert én csak hét osztályt jártam... A bíróságnak sem lehetett könnyű, míg a 10 évi házasság után rendezte a peres felek személyi és vagyoni jogállását. Ágytól és asztaltól, persze, elválhattak, ám korábbi életük közösen lerakott alapjától nem. Ez pedig olyan ütközőhellyé vált az idők folyamán a kölcsönös gyűlölködéstől, ahol mindennaposak voltak a koccanások. Sak­kor még nagyon finoman fogalmazunk. Felföldi úr leszerelte az előző felesége által épített kerítést, a WC-t meg lebontotta és a saját konyhaajtójuk­kal szemben állította föl. Panaszosunk szerint ezt csupán azért tette, hogy a WC-re menet vagy onnét jövet sértő megjegyzéseket vághassanak hozzá. A Pósa Lajos utca 8. számú házban valójában senki sem mondható igazán gazdának. S hogy elégedettek lennének ezzel az állapottal... ? Kö­zel sémi Felföldi Mihály, feleségével, szűköseb­ben lakik, kisebb részt használ, mint volt asszo­nya. Akiről az a hír is elteijedt: válás után csupán azért ragaszkodott gyermekéhez, hogy azzal együtt nagyobb lakrészt megtarthasson magá­nak. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság minden­esetre tavaly szeptemberben úgy döntött, hogy az asszony — egy évre visszamenőleg is — köte­léé havi 700 forint lakáshasználati dijat fizetni volt férjének. A tartozás fejében már le is vontak munkahelyén a fizetéséből több mint tízezer fo­rintot. Közös házépítés ide, közös házépítés óda: az ítélet ellen fíllebbezésnek nincs helye. Egy lukból kettő j * — Nincs? — ő csak lakó! — válaszolja bosszúsan a mai Felföldi Mihályné, amikor bemegyek hozzá is. — Nem uralkodhat itt úgy, ahogy akar! Mit szólna ahhoz, ha eladnánk a házrészt, amit most használ, és az új tulajdonos nem 700, hanem 1500 forintot kérne tőle minden hónapban? Akartunk neki egy másik lakást venni, de nem fogadta el. Hiába van itt ez a ház, nem ér semmit. Két luk az egész. Két luk! És mennyi baj, vívódás és acsarkodás, már évek óta! A mai Felföldiné asszony szerint a régi (az előző) nej szennyvízzel és valami bűzös dologgal(!) leöntötte őt ruhateregetés közben az udvaron. — Ezt kaptam tőle! — mutat odaátra, a válás utáni válaszfal mögé, a konyhaasztalnál ülő ter­metes asszony. A „régi” Felföldiné sápadt és ideges. Nem tudja, bajával hová fordulhat még. A polgár- mesteri hivatalt nagyon ajánlom neki. Hiszen annyira egyedül van és olyan kilátástalan számá­ra minden! Mondja csak, szomszédasszony! Az eső újra megered, mire az utcára érek. Bo­rús a kedvem is. Dolgomvégezetlenül indulnék befelé, a városba, hiszen ebbe a „hideg háborúba” honnét és hogyan hozhatnék én enyhülést? Aztán hangot hallok. Valaki megszólít a túloldalról. Hamarosan meggyőződöm róla: milyen jó az, hogy a szerkesztőségünkben is járt panaszosnak legalább egy rendes szomszédasszonya van! — Nyugodtan megírhatja az újságban, amit mondok — igy Mészáros Istvánná. — Gyerekko­rában ezt az asszonyt, a volt Felföldinét, míg kicsi volt, kézen fogva én vezettem el a kisegítő iskolába. Nem tehetett róla, hogy ő csak oda járhatott. A házasságkötés után jött rá a férje, hogy nem jól választott? Előfordul ilyen. De vegye figyelembe: a 10 évi házasságban mégis­csak együtt voltak és együtt fizették a lakásépítés OTP-részleteit. Az asszony egymaga nevelt fel egy gyereket a megosztott házban. S most csak lakó? Sajnálom Felföldinét, irénkét, higgye el, igazán sajnálom! („A Népköztársaság nevében! Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye." — Idézet a megyei bíróság 1. P.t. 21. 138./1989./2. számú periratából.) Kohl Antal ÚJRA AZ EGZISZTENCIA-ALAPRÓL Ha hihetünk abban, hogy az ország gazdaságát a vállalkozások fogják meg­menteni, akkor az oly sokat emlegetett Egzisztencia Teremtő Alap jelentőségét nem lehet túlbecsülni. A röviden csak E-alapnak nevezett tőke ugyanis az álla­mi tulajdonban lévő vagyon privatizáció­ját teszi lehetővé. A naponta megjelenő információk többségéből úgy tűnik, mintha az E-alapból máris lehetne pénzt igényelni privatizációs elképzelések meg­valósítására. Valójában^- noha az alap­pal foglalkozó kormányrendelet a na­pokban végre megjelent — sok minden­nek kell még történnie ahhoz, hogy az első vállalkozások részesedhessenek a hi­telből. Ha végre már nemcsak papíron létezik ez a privatizációs hitelkeret, mi­lyen feltételekkel és mi módon lehet hoz­zájutni? E kérdésekkel kerestük föl az Országos Kisvállalkozás-fejlesztési Iroda (Okfi) elnökhelyettesét Csanádi Ágnest, az E-alapot kezelő csoport vezetőjét. Kérdések — válasz nélkül — Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy még nem működik az alap! Az Álla­mi Vagyonügynökség még nem hirdette meg széles körben, melyek a privatizálás­ra szánt állami vagyontárgyak. Csupán Baja és Kecskemét térségében készült el egy 12 egységet tartalmazó lista 8-, s egyelőre nem tudni, melyek azok a pénz­intézetek, amelyeknél a hiteligény beje­lentésétől az E-alappal kapcsolatos min­denféle számviteli feladat elvégzését vál­lalják. Mit mondjak, nem tolonganak a jelentkezők... — Kik igényelhetnek hitelt az E-alap- bql? — Kizárólag magánszemélyek! Közü­lük is csak olyanok, akik a pénzintézet szerint hitelképesek, van vállalkozói iga­zolványuk, vagy a hitelből megvásárolt vagyontárgyat apportként beviszik a gazdasági társulásba. Magyar állampol­gárok mellett szóba jöhetnek külföldiek is, ha megfelelnek mindazoknak a köve­telményeknek, amelyeket az egyéni vál­lalkozók számára előír a törvény. — A hitelképesség elbírálása szükség­szerűen mindig egy kicsit szubjektív. Lesz- e módja a jelentkezőnek, hogy több pénz­intézetet is megkeressen, s végül annál kössön ki, amelyik a legtöbb hitelt adja? — Természetesen, hiszen a tervek sze­rint több, országos hálózattal rendelkező pénzintézet kap megbízást az E-alappal kapcsolatos munkákra. Miért ne választ­hatna közöttük az ügyfél? A bankok a privatizációs hitelkérelem esetében egyébként döntően a vállalkozás értéké­ből indulnak ki, s aszerint adják a hitelt, hogy véleményük szerint mi hozható ki a megvásárolt egység üzemeltetéséből. A személyes vagyonnal alátámasztott hi­telképességet akkor vizsgálják tüzeteseb­ben, ha további, másfajta kölcsönt is igé­nyel a befektető. — Mi a helyzet akkor, ha a bank nem folyósít annyi hitelt a jelentkezőnek, mint amennyiért a versenytárgyaláson várható­an megvehetné a kiszemelt vagyontár­gyat? — Erre az esetre alkalmazható egy mó­dosító kormányhatározat. Az Okfi kezes­séget vállalhat a jelentkezőért, ha szak­értőink véleménye szerint a vevő eredmé­nyesen gazdálkodik majd az általa megvá­sárolandó egységgel. Csak azt ne kérdez­ze, hogy erre mennyi ideje lesz a potenciá­lis vevőnek és a mi embereink —, úgysem tudnék rá válaszolni. I Hat-tíz évre — Bakár 50 millió — Összesen mennyi pénzt és milyen feltételekkel igényelhet egy-egy pályázó az E-alapból? — A felső határ: ötvenmillió forint. A korábbi elképzelésekhez képest válto­zás, hogy ezt az összeget akár egyszerre, akár több részletben is igénybe lehet ven­ni, tehát a meglévő vagyontárgyhoz újabb egységeket is lehet vásárolni az E- álap segítségével. A feltételek egyébként nem változnak. Ötmillió forint hitelkére­lemig a kért összeg két százalékát kell saját erőből előteremteni. Ez esetben a hiteltörlesztés felső időhatára hat év, amelyet egy év türelmi idő után számíta­nak. Öt és tízmillió forint között már 15 százaléknyi saját pénzforrás szükséges, nyolcévi törlesztéssel, ugyancsak egy év türelmi idővel lehet számolni. E fölött — egészen ötvenmillió forintig — a pénz egynegyedét kell letenni, a visszafizetés megkezdésére viszont már két év a türel­mi idő, s aztán tíz év alatt kell a pénzt törleszteni. A kamat a mindenkori jegy­banki alapkámatlábak 75 százaléka. >Ez most évi húsz százalék körüli összeg. — Van-e az E-alap igénybevételekor más kiadása a jelentkezőnek? — A versenytárgyaláson — ahol a pri­vatizálandó vagyontárgyat megveheti — bánatpénzt kell letennie, amelyet elve­szít, ha saját hibájából visszalép a meg­kötött üzlettől. — Az elmondottakból kiderül, hogy az alap — neve ellenére — nem egzisztencia­teremtő, hanem inkább erősítő. Hiszen akinek nincs pénze — ötmillió forint hitel­hez például százezer forintja — az ne szá­mítson az E-alapra. — Egy működőképes vállalkozáshoz kell némi alaptőke és komoly szakérte­lem is. Még így is bizonytalan, hogy a kis tőkéjű vállalkozók állni tudják-e majd a versenyt. Bár, a tervek szerint a jövőben befektetett pénzük felét leírhatják szemé- lyijövedelemadó-alapjukból, a törlesztés és a hitelkamatok fizetése biztos nehéz helyzet elé állíthatja őket. — Aki mégis bele akar vágni, az hogyan kérheti e hitelt? Az Állami Vagyonügynökség meg­hirdeti a privatizálásra kijelölt vagyon­tárgyakat. A jegyzék alapján a befektető eldönti, hogy mit akar megvenni. Utána elmegy a kijelölt pénzintézetek egyikébe, s'„hitelígérvényt” kér. Ha kevesli a neki folyósítható összeget, megpróbálkozhat másik banknál, de csak egy helyről igé­nyelhet pénzt az E-alapból. Le kell tennie a szükséges saját pénzt, majd el kell men­nie a versenytárgyalásra és ott licitálhat a vagyontárgyra. Ha megnyerte a ver­senytárgyalást, äz E-alap „hitelígérvé­nyével” a zsebében visszamegy a pénzin­tézetbe, ahol megköti a hitelszerződést. Itt hangsúlyoznom kell: a törlesztési idők a felső határt jelentik, amelytől a bank — ha szükségesnek látja — eltérhet. Ez persze a befektető helyzetét nehezíti. Majd ha meghirdetik — A kormányrendelet megjelenését kö­vetően azonnal működik ez a rendszer? — Sajnos, erről szó sincs! Nyomatéko­san kérek minden érdeklődőt, hogy amíg a lapokban az Okfi tájékoztatóját nem olvassa árról, hogy hol és miként igényel­hető az E-alapból folyósítható hitel, ad­dig ne is próbálkozzon sem a pénzintéze­teknél, sem pedig nálunk. Minden napi­lapban feltűnő helyen közzétesszük a tudnivalókat, amikor eljön az ideje. De ezt a napot most még körülbelül sem tudnám meghatározni, mert a már felso­rolt feltételek teljesítése — országos pri­vatizációs lista meghirdetése, bankok ki­jelölése — nem a mi feladatunk. — Mi az, amiben Önök tudják segítem — a hitel folyósításán túl — a befektetni szándékozókat? — Az egész Ország területén az önkor­mányzatokkal közösen vállalkozói ta­nácsadó irodákat működtetünk. Ezeket „vállalkozóházakká” szervezzük, és az érdeklődőket tájékoztatjuk. Mindenki az igényének megfelelő felvilágosításra szá­míthat már a közeli hetekben, később pedig — ahogy anyagi és technikai lehe­tőségeink megengedik — számítógépes, országos hálózattá szervezzük majd ezt a tanácsadó szolgálatot. S. I MJalKlatkozik - |pépfniég nincs A gepárdok számára nincs lehetetlen Szinte a sima falra is feljutnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom