Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-27 / 278. szám

4 I PETŐFI NÉPE • 1990. november 27. KÉNYSZERSZABADSÁGOK AZ Á4GM-NÉL Meg akarják tartani dolgozóikat • Az I. számú csarnokban sok- ilyen hatalmas méretű acélszerkezetet állítottak össze a holland Lumus cég megrendelésére. Ottjártunkkor már az utolsó darabokat szerelték, s kérdés volt: mi lesz a munkájuk ezután? (Gaál Béla felvételei) 9 A szerelőüzem II. csarnokában nem sok tennivaló akad. A kép előterében vegyipari berendezésekhez fütőspirálokat szerel egy munkás, hátrább egy kollégája a Soproni Sörgyár sörtartályát hegeszti. Bizony nem valami lélekemelő olvasmány az Április 4. Gépipari Művek (Á4GM) számítástechni­kai osztályának a közelmúltban el­készített kimutatása. Eszerint ugyanis a vállalatnál júliusban, au­gusztusban és szeptemberben ösz- szesen megközelítőleg 15 ezer munkaórát voltak kénytelenek ki­fizetni 85, illetve 75 százalékos bér­rel munkahiány miatt. (Aki 85 szá­zalékot kapott, annak bent kellett tartózkodnia a gyárban, aki vi- •szont csak 75 százalékot, vett fel,az otthon maradt kényszerszabadsá­gon.) >' Magyarországon, sajnos, nem ritkák manapság az efféle hírek, ám megvallom, mégis meglepett, amikor elolvastam az Á4GM fent idézett kimutatását. Hogyan jutott ilyen helyzetbe a korábbi sikervállalat, s lesz-e ebből kiút? Erről kérdeztem Szabó Lajos vezérigazgatót, aki elmondta, hogy az Á4GM piaci helyzete több mint egy évtizeden keresztül rend­kívül stabil volt. Ezt elsősorban az atomerőművi berendezések gyár­tásának köszönhették, ami lekö­tötte termelőkapacitásaik ötven százalékát. Biztos munkák voltak ezek, hiszen évekre előre, államkö­ri szerződések garantálták a fix megrendeléseket. Az egyéb piacokról befutó igé­nyek közül még válogathattak is. Kiválasztották a legjobban „fize­tőket”. Végül a kapacitásleterhelt­ségük mindig 120-130 százalék kö­rül alakult. A vállalásokat csak külső vállalkozók, gmk-k bevoná­sával, valamint túlórákkal tudták teljesíteni. Az emberek elégedettek voltak, mert bár többet kellett dol­gozniuk, ám a borítékjukba is több került.' Aztán megtörtént a csernobili katasztrófa, ami a Szovjetunió pénzügyi, gazdasági nehézségeivel találkozva derékba törte az Á4GM vezértermékeinek, az atomerőművi berendezéseknek a karrierjét. A biztosnak tűnő piac egyik napról a másikra semmivé vált. A kiesést belföldi megrendelé­sekkel sem lehetett pótolni. Sőt, az idén a gazdasági gondokra hivat­kozva mintegy hatvanmillió fo­rintnyi megrendelést mondtak vissza a hazai cégek. A félegyházi vállalatnak végül egyetlen lehetősége maradt 1990- ben: minden erővel a konvertibilis piacok felé fordulni. Némi bizako­dásra adhatott okot, hogy a múlt esztendő második felében új lehe­tőségek mutatkoztak. Olyanok, amelyek nagyrészt ellensúlyozhat­ták volna a rubelpiacot. Nem sok­kal azután azonban, hogy a KGST összeomlott, a nyugatiak közül is módosították néhányan korábbi szándékaikat. A német Lentjes cég például az idénre megkötött szerződését át­ütemezte úgy, hogy ’91 első felében újabb egyeztetés után kell teljesíte­nie az Á4GM-nek a hárommillió márkás megrendelést. (A félegyhá- riak ilyen értékben készítettek vol­na erőművi füstgáz tisztításához szükséges berendezéseket). A másik német vállalat, a neves BASF pedig egyszerűen vissza­mondott egy megkötött üzletet. Mondván: a magyar terméket nem tartja megbízhatónak! így került hát olyan helyzetbe az Á4GM, hogy nem képes 120-130, sőt gyakran még százszázalékos terhelést sem biztosítani dolgozó­kollektívájának. Ezért kényszerül­tek az állásidő fizetésére. A vezérigazgató hangsúlyozta, hogy ez csupán átmeneti állapot a gyárban. Hosszú távon nem is bír­ná egyetlen gazdasági egység sem, hogy értékteremtő munka nélkül fizesse embereit — mégha csak 75- 85 százalékos bérrel is. Ezt a megoldást egyébként vi­lágszerte alkalmazzák ott, ahol meg akarják tartani szakképzett dolgozóikat. Mert az Á4GM sem akar utcára tenni senkit. Szabó Lajos elmondta, hogy ha elkülde­nének harminc fizikai dolgozót, akkor a többieknek egy csapásra biztosítani tudnák a 100 százalé­kos „terhelést”. De a vezérigazga­tó szerint jövőre már jsmét lesz elegendő munkájuk, s ezért feltét­lenül meg kell tartaniuk a munka­erőt. Szabó Lajos tehát úgy véli, jövő­re túljutnak a nehezén, bár rögtön hozzáteszi: most még a kapacitá­sok nincsenek lekötve előre több évre, mint hajdanán. Egyelőre csak annyit tudnak, hogy 1991 első félévének felére már van munká­juk. A többi szerződésről most folynak a tárgyalások. Evekré előre csak akkor lehet megrendeléshez jutni, ha bein­dulna egy többéves építési prog­ram; például egy nagy erőmű építése. Ilyesmire, mostanában nem lehet számítani. így marad az igazi piacgazdaságra jellemző állapot, amikor az a természetes, hogy a szerződéskötéstől számít­va 5-8 hónapon belül kell szállí­tani a termékeket. Gaál Béla AZ ÁRTÁJÉKOZTATÁS KÖTELEZŐ! Miért haragudott meg egymásra Baján Debelyácskó és Csehók úr? I Debelyács­kó úrban (még mindig) forr az indulat. Holott tudhat­ná 6 is: az ár­tájékoztatás kötelező! (Straszer András felvé­tele) Régen krampuszokkal vagy mumu­sokkal ijesztgették a kisgyerekeket. Ma a megfélemlítés fegyvertárában egye­sek ott szeretnék látni lapunkat is. (?) Ez tűnik ki legalábbis Debelyácskó Ti­bor hozzánk küldött leveléből! A bajai piacon lévő italüzletében — mint írja — megjelent ellenőr társai­val Csehók Gyula, a fogyasztók megyei tanácsának tagja, aki szóvá tette, hogy nincs ártábla a falon. Az italárus a fi­gyelmeztetés ellenére sem volt hajlandó kitenni. Erre a fogyasztók képviselőjé — a levélíró szerint — megfenyegette lapunkkal! „Micsoda az önök lapja? — teszi föl a kérdést Debelyácskó úr. — Mumus vagy a Kék fény? Amikor elmegyünk hozzá, megláto­gatni Baján, még forr benne az indulat: — Privatizáció ... az van! *rr kemé­nyednek meg arcvonásai. Láthatóan dühös valakire vagy valamire.—Kiszo­rítottak a mellettünk álló üzlethelyiség­ből! — mutat odaátra. — Annak az öt­szörösére, 15 ezer forintra emelték fel a bérleti díját, havonta. Az én zsebemből ennyire nem telik! A feleségem nyugdíja meg az enyém együttvéve sem éri a 9 ezer forintot. Szükségünk van arra a 4-5 szá­zalék jutalékra, amit napi 10-12 órai munkával keresünk meg ebben az üzlet­ben. Itt egy kis üveg Traubi, 5 forintba kerül. Mondják, hol adnak ilyet ennyi­ért? S akkor épp hozzám jön a Csehók, megfenyegetni, hogy ha nem így vagy amúgy... akkor rám küldi magukat. Elfelejtette, hogy ma már nincs társa­dalmi ellenőrzés? Tessék, nézzék meg a magáncukrász üzletét jjg annak sincs kint az árjegyzéke! Nem nézzük meg a cukrászét. Ben­nünket Debelyácskó úré érdekelne. Ha lenne. Az árjegyzék azonban, a rend­szerváltással együtt, „lesétált” a falról. S oda többé — úgy tűnik — nem is kívánkozik vissza. Csehók Gyula a másik szereplője volt a heves indulatokat kiváltó ellen­őrzésnek. — Tényleg fenyegetődzött velünk? »g- Á, dehogy! Szeptember közepén a Bajai Honpolgár cimű lap szerkesztő­sége felkért, írjak egy cikket a bajai piac árairól, s arról, hogy megvannak-e a forgalmazáshoz szükséges egészség­ügyi bizonyítványok és egyéb kereske­delmi iratok, mint amilyen például az árjegyzék. Millunov Dániel fmt- csoportvezetővel és Fiedler Györggyel elvégeztük az ellenőrzést, amelyet sok, jogos vásárlói panasz előzött meg. De­belyácskó Tibor italárushoz csupán egy percre, őrjáratunk végén látogat­tunk el. Megkérdeztük, hogy hol az ártáblája. Nincs, neki nem kell — ezt válaszolta. — Ne az ő üzletében ellen­őrizzük, hanem a többi magánkereske­dőnél. Közöltük vele, hogy a szomszé­dos boltokban nem hiányoznak az ár­jelzések. A törvény mindenkire egyfor­mán érvényes, rá is. Készítse el és füg­gessze ki ő is az árjegyzéket, mert nem akarjuk, hogy az újságba kerüljön a neve! Sem én, sem a társaim nem ejtet­ték ki a Petőfi Népe nevét. Meghallgattuk mindkét felet. Túl sok szót kár pazarolni a dologra, nem éri meg. Annyit azért (még) nem árt megjegyezni, rendszerváltás ide vagy oda: a kereskedelem és a vendéglátás rendjét eddig is szabályozták, s valószí­nűleg ezután is fogják szabályozni va­lamiképpen. Ám az ártáblát a mostani kormány sem vetette le a forgalmazó­helyek faláról. S ha valami mumussá (ijesztővé) válik a fogyasztók számára, az nem lapunk lesz, hanem inkább a magas árak! Kohl Antal ELOKENDELESI FELHÍVÁS A Miniszterelnöki Hivatal és az Igazságügyi Minisztérium tájékoztatója a Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye új kiadásáról A Miniszterelnöki Hivatal és az Igazságügyi Mi­nisztérium eleget téve a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényben és a 2/1990. (VII. 5.) Korm. rendeletben, meghatározott jogszabálygyűjte­mény kiadási kötelezettségének, megbízta a Köz­gazdasági és jogi Könyvkiadót a Hatályos jogsza­bályok Gyűjteménye újbóli, kapcsos szerkezetű kiadásával. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, amely 1958 óta kiadója e jogszabálygyűjteménynek, ezúttal a Pallas Közlöny- és Kiadványszerkesztő Igazgatóság közreműködésével végzi el ezt a feladatát. Az új kiadvány ötvözi a korábbiak bevált szakmai hagyományait és a jogalkalmazók ál­tal megfogalmazott új elvárásokat. Összeállí­tói a legkiválóbb jogászok, akik értői, ismerői az ilyen gyűjteményekkel szembeni alapköve­telményeknek. A kiadványsorozat — a változásokra figye­lemmel J— kapcsos rendszerben fogja össze a lapokat, az alkalma­zóknak a változáskor csak a meg­változott anyagot kell cserélnie. (Az új típusú rendszer bevezetése mellett — mányos kötésben is vállaljuk a jogszabálygyűjtemény kiadását.). A kb. 12—14 kötetesre terve­zett gyűjtemény 1990. december 31-ével zárul és valamennyi köte­te 1991-ben jelenik meg. A Hatályos Jogszabályok Gyűj­teménye kötetenkénti ára 1800 forint. Azok a megrendelők, akik 1990. december 31-éig elküldik a teljes gyűjteményre megrendelé­süket a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó levélcímére: 1374 Budapest, Pf. 578 és 1990. december 31-éig a kiadó MNB 215 11763 0000 egyszámlájára soro­zatonként 6000 Ft előleget átutalnak, köteten­ként (jelentős kedvezménnyel) 1500 Ft-ért kap­ják meg a kiadványt. Feltétlenül kérjük, hogy a befizetésnél írják rá, hogy a Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye elő­lege a pénzösszeg, valamint hogy megrendelé­sük a kapcsos vagy a kötött példányra szól-e. A Hatályos jogszabályok Gyűjteménye című kiadvány karbantartását legalább 3 évig vállaljuk a következőképpen: Évenként a jogszabályalkotás függvényé­ben, de legalább 6 alkalommal készítünk pót­anyagot, számmutatóval ellátva a cserélés se­gítésére. A pótlás ára 1991-ben lapónként 6 Ft. A pótlásokat külön kell megrendelni, függetle­nül a 12—14 kötetes alapgyújtemény igénylésé­től. . I HH I ■ I I I -302 kívánságra — hagyó­MEGRENDELÉS Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1374 Budapest, Pf. 578 Megrendeljük a Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye című kiadványso­rozatot ....................................jiéldányban. A Hatályos Jogszabályok Gyűjteményének kötetenkénti ára: 1800 Ft. Megrendeljük továbbá az 1991—1993. években a jogszabálygyűjte­mény hatályosságának fenntartásához szükséges megjelenő pótlapokat .................................................. példányban. 1 991-ben a laponkénti ár: 6 Ft. Tudomásul vesszük, hogy a kiadónak visszárut elfogadni nem áll mód­jában, és azt, hogy megrendelésünket a gyűjtemény első kötetének megjelenése előtt 30 nappal írásban vonhatjuk vissza. A megrendelt példányokat a következő címre kérjük: 1990......... P . H. hó . nap. a megrendelő cégszerű aláírása

Next

/
Oldalképek
Tartalom