Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-30 / 254. szám

1990. október 30. • PETŐFI NÉPE «5 KÉPERNYŐRE VÁGYIK A PRESSZOSLANY ÉS A PILÓTA, A TANÁR ÉS AZ ÁLLÁSTALAN, A SZAKMUNKÁSTANULÓ ÉS AZ ÜZLETASSZONY ■ \ ■ a CSŐD SZÉLÉN A VOLÁN-VÁLLALATOK Privatizálható-e a tömegközlekedés ? hangsúlyoznak, csak a megjelené­sükön kellene valamit igazítani, ha lehet. A közvetlen beszélgetésben derűs asszony olyan komorrá válik a kamera előtt, mint a szigorú ma­tematika tanár növendéke máso­dik pótvizsgáján. Az óvatos figyel­meztetés ellenére úgy ráncolja a divatos frizurájú fiatalember a homlokát, hogy a mélyedésekben kövér legyek korzózhatnának. Mérlegelni kell: elviselhető-e tartó­san a kissé ferde száj a képernyőn, hajlandó-e megkurtítani fél arcát elrejtő bajuszát az ismert közmű­velő. . Végül is a vártnál több érdekes egyéniséget fedezhettünk fel. Töb­bekkel különböző műsorokban ta­lálkozhatnak a városi, tévé nézői. Jókedvre hangolódott mindenki, amikor az életvidám, megnyerő modorú ifjú szakmunkástanuló ol­dott meg valamilyen feladatot. „Jó lesz ifjúsági műsorokba”, jegyez­ték föl a válogatók. Tetszett az ifjú üzletasszony határozottsága, cél- tudatossága: számítanak rá gazda­ságpolitikai műsorokban is. A fel­tűnően szép pályakeréső akkor ta­lált magára, amikor a maga főztjét kellett ajánlania. Rábeszélésre még az is megeszi majd a spenótot, aki addig rá sem tudott nézni. Bizto­san látni, hallani fogjuk a képer­nyőn. A szerencsések (?) a közeli na­pokban kapják meg az értesítést: néhány továbbképző eligazításra vájják őket. Ezek meghallgatása után döntik el véglegesen, hogy közülük kit, miként foglalkoztat a városi televízió. Heltai Nándor Bemondókat kerestek Nézem, hallgatom a kecskeméti városi televízió hirdetésére bemon­dónak jelentkezőket a Szabadság téri stúdióban és igazat adok Oscar Wildének: „A titkok titka maga az ember, az élet száműzött királya.” Különösebb propaganda nélkül több mint nyolcvanon jelentkeztek, hogy szerencsés esetben egyelőre havonta egyszer-kétszer Nagykő­röstől Városföldig, Szentkirálytól Ladánybenéig, megjelenhessen né­hány ezer. képernyőn, kiegészítsék jövedelmüket.. A kiválasztás gondját, felelőssé­gét vállalók mindenkitől megkér­dezik: miért, milyen'reményekkel jött el a próbatételre? Sejtik legtöbben esélytelenségü­ket, de nem volnának azok', akik, ha nem tennék próbára szerencséjü­ket. Azt gondolja a szép arcú kis­lány, hogy a felvételiztetek, majd a nézők csak legyintenek beszédhi­bájára? A politológus szónak többször, sikertelenül nekirugasz­kodó fiatalasszony feltehetően most olvassa először ezt a szót, mert a közélet sohasem tartozott érdeklődési körébe. Honnan vette a bátorságot mások tájékoztatásá­ra, aki csak nagy üggyel-bajjal bir- kóztítt meg valahogyan a nyolc ál­talánossal? Számomra a szereplési vágyukat elismerők a legrokonszenveseb­bek. „Imádok szerepelni” mondja az ifjú muzsikus. „Min­denki kedveli a nyilvánosságot” — indokolja elhatározását a szép presszóslány; „jobban érvényesü­lök, ha látnak a készüléken” — így a sok mindennel kísérletező fiatal­ember. Az az érzésem, hogy néhé- nyan akkor is vállalnák a bemon- dóságot, ha ezért nekik kellene fi­zetni. Ilyesmire, természetesen, nem is gondolnak dr. Szombathy Zoltá- nék, de egy pillanatig sem titkol­ják, hogy a felkínált állással vagy alkalmi szerepeltetéssel járó „mel­lékes” kevés a megélhetéshez. De ha arra a néhány forintra is égető szükség volna! Állástalan fiatalok keseregnek. „Tíz helyen próbál­koztam” — szomorkodik a halk szavú érettségizett kislány. Jómó­dú szüleik tartják el a szerencsé­sebbeket, mint a legújabb divat szerint öltözött, dekoratív megjele­nésű ifjú hölgyet. Tíz jelentkező közül jó, ha egy* azzal keresi kenyerét, amivel sze­retné. Egyikük-másikuk kénysze­redetten múlatja idejét munkahe­lyén, mert „élni kell valamiből”. A vadászpilóta nem érzi jól magát földi irányítóként, nem tud mit kezdeni magával a volt orvostan­hallgató. A színesebb egyéniségek, a fogékonyabbak megtalálták a si­kerélmény-lehetőséget a muszájbe- osztásban, ha úgy tetszik, szemé­lyiségük kibontakoztatásának örömeit. Az egyetemre sikertelenül felvételiző kislány, mint a világ egyik legfontosabb tennivalójáról, szól az iktatásról, a másik az értel­mi fogyatékosok nevelésében elért haladásról. A zsűri tagjaként szólnom kelle­ne a föltáruló életsorsokról. Mi­lyen kínokat hordoznak maguk­ban embertársaink! Milyen hősie­sen vívja életharcát sok polgártár­sunk. Milyen igazságtalan tud len­ni a sors, a társadalom az élet java­inak osztogatásakor. Az olvasó, a kecskeméti televí­zió nézői azonban arra kíváncsiak, elérte-e a célját a pályázat. Talál­tak-e televíziós személyiségeket? Igen is, nem is. E pillanatban egyi­kük sem felelne meg a szigorú mér­cének. A fővárosi bemondósztá­rok is hosszú évekig formálódtak. A bírálóbizottság ezért keresett egyéniségeket. Olyanokat, akik magukhoz' vonzzák a figyelmet, akik személyiségükkel is hitelesítik az elmondottakat. Néhányan azonnal felléphetnének a rádió­ban: szépen beszélnek, okosan ÚJ KÖNYVEK. Gerhard Wahrig: Német értelmező szótár. (Kultúra, 118Q Ft) — Bánát Nándorné—Hübner Katalin: Spa­nyol feladatgyűjtemény a középfokú nyelvvizsgához. (Tanul- -junk nyelveket) 4. kiad. (Tankönyvk., 67 Ft) Deák Héidren —Emericzy Tibor: Német nyelv alapfokon. (Tanuljunk nyelve­ket) 5. kiad. (Tankönyvk., 210 Ft) — Dési Agnes—Kardos Géza: Francia feladatgyűjtemény a középfokú nyelvvizsgához. (Tanuljunk nyelveket) 4. kiad. (Tankönyv., 68 Ft) Egészségügyi jogi kézikönyv. Szerk. Adám György. (Közgaz­dasági-és Jogi K., 490 Ft) — Kosa Tibor—Gáspár László: Ai­kido. (Medicina-Sport) — Lányi György: A vizek gyilkosai. (Mezőgazdasági-Naturá, 88 Ft) — Német nyelvkönyv a kö­zép- és felsőfokú nyelvvizsgához. (Tanuljunk nyelveket) 2. ki­ad. (Tankönyvk., 249 Ft) — A számok világa I. (Tankönyvk., 190 Ft) —/ Tony Wolf: Mesél az erdő az állótokról, törpékről V. (Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, 150 Ft) Benedek Éjek: Az aranyszőrű bárány. (MTI, 89 Ft) — Mihail Zoscsenko: Nap­felkelte előtt. (Európa, 86 Ft). Aligha túlzó a megállapítás: megkondult a vész­harang a helyi és a távolsági autóbpsz-közlekedést lebonyolító állami nagyvállalatok felett. Nem egy közülük ráfizetéssel gazdálkodik, mások egyéb te­vékenységeikkel egyelőre még fedezik'veszteségei­ket, de a jöyő útját a többiek sorsa számukra is kijelöli. Megkezdődött e nagyvállalatok kisebb — és részben önelszámoló ~~ egységekre való fel- aprózódása. A helyi önkormányzatok belépésével pedig alapvető változásokra lesz hamarosan igény és — remélhetőleg — lehetőség. Hogy miként ala­kulhat a közúti tömegközlekedés jövője, arról a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium két szakértőjével, Honig Árpáddal és Székely And­rással beszélgetett az MTI-Press munkatársa. — Mit hozhat a privatizációs hullám a Volán­vállalatoknak? Mivel a Volán-vállalatok többsége vegyes pro­filú, azaz személy- és áruszállítást egyaránt végez­nek, a privatizáció értékelését is ketté kell bonta­nunk — mondja Székely András. — Az áruszállí­tásban ez a törekvés egyértelműen ésszerű, csupán a privatizáció módja lehet kérdéses. Mi azt valljuk, úgy kerüljön magánkézbe az áruszállítás, hogy a meglévő infrastruktúrát használják ki a mainál job­ban, s az eszközök, vagyontárgyak kötődjenek to­vábbra is a Volán-telepekhez. A menetrend szerinti személyszállítás terén viszont — rövid időn belül ifi nem tudok az áruszállításhoz hasonló mértékű privatizációt elképzelni! Ez ma még a törvény sze­rint is állami feladat, amelynek ellátásába a magán- vállalkozók csak meghatározott feltételekkel és persze: garanciákkal kapcsolódhatnak bele. Ennek első lépései ugyan már megtörténtek, hiszen van né­hány távolsági buszjáratunk, amelyre jelentkeztek magánvállalkozók, de továbblépni csak a koncesz- sziós törvény meghozatala után lehet. A legfőbb gond az, hogy a jó bevétellel kecsegtető távolsági járatokat sokan szívesen átvennék a Volántól, ám egyes veszteséget termelő helyközi járatok iránt ter­mészetesen nincs érdeklődés. A jól jövedelmező já­ratok átadása természetesen hátrányba hozná az ál­lami kötelezettségeitől meg nem szabadított nagy- vállalatot, ezért csak olyan megoldást tarthatunk korrektnek, amelyik a nyereséges tevékenységből juttat a természetszerűleg ráfizetéses, mégis nélkü­lözhetetlen járatok üzemeltetőinek is. Erre egyéb­ként sikeres külföldi példák sokaságát lehetne fel­hozni. Ausztriában például magántársaságok is jócskán beszállnak a menetrend szerinti közúti au­tóbusz-közlekedésbe. —- Az 1988 végén életbe lépett minisztertanácsi rendelet tette lehetővé azt, hogy magánszemély is üzemeltessen autóbuszt és folytasson közlekedési szolgáltató tevékenységet. A magánvállalkozók ér­deklődése természetesen a jövedelmező útvonalak­ra és a szabadáras tevékenységre korlátozódik, a készülő koncessziós törvénybe éppen ezért nem­csak jogokat, hanem szigorúan körülírt kötelessé­geket is bele kell foglalni: a menetrend minden körülmények közötti betartásától az esetleges kár­térítési felelősségen át az alapellátásban való rész­vétel mértékének meghatározásáig — veszi át a szót Honig Árpád. * .f^ Mitöl függ majd, kogyki üzemelteti a járato­kat: a Volán, vagy a magánfuvarozó?-T- A helyi járatokról az önkormányzatok dönt­hetnek. Ha megfelelőnek találják a jelenlegi szol­gáltatást, bizonyára nem változtatnak, ha viszont nem, akkor választhatnak: meghagyják-e — most már többet követelve — a régi kézben, vagy kiad­ják új vállalkozóknak —4 válaszol ismét Székely András, A- Persze nem lesz köfanyű a döntés, mert elsősorban azt kell mérlegelniük: hogyan teremt­hető meg a többletszolgáltatás anyagi alapja? Vár­hatóan viteldíj-emeléssel, ez pedig fölveti: megéri-e a lakosságnak a remélhető színvonal-növekedés, vagy inkább elviseli a mostani, romló tendenciát, változatlan tarifával. A menetrend szerinti távolsá­gi járatoknál ilyen gyors üzemeltetői változtatá­sokra — a már elmondottak ismeretében — nem kell számítani, de a fejlődés iránya ott is a magán- vállalkozások körének szélesedése. Addig is elter­jeszthető azonban több ésszerű kezdeményezés: például a gépkocsivezetők tulajdonosi érdekeltsé­gének megteremtése. Ennek egyik lehetséges mód­ja már isjtneretes, amikor a busz „pilótája” üzemel­tetési szerződést köt munkáltatójával, a Volán­vállalattal a járat ellátására, a jármű gondozására, karbantartására, a bevételből való meghatározott részesedés fejében. A legnagyobb gondot az apró­falvas településeknél látom: ott lesz a legnehezebb vállalkozót találni, aki akár taxi-jelleggel, akár járatpárt üzemeltetve megoldja a helyközi közleke­dés feladatát, ha a területi Volánnak ez már nem érné meg. Az önkormányzatok ez irányú tennivalóiról Ho­nig Árpádnak is van mondanivalója. — Az önkormányzatok részéről az új feladatok zökkenőmentes ellátásához ésszerű konipromisz- szumkészségre van szükség. Az igényeket, az anya­gi lehetőségeket mérlegelni s a jelenlegi közlekedési partnerrel egyeztetni kell, s ezután következhet a döntés: a magasabb színvonalért vállalja-e a költ­ségtérítést, vagy keres vállalkozót a tevékenységre. Vagyis verseny helyzet teremtődik a személyszállí­tásban is. Mit tesz az átmenet meggyorsításáért a mi­nisztérium?-rí- Most folyik a közlekedési vállalatoknál — a pályázatok alapján — az új igazgatók kinevezése, vagy a régiek megerősítése. Megköveteljük á válla­lati vezetőktől, üzemegységektől, hogy az önkor­mányzatokkal jó és korrekt kapcsolatok kiépítésé­re törekedjenek, megfelelő kompromisszumkész­séggel. Hiszen a piacgazdálkodás racionális ele­mek bevitelére kényszerít, ugyanakkor a közleke­désre évtizedek óta egy tőle már el nem várható feladat: az elmaradt infrastruktúrából adódó hát­rányok viselése is hárul. Mi azt kérjük az önkor­mányzatoktól: nagyon átgondoltan, — a közleke­désiek nehéz helyzetét is megértve — mérlegeljék a lakossági igényeket és így keressék az együttmű­ködés lehetőségeit a területükön működő közleke­dési szervezetekkel, partnerekkel. A másik oldalon a közlekedési vállalatok vezetőitől mi kérjük szá­mon ugyanezt a magatartást! ígérhetem az önkor­mányzatoknak: ha égy-egy témakörben járatlan- ■ nak érzik magukat, bizalommal fordulhatnak a területi közlekedési hatóságokhoz, s ha az nem elég, mi is szívesen segítünk minden kérdésben. Valójában tehát ezekben a hetekben formálódik a közúti személyszállítás jövőjének új feltételrend­szere. Az állami irányítású vállalatok alapellátó tevékenysége továbbra is fennmarad, e téren a privatizáció — szemben más személyszállítási és teherfuvarozási feladatkörökkel — még jó ideig csak lassú ütemben haladhat előre. Az önkor­mányzatok döntési felelőssége azonban e téren is óriási: ehhez a személyi és tárgyi feltételeket egy­aránt biztosítani kell! Tapasztalatlanságukat a közlekedési hatóságok és a minisztérium segítő­készségének kell majd ellensúlyoznia a kezdeti idő­szakban. Ami a településeken élőket leginkább érdekli az egészből: megmarad, sőt javul-e az autó­buszközlekedés színvonala lakókörzetükben, s mennyire érinti majd zsebüket az esetleges válto­zás? . Nos, erre általános érvényű választ nem adhat ma senki, igaz: örömhírre sem a növekvő üzemel­tetési költségek, sem pedig az ország és a lakosság pénzügyi helyzete miatt aligha számíthat bárki a közeljövőben. . 1 Schöffer Jenő Kiskunfélegyházán az évekkel korábban megtervezett, több célú szín­házterem, s új művelődési ház létesítésére már nem maradt pénz. Iskolá­kat kellett bővíteni, tantermeket építeni, hogy meg lehessen szüntetni a kétműszakos tanítást az általános iskolákban. A régi művelődési házat kell ezért felújítani, használhatóvá tenni. A felújítás megkezdődött ugyan, de pénzszűke miatt a munka elég lassan halad. Az intézmény működésének fenntartására, további lehetősé­gek feltárására látszott alkalmasnak a Holló-ház a Mártonffy Ernő utca 4. szám alatt, melynek külső és belső rekonstrukciója befejeződött, és a közművelődés szolgálatára, az október 20-ai átadáskor, már készen is állt. A múlt század hetvenes éveiben épült ház hajdan számos funkciót töltött be. Működött benne iskola, magánszanatórium és patika, amely az épület néhány földszinti helyiségének helyreállítása után tavasszal visszaköltözött a Holló-házba és 12/55. számú gyógyszertár néven szol­gálja az egészségügyet. Áz épület nevezetessége, hogy ebben a romantikus stílusú, emeletes házban született Holló László festőművész, aki gyermekkorát is itt töltöt­te. A ház a legutóbbi évtizedben már olyan állapotba került, hogy halaszt­hatatlan lett a teljes felújítása. Eközben nemcsak a korábban tervezett munkálatokat, hanem szerkezetének megerősítését, sőt újraépítését is több helyen el kellett végezni. \ szépen berendezett helyiségek bútorainak egy részét a Marx téri volt pártházból és más helyekről kapták, de újat is vásároltak. Nagyobb képernyőjű, modern televíziókészülékeket, a gyermekfoglalkozáshoz ke­rámiaégető kemencéket, a főzőtanfolyamhoz konyhafelszerelést szerez­tek be. Száz személyt befogadó előadóterem van az emeleten, a földszin­ten pedig kiállítási terem, ahol a művelődési központ hagyományaihoz híven, neves művészek alkotásainak tárlatát rendezik meg. N. L. Új szerepkörben a félegyházi Holló-ház 0 Hogy matat a képernyőn... ? (Straszer András felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom