Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-24 / 249. szám

1990. október 24. • PETŐFI NÉPE • 3

KÉPVISELŐ-TESTÜLETEK NÉVSORA

APOSTAG

Polgármester: Bolvári József (független), 46 éves, volt tanácselnök;

A képviselő-testület tagjai:

dr. Reha Józsefné (MDF), 48 éves, tanár;

Mohácsi József (független), 49 éves, református lelkész;

Szabó József (független), 45 éves, költségvetési- üzem-vezető;

Kara Miklós (független), 62 éves, nyugdíjas;

Hojek Ferenc (független), 41 éves, tekercselő kisiparos;

Szúrnia Imre (független), 44 éves, raktáros; dr. Szőllősi Károly (független), 39 éves, termelési igazgató;

Szabados László (független), 43 éves, asztalos kisiparos;

Babucsik Sándor (FKgP), 69 éves, nyugdíjas. BÁCSBOKOD

Polgármester: Mészáros István (FKgP), 38 éves, agrármérnök;

A képviselő-testület tagjai:

Kovács Dezső (független), 49 éves, főkönyvelő; Iharos Ferenc (független), 38 éves, fő-ágazatvezető; Kovács Sándor (független), 43 éves, plébános; Havasi Jánosné (független), 39 éves, tanár, igazgatóhelyettes;

ifj. Schweipert Ádám (független), 32 éves, művezető;

dr. Papp József (független), 58 éves, orvos; Hídvégi Attila (független), 42 éves, főművezető; Mayerné Rárity Terézia (független), 39 éves, tanár;

Hercz József (MDF), 45 éves, raktáros;

Gaug Mihály (FKgP), 40 éves, raktáros;

Kreisz Mihály (német nemz.), 51 éves, áfész-elnök; Mészáros István (FKgP), 38 éves, agrármérnök. BÁTMONOSTOR

Polgármester: Sárossy László (független), 41 éves, volt tanácselnök;

A képviselő-testület tagjai: dr. Német Péter (független), 44 éves, állatorvos; dr. Győri Sándor (független), 33 éves, körzeti orvos;

Sárossy László (független), 41 éves, volt tanácselnök;

Mayer Mária (független), 47 éves, pedagógus; Horkics Erika (Fidesz), 22 éves, pedagógus;

Hideg Péter (független), 40 éves, anyagellátási osztályvezető;

Husti Zoltán (FKgP—SZDSZ—Fidesz), 33 éves, gépműhelyvezető;

Papp Antal (független), 45 éves, kovácsmester; Szatmári János (független), 45 éves, erdész. DÁVOD

Polgármester: Teszárik József (független), 44 éves, volt tanácselnök;

A képviselő-testület tagjai: dr. Ádám András (független), 34 éves, körzeti orvos; ..

Zóritv Mátyás (független), 51 éves, tanár;

Hetyei Ferencné (független), 44 éves, áfész-ügyve- zeto;

Rápity László (független), 33 éves, tanár;

Csala Imre (független), 42 éves, tsz-elnök; Hornyák János (független), 43 éves, fűtő;

Facskó Mátyásné (MDF), 42 éves, agronómus; Szántósi József (FKgP), 41 éves, vállalkozó; Frányó József (Agrárszövetség), 34 éves, brigádvezető.

DRÁGSZÉL

Polgármester: ifj. Szél Kálmán (független), 47 éves, tsz-tag;

A képviselő-testület tagjai:

Ihracska András (független), 36 éves, tsz-tag;

Vad Gábor (független), 40 éves, tsz-tag;

Tamás András (független), 42 éves, esztergályos; Bagó László (független), 40 éves, tsz-tag;

Kákonyi István (független), 42 éves, tsz-tag. DUNAEGYHÁZA

Polgármester: Huszárik Béla (független), 52 éves, volt tanácselnök;

A képviselő-testület tagjai:

Jáger László (független), 33 éves, magánvállalkozó;

Szabó István (független), 60 éves, evangélikus lelkész;

Takács Lajos (független), 47 éves, kőművesvállal- kozo;

Dudla Imre (független), 61 éves, nyugdíjas; dr. Józsa Fábián (független), 59 éves, jogász; Agárdi András (Agrárszövetség—FKgP— MSZP), 41 éves, vállalkozó;

Béla Imréné (független), 55 éves, tanár;

Tóth Gusztávné (nemzetiségi), 40 éves, tanár;

Tóth Imre, 61 éves, nyugdíjas.

DUNATETÉTLEN

Polgármester: Pálfi Mihályné (független), 32 éves, takarékszövetkezeti kirendeltségvezető;

A képviselő-testület tagjai:

Klajkó Kálmán (független), 43 éves, brigádvezető; Ambrus Lajos (független), 50 éves, brigadvezető; Marosi József (független), 33 éves, üzletvezető; Madácsi Pál (független), 35 éves, karbantartó; Kriskó László (független), 28 éves, karbantartó; Tóth Antalné (független), 35 éves üzemmérnök; Gortva István (független), 38 éves, fegyőr. FÜLÖPSZÁLLAS

Polgármester: Cseh Szakáll László (FKgP—MDF —OGSZ), 44 éves, volt tanácselnök;

A képviselő-testület tagjai: dr. Berta László (független), 47 éves, körzeti orvos; dr. Skribanek László (MDF), 33 éves, körzeti orvos;

Magyar Józsefné (MDF), 37 éves, körzeti ápolónő;

Ungerbiller Oszvald (FKgP), 50 éves, kisiparos; Gergely Imre (FKgP), 55 éves, felvásárló; dr. Bálint György (FKgP), 27 éves, állatorvos; dr. Schleider József (SZDSZ), 34 éves, állatorvos; Járdi Gyuláné (MDF), 42 éves, mérnöktanár; Nagy László (FKgP), 59 éves, hentes.

HAJÓS

Polgármester: Schön Ferenc (független), 42 éves; A képviselő-testület tagjai:

Bohner Ignác (független), 43 éves, iskolaigazgató;

Dobler József (független), 46 éves, kőműves kisiparos;

Falusi Lajos (független), 42 éves, gépkocsivezető; Fiedler András (független), 59 éves, kollégiumi nevelő;

Gyurkovics László (független), 42 éves, ágazatve- zeto;

dr. Koch József (független), 60 éves, állatorvos; id. Mendler István (független), 65 éves, nyugdíjas; Páncsics Ferenc (független), 41 éves, raktáros; Spahl Vilmos (független), 50 éves; művezető; Stadler Ferenc (független), 34 éves, ágazatvezető; Ludl András (független), 41 éves, szerelő.

HARTA

Polgármester: Lehr Péterné Hálák Rózsa (független), 40 éves, adótanácsadó;

A képviselő-testület tagjai: dr. Mészáros József (FKgP—SZDSZ), 46 éves, állatorvos;

dr. Leitert János (független), 46 éves, tsz-elnökhe- lyettes;

Lehr Péterné Hálák Rózsa (független), 40 éves,

adótanácsadó;.

Stadler László ^FKgP—SZDSZ—Fidesz), 38

eves, rádió-tv műszerész;

Mayer Zoltán (független), 49 éves, tanár; ifj. Pálfi Tibor (SZDSZ—Fidesz), 31 éves, tanár; Énisz Péter (nemzetiségi), 47 éves, tsz-elnökhe- lyettes;

Pungur Béla (FKgP—SZDSZ), 32 éves, református lelkész;

Wéber Péter (független), 42 éves, tsz-elnök;

Szabó Ferenc (független), 28 éves, ágazatvezető; Borsai Géza Istvánné Mészáros Piroska (független), 35 éves, sztk-ügyinté- ző.

LAKITELEK

Polgármester: Anka Balázs (MDF), 42 éves, ügyvezető igazgató;

A képviselő-testület tagjai:

Harmatos Áronné (MDF), 43 éves, tanár;

Harczos József (SZDSZ), 45 éves, üzemvezető; dr. Kalocsa Zoltán (MDF), 54 éves, körzeti orvos; Kiss István (MDF), 44 éves, MÁV-állomásfőnök; Labancz Istvánné (MDF), 41 éves, boltvezető; Mokos József (MDF), 35 éves, kézbesítő;

Nagy József (FKgP), 45 éves, magángazdálkodó; Tábori Kálmán (MDF), 40 éves, tanító;

Tubakné Lovas Éva (MDF—Fidesz), 30 éves, külkereskedő;

Vankó József (MDF), 43 éves, vállalkozó;

Nagy Lászlóné (MDF), 39 éves, főkönyvelő. SOLT

Polgármester: Németh József (független), 48 éves; A képviselő-testület tagjai:

Kulman János (FKgP), 43' éves, egyéni gazdálkodó;

Lendvay Pál (független), 40 éves, üzemigazgató; Lengyel László (MDF), 55 éves, boltvezető;

Majer Zsolt (Fidesz), 20 éves, műszerész; dr. Mezei István (független), 38 éves, főelőadó; dr. Németh András (SZDSZ), 47 éves, fogszakorvos;

dr. Németh István (független), 51 éves, állatorvos; Nyámádi István (független), 34 éves, vállalkozó; Orbán István (független), 45 éves, polgári fegyveres őr;

Stöckl János (FKgP), 56 éves, gazdálkodó; ifj. Török Imre (FKgP), 33 éves, gazdálkodó; Vajda György (független), 41 éves, magánkereskedő;

Vasaji Sándor (Fidesz), 25 éves, műszerész. SÜKÓSD

Polgármester: Lógó András (MDF—FKgP—Sü- kösdi Falufórum—KDNP), 35 éves, villamosmérnök;

A képviselő-testület tagjai:

Bachmann János (független), 43 éves, kőművesiparos;

Bogdán József (független—cigány kisebbség), 32 éves, gépszerelő;

Hörnyéki József (független), 36 éves, kft.-ügyveze- tő;

Kormos Jakab (független), 40 éves, kántor; Kusztor Erzsébet (független), 41 éves, titkárságvezető;

dr. Maruzsa Vencel (független), 47 éves, állatorvos;

dr. Míliás László (MDF—FKgP—Sükösdi Falufórum), 42 éves, körzeti orvos; dr. Plázár Lajos (független), 50 éves, körzeti főorvos;

Sipos Attila (MDF—FKgP—Sükösdi Falufórum), 46 éves, nyugdíjas;

Tallér József (független), 42 éves, agronómus; Tamás János (MDF—FKgP—Sükösdi Falufórum)t 52 éves, agronómus. SZALKSZENTMARTON Polgármester: Aranyi János (független), volt tanácselnök;

A képviselő-testület tagjai:

Mizsei János (független), vállalkozó;

Németh István (független), postamester;

Czuczor Lajos (független), szikvízgyártó; ifj. Gyenes Gáborné (független), fodrász; ifj. Bebők Lajos (SZDSZ), gázszerelő;

Szalai István (független), hentes;

Kovács Sándor (SZDSZ), tsz-elnök;

Németh József (független), kultúrház-igazgató; ifj. Gács Jánosné (független), könyvelő;

Hajdú Sándor (független), építészmérnök;

Lovas Magdolna (SZDSZ).

TASS

Polgármester: Horváth Győző (független), 51 éves, közgazdász;

A képviselő-testület tagjai:

Horváth Attila (független), 50 éves, tanár; dr. Bodorhelyi Sándor (független), 54 éves, főorvos;

Bagi László (független), 62 éves, református lelkész;

Mag József (független), 37 éves, szerelő;

Zala Dávid (független), 39 éves, hentes;

Csík Józsefné (független), 42 éves, gyógyszertári asszisztens;

Szatmári Ferenc (független), 48 éves, tsz-elnök; Fodor Pál (független), 46 éves, autószerelő;

Bálint Sándor (MDF), 44 éves, tanár.

A magyar országgyűlés ünnepi ülése

Mint a csiszolt gyémánt

(Folytatás az 1. oldalról)

Ennek az elkerülhetetlen folyamatnak ismeretében, mielőtt még ötvenhat emlékének ápolása az iskolai ünnepélyek kötelező frázisáradatává sekélye- sülne, szeretném kimondani, hogy ötvenhat mindenkié: ha annyiféle volt is; ahány a résztvevője, ötvenhat egy volt és kikezdhetetlen: olyan, mint a csiszolt gyémánt, amelynek valamennyi síkfe- lülete másként töri, más szögben veri vissza a fényt: ötvenhatról leválasztha- tatlanok a reformkommunisták, levá- laszthatatlan az Irodalmi Újság, a Petőfi Kör, leválaszthatatlan a nép mellett döntő, s a döntése mellett holtáig kommunista mártír miniszterelnök, s mindaz, aki mellette volt, leválasztha- tatlanok az egyetemisták, leválaszthatatlan az utca, a kölyök felkelők, akik a győzelme oldalára billentették át a történtek mérlegét, leválaszthatatlanok a gyárat birtokba vevő munkások, a munkástanácsok, leválaszthatatlanok a földkönyvet égető falvak, a Budapestet élelemmel önként ellátó parasztok,, a hadsereget hírekkel folyamatosan tápláló vasutasok, a szovjet erőkkel a harcot kétségbeesetten fölvevő katonák, a döntésüket bíróság előtt halálig vállaló főtisztek, és olykor a parancs ellenére is tovább harcoló kiskatonák, a felfegyverzett és a bányát fegyverrel védelmező, sztrájkoló bányászok, az életüket az utcakövön áldozó kis csövesek, akik, ha el nem estek és föl nem kötötték őket, a börtönben Kossuth- címert tetováltak a szívük fölé, hogy újra és újra megverjék őket. Leválaszthatatlanok a szabadságharcosokat és szovjet katonákat a tűzvonalból egyaránt kimentő orvostanhallgatók, leválaszthatatlan Maiéter és Pongrácz, Angyal István és a Falábú Jancsi, Wittner Mari és Marián István, Szigethy Attila és Donáth Ferenc, leválaszthatatlan a mosonmagyaróvári és salgótaijáni sor- tüzek valamennyi áldozata, leválaszthatatlan Mező Imre és a Köztársaság tér minden halottja, leválaszthatatlan még az a kiszállásról gyanútlanul hazatérő gépkocsivezető is, akit huszonötödikén lőttek agyon a Földművelésügyi 'Minisztérium előtt. Leválaszthatatlan, aki újságot írt, aki fényképezett, aki rádióadót működtetett, s aki a szobája magányában vezette a történtek naplóját.

—Nehéz órákat, nehéz heteket élt át a nemzet akkor, amikor 1956. olttóber 23- ának napja virradt ránk—kezdte beszédét az ünnepi ülés másik szónoka, Antall József miniszterelnök. — Ugyanilyen napsütés, ugyanilyen időjárás uralta az országot. Iszonyatos terhek, iszonyatos megpróbáltatások, népünk ezreinek, százezreinek börtöne, deportálása, hadifogsága, a zsarnokság fajdalma uralta az országot. S ekkor hetek, hónapok alatt valami megmozdult mindenkiben. Ezt érezte mindenki azon a reggelen — azok is, akik esetleg nem tudták, hogy mi történt még az előző éjszaka, és azok is, akik még nem vettek részt mindazokban az eseményekben, amelyeket előtte átéltünk. Október 23-ára emlékezni azt jelenti, hogy nemzeti mitológiánk egy fejezetét, egy időszakát kell nekünk újra megfogalmazni.

— A népek történetének vannak mélyen elemzett, mélyen átélt, kegyetlen tanulságokat tartalmazó, racionális konzekvenciái. De kell hogy legyenek a mitológia tárgykörébe tartozó, mitológiaként őrzött, átélt eseményei is. Ha nincs mitológia, akkor nincs Jelki közösség. Az Amerikai Egyesült Államoknak csak 200 év a nemzeti története, de nemzeti mitológiájának része a függetlenségi háború es az egymást marcangoló, az egymást irtó polgárháború. A mi mitológiánk része számos szabadság- harcunk, számos szabadságküzdelmünk. E mitológiák éltetik a nemzetet, és e mitológiák — akár a Rákóczi- szabadságharc, akár 1848—49, akár 1956—a nemzet lelkiségének, a nemzet hitének, akaratának egy történeti képbe való megőrzése és összegyűjtése. 1956 egyenrangú fejezete lett nemzeti mitológiánknak akkor is, ha rövidebb időszakot ölel át, de történelmi jelentőségében nem kisebb, mint a megidézett hosz- szabb események. Talán a történelem akcelerációja teszi, hogy rövidebb idő alatt is olyan események és olyan harcok részesei emlékezetünknek, amelyek ugyanannyit jelentenek. Éppen ezért —ahogy a mitológiában—azok is részt vehetnek benne, akik nem voltak közvetlen részesei, ahogy múltunkat vállalhatják azok is, akik akkor még nem voltak a nemzet részei; hiszen a mai magyarság vállalhatja — függetlenül attól, hogy ősei később érkeztek a hazába — Szent Istvánt, Mohácsot, Rákóczit, és vállalhatja 48-at, 1956-ot is, örök időkre vállalhatja mindenki, mert a nemzeti mitológia tisztító, lelkesítő időszakát jelenti. Akik átélték, tudják, a mártírom- ság mindig, minden új hitnek, új erőnek a legnagyobb adománya—hiszen mártírokra építhet erkölcsiségében a legAz emigráns, aki Strasburgban vagy az ENSZ-ben vívta a forradalom utó- védharCát, aki Ausztráliában védelmezte a forradalom emlékét, az a magyar és a román, akit Romániában börtönöztek be ötvenhatért. Mindegyikük arca, mindegyikük tette ott csillog a kikezdhetetlen és üvegnél keményebb gyémánt, a mi közös ötvenhatunk egy-egy csiszolt és csillogó felületén. >

Ma is harcban állunk

Szeretném ezt a mai napot—köztársaságunk első évfordulóján — azzal a gondolattal indítani, hogy bár senki ne próbálna ma senkit megfosztani közös kincsünktől, ötvenhat tiszta emlékétől. Annál is inkább, mert anélkül ma egy esztendeje nem vehette volna a birtokába az országot polgárainak az a sokszínű összessége, az a nép, amely közösen vívta meg forradalmát, amelyek az ország közös tulajdona, s amely együttesen, minden tagját beleértve — ma már elmondhatjuk — ötvenhat igazi győztese és hőse volt. Amely ma is a haza jövőjének kulcsa és biztosítéka. Annak a jövőnek, amely lehet, hogy ma nem úgy formálódik, amint azt mi ötvenhatban elképzeltük, hiszen azóta sok fogalom — szocializmus, Európa, semlegesség, magántulajdon ■v átértékelődött, s megváltozott — változik ma is

— körülöttünk a világ. Mondjuk meg őszintén, ma is harcban állunk — parlament, kormány, Magyarország népe

— a körülményeinkkel, önmagunkkal, a bennünk élő múltakkal. Harcunk ma is közös és oszthatatlan, csak éppen beláthatatlanul bonyolultabb, mint ha géppisztollyal harcolnánk fogható ellenség ellen. Az ellenség ma a szegénység réme, a létbizonytalanság — ne egymásból faragjunk tehát ellenséget. Ennek a harcnak ma éppúgy a jövőnk, a társadalmi szolidaritás a tétje, mint volt ötvenhatban.

— Éljünk hát bátran jogos örökségünkkel, ötvenhat szellemével, mely arra tanít, hogy egy nép, ha talpra áll önmaga védelmében, ha közösnek érzi a haza ügyét, képes legyőzni előítéletet és ellenszenvet, képes felülemelkedni a kicsinyes érdekeken, képes közösen nemzetté nemesedni. S ha képes rá, csak a Pokol kapui vehetnek erőt rajta. Csak a Pokol kapui — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Göncz Árpád.

többet egy nemzet —, ahogy mártírokra szüksége van minden új hitnek, nekünk tragikusan megadatott, hogy új hitekhez, új erőforrásokhoz mártírjaink adattak.

Rájuk kell mindig elsősorban emlékeznünk. És emlékezni a milliókra. De a moralitásnak, ennek a hatalmas erkölcsi forrásnak egy egész nép vált a részesévé akkor, amikor egy rabló korszak, erkölcsi romlás, tolvajlások után, amikor az állami tolvajlás mentesítette a tolvajlás erkölcsi elítélését, szinte egyik napról a másikra egy egész ország vált erkölcsössé, törött kirakatok, utcara kirakott pénzesládák maradhattak őrizetlenül, és senki nem nyúlt hozzájuk. Ez az a különös nagy erő, amire mindannyiunknak emlékezni kell: egy nemzet képes egyik pillanatról a másikra megtisztulni és minden egyes ember kívánja ezt a tisztulást. Ez akkor is nagy közös erő, és emlékezet kell hogy maradjon, ha utána újra mentesítette önmagát és egymást a tolvajlás.

Lék a zsarnokság hajóján

— 1956 azonban nemcsak nemzeti mitológia, nemcsak nemzeti etikánk forrása, hanem világtörténelmi jelentőségű esemény, amelyiket mi, magyarok büszkén válthatjuk meg a világ előtt, mert ettől nem leszünk sem nacionalisták, sem önbitűek és nem leszünk hun- garocentrikusak, de felmérhetjük azt, hogy 1956-ban a magyarság ezzel a küzdelemmel léket ütött egy zsarnokság hajóján, amelyiket ugyan be lehetett tömni és vizen tudott maradni, de ezt a léket soha többé nem tudták igazán megfoltozni. 1956 világtörténelmi jelentőségű azért, mert addig is voltak küzdelmek, harcok, tüntetések, de akkor egy ország, méghozzá törvényes kormányával, törvényes miniszterelnökével együttesen lépett fel az akkori szovjet hatalommal szemben, azzal a legnagyobb világhatalommal szemben, amelyik akkor meghatározta a térséget, világunkat, és amelyikkel az egész nyugati világnak kellett szembefordulnia es hídfőállást építenie.

E világtörténelmi jelentőségű esemény idején is — a bukás napjaiban is — éreztük, hogy bár most elbukunk, de el kell jönni az időnek, amikor büszkék leszünk arra, hogy 1956 fordulópontot jelentett a történelemben, úgy, ahogy a 48-as forradalmak és más levert forradalmak is útjelzői voltak az új korszakoknak.

És történelmi jelentőségű abban is 1956, hogy többé nem lehetett az akkori szovjet politikával, a sztálini, a Sztálin utáni kommunista pártokkal európai országban úgy együttműködni, hogy el ne veszítsék a szellem óriásainak szövetségét. Többé nem lehetett Nyugat-Európában baloldali értelmiséginek lenni úgy, hogy együttműködik egy szovjet típusú kommunista párttal. Ott született meg valahol az, ami később eurokommunizmusként divatba jött, és azok a baloldali értelmiségiek

— Sartre és mások —, akik a fasizmus elleni küzdelemben szövetséget találtak vagy szövetséget éreztek kommunista mozgalmakkal, többé ezt nem tehették, mert 1956 Európa és a világ számára vízválasztóvá vált tisztesség és csalárdság, demokrácia és diktatúra között. Erre is emlékeznünk kell.

Erőt, eszmét, erkölcsöt ad

— Ma, amikor az ország nehéz óráit éli meg, amikor Magyarországot nemcsak az öröksége sújtja, hanem új csapások, új fájdalmak, új keserűségek, sokszor egy közönyteremtő csalódottság, akkorisemlékeznünkkell 1956-ra. 1956 mitológia, mert erőt, eszmét, erkölcsöt ad, egyben történelmi tanulság, racionális elemzés tárgya is. És nyugodtan elmondhatjuk, hogy forradalmunk, mely most békésen megy végbe, nem bukott el sem két hét után, sem másfél év után, s bízunk' benne, hogy most sikerül. Akik ismerik a történelmet, tudják, hogy 1848 —49 nemzeti mitológiájának hősei között, az óriások között is mily feszültségek, mily ellentétek húzódtak; és akik 1956-ra gondolva tudnak emlékezni a gyönyörű, a szép mellett arra, hogy az ellentétek mily csírái éltek akkor is közöttünk, azok valóban tudják azt, hogy milyen sokszínű és milyen ellentétek böl- . csője lett volna gyönyörű forradalmunk és szabadságharcunk, ha nem veretik le. Mert a leveretés megóvja a mitológiát, bármily tragikus is.

Nekünk most az a dolgunk, hogy a mitológia erejével és hitével, racionális elemzésével vonjuk le a tanulságot a múltból, s érezzük jelenünkben azt, hogy a közöttünk feszülő ellentétek, a meglévő indulatok ellenére alapvető kérdésekben egy nagy nemzeti egységnek kell érvényesülnie, és ez az ellentétek olyan feloldásaként kell hogy jelentkezzék, amely nem érintheti parlamentarizmusunkat, ■ többpártrendszerünket, azt a demokráciát, amiért együtt küzdöttünk; de meg kell legyen a technikája, a metodikája és az erkölcse ennek az ellentétnek, ennek a’versenynek,« ennek a szembenállásnak, mert nem engedheti meg magának e nemzet, e nép és a legkevésbé a politikusok, hogy afféle törzsi háború dúljon ebben az országban, és törzsi háborúk erőtfenítsék el akaratunkat az új világ megteremtésében, egy valóságos működő demokrácia és egy működőképes gazdaság megalkotásában.

1956 közös eszmeiségének erre kell bennünket köteleznie, hogy a magyar országgyűlés, az Országgyűlésnek felelős kormányzás mindent elkövessen azért, hogy a szükséges törvények gyors megalkotásával megteremtsük a súlyos válságból való kilábalás feltételeit. Ezt várja tőlünk az ország, a világ, és csak így lehet rajtunk segítem.

— Hiszem azt, hogy nem élnek önpusztító vágyak e népben, nem élnek bennünk és ha nem élnek, akkor egy új korszak erőt adó hitével, eszméinkhez, politikai hitvallásunkhoz híven, egymás nézeteit tiszteletben tartva meg kell kísérelnünk a kormányban, az ország- gyűlésben, az önkormányzatokban együtt dolgozni, és küzdeni az ínség ellen, az ellen, hogy a közöny bacilusa ne roncsolja szét e.népet, e nemzetet

— mondotta végezetül Antall József.

A miniszterelnök beszédét követően

a résztvevők közösen elénekelték a Szózatot, majd Szabad György bezárta az ünnepi ülést.

Koszorúzás a 301-es parcellában

Az Országgyűlés ünnepi ülését követőéi! az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjaira emlékezve koszo- rúzási ünnepséget tartottak a rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában. Göncz Árpád, Antall József és Szabad György katonai tiszteletadás mellett helyezte el a kegyelet koszorúit a négy mártír, majd Nagy Imre néhai miniszterelnök siiján.

Elhozták a megemlékezés koszorúit, virágait számos szervezet képviselői is: az ’56-os Szövetség, a Politikai Foglyok Szövetsége, a Független Kisgazda-, Födifiunkás- és Polgári Párt megyei és XII: kerületi, a Magyar Demokrata Keresztény Párt, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Történelmi Igazságtétel Bizottság, az Erdélyi Szövetség, az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége, a Független Ifjúsági Szervezet, valamint az új-zélandi kormány és az ott élő magyarok képviselője. Virággal borította a mártírok sírját sok száz emlékező és gyászoló állampolgár. (MTI)

Vízválasztó a világ és Európa számára

Antall József megemlékezése