Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-12 / 240. szám

1990. október 12. • PETŐFI NÉPE • 5 GÉPPISZTOLY, BÖRTÖN, AKASZTÓFA (2.) Tragikus hősköltemény A nádas titka Még a sivatagos aszályban is meg-megsüpped lábunk a lapos­ban, amikor hajdanvolt otthonától két kőhajításnyira Kovács Balázs megmutatja az akkor — mindig az a szörnyűséges akkor — nála mindössze néhány évvel idősebb orosz (ukrán, tatár, grúz, iizbég, ki tudja) katona földi létének utol­só állomását. gém is faggattak. Az a lány test­vérem, akit hajkurászott az orosz, el sem jött a bíróságra, pedig vallomásával segíthette volna apámat. Dr. Rákossy volt a bíróság elnöke, dr. Bakkay a másik bíró és dr. Nagy a jegyző. Fölmentés után halál is, nem is, inkább nem. Csabaiék- tól, meg — ha jól emlékszem — a kirendelt ügyvédtől tudtuk meg a bizonyosat. Sohase látja többet édesapánk a monostori zöld er­dőt. De papírt hiába vártunk. — „Bűntársa”, Csabai István sincs az élők sorában, fiától tud­ható, hogy sok évre elítélték a budapesti zárt tárgyaláson. Kovács Balázst újra megdide- regteti az elmúlt negyven év.- Ezt az ügyet is el kellene igazítani végre, hiszen ma is él­hetne talán az orosz katona, ha nem erőszakoskodik a tanyánk­ban. De nem lesz ebből baj, hogy igazságot kérünk számára? Igazságtevés napjainkban Följelentés bosszúból — Valahol itt lehetett. Keres­ték később, de már nem találták. Nádas, lápos vidék volt ez akko­riban. Sietve dobáltuk ki a nehéz hantokat, nehogy meglepje vala­ki az alkalmi sírásókat. Mintha a múltva révülne te­kintete. Hárman cipelték ide azt a szerencsétlent. Mélységes éjsza­ka ült a tájon, csak a puszta ne­szei kaparászták — a háborús időkben olyan különös — a vidé­ket beburkoló csend falait. Már Kecskemét fölött lehetett a front, onnan villant nagy néha egy-egy torkolattűz. Fogódzókat keres az idős parasztember tekintete. Közeli parcella felé mutat. |Pl|jOtt volt a répaföld. — Hogy jön ez ide? — Kövér répát termett. A messze határban nem volt kü­lönb. Tudta ezt az a cudar H. is. Hiába figyelmeztették, korhol­ták: újra és újra meglopta apám földjét. Megunta'az* öreg és, saj­nos, följelentette. Miért sajnos? — Mert bosszúból a börtön­ben elpofázta az orosz katona halálát. Sohase derül ki, hogy mi történt itt 1944 őszén, ha ez a szeszkazán nem jártatja a száját. — Honnan tudott a katona ha­láláról? — Itt sündörgött a környéken, kileste. Rongy ember volt világ­életében. Lovas rendőr a tanyán Közben terepjáróval utánunk hozták a hajdani szomszéd fiát, akit hiába kerestünk szép tanyá­ján. Kovács Bálinttal együtt idé­zik föl édesapjuk letartóztatását. Kovács Bálint a legapróbb rész­letekre is emlékezik, pedig az első pillanatbán nem is gondolt arra, hogy milyen nagy a veszély, ami­kor 1950 augusztusában egy lo­vas rendőr édesapját kereste. — Mondtam, kint van a kuko­ricásban. Behivatta, de szemmel tartott, hogy jövünk-e. Csak eny- nyit mondott: „Az őrsre me­gyünk. Kussoljunk”. Az öreg azonnali tudta, mi járatban van az egyenruhás. Óvatosan oda­súgta. „Nem tudsz semmiről. Ez a parancs.” Ehhez tartottam ma­gam, nálunk minden úgy történt, ahogyan parancsolta. Csabai György bólogat. — A másik rendőr meg az apá­mat vitte el. Tudtak azok már mindent. Mindkettőjüket Kecs­kemétre szállították, a kék ház­ba.,. Ügyvédet keresett mindkét család. Kovácsék a törvényszékhez közeli dr. K. F.-et választották.- Kétezer forintért vállalta. A költségekre eladtunk egy tehe­net. Lehetett olyan négy-öt má­zsás. Jó pénzt kaptunk érte. Elég későn kezdődött a tárgyalás. En­— így is fölmentették, mert igazolva látták az önvédelmet. Mikor engedték szabadon az édesapját? — Az ügyész ugyan fellebbe­zett, de néhány órával a tárgyalás után apám kiléphetett a börtön ajtaján. Alig értük el az utolsó kisvonatot. Még akkor a Rá- vágyról indult. Igaz, betért köz­ben az útba eső kocsmákba az öregem. Elázva érkezett haza. Él­tünk tovább, látszatra mintha mi sem történt volna.- Nem sokáig tartott az öröm. Hamarosan au­tó vál jöttek érte a kecskeméti ávósok. Nem volt kecmec; vitték, haragosan, durván taszigálva. Akkor láttam utoljára, amint be­ültetik, az autóba. — A tárgyaláson sem tanúsko­dott. — Senki sem hívott. Papírt sem kaptunk, semmilyét. Teljes bizonytalanságban voltunk. Amikor valahogyan ideszivár- gott a bírók letartóztatásának a híre, magunkban kezdtük elte­metni apankat. De azért még re­ménykedtünk. Jött egy cigány­asszony. Újságolta: a Dunántú­lon találkozott az öreggel. Hittük • Itt földel­tük el a sze­rencsétlent. — Hogyan lenne? A hatalom is igazságot akar. Az édesapját fölmentő bírák ügyét újra tár­gyalja a Legfelsőbb Bíróság, ok­tóber 29-én. Az ügyészek tényke­dését is újra megvizsgálják. Dr. Bodóczky Lászlónak, a megyei bíróság elnökének és az egyik bí­ró nagykőrösi barátjának kö­szönhetően került újra a legfel­sőbb igazságszolgáltatási fóru­mokhoz az ügy. Ha valószínűsít­hetően kimondják dr. Árpássy és társai ártatlanságát, akkor ezzel közvetve elismerik: Kovács Ba­lázs valóban önvédelemből kapta föl a rövid nyelű vasvillát. A kö­vetkeztetésjogi érvényesítése sem várathat sokáig magára. (Tolihiba folytán került soro­zatom első, tegnapi közleményé­be a keceli tanács terepjárója. A bugacié izzadt meg a homo­kon. A derék járműtől és az olva­sóktól elnézést kér a szerző.) (Folytatjuk) Heltai Nándor # Itt ástuk el a géppisz­tolyt. t Itt szo­rongatta apámat a katona. \ A HÉTEN BEFEJEZŐDIK A SZEDÉS • VISSZA A JONATÁNHOZ? 1 A TERMELŐK CSEKÉLY, A KERESKEDŐK NAGYMÉRTÉKBEN GAZDAGODNAK ... Élénk az almapiac Az almáskertek többségében már befejeződött, néhány helyen ezen a héten ér véget a gyümölcs­szedés. Az aszály miatt országo­san mintegy százezer tonnával kevesebb a termés, így mintegy 900 ezer tonna az értékesíthető mennyisége, aminek harmada- fele apró (nem éri el a 60 millimé­ter átmérőt), s ezért csak ipari feldolgozásra alkalmas. Az ex­port kevesebb, mint az elmúlt évek átlaga, várhatóan nem éri el a háromszázezer tonnát. Pusztított a jég A Laki teleki Szikra Tsz hűtő­tárolójánál nincs az a nagy sür­gés-forgás, mint amit megszok­tak az elmúlt években. Szőke Jó- zsefné az egység vezetője, kifa­kadva mondja: — Nincs most miről beszélni. Szinte egyetlen almánk sem ép. A július 1-jei szélvihar, a 2-ai jég­verés mindent i tönkretett. Ilyen helyzet még nem volt, hogy a ter­més 70 százalékát kénytelenek vagyunk ipari feldolgozásra elad­ni. Az ára meg 4,70—5,50 közöt­ti... Szóval, pocsék napokat élünk. A szövetkezet központjában Töröcsikné Szűcs Erzsébet és Madari Róbert önelszámolóegy- ség-vezetők optimistábbak. — Talán nem futunk veszte­ségbe — mondja Madari Róbert —, ugyanis egy kiló alma előállí­tási költségét 5-6 forint közé szo­rítottuk. Igaz, ennyit az ipari cél­ra eladottért nem fizetnek, de a szedd magad akció keretében na­gyobb bevételt értünk el, és bel­földre is tudunk értékesíteni mintegy 2 ezer tonnát, olyan tíz forint körüli áron. Véleményem szerint az al­ma ára a következő hetekben gyorsan emelkedik — veszi át a szót Szűcs Erzsébet —, legalább­is a kiskereskedőknél. Kevesebb most a piacképes alma. Az igé­nyek is változtak, a piros jona­tánt keresik, a starking típusút nemigen. Az idei tapasztalatunk szerint a jonatán az időjárási vi­szontagságoknak is jobban ellen­áll, nagyobbra nőtt, mint a többi fajta. Ügy tűnik, vissza kell térni a jó jonatánhoz... Elmúlt a „nyugati divat” Az Izsáki Sárfehér Tsz egyik almáskertjében a múlt hét végén már az utolsó fákról szedték a termést. A szövetkezetben há­romszáz hektáron termelik a ki­váló gyümölcsöt, s mintegy nyolcezer tonna alma betakarítá­sával, illetve értékesítésével szá­molnak. — Ennyi meglesz, noha így is 30 százalékkal kevesebb, mint amennyit terveztünk — mondja Bakonyi Péter elnökhelyettes. — Gyönyörű egészséges az al­mánk — mutatja a fán csüngő termést, Izsák Imre üzemegység­vezetővel együtt. A kertben asszonyok szedik a gyümölcsöt, a téesz cipőfelső- részkészítő-üzemének dolgozói, akikkel — megkötött munka- szerződés szerint — évente egy hónapot a betakarításban dol­goznak. Hoztak még szedőket Nógrádból, és a téesz többi tagja is részt vett a nagy munkában. A két kertészmérnököt előbb a fajtákról kérdezem,' s kitűnik, hogy a jonatán típusú mellett vannak. — Érzékeny, aprósodásra haj­lamosabb a starking, s általában mintegy 30 százalékkal keveseb­bet terem mint a jonatán, még öntözés mellett is — indokolja Izsák Imre. — Elmúlt az a „nyu­gati divat” is, amely a zöldes­fehér almákat részesítette előny­ben. Ma a pirosat keresik. A jo­natán kiváló, színe, beltartalmi értéke egyaránt, és szép nagyra megnő, ha elegendő tápanyagot és vizet kap. Az évek óta tartó aszályban, és az egyébként is esőszegény ho­mokvidéken nagy kincse a szö­• A Sárfehér tsz cipőfelső­rész-üzemé­nek dolgozói is részt vették a szedésben. • Izsák Imre és Bakonyi Zoltán elége­dett a szép, egészséges al­materméssel. # Az egészsé­ges termést könnyebb szedni is, az idén tíz nappal lecsökkent az almáskertek­ben a betaka­rítás. ságban voltunk, hogy egészsége­sek lesznek az almák. Azt is meg kell mondanom: minden dolgo­zónk minőségi munkát végzett. Ez tehát a titkok titka, ami nem egyéb a gazda gondosságá­nál, a megfelelő egyéni érdekelt­ség diktálta jól elvégzett munká­nál. S ez már szemléletváltozás, „a közöst sajátomnak érzem” gondoskodás. A kényszer is ki-, hozta ezt a vezetőkből, szakem­berekből. Telített volt a korábbi években az almapiac, nehezen, alacsony áron lehetett eladni, s. nyilván az izsákiak az idén nem akarnak üzleti gondokkal küsz­ködni. Ugyanis a 'jó minőségű árura, itthon és külföldön egy­aránt, mindig van igény és keres­let. vetkezetnek a csepegtető öntö­zés. A nyolc évvel ezelőtt elkez­dett beruházás eredményeként már 175 hektáron juttatnak vizet az almafáknak, s a termésmeny- nyiség ezeken a területeken 30 tonna fölötti, illetve hektáron­ként 40 tonnát is szedték az egyik korszerű, negyven hektáros táb­láról. A titkok titka Az öntözés nagy jelentőségű volt, de a szakemberek nem csak ezt tartják döntőnek az idei ki­emelkedő minőség elérésében. sm- A növényvédelmet oldottuk meg úgy, ahogyan még eddig so­ha sem -la magyarázza Bakonyi Zoltán. — A gomba- és állati kártevők elszaporodását folya­matosan figyelemmel kísértük és herodon csapda mellett még cef­recsapdát is használtunk, s ez se­gített például a sodrómolyok fel- szaporodásának előrejelzésében. Optimális időben, megfelelő vegyszerrel és csakis éjszaka per­meteztünk. így aztán a kánikulai melegben nem perzselt, és nem illant el a növényvédő szer, a fák egy éjszakán át „benne ültek” a vegyszerfelhőben. Másnap pedig minden fánál ellenőriztük a per­metezés hatékonyságát, kétszer ismételnünk is kellett. Megérte a gondoskodás, a figyelem, bizton­Kinek mi a haszna? Az almatermesztés költsége az egy évvel ezelőttihez képest jelen­tősen nőtt. Elég csupán a vegyszerárak, az eszközök, az energia és a munkabérek emelke­désére utalni ahhoz, hogy mindez könnyen belátható legyen. Vi­szont a felvásárlási árak nemigen mozdulnak. —| Az exportárak változatla­nok, s csak a belföldi értékesítés­ben sikerült húszszázalékos ár­növelést elérni, de így is csupán 11-12 forintért tudjuk eladni a termést ■— folytatja Izsák Imre. — Az ágazat nyeresége ötmillió forintnál, sajnos, nem lesz maga­sabb. Nem véletlen a kissé kesernyés szájíz. Évek óta ők küszködnek az almáskertekkel, s minden dol­gozóval együtt viselik a termelés kockázatát, s kénytelenek eltűrni az ipari készítmények drasztikus áremelkedését, ugyanakkor hasznuk a termelésből kevesebb, mint a kereskedőknek. Mert a piacon az olyan almáért, mint az izsáki, amely 70-75 milliméter át­mérőjű, már húsz forintnál töb­bet is elkérnek. Igaz, megélénkült az almapiac, keresleti helyzet ala­kult ki, mégis úgy tűnik, ismét csak a kereskedők gazdagodnak, s válnak igazi haszonélvezőivé a paraszti munkának. Csabai István j (Straszer András fel­vételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom