Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-11 / 239. szám

1990. október 11. • PETŐFI NÉPE • 5 Tíz esztendeje talán a megyei KISZ-bizottság legalább néhány napra szakított a kötelező brosúrás továbbképzéssel. Bajai tábo­rába fiatal értelmiségieket hívott kötetlen eszmecserére. Min­denkit szabad véleménynyilvánításra biztattak a szógazdák. Többen meglepve kérdezgették az ifjúság történelmi tudatáról látleletet készítő tagozaton: mi duzzasztotta 1956-ban ellenáll­hatatlanná az állig felfegyverzett machiavellista hatalmat elsöp­rő népharagot? „Magam sem érteném — válaszolta a körvezető —, ha nem tudnám, hogy minden harmadik magyar családot megsebesítettek a forradalmat megelőző évtizedben. Tegyünk próbát. Nyújtsa föl kezét, akinek közvetlen hozzátartozói közül internáltak, bebörtönöztek, kivégeztek, külföldre űztek valakit, jelezzék sérelmüket a tulajdonukban megrövidítettek, a politi­kai, származási, butasági okokból vagy tisztességük miatt kisik­latott sorsú családban élők.” Tévedett az előadó. Majd’ mindenki a kárvallott családok közé sorolta magát. EUenpróbát javasolt az előadó. Röviden ismertessék családjuk megaláztatását, megbántását a kisorsoltak. A jelen lévő újságírót, e sorok szerzőjét az ártatlanságot védel­mező bírák bebörtönzése kavarta föl legmélyebben. Gondolni sem lehetett a magyar kor- és kortörténet megírására. A tények pontos földerítésével is csak óvatosan próbálkozhatott. Haszta­lan kereste a periratokat, noha — már a Németh-kormány idején — egy igazságügy-minisztériumi illetékes is segítette. Nem csüg­gedt, mert az egyik bűntelenül elítéltnek, dr. Bakkay Tibornak, majd váratlan halála után özvegyének megígérte: előbb-utóbb fölmutatja az önvédelemből gyilkoló bugaci parasztembert föl­mentő bírák, a vádat állítólag osztályidegen liberalizmussal kép­viselő ügyészek igazságát. Ítéljék majd meg a hétfolytatásos sorozat olvasói: hallgathat­tam volna-e dr. Rákossy Árpád és társai szenvedéseiről. Vállal- hatnám-e a költő megvetését: „Növeli, ki elfödi a bajt”. Tanulsá­gainak megszívlelése nélkül remélhetjük-e a jobb holnapot? Tud­nunk kell: igaz emberek a legsötétebb zsarnokságot is enyhíthe­tik. A hivatásukhoz börtön ellenében is hű jogászok Kossuth szavait: „A történelem egyik nagy tanulsága, hogy a politikai tyrannizmus legrosszabb neme az, amely a bírói tekintély mezébe burkolózik.” Benső parancsra példázták számos nemzedéknek: „van remény emberi fajunkban”. GÉPPISZTOLY, BÖRTÖN, AKASZTÓFA (1.) Tragikus hősköltemény Bort és nőt akart a katona A keceli tanács terepjáró gép­kocsija is megizzad, amíg a mo­nostori zöld erdőben elkanyarog Kovács Balázs házához. Öreg fák vigyázzák az ötvenes évek stílusában épített (vagy felújí­tott) családi otthont'. Tarka virágok, hasukat süt- tető tökök az udvarban, jól tar­tott lovak az istállóban. Hon­nan kúszott ide a villany, hi­szen mintha nagyon messze lennénk a világtól. Az idillikus környezetben év- tizedek óta két halottat cipel rpag^ai;Torta napjáig, I*fiáz gazdája? V SW Az a vasvillás suhintás a front után két életet követelt. Egy ki tudja honnan idáig masíroztatott oroszét és édes­apjáét. A szomorú történetről kér­dezgetem az eszejárásával, szó­fűzéseivel, ruházatával az igazi kiskun parasztembert idéző egyéni gazdálkodót. Megrezzen. Bezárkózik. — Nem lesz ebből baj? Választ várva figyeli szemün­ket: őszintén nyugtatgatjuk-e. A régi ismerős tanácselnök jelenléte oldja bizalmatlansá­gát. Ki tudja: mikor járt ott utol­jára? Ahol új időszámítás kez­dődött családja életében.- Indulhatunk — tudatja a falubéli gépkocsivezetővel. Évtizedes titkok Romladozó hodályok, üre­sen tátongó, hajdani majorsági épületek, megrokkant tanyák mellett, között autózva jutunk ki a Bugacot Kiskunfélegyhá­zával összekötő úthoz. Százötven-kétszáz métert bandukolunk a hajdani lápos, ingoványos réten, „befelé”. A tanyában fiatal házaspár. Állatokkal foglalkoznak. ^ A férj előzékenyen kikap­ni csolja a villanypásztor áramte­lepét. Kellemetlen a csípése. Kovács Balázs hajdani há­zuk nyomait keresi. Néhány téglakupac, elszíne- ződött talaj, a búbos omladéka között tájékozódik a magyar áldozat fia. Míg az öreg'pontosan szem­besíti magát a szörnyű múlttal, megkérdem a tanya új tulajdo­nosát, hallott-e a háborús tra­gédiáról. — Soha csodálkozik a szomorú történetet megismer­ve. Akkor még nem is éltem. A tanyai nép pedig hallgatag. Olyan mélyen rejtőztek itt a tit­kok, mint a víz a pusztai kutak­ban. Inkább magamagának mondja Kovács Balázs az ud­var egy. pontján lecüvekelve: — Itt ástuk el a géppisztolyt. A falu irányába mutat, mint­ha megfeledkezne a tovatűnt, csaknem húszezer napról. A hajlaton túlról idefehérlik egy tanya. Két szomszédot terelt áz orosz — Vasárnap vagy hétfő reg­gel volt? Kora délelőtt is lehe­tett. Napokkal előbb elvontat­ták az itt beásott német ütege­ket. Félegyháza felé ágyúztak. Az oroszok bemérték a lövege- ket, az egyiket telibe találták. Szokatlan volt a csend, mint­ha sohase hasogatták volna lö­vedékek az eget. „Itasd az álla­tokat”, ez volt édesapám pa­rancsa. Az egyik fordulónál láttam: géppisztollyal terelt két szom­szédot felénk egy orosz. Mit akarhat velük, tűnődtem és tet­tem a dolgomat. Apám odacsa­pott, ha bambáskodtam, pedig már tízegynéhány nyarat lát­tam. Nőt meg bort hajkurá- szott náluk az Iván, de elrejtőz­tek az asszonyok, meg a lá­nyok, eldugták a hordót. Bosszúsan indult felénk a jobb zsákmány reményében. Túszként cipelte magával a szomszédokat. Hangoskodva, géppisztolyával fenyegetőzve követelt italt, fehérnépet. Le­ánytestvéremet meglátta, nem bírt magával. Közben a szom­szédoknak sikerült lelépniük. Apám is felült volt a boron, de azért csitítgatta. Vesztére! Fölfigyelt rá a ruszki: hiányzik egy ujja. Rátámadt apámra. v „Harcoltál ellenünk!” Az istál­ló felé hátrált édesapám. A ka­tona egyre mérgesebben utána. Én éppen bent voltam az álla­toknál, amikor fenyegető kiál­„Nem lesz ebből bajr Szűrt napfény szemerkél a lombok köziil. • Csak ez a kép maradt Kovács Balázs­ról. • Az áldozat nagyapakorú fia. • Erdő szélén ... Kovacsek otthona. (Straszer András felvételei) tásokat hallottam, majd csend lett. Az Iván ott feküdt az istál­ló bejáratánál. Azonnal kiment belőle az élet. Mellette hevert apám rövid nyelű vasvillája. ‘ V Holttest az istállóban Kevés beszédű apám a szo­kottnál is hallgatagabb volt. Szinte csak a fejével intett ké­sőbb, segítsem becipelni az is­tállóba. Mármint az elhunytat. Bár akkor még nem volt errefe­lé semmilyen út, de bármikor erre csámboroghat orosz járőr, vagy borvadász harcos. — Tudja-e a háborúba hur­colt katona nevét, megnézték-e igazolványát? —f Csak a csizmáját húzta le apám, majd bevittük áz istálló­ba és falhoz támasztottuk. Este kérdem apámtól: hol aludjak? Hol? Hol? Ahol eddig. A já­szolnál. Ne félj attól a katoná­tól, nem bánt az már senkit. — Mikor? Hol temették el? — Éjszaka, a közeli nádas­ban. Jöjjön, megmutatom a he­lyet. — Nem keresték bajtársai az eltűnt harcost? — Soha, senki. Háború volt, uram. — Miként került napvilágra az évekig titkolt dráma? Kovács Balázs válaszával kezdjük sorozatunk második részét. Heltai Nándor Magyar rendőrképzés Washingtonban Magyar rendőrtisztek huszonöt fős csoportja e hetek­ben különleges tanfolyamon vesz részt egy Washington kör­nyéki szállodában: a terrorista merényletek, a túszszedő akciók elhárításában szerzett tapaszta­lataikat osztják meg velük ame­rikai kollégáik. — Kisebb-nagyobb csopor­tokban, hosszabb-rövidebb tan­folyamokon a nyár óta kapnak lehetőséget a magyar rendőr­tisztek amerikai tanulmány- utakra, tanfolyamokra — mondta az MTI tudósítójának Balatoni István ezredes. — Ma­gas színvonalon, szakszerűen, a legapróbb részletekig megis­merhetjük azokat a tapasztala­tokat, amelyeket kollégáink a terrorista és a túszszedő akciók elhárításában, leszerelésében szereztek. Az ismeretek szá­munkra fontosabbak, mint va­laha, hiszen határaink nyitott­ságával közismerten hazánkban is megjelentek a szervezett nem­zetközi bűnözés új formái, ame­lyekre fel kell készülnünk. William Spalding, aki Prince George megye rendőrsége részé­ről a magyar csoporttal foglal­kozott, a legnagyobb elismerés hangján beszélt a legújabb ven­dégekről: — Mintegy harminc ország rendőreit láttuk eddig vendégül hasonló tanfolyamo­kon a világ minden tájáról, és kijelenthetem, hogy a magyar rendőrtisztek voltak eddig a leg­felkészültebbek, a legérdeklő- dőbbek. Külön értékeljük jó hu­morukat, ami — pszichológusa­ink szerint — arra utal, hogy önállóan gondolkodnak, így válságos helyzetben is helyesen tudnak dönteni. Önbírálatnak sincsenek híján, sosem hallot­tunk még ennyi rendőrviccet, mint tőlük ... A PETŐFI NÉPE AJÁNLATA KÖNYV Nyúltrapp A Garabonciás regénypályázat idei első helyezettje egy fiatal író, Tóth Gá­bor Ákos második kötete. A Nyúltrapp úgyszólván jelenidejű: sztorija 1981- ben játszódik. A helyszín a Balaton­part, ahol — meglehetősen egzotikus vállalkozásként — magyar „másként- gondolkodók” üdültetnek a Szolidari­tás által küldött lengyel gyerekeket. A főszerep, persze, nem a különleges vállalkozásé, hanem az ebbe véletlenül, kívülállóként belesodródott, huszon- évei első felét taposó tanár-íróé, aki egy válóper után, szexcentrikus barátnője társaságában keveredik a kalandba. A Nyúltrapp első nekifutásra első­sorban attól a magabiztosságtól más, amellyel a szerző a piacképes, némi po­litikai pikantériával is bíró alapeleme­ket építi regénnyé. Kifejezetten a» 1981-es esztendő címkéjeként szerepel­nek például olyan fogalmak, mint a Szolidaritás vagy a „demokratikus el­lenzék”. Mindezek mellett szó esik még kilátástalanságról, sorsszerűségről, macskajajos világfájdalomról és más kórkép közhelyekről is. A munkát a mai magyar próza említésre — sőt, ki­emelésre — érdemes darabjává legelső­sorban különleges nyelvi leleményei, a köznyelv izgalmas használata teszi. Külön figyelmet érdemel a szerkesztés, az egyes fejezeteknek a megszokottól eltérő tagolása. Végül is tény, hogy Tóth Gábor Ákos regénye „másként? írtságának, s nem „másként” gondol­kodásának; eredeti gondolatainak kö­szönheti sikerét. (K.) HETILAP SZERINTEM OLVÁSÖTvÍLEMÉNYEKTŐí FÜGGŐ HETILAP Új hetilap kerüli forgalomba, melyet elsősorban — egyelőre — Nyugat- Dunántúlon vehetnek kezükbe az olva­sók. Az újság a Corvinus Információs Kft. gondozásában jelenik meg, a címe pedig SZERINTEM.5 Ilyen lap még nem volt, olvasói véleményektől függő hetilap született. Mint ahogyan a szer­kesztők mondják: a lap színvonala az olvasóktól függ. Igen, így könnyű — vagy nem az? — újságot szerkeszte­ni!... FÜZET A nőkről Van Kecskeméten egy ember, aki Murphy legjobb magyar tanítványá­nak titulálja magát. Komlós Józsefről van szó, aki az utóbbi hónapokban egymás után jelentkezik vékonyka fü­zetekkel, melyeket a Kecskeméti Lapok Kft. ad ki. Előbb a manilai csodadok­torokról készített riportjait gyűjtötték egy csokorba, most pedig Murphy- tanítvápyként a nőkről ad közre bölcs tanácsokat, nevetésre serkentő tömör fogalmazványokat. Egyébként a szelle­mes füzet bizonyára hamar gazdára ta­lál, hiszen valóban érdekes a válogatás. Témák szerint a következő csoportok­ban olvashatók törvények: nők, szere­lem, szórakozás, szeretkezés, házasság, válás, hétköznapok. A rózsaszín bo­rítójú füzet illusztrációit is a szerző, Komlós József készítette. (B.) LEMEZ Klasszikusok gitáron Benkő Dániel már régen lemczmillio- mos. Magam «is elképedtem, hogyan búja energiával, ötlettel a lemezkészí­tést. Nézzük csak az életművet: megje­lent a Bakfark-összes, és további 20 LP lanton, a Bakfark Consorttal, illetve a Benkő Consorttal ugyancsak 20 lemez, a pop világából 3, klasszikus átiratok­ból 2 kiadvány. És most itt az újabb album, a Klasszikusok gitáron című. Benkő Dániel spanyol gitáron, orgo­nán és szintetizátoron játszik jól ismert komolyzenei műveket, azok. részleteit. Miért választotta a kitűnő1 művész a klasszikusokat? Erre a következőket válaszolta: „Szeretem ezeket a darabo­kat, például Bach, Vivaldi, Schubert tu­lajdonképpen gitárra képzelte el a most kiválasztott műveket, csak akkor még a hegedű, énekhang stb. népszerűbb volt ennél, a mostohán kezelt hangszer­nél. Kérem ezért Bachot, Chopint, Sa- int-Saéns-ot és kiváló társaikat, ott az örök zenészmezőkön, bocsássák meg együgyű próbálkozásaimat. Azért kö­vettem el az átiratokat, mert szeretem a gitárt.” Mi is megbocsáthatunk Benkő Dá­nielnek, hiszen nem követett el bűnt. Jó hallgatni az igazán ismert „dallamo­kat”, például Vivalditól, Csajkovszkij­tól. Benkő profi munkát végzett, mint ahogyan azt tőle már megszoktuk. Életműve is gazdagodott, sőt, színese­dett ezzel az összeállításával. Én pedig el nem tudom képzelni, mivel szerezhet még meglepetést nekünk, a gitár-, a lantmuzsika kedvelőinek. Bízzuk csak Benkő Dánielre, ő már biztosan tudja, mi lesz a következő lemezén. Várjuk! (Hungaroton, SLPX 31314) (B. T.) FILM Bestseller (Egy bérgyilkos vallomásai) Az új amerikai produkció két olyan ember különös szövetségét mutatja be, akik a törvény két ellentétes oldalán állnak. A Volt egyszer egy Amerika vagy a Légy bátor és erős című filmek­ben megismert James Woods ezúttal — szokatlan színeváltozásként — egy hivatásos gyilkost alakít. Partnere Bri- en Dennehy, az irodalmár zsaru, akit az utóbbi időben a Törvényszéki héják korrupt nyomozójaként és a Trükkös halál csatasorba állított zsarujaként láthatott a közönség. Kettőjüknek együtt jutott osztályrészül, hogy „meg­írják” egy társaság bűnös múltját. A fi­gurák nemcsak egymástól különböz­nek nagyon, hanem — a producer sze­rint |§ minden más filmbeli figurától is. Cleve (James Woods) egy erkölcs nél­küli figura, aki sohasem kockáztatta a barátság luxusát. Most egy olyan em­berrel találkozik össze, akit kedvel, s aki bármelyik pillanatban börtönbe küldheti őt... A sztori metszéspontjá­ban ismét a szokásos kérdés áll: hol válik el, melyik ponttól zárják ki egy­mást a „nagy üzlet” és a becsületesség. A producer már az első pillanatban nagy lelkesedéssel fogadta az ötletet. „Mindig nagyon tetszettek azok a tör­ténetek, amelyek olyan figurákat hoz­nak össze, akiknek a tulajdonságai lát­szólag mindenben eltérnek egymástól. Ebbe a kategóriába tartozik Hitchcock Idegenek 1 vonaton című alkotása, leg­nagyobb filmélmenyeim egyike. A for­gatókönyv ismeretében úgy éreztem, hogy ez a produkció is hordoz vala­mennyit ebből a rejtélyes feszültség­ből.” (K. J.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom