Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-10 / 238. szám
1990. október 10. • PETŐFI NÉPE • 3 KÖZBIZTONSÁGI RAZZIA: Egy nap alatt 488 külföldit állítottak elő Az ország közbiztonságát sértő külföldiek kiszűrése érdekében hétfőtől elrendelt intézkedéssorozat eredményeként az első napon 488 külföldi állámpolgárt állítottak elő. Eddig 288 személy adatait dolgozták fel. összesen 13 ország állampolgárainak — köztük 146 románnak és 98 lengyelnek — az ügyében történt intézkedés. Közülük 56-ot meghallgatás után elbocsátottak, 39-en pedig önként vállalták az ország elhagyását — közölték az MTI érdeklődésére a Belügyminisztériumban . Idegenrendészeti intézkedésként 143 külföldinek a tartózkodási engedélyét megvonták, 22 személyt kiutasítottak. Hét esetben elrendelték a kiutasítást biztosító őrizetet is. Büntető- illetve szabálysértési eljárást 18 személy ellen kezdeményeztek. A legtöbb rendőri intézkedés oka az úti okmány, illetve a tartózkodási engedély hiánya, a vám- és devizaszabályok megsértése, valamint engedély nélküli árusítás volt. A BM Határőrség illetékese arról tájékoztatta az MTI-t, hogy hétfőtől, a korábbi gyakorlattól eltérően, nem küldik vissza az ország belsejébe azokat a külföldi állampolgárokat, akik ugyan érvényes útlevéllel, de többnyire vízum nélkül kísérelnek meg magyar'területről Ausztriába átszökni, hanem bekísérik őket a Győrött, Sopronban és Szombathelyen ideiglenesen felállított befogadóállo- ' másokra. Ezeken a helyeken pedig az igazgatásrendészet, valamint a menekültügyi hivatal munkatársai döntenek az elfogott személyek sorsáról. Kedd reggelig 127 felnőttet és 5, velük tartózkodó gyermeket kísértek be a három állomásra. Közülük 47 román állampolgárt busszal máris útnak indítottak a nagylaki határállomásra. Az elfogott libanoni, török és szír állampolgárokat várhatóan katonai repülőgéppel szállítják haza. Az idén egyébként nagyon megszaporodott a tiltott határátlépések száma. Szeptember végéig több mint 10 ezren kísérelték meg illegálisan átlépni a Magyar Köztársaság államhatárát, s ez a korábbi évekhez képest mintegy tízszeres növekedést mutat. Kilenc hónap alatt több mint 7000 román, s mintegy 1000 török állampolgárt tartóztattak fel a határőrök. A magyar—román határszakaszon mintegy 3000-en szöktek át magyar területre, az osztrák szakaszon pedig 5500-an próbáltak illegálisan Ausztriába jutni. (MTI) A LEGFŐBB ÜGYÉSZSÉG KÖZLEMÉNYE A Legfőbb Ügyészség kedden a következő közlemény közzétételét kérte a Magyar Távirati Irodától: „Mint az a sajtó híradásaiból is közismert, az Országgyűlés elnökének kezdeményezésére a Legfőbb Ügyészség vizsgálatot folytat annak megállapítására, hogy az Országgyűlés szeptember 18-ai ülésén, egy interpelláció előterjesztése közben, milyen tartalmú közbekiáltás hangzott el. A Legfőbb Ügyészség soron kívüli intézkedéssel beszerzett minden olyan tényanyagot, amely szükséges a vizsgálat előbb jelzett céljának eléréséhez. Minthogy a vizsgálat lefolytatásához különleges szakértelemre van szükség, ilyen szakértelemmel rendelkező szakértőket vesz igénybe. A vizsgálat befejezése után a Legfőbb Ügyészség megállapításait az Országgyűlés elnökének rendelkezésére bocsátja”. (MTI) FEHÉR SZEGFŰT KAPOTT A RENDŐRKAPITÁNY Kalocsán elmaradt a cigánytüntetés, de... • Sztojka Katalin, Kárpáti Pál, Jakab Lajos a Phraliphe Független Cigányszervezet kalocsai képviselői. Noha elmaradt a tegnap délután négy órára hirdetett cigánytüntetés a kalocsai rendőrkapitányság épülete előtt, mégsem teltek eseménytelenül a délutáni és esti órák a városban. Ambrus Péter, a Wallenberg Egyesület ügyvivője, Da- róczi Agnes, a Phraliphe Cigány Egyesület ügyvivő testületének tagja, Németh Zsolt országgyűlési képviselő, a parlament kisebbségi, emberi jogi és vallási bizottságának tagja, Rónaszéki Gábor római katolikus lelkész, érseki szertartó hosszas megbeszélést folytattak a kalocsai rendőrkapitányság vezetőivel. Az eseményre olyan világlapok is delegálták tudósítóikat, mint például a The New York Times. A tárgyalásra az adott okot, hogy a kalocsai cigányközösség egy petíciót fogalmazott meg, amit Sztojka Katalin, a ? Bács- Kiskun Megyei Cigánytanács titkára olvasott fel és nyújtott át Hargitai László rendőrkapitánynak. Ebben többek között kifogásolják, hogy Kalocsán elharapózott a cigányellenes hangulat, több alkalommal cigány személyeket oktalanul megtámadtak. A petícióban rögzítik azt is, hogy a kalocsai rendőrségtől határozottabb magatartást várnak el a cigányság védelmében. A követelés felolvasása után a háromtagú cigányküldöttség egy-egy szál fehér szegfűt adott át a rendőrkapitánynak, kifejezve reményüket, hogy ezentúl szorosabb lesz az együttműködés a rendőrség és a cigány lakosság között. — Amiért mindez történik Kalocsán, az nem más, mint hogy felhívjuk a figyelmet: a cigányok, mint ennek az országnak polgárai, békében szeretnének élni, magukénak vallják ezt a hazát. Megértik a magyar rendőrség helyzetét, de egyben elvárják azt is, hogy minden lehetséges eszközzel megvédjék a cigányságot, eljárjanak azok ellen, akik a kisebbség érdekeit sértik — hangsúlyozta Daró- czi Ágnes. Arra is kitért, hogy a cigány lakosság fél, ez a félelem agressziót szülhet. Tartanak attól, a cigányság nem érzi, hogy védik, ennek pedig következménye lehet, hogy kénytelenek maguk felfegyverkezni és önvédelmet gyakorolni. Ez pedig polgárháborús állapothoz vezet, amit nem kíván senki. Hargitai László köszönettel fogadta a cigányküldöttség jószándékú közeledését |s válaszában kifejtette: úgy, ahogy eddig, a jövőben is egyenrangú állampolgárt tisztelnek a cigányokban, s készséget mutatott a további együttműködésre. Zs. K. I. KÉT HÓNAPON BELÜL MŰKÖDIK, FÉL ÉV MÚLVA TELJES ÜZEMBEN Komputertomográf Kecskeméten Utolsó ülésén a Bács-Kiskun Megyei Tanács úgy döntött, hogy 11,5 millió forintot megszavaz a kecskeméti Hollós József kórház részére komputertomográf beszerzéséhez. A számitógépes réteg-* vizsgáló berendezés árának ez azonban csak egyik, mégpedig a kisebbik része, a többit, 30 millió forintot a társadalombiztosítás fedezi. Amint dr. Ligeti Zsuzsa, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője elmondta, a héten tárgyaltak a fogadó kórház és a társadalombiztosítás illetékeseivel a telepítési és a működtetési feltételekről. Egy ilyen nagyértékű műszernél ugyanis döntő jelentőségű a kihasználtság. A tárgyalásokon rögzítették, hogy a korszerű, japán gyártmányú berendezéssel minimálisan évi 3500 vizsgálatot kell elvégezni. Várhatóan a komputertomográf ellátja az egész megyét. Döntő persze a vonzáskörzet kiszolgálása, ám a megyehatár sem lehet akadály a beutalásoknál. így történik ez egyébként az izotópdiagnosztikai vizsgálatoknál is, ahol számos alkalommal vizsgálnak Szolnok megyei betegeket. A társadalombiztosítás, amely a működtetéshez szükséges költségek fedezetét biztosítja, a vizsgálatok száma alapján téríti a díjat. A korszerű rétegvizsgáló a Hollós József kórház Nyiri úti központi épületének diagnosztikai részlegében kap helyet, s a tervek szerint két hónapon belül működni fog. Teljes kapacitással — ami várhatóan két műszakot jelent — fél éven belül tudják használni. A gyógyításhoz nagyon szükséges gép beszerzésével lényegesen megrövidül az az idő, amennyit ma, átlagos esetben, a budapesti vizsgálathoz várni kell. V. T. BOGNÁR FERENCNEK, AZ 1956-OS KECSKEMÉTI NEMZETI BIZOTTMÁNY ELNÖKÉNEK ÉLETVALLOMÁSA Visszatérés a száműzetésből... — Letartóztatásakor, 1957. február 6-án délután, tragikus időszak kezdődött az életében: a fogva tartás; a vallatások és a tárgyalások hosszú vonulata, megtetézve az igazságtalan és kegyetlen ítélettel. ' — Bizony nem gondoltam volna, hogy ott és akkor az éle- teimér véget. Hogy csak 8 év múlva nyithatom meg ismét a házunk kapuját. Pedig sokan próbáltak segíteni. Feleségem, barátaim, harcostársaim, munkatársaim mindent megtettek, hogy kimentsenek az egyre hangosabban zakatoló Kádári halálgépezet gyilkos kései, szur- dancsai és darálói elől. Az értőn szervezett mentőakciók sikerét két dolog akadályozta. Az egyik az elrettentő kommunista bosszú volt, amelyet hűségesen kiszolgált a fegyveres különítményesek , hada, az igazságszolgáltatás és a büntetés- végrehajtás intézményhálózata, valamint a titkosrendőrség és a sajtó. Megmentésemnek másik akadályozója: Bognár Ferenc volt. Meghaltam volna, ha kérnem kellett volna fogvatartóimat, hogy legyenek velem irgal- masok... — Közvetlenül is érzékelte a segíteni akarást? . — Természetesen. Az a bíró például,, aki bizonyítékok és korrekt bizonyítási eljárás nélkül 10 év börtönre ítélt szerintem úgy szeretett, mint a saját fiát. Ma is szeretettel gondolok rá. Mit tehetett mást: minden enyhítő és mentő körülményt beépített a peranyagomba. A tárgyalásom forgatókönyvét azonban másutt szerkesztették. Talán éppen ezért húzták az ügyet egy hónapig, pedig azokban az időkben nem lacafacáz- tak a politikaiakkal. Nagy Imre és társainak a pere sem tartott ilyen hosszú ideig. Az volt az érzésem, hqgy a gonosz és a jó mérkőzik meg az életemért. Az alacsony termetű, idős bíró szinte rimánkodqtt, hogy ne utasítsam vissza, amikor mellettem érvel. Felhozta a 19-es veterán apámat, és azt bizonygatta, hogy én egy becsületes munkásember vagyok, de megtévesztettek. Ezért lettem a kecskeméti események vezetője. Ezeket az állításokat minden alkalommal elutasítottam. Leszögeztem: amit apám tett; azért ő felel. Amit én, ázt sem kérik számon máson. Egyébként is senki sem tévesztett meg: tudtam, hogy miért küzdők, mit vállaltam, mik lehetnek a következmények. A vizsgálat idején nagyon vigyáztam, hogy nehogy valakit is bajba keverjek, hogy nehogy valamelyik barátomat mellém tudják ültetni a vádlottak padjára. Vallatóim sokszor tettek elém fényképeket, hogy tudom-e, kik vannak a felvételeken. Mindig mondtam: nem ismerek én itt senkit, hiszen csak egy év óta élek a városban. Talán így részem van abban, hogy aránylag csak kevesen kerültek börtönbe- Kecskemétről. Úgy is mondhatnám, én vittem el á balhét. Nem is kiyanok részletesebben beszélni a tárgyalásomról, kötetet írhatnánk tele, ha csak a fontosabb állomásait elemeznénk is az egy hónapos tortúrának. A lényeg: a kategóriámhoz képest a leggyengébb büntetést kaptam: 10 évet. Fölmentésért fellebeztem, mert tudtam, hogy ártatlan vagyok. De elutasították a kérelmemet. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsának ügyésze halálbüntetést kért rám is, a következő indoklással. „Jóllehet, hogy a nevezett vádlott nem követett el olyan cselekményeket, amelyért indokolt lenne a legsúlyosabb büntetés kiszabása, de elretten- tő példát kell statuálni a hozzá hasonlóknak”. Végül a bíróság annyit fogadott el a minősítés- | bői, hógy nem mint résztvevőt (a BHO 1/2-es szakasza), hanem mint forradalmi' vezetőt ítélt el (a VHŐ 1/1 paragrafusa szerint). Súlyosabb kategóriába kerültem így, de lényegében nem változott a korábbi ítélet (10 év börtön), csak a 8 év jogvesztést emelték fel 10 évre. — A társát, Nagy Lajost halálra ítélték? —- Igen, pedig a már korábban is említett „bűnei”, vagyis a tények, nem indokolták volna a szerencsétlen sorsú ember kivégzését. De hát akkor ilyen idők jártak. — Következtek a börtönévek ... — Fiatalságom legszebb éveit vették el tőlem, ráadásul magatartásom miatt a legkeményebb szigorítással tetézték szabadságvesztésemet, de nem tudtak megtörni, birkájukká szelídíteni. A kezem száradt volna le, ha rimánkodó levelet kellett volna írni a kedvezményekért Kádár keretlegényeihez. Talán már vagy öt éve ültem, amikor a konszolidálódó rendszer jóvoltából bejöhetett hozzám apám. Találkozásunkkor semmi más nem érdekelt: az volt az első kérdésem a sokáig hívő kommunista apámhoz —, akivel korábban nagyon sokat vitatkoztunk az elveiről —: na apám, kinek volt igaza, neked, vagy nekem? Tudni kell, hogy apám régi szándéka volt, hogy már egész fiatalon beléptessen a pártba. De mindig elhárítottam konkrét tényekkel (az ország kirablása, emberek tömeges elhurcolása, nők meg- becstelenítése) indokolva, mert ilyen élmények alapján nem tudhattam testvérnek a Szovjetuniót és nem jelentett számomra reális jövőképet, amit a párt ígért. Apám mindig magyarázta, nem az eszmével, hanem az emberekkel van baj. Most viszont azt válaszolta: „neked volt igazad fiam”. Éreztem, de mondtam is: nekem ennyi elég. Ez az atyai vallomás szinte mindenért kárpótolt. Hét és fél év után, 1964. augusztus 30-án szabadultam a gyűjtőből. Börtönéveim élményeit jól jellemezheti a búcsúm. A törvény szerint reggel 6 órakor már kinyílhatott volna a cellaajtóm, a szabadulót ugyanis akkor kötelező kiengedni. De valahogy elfelejtkeztek rólam a smassze- rok. Természetesen, nem véletlenül. Gondolhatja, milyen lassan teltek a másodpercek, hiszen bár óránk nem volt, a zörejekről, a mozgásokról pontosan tudtuk az időt. De akkor sem voltam hajlandó dörömbölni, kiabálni, kikéretzkedni. Nyolc órakor jutottam eszükbe az elvtársaknak. Akkor engedtek utamra... Farkas P. József EGY PERC MÉCS IMRÉVEL Újra kedden, október 23-án — Marián István és az Ön neve alatt jelent meg a Népszabadságban az „Újra kedden” elnevezésű októberi felhívás, amely az ötvenhatosokhoz szól. Kérem, beszéljen erről bővebben! — kértem meg Mécs Imrét a mjjiap, Kecskeméten. — Az idén október 23. ismét keddre esik, mint annak idején, 1956-ban — válaszolta Mécs Imre mérnök,, országgyűlési képviselő. — Az SZDSZ műszaki-természettudományos tagozata kezdeményezte a felhívásban foglaltakat, majd ehhez csatlakozott a Budapesti Műszaki Egyetem tanári kara, a Magyar Demokrata Fórum. A Történelmi Igazságtétel Bizottság égisze alatt, pártokon felüli, a pártpolitikától független megemlékezést szeretnénk tartani október 23-án. Marián Istvánnal, a Műegyetem egykori katonai parancsnokával, a felkelés egyik elindítójával, szervezőjével együtt azt szeretnénk, hogy jelentkezzenek az 1956-os egyetemisták, tanárok, ifjúmunkások, katonatisztek, akik ott voltak a felvonulásokon, részt vettek a nagygyűléseinken. Természetesen a mai hallgatók, oktatók, barátok, érdeklődők is csatlakozhatnak hozzánk. 0 Mécs Imre: — Ötvenhatnak nagyon élő az üzenete ... (Straszer András fotója) — Gondolom, már jelentkeztek is az érdeklődők. — Igen, sokan megkerestek bennünket. Külföldiek is hírt adtak magukról. Várjuk a dokumentumokat, áráldozatok neveit, adatait, a hozzátartozók, a szemtanúk visszaemlékezéseit. Ezzel az a célunk, hogy dokumentáljuk a közelmúlt történelmét, az akkor történteket, valamint a hősök felkutatása is fontos számunkra. Egy bensőséges ünneplés megrendezését szintén célul tűztük ki. Szeretnénk a mai egyetemistákkal, fiatalokkal találkozni, elmondani nekik azt: mi, hogyan történt 1956 őszén, hiszen őket évtizedeken keresztül félretájékoztatták. — Ön hogyan ünnepel?- Nézze, ez nekem egy kicsit furcsa. Eddig október 23-áért pü- föltek engem is, most pedig piros betűs ünneppé vált ez a nap. Állami szintű ünneplés lesz a Parlamentben és az Operaházban. Spontán megemlékezésekre is sort kerítenek az emberek. Mi ez utóbbit választjuk... — Most fellélegezhetünk? |— Örülök, hogy végre szabadon megemlékezhetünk a forradalomról, gondolhatunk a hősökre, ugyanakkor féltem is az ünnepet, hogy elveszti | meghittségét. Nem szabad, hogy formálissá váljanak a megemlékezések. Ötvenhatnak nagyon élő az üzenete és ezt kell ^közvetíteni, átadni az utókornak. B. T. igaza ..:. ?” ‘ (4. rész)' 'e | II
