Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-31 / 255. szám

1990. október 31.- • PETŐFI NÉPE • 5 Jb fifogy tanáregyéniségek nélkül nem tehet Jé iskola* Negyven éve ápolják a Kodály-hagyományokat Jubileumi koncert: december 16-án Jubileumot ünnepel Kecskemét egyik leghíresebb intézménye, a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola, Gimnázium és Zeneművészeti Szakközépiskola. Alapításának negyvenedik év­fordulóját. Nem nagy idő ez egy alma mater életében. A hírős városban több iskola is van, amelynek jóval régebben írták az alapítólevelét. Ez az évforduló azonban nem csak egy intézményé, egy városé. Ä kecskeméti „kékinges” fiúkkal, lányokkal együtt most egy mozgalom ünnepel; a kisgyermekkortól a felnőttévekig folyamatos ének-zenei képzést nyújtó iskolák szervezői és támo­gatói. Akik szívükön viselik a kecskeméti mintaintézmény sorsát, akik az énekes iskola padjaiban váltak felnőtté, bizony fájdalom­mal emlegetik: az alapítók már nem tudnak eljönni a megemléke­zésre. Egy nemzet művelődési mozgalmai szenvedik meg újra és újra a nagy tekintélyű tanár úr, Kodály Zoltán hiányát. Nemesszeghy Lajosné, Szentkirályi Márta hivatásszeretete, tudása, iskolafun- dáló energiája is pótolhatatlanul hiányzik Kecskemétről. A jubi­leumot köszöntő intézmény vezetői és tanárai azért fáradoznak, hogy a két jeles alapító szellemisége tovább éljen. Folyamatosan jelen legyen az időközben középiskolával és konzervatóriummal is kiteljesülő „testamentumban”. —Hogyan él ma a múlt, a hagyo­mány a Kodály Iskolában? Van­nak-e olyanok, akik még emlékez­nek a hőskorszakra? — kérdeztem Ladies Tamásné igazgatótól. — Intézményünk mindkét nagy- rabecsült alapítója mindennap itt van velünk. Nem azért, mert nap mint nap külön megemlékezünk róluk. A nálunk gyakorlattá vált metodika hordozza Kodály Zoltán és Nemesszeghyné szellemiségét. Akik állították: zene nélkül nem lehet teljes az emberi élet. És itt a közismereti oktatásnak, a közös­ségformálásnak és a nevelésnek lé­nyeges meghatározója: az ének és a zene része a mindennapoknak. Más iskola ez, mint a többi — ép­pen ettől az élő és éltető hagyo­mánytól más. A folyamatosság ga­ranciája: többen is dolgozunk itt, akik még együtt dolgozhatunk a kezdeti időszak legendás nini ta­náregyéniségeivel. Aztán több kol­légánk is van, akik mint kisiskolá­sok, majd gimnazisták ebben az iskolában nőttek föl, váltak em­berré ... — Akkor emlékeznek arra is: volt egy időszak, amikor ez az in­tézmény országosan is az iskolák iskolájának számított. Nem volt olyan külföldi szakember, aki — legalább a Kodály-módszer eredmé­nyességét megfigyelni — ne jött vol­qa el Kecskemétre. Máig élvezik ezt a kitüntető státust? —A hatvanas-hetvenes évek óta rengeteget változott a világ és ben­ne Magyarország. Azóta például — éppen a mi iskolánk mintájára, a nálunk látott módszereket alkal­mazva — sorra alakultak az or­szágban az énekes iskolák. Vagyis ma már sokfelé lehet vinni a ven­dégeket ... És ennek csak örülhe­tünk. De mi sem panaszkodha­tunk: százak és ezrek érkeznek hozzánk látogatóba, a világ min­den tájáról. Ha egy mód van rá, aki jelentkezik, fogadjuk. Nem csak mitőlünk tanulnak a hospitá- lók. Mi is gyarapodunk a messzi­ről jött kollégákkal folytatott esz­mecserékből. — Az utóbbi időben lábra kaptak olyan hírek — talán nem szép, hogy az ünnepi interjúban beszélünk erről Trilogy Kodály Zoltán szép gondo­latai, tézisei nem állták ki az idők próbáját. Hogy a világban számos újabb és eredményesebb metódus hódít ma már. Ráadásul Magyaror­szág zenei élete a legrosszabb aján­„. ... Van egy pár dolog, ami Kecskemétnek a hírnevét szelle­mi téren is terjesztheti világszer­te. Például van itt egy iskola; amely úgy működik már, mint hogyha magam itt éltem volna és lólevél a kodályi gondolat népszerű­sítéséhez ... — Ezekből az ön által említett „hírekből” én csak annyit vélek igaznak, hogy a világban valóban létezik számtalan másik, szintén bevált módszer az ének és a muzsi­kálás megszerettetésére. De ne fe­ledjük, hogy Kodály tanár úr nem az íróasztalnál vagy a zongorája mellett ötlötte ki azokat az elveket, amelyek például a nálunk folyó oktató-nevelő munka alapjai. So­kat járta az országot ifjú kora óta. Több száz énekes közösséget is­mert falvakban és városokban. Bé- késtarhoson kísérleti iskolát alapí­tott. Szóval a gyakorlatból merí­tette téziseit. Ismerte a kortárs ze­nepedagógusok gondjait, nehézsé­geit. És nem idealizálta a magyar valóságot, amikor úgy ítélte meg: igenis lehetőség van arra, hogy a zene eljuthasson mindenkihez. — Bármerre járok Nyugat-Euró- pában, a legkisebb hegyi falucská­ban is van legalább egy énekkar és zenekar. Amely nem kodályi alapo­kon nevelődött föl, de minden egy­házi és községi ünnepen elfogadható színvonalú produkciókkal szerepel. Magyarországon tíz falut is átjár­hatok, míg találok egy lakodalmas cigány- vagy parasztzenekart. És van ma már vagy kétszáz Kodály- iskolánk?! — Szerintem könnyelmű dolog hazánkat a fejlett Európához ha­sonlítani. Ahol a falu és a város közti különbség sok esetben csak annyi, hogy a szórványtelepülése­ken nincsenek közlekedési lámpák, és nincs villamos. Ahhoz, hogy egy ilyen nagy ívű koncepció, m^int Kodály Zoltáné, megvalósuljon, jóval több idő kell négy évtizednél. Amikor majd a tőlünk kikerült hö- vendékek a mainál nagyobb szám­ban fognak tanítani a falusi isko­lákban és a főiskolákon. És majd, ha a művelődési kormányzat az elmúlt időszakban megszokottnál jóval komolyabban veszi a tanár tettleg segíthettem volna a létre­jöttén. Ez az iskola és ami ebből kinő, az még lehet olyasmi, ami Kecskemét hírnevét szellemi té­ren is kiemeli. r,” Kodály Zoltán, 1957 úr örökségének ápolását, talán gyorsabban bontakozhat ki a si­ker. És valljuk meg azt is, nagy tanáregyéniségek nélkül nem lehet jó iskola. Sajnos, nagyon hiányoz­nak a Nemesszeghynéhez hasonló, áldozatos, fáradhatatlan és hiva­tástudattal munkálkodó pedagó­gusok. — Ha ezt ön is így látja, mit szóljanak a vidéki iskolák? Intéz­ményüknek végül is kitüntetett po­zíciói vannak. A városközpont egyik legszebb épületében kaptak helyet. Kiyáló szaktanárok, művé­szek dolgoznak az intézményben és itt van mindjárt a szomszédban a világhírű Kodály Intézet. Milyen kapcsolat van a két „örökös” kö­zött? — Nem rossz! Az intézet hallga­tói nálunk hospitálnak. Hangver­senyeikhez mindig nyitva a díszter­münk ajtaja. Rendszeresen hoznak vendégeket is ... — Én szervesebb kapcsolatra gondoltam. Például: együttmunkál- kodás a közös örökség továbbfej­lesztésére. >. — Nagyon reméljük, hogy ilye­nekről is beszámolhatok majd egy későbbi jubüeumon ... — Végül egy aktuális kérdés: hogy ünnepelnek? Milyen hangver­sennyel ajándékozzák meg a szék­helyváros zeneszerető közönségét a jubileumon? — Október 27-én volt a pontos évforduló. Ekkor azonban csak házi ünnepséget szerveztünk. A ju­bileumi koncertünk december 16- án lesz — a szegényeket támogató LIONS Klubbal közös szervezés­ben — a Katona József Színház­ban. Szeretnénk, ha az előadásunk reprezentálna a nálunk folyó zenei oktató-nevelő munka színvonalat. Minden öregdiákot, támogatót és a város minden polgárát meghív­juk a bemutatónkra. Reméljük, el­jön majd Kodály Zoltánná is, akit — mivel rég nem volt már nálunk — nagyon várunk. A díszbemuta­tó bevételét a város szegényeinek ajánljuk föl. A koncert, remélem a mostani interjúnál beszédesebben szól majd: hogyan dolgozunk a Kecskeméti Kodály Iskolában. Farkas P. József Nem csökken az AIDS-veszély Magyarország változatlanul az enyhén fertőzött országok közé számít, az AIDS-betegek száma itthon eddig 42, az ismert fertőzöt­teké pedig 226. A vírusnak nálunk 24 halálos áldozata van. — Milyen az AIDS-helyzet a vi­lágban, és mire számíthatunk Ma­gyarországon? — kérdeztük dr. Vass Ádámot, a Népjóléti Minisz­térium főorvosát, aki a hazai szak­mai ÁIDS-bizottság elnöke. — Az Egészségügyi Világszerve­zet legfrissebb adatai szerint Euró­pában elsősorban a nyugati és a déli országokban sok a beteg. Franciaországban 9718, Olaszor­szágban 6701, Németországban 5067 AIDS-betegről tudnak. A ke­let-európai országok kevés kivétel­lel az enyhén fertőzött övezetbe tartoznak. Eddig Csehszlovákia 23, Szovjetunió 34, Bulgária 7, Lengyelország 41 megbetegedést jelentett. A kivétel Románia, ahol mostanáig 741 beteget észlelték. A fertőzés elsősorban az AIDS szempontjából nem vizsgált vér­átömlesztések révén történhetett, ezért valószínű, hogy ez a szám rövid időn belül a többszörösére növekszik. A világon egyébként szeptember 30-áig 157 országból, több mint 288 ezer AIDS-megbetegedést je­lentettek, közülük 38 ezer esetet Európából. Ám a szakértők a bete­gek valódi számát 700 ezerre be­csülik. A fertőzöttek száma a Föl­dön összesen 6-8 millió közé tehe­tő, akik között valószínűleg két­szer annyi a férfi, mint a nő. Be­csült számról van szó, mivel a leg­inkább veszélyeztetett népesség, a homoszexuálisok-biszexuálisok pontos számát egyetlen ország sem ismeri. Az AIDS terjedése a nem­zetközi tapasztalatok alapján mo­dellezhető: a fertőzöttek és a bete­gek száma valamennyi érintett or­szágban egy meredek, exponenciá­lis görbe alapján emelkedik. Ma­gyarország jelenleg még a görbe enyhén emelkedő szakaszánál tart. A járvány fokozódása a 90-es évek elejére várható, amikor a betegek száma százas nagyságrendű, az is­mert fertőzötteké akár több ezres is lehet. — Megoldott Magyarországon az AIDS-es betegek ellátása? A vi­déken élőkről hogyan gondoskod­nak? — 1985 óta miniszteri utasítás írja elő: kötelező valamennyi bete­get — bárhol is észlelik — a buda­pesti László Kórházba szállíttatni. A betegek többsége ma még fővá­rosi, ezért nem okozott eddig gon­dot a Budapest-központú ellátás. A jelenlegi betegszám mellett szak­mai előnyökkel jár, ha egy helyen történik a kezelés. Később, * amennyiben a betegek száma to­vább növekszik, vidéki kórházak bekapcsolására is szükség lesz. A vírus terjedésének lassítása miatt fontos, hogy a fertőzött személye­ket megismerjük és gondozásba vegyük. Ennek a feladatnak a „gazdája” ma még az Országos Bőr- és Nemikórtani Intézet. Ahogy növekszik a vidéki fertő­zöttek száma, úgy kapcsolódnak majd be e munkába a vidéki bőr­és nemibeteg-gondozók. — Az egészségügyi propaganda mostanában elcsendesedett, kisebb lenne talán a veszély? . -— Egyáltalán nem, és az egész­ségügyi felvilágosítás sem szűnt meg, bár valóban lehetne hatéko­nyabb. A védekezésnek ugyanis ez az egyik kulcskérdése. Sikerült megnyernünk ehhez a munkához az orvostanhallgatókat. Dé sajnos, nem veszik annyian igénybe segít­ségüket, mint kellene. Talán keve­sen tudják, hogy a felvilágosításra kiképzett medikusok ingyen vállal­ják az előadások megtartását pél­dául az iskolákban. Ők nyilván könnyebben szót értenek -a fiata­lokkal szexuális kérdésekben, hi­szen korban közelebb állnak hoz­zájuk, mint a pedagógusok. — A hazai AIDS elleni védeke­zéshez számíthatunk-e nemzetközi támogatásra? Tár A magyar egészségügy szak­mai elismerését jelzi: az Egészség- ügyi Világszervezet Európai Irodá­ja a napokban 150 ezer dolláros támogatást ajánlott fel az AIDS elleni rövid távú programok meg- válósításához., Van helye a pénz­nek, hiszen az AIDS-es betegek el­látása — a speciális gyógyszerek drágasága miatt — igen költséges. A biztonsághoz szükséges szűrő- vizsgálatok elvégzése is súlyos anyagi terhet jelent. Csak a beteg- ellátáshoz és a műtétekhez fel­használt transzfúziós vér kötelező szűrése évente 60—70 millió fo­rintba kerül. — A tudomány mai állása szerint változott-e a veszélyeztetettek köre? — Nem a kör változott, hanem a veszélyeztetés mértéke a körön belül. Az utóbbi években a fertő­zöttek között egyre több az intra­vénás kábítószeres. A heterosze­xuális terjedési mód előretörése pe­dig növeli a fertőzöttek számát a prostituáltak és a partnereiket gyakran változtató személyek kö­zött. Fokozódik, tehát a nők veszé­lyeztetettsége. Várható, hogy a jö­vőben Európában is megnő a fer­tőzött terhesek és a fertőzött újszü­löttek száma. Erre nekünk is szá­mítanunk kell. — Mit tanácsol a szakember, mi­re vigyázzunk, hogyan védekezzünk az AIDS ellen? — Fontos, hogy a szülők törőd­jenek gyermekeik ébredező szexu­alitásával. Bármennyire nehéz is, segítsék őket, hogy mielőbb kor­rekt elméleti ismereteket szerezze­nek, beleértve a biztonságosabb szex szabályait is. Mindenkinek tudnia kell: személy szerint felelős saját maga és partnere egészségé­ért. Ez pedig csak olyan szexuális magatartással biztosítható, amely- lyel nem fér össze a kockáztatás, az alkalmi szexuális partnerekkel va­ló felelőtlen kapcsolatteremtés. Tudjuk, hogy a monogám parapr- kapcsolat teljes biztonságot jelent. Ezt a megoldást azonban nem mindenki fogadja tetszéssel... Gyerkó Katalin Amerika a szovjet kapcsolatot keresi nálunk Nem lesz új Marshall-segély Az ígéret földje — mondják sokan, ha az Amerikai Egye­sült Államok kerül szóba. De vajon mi késztetheti arra a világ vezető politikai, pénzügyi hatalmát, hogy egy kis or­szág segítségére legyen?. Mi garantálja, hogy mindaz, ámít segítségként, támogatásként felajánl, nem marad puszta ígéret? A kérdésről dr. Palánkai Tiborral, a Budapesti Köz­gazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető professzorával beszélgetünk. — Gyakran merül fel egy új Marshall-segély lehetősége, ami a közép-európai régiót zárkóz­tatná fel Európának legalább a középmezőnyébe. Van erre reá­lis esélyünk? — Az USA ma az egyik leg­nagyobb adós a világon. Nin­csenek többletei, mivel a nyolc­vanas években az erősen defici­tes költségvetésből finanszíroz­ta a külföldnek nyújtott hitele­ket. Ma legfeljebb átcsoporto­síthatna segélyprogramján be­lül, de ez mindenképpen kevés lenne egy új Marshall-segély- hez. Az iraki konfliktust nem hagyhatjuk figyelmen kívül, ami szintén számottevő — előre nem tervezett — kiadás az USA-nak. Ugyanakkor az Egyesült Államok mint nagy­hatalom alapvetően érdekelt a volt szocialista országok politi­kai-gazdasági konszolidációjá­ban. A központi segélynek kicsi a valószínűsége, de a magántő­ke meghatározó lehet. — A magántőkét nem jellemzi a jótékonyság, mindenáron pro­fitot akar elérni. Ehhez Magyar- ország nem igazán jó terület, már akkor sem, ha csak a nagy- ságát tekintjük. Ha feltesszük a-kérdést»-; érdemes-e hazánkba tőkét in­vesztálni, az első válasz nem. Kicsi piacról van szó, a nagy amerikai vállalatoknak \ üyen marginális igény kielégítése nem célja. De ha jobban meg­vizsgáljuk a kérdést, már igen- . nel válaszolhatunk. Magyaror­szág része a közép-európai régi­ónak, ez már 130 milliós piacot jelent, ami nem csekély. Kap­csolódik — a még meglévő ha­gyományok, ismeretségek, vál­lalatközi kapcsolatok révén — a szovjet piachoz is. Ezeket is mérlegre téve, már nem jóté­konyságként kell felfognunk az amerikai magántőke bejövete­lét. Ekkora piafcon — ami nagyrészt kielégítetlen — igenis lehet profitot realizálni. S van még egy nagyon fontos ténye­ző: az itteni termelés visszairá­nyítható a nyugat-európai piac­ra. Az USA az egyesült Euró­pában is fenn kívánja tartani gazdasági pozícióit, s ha mi bármi módon kapcsolódni tud­nánk a Közös Piachoz, ez újabb érv lehetne amellett, hogy az amerikai vállalatok Magyaror­szágon fektessenek be. — A Szovjetunióba való be­jutás vágya valamennyi ameri­kai nagyvállalatnak. Ilyenkor gyakran elhangzik, hogy -Ma­gyarország a „.híd”. Ám vannak, akik szerint ez a hídszerep mára sokkal inkább pajzsszereppé vál­tozott. —A pajzs megjelölést túlzás­nak tartom. A hídszerepben is sok az illúzió, de a tradicionális személyi és üzleti kapcsolato­kat, a szovjet piac ismeretét tő­keként használhatnánk. Ha ké- , pesek vagyunk fenntartani nyi­tottságunkat, akkor érdeke len­ne az USA-nak, hogy termelő- bázisokat telepítsen hozzánk. — Valamennyi volt szocialis­ta országnak kialakult kapcso­latai vannak a szovjet piaccal. Miért éppen Magyarország len­ne a kiválasztott? — A piacteremtésben mi já­runk legelöl, és ugyanez mond-: ható el külgazdasági nyitottsá­gunkról. S ami fontos szem­pont — bár sokan szidják —, az infrastruktúránk még mindig sokkal jobb, mint a környező országoké. — Elképzelhető egy esetleges; visszarendeződés a Szovjetunió­ban? . — Óvatosság jellemzi a cége­ket, de az érthető. A szovjet­unióbeli politikai bizonytalan­ság kihát a gazdaságra is. Én személy szerint azonban nem hiszem, hogy — akár a íegszél-; sőségesebb esetet feltételezve — a megkezdődött folyamat visszafordítható. —• Ön szerint melyek azok a hazai ágazatok, amelyekbe a legnagyobb valószínűséggel áramlik a tőke? —A már nem csúcstechnoló- . giának számító iparágak jöhet-, nek szóba. Egyebek között au­tó és más tartós javak gyártásá­ra, valamint az építőiparra gon­dolok. A csúcstechnika is bejö-, hét, de csak a munkaigényes; IMI v ,s»t Ifsrt yw» OKI, 'To r*!, , I (^^^tm.Azorsz^j* legnagyobb. .Joompíatív .előnye éppen a.mun-1 kaerőben rejlik. Olcsó, viszony­lag képzett és fegyelmezhető. — Nekünk miért fontos, hogy amerikai vállalatok jöjjenek Magyarországra? Európa sok­kal közelebb van... — Az amerikai vállalatok a legmobüabbak. Vállalkozó­készségük és kockázatvállaló-: suk nagyságrendekkel megha­ladja például a japán vállalato­két, amelyek nagyon óvatosak Kelet-Európa vonatkozásában. Az öreg kontinensen kevés még a transznacionális vállalat, a többiek pedig ragaszkodnak bejáratott piacaikhoz. Kis túl­zással általában elmondható, hogy az európai vállalatok nem _ terjeszkedők. Az amerikai cé­gek színre lépése katalizátor le­het, s a kockáztató — de nem kalandor — tőke bizonyíthatja, hogy igenis érdemes Magyaror­szágra jönni. A képlet egyszerű: ha a mágyar törvények, szabá­lyozás biztosítják a jó bizniszt, akkor bejönnek az amerikai vállalatik, ha nein, akkor más piacok félé fordulnak. Ez fon­tos, mert ha ezek a cégek bejön­nek — é$ maradnak — akkor a többiek is követik a példájukat. — Melyek azok a kérdések, amelyeket a magyar gazdasági vezetésnek minél gyorsabban meg kellene oldania ennek érde­kében? — Nincs szükség a nemzet­közi normákat meghaladó, kü­lönleges törvényekre. Ám a po- litikai stabilitás még az ésszerű preferenciáknál is sokkal fonto­sabb. Kárt okozunk magunk-: nak a kiárusítási vitákkal. Igaz­ságosan privatizálni szinte lehe­tetlen, ugyanúgy, mint az el­avultüzemekért dollármilliókat kérni. Vüágos, egyértelmű tör-; vények szükségesek a külföldi tőke megnyeréséhez. S nem jó*, ha ezeket a gazdasági feltétele­ket túl gyakran változtatjuk. T. K. A biztonságos szex megtanulható

Next

/
Oldalképek
Tartalom