Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-31 / 255. szám

199«. október 31. • PETŐFI NÉPE*# 3 Kiskunhalas polgármestere: Tóth Zoltán Bár a halasi önkormányzat­ban, képviselői által részt vevő, hat párt a megelőző hetekben kétszer is nekifutott az egyezke­désnek, hogy elkerülje az ala­kuló ülés buktatóit, a hétfő esti ünnepélyes hangulat mégis megbicsaklott néha-néha. Már a határozatképesség megállapításakor kiderült, egy képviselő hiányzik a 27-ből. A napirend tárgyalása előtt az­után Nagy Czirok László korel­nök felolvasta a hiányzó képvi­selő — egyébként az egyezke­dés során az MDF által megne­vezett polgármesterjelölt .-^l Pajor Kálmán levelét. Ebben a szenátor kifejtette, miért nem kíván az alakuló ülésen részt venni. Megfogalmazta tiltako­zását a pártérdekek érvényesí­tése ellen, hogy az önkormány­zatban részt vevő pártok nem képesek felülemelkedni a kicsi­nyes pártacsarkodáson. A kép­viselő hosszú ideig tagja volt a leköszönt tanácstestületnek és a végrehajtó bizottságnak is, s ahogy fogalmazott, nem kíván újra egypárti irányítás mellett, ellenzékben dolgozni. Mint ismeretes, a halasi tes­tület többségét, 15 képviselőt az SZDSZ—Fidesz frakció adja, s a szavazások során úgy tűnt, az MSZP két képviselője is őket támogatja. Az est során többször is han­goztatott hatpárti megállapo­dás következtében gördüléke­nyen zajlottak az események. Nem kis meglepetést keltve a közönség körében, az egyetlen jelölt a polgármesteri posztra Tóth Zoltán 41 éves SZDSZ-es képviselő, a BRK szaktanács- adója volt. 17 igennel hat nem ellenében, három érvénytelen szavazattal meg is nyerte a tit­kos választást. Illetményét már ezt' megelőzően 50 ezer forint­ban állapította meg a testület. Az, alpolgármester személyé­re Vas Benő SZDSZ-es képvise­lővel szemben Nagy Péter kis­gazdapárti szenátort jelölték, azonban 14:10 arányban, két érvénytelen szavazat mellett is­mét az SZDSZ—Fidesz frakció győzött. Az alpolgármester il­letményét 45 ezer forintban ál­lapította meg a testület. A pénzügyi ellenőrző bizott­ság elnöke az előzetes megállaz podások értelmében szintén SZDSZ-es képviselő, Marton Elek lett, miután a többi párt nem vállalta a tisztséget. A megyei közgyűlés tagjai közé Wicker Erikát, a Fidesz képviselőjét választották jelölt­nek a törvényes kétharmados többséggel. Az olajozott gépezetben csak a független, illetve pártokon kí­vüli képviselők jelentettek némi homokszemet, akiknek nevé­ben Nagy István szenátor, re­formátus lelkész fejezte ki azt a tanácstalan értetlenségét, amellyel a pártközi tárgyalások mégállapodásait fogadták. Bár a felszólalását megelőző­en már a polgármester és az alpolgármester ünnepélyesen levette az SZDSZ-jelvényt, most ismét kifejezték, hogy el­állnak a továbbipártközi egyeztetésektől. Befejezésképp a soron követ­kező ülés témáit és időpontját határozták meg a képviselők. H. T.t DÖMSÖDÖN DOLGOZOTT TASSON LETT POLGÁRMESTER A menedzselés közel áll hozzám" Horváth Győző Győr megyéből került 22 évvel ezelőtt Bács- Kiskunba. Tassra nősült, ott telepedett le, onnan járt át dolgozni a Dömsödi Dózsa Ipari Szövetkezetbe, ahol a kereskedelmi részlég vezetője volt. Huszonnyolc esztendőt töltött^ a szakmában, s most — ez már biztos — váltani fog, hiszen Tasson a község polgármes­terévé választották. Mégpedig három jelölt közül. Függetlenként indult, s egy kisgazda és egy SZDSZ-es vetélytársat előzött meg. — Üj lesz tehát önnek a közigaz­gatás? — kérdeztem. — Nem teljesen, hiszen az előző ciklusban magam is tanácstag vol­tam. Itt ismertem meg én is ezt a munkát, s ismertek meg engem is jobban a helybéliek. Hiszen külö­nösen az utolsó két évben igen ko­moly vitákkal tarkított munka folyt, hadakoztunk egymással, és nemegyszer a jogszabályokkal is. A testület korántsem volt egyfajta szavazógép. Ezt tanúsíthatják a la­kosok is, akik egyre nagyobb szám­ban vettek részt a nyilvános tanács­üléseken. S bizonyítja az is, hogy az új képviselő-testület tíz tagja közül hatan a községi tanácsban is ott voltak. — Milyen volt a kampánya? — Én semmilyet sem szerveztem. Viszont több ember is fölkeresett, hogy vállaljam a polgármester­jelöltséget. Végül ráálltam, s úgy döntöttem, vállalom a megmérette­tést. — Azután a választáson nagy fö­lénnyel győzött. Főállású polgármes­ter lesz? — Az önkormányzat az alakuló ülésen a tisztség főállású betöltésé­ről döntött, de engedélyezték szá­momra, hogy a folyamatban lévő ügyeimet átadjam. Szerencsére, a korábbi munkahelyemen is nagyon rugalmasak voltak. — Anyagilag jobban járt? — Nem, pedig lehet, hogy az ön- kormányzat az erejét túlbecsülve ál­lapította meg a fizetésemet. De a pénz most nem elsődleges kérdés, miután a feladatot elvállaltam. — Hogyan látja a jövőt itt a köz­ségben? — Tass nem örökölt olyan álla­potokat, hogy túlzottan aggódni kellene. Nem indulunk adóssággal, az alap kommunális szolgáltatások kiépültek. Ami megoldandó, az a szolgálati lakások gondja (felújítani másfél millióért vagy eladni, ha le-1 hetséges), az utak állapota fossz, s itt van a pedagógusügy, amit ren­dezni lehet, és kell is. — Mivel kezdte a munkát? — Az első az volt, hogy a pénz­ügyeket néztük meg; a menedzselés közel áll hozzám. Ami bizonytalan­ságot jelent — hiszen a feladatokat nagyjából ismerjük —, az a köz- szolgálati törvény hiánya. Emiatt tehát nem vagyok nyugodt. — És az apparátus nyugodt-e? — Három nap után — a törvény szerint eddig lehet a választással kapcsolatban kifogásokkal élni — beszéltem a munkatársakkal. El­mondtam: mindenki tiszta lappal indul, dolgozzon becsülettel. A mi­nőség és az elvégzett munka számít, no és a közszolgálati törvény. Át­szervezésekre ennek következmé­nyeként, és a feladatokból adódó­an, azonban szükség lesz. A jegyzői állásra pedig — ahogy kell — pá­lyázatot írtunk ki. Váczi Tamás .A PETŐFI NÉPE OLVASÓINAK AJÁNLOM” Az 1956-os szabadságharc dala Beszélgetés Foky-Gruber Gyula zerteszerzovel A bajai régi járási hivatal dísztermében hangversenyt adott Foky-Gruber Gyula zongoraművész, zeneszerző, aki 34 év után először tért vissza hazájába. Sőt, azt is mondhatnám, hogy egy­ben szűkebb hazájába is, hiszen ifjúsága jó részében Vaskúton volt otthon. A nagy sikerű koncert után egy rövid beszélgetésre kértem Foky-Gruber Gyulát. — Először a vaskúti kapcsolatokra, és a meglehetősen ritka kettős név eredetére lennék kíváncsi. Vaskúton tulajdonképpen anyagi ágon van rokonságom, édesanyám, Welchner Erzsébet, egy kiterjedt família leszárma­zottja. Amennyire ki tudtam kutatni, a régi Gruberek valaha bajor kisnemesekként Rosenheimben éltek, egy München és Salz­burg között fekvő kis helységben. Magyarországra a 18. század elején települtek át. A dédanyám Rózsa Erzsébet névre hallga­tott, a híres betyár, Rózsa Sándor édestestvére volt. Tréfásan azt szoktam mondani: aki annak idején Németországba menekült, a magyarosított nevet németesítette vissza. Nos, én fordítva csinál­tam: a Gruber nevet egészítettem ki a magyar származásra utaló Foky előnéwel. — Ügy tudom, a névváltoztatás szoros kapcsolatban áll egy 1956-os indulóval. Hogyan keletkezett ez a forradalmi dal? — Az előzményekről röviden: 1956. október 23-án ott voltam a rádió előtt. Mint ifjú zeneakadémiai hallgató, csepeli munkások teherautójára kapaszkodtam fel: a 14 pontot szerettük Volna felolvasni az egész országnak. Nem jutottunk a kapuhoz, mert már égett két autó és az ávósok vaktölténnyel tüzeltek. Mégsem fordultunk vissza, hanem a tömeggel együtt mind közelebb nyo­multunk. Egyszerre azt hallottuk, hogy kopog az autó sárhányó- ja. — Vigyázz, élessel lőnek! — kiáltotta valaki. Ijedten körülnéz­tem: hat-hét fiú esett össze, bukott fel mellettem. Gyorsan leug­rottunk néhányan, és be a 9. számú ház kapuja alá. Egy idő múlva az ávósok visszahúzódtak a rádió épületébe, akkor három rendőr segítségével behúztuk a halottakat a kapu alá. — Ez az élmény ihlette tehát a dalt. —! Igen. Utána is mindenütt ott voltam, ahol harcok folytak, és egy belső parancs hatására keletkezett az induló. Eredetileg nagy kórusműre gondoltam, három trombitával, de akkor csak az egyszólamú letét készült el. Saját magam írtam másolatokat, melyeket azután Pesten is, Budán is sok helyre kiragasztottam. — Szenvedett-e a forradalom utáni bosszútól? . — Megfogadtam a háziasszonyom tanácsát: —' Meneküljön, Gruber úr, amíg lehet! Kétszer is kerestek civil ruhás emberek, de szerencsére nem találtak otthon. — Hova ment a megtorlás elől? — Először Bécsbe. Itt befejeztem zeneakadémiai tanulmányai­mat, majd Németországban kaptam zenetanári állást. Különbö­ző konzervatóriumokban tanítottam, most azonban zeneszerző­ként és zongoraművészként élek. — Ha jól tudom, „Az 1956-os szabadságharc dala” először nálunk kerül nyomtatásban a nyilvánosság elé, a Petőfi Népében. — Igen. Ezért szeretném az önök olvasóinak ajánlani. Gál Zoltán DÖNTÖTT A KEPVISELO-TESTULET Bátyán lőttek a piactéri butikoknak PERBEN ES HARAGBAN Válaszol a riportalany és a riporter Bátyán a helyhatósági választásokon faramuci helyzet állt elő. A kilenc tagú képviselő-testületben heten az ellenzéket képvise­lik, míg Sáfrán József korábbi tanácselnök továbbra is élvezi a lakosság bizalmát, s megválasztották polgármesternek. Ebben a „felállásban” nem valami békülékeny a hangulat. Amikor a pol­gármesteri tisztség betöltéséről volt szó, a testület 7:2 arányban úgy döntött, a jövőben, de legalábbis három hónapig azt társa­dalmi funkcióban kell betölteni. A polgármester fizetését pedig a miniszteri járandóság huszonöt százalékában állapították meg. Sáfrán József majdhogynem lehetetlen helyzetbe került. Ha most állás után néz és kifog egy jó helyet, elképzelhető, hogy utána ő ragaszkodik a társadalmi tisztséghez. Igen ám, de az önkormány­zat meglépheti, hogy mondjuk január elsejével főállásban kívánja betöltetni polgármesterével a posztot. Akkor lenne igazán felad­va a lecke Sáfrán Józsefnek. Idegek harca ez a javából. Hogy meddig tart a kötélhúzás, nem lehet megjósolni. A Petőfi Népe a nyáron foglalkozott a bátyai butikügyekkel. Annak idején azt írtuk, hogy a tanácselnök felesége is épít butikot a piactéren, s ezt a bátyaiak nem jó szemmel nézik. Azon pedig egyenesen felháborodtak, hogy a piacteret beépítik, s az nem töltheti be eredeti funkdóját, holott lenne rá igény. Ennek ellené­re megtörtént az alapozás, sőt falak is emelkednek a kistermelők valamikori helyén. Protekciózásról sugdostak, s továbbra is szó­beszéd maradt az építkezés, nem maradt abba a butikháború. Úgy néz ki, az új önkormányzat most pontot tesz az ügy végére. Elvi döntés született: márpedig a butikoknak a piactéren semmi helyük, az a kistermelőké, a piacnak is funkcionálni kell, hisz annak idején azért épült, hogy itt bonyolódjon a helyi keres­kedelem. A butikoknak pedig néznek ki más helyet, ahol kedvük­re építkezhetnek a tulajdonosok. A polgármester tudomásul vette a testületi döntést, s mihelyt kijelölik az új területet, szétszerelik, lebontják az építményeket. így aztán még a mondás sem veszti el aktualitását: a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. Zs. K. L BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS HALASON Átadták a szovjet katonai kórházépületet A legutóbbi sikertelen kísérlet után a napokban átadták Kiskunhalason a szovjet laktanya kórházépületét. Áz át­vevő a Honvédelmi Minisztérium volt, ám rögtön átadóvá is vált, ugyanis az épület a megyei önkormányzat kezelé­sebe került, hogy ott egy megyei felvevő területtel működő szociális otthon léte­süljön elmebetegek részére. A tervek elkészülte után folytatódik a némi átalakítással is járó felújítás, amely közel egy esztendeje maradt fél­ben. A halasi példa azért egyedülálló, mert a laktanya egésze maid csak később, a csapatok kivonása után kerül átadásra. Addig is a békés egymás-mellett élés gyakorlata folyik, például továbbra is használatban marad az épületben lévő, külön bejáratú legénységi mosdó. Bár a sürgős átvétel célja az volt, hogy az épület állagának megőrzése érdeké­ben a felújítás minél előbb befejeződjön, a bonyolítást végző Bácsber képviselői ' szerint a munkák csak kora tavasszal kezdődhetnek el. H. T. Keringő B indenki rohant Pesten, a Vörösmarty téren pedig néhányan ráérősen sétál­gattak. Mások a békésen üldö­gélő rajzolókat figyelték. És ott, arrébb, a lemezszalon bejáratához közel kisebb csoport ücsörgött. A félkör közepén volt látható A PRODUKCIÓ. Magam is rohantam, de csak addig, amíg meg nem láttam A PRO­DUKCIÓ-E Néztem, néztem, földbe gyökerezett a lábam. Tíz percig nem tudtam továbbindulni. Egy öregasszony keringőzött. Igen, kerin­gőzött! Kicsi, töpörödött öregasszonyka volt, valamiféle egykori pesti úrinő. Festett hajjal, hajlott háttal, vékonyka izmokkal. Lábai lépten- nyomon összeakadtak, kezeit nem tudta magasra emelni. A lendüle­tet, a lépéseket azonban igyekezett betartani. Keringőzött, úgy, ahogy kellene, de mégsem sikerült neki úgy. Néhány lépésnyi rohanás előre, azután kézfeltartás, fejemelés, ihletett szempillantás. Keringő—egye­dül. A magnóból bömbölt a Kék\Duna keringő. Egymás után több­ször is. Az öregasszony pedig szuszogva, kitartóan tovább és tovább táncolt. Keringőzött, kifulladásig, adományok reményében. Hogy szánalmas volt? Nem volt szánalmas. Inkább fájdalmas jelen­ség tanúja lehettem. Ott, akkor, előttem volt egy darabka a mai életünkből. Életszínvonalunkból. Az állandó áremelésekből. Az idő­sek anyagi gondjaiból, megbecsüléséből. A magamutogatásból. És az utcamüvészetből. Igen, mire is kényszerítik a szegény öregasszonyokat, a nyugdíjaso­kat?! Keringőre! Fájdalmas, nyilvánosság előtti táncra. Megalázó ugrabugrálásra a külföldiekkel teli téren, a főváros szívében. Nem kell magyarázkodni. Felhívás volt ez — egy keringőre. Talán á partner is megvan már? Borzák Tibor Lapunk 1990. október 12-én megjelent számában volt olvasható a Hajdú gazda nem békül című ri­port egy Kalocsán élő,, állatokkal foglalkozó olvasóról. Az írásra ma­ga az érintett, Hajdú József vála­szolt. Levelét az alábbiakban kö­zöljük: Tisztelt szerkesztőség! Zs. Kovács István kérdésére magnóra mondtam a tehénnel való tiltakozásom okait. Az elmondot­tak szó szennt megegyeznek az ál­talam küldött levelekkel, melyeket, több mint egy éyvel ezelőtt küldtem a televízióhoz, segítséget kérve. * Ezen levelek másolata jelenleg is birtokomban van. Továbbá állítá­som bizonyításához szükséges hiva­talos papírokat, leveleket, fényké­peket Zs. Kovács István úrnak ad­tam. O biztosított engem arról, hogy ügyem elintézését segíteni fog­ja azzal, hogy mindent nyüvános- ságra hoz. Nem tudni, kinek a kéré­sére, ne adj’ Isten elutasítására 180°-os fordulatot tett. És teljes mértékben figyelmen kívül hagyva a fent felsoroltakat. Tekintettel ar­ra, hogy állításai a hivatalos okirat­nak szöges ellentétei, így nem lehet tévedésnek felfogni. Szembeötlő, hogy a „cikk” az én lejáratásom és egyes tanácsi dolgozók mosdatását célozza. •' És még azt is kénytelen vagyok mondani, hogy az általam mondot­takból egyetlen szót sem írt le. Na, meg az utcát sem volt hajlandó le­fényképezni, pedig azt kellett volna, és nem engemet. Ugyanis ez nem ut­ca, hanem egyetlen hatalmas sze­métdomb, istálló- és disznótrágya, évek óta. Túlzás nélkül állíthatom, hogy egyszerűen leírhatatlan. Él le­het képzelni, több mint 200 000 Ft értékű állatállományt otthagyva, el­menekültem,,a lányommal együtt, a bátyámhoz. És itt élünk lassan 3 év óta. Ezt a levelet anyagi és erkölcsi felelősségem tudatában írtam. Tisztelt főszerkesztő úr, nagyon szépen kérem, levelem változtatás nélkül szíveskedjen leközölni. Ké­rem, higyje el, megértem, nehéz “én­nek a kérésnek eleget tenni, végül is “kollégája. Emlékeztetni szeretném az általam mondottakra. Miszerint kérésem megtagadása esetén, azzal sem törődve, hogy nem lesz, aki tehenem megfejje, állataim sorsuk­ra hagyva, éhségsztrájkot fogok folytatni a tv-székház előtt. És ez lenne számomra az igazi tragédia. E levelemmel egy időben mindent megírok a televíziónak, hogy tud­ják, mennyit ér az a segítség, amit annak idején adták. Tisztelettel “ Hajdú József 6300 Kalocsa, Méhész u. 1. TISZTELT HAJDÜ JÓZSEF! Próbálom megérteni búskomor­ságát. Szerencsétlen helyzetbe'ke­rült, de mint kiderült, ön is hibá­zott, amikor figyelmen kívül hagyta az ingatlanok bejegyzésére, nyil­vántartására vonatkozó, jogszabá­lyokat. Ön azzal vádol, hogy :180 fokos fördulátot vettem ügyében: Hát ez az, amiben téved, s kílátástalansága miatt immáron rajtam is veri. a port. Amikor felkeresett pánaszá- val, a nyüvánosság segítségét ígér­tem. Megtehettem volna, hogy ak­ciója csak a helyi lapban jelenik meg és Csupán lokális probléma marad. De nem, háromszor írtam róla a . megyéi lapban, átérezve, hogy segítségre szorul, esete "na­gyobb nyilvánosságot érdemel. En­nek ellenére szememre veti, hogy „kimosdattam”' a felelősöket. Mi több: a hazugság kemény vádját akasztja nyaka'mba. Nem értem, ki és miért tiltotta volna meg, hogy ügyéről ne. írjak, esetleg rábeszélt volna, hogy más­ként írjak? Ha mosdatni akarok, egyszerűen nem foglalkozom sajá­tos perlekedésével. De mindezt ön ne tudná? Aki az első két cikk meg­jelenése után lelkendezve beszélt, hogy végre van, aki nyilvánosságra hozza a kisember problémáit? Sze­rencsére tanú is van rá! Illene emlékeznie: jogi végzettsé­gem lévén, felajánlottam segítsége­met — természetesen ingyen! — a földhivatali nyilvántartások, tisztá­zását illetően is. Ám ezt visszautasí­totta. Ennél többet már valóban nem tehettem. Sokkal inkább más birizgálja ön- és igazságérzetét. Mégpedig az, hogy a harmadik cikkben már meg­szólalt a másik fél is, és elmondta véleményét. Ennek pedig éppen úgy teret adtunk, mint az ön kifogásai­nak. De hát ez a dolgunk! Vagy nem? | Zs. Kovács István S

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom