Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-27 / 252. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990. október 27.

m

NÉGYSZEMKÖZT

Vállalkozásélénkítés pénz nélkül?

AMÍG AZ ÁLLAMIBÓL MAGÁN LESZ

Az elmúlt hetekben jelentős intézkedéseket jelentett be a kormány a gazdaság privatizációja érdekében. Nyilvánosságra hozták az első privatizációs programban szereplő, eladásra kijelölt vállalatok listáját, meghirdették a kereskedelem és a vendéglátóipar magánkézbe adását szolgáló tervezetet, és megismerhette a közvélemény az Egzisztencia Alap nevű hitelkonstrukciót, amely a privatizáláshoz nyújt pénzügyi hátteret, bizonyos feltételek esetén.

— Mire számíthatnak mindezek után a meglévő és az új vállalkozók a gyakorlatban? — kérdeztük Vigh Istvánt, a Minisztertanács gazdaságpolitikai titkárságának tanácsosát.

— A ma még mesterségesen összetartott nagy- vállalatok privatizációjával kezdjük, mivel azok normális körülmények, piaci viszonyok között egyébként is különálló, de együttműködő kisvállalkozások együtteseként működnének. Például itt van a Rába vagy az Ikarus. Ezek a vállalatok egy piacgazdaságban csak összeszerelő tevékenységet végeznének, és hatalmas beszállító kör dolgozna nekik. Nálunk majdhogynem csak a csavart csinálja külső cég, és minden apró alkatrészt maga a vállalat állít elő. Ma azonban még erős érdekek hatnak a privatizáció ellen. A vállalatvezetés a legtöbb helyen azon munkálkodik, hogy a vállalat egészét valahogy egyben tartsa. Hiszen ha a vállalat bedolgozói rendszerben, vagy bérlet-, illetve lízingkonstrukcióban az anyavállalathoz kapcsolódó egységekre tagolódik, azok előbb-utóbb önállósodnak és leválnak.

A legtöbb, privatizációra kiszemelt, nagyvállalatnál azonban a bedolgozói, beszállítói rendszer megteremtése előtt meg kell szüntetni a vállalat fizetésképtelenségét. Ezekben az esetekben nem egyszerűen privatizálásról van szó, hanem válság- kezelésről.

— A privatizációs programban ezt a manővert vállalkozásba adásnak nevezik. Ha jól értettem, a kormány jobban szeretné, ha vállalatok dolgozói mint vállalkozók végeznék el továbbra is a munkát. Mert ha külföldi tulajdonba kerülne a gyár, a külföldi úgyis átalakítaná, és a partnereit bízná meg a beszállítói munkával, munkanélkülivé téve a nagyvállalat szakmunkásait.

— így van. A privatizáció és a vállalkozásba adás között nagy a különbség. A gyárat kétféle módon privatizálhatjuk. A beszállítónak eladjuk a gépet, az a tulajdonába kerül, amire hitelt vesz fel, a tőkét és a kamatokat 4-5 évig fizeti. Ez esetben a vállalkozó kiszolgáltatott, a vállalat a fizetésképtelensége esetén magával ránthatja az egész beszállítói körét. Ám ha a beszállító csak lízingeli vagy bérli a gépet, az egy ideig nem kerül a tulajdonába, a pénzügyi kockázat és a vállalkozás finanszírozásigénye minimális. Alapvető cél, hogy a vállalkozásba adással végső soron magántulajdonába menjen át az állami tulajdon, amit ez a konstrukció garantál. De létezzen egy átmeneti időszak, amíg a kockázat és a kezdő vállalkozásoknál oly nagy problémát jelentő tőkeigény alacsony. A munkavállalók, mint a potenciális vállalkozói kör tagjai, a lízingdíj, vagy a bérleti díj erejéig könnyen fizetőképessé tehetők.

—Az alapgondolat valóban vonzó: a kicsik és a nagyok optimális egyensúlya, összekapcsolva a privatizációval. De ahhoz, hogy ez működjön, szervezeti átalakításon kívül más is kell. Például üzleti, fizetési fegyelem.

— Az átmeneti időszakban ennek is ki kell alakulnia. Mi azt szeretnénk, ha azokból lennének vállalkozók, akik a gyárban ugyanolyan gépen, eddig is ugyanazt a munkát végezték. Először munkavállalókból vállalkozókká, majd tulajdonosokká válhatnának.

A vállalatból — tevékenységtől függően — csak egy összeszerelő egység, vagy ejgy szolgáltató és pénzügyi feladatokat teljesítő, a lízingdíjakat beszedő egység maradna. Más kérdés, hogy kik fogják ezt az átalakítást elvégezni, és ezeket a feladatokat ellátni. A jelenlegi vállalati menedzsment ugyanis nem érdekelt saját funkcióinak a felszámolásában.

— A beszállítói rendszer, a vállalkozásba adás átszervezéssel megoldható. Valóban nincs jelentős finanszírozási feltétele. Ám ettől még az eszközök ugyanolyan korszerűtlenek maradnak. Előbb-utóbb tehát mégis be kell vonni a külföldi gyártót, aki behozza a korszerű technológiát, menedzsmentet, piacismeretet.

— Elképzelésünk szerint először végre kell hajtani az átszervezést, a magyar munkásoknak lehetőséget kell adni a vállalkozóvá váláshoz. A vagyonértékelésben is jelentős anyagi hátrányt jelentene, ha az átszervezés előtt adnánk el a vállalatokat. Azután viszont szívesen fogadjuk a külföldi tőkét.

— A munkavállalókkal is el kell hitetni, hogy az érdekükben történik mindez. Meg kell győzni őket, hogy jobb lesz nekik a saját kockázatukra dolgozni, mint a nagyvállalat biztonságos, kényelmes közegében. A munkavállalók nagy része azonban csak kényszerből válik vállalkozóvá, és nem biztos, hogy alkalmas is rá.

— Ez menet közben kiderül. Az átmeneti időszakban, még a tulajdonossá válás előtt, megtörténik a szelekció. Mi sem akarjuk, hogy a vállalkozók jelentős része tönkremenjen.

— A hatalmas magyar államadósság a privatizációs program finanszírozásához szorosan kapcsolódik. Végül is hogyan lehet ily módon csökkenteni az adósságunkat?

— A készpénzért történő eladások esetében a vételár nagyságával azonnal csökkenteni lehet az államadósságot. A hitelből történő vásárlásnál viszont először csak egy átalakulás történik — államadósság magánadósságá válik. Ez esetben csak a hitel folyamatos törlesztése vezet az államadósság valódi csökkenéséhez. A lízingnél is ugyanez történik. A privatizációt egyébként a már meghirdetett kedvezményes hitelekkel segítjük.

— Az elmondottak jól összehangolt, harmonikusan működő kapcsolatrendszert feltételeznek a bankok, a vállalkozók, a hatóságok, az államigazgatási szervek és az állami vállalatok között. Ám ez a valóságban korántsem így van. A bankok például egyáltalán nem fogadnak hitelkérelmet a vállalkozóktól. A Vállalkozásfejlesztési Alapítvány pénze nem fedezi az igények tizedét sem. A programkészítők mégis mintha elégedettek volnának a vállalkozások számára ma rendelkezésre álló, vagy más kormányok által beígért pénzügyi források nagyságával.

— Két különböző dologról van szó. Az állami vagyon értékesítéséhez kapcsolódó hitelnek már megvan a forrása, mégpedig az államadósság, amelyről már volt szó. De ha egy vállalkozó új tevékenységbe kezd, helyiségre, forgóeszközökre van szüksége, arra nincs' meg a fedezet, hiszen új forrás a gazdaságon belül alig van. Á külföldi felajánlások körülbelül másfél milliárd dollárt tesznek ki. Ennek 10-20 százaléka céltámogatás, a többi kedvezményes hitel. Ám, ha ezeket a hiteleket igénybe vesszük, akkor az ország eladósodását növeljük. Az MNB jogosan gondolja úgy, hogy ha már nem várhatja el a kisvállalkozói szektortól a devizahitel visszafizetését devizában, akkor legalább a hitel forintfedezete legyen meg. A forinthitel viszont, az állandó leértékelést figyelembe véve, 30 százalékos kamatot kíván. A kereskedelmi bankok erre ráteszik a maguk százalékát, így jön létre a végeredmény, ami valóban minden, csak nem kedvezményes hitel.

— Mit várhatnak a kormánytól az elkövetkező időszakban a vállalkozók?

— A hitelek és a kamattámogatások mellett a vállalkozói infrastruktúra javítását szorgalmazzuk. Minél több ipari parkot, inkubátorházat kell létesíteni. Sok gépipari, építőipari vállalat fogja rövidesen bezárni a kapuit, és nem a gépeire, inkább a telephelyeire lesz. szüksége a vállalkozóknak. A tanácsokkal együttműködve fel kell kutatni a használható telephelyeket, és vállalkozások befogadására alkalmassá tenni. A kisvállalkozók érdekében működő szervezeteket, vállalkozásokat egy hálózatba kell szervezni és működésüket úgy kell összehangolni, hogy az optimálisan segítse a magánszektort. Erre hivatott a kisvállalkozási hivatal, amely hamarosan megkezdi működését.

Demcsák Mária

A HANGERŐ KEVÉS!

Kecelen lehet versengeni

Még akkora perpatvart, mint a keceli községházán egyik délelőtt, rossz szomszédok közt sem igen hallani! Ki kit győzött le a választáson? Az itt már eldőlt. Ma: hangerőpróba, azután, hogy az önkormányzat hivatalba lépésével megtűrje vagy elutasítsa a monopolhelyzetet a temetkezési szolgáltatásokban.

• •

Összedőlt a ravatal

A leghangosabb Valter Menyhért községi sírásó. A plébánián az esperes úrtól egyedül ő kapott kizárólagos jogot árra, hogy a gödröket kiássa. Változatlanul ragaszkodik ehhez a jogához. Négy gyermeke van. Őket el kell tartani. Azonban itt a soltvadkerti Seres család, amelynek tagjai, temetkezési vállalkozókként, Kiskőrös után Kecelen is szeretnék megvetni a lábukat. Emiatt nyugtalan Valter úr és a szolgáltatásban eddig egyedül jelen lévő, vállalatból kft.-vé alakult halasi temetkezési szolgáltatók vezetője, Dulinafka Dezsőné. Mi lesz ezután?

Seresék idejövetele heves ellenérzést váltott ki Valter úrból és a halasi kft. embereiből, mert mint a vadkerti Seres Sándor elmondja:

— Az egyik gyászszertartás előtt nagy dirrel-durral csapkodtak a halottasházban. Leszakították a drapériánkat — amelyet mi vásároltunk, 80 ezer forintért —, azzal, hogy „Minek ide ezek a rongyok?" Míg az új drapériát rángatták, közben összedőlt a ravatal. A gyászolók ennek tanúi voltak. Szálka vagyunk a sírásó és a kiskunhalasi temetkezők szemében, ez a baj.

Miért■ ennyire kiállhatatlan egy kegyeleti helyen az egyik vállalkozó a másiknak? A szópárbajból ez is kiderül.

Nem csak rózsafüzért árusíthatnak- Nem a 40 év tapasztalatai szerint temetnek! — hangoskodik továbbra is az esperes úr sírásója és egyben a gondoka. — Maguknak, Seres úr, csak az volt a lényeg, hogy bemutathassák az új drapériájukat!

— A hangerő kevés. A munka számít — feleli visszafogottabban Seres Sándor. — Mi szebben és jobban akarjuk elvégezni a temetkezési szolgáltatásokat. Maga ugyanúgy szakadt nadrágban odaállna temetni ezután is, ha mi hagynánk.

— Maguknak csak rózsafüzér-árusításra van engedélyük, azzal foglalkozzanak! Suszter a kaptafánál...! — Valter Menyhért izgatottságában többször felugrik a helyéről.

— Mi komplett temetési szolgáltatásra kaptunk engedélyt — utasítják Vissza az állítást a Seres család tagjai.

— Nem tudnak megélni a saját falujukban?

— Vállalkozók vagyunk. Bárhol köthetünk üzletet.

— Seres úréknak ez üzlet, nekem meg ráfizetés.’ Négy gyermeket nevelek. Én tudom, hogy nekem igazam van. Ragaszkodom hozzá, hogy továbbra4sáshássam a sírokat.

9 Behajtani tilos! De csak gépjármüveknek. Versenytársnak — szabad. (Straszer András felvételei)

Wafa.

• Valter Menyhértet idegesíti az új helyzet.

• Vállalkozók vagyunk. Bárhol köthetünk üzletet. (Seres Sándor)

Dulinafka Dezsöné: — Hozzám senki sem jött vissza panasszal az elmúlt 40 évben.

Nem seprűvel: konkurenciával jöttek

— Nem akarunk mi innen senkit sem kiseprűzni 40 év után — zárja le a szócsatát a maga részéről Seres Sándor, de azt szeretnénk, hogy ezután ez a munka is jobb legyen. Viszont úgy nem lehet temetni — néz Valterra Seres —, hogy csak 65 vagy 105 centiméter mély egy gödör, amint erre a keceli temetőben volt példa.- Sajnálom, hogy az esperes úr nem jött el a meghívásunkra — jegyzi meg Schindler János polgár- mester. — Vele több dolgot tisztázhattunk volna, ami itt elhangzik.

Folyik a viaskodás a régi és az új/vállalkozók között. Elavult dolog annak a felemlegetése, milyen elmaradott állapotok voltak Kecelen, amikor még mindenki saját hozzátartozójának a sírját ásta. A sírásást a fiatal Seres Sándorné Kecelen ma jól fizető munkának tartja. Fel is teszi a kérdést nyomban Valter Menyhértnek: „Mennyit adózik a sírásásból származó 10 500forint jövedelemből?" .Válaszként újra csak harcias pózban csattan fel a megkérdezett:

— Azért csinálják ezt a játékot (a községházán a meghallgatást), hogy „kiakasszanak”? Maguk abban lelik az örömüket, hogy felpiszkálják a kecelieket. Mióta betették ide a lábukat, sorban állnak az emberek a'kiásott síroknál, és azt kérdezgetik tőlem: „Elég mély?”

Győzzön a jobbik!

Dulinafka Dezsőné, a kiskunhalasi kft.-ből, sértve érzi magát, mivel a drapéria leszaggatájsába a halasiakat is belekeverték:

— Az valótlan, hogy mi szakítottuk le! Furcsának találom egyébként azt is, hogy egy vállalkozó család nem tud megélni a saját településén. A fiatal Seres úr (Édesapja is itt ül. — K. A.) még nem látott temetést, amikor én már temettem- Ha szerényebb körülmények közt és nem annyira díszesen, de elvégeztük a szolgáltatást. Hozzám senki sem jött vissza panasszal az elmúlt 40 évben.

Schindler János polgármester a szabad vállalkozások és egyben a lakosság pártján van, amikor kifejti: távol áll tőle bármilyen vállalkozást hatalmi szóval megtiltani. Ha tízen jelentkeznének temetkezési szolgáltatásokra, mind a tízet szívesen fogadná. Döntése tehát: szabad utat a soltvadkertieknek Kecelen is. Akik igényesebben vagy kedvezőbb áron végzik az utolsó út előkészítését, azoknak nem kell félni, hogy üzletileg gödörbe csúsznak. Meggpndolandó az is, hogy a sírásásból az egyház kizárjon-e másokat. Amíg ebben nem lesz megállapodás az önkormányzat és az egyház között, Valter Menyhértnek is szabad az út ebben a munkakörben.

Győzzön a jobbik!

Kohl Antal

AZ AGRÁRVILÁG HÍREI

A FAO figyelmeztet: veszélyes parazita fenyegeti Afrika, a Közel-Kelet és Dél-Európa állatállományát, azon keresztül pedig az emberek egészségét is. Ez a Cochliomya hominivorax, kékeszöld légy; a szeme sárgás, valamivel nagyobb, mint a közönséges légyé. A nőstény minden három-négy nap alatt négyszáz petét rak le. Biológiai ciklusa nem haladja meg a három hetet. Az „emberfaló” (ez a latin név fordítása!) már megjelent Líbiában - Amerikából került oda. Kiirtásának egyetlen módja: meddővé tett hímeket kell repülőgépről leszórni a fertőzött

területre. A világon egyedül a mexikói Chipasban állítanak elő ilyen steril legyeket.

* * *

■5 A lengyel mezőgazdaság segélyképpen, térítésmentesen, használt mező- gázdasági gépeket kap az NSZK-tól. Az akció a lengyel magángazdaságok hiányos gépparkjának kiegészítését szolgálja. Az NSZK mezőgazdasági minisztériuma e célra 10 millió nyugatnémet márkát szán; ezen az áron a nyugatnémet mezőgépgyárak és kereskedők lehetőséget kapnak arra, hogy megvessék

lábukat a lengyel piacon. (Agra-Euro- pa)

* * *

Izraeli és amerikai kutatók olyan természetes biológiai hatóanyagoot tudtak előállítani, amelyet gyümölcsnél és zöldségnél a betakarítást követően fellépő betegségek ellen lehet alkalmazni.

Az áttörést a kutatók egy felismeréssel érték el: egy citrom felületéről élesztőszerű anyagot különítettek el, amely hatékony szernek bizonyult a betakarítás után fellépő betegségek ellen citrusféléknél, almánál és a szőlőnél. A kutatókéra következtetnek, hogy ez a biológiai szer minden antibiotikumnál hatásosabb az említett növényi betegségek ellen. (ZMP) J

* * *

A svéd kormány határozata szerint a géntervezéssel segített növénytermesztéshez a jövőben külön engedélyre lesz szükség, ami az állami mezőgazdásági tanácstól függ majd. Amennyiben a tanács úgy ítéli meg, hogy a módszer a környezetre vagy a természetes fajtákra ártalmas lehet, megtagadhatja az engedély kiadását. (SÍP)

* * *

A forgalomba hozott húsáruk fo- gyaszthatóságáért felelős európai szövetség — amely a kereskedők, feldolgozók és importőrök szervezete — bejelentette, hogy a fogyasztók nem értenek egyet a hormonkezelt hús értékesítésének az EK-ban érvényes tilalmával, mi több, kétharmaduk meg is vásárolná az effajta élelmiszert, ha biztosítékot kapna arra, hogy azok nem károsítják az emberi szervezetet.

E nyilatkozat tulajdohképpen annak a kampánynak első lépése, amelyet a fenti szpvetség indított az európai bizottság 1985-ös—azUSAésa 12EGK- tagország között oly he vés kereskedelmi vitákat kiváltó — határozata ellen.

A szövetség elnöke, T. Raftery professzor szerint a hormonok használatának \engedélyezésével állatonként 100 dollárt lehet megtakarítani, és megszüntethető a hormonkészítmények feketepiaci forgalmazása. Betiltásuk helyett a gazdákat a hormonok helyes használatára kellene megtanítani. Raftery professzornak az a véleménye, hogy a hormonkészítényeket politikai okokból tiltották be, s azok a WHO, sőt, az európai bizottság saját tudományos testületé szerint sem veszélyeztetik az állatok és az emberek egészségét.

Az európai bizottság agrárkérdésekben illetékes vezetője, R. MacSharry ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy szorgalmazni fogja a hormóntilalom további szigorítását. (Financial Times)

<

1