Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-13 / 241. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. október 13. GÉPPISZTOLY, BÖRTÖN, AKASZTÓFA (3.) TRAGIKUS HŐSKÖLTEMÉNY „A ni brit elvitte az ávó” Minden Budapesten dőlt el a fordulat éve után. Vezető beosztású tisztviselőket, bírákat, pártfunkcionáriusokat, rendőröket, tanácsi főembereket eligazításra, fejmosásra vagy fejtágítóra sűrűn ráncigáltak a fővárosba. Olykor azt sem tudták a fölrendeltek, hogy néhány óráig vagy több napig kell ma- radniok. Letartóztatás a minisztériumban Dr. Gorzónét sem nyugtalanította, hogy az utolsó esti vonít sem hozta haza az igazságügyi minisztériumba hívott férjét. Biztosan többnapos feladatot kapott attól a Géebl elvtárstól, aki délelőtt 11-re magához kérette. Elköszönt a Dobó utcai 3 szobás lakásban velük együtt élő két nagymamától, nagynénitől, lefektette 3 gyerekét és gyorsan elaludt. Ez a nap sem volt könnyebb a többinél. Férjei majd a nagynéni szerény keresetéből élt a nagy család. Édesapjától, Hegedűs Jenő volt pénzügyi főtanácsostól megvonták a nyugdíjat, a gyerekekért járó családi pótlékból egy- egy ruhára vagy cipőre tellett. Még akkor sem érezte a bajt, amikor másnap sírva állította meg az utcán ura beosztottjának a felesége, dr. Hölozsnyai Ambrusné: — Ambrit az éjjel elvitte az ávó. Vigasztalta, el nem tudta gondolni, hogy mivel gyanúsíthatják azt a kínosan alkalmazkodó, sokat dolgozó, kedves férfit. Akkor fészkelt meg szívében a rettegés, amikor hírét vette dr. Bakkay és mások letartóztatásának. Senki sem közölte vele, hogy a minisztériumi főember irodájába csalt kecskeméti ügyészségvezetőt azonnal őrizetbe vette két civil ruhás férfi. Dr. Gorzó Györgyöt feltűnés nélkül vitték ki az épületből. Az Andrássy út 60-ban ^kattantot- ták rá a pincecalla zárját. Innen szállították a Markóba. A börtönőr segített Felesége csak hetekkel később értesült a család kálváriá• Dr. Holozsnyay Ambrus járói. Egy jóindulatú kecskeméti börtönőr kottyantotta el „véletlenül”: látta a Markóban az ügyész urat. Már-már úgy látszott: hiába utazott hozzátartozóik látására Budapestre a közös bajban ösz- szetartó öt asszony. Nem akartak tudni róluk, lévén az ügy dupla nullás, azaz szigorúan titkos. Végül is „kisembereknek” köszönhették: elismerték az igazságügyi hatóságok, hogy a Markó különösen őrzött harmadik emeleti cellasorában várják sorsukat a bo- rotválatlan, a külvilágtól elzárt kecskeméti bírák, ügyészek. Nyilván az elhurcolásokról zárt ajtók mögött, családi körben hallgatott Gorzó Gyuri osztálytársa, mert gyerekes meggondolatlanságból „börtönbe vitték az apádat” szavakkal csúfolta a 9 éves diákot, aki sírva büszkélkedett édesanyjának: „ha a tanfolyamról hazajön édesapám, elmondom neki, hogy kupán csaptam azt a szemtelent”. Beleizzadt Gorzóné, amíg megértette fiával: ártatlanul fosztották meg szabadságától édesapját. Azonnal megbilincselték — Itt volt a Holozsnyai-ház. Ide költöztünk vissza fiatal házasként Husztról, a háború után. Évekig itt vártam a hadifogságban sínylődő uramat. Ide tért vissza Márianosztráról. t Dr. Gorzó György A Marx tér végén, Sántha Gyuri bácsi hajdani .otthonával átellenben magasló ház első emeletén jegyeztem föl dr. Ho- lozsnyai Ambrusné szavait. — Életem végéig hallani fogom azt az Erzsébet-napi csöngetést. Éppen lepihentünk egy baráti névnapozás után. Férjem magára kapott valamit, kiment. Két férfival jött vissza. Szó nélkül öltözködni kezdett. Inkább bosszankodtam, mint aggódtam. Még éjszaka sem hagyják nyugodtan a hivatali ügyekkel. — Mikor kezdett gyanakodni? — Amikor egyikük közölte: itt marad. Csak azért is kikukucskáltam az ablakon. A kint ácsorgó harmadik ávós akkor kattintott bilincset férjem ösz- szekulcsoltatott kezeire. Gyalogosan baktattak a városközpont felé. Napokkal később tudtam meg: á kék házba vitték. — Mit csinált őrzője? — Megvárta, amíg visszaérkezik a társa, és átkutattak mindent, a padlástól a pincéig. A folyosói szekrénybe éppen csak bekukkantottak, szerencsémre, mert érezve a bajt, néhány kedves családi emléktárgyat, kisebb ékszert sikerült egy rossz táskában ott elrejteni. Heltai Nándor ( Folytatjuk ) Hosszú távon előnyös lesz, de most... ? Romokban a KGST Az elmúlt egy évben több változás volt ebben az országban, mint az azt megelőző húsz évben együttvéve, következésképpen, amin tegnap megdöbbentünk, mára elvesztette újdonságértékét. Am a szenzációk leértékelődésének idején is tények maradnak a tények: a magyar gazdaság egyik tartópillére, a KGST-kapcsolat egyik hónapról a másikra összeomlott. A reformközgazdászok régóta reménykedtek abban, hogy előbb-utóbb fokozatosan le tudunk válni a technológiánkat, pénzügyi-külkereskedelmi kapcsolatainkat évtizedekkel visszavető keleti piacról, ám ezt a drámai gyorsaságú átalakulást senki sem tervezte, és tegyük' hozzá, senki sem akarta. A meglehetősen riasztó tények közismertek: miközben az idén, a jelentős csökkenés ellenére, még mindig a magyar export fele a KGST-piacokra kerül — azaz a nemzeti jövedelem egynegyede itt realizálódik ^ jövőre ez az arány akár ötven százalékkal is csökkenhet. Ez a váratlan és drámai leépülés különösen a nyáron gyorsult fel az NDK gazdaságának összeomlásával, valamint a szovjet belső politikai helyzet szétzilálódásával. Ez utóbbi a mi szempontunkból mindenekelőtt azt jelenti, hogy a tag- köztársaságok egyre érezhetőbb önállósulása miatt mind kérdésesebb, hogy tulajdonképpen kinek szállítunk, ki határozza meg a kereskedés feltételeit, ki és mennyit fog fizetni. Természetesen ez utóbbi a legkényesebb kérdés, és, sajnos, az elmúlt hónapokban itt sem nekünk dolgozott az idő. Míg tavasszal a dollárelszámolásra való áttérés minél előbbi bevezetése látszott üdvözítőnek, ma már látni, hogy sokkszerű — következésképpen romboló — hatású lehet a magyar gazdaságra, ha átmenet nélkül belépünk az úgynevezett szabaddevizás elszámolásba és a világpiaci árak lépnek életbe. Csak néhányat a máris érzékelhető hátrányokból: a teljesen szabad kereskedés a magyar gépipart kiszorítja a szovjet piacról, márpedig ezeket az árukat másutt nem lehet eladni. Ha tabula rasat kezdünk a kétoldalú kapcsolatokban, akkor mindazok az eddigi előnyök, amelyek valamelyest kárpótoltak a hátrányokért, számunkra mind megszűnnek, miközben a Szovjetunió oldalán csak az előnyök nőnek. Mindenekelőtt az energiakapcsolatok egyenlőtlen volta érint minket igen hátrányosan. Évtizedekig pumpáltuk a milliárdokat a szovjet energiaberuházásokba, annak reményében, hogy ez majd „megvéd” a világpiaci olajárak közvetlen hatásától. Most, amikor a világpiacon a hordónként negyven dolláros olájár számít á „normálisnak”, azzal kell számolni, hogy a szovjet partner egy elegáns mozdulattal áttér a világpiaci árakra és azon szállít — ha egyáltalán szállít — kőolajat. A messzebbre tekintő szakértők, persze, nyugtatgatnak bennünket, hogy hosszú távon csak előnyünk származik a keleti kapcsolat átalakításából. Vállalataink rákényszerülnek a világpiaci mércével mérhető termelésre, a modernizációra. Megszűnik kiszolgáltatottságuk a szovjet gazdaság irányában, amely amúgy is egyre ingoványosabb terepnek bizonyul. Persze, ezután is nagy fantázia lesz a szovjet birodalommal vagy az utódállamokkal folytatott kereskedelemben — sőt, a lehetőségek várhatóan csak nőni fognak —, ha a magyar ipar túljut a mostani modernizációs válságon, és valóban egyenrangú partnerként lehet majd üzletet kötni. Mindez, persze, kevéssé vigasztalja azokat a munkásokat, akik ma és holnap kerülnek az utcára a KGST-piac összeomlása miatt. Kétségtelen, hogy mai helyzetünkben az az ország érdeke: a szovjet —magyar gazdasági kapcsolatokban is „békéssé” tenni az átmenetét. Ehhez sok-sok türelem, szakértelem és tárgyalási készség kell. No, meg politikai bölcsesség. Aki a térképre pillant, láthatja, hogy hatalmas keleti szomszédunk bizony a mi rendszerváltásunktól1 függetlenül ugyanott van a helyén. A szovjet gazdaság a jövőben valószínűleg sokkal kevésbé lesz a mi termékeinkre ráutalva, mint amilyen fontos lesz nekünk ezután is, hogy piacot találjunk a magyar áruknak. Hol tart a demográfiai hullám? A IHll.CSOlJŰK, ÍÍVODÁK ÉS ISKOLÁK OYLHMI KIÉIKZÁMA 'j A BÁCS-KISKŰN KIGYEI INTÉZMÉNYEMEN /1000 fű/, 7,3 .56,9 ' n, 3 9,11 Az emberiség történetének szinte minden ismert szakaszában találkozunk a népesség természetes szaporodását befolyásoló egyik tényezőnek, a születések számának valamilyen módon történő szabályozásával. Az egyes korokban uralkodó társadalmi, vallási nézetek, az egyes országok társadalmigazdasági helyzete és az ebből adódójogi szabályozás általában meghatározta a születéskorlátozás mértékét és módjait is. Magyarországon a második világháború veszteségeit nem sikerült magasabb születésszámmal pótolni a gazdasági élet feszített fejlesztése, az urbanizálódás, a foglalkozási szerkezét átalakulása, valamint a nők fokozottabb munkába állítása miatt. Ezt kívánta ellensúlyozni az ötvenes évek elején bevezetett abortusztilalom, amelynek következtében 1954-ben már 23 ezrelék volt az élveszületési íirány. 1956 után viszont, a tilalom feloldása nyomán, hazánkban nemzetközileg is páratlan méretű „abortuszjárvány” alakult ki, a születési arányszám 1962-ben már a 13 ezreléket sem érte el. Bács-Kiskun megyében is tapasztalhatók az ily módon kialakult élveszületési hullámok. Az elmúlt 40 év alatt csak 1954-ben és 1955-ben emelkedett az élveszüle- tések száma 13 ezer fölé, amikor a népességhez viszonyított arány meghaladta a 22 ezreléket. Az ezt követő folyamatos csökkenés után az 1964-es mélyponton 7310 élve- születés történt, amely csak 12,9 ezrelék volt már. Anyagi jellegű intézkedések, és különösen az 1967-ben bevezetett gyermekgondozási segély,' hozzájárultak ahhoz, hogy 1968-ban és 1969-ben az élveszületések száma meghaladja a 8300-at, aránya pedig mintegy 15 ezrelék legyen. A következő négy évben közel ezen a szinten stabilizálódott a születésszám. Ezt követően lépett szülőképes korba az ötvenes évek közepén született nagy létszámú női korosztály;, amely adott helyzetet né- pesé^ipolitikai intézkedésekkel is igyekeztek erősíteni. Ezek hatására 1974-ben közel 9700, 1975-ben majdnem lO ezer élő gyermek született, és népességhez viszonyított arápyuk is több mint 17 ezrelék volt. Mivel ez után egyre kisebb létszámú női korosztályok’ váltak szülőképes korúvá, továbbá az életszínvonal csökkenése, a lakás- kérdés reménytelensége és más gondok miatt 1976 és 1984 között meredeken zuhant a születésszám, már alig haladta meg a 6700-at, aránya pedig 11,9 ezrelékre esett le. A nyolcvanas évtized második felében az élveszületések száma ennél egy-két száz fővel magasabb szin1973 2,0 15,3 7,0 IV 74 2,0 16,6 0,3 IW5 2,1 üm 8,3 1976 2,3 10,7 8,61977 2,4 20,6 8,2 1970 2,7 22,4 8,1 1979 2,7 1 24,1 8,6 19011 2,0 25,4 9.2 1901 1902 E3 2J B53 10,0 198) 2,7 • 24,5 9,7 1904 2,6 23,0 8,9 1905 2,5 22,9 0,7 1906 2,3 21,9 0,2 1907 2,4 21,2 7,3 1900 2,2 21,1-7,0 1909 2,2 20 j 9 7,1 ten stabilizálódott, 1989-ben 6967 gyermek született, amely 12,6 ezreléke a megye lakónépességének. A hetvenes évtized közepének „demográfiai csúcsa” Bács-Kiskun megyében úgy gyűrűzött tovább, hogy a bölcsődébe beírt gyermekek száma, folyamatos növekedés után, 1981-ben volt a legtöbb, úgyszintén az óvodás és az általános iskolák első osztályába járó gyermekek száma is. A gyermeklétszámot egy-egy évben azonban más tényezők is befolyásolják, pl. sok bölcsődéskorút otthon gondoznak, vagy a lakóhely-változtatások következtében valamivel több, vagy kevesebb gyermek van a megyében, mint amennyire a születéskor lehet következtetni. Az említett nagy létszámú korosztály miatt az általános iskolások száma 1985—1986-ban érte el a csúcsot, de ezen belül az utolsó évfolyamosok eddig 1989-ben voltak a legtöbben, amit folyamatos növekedés előzött meg. Ugyanez a tendencia mutatkozik a középiskolák náppali tagozatán és a szakmunkásképző intézetekben is. Az előbbiekből következik, hogy 1990-ben továbbra is még 6,9 56, A 0,4 9,6 6,5 56,6 0,3 9,2 6,2 57,4 0,1 9,0 6,3 50,2 7,9 0,9 6,3 50,9 7,9 0,9 6,4 60,2 8,0 8,0 6,7 61,9 8,2 0,9 7,1 64,3 8,3 9,0 7,2 ! 66,1 8,7 9,7 7,2 67,4 9,0 10,2 7,0 67,9 9,3 10,4 7,0 60,5 9,5 10,2 7,4 60,5 9,6 10,1 7,9 TTJ 9,0 : 10,4 0.0 Ea 65,6 62,9 10,4 eö 10,9 ana nagy létszámú a 14-15 éves korosztály. A Bács-Kiskun megyei középfokú oktatási intézményekbe az 1989/90-es tanévet befejezett általános iskolai diákok közül mintegy 11 ezren nyújtották be kérelmüket továbbtanulásra, 26 százalékkal többen, mint az előző évben. A továbbtanulni szándékozóknak azonban csak háromnegyedét vették fel a különböző oktatási intézményekbe. Az első évfolyamra beiratkozott mintegy 8 ezer tanuló közül 55 százalék szak; munkásképzőben, 22 százalék szakközépiskolában, 21 százalék gimnáziumban, 2 százalék szakiskolában folytatja tanulmányait. Az utóbbi évek adatai szerint a megye középiskoláiban tanulók száma mintegy ezer fővel kevesebb, mint a megyében lakó, középiskolai tanulmányokat folytatóké, ami abból adódik, hogy közel kétezren más megyében, fővárosban tanulnak, de mintegy fele ennyi diák más területekről jön a Bács-Kiskun megyei középiskolákba. Sántha Józsefné dr. igazgatóhelyettes, KSH megyei igazgatósága V. ___I......... Ma gyar farmergazdaság svéd megbízásokkal Pallér István egy évvel ezelőtt Kétegyháza közeiében alapított farmergazdasága a svéd Nordbeco AB cég megbízásait teljesíti. A svéd vállalat mezőgazda- sági növények nemesítésével, szaporításával foglalkozik és azt szeretné, ha a kitűnő képességű zöldnövényei a magyar földben és az itteni éghajlat mellett a svéd minőséget hoznák. Ezzel a munkával — a szakmai képzettsége alapján — Pallér Istvánt híztak meg, aki 10 holdon alakította ki kísérleti telepét. A növények honosítását a svéd cég kutatói rendszeresen ellenőrzik. Képűnkön Pallér István (szemüveges) a svéd szakemberekkel egy hatalmas étkezési tököt vizsgál. (MTI-fotó)
