Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-01 / 230. szám
Eredménytelenül tárult az önkormányzati választanok első fordulója: a megkívánt 40 százalék helyett az állampolgárok alig 36,9 százaléka Járult az urnákhoz. Bács- Kiskunban is hasonló a helyzet A 10 ezernél több lakosú településeken mindenütt meg kell ismételni a szavazást —Kecskeméten 27,2% volt a részvétel, Kiskörösön 19,3% ám a tízezernél kevesebb lélekszámú községekben több helyen megválasztották a polgármestert A legtöbben Fülöpházán szavaztak: 71 százalék. Érdekesség, hogy Lakiteleken a részvételi arány nem érte el a 40 százalékot Lapzárta miatt a megválasztott polgármesterek névsorát a keddi Petőfi Népében adjuk közre. HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÁSOK ’90 Döntés csak két hét múlva I lllllll A helyhatósági választások első fordulójában a részvételi arány általában nem érte el az egyébként nem túl magas 40 százalékot, így a tanácsrendszer helyébe csak két hét múlva kerülhet törvényesen választott új önkormányzat. Politikai elemzők nyilvánvalóan sokszor és sokáig fogják elemezni, miért nem éltek jogukkal a választó- polgárok. Hiszen — pártállástól függően — számos következtetés levonható a történtekből. Lesz, aki azt mondja: sokan azt hitték, letudták a választást, amikor országgyűlési képviselőket küldtek a parlamentbe. Mások szerint a tüntető távol- maradás az összes parlamenti pártok politikájának nyílt bírálata, annak nehez- ményezése, hogy a rendszerváltás óta eltelt időben inkább a válság jelei érezhetők jobban, mintsem a változásoké. Van azonban egy igen kézenfekvő harmadik magyarázat is arra, miért szavaztak a lábukkal az állampolgárok: egyszerűen túltelítettek a politikával, és nem látják át az egy év alatti ötödik szavazás értelmét. A szavazóurnák bezárását követő percekben, amikor csupán a tény a biztos, hogy a döntés a legtöbb helyen a két hét múlva következő második fordulóra marad, ám egyéb részletek nem ismeretesek, a kommentátornak nehéz a dolga. Nehéz, hiszen két hét múlva egy bármilyen csekély kisebbség is eldöntheti a városok és falvak jövőbeni vezetésének összetételét, azaz valójában csak nagyon áttételesen beszélhetünk majd arról, hogy a döntés a szónak abban az értelmében is demokratikusan születik, hogy többség hozza. Politológusok egyébiránt ebben sem találnak semmi kivetnivalót; ez esetben az fog történni — magyarázzák —, hogy a demokráciákban szokásos módon a választásban azok vesznek részt, akiket érdekel a politika. Azaz: nagyjából 10 százalék. Ennél már csak a törökfái szavazókerületben történtek az érdekesebbek. Ha hinni lehet a híreknek, itt szenzációs eredmény született: egy, azaz egy állampolgár jelentkezett szavazásra. A Petőfi Népe munkatársai a választás napján Bács- Kiskunt járták, összeállításunkban személyes tapasztalataik alapján számolnak be kisközségek és városok lakosainak tegnapjáról. 1990. szeptember 30.: háttal az urnának. Ha valamire, az időjárásra aligha lehetett panasz: olyan melengető napsugár ragyogta be a „hejha” vasárnapot, hogy akár attól is jó kedvünk kerekedhetett volna... TISZAALPÁRON, a Búzakalász Tsz szerződéses italboltjában a rajzfilm pergett a tévé képernyőjén, egy fiatalember a csontgolyókat terelgette a játékasztal lyukaiba. A többiek — politizáltak. — De szigorúan vicces alapon! — szól közbe a „csapos”, azaz a csaplárosné: Terecskeiné Csekő Katalin. — Ha úgy vesz- szük — folytatja az összegzést —, az embereket a helyhatósági választások jobban megkavarták, mint a rendszerváltásé. Ennek bizonyára az is az oka, hogy a falubéliek jól ismerik egymást. Sőt, azt is tudják, hogy mit szeretnének a jövőben... — És mit szeretnének? — Hát áremelkedéseket, azt nem nagyon! — szól közbe az egyik vendég, miközben dajkálja a söröspoharat. — Pedig lesz! — toldja hozzá a másik fogyasztó, s mi tagadás, prognózisához nem kell jóstehetség. Lovas József üzletvezetőt sem hagyja hidegen a beszélgetés. Főképp, hogy választási hadiállapot aztán volt Tiszaalpáron! — Minta-szavazólapok is? A kérdésre szemérmes hallgatás a válasz, meg afféle, sokatmondó összenézés... A zöldségfelvásárló telepen már nem kötnek hangfogót az emberek a szájukra. Hogy mitől ilyen indulatosak? A lila pólós asszony a mézesmadzagot emlegeti, amit meglengettek a kistermelők előtt az 500 ezer forint alatti termelés adómentességével. — Most aztán reszkethetünk, hogy megszüntetik! — mondja, s hozzáteszi: — Mi lesz akkor, ha mi nem termelünk, nem nevelünk jószágot? — Tíz forintért vegyük a kukoricát, és azt se tudjuk, hogy mennyit kapunk majd a disznóért? — legyint az idős férfi. A raktárajtóban álló asszony megállapítja: — A mocskoló- dásból aligha élünk meg ... — Könyékig turkálnak itt mindenkiben! — kerekíti tovább a lila pólós nő. — Hát persze hogy volt beikszelt minta-szavazólap! Hogy ne tévessze el senki, kire „akar” szavazni! — A kommunistákhoz meg az van írva, hogy független jelölt! Nincsen itt olyan vezető ember, aki ne lett volna tagja a pártnak __ A népgyűlésnek a felvásárló érkezése vet véget. A lényeg itt rajta múlik, megadja-e a remélt negyvennyolc forintot a negyedelt pritaminpaprika kilójáért. Hétfőtől lesz itt béke! Majd az áremelés meghozza az egyetértést! — szól még utánunk valaki. * * * Az általános iskola homlokzatán még meg sem ült a por a koronás címert körbefogó két angyal pufók idomain. Róza Imréné akár szakértő is lehetne a Márton Károly keze áltál újjáalakított dísz megítélésében, annak idején, amikor először lépte át az iskola kapuját, még az eredetire eshetett a pillantása. Az aztán lekerült, összetöretett, csillag „támadt” a helyén. S most újra a régi jelkép. Mégis inkább arról beszél, hogy a nyugdija nem éri el az ötezer forintot, s még kiegészítést sem kapott. — Jól jönne most, öreg korunkra, ha az elvett földek után, ha mást nem, haszonbért kaphatnánk. Nem volt nekünk sok, összesen, ha húsz hold... De most még egy disznó tartása is csak óhajtás. Pedig jó lenne... Mi, csak éppenhogy tengődünk ... * * * Hükecz Sándor a szavazatszedő bizottság elnöke a címeres iskolában. Valamivel 9 óra után 122-en adták le a voksukat. Ösz- szesen 806 választópolgár nevét összegzi a lajstrom ... Özvegy Boros Zoltánné bo- tozgat kifelé az épületből. — Engem most már ne hívjon többet senki se szavazni! — dünnyögi. miközben a lépcsőkön is egyedül halad lefele. Lánya és veje segítené, de nem hagyja. Nyolcvanöt évesen nem olyan egyszerű ez a rendszerváltás ... Ht Hs * FÜLÖPJAKABON, a mindössze tizenegy tanuló okítására szolgáló tanteremben gyermek- kéz rajzolta koronás címer alatt Nagy Istvánné elnökletével várakozik a bizottság. A szomszédos templomocskában talán az úrfelmutatásnál tartanak. Amíg a misének nincs vége, alighanem nem lesz „ügyfél”. Azért a fülopjakabiaknak könnyű a dolguk: egyetlenegy polgármesterjelölt közül választhatnak. (Folytatás a 2. oldalon) BÁCS-K1SKUN MEGYEI NAPILAP XLV. évf,, 230. szám Ára: 4,30 Ft 1990. október 1., hétfő
