Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-04 / 207. szám

1990. szeptember 4. • PETŐFI NÉPE • 5 Tihany, nyárutó ' T örténelemtanköny vek alulnézetben 1990/1991 Iskolában tanult történelem, otthon hallott történelem, értékza­var, értékválság, feszültség, bi­zonytalanság — mindezeket sok­szor halljuk hangoztatni napjaink történelemtanitásáról. Nem köny- nyű feladatra vállalkozik szerző és kiadó, ha századunkról szóló tör­ténelemtankönyvet kíván adni a tanulók és a tanárok kezébe. Ilyen körülmények között, mit lehet tenni? Hogyan készül a Tan- könyvkiadó az új tanévre?,— kér­deztük Dürr Bélát, a Tankönyvki­adó igazgatóhelyettesét. — A tankönyv jut el a legszéle­sebb tömegekhez, és nem csak ok­tatási eszköz, hanem az erkölcsi nevelésben is fontos szerepe van, ezért a tankönyv iránti érdeklődés világszerte nagy és nem egyedül magyar sajátosság. Alkalmas arra is, hogy motiválja a tanulók szociá­lis magatartását. A tankönyv egy- egy korszak hű tükre, a legkézzel­foghatóbban mutatja be, mit és ho­gyan tanit az iskola. Ismeretanya­gát, metodikai felépítését és hasz­nálatát a mindenkori társadalmi igények szabják meg. Ez önmagá­ban is indokolja a tankönyvek időnkénti felülvizsgálatát, változ­tatásának szükségességét. — Mindez milyen mértékben VO7 natkozik a történelemtankönyvek­re? — Az mindenki számára nyil­vánvaló, hogy az utóbbi időben vi­haros gyorsasággal bekövetkezett politikai-társadalmi változások­kal, a közelmúlt eseményeivel fog­lalkozó történelemtankönyvek képtelenek lépést tartani. Ennek el­lenére az utóbbi időben felszínre került új tények alapján munkatár­saink rekordgyorsasággal átdol­goztatták a gimnáziumi IV. osztá­lyos tankönyvet, ugyanakkor pár­huzamosan két szerző új szemléle­tű történelemtankönyvet írt az ál­talános iskola 8. osztályosai szá­mára. Az új tankönyvek kiegészíté­seként a tanév második felére kia­dunk egy új történelmi szemel­vénygyűjteményt, egy olyan forrá­sanyagot, amely a tengernyi új anyagból a legfontosabbakat il­lusztrálja, s dokumentálja az 1945 utáni történelmi események fő vo­nalait. Ezeket a munkálatokat az 1988 áprilisában tartott országos történelemtanári tanácskozáson elhangzottak alapján kezdtük meg, és folytatjuk tovább az új tanter­vek elkészülte után is. — Mennyiben más az átdolgozott tankönyvek történelemszemlélete? — Az elmúlt négy évtized alatt lényegében három, frontálisan végrehajtott tankönyvreform zaj­lott le: az 50-es évek elején, a 60-as években és a 70-es évek végétől. A még mindig érvényben lévő tör­ténelemtanterv alapjait tekintve ráépült a korábbi két tantervre, de már jobban hángsúlyozza az egyé­niség szerepét. Az előttünk álló tanév átdolgozott történelemtan­könyvei új megvilágításba helyezik az állam és az egyház szerepét, ki­emelik szervezői, közösségformáló funkcióit. Különösen századunk- eseményeinek megítélésében ad­nak újat a tankönyvek. Megpró­bálják pl. objektiven értékelni Tri­anon tragédiáját; hogy a történel­mi régió nem azonos a földrajzi ré­gióval, hogy a sztálinizmus nem azonos a munkásság történetével. Új történelemtankönyveink már nem kötődnek a formációelmélet kanonizált fogalomrendszeréhez, oldják a szemléleti merevségeket, a gazdaság- és politikatörténet túlsú­lyát megszüntetve, s megkísérlik a valódi történéseket bemutatni — tanulóközeiben, de nem „tan- könyvszagúan”. — Mindezek a törekvések meny­nyiben felelnek meg a mai társadal­mi elvárásoknak? ifi A tankönyvkészítés során az igények kielégítése csak időleges kompromisszumok árán lehetsé­ges. A tankönyvelméleti kutatások ugyanis többszáz ilyen igényt vet­tek számba, egyidejűleg valameny- nyit teljesíteni lehetetlen. Pl. csak egyet lehet érteni azzal az alapvető követelménnyel, hogy a tankönyv ■tartson lépést a tudomány fejlődé­sével. Ugyanakkor az is társadalmi elvárás, hogy ne változtatgassák szüntelen a tankönyveket és a tu­dományos tartalmat vulgarizálás nélkül transzformálják. Véleményem szerint mindenek­előtt annak az elvárásnak kell ele­get tenni, ami szerint kapjanak he­lyet a tankönyvekben az állandó, maradandó tudományos értékek, vagyis a megcáfolhatatlan tények, jelenségek, események. A hipotézi­seket, következtetéseket pedig bíz­zák a tanárra, á tanulóra. Igaz, hogy az ismeretek napjainkban gyorsan' rhegdüplázódnak,'1 dé' di általános ismeretek mennyisége nem, s ezért nem szabad tovább növelni a tankönyvek terjedelmét. Azok viszont, akik csak egyetlen vagy néhány önkényesen kiraga­dott igény figyelembevételére haj­landók, igencsak elvetik a sulykot egy-egy tankönyv felszínes, de a közvélemény előtt hatásosnak tű­nő bírálatánál. Beporosodott tankönyvek vé­delmében emlékeztetni szeretnék arra a bölcs mondásra, mely sze­rint „nem kívánható meg az elő­döktől, hogy az utódok szemléleté­vel rendelkezzenek.” ijfe mondja befejezésül Dürr Béla, a Tan- könyvkiadó általános igazgatóhe­lyettese. R. Zs GÉDERLAKI GYERMEKÉVEK Bányászból szobrász Árvái Ferenc szobrászművész legutóbb Hajóson, a borünne­pen mutatta be Orbán című szobrát. Most bécsi és frankfurti kiállításokra készül, és egy hosszabb útra az Egyesült Álla­mokba. — Valahol a Kalocsa és Foktő közötti úton születtem, 1939-ben. Gyermekkorom ezer élménye Géderlakhoz fűz. Anyám iszonyatosan nehéz sorsot vállalt; három gyermeket szült és apa nélkül nevelt fel bennünket. Kiválóan pingált: elkezdte a szalag festését a folyosó egyik végén, majd miután úgy érezte, hogy a felénél tart, a másik végénél folytatta. Es mit ad Isten, tökéletes volt a szimmetria. Munkájáért ennivalóval fizettek. Pénzt csak ritkán láttunk. Emlékszem, hogy anyám rántáskeverés közben olvasott, máskor nem volt ideje. írni már tudtam, úgy mentem az iskolába, de olyan szegényen, hogy késő ősszel sem- volt cipőm. Pedig tnár az út menti füvön ott csillogott a dér. Három évig kaptam anyatejet, így megmenekültem a rám leselkedő betegségektől. Anyánk hirteleh meghalt, és sanya­rú sorsunknak vége szakadt. Nagynénénk vett magához, Dorogra költöztünk. Bátyámat, mint prolifélét felkarolták, külügyi szolgálatra képezték ki. Kisiskolás voltam, amikor rajztehetségemre fel­figyeltek, versenyeket nyertem. Jól emlékszem, hogy az 1947 -48-as országos seregszemle úgy indult, hogy a kis rongyo­sokat először elvitték a Corvin Áruházba felöltöztetni, és csak.ezután indult a verseny. Hogyan alakult ki bennem a művészet iránti vonzalom? A kalocsai népművészetben vannak a gyökereim, a rene­szánsz életszemléletben, vidámságban, életigenlésben. Ez a nehéz sorsú nép a virágok felé fordult, a szép világába mene­kült. A szülőfalumban gyűjtött vizuális élmények egész mű­vészi pályámon meghatározóak voltak. A Duna és környé­ke, a part menti szőlő- és gyümölcsöskertek itt állnak előt­tem, illatukat is érzem. Érzékenyebb voltam, mint pajtásaim. Engem megviselt, ha agyonvertek egy kutyát vagy levágtak egy tyúkot. Ezek után iszonyatos álmaim voltak. Mint senkifiának, hova is vihetett volna az utam Doro­gon, mint az akkor szerveződő vájáriskolába? Először csak pár órát voltunk a föld alatt, majd teljes műszakot. Közben atlétizáltam, tornásztam, és szorgalmasan jártam a képző- művészeti szakkörbe is. Nyitott szemmel figyeltem a világot. Mindent komolyan, lelkesen csináltam! Hét évig dolgoztam a bányában, közben elvégeztem a technikumot, és onnan jelentkeztem a Képzőművészeti Főiskolára. Á fölvételi nagy megmérettetés volt számomra, öt fiút vettek föl a szobrász tanszékre, köztük engem is. Beck András, Szabó István, Páczai Pál, Kisfaludi Stróbl Zsigmond voltak mestereim. Természetesen mi sem maradtunk ki az ötvenhatos esemé­nyekből. Ott voltam a Parlamentnél a legnagyobb golyózá­porban. A főiskolához csodálatos élmények fűznek, szinte minden év folyamán pályázatokat nyertem. Nagynevű művészekkel is jó barátságba kerültem, gyakran összejöttünk, de mégis magányos farkasként éltem. Szerencsére kimaradtam .a szocreál emlékművek készítéséből, a Lenin-szobrok öntésé­ből. Az első, a legemlékezetesebb kiállításom a Műcsarnok­ban volt, 1968-ban. Köztéri alkotásaim több városban megtalálhatók. Janus Pannonius c. szobrom kjkerült Ró­mába. Figyelmem középpontjában a fémből hajlítható plasztikák állnak. A követ nem annyira szeretem, mert bányászéveim alatt csak gondot jelentett. Régóta foglalkoz­tatnak az elvont, bonyolult dolgok, de érzelmeim visszaso­dornak a figurális ábrázoláshoz. Számomra mindig is a legizgalmasabb, legfontosabb az ember megformálása volt, még ebben a fordított világban is. Ahogy az idő eljár fölöttem, érzem, hogy milyen parányi az ember a világegye­temben. A pesti zajos világ után csodálatos érzés a szülőfalu közelében élni. Végső célom, hogy Géderlakon verjek ta­nyát, és megajándékozzam egy szoborral azt a helyet, amelytől egész életre szóló élményeimet kaptam, s méltó síremléket állítsak anyámnak. O, a népművész adta az első sugallatot ahhoz, hogy a pályán elinduljak ... Lejegyezte: Tamás László (Fotó: Greksa István) ÜJ KÖNYVEK: Pótó János: Emlékművek, politika, közgondolkodás. (MTA Történettud. Intézet., 150 Ft) — Louis Bromfield: Éjszaka Bombayben. (Fabula, _220 Ft)-g Marty Barm- xell: Kőzetek és ősmaradványok. (Novotrade, 119 Ft) — Benedek Elek: Furulyás Palkó. An­gol nyelven. (Corvina, 250 Ft) — Van S. S. Dine: A végzetes tét. (Pesti Ponyva, 78 Ft) — Löma K. Dumbar: Test your Énglish. (Tan- könyvk., 109 Ft) — Kacor király. Angol nyel­ven. (Forma Art, 98 Ft) — Tony Wolf: Pámás fülű Fáni a dzsungelben. (Bembo, 88 Ft) — Pinocchió. Német nyelven. (Forma Art, 86 Ft) — Simon Tibor—Csapody Vera: Kis növény- határozó. 17. kiad. (Tankönyvk., 129 Ft) — Várady Pál—Borbély Anikó: Kalotaszeg. (Zrí­nyi Nyomda, 540 Ft) — Paul Hauck: Mitől jó a házasság? (Park, 89 Ft) — Henri Chamére: Szabad vagy, Pillangó. (Bestseller, 140 Ft) — Czellár Katalin: Stájerország. (Panoráma „mi­ni” útikönyvek) (Medicina—Panoráma, 140 Ft)-—Gazdakalendárium 1991. (Agricola, 149 Ft) — Iván Józsefné—Sőre Imréné: Helyesírási gyakorló kisiskolásbknak. 3. kiad. (Tan­könyvk., 53 Ft) — Oláh Andor—Kállai Klára v—Vadnai Zsolt: Reformkonyha. 3. kiad. (Me­zőgazdasági K., 1-80 Ft) — Tony Wolf: Pámás fülű Fáni a jégen. (ILV—Bembo, 88 Ft) — Elie Wiesel: Az éjszaka. (Láng, 118 Ft) — Frank Júlia: Krumpíiskönyv. (Dovin—Cicero, 98 Ft) — Harangozó András: A köd. (Credit, 87 Ft) — Solt Katalin—Szigeti Endre: A magyar szo­ciáldemokraták közgazdasági nézetei 1890— 1945. (Akadémia K., 77 Ft). Csokonai Vitéz Mihály: Lilla. (Szépirodalmi K., 40 Ft) — Friedrich Dürrenmatt: A bukás. (Európa, 55 Ft) Ili Krúdy Gyula válogatott novellái. (Ma­gyar remekírók) (Szépirodalmi K„ 121 Ft) — Irene Oberthür: Idegen arcom. (Femina) (Euró­pa, 75 Ft) — A. J. Quinnell: A zsoldos. (IPM könyvek)

Next

/
Oldalképek
Tartalom