Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-17 / 218. szám
199«. szeptember 17. • PETŐFI NÉPE • 3 VÉTSÉG ELLEN VAN ORVOSSÁG: Gazdasági amnesztiát javasol a VOSZ „Gazdasági amnesztiát” javasolt a kormánynak és a pénzügyminiszternek a Vállalkozók Országos Szövetsége. Indítványozta: mentesítsék a kis- és magánvállalkozókat minden olyan bírság kifizetése alól, amelyet 1989. december 31-éig bizonyítottan nem saját hibájukból elkövetett vétség miatt szabtak ki rájuk. A VOSZ szerint ugyanis a vállalkozók jelentős részét 1982 óta számos esetben pontatlanul, illetve késve tájékoztatták, így gyakran önhibájukon kívül is szabálysértést követtek el. A gyakori jogszabályváltozásokat a vállalkozók jelentős része nem tudta naprakészen követni. Különösen az adóreform bevezetése utáni időszakban okozott ez problémát. Sok esetben nem is lehetett figyelemmel kísérni a változásokat, mivel azok az életbe lépést követően egy, két, de esetenként több hónapos késéssel jelentek meg írásban. Gondot jelentett az elmúlt években, hogy a különböző nyomtatványok is késve érkeztek meg az érintettekhez, illetve a nyomtatványboltokba. E tény a későbbi ellenőrzésekig számtalanszor feledésbe merült, s így végül is a hatóság az ellenőrzéskor szabálysértést állapított meg. Ez egyrészről kétségtelenül jogszerű volt, másrészről viszont ugyanilyen kétségtelenül méltánytalan is. Az amnesztia — a szövetség javaslata szerint — a pénzszűke miatt elmaradt büntetésbefizetésekre is kiterjedne. Ebben a vonatkozásban azt jelentené, hogy egy meghatározott időn belüli fizetés esetén az eddigi összeg egy részét elengedik — így például a hat hónapon belüli befizetésnél 50 százalékot, egy éven belüli befizetésnél pedig 30 százalékot. A VOSZ lehetségesnek tartja azt is, hogy a javaslatot a kormány terjessze a parlament elé. A lényeg szerintük az, hogy döntés szülessen ebben a kérdésben. Ha a kormány nem vállalkozik rá, akkor a szövetség szakértői készítik el a tervezetet és országgyűlési képviselőjük, Palotás János terjeszti a törvény- hozás elé. Különdíj Jancsó Miklósnak Rendezői életművéért Jancsó Miklós a zsűri különdíját kapta meg szombaton, az idei velencei filmfesztiválon. Tom Stoppard brit színműíró filmjének ítélték oda az idei az „Arany Oroszlán”-t. Ezt az olasz kritikusok élénk nemtetszéssel fogadták. Amint az a szombati eredményhirdetésen elhangzott: a brit Stoppard első filmjéért, a „Rosenkrantz és Guildenstern halott” (Rosenkrantz and Güldenstem Are Dead) című munkájáért kapta a díjat. A mű Stoppard 1966-ban bemutatott, hasonló című színdarabjának filmváltozata. A második díj, az „Ezüst Oroszlán” a rendezők között Martin Scorsesének jutott, gengszterfilmjéért, a „Jómadarak”-ért („Goodfellas”). A zsűri ezenkívül különdíjjal jutalmazta egy új-zélandi rendező, Jane Campion munkáját, az „Angyal az asztalomnál” (Angel At My Table) című alkotást. A legjobb férfialakítás díját Oleg Boriszovnak ítélték, „Az egyetlen tanú” („Edinstveníjat szvidetel”) című bolgár filmben nyújtott alakításáért. A Gloria Munchmeyer „Hold a tükörben” („La Luna en el Espejo”) című chilei alkotásban nyújtott színészi teljesítményéért nyerte el a legjobb színésznő címet. Színészi életművéért a zsűri különdíját adományozták az olasz Marcello Mast- roianninak Velencében. Mértéktartást a választási előkészületekben! Nagy Ferenc József földművelésügyi miniszter Szeremlén A Független Kisgazdapárt szeremlei szervezete előadóul kérte fel Nagy Ferenc József földművelésügyi minisztert, aki a meghívásnak az elmúlt pénteken tett eleget. Rövid műsor után, amelyet a messze földön híres, hajdani Gyöngyös Bokréta, legszebb célkitűzéseit megvalósító szeremlei táncegyüttes adott, Körösi Dénes köszöntötte a falu nevében a vendéget. A földművelésügyi miniszter először megköszönte a szép produkciót, elismeréssel szólva a régi hagyományait szükségesen ápoló községről, majd mintegy másfél órás beszédében részletesen elemezte az ország helyzetét, különösen a mezőgazdaságot és a kereskedelmet illetően. Kiemelten foglalkozott a helyhatósági választási előkészületekkel. Kérte a jelenlévőket, hogy mindannyian menjenek el szavazni és voksu- kat mindig a tisztségek betöltésére legalkalmasabb jelöltekre adják. Nagyon fontos, hogy a választási küzdelmet mérték- tartás és nyugalom jellemezze — mondta egyebek között. Nagy Ferenc József beszélt a földtörvénnyel kapcsolatos előmunkálatokról. A vitás kérdéseket felterjesztették az Alkotmánybírósághoz, ezek csak a döntést követően kerülnek a parlament elé. A jelen lévő szépszámú nagyüzemi vezetőhöz szólva, a miniszter kijelentette, hogy szó sincs a nagygazdaságok szétveréséről. Befejezésül a résztvevők szá- mös kérdésükre kaptak választ. G. Z. 155555r A régi számok csak apropónak számítottak.'Végre, felszabadultan és szabadon játszott a zenekar. A közönség pedig kitűnően érezte magát. A zöld gyepen, ahol még volt egy' kis hely, a jobbnál jobb számokra azonnal táncra perdült a nép. Miért ne? Egyszer csak azt láttam: ropta a fél stadion. És énekelt, mert hát a nóták még most is jól ismertek. Az új generációnak is. Megtanulták és megszerették Szörényi—Bródy szerzeményeit. Ünnepi pompában úszott a stadion. Aprócska gyertyalángok fénylettek, fenn, a magasban pedig lézercsóvák pásztáztak. Mellettem pedig két ötvenes hölgy élvezte a koncertet, csendben, csak úgy magukban énekelgettek, előttük műanyag pohárban sör volt. Tőlük pár méterre a hajdani és mai Illés- rajongó anyuka, apuka a vállukra borult csemetéiket altatgatták. Negyvenes pár csókolózott, közben, meglehet, régi emlékeket idéztek fel, talán éppen egy Illés-bulin ismerkedtek meg. Igen, e mostani Illés-népünnepélyen mindent lehetett. Ünnepelni, csókolózni, táncolni, énekelni, kiabálni, csápolni. Csak azt tudnánk, mi foroghatott a zenészek fejében. Bródy János: igen, lehet, hogy gondolt arra, szövegeivel politizált is egy kicsit. Szörényi: minek megfogadnia, hogy nem lép dobogóra, úgysem tud ellenállni a közönség óhajának. A másik Szörényi: zene 9 Illés Lajos 9 Bródy János Újra itt volt a Nagy Csapat. A Nagy Bulin, a Népstadionban. Pénteken este „csak” negyven-ötvenezren, szombaton pedig hetven-nyokvanez- ren voltak kíváncsiak a magyar rocktörténelem veteránjaira, az Illés-zenekarra. Igaz, kilenc évvel ezelőtt, hosszú hallgatás után felléptek már, s azóta többszőr is. Nosztalgiáztak, ünnepeltek. Most is, persze. Csak éppen ez a Nagy Buli mintha más lett volna ... nélkül neki sem megy. Illés Lajos: most újfá itt,' elfelejtétte-é" á'pőfó-' nokat, megbékélt a világtól is el-. bújt zenész. Pásztory: ismét dob. Összeállt az Illés-zenekar, heteken, napokon át gyakorolta a régi számokat, és meghódította a stadion közönségét. Kellett itt újra hódíta*- ni? Nem hiszem. Hosszú lenne a lista, mit játszottak. A legnépszerűbb, legjobb, leg- politikusabb nótáikat. És két új dalt, melyet 17 év szieszta után irt Illés—Szörényi—Bródy az ' Illés- zenekarnak. Csak nem lesz folytatás is? Ha lesz —fc mert miért ne lehetne? — ez az Illés már más lesz. Egy bölcs csapat. Nagy Csapat. Kérdés, ők akaiják-e. Az biztos, hogy a közönség akarja. Bizonyíték erre a mostani összejövetel. Az Illésékre több mint százezer ember kíváncsi. Talán két-három-öt évente kellene rendezni ilyen népünnepélyt. Illés-bulit a Népstadionban, és áradna a nép. Ünnepelni, tombolni, táncolni, énekelni, csókolózni, söröcskét inni. És valljuk be: nosztalgiázni. A zenekar tagjai és mások is azt mondták, ez nem nosztalgiakoncert volt. Tényleg nem. Nem volt ott Koncz Zsuzsa, akinek járt volna a Ha én rózsa volnék ... éneklése. Hiányoztak a zenész barátok, például Tolcsvayék. Csak Illés volt. És nekem így is nosztalgia volt a javából. Alapjaiban legalábbis. Az világos, hogy most, 9 Szörényi Szabolcs Fotó: Méhesi Éva aktualitásokon, párhuzamokon, s a magyarságról. Az Istvánt Bródy- ék a Népstadionban szerették volna játszani, még 1983-ban. Akkor megálljt parancsoltak nekik a helyszínt illetően. Most, ezzel is befuthattak eredeti helyszínükre. A hatás nem maradt el. Lézer, füst, tűzijáték, lángcsóva, pompás díszlet. Élmény volt. Szóval, volt megint egy Nagy Buli. Újra itt járt a Nagy Csapat, színpadra lépett az Illés-zenekar. Egy kérdésünk azért maradt. Mikor lesz a következő? Borzák Tibor 9 Pásztory Zoltán 1990 őszén mást üzennek a dalok, bizonyítják, Illésék már a hazai beat őskorában túlnőttek önmagu- kon. Most pedig aktualizálhatunk, sőt egy kis politikát is vihetünk a dologba. Volt is: Tőkés László levelét olvasta fel Bubik István. És itt voltak a koncerten a határainkon túli, de hozzánk közeli magyarok. „Repült” a magasban a magyar zászló. A műsor első másfél órájában látott-hallott István, a király rockopera pedig éppen elegendő alapot adott arra, hogy elgondolkozzon a közönség a történelmi Újra itt volt! 108 évesen - hófehérben Krúdy Gyula egyik népszerű kötetében írja, hogy fehér ruhával álmodni egészséget és pletykát-jelent. De úgy tűnik, igaz lehet ez akkor is, ha valaki fehérben álmodik. Hófehérben, mint Havasi Henrik. Fekhelyén ösz- szemosódik a patyolattiszta ágynemű és a hálóruha, miközben az áldásos napfény ezüstöt játszva simogatja az őszfehér fejtetőt. Az arcpír rég „tüntet”, halványrózsa árnyékában fel-felnyílnak a sokat látott, tapasztalt, fáradt gombszemek. Az egykori huszárbajusznak is már csak a rendje a régi, s alatta hallgatagra zártak az ajkak. Pedig tudna mesélni, volna miről. Emlékszik is — csak nehezére esik az összefüggő beszéd. — Legutóbb — nem is túl régen — szinte egyszuszra elmondta a Szózatot. Csak arra lettünk figyelmesek, hogy szavalni kezd: „Hazádnak rendületlenül Légy híve, óh magyar; ..'.” és a végén hozzátette: „lehet, hogy nem jó, de én így tanultam...”. Talán ez volt utolsó, hosszan összefüggő emlékezete — gondolkodik el Sári Lászlóné Jolánka, Havasi Henrik kilenc gyermeke közül egyik leánya. Nyolc esztendeje már, hogy minden év őszén ilyenkor ellátogatok a családhoz. Az ünnepelttől „cserébe” mindig kaptam érdekes történeteket, bölcs mondásokat. Legtöbbet az első világháborúról beszélt. Tegnap viszont már nem kaptam „ajándékot”. De láttam az arcán, hogy valami nagy-nagy gondolat, netán bánat vagy beletörődés foglalkoztatja. Igen, talán a megnyugvás vett rajta erőt. A sors neki 108 esztendőt adott, így ő — a népességnyilvántartó regisztrálása szerint is — három éve már az ország legöregebbje. — Hogyan teltek a napok a legutóbbi találkozás óta? — A 107. esztendő után karácsonyig három tüdőgyulladása volt a papának — meséli Jolánka, aki maga is régen nyugdíjas. — Ez év elején már lábadozott. Járókájával egyedül is ki-kiment a mosdóba, a konyhába. Aztán következtek a megszokott vándorlásai: egy-egy kis időt eltöltött a többi gyerekénél is. Kiskőrösön a Gyuláéknál, utána Jánoshalmán az Imrénél, majd itt, Jánosnál. Hozzánk — ahol legtöbbet van — augusztus elsején hozták vissza. Sajnos pár hét múlva gyomorvérzést kapott. De nem vittük kórházba. A szive is kihagyásokkal vert... de ez az ö fészke. Maradjon csak itt... és rendbejött. Én éjszakára kifészkelem magam a folyosóra egy kempingágyra, a szobaajtaja elé, s látom, hallom. Egyik nap éjfél után azt mondja, ő éhes. Nem mondhattam neki, hogy nem evésidő van. Megkérdeztem hát, mit enne. Abáltszalonna-katonákat kért. Adtam pár falatot, s gondoltam, már jóllakott ... De nem. Én pedig aggódtam a magyaros falatok miatt. Eszembe jutott, gyerekkorunkban nekünk ők azt mondták, éjszaka a kenyér is alszik. Előhozakodtam e bölcsességgel. Hát nem azt felelte, „a kenyér alhat, de én nem!” — Látom, azért mégis sokat fogyott.. — Vagy húsz kilót. Ezért is beesett az arca, és mélyülnek a ráncok. Ám szerencsére szellemileg tökéletes. A legnagyobb betegségben sem kell tisztába tenni. Sőt, változatlanul a tisztaság, a rend, a csendesség, a szeretet a legfőbb erénye. Hallja, érti is, amit mondok neki. Fázós szegénykém, éjjel-nappal fekszik. A szemével meg csak foltokat lát. Azt mondta, hogy imádkozik, hogy nekem legyen elég lelkierőm őt ápolni. Meg is teszünk érte mindent, Szimánidesz Mária, a doktornő is. Sok látogató is jön. Nemcsak a száztíz fős családi létszám — közöttük két ükunoka — miatt. A baptista imaház Angliából jött vendégei is felköszöntötték, s meglátogatta egy NSZK-ból jött tizenkét tagú egyházi énekkar, és sorolhatnám. Ki ne tudná már, hogy itt Soltvadkerten, a Kodály u. 6. számú házban él a mi papánk... Hazánk papája, aggastyánja — hófehérben, tiszta lélekkel, sorsába belenyugodva, ma, 108. születésnapján. Mi is őt köszöntjük. Pulai Sára 9 Szörényi Levente
