Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-01 / 205. szám

1990. szeptember 1. • PETŐFI NÉPE 0 5 Egy elfelejtett életmű Moxotn/f Vif’áhi Lehetséges, hogy némi fél­tékenység is szerepet játszott- Erkel t Ferenc magatartásá­ban, amikor szembeszegült kortársa, legjelentősebb zenei ellenfele, Mosonyi Mihály ál­lásfoglalásával a Wagner- müvek magyarországi bemu­tatása körül kialakult vitá­ban. Mosonyi ugyanis a nem­zeti zene ápolásával igen jól összeegyeztethetőnek tartotta Wagner zenedrámáinak hazai bemutatását. Pedig a 19. században a nemzeti zene ügyének Liszt és Erkel mellett a legnagyobb szolgálatot éppen a nem is magyar származású muzsikus Mosonyi, családi nevén Brand Mihály tette.. A 175 éw^l ezeíőtt, 1815. szeptember 2-án Boldogasz- szonyfalván született zene­szerző és zeneíró korai alko­tásaiban még a német roman­tika híve, Liszt és Wagner egyik leglelkesebb propagáló­ja, akit Liszt Ferenchez őszin­te barátság fűzött. Verbun­kosra támaszkodó magyar műzenét alkotott, különösen az 1850-es évek végétől, ami­kor esztétikai és kritikai Írása­iban is a nemzeti műzene megteremtésén és felvirágoz­tatásán fáradozott. Mosonyi eredetileg tanítói pályára készült. Tanulmányai befejezésére Pozsonyba ment, ahol barátságot kötött Surá- nyi Jánossal, a későbbi aache­ni zeneigazgatóval, aki zenei fejlődésére nagy hatással volt. Mosonyi zenei stúdiumait au­todidakta módon végezte. Ze­neszerzői működését a klasz- szikus mestereket tanulmá­nyozva kezdte, s amikor 0 Mosonyi Mihály portréja 1842-ben Pestre költözött, már jól képzett muzsikus volt. Nemsokára nagy sikerrel mu­tatta be első szimfóniáját, és három nagymiséjével, vala­mint számos más zeneművel magára vonta a figyelmet. A Bánk bán évében, 1861 decemberében mutatták be a Nemzeti Színházban Moso­nyi Szép Ilonka című operá­ját, amelynek szövegét Fekete Mihály írta, Vörösmarty köl­teménye alapján. A népda­lokra és népies műdalokra épülő muzsika — főként a ze­neszerző baráti köre előtt — azzal vált „világbecsűvé”, hogy bebizonyította „a kü­lönböző speciális nemzeti irá­nyok megalapításának lehe­tőségét”. Ám a Szép Ilonka, amely a „minden alkotóele­mében magyar” nemzeti dal­mű példája kívánt lenni, ki­lenc előadás után eltűnt a mű­sorról. Talán a libretto nehéz­kessége, talán Erkel és hívei­nek a neheztelése sodorta fél­re ezt a kedves meseoperát, amely azóta is ismeretlen ma­radt a magyar közönség előtt. Következő színpadi műve, az Álmos című nagyszabású kó­rusdráma a szerző életében nem is került előadásra. Ke­letkezése után hetvenkét év­vel, 1934-ben mutatták be az Operaházban, de a Szigligeti Ede szövegkönyvére készült mű fölött ekkor már alaposan eljárt az idő. Az Álmos zenéje sok tekin­tetben Wagner hatásáról ta­núskodik (Mosonyi személye­sen is megismerkedett a né­met zeneköltővel 1863-as pes­ti vendégszereplésén), csak­úgy, mint Ünnepi zenéje, me­lyet a Nemzeti Zenede 25 éves fennállásának jubileumi ün­nepségsorozatán adták elő. A karmester Liszt Ferenc volt. Mosonyi számos zene­kari művet, kantátát, misét, kórusművet komponált, de fontos szerepe van életművé­ben a kamarazenei alkotások­nak is: hét vonósnégyesének, zongoradarabjainak, dalai­nak, s a zongoratanulmányai­nak. A méltatlanul elfelejtett szerző és életműve fontos épí­tőköve volt az elmúlt évszá­zad zenei fejlődésének Ma­gyarországon. Tanúsítja ezt céltudatos koncepcióval, ha­tározott művészi elvek szol­gálatában alkotott, gazdag invenciójú muzsikája. Ennek legfőbb jellegzetessége pedig egy mélységesen komolyan vett szépségideál áhítatos tisz­telete volt. Mosonyi Mihály 1870. ok­tóber 31-én bekövetkezett ha­lálára Liszt Ferenc írt gyász­zenét, s a muzsikus barát tisz­teletére a Szép Ilonka opera egyes témáira zongorapara­frázist komponált. Sajnos, Mosonyira ma már szinte ki­zárólag ez a Liszt-kompozíció emlékeztet. Szomöry György PINTÉR LAJOS Sanzon Milyen világ ez, ' micsoda világ, a kés élét próbálom: ujjam bögyét, ha vágd. Futva jön a kerten át anyám, kisfiam, kiáltja, mit csinálsz. A kértkapu, mint ingnyak nyitva áll, befut egy csibe, hangja cémaszál. Követ kapok föl, tompa puffanás, a gyönge csibe-hát úgy dong, akár a föld. % Biciklijén a postás szellőcske tovaszáll. Nem hozott ma hirt, - esőt, sem levelet. Milyen világ ez, micsoda világ, lapjára tedd a kést, az ujjad meg ne vágd. EGY ÚJRAFELFEDEZETT FESTŐMŰVÉSZ Istókovits Kálmán E zelőtt kilencvenkét esz­tendővel született a kis- nemesi és polgári ivadék, Is­tókovits Kálmán. Hamar szomorúvá váltak a siklósi gyereknapok, hiszen édesapját ötéves ko­rában elveszítette, majd az özvegy édesa­nya Pécsre költözött a három gyerekkel. Istókovitsot középiskolás korában érte az első igen komoly meglepetés: tévedésből katonának sorozták, néhány hétre rá a harcmezőn találta magát, kivitték az orosz frontra. Megúszta a gépfegyverek pergőtü­zét, elkerülték a veszedelmek, szerencsés­nek mondhatta magát. Ahogy otthagyta a bakaéletet, rögtön festészettel és grafikával foglalkozott. Bu­dapesten, a Képzőművészeti Főiskolán ha­mar kedveltje lett a neves mestereknek. Rudnay Gyula és Csók István tanítványa­ként nyugat-európai körútra indult. Fran­ciaország és Olaszország képzőművészei is nagy hatással voltak rá. Mint a római Col­legium Hungáriáim ösztöndíjasa, a húszas évek fordulóján már híressé válik. Egészen fiatalon elnyerte a.„Ferenc József’-díjat. Érdekes, hogy rézkarcaira nem az akko­riban divatos irányzat, az avantgárd ha­tott, hanem egy finomabb, lágyabb stílus, mely inkább Rembrant-ra jellemző. E mű­fajban legnagyobb sikerét a Komédiások című művével aratta. Művészetére nagy hatással volt az olasz neoklasszicizmus is, itáliai éveinek köszönhette az olajnak tem­perával való felcserélését. A Szent Imre- képe például az akkor újdonságnak számí­tó festéstechnikával készült. Istókovits Kálmán első gyűjteményes kiállítását az Ernst Múzeumban rendez­ték, 1931-ben. Ebben az időben több száz npi portrét is festett. Megörökítette a Habsburg családhoz tartozó Anna főher­cegnőt; ezt a képét azóta is kiemelkedő alkotásai között tartják nyilván. Az idős művésznek még ma is kedvence az egyházi témájú festészet, melyet még római ösztöndíjas korában szeretett meg. Budapesten, a Ferenc-rendi templomban gyönyörködhetnek a Szent József halála című oltárképében. Szívesen festétt freskó­kat. Az ő munkája díszíti a Hittudományi Intézet mennyezetét, de több vidéki temp­lomban is találkozhatunk műveivel. Mű­termében egyébként igen nagyszámú vallá­si témájú festménye vár kiállításra. Több képe van a Nemzeti Gelériában, Olaszor­szág, Franciaország, Németország képtá­raiban. Legutóbb Kalocsán, a városi kiál­lítóteremben is láthattuk műveit. Istókovits Kálmánt 1945 előtt négyszer részesítették Állami Díjban. Az ötvenes években nemigen vettek ról^ tudomást a hatalom urai. Mostanában, hogy a félresi­került ideológiát száműzik a fejekből, új­ból elismerik tehetségét. Idén januárban a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Ékesített Zászlórendjét kapta. A mester ma ünnepli 92. születésnapját. Örülünk, hogy megérhette rehabilitálását... Zs. K. I. Western — Marlboróval Az idei nemzetközi rövidfilmes és animációs seregszemléken — leg­utóbb az augusztusi hirosimai fesz­tiválon — a magyar színekben jelen volt Homolya Gábor Western című munkája is. A Pannónia kecskeméti műter­mének ösztöndíjával készült Wes­tern különben egy pályakezdő pro­dukció. Rendezője annak a legfia­talabb rajzfilmes generációnak a képviselője, amely csak kivételként, legfeljebb egy-egy alkotással van je­len a pályán. Homolya a képzőmű­vészeti főiskolán végzett friss mes­terdiplomásként egy József Attila- versre improvizált festményanimá­ciós munkájával nyerte el öt eszten­deje az első kecskeméti animációs filmszemle legjobb első filmért oda­ítélt díját — az amatőr kategóriá­ban. Három évvel később ugyanitt A harmadik című (Stefan Zweig no­velláját felhasználó) alkotását a zsűri a legkiemelkedőbb (immár profi) első filmnek minősítette. Homolya Gábort, aki nemcsak rajzfilmrendező, hanem — manap­ság elsősorban vállalatok, intézmé­nyek, közöttük a kecskeméti Bar- nevál arculatát tervező — alkalma­zott grafikus is, először arról kér­deztem: mekkora része volt a szati­rikus Western drasztikus szemlélet- váltásában a reklámgrafikának? — Ami az időrendet illeti, ötlete még jóval a „festői” filmek előtt, egy középiskolás „agytorna” ered­ményeként született. Az viszont már korántsem véletlen, hogy a cowboy figurája, arcvonásai, ciga­rettát tartó szája a reklámokat — elsősorban a legismertebb Marlbo- ro-variációkat — is idézik, hisz épí­tőanyagként épp ezeknek a tipizált jegyeknek az arzenáljára volt szük­ségem. — Tehát komolyan „készül­tél”? — Igyekeztem. Beszereztem pél­dául néhány amerikai kiadású, ere­deti dokumentumokkal, fotókkal illusztrált kötetet a Vadnyugatról, amelyben feketén-fehéren látható, milyen szerencsétlenek is voltak va­lójában ezek a gengszterek. A ko­rabeli felvételeken már felfedezhető (kicsiben) az illúziók életben tartá­sának, kiteljesítésének igénye. Köz­ismert tény: a megölt bankrablót a magnéziumszalaggal érkező fotós kedvéért, kezéhez pisztolyt kötözve „feltámasztották”. A sáros utcák, a félelmetes nyomortelepek háttere előtt készült divatos poziíúrákat rögzítő fotók világától mi sem áll távolabb, mint a kiglancolt, fegyve­reket és lakkcsizmákat versenyben csillogtató hollywoodi — és a csa­lást más stílusban megvalósító — spagetti western. Egy jellegzetes be­állítása viszont mindkettőnek ugyanaz: az előtérben egy csizma, a háttérben pedig egy másik figura. Végül is ebből az unalomig ismételt látványból -adódott maga a poén. (A sarkantyús lábbeli tulajdonosa nem pisztolyt ránt, hanem cigaret­tacsikként eltapossa a — távolság miatt — parányi figurát.) Újra visz- szapergettem persze a műfaj alap­darabjait is, videón tanulmányoz­tam például a filmben háromszor visszatérő, vészjósló keselyű röptét. Sokkal könnyebb dolgom volt A harmadik galambjaival: egysze­rűen kimentem egy szuper 8-as fel­vevővel a Blaha Lujza térre, ahol iszonyú tömegben röpködtek, ott­hon aztán az amatőr kis montázs­asztalomon „lekockázgattam” mozgásfázisaikat. — Említetted, előző munkád néhány részletét ma már szívesen átdolgoznád, mert (szerinted) magánviseli az első filmek tipi­kus hibáit. A Westemben így utólag is mindent a helyén látsz? — Nincs miért elégedetlennek lennem, bár a felvételek során, a rendelkezésünkre álló kezdetleges körülmények között, bőven akad­tak technikai . nehézségeink. A stuttgarti fesztiválon, ahol ugyancsak a közelmúltban járt a filmem, bezzeg egészen más közeg­be csöppentem: fantasztikus kom- pdteranimációs produkciók tarol­ták le a fő díjakat. Nagyon ötlete­sek, nagyon szépek, nagyon profik — és nagyon lélektelenek voltak. — Gyakorló reklámgrafikus­ként — a müvészfilmkészítés re­ális esélye nélkül — nincsenek olyan terveid, hogy „alkalma­zottként” használd a kézműves vagy a komputeres animációt? '—Volt idő, amikor megkísértett a gondolat, sőt kaptam is ilyen fel­kérést, de végül is nem vágtam bele ebbe a kalandba. Úgy gondolom, az animációt mindig is megtartom egy szuverén világnak. Károlyi Júlia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom