Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-08 / 211. szám

1990. szeptember 8. • PETŐFI NÉPE • 3 PANASZOK — ÉS KIVÉTELEK Nem találnak nyugalmat a nyugdíjasok? Halmozódnak jegyzeteim az ügyeletes riporter szerepében. Hob­biszomszédjára panaszkodik a nyugdíjas mezőőr az ráfogta, hogy ellopta a tyúkjait. Az ebből támadt vita közben a szomszéd veje azzal fenyegette, hogy vasvillára szúrja panaszosunkat. Hát kérem szépen, ilyen rendőrök vannak mostanában — vonja le a következtetését —, merthogy a vőnek ez a foglalkozá­sa. Nem esett bántódása az ífiúr- nak, hiába panaszolta be a főnök­nél! Jóformán végig se hallgatta, nem akarta tudni, milyen ember a beosztottja! Dehát nem csoda: en­nek a vasvillázónak nagy kommu­nista volt az apósa! Jól fekszik az most is a hatalmon levőknél, ne mondja azt senki, hogy nem a kö­pönyeget fordítottak ülnek a bár­sonyszékekben! A feleségem cukor­beteg — mondja eicsukló hangon —, el se merem mesélni neki a vas­villás esetet. De engem is úgy kiké­szített, hogy azt hittem, megbolon­dulok; mentem neki a szekrénynek, bútoroknak, azt hittem, nem élem túl! A hobbiszomszédok ugyan nem molesztálnak azóta, de én már rá­gondolni se birok a kertre, feléje se megyek! Pedig azt hittem, majd mi­lyenjót fogok bütykölni nyugdíjas- koromban. De el kellett hagynom a kertet, nem lehet nyugalmam ...! Nem is ezért jöttem igazából, ha­nem a WC miatt. Aki a belső ház­részt megvette tőlem, a házamtól egy méterre csináltatott derítőt a járdán. Hallott már ilyet?! Voltam a tanácsnál, de nem is nagyon áll­tak szóba velem. Kihívtam a Kö­jált, kíváncsi vagyok, mit dönte­nek ... Nos, a Köjál sem talált kivetni­valót a dologban, s a helyszínen járva magam sem értettem, mi a probléma. A készülő derítő cement­gyűrűvel bélelt, közvetlenül a váro­si csatornába csatlakozik, közelé­ben nincs a panaszosnak se ablaka, se ajtaja, azt meg sehogy sem tu- dom elképzelni, amit a volt mezőőr állít, hogy nagy eső után a víz, meg­kerülve a házat (az aknából is ki­csapva) bezúdul a bácsi udvarába. Megpróbálom más belátásra bírni, de szavaim leperegnek róla. Lelki­leg összetört, nehezen viseli, hogy senki sem ad neki igazat... — Csonkítják a fákat Kecskemé­ten, a Bocskay utcában — pana­szolja egy női hang. A nevét nem mondja meg, mert ezek mindenre képesek! Kicsodák? Hát a szomszé­dok azt állítják, a viharkár miatt kell visszavágni az ágakat, de ez nyilvánvaló hazugság! A másikat is addig nyesték, amíg kiszáradt. Ezt akarják most is. Miért? Mert azt tartják, hogy kicsi az utca, nem fér­nek el a fák. Törődnek is vele, hogy milyen lesz a levegő meg a környe­zet! Az ilyenek mindent megenged­nek maguknak, nincs, aki lefogja a kezüket... ?! Éjjel-nappal nyitva tartó bolt nyílt Kecskeméten. Lehet, hogy a városnak öröm, de a szomszédok­nak nem az. A hölgy, aki ez ügyben telefonál, megmondja a nevét, de arra kér, tartsam titokban. Nem akar veszekedni a tulajjal — és sen­kivel. Utcájuk túl keskeny a forgal­mához képest, ennek következmé­nyeit is épp elég elviselni. Késő este, éjszakánként pedig az Oázis presz- szó vendégei zajonganak: ricsajoz- nak, kurjongatnak, zúgatják a ko­csit, csapkodják az ajtaját. De ed­dig legalább záróra (hajnali kettő) után csend lett. A szórakozóhe­lyekről hazafelé tartók azonban most a boltban vásárolt itallal foly­tatják vigadásukat, az utcán. Eldo­bálják a sörösüvegeket (az udvarba is jut belőle), s ha nagy nehezen elmennek végre,'jönnek a nagy te­herautók, hozzák a boltba a tejet, kenyeret. Most már soha nincs nyu­galom ebben az utcában ... A panaszok után szinte üdítő­en hatott a két köszönet. A Czoliner téren lakó, 67 éves Gaál Imre házára még az emléke­zetes vihar idején rádőlt egy fa. Nem sikerült vállalkozót találnia, aki levette volna. Már éppen be­letörődött, amikor egy szép na­pon megjelentek a tűzoltók. An­tal József őrnagy, tűzoltó pa­rancsnok vezetésével a nyolc tagú (B szolgálati) csoport megszaba­dította terhétől a tetőt. .. A másik köszönet az új megyei kórház személyzeti osztályán dol­gozóknak szól. Személy szerint dr. Oláh Miklósnak ésdr. Kiss Gabri­ellának, valamint munkatársaik­nak, akik megértéssel és nagy gon­dossággal vették körül a műtétre szorult kecskeméti Kiss Lászlónét és valamennyi betegtársát. Mint a hálás asszony húga (aki a köszönő levelet elhozta szerkesztőségünkbe) elmondta, azért is tartják szüksé­gesnek a nyilvánosság előtt tolmá­csolni köszönetüket, mert tudják, hogy sokan mások teli vannak pa­nasszal az egészségügyi ellátásra. Jó tudni, hogy vannak kivételek. A. M. A FŐNÖK SEGÍT Cédula-levél Milyen jó, hogy a helyhatósági választások jelölési rendszerében is szerepet kaphat az a bizonyos „fél­cédula”. A jelölés — a kopogtatók összegyűjtése — sokfelé megindí­totta az érdekeltek (kortesek, kam­pánymenedzserek, jelölt-jelöltek) fantáziáját. Az ötletek és a trükkök variánsa­inak a száma felmérhetetlen. Jól be­vált — és igen elterjedt — a cédu­lácskák tértivevénykénti aláíratása és visszavétele mar kézbesítéskor. Volt olyan eset is, hogy az egyik polgármesterjelölt-jelölt gyermekei ajánlották föl szolgálataikat a helyi tanácsnak—pluszjövedelem és né­hány meggyőző szó továbbításá­nak reményében. De leghatásosabbnak azt a ma­gánlevelet vélem, amit sok száz pél­dányban sokszorosítottak és eljut­tattak az illetékesekhez. A minta- példányt egy Duna melléki falucs-, kából küldte el hozzánk Kemenes Péter termelőszövetkezeti gazda, fölháborodott kommentár kísére­tében. A stencilezett magánlevelet egyik „tagtársa”, a szövetkezet első embere írta alá. „Magánlevélben fordulok Ön­höz— kezdi a nagy hatalmú vezető s mindjárt a lényegre is tér — a kö­zelgő önkormányzati választások­ról írom meg a magánvéleménye­met. Pártállásuktól függetlenül olyan embereket javaslok megvá­lasztani, akiket képesnek tartóié ar­ra, hogy helyes döntéseket hozza­nak a község életét meghatározó kérdésekben és ezen belül (sic!) megfelelően képviseljék termelő­szövetkezeti tagjaink érdekeit is.” A névsorban aztán megjelennek a közös gazdaság vezetői es egy-két beosztott munkatárs is. Az írás izgalmasabb része már feladatot is kiró az érdekeiért har­coló tagtársra. „Javaslom — így a főnök levele —, hogy a helyi tanács vb-titkára által Önhöz küldött az „AJÁNLÁS HELYI ÖNKOR­MÁNYZATI KÉPVISELŐK VÁ­LASZTÁSÁHOZ” címet viselő úgynevezett kopogtatócédulán képviselőjelöltnek: (és itt a szövet­kezet elnökhelyettesének neve sze­repel) —jelölje. Az így kitöltött cé­dulát, kedves tagtársam a községi tanácshoz, szeptember 12-ig juttas­sa el.” Orwell és Kafka írásaiból ismprt vizsgálók és főnökök jutnak eszem­be erről a finom stílusról. Az elmúlt évtizedek történelmét jól ismerő „kedves tagtársakdak” ugyanis fel­tehetően eszébe jut majd: vajon ho­gyan regisztrálhatják az irodán, hogy Ő megértette-e a magánlevél lényegét; a kiosztott feladatot? Ho­vá mehet majd dolgozni, ha ellen­kezik és engedetlensége kitudódik? Kemenes Péter inkább méltat­lankodott: a főnök, a tagtárs ilyen ügyben miért zaklatja őt? Vagy mégis jobban tette volna, ha értene a szóból: félne és jelöl­ne ...? Farkas P. József SZÓMBA TI LEVÉL r' Átmenet Alighanem az egyik leggyakrabban használt szó mostanában az átmenet. Mert ugyebár átmeneti korban élünk és ez nehéz mindazoknak, akik akar­ják, gyorsítanák a változásokat s azoknak is, akik pedig lassítani szeretnék a folyamatot. Azokról most nem is beszélve, akik egyáltalán nem akarnak „átmenni” — mert valljuk be, ilyenek is vannak, noha szerencsére nem meghatározó számban. Abban tehát többé-kevésbé egyetértés van, hogy szükséges az átmenet, a „létező szocializmus” tu­lajdonképpen soha nem létezett, mert az minden volt, csak nem szocialisztikus alapon szerveződött társadalom. Hamarabb, korábban kellett volna hallgatni azokra, akik a valóban jó értelmű és tartalmú változást sürgették. De éppen azok nem voltak hajlandók meghallani a történelmi szükség sugdosását, majd kiáltozásait, akiknek akkor még a kezükben volt a kormány. Ez talán érthető, de aligha méltányolható. A fehér hollónál is ritkább ugyanis az olyan — különféle ideológiákra alapozott — kormány, rendszer, amelyik nem azt hirdeti magáról, hogy az egyedüli igaz utat mutatja meg népének. Az „átme­net” szükségességébe az előző rendszer már csak akkor törődött bele, amikor szinte az egész ország másként gondolkodó lett. Mindazonáltal az átmenet keserves dolog. Min­dig is az volt, amióta történelem a történelem. S ha jól tudom, a történelem az átmenetek örökös fo­lyamata, s ennek a folyamatnak voltak, vannak, lesznek pártolói, ellendrukkerei és kibicei — akik­nek ugyebár semmi sem drága. Ez a hármas „felál­lás” ugyancsak ismert és megszokott a történelem­ből, legfeljebb olyan árnyalattal, hogy az ellen­drukkerek táborát koronként és alkalmanként föld alá nyomta az uralomra került tábor s úgy tett, mintha nem is volna ellenzék. Ezt látva a kibicek megszólalni sem mertek, sőt úgy tettek, mintha ők is az uralkodó eszme hívei lennének. Ezt a szituációt nevezzük diktatúrának. De nem akarok én itt elméleti fejtegetést írni, csupán oda szeretnék kilyukadni, hogy most — ebben az átmeneti korban — mintha összekevered­tek volna a szerepek. Nehéz nyomon követni, hogy ki az átmenet pártolója, ki az ellendrukker és ki a kibic. Persze lehet, hogy ezt azért érzi így az egysze­rű ember, a „nemzetfenntartó elem”, mert talaj­menti gondolkodásában a politika még mindig valamiféle úri huncutság, mert „odafent” a pártok csak marakodnak a. hatalom környékén, itt „lent” pedig egyáltalában nem hallani az új időknek új dalait, de még azt sem, hogy ezekre az új dalokra kezd ráhangolódni a zenekar. Sőt olyan sejtése támad az egyre gyarlóbb meg­élhetést nyújtó munkájára görnyedő honpolgár­nak, hogy a zenekar előtt nincs is kotta s csak úgy „filhallásból” rögtönöz. Mitől van ez és igaz-e a sejtés? Ha abból indulunk ki, hogy a kormány és a pártok vannak a népért, akkor az előbbieknek kell igazodniuk az emberekhez. Közhely, hogy a népet nem lehet leváltani. Ha tehát a népnek rossz sejtése van, akkor bizonyára nem benne van a hiba. Ter­mészetesen túdom, sokan tudják, hogy iszonyato­san nehéz úgy kormányozni, hogy figyelni kell a közvetlenül előttünk pillanatonként fölmerülő úszó aknákra és egyben a távoli célt sem eltéveszte­ni, főleg akkor, ha a matrózok is elégedetlenked­nek a hajó gyomrában ... Összekeveredtek a szerepek. Nem látjuk világo­san, hogy ki az átmenet józan, megfontolt híve és harcosa, ki az, aki fékezi, gátolja a folyamatot és ki a kibic, a pálya széléről bekiabáló, akinek semmi sem szent, csupán a maga hangjára, „okosságára”, netán szépen csillogó pávatollára akaija felhívni a figyelmet. Mindegy, hogy milyen áron, s milyen következménnyel. Úgy érzem, sokan úgy érezzük, mert látjuk, hall­juk, tapasztaljuk, hogy sok a kibic, nagyon sok. És mert sokan vannak, hangjuk felerősödik s már- már ezeket a kontár hegedűsöket kénytelen az ember a zenekarral azonosítani. Nem kellemes hangokat muzsikálnak a kibicek: fenyegetés, leszá­molás, vizsgálatok, titkos listák, leváltások, sanda gyanúsítgatás, kommunistázás és olyan kifejezések is, amelyeket már nincs gusztusom leírni. S akkor az egyik honatya tágra nyitott szemmel értetlenkedik a televízióban, mert nem érti, hogy mitől félnek az emberek? Hát példul tőle is, meg a másiktól, meg a harmadiktól. És nem a kommu­nisták, illetve a volt kommunisták, mert már szinte egy ember sincs, aki be merné vallani, hogy ő bizony kommunista. Elhangzott ugyanis nyilváno­san, hogy „börtönbe a kommunistákkal”, sőt „kö­telet nekik”. Ki a kommunista? Aki tagja volt az MSZMP-nek? Nyolcszázezer ember félhetne ezen az alapon. Akik kiszolgálták az előző rendszert? Ezen az alapon 8-9 millió emberben pendül meg a félelem húrja. Aki át akaija magát menteni? Akkor a fél ország retteg. De uraim! Miért baj az, ha a kisember szeretné továbbra is azt csinálni, amit 15-20 éve csinál legjobb tudása szerint? Ez átmen­tés? Ha mindezeket a kibicek által gerjesztett félel­meket összeadjuk, az átmenet megtorpanással, ne adja Isten visszafordulással lesz egyenlő. Könnyen eljutunk oda, hogy éppen úgy, mint a korábbi választásokon, az emberek félelemből mennek el szavazni. A kibicek ugyanis „terjesztik”, hogy majd mi megnézzük a listákat, ki szavazott és ki nem! A félelmetes az, hogy talán ezt meg is tehetik. Hát ezért, ilyenekért iszonyatosan nehéz az át­menet, mert mindenki csak „szerepelni” akar és nincs egy, a józanságot összefogó bölcsek tanácsa. Kicsit félve idézem József Attilát (mert ugyebár proletárköltő volt szegény), aki azért mégiscsak megsejtett valamit abból, hogy miért nehéz itt Ma­gyarországon egyről a kettőre jutni. Ezt írta: „Ös- patkány terjeszt kórt miköztünk, a meg nem gon­dolt gondolat .” ij Gondolat ugyanis van, az átmenet gondolata, de azt meg kellene gondolni. Kapkodva, evezőnkkel össze-vissza csapkodva soha nem érünk át a túlsó partra. Pedig ott már várnak bennünket és szur­kolnak értünk. A VOLT ÁLLAMPÁRT TAGJAIRA KEVÉSBÉ SZÁMÍTHATNAK — POLGÁRMESTERT IS JELÖLNEK, KÖZÖSEN Az MSZMP választási tervei Méltatlan körülmények közt és a pénzte­lenségtől már-már lehetetlenné téve kezdte meg a választásra az előkészületeket a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyében. — Csütörtökön erről számoltak be bevezetőként a párt megyei és városi ko­ordinációs bizottságának vezetői a kecske­méti Budai utca IS. szám alatt tartott sajtó- tájékoztatón. A szervezetet felszólították, hogy szeptember 10-éig hagyja el az itt lévő helyiségeket, és költözzön át az Úttörő utcá­ba; ezt az időpontot azonban a tanács — a választásra való tekintettel — október 15-éig meghosszabbította. Kérdés, hogy azután is hogyan búja kifizetni a párt négyzetméteren­ként azt a 2400 forintot (plusz az áfa), amennyibe évente bármilyen helyiség bérlete kerül? — vetette fel a tájékoztatón Kovács Endre, a városi koordinációs bizottság elnö­ke. Parádi Ferenc, a választási bizottság veze­tője ismertette, jelenleg hol tartanak a felké­szülésben, a baloldali erők között, a helyha­tósági választásra. Kecskeméten tíz jelöltet szeretnének állítani, közülük ötnek az indu­lása biztos. Választókerületeikben megkap­ták a szükséges ajánlásokat. Kiskunfélegy­házán a baloldal 14 jelöltjéből 8, Jánoshal­mán 9-ből 6 a Munkáspárté, amelynek még a kisebb városokban is van 3-4 jelöltje a helyhatósági választásra. A kisközségek helyzete rosszabb az MSZMP esélyeit illető­en, mivel ezekben nincsenek alapszervezete­ik, csak pártsejtjeik. Ezért is vállalta a kecs­keméti koordinációs bizottság, hogy Hetény- egyházán, Helvécián, Városjoldön, Jakab- szálláson, Orgoványon. Agasegyházán, s két nagyközségben — Lajosmizsén és Kerekegy­házán — segít a választási előkészületekben. A sajtótájékoztatón a hozzászólók el­mondták, müyen közvetlen tapasztalatot szereztek eddig, az elmúlt időszakban, az ajánlások gyűjtése során. Kiss Lajos felhívta a ügyeimet, hogy le kell küzdeni a fásultsá­got, máskülönben a baloldal soha nem válik cselekvőképessé. Kedvező előjelnek tekintet­te a választási kampány kezdetén, hogy lakó­helyén több ajánlást gyűjtött össze pártonki- vüliektől az MSZMP nem hitelvesztett jelölt­jeire, mint a volt állampárt egykori tagjaitól. Borsos György, a megyei koordinációs bi­zottság elnöke szólt a párt programjának fontosabb kérdéseiről. Ezek között is ki­emelt helyeoszerepel, hogy az ország kenye­rét és élelmiszer-ellátását a kormány, illetve a parlament semmilyen körülmények között ne veszélyeztesse; a fiataloknak legyen laká­suk és biztos munkahelyük; az egyéni mellett a közösségi tulajdon váljon meghatározóvá; s a munkás és a mezőgazdasági dolgozó le­gyen a legfőbb tulajdonos az országban. Az elnök végül bejelentette: az MSZP-vel és az Agrárszövetséggel közösen polgármes­tert is jelölnek Kecskeméten. K — I Korszerűbb rendelő Bócsán A kétezer lélekszámú Bócsán felújítják és korszerűsítik a meglévő orvosi rendelőt, ahol az új épületrészben az anya- cs gyermekvédelem kap helyet. A másfél milliós értékű beruházás kivitelezője a Solt- vadkerti Nagyközségi Tanács költségvetési üzeme. A szakemberek azt ígérik, hogy szeptember végére befejezik a munkálatokat. A költ­ségek nagyobb részét egyébként a településfejlesztési hozzájárulás maradványából fedezik, amihez még hatszázezer forintot tesz a helyi tanács. i (Fotó: Straszer András) „Ismerjük-e Bács-Kiskunt?” rejtvénypályázatunk értékelése Utólag bevalljuk, kétkedéssel indítot­tuk útjára képes rejtvénypályázatunkat 1990. április 17-én. Abban kételked­tünk, hogy lehet-e olyan részletesen is­merni Bács-Kiskunt, mint ahogyan azt a feladványként közölt képek igényelték. Mert azt még elképzelhetetönek tartot­tuk, hogy egy-egy nevezetesebb épület, szobor nemcsak azok által ismert, akik az adott városban laknak, hanem má­sok is biztonsággal mondhatják rá: igen, ez itt és itt található. Kétkedésünket szerencsére a beérke­zett megfejtések — ha nem is százszá­zalékosan — eloszlatták. Bizonyára használtak olvasóink kézikönyveket, esetleg más források is Segítségükre voltaié. Az is igaz, hogy talán túlságo­san hosszú ideig, három és fél hónapig „tartott” a képrejtvény a Petőfi Népé­ben, de ezzel éppen azt akartuk elérni, hogy akik elhatározták, indulnak a pá­lyázaton, hosszabb ideig kötődjenek a laphoz e szórakoztató kikapcsolódás által is. Sajnos százszázalékosan hibátlan megfejtést egyetlen olvasónktól sem kaptunk, így a fődijat, a kilátásba he­lyezett színes televíziót — őszinte saj­nálatunkra — nincs kinek átadnunk. A pályázat során ugyanis 60 pontot lehetett elérni maximálisan. Ezért járt volna a színes televízió, illetve ha ezt többen teljesitik, akkor sorsoltunk vol­na. A pályázók között ketten voltak, akik 55 pontot értek el: Nemes Tamás, Dunapataj, Nap utca 13., és Suba Sán­dor Kiskőrös, Lehel utca 23. Ők ezért a teljesítményért egy évig ingyen kap­ják a Petőfi Népét. ötven pontot ért el Bányafalvi Mik­lós, Kecskemét, Hunyadi tér 11., III. 2., negyvenkilencet Busa Lászlóné Nagy­kőrös, Dobi utca 11. (egyedüli pályá­zónk, aki nem Bács-Kiskun megyében lakik) és dr. Iványosi Szabó Lászlóné, Kecskemét, Teleld u. 1. Negyvennyolc pontosak: Iványosi Szabó Judit, Kecs­kemét, Ady e. u. 20., II. em., valamint Sarkadi Éva, Kecskemét, Bálvány u. 3. Teljesítményükhöz őszinte szívből gra­tulálunk. Természetesen elismerésünket fejez­zük ki mindazoknak, akik ennél keve­sebb pontot értek el, hiszen — amint említettük — nem volt könnyű a kép- rejtvénysorozat és nem volt könnyű 15 —18—25 pontokat elérni. Úgy érez­zük, hogy tájékozottságban, a megye jobb megismerésében mindannyian nyertesek vagyunk. A szerk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom