Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-06 / 209. szám

1990. szeptember 5. • PETŐFI NÉPE • 5 ad majd az állam. A nép kényszerítse a hatalmat, hogy munkája eredményéből azt valósítsa meg, amit a nép akar. Olyan városi vezetés kell, amelyik érzékeny erre. De a város programot csak a bevéte­leiből tud készíteni, nem az álmokból. S megjegy­zem: az erkölcsi züllést, a munkafegyelem, a szava­hihetőség, a tisztaság, az élet, a természet igénylésé­nek megrendülését sokkal súlyosabbnak tartom, mint az anyagi gondokat. Amikor az Árok utcában laktunk, mindenkit ismertünk. Ma a lépcsőházbeli- ek jó, ha köszöntik egymást, de azt már végképp nem tudják, hogy a másik hogyan gondolkodik. — Hogyan értékeli, ha netán nem ön nyer? — Nem lenne bennem törés, ha nem engem választanának. Megkönnyebbülnék. Mostanában sokat nem alszom. A feladatra nem én jelentkez­tem, de olyan a kihívás — hátha szükség van rám, van valami tálentumom, és azt elrejtettem —, amit nem utasíthattam vissza. Nem elég kritizálni, meg kell próbálni csinálni is. Dudás Ede — A hír igaz:— kezdte beszélgetésünket Dudás Ede, az OTP Bács-Kiskun megyei igazgatója is ezzel a válasszal, de hozzátette, hogy még egy kis kiegészítésre szorul az információ. — Éspedig? •- Megkeresett az SZDSZ Kecskemét Városi Szervezete, s megkértek, hogy mint pártonkívüli, vállaljam el a polgármesteijelöltséget, legyek az SZDSZ listavezetője. A felkérést megtisztelőnek tartom, s jóllehet a tárgyalások még nem zárultak le, én azok eredményétől függetlenül mindenképpen indulok a 4. számú egyéni választókerületben. Vál­lalom a megmérettetést, így érzem tisztességesnek. — Mennyire ismeri a várost? — Tősgyökeres kecskeméti vagyok, a Rávágy tér környékén nőttem föl, s laktam a város több részén is. Kecskeméten végeztem az iskoláimat, s 1951 óta első munkahelyemen, az OTP-ben dolgo­zom. Ügyintézőből, az összes közbeeső lépcsőfo­kot végigjárva, lettem igazgató. E beosztásban ez évben — miután 60 éves vagyok — mindenképpen nyugdíjba vonulok. Korábban elmehettem volna máshová is dolgozni, hívtak vezetőnek, de nem akartam itt hagyni Kecskemétet. — A helyi közéletnek mennyire volt részese?- Mivel az OTP tanácsi bank is volt, így szak­emberként szinte hivatalból foglalkoztam a város pénzügyeivel. Ismertem, ismerem, s a lehetőségeim­hez képest segítettem is a fejlődését. Mert fejlődés volt az elmúlt évtizedekben, de ellentmondásos. — Milyen testületekben volt tag? — Se megyei, se városi tanácsnak nem voltam soha tagja. 1968-ban, a gazdasági reformok kezde­. tén beléptem a pártba, de ott sem viseltem semmi­lyen tisztséget. Mint közgazdász, elsősorban a szakmára koncentráltam. S mint szakértő vettem részt felkérésre a megyei tanács gazdasági bizottsá­gában. Ezen keresztül a közéleti tájékozottságom is széleskörűbb lett. Az persze más kérdés, hogy a szakmai véleményeket mennyire vették tekintetbe. De ez akár a tanácstestületek véleményére is igaz. — Pontosan mi? — A tanácsi rendszer a hatalmi elyek hierarchi­ájára épült fel. Az önállóság csak látszólagos volt. Az önkormányzatnál ez nem lehetséges. Ennek persze az a következménye — de azt vállalni kell —, hogy nem lehet kitől kérni, kunyerálni, a fele­lősséget a polgárok előtt másra áthárítani. A város lakója az önkormányzatot ne fölötte álló, feje fö­lött döntő hatalomnak tekintse, hanem olyannak, amelyik érte, vele együtt dolgozik. — Említette az ellentmondásos fejlődést. Mit kí­ván tenni? — Súlyos hiba lenne, ha az új testület élén a polgármester azt ígérné, olyan illúziókat táplálna, hogy majd mi megmutatjuk, mostantól egyszerre minden jó lesz. Nem kell bankszakembernek lenni, ahhoz, hogy tudjuk: üres spájznak bolond a gazd­asszonya. A város éléskamrája pedig üres. Legfon­tosabb feladat tehát a pénzügyi egyensúly megte­remtése. El kell felejteni a hitelfelvételt, azzal a jelszóval: kezdjünk bele, majdcsak lesz vala­hogy. .. És miből gondolja a stabilizálást, helyi adókból? — Bukásra van ítélve az az új önkormányzat, amelyik új adók kivetésével kezdi működését. Az eddigi adókat kell átcsoportosítani úgy, hogy több pénz maradjon helyben, még akkor is, ha elismer­jük, bizonyos közkiadásokhoz mindenkinek hozzá kell járulnia. De a fejlődés kulcsa a jómódú állam­polgárok számának növekedése, a széles középré­tegek kialakulása, az önállóságba vállalkozás, a piac révén. A centralizáció túlzott. — Itt van mindjárt példának az OTP... — Igen, éppen ezért nem elég hatékony a mű­ködése. Nem lehet egyetlen központból vezényelni a pénzintézetet sem, nemhogy azt eldönteni, mikor vessenek, arassanak! Egyetem sem csak Pesten kell! — Szó van erről Kecskeméten is, de égetőbb gondnak látszik a lakás, a munkanélküliség, a sze­génység. — Az OTP ingatlanforgalmazási tevékenysége az egyötödére esett vissza. A piacon túlkínálat van lakásból, ugyanakkor sokan nem tudják megvenni, mert nincs rá pénzük. Ha tehát a lakás piaci termék lesz, akkor a béreknek is piacinak kell lenniük. Az 1948-ban kialakított bér nem az. A változást jobb szervezéssel, mindenekelőtt az egyéni érdektől haj­tott, hatékony, fegyelmezett termeléssel lehet elérni. Ugyanakkor gondoskodni kell az elesettekről, a szegényekről, a rászorulókról. S mindezt az önkor­mányzat teherbíróképességének figyelembevételé­vel, rangsorolással. Mert számos megoldandó fel­adat van, az említetteken túl például a tisztaság, a közlekedés, a közbiztonság. — Mi lesz, ha nem ön nyer? — Egzisztenciális gondjaim nem lesznek. Ha az egyéni választókerületben nem engem választanak helyi képviselőnek, nem minősítem vereségnek. Ha a testület más polgármester mellett dönt, gratulá­lok neki, és együttműködöm vele a város érdeké­ben. Mert mi itt valamennyien Kecskemétért dol­gozunk. Nagyon fontos az összefogás, nem sza­bad, hogy helyi ügyekben a pártok érdeke domi­náljon. Ezért hiszem, hogy nem is kell leképezni a parlament összetételét. Váczi Tamás Csak tapintatosan! A végállomáson ácsorgó villamoson Bertran észrevett egy üres ülőhelyet. Lehuppant, és eltűnő­dött azon, hogy Anna miért dobta őt ki. Nem tudta megemészteni az utóbbi félóra viharos törté­néseit. Anna mindenáron arra akarta őt kényszerí­teni, hogy cibálja le a harisnyanadrágját. Ez az egy dolog volt a szexuális életében, ami gondot oko­zott számára. A harisnyanadrágról zaklatott gyer­mekkara és azon belül pszichopata nagyanyja ju­tott eszébe, aki elszánt arccal belezte ki a vasárnapi levesbe való csirkét. És az a bél, akár Anna haris­nyája! Bertran összeszorította a fogát, és döntő elhatá­rozásra jutott; ebben a büdös életben csak olyan nővel fog megismerkedni, aki vagy nem hord ha­risnyanadrágot, vagy önállóan veszi le magáról. A villamos lomhán elindult. Bertran réveteg szemmel bámult a szemben ülő utasra. Ekkor azonban egy rózsaszín öltönyös férfi szökkent mellé. — Uram! Nézze! Ott, a nadrágja hajtókáján egy cérnaszál lóg ki. Bertran gyanakvóan mérte végig az izgatott fér­fit. — Ott, ni! — és remegő kézzel mutatott Bertran jobb lábszára felé, — Levehetem a hajtókájáról? — Nem kell, hagyja csak, majd én! Köszönöm, igazán kedves! — dünnyögte Bertran, majd a jel­zett cérnaszálat levette a hajtókáról. Bizonytalanul gombóccá söngyörgette hüvelyk- és mutatóujjá­val, végül az ülés alá dobta a szürkült galacsint. A toporgó rózsaszín öltönyösnek még egyszer megköszönte a figyelmességét. — Á, szóra sem érdemes! Ez csak természetes, uram! Hiszen bálmelyikünkkel előfordulhat ilyen kellemetlenség. Bertran kibámult az ablakon, és arra gondolt, hogy a harisnyanadrágok és a nők szinte kibékít­hetetlenül és egymást kizárva teszik tönkre a lelkét. Külön a harisnyanadrágok, és külön a nők, mert nem átallják a nők hordani a harisnyanadrágokat. És ekkor a rózsaszín öltönyös egy bakugrással újból Bertran mellett termett. — Uram, ugye nem haragszik rám? — Te jó ég! — rezzent össze Bertran. — Könyörgöm, ne hagyjon kétségek között! Mert, hát, tisztelettel, előfordul az ilyesmi, és ha szólni merünk, bizony sértődés is lehet belőle. De maga, remélem, nem olyan, mint a többiek! Bertran kényszeredetten vigyorgott a rózsaszín öltönyösre, aki látszólag megnyugodva tett né­hány tétova lépést jobbra, és holdvilágszínű, bam­ba arccal meredt a villamosablakra. A villamosmegállótól vonszolta magát a kül­város felé. A házak egyre jobban összementek, mig az emberek egyre inkább szétszéledtek. Bertran lehunyta a szemét, és mélységesen saj­nálta magát amiatt a hülye, harisnyanadrágos tyúk miatt. Semmi kétség, annak a nőnek erős lábszaga volt. Kimondhatatlanul büdös. És egy ilyen büdös harisnyanadrágot minek ráncigál- jon le? Ha közben például felszalad a szem, szalad vele a lábszag is! Gondolatait egy furcsa érzés szakította meg. Közvetlenül az arcába, mintha egy erős hősu­gárzót kapcsoltak volna be! Felnyitotta a szemét, és hirtelen vér szökött a fejébe. — Mit akar?! — Uram, ugye valóban nem haragszik rám, hogy szóltam a hajtókáján lévő cérna miatt? — kérdezte aggodalmasan a rózsaszín öltönyös Bertran vérben forgó szemeit kutatva a válasz miatt. ■ — N-E-Mfi Értem. Habár én nem voltam ebben annyira biztos. Elvégre nagyon kellemetlen tud lenni, ha egy cémaszál csak úgy, kilóg a nadrág felhajtóká­jából. — Nagyon hálás vagyok! — zihálta Bertran, és már nem volt ura önmagának. A rózsaszín öltönyös, akadozó hangon, Bertran kézszorításától egyre halkulva hörögte: —Ugye megmondtam, az is baj, ha az ember tapintatos! Szűcs Mariann A PETŐFI NÉPE AJÁNLATA LEMEZEK Két sztár Ez a nő ki van találva, így, szé­pen magyarul megmondva. Ah­hoz, hogy sztár legyen, sokaknak kell(ett) munkálkodniuk. Madon­na ma szőke, csábos, döglesztő. És persze profi. Nem lehet belekötni abba, amit csinál. No nem a botrá­nyaira gondolok, mert mégis bele­kötnek sokan a sztár viselt dolgai­ba. A produkcióra gondolok. Az minden igénynek megfelel, amit a profi munka kiván. A színpadon órákon át képes hibátlanul mozog­ni, énekelni. A show nagyasszo­nya. A lemezeken pedig minden dalban külön egyéniség, amit első­sorban hangjával ér el. Madonna „megcsinálta” a fazonját. Legújabb nagylemezén egy har­mincas évekbeli dizőzre emlékez­tet. A dalok hangulata, stílusa egy kissé modernül szólnak ugyan, de mégis a letűnt korok hangulatát idézik. Ehhez is kell profizmus. Nincs két egyforma, egy kaptafára készült nóta, mint megannyi disz­kóénekesnőnél. Madonna mostani albumán fölülmúlja eddigi énjeit, megint újfajta „végzet-asszonyt” formál. Mintha nem is a korábbi nő énekelne. Ez most új Madonna. Egyhamar sláger lett a Vogue, vagy a Hanky Panky, a Now I’m Following You 1—2. Sorolhatnám a még nem listás szerzeményeket, melyek gyanúsak a slágerre. Ilyen például az I’m Going Bananas, a Cry Baby, a Back in Business. Az I’m Breathless címet viselő idei Madonna-albumon három dal ta­lálható a Dick Tracy című filmből is. Lehet, hogy innen az a bizonyos letűntkori hangulat? Ha ennyi jót írtam a szőke dé­monról, vajon hogyan is fokozhat­nám a jelzőket Phil Collins eseté­ben? Talán előnytelenebb a megje­lenése: túl a negyvenen, kopaszodó fejjel. Még így is megdobogtatja a nők szívét. Barátaim feleségei telje­sen odavannak érte. Mondhat­nám, én meg a zenéjéért vagyok oda. Jól emlékszem még, amikor a Genesis kitűnő tagjaként ontotta a jobbnál jobb nótákat. Most, szóló­ban ugyanazt teszi. Legfeljebb az a különbség, hogy a babérokat maga teheti el. Phil Collins leg­utóbbi albuma, a... But Seriously című is tele van slágerekkel. Elő­ször az Another Day in Paradise futott be, majd a Do You Remem­ber?, a Thats Just the Way it is, az All of My Life. Ezek rendre megje­lennek a nyugati zenés csatornák műsoraiban. Lehet csodálni, élvez­ni a valóban jól hangszerelt, kü­lönleges muzsikát, az egészen fan­tasztikus hangot. Phil Collins is kitalálta a maga fazonját. Igaz, nem kellett annyit erőlködnie, mint Madonnának. Akinek azon­nal különleges a hangja ..., azon­nal kivívja a sikert. Még annyit: nekem a Find a Way to My Heart című dal tetszik a legjobban. En­nek hallatán döntöttem el, Phil Collins az első számú kedvenceim közé tartozik. (B.T.) KÖNYV Elfelejtett irodalom Az 1900—1944 közötti magyar gyermek- és ifjúsági próza áttekin­tésére vállalkozott Komáromi Gab­riella Elfelejtett irodalom című kö­tetében, melyet a Móra Kiadó a magyar gyermekirodalom százöt­ven éves jubileuma alkalmából adott ki. A könyv — szerzője sze­rint — kettős szerepkört kíván be­tölteni: egy majdan tán nagyobb időt is átfogó irodalomtörténet fe­jezeteit kínálja az olvasóknak, de szeretne útikalauz is lenni, amely eligazít egy fél század ifjúsági pró­zájában. Elfelejtett irodalom a kötet cí­me. Lehet, szabad irodalmat, ma­gyar gyermekirodaimat feledni? Mit felejtettünk el, mit feledtettek el velünk, mi az, amit meg sem ismertettek velünk? Mi az, amiről a politika évtizedekig hallgatott, nem vett róla tudomást, mulandó- nak ítélve. A gyermekkönyv ritkán íródik az örökkévalóságnak, a si­kerkönyvek többsége feltétlenül megkívánja a jó illusztrátort, a ki­adók szemfülességét; Komáromi Gabriella különös visszatekintés­sel kezdte kötetét. Az első fejezet Boldog új századot címmel jelent . meg, iradalmijelenségeket, az ol­vasókról szóló tudósításokat, tör­ténelmi korrajzot fest. A második fejezet a mesétől a regériyig kalau­zol, a gyermekkorról és ifjúságról szóló köteteket elemezve. A har­madik rész a túlélők titkait mutat­ja be, a többi között Móra Ferenc Kisködmönét, s a Légy jó mindha­lálig című remekművet. Óriási ismeretanyagot dolgozott fel a szerző, diáknak, tanárnak, szülőnek, könyvtárosnak egyaránt érdekes a mű, de számíthat az iro­dalomtörténeti, a sajtótörténeti kutatók érdeklődésére is. Az átte­kintő fejezeteket gondosan össze­állított névmutató zárja. (K. M.) FILM Lévi és Góliát Közismert vígjátékok (Jákob rabbi kalandjai, Felszarvazták őfelségét) és krimik (A nagy zsák­mány, Ólajralépés) fémjelzik a most látható francia produkció rendezőjének: Gerard Dury-nak a pályáját. A Lévi és Góliát sem lóg ki túlságosan a sorból, ha csak az­zal nem, hogy egyidejűleg mindkét műfaj jellegzetességeit hordozza. A történet egy fura alapszituáci­óból indít: a két testvér, Mózes és Albert egy évtizede nem váltott szót egymással. Mindketten más­más életutat választottak, melyek erősen eltávolították őket egymás­tól. Albert teljes egészében elvetet­te az ortodox családi tradíciókat, miközben Mózes olyannyira elmé­lyítette, hogy rabbi lett. A sors kü­lönös fordulata, hogy a testvérek — hosszú idő után 8| egy kábító­szer-maffia akciói közben találnak ismét egymásra. Mózes persze ko­rántsem szándékosan keveredik bele a kiszámíthatatlan kalandok­ba, merül alá a kábítószer, a pros­titúció, az erőszak Párizsába. El­képzelhető, hogyan mozog ebben a világban egy olyan hívő, aki (val­lása rituáléi, előírásai szerint) nem volt még soha moziban, nem ült soha televízió előtt és nem ejtett ki egy durva szót. A rendező szerint a vígjáték for­gatókönyve két színésze Richard Anconina (Mózes) és Mochel Beu- jeah (Lévi) számára íródott. Olyannyira, hogy a figurák megte­remtésében felhasználták a színé­szek eredeti tulajdonságait is. Ez a módszer a filmtörténetben egyálta­lán nem számít rendkívülinek. Truffaut-val folytatott beszélgeté­sei során Hitchcock például azt mondta, hogy minél erősebb a cse­lekmény, annál gyengébb a szerep­lő — és fordítva. Ez mindig egy nagyon tudatos választást feltéte­lez: A Lévi és Góliát mindenesetre a szereplőket tartja a fontosabb­nak — a történet ellenében is. K. J. folyőirat""^B Évekkel ezelőtt Bécsben jelent meg először a Kagylókürt című fo­lyóirat, hazai kiadása azonban csak nemrégiben láthatott napvilá­got. Magyarországon mind ez idá­ig ez az egyetlen kiadvány, amely stílusát, irányvonalát tekintve a New Age (Uj Korszak) szellemi mozgalmat képviseli. A New Age, amely nem ismeri sem a faji, sem a vallási megkülönböztetést, ősi lé­lektani beállítottságú civilizációk kultúrájának tanulmányozásával, ezek szellemi értékeinek átmenté­sével, környezetvédelemmel, a ter­mészetes életmóddal, a vegetáriá­nus táplálkozással, meditációval és egyéb lelki gyakorlatokkal törek­szik a lelki harmónia, a belső béke megteremtésére. A negyedévenként megjelenő Kagylókürt rendkívül érdekes ta­nulmányaival. fordításaival színes képet ad a keleti filozófiákról, a transzcendens irodalomról. „Cé­lunk egy szellemi fórum létrehozása — úja a lap főszerkesztője, Abhay Narayan. — S célunk egy pozitív; életszemlélet terjesztése a köztudot­tan pesszimista magyarság körében, hogy népünk képes legyen egy szel­lemi, erkölcsi, lelki megújhodásra, melyre oly nagyon szüksége van. A Kagylókürt legközelebbi szá­ma szeptemberben jelenik meg. A keleti filozófiák, a keleti kultúra híveinek és a laikus érdeklődők számára egyaránt érdekes és eszté­tikus olvasmány. (f. m.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom