Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-05 / 208. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1990. szeptember 5. Elfogadták a polgármestertörvényt| de máris módosításra szorul A MINISZTERELNÖKI SAJTÓIRODA KÖZLEMÉNYE Magyar—szovjet tárgyalások a hó közepén (Folytatás az 1. oldalról) csoíatos összeférhetetlenségi kérdések mentén raj­zolódtak ki a legmarkánsabban. A vitát az önkor­mányzati bizottság előadója, Böröcz István vezette be. A testület legalaposabban kifejtett álláspontja szerint: a polgármester ne lehessen tagja, részvénye­se annak a gazdasági társaságnak, amelyben az önkormányzat, illetve az általa alapított költségve­tési vagy gazdálkodó szervezet tagként, részvényes­ként vesz részt. Az SZDSZ frakcióvezetője, Töl- gyessy Péter fenntartotta korábbi véleményét: a polgármesterek jogállásának pontos szabályozása elengedhetetlen, enélkül ugyanis a leghitelesebb, legsikeresebb emberek nem láthatnak garanciát ar­ra, hogy gond nélkül elvállalhassák e hivatást, majd visszatérhessenek korábbi foglalkozásukhoz man­dátumuk lejárta után. Szerinte az összeférhetetlen­séget a képviselők státusának megfelelően kell sza­bályozni. A polgármesterek pártosságának elveté­sét teljességgel elfogadhatatlannak nevezte, mert mind mondta: nem várható el, hogy a győztes meg­tagadja azt a pártot, politikai csoportosulást, amely őt támogatta. A kormánypárti képviselők a tervezet védelmé­ben szóltak arról, hogy a képviselő-testületre kell bízni annak eldöntését: a polgármester megtarthat- ja-e korábbi munkaviszonyát, vagy milyen mellék­állást vállalhat. A vitát az ebédszünet szakította félbe, szünet után interpellációkkal folytatódott az ülés. Vargáné Piros Ildikó (független) azért interpellált a földművelésügyi miniszterhez, mert a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági üzemek támogatásának megvonása véleménye szerint katasztrófahelyzetet idéz elő, ellehetetleníti az egyébként eredményesen gazdálkodó szervezeteket es kistermelőket egy­aránt. A képviselőnőt az érdekelte: mi lesz a legtöbb terhet viselő, mégis kiszolgáltatott, mostoha körül­mények között élő emberekkel? Hogyan prognosztizálják a jövő évi élelmiszer- árak alakulását? Hogyan képzelik el ezekben a tér­ségekben és ebben a közigazgatási környezetben a kisgazdaságok, farmergazdaságok kialakulását és fejlődését? Sárossy László államtitkár mondandójának lé­nyege abban foglalható össze, hogy ebben a szek­torban is a megteremtődő piacgazdaság feltételeit szükséges kialakítani, legyen szó az élelmiszerárak­ról vagy a kisgazdaságok, farmergazdaságok kiala­kulásáról. • A választ a képviselőnő nem fogadta el, mond­ván: az annyit ér, mint „halottnak a csók”. Ám ahogy az már lenni szokott, a kormánypárti több­ség elfogadta Sárossy László válaszát, Füzessy Tibor az iskolai hitoktatás tárgyában inter­pellált a művelődési és közoktatási miniszterhez. A képviselő annak magyarázatára kérte a tárca veze­tőjét/hogy az egyházakkal kötött júniusi megállapo­dást követően miért született azzal szinte teljesen el­lentétes útmutató az oktatási intézmények számára. Andrásfalvy Bertalan lúűvelődési és közoktatási miniszter elöljáróban leszögezte: aminisztérium állás­pontjának alakulását nem az a vita, az a közhangulat változtatta meg, amely a hitoktatás bevezetését övez­te. Elmondta: a fakultatív hitoktatásra lényegében év­tizedek óta lehetőség volt, más kérdés, hogy ezt az is­kolák nem gyakorolhatták. A tárca vezetője a hitok­tatók tantestületi tagsága kapcsán szólt arról, hogy azt általános érvénnyel nem lehet kimondani. Fontos­nak tartotta ugyanakkor, hogy a hitoktatót az iskola tekintse pedagógiai partnernek. A miniszter szerint a továbbtanulás szempontjából nincs jelentősége an­nak, hogy a hitoktatás tényét rögzíti-e a bizonyítvány, avagy sem. A helyzetet a minisztérium a tapasztalatok alapján rendezi majd véglegesen jogilag. A hitoktatók bérezését—az egyházak számára, illetve azok közre­működésével — a központi költségvetésnek kell biz­tosítania. Az erre vonatkozó igények felmérése szep­tember végéig készül el. A miniszter végezetül kijelen­tette: a hittanoktatás bevezetése -£ elsősorban vidé­ken — a demokrácia nagy erőpróbája lesz. Az útmu­tató — a közvetlenül érintettek egyeztetése után — nem csorbítja senkinek sem az érdekeit. Elsődleges célja a hitoktatás eljuttatása az iskolában azokhoz, akik azt igénylik. A képviselő és a plénum is elfogadta a miniszter válaszát. írásban is és szóban is válaszolt Roszik Gábor (MDF) korábban elhangzott interpellációjára Sá­rossy László. Ez az interpelláció a gödöllői Állatte­nyésztési és Takarmányozási Kutatóközpont (ÁTK) kezelésében lévő gödöllő—ísaszegi tórend­szerrel és a tóparti telkekkel kapcsolatos visszaélé­sekkel foglalkozott. Az ÁTK fiktív vételárért eladta az állam kizárólagos tulajdonában lévő egyik, több mint hathektárnyi területű tavat a hozza tartozó mezőgazdasági rendeltetésű, több mint háromhek­táros földterülettel együtt. Emellett nevetséges áron — négyzetméterenként 50 forintért — adott el 1987 decemberében 2740 négyzetméternyi területet Grósz Károlynak. Ez az adásvétel jogszerű volt, legfeljebb a vételár miatt lett volna megtámadható a szerződés, erre azonban a határidő letelte miatt már nincs lehetőség. Roszik Gábor további adalékokkal egészítette ki a visszaélések sorát. A'minisztériumi választ mind az interpelláló képviselő, mind az Országgyűlés el­fogadta. Az interpellációk és a kérdések elhangzása után — mivel a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kér­déseiről szóló törvényjavaslat részletes vitájához ér- . demben több képviselő már nem szólt hozzá —, meg­kezdődött a szavazás a törvénytervezethez kapcsoló­dó módosító javaslatokról. Á szavazási procedúra csaknem másfél órán át tartott, ám mint utóbb kide­rült, alapvető hiba csúszott a szavazásba: a polgár- mesterek munkaviszonyával összefüggésben ellenté­tes passzusok kerültek a törvénybe. A képviselők ugyanis megszavazták, hogy megválasztástik napján szűnjön meg a polgármesterek fennálló munkaviszo­nya, ám döntöttek arról is, hogy a polgármestert meg­bízatásának idejére vagy annak egy részére a munkál­tató köteles fizetés nélküli szabadságban részesíteni. Az ellentmondás lényege: olyan személyt, akinek megszűnt a munkaviszonya, nem lehet fizetés nélküli szabadságban részesíteni. A plénum végül azzal a kité­tellel fogadta el a törvényjavaslat egészét, hogy a kor­mány még ezen a héten benyújtja — immár törvény- módosításnak számító - jogszabály-módosító indít­ványát, s az a parlamenti bizottságok véleményezése után az Országgyűlés jövő heti plenáris ülése élé kerül­het sürgősséggel. A képviselők a törvényjavaslatot, a már megszavazott módosító indítványokkal együtt 149 igen, 93 nem szavazattal, 4 tartózkodás mellett fo­gadták el. A törvény 1990. szeptember 30-án lép hatályba. A módosítások nyomán elfogadott jogszabály sze­rint a tanács elnökének munkaviszonya a polgár- mester megválasztásáig tart. A polgármesternek hivatalba lépésekor, illetőleg megbízatása lejárta után 30 napon belül vagyonnyilatkozatot kell ten­nie. Amennyiben munkaviszonya a képviselőtestü­let megbízatásának lejártát követően szűnik meg, hat havi alapbérének megfelelő összeg illeti. Az összeférhetetlenséggel kapcsolatban a törvény ki­mondja: a polgármester nem lehet országgyűlési képviselő, s pártban tisztséget nem viselhet. Á ren-, delkezés ugyanakkor nem zárja ki, hogy a polgár- mester a párt nevében vagy érdekében nyilvános közszereplést vállaljon. A képviselőtestület, illetve a megyei közgyűlés hozzájárulhat ahhoz, hogy a polgármester egyéb kereső tevékenységet folytat­hasson. Fontos eleme a törvénynek, hogy a hat­száznál nagyobb lélekszámú településen háromtagú bizottság tegyen javaslatot az összeférhetetlenség kimondására. A polgánnesteri fizetések kapcsán a törvény úgy rendelkezik, hogy Budapest főpolgár­mestere munkabérének felső határa a miniszteri fizetés száz százaléka legyen. Az Országgyűlés rendes ülésszakának keddi mun­kanapja e törvény meghozatalával befejeződött. A Miniszterelnöki Sajtóiroda ked­den az alábbi közleményt jutatta el az MTI-hez: A magyar és a szovjet kormány meg­állapodott, hogy szeptember közepén Budapesten tárgyalásokat tártnak a szovjet csapatkivonással összefüggő pénzügyi és tulajdonjogi kérdések tisz­tázására. Antall József miniszterelnök kedden fogadta Ivan Aboimov szovjet nagykövetet, aki Nyikolaj Rizskov mi­niszterelnöknek e tárgyban a magyar kormányfőhöz intézett levőiével kap­csolatban elmondta, hogy a szovjet kormány határozatot hozott a tárgya­lások megindításról: A két kormányküldöttség a külgaz­dasági miniszterek — Kádár Béla, illet­ve Konsztantyin Katusev — vezetésé­vel ül össze a magyar fővárosban. A tárgyalások előtt néhány nappal szovjet munkabizottság érkezik Buda­pestre, a megbeszélések előkészítésére. A magyar—szovjet tárgyalásokon részt vesznek a két kormány érdekelt szaktárcáinak mágas rangú képviselői, így magyar részről a Honvédelmi, Kül­ügyi, Pénzügyi, Igazságügyi és a Kör­nyezetvédelmi és Területfejlesztési Mi­nisztérium államtitkárai, illetve helyet­tes államtitkárai: Antall József hangsúlyozta a szovjet nagykövetnek, hogy a magyar kor­mány nagy jelentőséget tulajdonít a tárgyalások eredményességének. Ha néhány nap alatt nem is lehet mindén részletkérdést megoldani, legalább a rendezés irányait és alapjait ki kell je­lölni. A magyar kormányfő és a szovjet nagykövet találkozóján véleménycse­re folyt a Varsói Szerződés felülvizs­gálatáról folyó tárgyalásokról és a Politikai Tanácskozó Testület ezzel kapcsolatos, novemberben .esedékes, budapesti üléséről. Szóba kerültek, ezenkívül mindazok a külpolitikai és; belpolitikai kérdések, amelyek az el-: múlt időszakban foglalkoztatták aí két felet. Antall József hangsúlyozta, hogy Magyarország nem kíván kivonulni aj szovjet piacról, hanem hosszú távú; gazdasági érdekének tekinti a vele fo-' lyó kereskedelmet, amely feltehetőleg’ egyre inkább a köztársaságokkal való: közvetlen kapcsolat jellegét, vállalat-: közi együttműködés jellegét ölti. Szóba kerültek a szovjet kőolajszállítások; csökkenésével járó gondok, amelyek; különösen most, a kuvaiti válság tükré­ben erősödnek fel. Mindketten remé­nyüket fejezték ki, hogy a gazdasági, kapcsolatokat nehezítő mai problémá­kat sikerül fokozatosan kiküszöbölni.' (MTI) A SZŐLŐ ÉS BOR NAPJA AZ OMÉKON Sikert aratnak a megyei borok Az ONJÉK-on valamennyi termelő, feldolgozó gazdaság kínálja borait az egymás melletti standokon, amihez hasonló akcióra eleddig nem volt példa a mezőgazdásági vásárok történetében. Mint ahogyan arra sem, hogy megrendezzék a szőlő és bor napját — amire tegnap került sor — s amely ritkán látható ceremóniával kezdődött. Az éppen másfél évtizede megalakított borrendek képviselői díszes reverendás ruhában, kolompot rázva vonultak föl, körbejárták a B pa­vilont, bemutatkozásra, tájékoztatásra invitálva a látogató­kat. Az ország 13 borvidékét 5-6 borrendtag képviselte s csinált reklámot a boroknak. Dr. Herpay Balázs, a Magyar Borkereskedők Egyesülésé­nek ügyvezető igazgatója köszöntötte a vásárlátogatókat, majd néhány biztató mondatot mondott a borfogyasztás \ érdekében, s a borrendek tagjai is bemutatkoztak. Ezután a tanácskozóteremben megtartott sajtótájékoztatón komoly és részletes elemzéseket hallhattunk az ügyvezető igazgatótól a szőlő-bor ágazat pillanatnyi és cseppet sem reményt keltő várható helyzetéről. Az idei terméskilátásokat az aszály ellenére is jónak mon­dotta dr. Herpay Balázs, az ország 140 ezer hektár szőlőterü­letéről 5,5-6,5 millió mázsa termés leszüretelésére van kilátás az elkövetkezendő hetekben. Megtelnek tehát a most már csaknem teljesen kiürült pincék, mégpedig-az eddigi vélemé­nyek szerint jó minőségű borral. A gond viszont igen nagy: . ki veszi meg, milyen áron értékesíthető a bor? A piaci helyzet aggasztja napjainkban a termelőket, feldolgozókat, kereske­dőket egyaránt. Ugyanis a hazai fogyasztás erőteljesen le­csökkent, sajnos az égetett szeszes italokból és sörből két- háromszoros a vásárlás, mint akár tíz, tizenöt évvel ezelőtt vqlt-Az, arányeltolódás egészségre is káros hatású, amit a’ bor rangjának és 'értékének Visszaállításával lehet ellensú­lyozni. A kulturált borfogyasztás érdekében ezért dr. Herpay Balázs sürgette a bor reklámtilalmának feloldását. Nagy gondot okoz a botpiac összeomlása a szocialista; országokban, főként a megszűnő NDK-piacon, valamint a fizetési gondokkal küzdő szovjet piacon. Nyugat-Európa; szinte telített és a magas vámok versenyképtelenné teszik ezt a magyar terméket is az EGK-országokban. Sok az új terme-! lő a világ különböző részén, a fogyasztás azonban nenrbővül ilyen dinamikusan. Mindez erősen sújtja a magyar szőlő- és borágazatot. A kiút ma még nem látszik, viszont mindenképp pen szükség van arra, hogy a hazai kiskereskedelmi árakat, magasra-taszító forgalmi es fogyasztási adót eltöröljék, az idei termés felvásárlásához intervenciós alapot hozzanak: létre, a Közös Piac pedig adjon kedvezményt, illetve törölje el a magyar borokkal szemben is alkalmazott diszkriminatív' vám- és lefölözési rendszerét. Ezekben a kérdésekben kor-, mányszintű tárgyalások folynak, a földművelésügyi tárca pedig a napokban hozza nyilvánosságra ezzel összefüggő csomagtervet. A szőlő és bor napja alkalmából hirdették ki a nemrég Kecskeméten megrendezett XII. Országos Borverseny ered­ményét. A 67 díjazott gazdaság és magántermelő között! tizenhárom megyei található, közülük a legtöbb arany-,I ezüst- és bronzérmet sorrendben a Hosszúhegyi Mezőgazda- sági Kombinát, a Szőlészeti Borászati Kutató Intézet, a Helvéciái és az Izsáki Állami Gazdaság, a Kecskemétvin Borgazdasági Kombinát, a Kiskőrösi és a Kiskunhalasi Ál­lami Gazdaság nyerte el. Még OMÉK-díjat is kapott a Kecs­kemétvin, a Kiskőrösi Magánszőlő és Bortermelők Egyesü-' lete, valamint a Kiskunhalasi Állami Gazdaság, kiváló pa­lackozott italainak elismeréséként. Ys. i. j MSZP-lapeladás Az MSZP nem megszabadulni akar megyei lapjaitól, hanem reális áron értékesítem sze­retné őket — mondta kedden Máté László, a párt kincstárnoka, ő vezette azt a nyilvános bizottsági ülést, amely a lapok megvételére benyújtott pályázatokat értékelte. A pályázatok elbírálásával megbízott gré­mium korábbi — zárt — ülésén már kialakí­totta véleményét, ezért a sajtó jelen lévő képvi­selői nem az ő vitájukat, hanem az üzletben érdekelt tőkés csoportok és szerkesztőségek informálását, a kérdésekre adott válaszokat jegyezhetik le. Augusztus végén járt le a 11 lap és lapkiadó vállalat eladására kiírt pályázat. A javaslatokat az érintett szerkesztősegek is megtárgyalták, „szűrték”, így a párt politikusaiból és független szakértőkből álló zsűri már csak 11 ajánlattal foglalkozott. Három esetben szeptember 12-éig meghosszabbították a versenyt. A kincstárnok véleménye szerint a pályázók jelentősen alulér­tékelték a monopolhelyzetben levő megyei orgá­numokat. A Kisalföld esetében például a kínált vételár az újság tavalyi nyereségénél is keve­sebb. Az ártárgyalásokra ugyan még csak ez­után kerül sor, ám Máté László leszögezte: „ba­góért nem adunk lapot”. A még hátralevő kérdések tisztázása után a zsűri — 8 lap esetében — szeptember 10-én hirdeti ki a végeredményt, ám ez csak a vétel­árak nagyságában okozhat meglepetést, hiszen laponként már csak egy kérő van versenyben. Lista garanciával, * avagy ... Toporgó tervek a gazdaképzésről Halason (Folytatás az 1. oldalról) Mindeddig úgy tűnt, az ágaza­tok között kivétel a mezőgazda­ság, htogy ez az a területe a gazda­ságnak, amelynek a szakmaigénye állandó, legalábbis jelentősen nem változik. Ä gazdaság szerkezeté­nek átalakulása, a vállalkozások élénkülése, nem beszélve a tulaj­donformákban várható változá­sokról — mindezek a mezőgazda­ságban is földrengésszerű változá­sokat okozhatnak. Nagy tapasztalatú halasi intéz­ményt, a II. Rákóczi Ferenc Mező- gazdasági Szakközépiskolát keres­tem meg, érzik-e az oktatás felelős­ségét, a társadalom kihívását eb­ben a helyzetben? Lukács László igazgatóval beszélgettem. — Jogszabályi és finanszírozási kötöttségek szorítanak bennünket, ezért a várható változásokra iga­zán hatékonyan nem vagyunk ké­pesek időben reagálni. Bár egy éve végzünk felméréseket, előkészüle­teket egy gazdaképző és vállalko­zói képzés beindítására, egyelőre mindez a tervezés szintjén marad. — A már ismert, tárcák közti lassú egyezkedésen túl egyéb aka­dályokkal is szembekerültek? . '—Mintmondtam, pénzügyivon- zata is van egy ilyen egy-két éves rá- képző szak beindításának. De a je­lenlegi körülményekkel akkor sem vállalkozhatnánk rá, ha az anyagi fedezet és a személyi feltételek adot­tak lennének. — Mik ezek a körülmények ? — Most lehet, hogy elképesztem, pedig létező probléma, hogy a tanít­ványaink lényegében csak elméleti oktatásban részesülnek, a gyakor­lattól az évek folyamán olyan távol kerültünk, hogy — kis túlzással — .ezek a gyerekek akkor látnak közel­ről tehenet, amikor már kikerülnek a munkaterületükre. Hogy a gépé­szeink csak elavult technikával talál­koznak, és így tovább. —Említette, hogy végeztek felmé­réseket, előkészületeket. — Igen! A tanács végrehajtó bi­zottsága kérte, hogy vizsgáljuk meg ennek az említett ráj^épzésnek a le­hetőségeit. A felmérések azt mutat­ják, hogy lenne rá igény. A végzős ta­nulóink több mint ötven százaléka részt venne ilyen vállalkozói gazda­képzésben, úgyszintén a. környező gimnáziumok tovább nem tanuló végzőseinek 30-35 százaléka. Szak­mai munkaközösségünk — vállal­kozók és vállalkoztatok konkrét ta­pasztalatait is felhasználva—össze­állított egy gazdaképző tantervet. Kidolgozott tervünk van égy 35 mil­liós beruházásra. A legkülönfélébb fórumokhoz fordultunk, valójában nincs olyan szerv, felsőbb hatóság, amely jelenleg felvállalná ennek a megvalósítását. De sok mindent meg lehetne itt helyben, önkor­mányzati szinten oldani, amihez az­tán könnyebben kapnánk esetleg fe­lülről is támogatást.-i— Mik az elképzeléseik? Halason 1961-ig önálló tan­gazdaság működött, amely kiszol­gálta a tanulóink gyakorlati képzé­sét. Aztán egy tollvonással az állami gazdasághoz csatolták. Tartozott hozzá egy iskolaépület, amely most megüresedett. Itt a közművekre való rácsatlakozás lehetősége és a gazdál­kodáshoz szükséges szántóterület is adott lenne. Persze egyéb gazdasági épületekre is szükség lenne. Meg­jegyzem, ahhoz a tangazdasághoz a 30 hektár mellett tartozott négy is­tálló is, ahol 10-20 tehenet, ugyan-, ennyi anyakocát igazi mintafarm jelleggel lehetne neveltetni a gyere­kekkel. Mindezt, ha nem is teljes ön­állósággal, mint annak idején, ha­nem az állami gazdaság keretein be­lül, de megkaphatnánk, és elképzelé­seink szerint működtethetnénk, ket­tős haszna lenne. A már meglevő szakjainkat is tanüzemként kiszol­gálhatná. Vásároltunk két traktort a hozzájuk tartozó 14 munkagéppel, azokon a munkavégzést is begyako­rolhatnák a végzős tanulóink. Állí­tom, hogy gazdaságösan üzemel­nénk. — Tárgyaltak erről az állami gaz­dasággal? — Áz akkor még MÉM Szakok­tatási Főosztálya képviselőjével helyszíni szemlét és megbeszélést tartottunk, de a gazdaság csak az is-, kolaépületet és bizonyos földterüle­tet tudna biztosítani. így aztán a pá­lyázatunkat elvetették. Leendő önkormányzat, figyelem! A környék adottságai meghatároz­zák, az iskolából kikerülő, munka nélkül csellengő fiatalok sorsa pedig' egyre inkább sürgeti, hogy az ötletre valamilyen megoldást találjanak! Hajós Teréz Várjuk a döntést. Nevezetesen az SZDSZ által kezdeményezett tör­vényjavaslat sorsáról, amelyik a Belügyminisztérium volt III/III-as ügyosztályának szigorúan titkos ál­lományába tartozó tisztekről, ille- . tőleg a nyilvántartásban szereplő hálózati személyekről készült (ké­szítendő) listáról rendelkezik. Az első kérdés, hogy van-e ilyen lista? Egyesek szerint van, de az nem hivatalos, jóllehet szóbeszéd tárgya, hogy az bizonyos'körökben kézről kézre jár, s nemcsak idehaza, hanem külföldön is. Másik kérdés: pontos-e a névsor? Szinte mindenki egyöntetűen állít­ja, hogy nem is lehet az, miután’ szisztematikus, átfogó vizsgálat nélkül készülhetett el. így tehát bi­zonnyal nem teljes és nem is lehet korrekt. Nem. zárható ki, hogy sze­repelnek rajta olyan személyek, akik nem voltak kapcsolatban a belső elhárítással. Nevük megszel- lőztetése ilyen ügyben hasonló len­ne az ismert kabátlopási históriá­hoz, de annál sokszorta kínosabb következményekkel járna. Kinek van félnivalója az érintet­tek közül? Úgy gondolom, elsősor­ban azoknak, akik — bár részesei voltak- az- említett csoportoknak mostanság is közéleti, politikai tisztséget vállaltak, olyat, amelyik betöltéséhez eskütételre kötelezik \őket. Az SZDSZ javaslata éppen azt célozza, hogy az ügyben érintett .személyek — egyes adatok szerint számuk 16 500 is lehet — ne kapja­nak szerepet a közéletben. Ha ezt megteszik, illetőleg lemondanak nemrég elnyert új tisztségükről, ak­kor nevüket nem hozzák nyilvános­ságra. ■ Persze nem volna nehéz kitalálni, ráhibázni, ha valaki — mondjuk országgyűlési képviselő, vagy ez-| után megválasztandó helyj képvise­lő-testületi tag — hirtelen, szinte- elfogadható magyarázat nélkül visszaadná megbízatását, újkeletű mandátumát, hogy mindezt miért is teszi. De meglehet: ezt is vállalnia kell! Azt nem tudni, hogy az ország házában a pártok prominens sze­mélyiségei vagy szürke eminenciá­sai között hányán vannak ilyenek, sőt vannak-e egyáltalán. Ami biz­tos: az NDK-ban voltak! S az infor­máció kiszivárogtatása után, bár először tagadták, be kellett ismerni­ük az egyértelmű bizonyítékokkal alátámasztott tényt, le kellett mon­daniuk. Ha nem maguktól, akkor pártjuk szinte kényszerítette erre őket. Fölvetődik azonban két újabb, mondhatnrgaranciális kérdés. Va­jon sikerülhet-e a feltételezett sze­mélyekről cáfolhatatlan bizonyíté­kokat szerezni? A korábbi minisz­terhelyettes, Pallagi Ferenc, aki a területet felügyelte, a parlamenti meghallgatáskor azt állította, hogy az ilyen jéllegű iratok megsemmi­sültek, bizonyítani tehát az állításo­kat, a névsor valódiságát nem lehet­séges. A nemzetbiztonsági szolgála­tok felügyeletét most ellátó tárca nélküli miniszter tegnap a rádióban j szintén csak erre a kijelentésre tu­dott hagyatkozni, mondván: még ő sém járt abban a lezárt helyiségben, ahol a titkos iratokat őrzik. A tör­vényjavaslat előterjesztői szerint vi­szont elkészíthető a pontos lista. A másik garanciális feltétel a tit­kosság. Ezt elő lehet írni, meg lehet követelni, de kérdéses, hogy sike­rül-e betartani. Egyrészt mert a nemhivatalos lis­ta is széles körben ismertté válhat — egyebek, között a sajtó hasábja­in. Másrészt Magyarországon a tit­kok — beleértve a szolgálati titko­kat is — eddig sem mindig marad­tak titokban. Tehát várjuk a döntést. Nem fel­tétlenül a listát, vagy annak nyilvá­nosságra kerülését. Mert talán így is elérhető, hogy az új magyar de­mokrácia kiépítésében, a közélet­ben jószándékú, felkészült, tiszta emberek vegyenek részt — boszor­kányüldözés nélkül is. Emiatt ugyanis a feltételezett 16 500-nál jó­val többep aggódnak. Váczi Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom