Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-27 / 227. szám
4 • PETŐFI NÉPE 0 1990. szeptember 27. „MI PEDIG AZ ÚJAT AKARJUK *. |g Fülöpházi indulatok választások előtt Pontosan tíz nappal a helyhatósági választások előtt voltam Fülöpházán. Mentem, mert hívtak, mondván: a községben szinte „kézzelfogható a félelem”. A panaszpaletta igen színes, becsületsértéstől a fenyegetésig, megfélemlítésig. Viszont a sértettek, a fenyegetettek, a megfélemlítettek között nincs remény találni olyanokat, akik felvállalják, hogy őket megsértették, fenyegették, megfélemlítették. És ezen saját tapasztalataim szerint sincs csodálkoznivaló. Háború kicsiben — A történet a parlamenti választások előtt kezdődött— mondta Gubicza József, az Agrárszövetség helyi titkára —, a faluban néhányan úgy gondoltuk, belépünk ebbe a szervezetbe, hiszen a programjukat hozzánk közelállónak éreztük. Az alakuló ülésünkön 27-en írták alá a tagsági nyilatkozatot, néhány nap múlva azonban több mint negyven tagja lett a szövetségnek. Azt, hogy az akkori kampányban hogyan szóltak ellenünk, felejtsük el. Mindenesetre nem szívélyesen. A választáson a kisgazdapárt jelöltje 170, a mienk 140 szavazatot szerzett. Az indulatok % akkor úgy tűnt — lecsendesedtek. Egészen néhány héttel eze- lőttig, amikor is megkezdődött nálunk a plakátháború. Azaz, ki hová ragaszt, ki honnan tép le stb. Ez, természetesen, együtt jár a másik fél lejáratásával is. Sándor Ottó ügye jó példa erre. — Kijelölt a választási bizottságba, delegátusként, a szövetség — veszi át a szót az emlegetett —, aztán néhány nap múlva beszélni kezdték a faluban, hogy kiszúrtam egy biciklit, meg hogy én tépkedem a kisgazdák plakátjait. A bicikli tulajdonosa a hír terjesztőjének is a szemébe mondta, hogy az idén még nem is kellett a biciklikerekeket javítania. A második vádra pedig azt mondom, ha nem én ragasztottam, miért tépném le? — Akkora ügy ez a bicikliügy? — Faluhelyen ilyenekkel és ehhez hasonlókkal lehetetlen helyzetbe hozhatnak embereket — magyarázza meg a dolgot Bereczki Gáborné —, ezek az ügyek nem bizonyíthatóak, sok egyébbel együtt, de félelmet, szimpátiát vagy unszimpátiát keltenek. — Mi az a sok egyéb ? — Azt hittem, az emberek észérvekkel meggyőzhetnek, a higgadtság, a tiszta gondolkodás, a jobbítási szándék az erősebb, nem p,edig az indulatok — ismét Bereczkiné beszél. — Éz, sajnos, nem így van. — Februárban a szakszövetkezet vezetése a közgyűlés elé terjesztett egy alapszabály-módosító javaslatot— szól közbe Gubicza József —, amely az akkori szabályokat figyelembe véve tartalmazta: a tagok, részarányuk terhére, kikérhessenek tagi művelésre 5 hektár földet, persze, a tagsági viszony megtartása mellett. Aki „föld nélküli”, állandó dolgozó, annak pedig a háztáji járandóság 1 hektárra emelkedett volna. A torpedó az volt, hogy az eredeti tulajdonosok földjét a szövetkezet ne adja másnak... Fenyegetés, fenyegetettség — A legutóbbi, koordinációs bizottsági ülés is pokollá vált — engedtessék meg, hogy név nélkül hangozzanak el a következők —. Tízen ültünk a tárgyalóasztal körül, a Kiskunsági Nemzeti Park képviselője, a helyi kisgazdapárt és MDF vezetői, valamint a szövetkezet szakemberei. Arról a földterületről beszéltünk, melyet 1981-ben a nemzeti park megvett a szövetkezettől. Hozzáteszem, akkor voltaképpen a KNP közérdekű kisajátításként is kezelhette volna az ügyünket, mégis fizetett. Szóval, a vita hevében szó szerint hangzott el: „Ha nem lennének itt úriemberek, rátok borítanám az asztalt!”, majd „Fejbe kellene lőni benneteket, a helyetek a vádlottak padján van. Mert ti vagytok a sztálinista rendszer kiszolgálói.” így hangzott el? Ugye, jól emlékszem? — a beszélő szavaira az asztalnál ülők bólogatnak. — Tíz nap máivá, a választások után, várható-e, hogy elcsendesednek a viharok, hogy nem ily módon tudnak majd szót érteni egymással? — Gondolja, hogy lehetséges lenne? Persze, hogy van, akivel szót értünk, a higgadtabbakkal — Bereczkinéé a szó —, de még nem tudni, a hatalom kié lesz. Viszont a szélsőségekre akkor sem lesz szükség. A fenyegetettség érzésére még kevésbé. Arra pedig legkevésbé, hogy önös érdekek mögé szorítódjanak a közösség érdekei. Azt hiszem, most kellene istenigazából összevetni a vállunkat, valamennyiünknek, akik Fülöpházán élünk. Hiszen a magányos fát hamarabb kicsavarja a vihar, az erdővel nem tud mit kezdeni... Akármilyen is volt az elmúlt negyven év, ez a falu csak viselte, amit másutt eldöntötték. És megpróbált az itt élők többsége tenni valamit, épített — akár társadalmi munkában — járdát, gázvezetéket, vízvezeték-hálózatot, mit tudom éri. Van telefontársulás. De mi lesz? A velemkorúak úgy gondolják, velünk valami csak-csak lesz. De a gyerekeink? Egy biztos, ha naponta csak egyszer tudok kenyeret tenni az asztalra, az én gyerekeim akkor sem lesznek cselédek! Régi és új? Ám lássuk, mit mond a történet másik főszereplője, a helyi kisgazdapárt. Velük Csapiár Sándor elnök házában sikerült nyélbeütni a találkozót. Ők hárman, mint beszélgetésünk alatt kiderült, mindnyájan képviselőjelöltek. A kérdések, válaszok tehát más irányt is vettek egy idő múlva: — Milyen a hangulat a faluban? — Az emberek föl vannak zaklatva — mondja Csapiár Sándor —, ma jutott a tudomásomra, hogy egy választópolgárt levélben megfenyegettek: jelentkezzen itt és itt, elégetés céljából. — A plakátjainkat szabályosan elégették. Egy személyt megfogtunk — panaszolja Balogh József, a kisgazdapárt helyi igazgatója —, közöltük vele, nem helyeseljük, amit tesz. Az emberek félnek a régi hatalomtól, az újat pedig még nem ismerik. — Milyen régi hatalomra gondol? — A tanácselnök a feleség, a szakszövetkezet elnöke a férj. Meg a retyerutya, az orvosi rendelőben segédkezik az egyik unokahúg, a másik képesítés nélkül tanít az iskolában, aztán van rokon műhelyvezető, meg orvosiszoba-takarítónő. Pedig biztosan lett volna más jelentkező ezekre a helyekre annak idején. — Önök mindhárman képviselőjelöltek. Ha bekerülnek a testületbe, mi lesz az első, önálló javaslatuk? ' — Először a földügyekkel kellene foglalkozni. Bár a földtörvény a parlamentben a fideszes és az SZDSZ-es urak visszahúzása miatt még nem születhetett meg — véli Csapiár Sándor —. Amikor 1981-ben a szövetkezet eladott a Kiskunsági Nemzeti Parknak több mint hatszáz hektárt, nem kérdezték meg a közgyűlést. Pedig akkor nem lett volna belőle semmi! Több mint hatvan család igényelné ott vissza a földjét! Egyébként a községben körülbelül 120 család igénye van meg. A földhasznosítási bizottság tagjai keresték fel őket. Sok helyen ők írták meg a formanyomtatványon a kérvényt is! Javaslatok — A földügyekkel nem lehet megelőzni a földtörvényt. Van azonban „saját hatáskörben” megoldhat tó tennivaló is. — Munkahelyteremtésről tárgyalunk — mondja Balogh József—, egy cukorkaüzemről, ahol lesz 15 ezer forintos jövedelem. Negyven főt lehetne foglalkoztatni. Ezzel is itthon tarthatnánk embereket. Ez csupán betanítást igényel majd. A többség természetesen nő, de vagy 15 férfit is lehetne foglalkoztatni ott. — írásban is megállapodtak már? — Nincs még írásos szerződésünk. — Mit tartanak még fontosnak az új testületnek teendő javaslatok közül? — Felül kell vizsgálni az egészségügyet, meg az oktatást — vág közbe Csapiár Sándor —. Az idősekre kell nagyobb gondot fordítani, meg — úgy látszik — sok a tanár... — Ezt nem lehet így mondani —- szól közbe Szőllősi László —. Egyébként meg a napi és a pártpolitikát nem szabad belevinni majd az ottani murikába. Majd lesznek ötletek és mi ahhoz adjuk meg az anyagi feltételeket. Majd összeülünk és a kormányzati intézkedések alapján döntéseket hozunk. Szegény ez a község, a közigazgatási intézményeket fenn kell tartani, az orvosi rendelőt, az óvodát, iskolát, úgy, hogy ehhez állami támogatás kell majd. Adózni csak a vállalatok adóznak, itt meg olyan alig van, abból a'kis pénzből nem lehet sokat kezdeni. Program — Ma este nagygyűlésük lesz, ön lesz a szónok. Milyen programbeszédet mond majd? — a kérdés Balogh Józsefnek szól. —Nincs leírva az elgondolásom, de arra készültem, hogy elmondom, nem akarjuk szétverni a szövetkezetét. A földből viszont nem engedünk. , — Ez a programjuk? i — Még fel akarjuk majd mérni az egészségügyi helyzetet is. Meg akarunk egy sertésátvevőt. Meg Hangya szövétkezetet — sorolja Csapiár Sándor —. Fel kell oldani a jelenlegi sztálinicista szervezeteket! De azt is tudni kell, hogy itt, faluhelyen, igénytelen réteg él. Egyszerűbb az életvitel, nem húznak az emberek mindennap fehér zoknit. Zömmel idősek vannak, őket nem izgatja az új. Mi pedig az újat akarjuk! Az infláció csökkentését, meg minél alacsonyabbra szorítani a megélhetési költségeket! * Sfc sH ' A kétféle beszélgetéshez lenne hozzáfűznivalóm. De így, választások előtt, még azt sem éreztem tisztességesnek, hogy a pontos megértés kedvéért esetleg egy kérdő- vagy felkiáltójelet kitegyek a szövegben. Ahogy sokszor elmondjuk mi is, a szavazófülke magányában mindenki úgy dönt majd, ahogyan saját jól felfogott érdeke, józan belátása diktálja. A szavazás, a döntés utáni időszakra azonban szeretnék a fülöpháziaknak kívánni valamit: békességet ... Gál Eszter Szóbombák és a falra hányt borsó „Utálom a nosztalgiás fiatalokat. Hát hova az anyjuk pf (a szövegben a szó végig kurva) vágyakoznak vissza? Úgy látszik, valóban oda. Elfelejtették már a nyomorultak, hogy az a luk már újszülött korában is túlságosan szűk és sötét volt nekik? ...” Nem folytatom, esak ízelítőt kívántam adni a szövegből. Mit gondolnak, milyen címmel jelent meg ez az eszmefuttatás a 2000-ben, irodalmi és társadalmi havilapunkban? Pedagógiai esszé a hitről és a hitetlenségről, alcíme pedig: Fiatal apák és anyák számaira. A szerző talán azt hiszi, hogy fiataloknak mos-' datlan szavakkal, ocsmány stílusban kell „pedagógiai esszét” írni, a lap pedig úgy gondolja, hogy bátor, avantgárd, fiatalos, ha helyet ad az ilyen hangvételnek? Háborgásom oka nem holmi prüdéria, álszent farizeusság, inkább egyfajta értetlenség, hiszen áz idézett esszének sava, borsa, veleje van, nem volt szüksége a szerzőnek arra, hogy mondandóját efféle „vagány” stílusba csomagolja. Talán azért „akadtam ki” a kelleténél jobban, mert éppen egy friss szóbombatámadás ért., Négy fiatal lány mögött ballagtam az utcán. Gyönyörködtem bennük. Öltözetük csinos, hajuk frissen mosott, járásuk ruganyos. Láthatóan valamilyen alkalmi rendezvényre igyekeztek. Amikor elkerültem őket, ocsmány, mosdatlan szó- zuhatag ért, olyan váratlanul, olyan erővel, hogy valósággal összerezzentem és szinte futva menekültem. A hátulról csinoska formákat mutató lányok ettől a nyelvi szennyáradattől, a szellemi, lelki mosdatlanságtól ellenszenvessé, csúnyává váltak — az én szememben. A kortárs fiúknak a szeme sem rebben a csókos, rúzsos ajkakról fröcsö- gő nyelvi mocskoktól, sőt, ha lehet — ilyesmiben módfelett találékonyak - , még héhány lapáttal rá is tesznek. í • 4 ? Embert beszédéről, ebet szőréről -2- tartja a népi bölcsesség, de hát sokra nem megyünk vele. Papolhatunk, cikkezhetünk, nyelvelhetünk, nyelvheteket rendezhetünk, falra hányt borsó minden szó, minden prédikáció addig, amíg nem alakulnak ki aZok a társadalmi, gazdasági viszonyok, amelyek kultúrlény- nyé nevelik, kényszerítik az em-. bért. —zágoni— EGY TÜNTETÉS ELMARADT, A PROBLÉMA AZONBAN TOVÁBB ÉL Elvált szülők, és a gyermek láthatása Június közepe táján jelent meg lapunkban egy cikk, amelyikben egy válás utáni gyermekláthatás bonyodalmairól írtunk. Arra kerestük a választ, vajon mikor láthatja az édesapa -— aki immár három esztendeje külföldön él; s kettős állampolgár — a volt feleségével itthon élő gyermekeit. Mert bár bírósági ítélet is rendezi a láthatást — korántsem biztos, hogy mindkét fél megelégedésére —-, az eddig már többször meghiúsult. S a nyári, az apának járó egy hónap is azzal kezdődött, hogy nem kapta meg a gyermekeket. S egy kínos közjáték után azzal fejeződött be, hogy mivel garanciát senki nem tudott arra adni — beleértve a gyámhatóságot is'—, hogy a gyerekek, ha nem is a szünidő négy hetére, de hosszabb időre az apjuknál lehetnek, így az apa visszautazott külföldi otthonába. Amely nagyjából ezer kilométerre van Kecskeméttől. Az üggyel az általános problémák érzékeltetésén túl — nem kívántunk tovább foglalkozni. Akkor sem, amikor a szerkesztőségbe látogatott egy hasonló helyzetben lévő férfi, aki a kisemmizett apák érdekében már-már tüntetés szervezését fontolgatta. Nemrégiben azonban eljutott hozzánk egy levél, amelyben a gyámhatóság a cikkünkben szereplő apának felrója, hogy a láthatás többszöri elmaradása részben az ő passzív magatartásának is köszönhető. Például, ha nem is június 15-étől, de június 30-áfóJ megkaphatta volna a gyermekeit, másrészt — problémáit jelezve — korábban végrehajtási kérelmet sem adott be a gyámhatósághoz. Ezek után, s az előzmények ismeretében, mégis felkerestük Vargáné Pólyák Zsuzsát, a kecskeméti tanács gyámügyi és szociálpolitikai osztályának megbízott vezetőjét. — Valóban ki vannak' szolgáltatva az apák, vagy fogalmazzunk általánosabban, a gyermeküktől külön élő, elvált szülők a másik félnek? — A gondozó szülő nem döntA Szfinx védelmében Az Egyiptomba látogató turisták valószínűleg még évekig csak a felállványozott Szfinx látványával kell hogy beérjék. Az ország 4600 éves jelképe, az oroszlántestű, emberfejű, fekvő /Szoboralak ugyanis veszesd-1 , 1 mes ütemben pusztul. A becsié-! ST sek szerint, száz évre számítva,!« mintegy 10-30 cm vastag anyag kopik le a felszínéről. A legnagyobbb baj az, hogy egyelőre azt" sem tudják, mi okozza a mészkő alak pusztulását. Közrejátszhat az emelkedő talajvíz, a környékbeli város szennyező hatása, a szél és a vele sodort homok eróziós hatása, a levegő nedvességtartalmának és hőmérsékletének változása, a sólerakódások stb. Több kutató valószínűnek tartja, hogy a Gizától mintegy 20 kilométerre fekvő Kairó erős légszennyezettsége, a turistabuszok kipufogógázai, sőt a sokmilliós turistahad- iátodohbaná- sai is kedvezőtlenül befolyásolják a Szfinx állapotát. mM A konzerváláshoz mindenekelőtt meg kell ismerni az egyes pusztító erők hatását, csak utána lehet hozzákezdeni a restauráláshoz. Ezt szolgálja egy különleges, kimondottan régészeti célokra kifejlesztett meteoroló- 'giai „állomás”, vagyis egy olyan, napelemekkel működő műszeregyüttes, amely a lehető legtöbb meteorológiai adatot ÚJ KÖNYVEK: P. Besson—D. Thompson: Házibuli. (Móra K., 75 Ft) — Vavyan Éable: Halkirálynő. (Pannon, 143 Ft) — Dombrády Lóránt: A legfelsőbb hadúr és hadserege. (Zrínyi K., 120 Ft) — Kővécs Tamás: Autóval az Adrián. (Magánk., 130 Ft) ft§ Liska Tibor: Antioroszlán. (Képzőművészeti K., 99 Ft) ■É- Lővey Zsuzsa—Bognár Péter: Szakközépiskolai összefoglaló feladatgyűjtemény. Fizika I. (Tankönyvk., 198 Ft) 2Á Marianna Nikolov: Első angol mesekönyvem 2. kiad. (Tankönyv., 40 Ft) — Poór Ferenc: A videotechnika lehetőségei a képzésben. (A pedagógia ^időszerű kérdései) (Tankönyvk., 76 Ft) — Spanyolország. (Polyglott útikalauz) (Pegazus, 129 Ft) — Maria Treben: Egészség Isten patikájából. (Hungaprint, 180 Ft)!-!!- Véges István: Angol társalgási zsebkönyv 11. kiadás. (Tankönyvk., 60 Ft) — Franz Wagner: Akupresszúra otthon. (Medicina, 95 Ft) — Bihari Klára: A táncoló szatír. (General Press, 135 Ft). Kísértés, asszony a neved Az ördög tudja, hányféle módon kí- sérthetőmeg az ember. Am az álarcok gazdag választékából bizonyára szívesen veszi az asszonyt, mint ahogy az amerikai Atlanta püspökének esetében is tette. Az olasz La Repubblica irta meg feltűnő tálalásban, hogy lemondott az Egyesült Államok első színes bőrű püspöke. Az ok hétköznapi: „testi és szellemi megújulásra van szüksége, orvosi ellenőrzés mellett." A hivatalos közlés után két órával a helyi tévé egy még hétköznapibb kommentárral egészítette ki a hirt: Eugene Marino püspök betegségét Vicki Longnak hívják, egyébként 26 éves és nagyon csinos. Az ördög tehát ezúttal is asszony képében jelent meg. Azt is tudni vélik, hogy legelőször^ 1988 májusában, amikor a kitűnő szónok hírében álló férfi még csak segédpüspök volt. Az ördög azonban hatásosabb érveket vonultatott fel, mert Marino atya havi 1500 dollár apanázst fizetett, lakást vett és élet- biztosítást kötött a kísértő nevére. A sztori, érthetően, nagy nyilvánosságot kapott, a helyi sajtóban meg is indult a nyomozás a szépséges Vicki után. De csak azt állapíthatták meg a részletek nyomán szaglászó újságírók, hogy a hölgy specialista: 22 éves korában apasági keresetet — vele 2 és fél millió dolláros kártérítési igényt — nyújtott be egy pap ellen. Akkor vesztett. Most — így az olasz lap — a végszámla másképpen alakul. Az öregedő úr és a gátlástalanfiatal nő kalandjából a színes bőrűek jogaiért következetesen harcoló amerikai egyház került ki dollárban nem mérhető veszteséggel: ILYEN ÁFÉSZ Kiskunfélegyháza NTEGRÁL/ AKCIÓ MEG NEM VOLT! 1990. szeptember 28-án és 29-én, ha élelmiszerüzleteinkben vásárol, FELÁRON viheti haza családjának a TEJET, KENYERET, a TRAPPISTA SAJTOT pedig 30%-os ÁRENGEDMÉNNYEL! Keresse egységeinket ■, Félegyházán és a községekben! INTEGRÁL ÁFÉSZ Kiskunfélegyháza 2620
