Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-25 / 225. szám

Vért a rászorulóknak! (4. oldal) A Petőfi Nyomda belép a Benedetti családba (S. oldal) Rendszerváltás és településfejlesztés (4. oldal) Kik igazgatják az iskolákat? (5. oldal) ÁLLAMI GAZDASÁGI VEZETŐK: Az állami gazdaságok veze­tőinek újraválasztása, illetve -minősítése Bács-Kiskun me­gyében nem járt meglepetések­kel, hacsak azt nem tekinti va­laki meglepőnek, hogy a leg­több igazgató a helyén maradt. A vállalati tanácsok általában nem halogatták sokáig a dön­tést, újjáválasztásuk után igen gyorsan határoztak az első szá­mú vezető sorsáról. Szeptember végéig ugyan még lenne idő, de ahogy több vt-tag is elmondta: egy bizonytalansággal keve­sebb az amúgy is sok bizonyta­lansággal terhes gazdasági helyzetben. Nem kapta meg a szavazatok kétharmadát a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát (HMK) vezérigazgatója, a vt pályázatot írt ki a helyére. A Helvéciái Állami Gazdaság­ban még csak ezután kerül sor a döntő vt-ülésre. Megerősítet­ték posztján az izsáki, a város­földi, a kiskunhalasi, a kiskőrö­si állami gazdaság, a Bajai (Folytatás a 2. oldalon) Újra leállt a szovjet kőolaj­szállítás Hat napja szünetel a szovjet kő­olaj szállítása a Barátság-vezeté­ken. Antal Lajos, az Országos Kő­olaj- és Gázipari Tröszt kereskedel­mi igazgatója az MTI kérdésére el­mondta, hogy folyamatosan sürge­tik a szállítások újraindítását, mert fogytán vannak a készletek, de a szovjet fél még nem nyitotta ki az olajcsapot. Szeptemberben eddig 220 ezer tonna szovjet kőolaj érke­zett, s a szerződés szerint ebben a (Folytatás a 2. oldalon) Antall József levele Kis Jánoshoz és Orbán Viktorhoz Antall József miniszterelnök hétfőn a követke­ző, azonos szövegű levelet küldte Kis Jánosnak, az SZDSZ elnökének és Orbán Viktornak, a Fidesz országgyűlésiképviselő-csoportja vezetőjének a két párt hét végi közös választási nagygyűlésén történ­tekkel kapcsolatosan: „Örömmel értesültem róla, hogy az SZDSZ és a Fidesz XI. kerületi nagygyűlésén körözési röp­lapot terjesztettek ellenem, egymillió dollá­ros jutalom kitűzésével. Bár az összeget keves­lem, de ezúton önként jelentkeztem. A kitűzött összeget a hat parlamenti párt között javaslom felosztani. Értesültem arról is, hogy a pódiumon be is mu­tatták a röplapot. Amennyiben ettől elnökségük elhatárolja magát—gondolom—a provokátoro­kat’ azonosították.” (MTI) Kis János válaszlevelét a 2. oldalon közöljük. [Halasi szüret 1990 VÁLASZTÁSI ÜGYEK A MEGYEI BÍRÓSÁGON A kisgazdapárt nem állíthat listát Kecskeméten Három jelöltállítási ügyben a megyei bíróság mondta ki a végső döntést azok közül az esetek közül, amelyeket a múlt héten lapunk­ban is közöltünk. Az érintettek korábban a helyi választási bizottsá­gok állásfoglalását megfellebbezték, s így a területi (megyei) válasz­tási bizottság foglalkozott a vitás kérdésekkel. Megváltoztatta vagy helyben hagyta az első fokú hatóság döntését. Ám a területi választá­si bizottság határozata ellen is lehetséges további jogorvoslatért a megyei bírósághoz fordulni. Ez három esetben is megtör­tént, ugyanis többen sérelmez­ték a másodfokú döntést. Hat választópolgár kérte a területi választási bizottság döntésének felülvizsgálatát abban az ügy­ben, hogy valóban jogosan je­lenthetik-e ki Kocsis Pálról a kisgazdák, hogy az illető párt jelöltje. Ennek azért van jelen­tősége, mert Kecskeméten négy egyéni választókerületben kel­lett jelöltet állítani ahhoz, hogy a pártnak joga legyen listát is állítani. Mivel a kormánykoalí­ció három pártja Kecskeméten választási szövetségre lépett, így a körzeteket is elosztották egymás között. A megállapo­dás értelmében 4-4 hely — te­hát éppen a szükséges számú — jutott a kisgazdáknak és a kereszténydemokratáknak, és 11 az MDF-nek. Nem is jelentett volna mind­ez gondot, ha az egyik remény­beli kisgazda képviselőjelölt, Kocsis Pál esetében nem okoz vitát, hogy ő akkor most füg­getlen, vagy pártjelölt. A kecskeméti választási bizott­ság a beterjesztett dokumentu­mok alapján nem találta bizo­nyítottnak, hogy az illető párt- jelölt lenne. Kocsis Pált függet­len jelöltnek fogadták el, ami­nek következményeként a kis­gazdapárt — lévén csak három saját jelöltje — nem állíthat lis­tát. A kisgazdák fellebbezését megtárgyalva a területi válasz­tási bizottság más véleményre jutott, Kocsis Pál pártjelölt lett, a kisgazdák pedig indulhatnak listán is — igaz, csak négy je­lölttel, mert ennyinek érkezett be időben az elfogadó nyilatko­zata. E döntés ellen lépett fel a hat választópolgár — a törvény ér­telmében ugyanis a polgárnak van joga fellebbezni. Hatan te­hát — köztük ötnek a pártállá­sa egyértelműen meghatároz­ható — a másodfokú határozat megváltoztatását kérték — mondván, az illető csak függet­len jelöltként indulhasson, s így (Folytatás a 2. oldalon) KI LESZ A SZÍNHÁZIGAZGATÓ? Négy pályázat érkezett A kecskeméti Katona József Színház direktori posztjának betöltésére a nyár elején hirde­tett pályázatot a városi tanács művelődési osztálya. A pályá­zat határideje szeptember 20- án, azaz a múlt héten lejárt. — Hányán és kik pályázlak? — kérdeztük Hegedűs Deme Pál osztályvezetőtől. — Eddig négy művész jelezte (Folytatás a 2. oldalon) MAR JUGOSZLÁVIA BOI (S ÁTJÁRNAK A KÁMlOSOi Kitört a paprikaláz Kalocsán — Na végre! Ez kell nekünk! — kiáltanak föl a kalocsaiak. Ugyanis a nyers fűszerpaprika ára naponta feljebb kúszik. Hiánycikk mostan­ság a fűszernövény — a termelők nagy örömére. Nem csoda hát, ha Dunántúlról konvojokban érkeznek a felvásárlók, s egymásra ígér­nek. Kezdetben húsz forintért adták kilóját a „piros aranynak”, a hét végére azonban megközelítette a harminc forintot az ár. És még nincs vége! — hangsúlyozzák a hozzáértők. Bár a hét végi eső megriasztotta a szüretelőket, azért szép számmal lepték a földeket így is. A kínálat ennek következtében csappant ugyan, kereskedők mégis járták a határt, s egymásra licitálva szédítet­ték a termelőket. Sőt, a legfrissebb hírek szerint kamionok merészked­nek föl Jugoszláviából, s javában folyik az alkudozás: ki mennyit hajlandó fizetni a Kalocsa környéki paprikáért. Több kereskedőháló­zat cserkészi be a terepet, s orozzák egymás elől a termést kíméletle­nül. Már-már olyan benyomása van az ittenieknek, hogy a pénz jiem számit, mindenre hajlandók a felvásárlók. (Folytatás a 2. oldalon) A vég kezdeteként is felfog­ható aláírási ceremónia zajlott le hétfőn Berlinben, amelynek következtében szegényebb lett egy hadsereggel a Varsói Szer­ződés szervezete. A keletnémet nemzeti nép­hadsereg VSZ-ből való kiválá­sát megpecsételő, hat cikkely­ből álló jegyzőkönyvet Rainer Eppelmann leszerelési és védel­mi miniszter és Pjotr Lusev hadseregtábornok, a Varsó* Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka irta alá. (Folytatás a 2. oldalon) GNÓMÉS DALIÁS TÁRSA A PÁJSZERRAT — KOROMSÖTÉT ÉJSZAK A VOf 7 Harminc perc halálfélelem „Iszonyatos a tehetetlenség, amikor nincs az embernek semmi esélye”- Amióta itt ez, a fene nagy demokrácia, vérszemet kaptak a rablók. Kellett nekünk az am­nesztia is! Nem tudott volna a kormány meg a parlament más­képpen népszerüsködni?! Ha a politikus urak annyira akárnak egy levegőt szívni a gazemberek­kel, hát költözzenek be a börtön­be, ahelyett, hogy a mi nyakunkra szabadítják a csavargókat! De úgy látszik, az itthoniak még kevesen is vannak, mert a határon is az jöhet-mehet, aki akar. Hadd jöj­jön a maffia, a kábítószer — hát ez az út vezet Európába? Ilyen út? Az öcsköstől hallottam, hogy Kecskeméten világos nappal árul­ják a lengyel kurvákat a kocsmá­ban! Már azok is ide jöttek ven­dégmunkára. Hát köszönöm szé­pen! Ha valami tolvajt el is kap­nak, azt meg futni hagyják, hát miféle törvények vannak miná- lunk ... ? ! — és dől, csak egyre dől a panasz, a vádló szó férfiak­ból, nőkből a tiszaalpári piac ka­pujában. Félnek az itt élő emberek! Nem ok nélkül. A napokban nündenre elszánt rablók törtek be az egyik faluközeli tanyába. Vigyázat! Nem üres tanyába: látniuk, tudniuk kel­lett, hogy benn emberek tartóz­kodnak, akik esetleg ellenáll­nak ... * * * — Ha a tévében látok ilyen tör­ténetet filmen, kikapcsolom a ké­szüléket—mondja Czímer Illésné. Arcán egy pillanatig ott láthatók a halálfélelem nyomai, amelyet pe­dig már napokkal ezelőtt élt át. A beszélgetésben nem is hajlandó részt venni, férjét hallgatom. — Aznap horgászni voltam egy vadász barátommal, nyolc felé jöt­tem haza. A feleségem már délután átment a lakásunkhoz másfél kilo­méterre lévő tanyába, amely a hú­gáé. A rokonok megkértek ben­nünket, hogy aludjunk ott, mert már korábban háromszor betörtek a házba. Tehát, a nejem már ott volt, én egy telefonhívást vártam itthon, ezért csak fél tíz után men­tem át hozzá. — A felesége aludt már? — Nem. Kicsivel már tizenegy is elmúlt, amikor lefeküdtünk. Kinn az udvaron, szokás szerint, égve hagytuk a villanyt: négy égő világí­totta be. A kocsimat a garázs előtti lámpa alatt hagytam, miután le­zártam. A hatalmas, erős bejárati ajtóból zárás után kivettük a kul­csot, az ezen belüli üveges, szintén lezárt ajtóban belülről benne hagy­tuk. A padlástéri hálószobában aludtunk. — Miből vette észre, hogy „ven­dégek” érkeztek? — Úgy háromnegyed tizenkettő körül hatalmas csörömpölés riasz­tott fel. Hallottam, lent a bejárati ajtónál történt valami. Vaksötét volt, a kinti lámpákat már eloltot­ták a betörők. — Azonnal rosszra gondolt, ami­kor a csörömpölést hallotta? — Mi mást hihettem volna?! Látták kinn a kocsim, égtek a lám­pák az udvaron, sőt, még egy ide- benn is. Aki tudja, hogy benn va­gyok, mégis rámtöri az ajtót, attól jót nem várhatok! A padlástérbe vezető lépcsőhöz mentem, amelyet akkor még megvilágított az éjsza­kára égve hagyott lámpa, de hirte­len az is kialudt. (Folytatás a 3. oldalon) (3. oldal) BÁCS-KISKUN MEGYEI NAPILAP XLV. évf., 225. szám Ára: 4,30 Ft 1990. szeptember 25., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom