Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-21 / 222. szám
6 • PETŐFI NÉPE • 1990. szeptember 21 A Bajától pár kilométernyi távolságban lévő Máriakönnye — Vodica ■— búcsújáró hely, évente egyszer csoda színtere: bunyevácok, svábok, magyarok, cigányok, sokácok, szerbek gyűlnek össze két napra, hogy a legteljesebb egyetértésben a Magyarok Nagyasszonyához fohászkodjanak. Minden csoport hozza magával a templomi zászlókat, a zarándokkerészteket: Bátmonostor- ról, Rúzsáról, Mórahalomról, Dusnokról, Récéiről, Tompáról; jönnek Mohácsról, Dávodról, Kiskörösről, s ki tudja, még honnan. Hozzák magukkal feltétlen, őszinte hitüket, hogy Mária, Jézus anyja semmilyen bajban, veszedelemben nem hagyja magára a benne bízókat. Szeptember 11—12-én az oda zarándoklókat nem csak ez a gyermeki bizalom hatotta át: mint dr. Bankó László kalocsai érsek szentbeszédében utalt rá, II. János Pál pápa magyarországi, jövő év augusztus 15—20. közötti látogatásának sikeréért is fohászkodtak. Ez a vodicei búcsú az idén nem csak nyílt hitvallás volt, mint az elmúlt négy évtizedben, amikor jelenlétükkel is hűséget vallottak az emberek tíz- és tízezrei. Most, amikor a katolikus egyház is, a vallásos emberek is szabadon cselekedhetnek, új jelentése is lett az ünnepnek. A jövő azoké-—^-mondotta a kalocsai: éfsek akik él tudják féíéjtení a sééétóieket:, czkík d kiengesztelödés és a szeretet útján meg tudják fogni egymás kezét. S a tízezernél több zarándok a Főpásztorral együtt recitálta az imát: ... „bocsásd meg a mi vétkeinket, /Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek...” Magyarország, Vodica, 1990. így legyen ... Fotó: Walter Péter Vodica, 1990
