Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-01 / 205. szám

1990. szeptember 1. • PETŐFI NÉPE • 11 SPORT • SPORT • SPORT • SPORT A RONGYLABDÁS KORSZAKTOL A PROFIZMUSIG • TARHALAS ELVTÁRSI SEGÍTSÉGGEL • A SPORTVEZETÉS — SZOLGÁLAT~tt~ NEM A NŐK, HANEM AZ USZODA FENEKÉT NÉZIK • __________ R ENDEZETLEN ÉRTÉKVISZONYOK______________________________ Diáksportra épüljön az élvonal! Interjú dr. Mormer Miklóssal, az Agroker igazgatójával Szinte nem múlik el nap, hogy az újságok hasábjain szóba ne kerülne a sport nehéz helyzete. A gazdasági egységek többsége kivonult a sportélet finanszírozá­sából, s így elsősorban azok a nagyegyesülétek kerültek ve­szélybe, amelyek éveken át ezek­re támaszkodtak. Talán kézenfekvő lenne ennek az okait kutatni, mi ezúttal mégis olyan mecénást kérdeztünk, aki a nehezebb gazdasági körülmé­nyek között is következetes ma­radt: válogatott sportolót foglal­koztat és vállalta: anyagilag is segíti a megye nagyegyesületét. — Vajon hogyan, miért csinál­ja? — kérdeztük dr. Mormer Miklóst, az Agroker igazgatóját.- A modern sport pénzigé­nyes játék — mondta. — Amikor pályára, felszerelésre van szükség és közlekedni kell, ez pénz nélkül megoldhatatlan. Az a szertilélet, ami gyermekkorunkban jó volt — hogy örültünk a rongylabdá­nak! —, már túlhaladott. De ne is térjen vissza! Új korban élünk, amelyben a modern társadalom­nak kell annyi értéket termelnie, hogy a sportot, a sportolás igé­nyeit kielégíthesse. Tehát pénz nélkül sportot művelni, csináltat­ni — nem lehet. S az a társada-^ lom, amely a saját ifjúságát nem egészségesre, sportszeretetre ne­veli, nem lehet hosszú életű. Ezzel válaszoltam a kérdésre is: azért támogatjuk a sportot, mert ezzel egész kollektívánknak azt a szán­dékát szeretnénk kifejezésre jut­tatni, hogy bízunk a jövőben. — Az elv, a szándék tiszteletre méltó, csak egy kicsit távol áll a napi gyakorlattól __ — ; Hosszú évekig olyan gya­korlat volt, hogy az egypártrend- szerben, a központi irányítású gazdaságban a költségvetés-fede­zet egy részét sportra kellett for­dítani, de emellett elvárták a gaz­dálkodó szervek hozzájárulását is. És a szófogadó vállalatok — annak ellenére, hogy időnként megpróbáltak kitérni az elvtársi kérésektől — mindig összeadták a szükséges összegeket. Önkriti­kusan meg kell mondjam: ebben a pénzgyűjtési formában magám is részt vettem, hiszen több mint tíz évig tagja voltam a KSC el­nökségének. — Ha már szóba hozta a megye nagyegyesületét, hogyan látja a KSC helyzetét, jövőjét? ■■'f— Elhibázott lépésnek tartom, hogy 1972-ben, a politikai döntés alapján, szinte divatszerűen meg­alakították az országban a nagy­egyesületeket. Státusszimbólum volt egy-egy városban a „nagy­egyesület”, nagy létszámú hiva­tali apparátussal, s ettől kezdve már nem minden a sportot, ha­nem sokszor bürokratikus fel­építményét szolgálta. Meggyőzö­tt Dr. Mormer Miklós: „Az a társadalom, amely a saját if­júságát nem egészségesre, sportszeretetre neveli, nem le­het hosszú éle­tű.” désem, hogy a kisegyesületek, kis létszámú, de eredményes szak­osztályok jobban átvészelték vol­na az anyagi nehézségeket is. De ezen már kár rágódni, mert a tör­ténéseket nem lehet visszafordí- "tani. — Miben látja a megoldást a sport mai helyzetében? — Ha. az ország gazdaságilag helyrejön, a sportot úgy kell csi­nálni, mint mindenütt a világon. Az államnak minden eszközzel segítenie kell a diák-és ifjúsági sportot,.amely révén fizikailag és szellemileg is egészséges nemze­dék nevelődik. Vállalatvezető­ként a napi munkában is tapasz­talom, hogy egykori sportolóval sokszor könnyebb együttműköd­ni a munkahelyen is, ha már gyermekkorban hozzászokott a közös feladat- és felelősségválla­láshoz. Reklámtevékenység szempontjából sem tekintendő kidobott pénznek, amit a vállala­tok a sportra, egy-egy neves sportolóra fordítanak. Termé­szetesnek tartom, hogy amikor a kormány meg a vállalatok a sport támogatását mérlegelik, rangsorolnak. Meggondolandó azonban, hogy a támogatási sor­rendben a sportnak kell-e az utolsónak lennie? Amikor a sporttól veszik el a létfenntartás eszközeit, a jövő felett monda­nak ítéletet. — Meglepő, hogy ön vállalatve­zetőként elkötelezettebben beszél a sport jelentőségéről, mint sok sportvezető... — Az én szemléletein szerint a sportvezetés egyfajta szolgálat, amelynek a sportot és a sportolót kellene segítenie minden, rendel­kezésre álló eszközzel. Sajnos, ennek a gyakorlatát az utóbbi évtizedekben fordítva tapasztal­tam. El kellene végre dönteni, hogy kiért van a sportoló és kiért a sportvezető, mert összekeve­redtek a szerepek. — Ön olyan gazdasági vezető, aki az ismert problémák ellenére sportolót foglalkoztat és anyagi­lag is támogatja a KSC-t. Vállala­ton belül nem okoz ez kivédhetet­len támadási felületet? Messzi litván olimpiai ezüstérmes súlyemelő tartozik a vállalat állományába, akinek be­csülete van nálunk, mert kima­gasló teljesítmény van mögötte. S ez összefügg a sport általános vállalati segítésével is. Ha a tá­mogatás és a teljesítmény aránya helyreáll, nem okozhat gondot élsportolók vállalati foglalkozta­tása, támogatása. Nem is kellene ezt a kérdést túlbonyolítani, mert nagyon egyszerű: valamit vala­miért! — Ha a szöuli olimpiai játékok tizenegy magyar aranyériqét vesz- szük alapul, tulajdonképpen volna ok a magyar sport pénzelésére... — Valóban, de azt azért érde­mes figyelembe venni, hogy az említett világversenyen elsősor­ban a nagyon munkaigényes sportágakban értek el sikereket sportolóink. A magyar viszony­latban sokba kerülő verseny- ágakban el sem jutottunk az olimpiáig, s nekem ez az aggá­lyom. Ezzel szemben olyanok, akik nem a sétáló hölgyek, ha­nem az uszoda fenekét nézik nap­hosszat — rengeteg fizikai mun­ka révén —, azok szereztek nem­zeti dicsőséget, mégis az a labda­rúgó meg edző tartja a markát, aki mögött nincs mérhető nem­zetközi teljesítmény. — Ha jól értem, azt tartja kívá­natosnak, hogy mielőbb helyreáll­jon az értékrend a magyar sport­ban, s ennek egyetlen mércéje le­gyen: a teljesítmény! — Ez alapvető követelmény, s meggyőződésem, hogy elkerülhe­tetlen. * — Ami azonban az élsportra igaz, az nem biztos, hogy Bács- Kiskunban is megvalósítható. A kecskeméti vagy bajai kosár­labda, a röplabda lehet-e olyan reklámhordozó, amely képes lesz eltartani önmagát? — Én nagyon jól ismerem a bajai kosárlabda múltját, mert bajai vagyok, s jól emlékszem, hogy ez a sportág Kecskeméten és Baján is mindig a diáksportra épült. A későbbi NB I-es játéko­sok mindkét városban az iskolai sportolás eredményeként kerül­tek az élvonalba. Különösen Ba­ján igaz ez, mert mintegy 30 éve szinte kizárólag helyi születésűek szerepeltek a férficsapatban olyan teljesítménnyel, amely di­csőséget, hírnevet szerzett a vá­rosnak is, tehát jó reklámhordo­zó volt. A gondot abban látom, hogy az elmúlt időszak kitermel­te azokat a főállású sportolókat is, akiknek se hivatásuk, se szak­májuk, de sajnos sportbeü telje­sítményük sem kimagasló. Be­avatkoztunk több évtizeden át a természetes kiválasztódásba, s ezt sürgősen abba kellene hagyni, mert mindaddig, amíg nem ren­dezzük a helyes értékviszonyo­kat, nem várható alapvető válto­zás. Amint ezek a kérdések he­lyükre kerülnek, az iskolai neve­lésre épülő élvonalbeli csapatnak is lesz reklámhordozó értéke. — A sport legkisebb műhelyé­ben, a vállalati tömegsportban ho­gyan élik át ezt az időszakot azok a dolgozók, akik munka után ápolják az egészségüket? — Az Agroker Vállalatnál csi­náltunk egy sportpályát, szau­nát. A dolgozóink kispályás lab­darúgó-bajnokságot szerveztek, teniszeznek, a nők kézilabdacsa­patot alapítottak, a hétvégeken behozzák a gyerekeiket is. Részt vesznek az ország tizenhét Agro- ker-vállalata közötti női kézilab­da-bajnokságban, a férfiak pedig kispályás labdarúgásban. A női csapatunk, amely ezt az országos bajnokságot megnyerte, úgy küz­dött, összekovácsolódott, hogy ennek a napi munkában is mér­hető eredményei lehetnek. A győzelem görögországi juta­lomutazással II ez volt az első díj — és természetesen határtalan boldogsággal járt. Azóta már hallottam a városban, hogy az Agroker már megint sportra szórja a pénzt. Meggyőződésem, hogy a legjobb célra fordítottuk — mondta dr. Mormer Miklós, az Agroker Vállalat igazgatója. Banczik István A REJTÉLY KULCSA A JÓ KOLLEKTÍV SZELLEM A bécsi elő-világbajnokságon a bajai reménység Julis Attila a Bajai Spartacus-Vízügy serdülő korosztályú kenusa. Megnyerte korcsoportja or­szágos bajnokságát, majd később az olimpiai re­ménységek ezerméteres vetélkedőjét is. Ezzel a két eredményével kiérdemelte a szövetség első számú, úgynevezettppiros kenuját”. A rémek verseny­géppel már most, ‘szombat—vasárnap rangos megméretésen indulhat: a bécsi ifjúsági elő-világ- bajnokságon. Tehetségét nagyra értékelik a válo­gatott szakvezetői is: korengedménnyel indulhat címeres mezben a szeptember 8—9-én sorra kerü­lő magyar—csehszlovák válogatott viadalon. Úgy tűnik, jelentkezett a bajai vizeken a város kenushagyományainak méltó örököse... Gy.J. • A két híres kalocsai sporthorgász: Martin Gábor (balról) és Katus Gyula A „Súgó” partjáról a Duna . mellé költözött a siker Néhány évtizeddel ezelőtt a bajai sporthorgászat írta be nevét aranybe­tűkkel a sportág történetébe. A Dienes testvérek és Varga György nemzetközi cél- és távdobósikereit újabb magyar „arany'korszak” követte, amikor a me­gyei csapat gerincét alkotó bajaiak ré­vén nyert megyénk országos bajnoksá­gokat. Egyéniben a sokszoros váloga­tott, Engert János például háromszor is felállhatott a magyar bajnoki dobogó legfelső fokára, s alig volt alkalom, hogy a közelében ne lettek volna bajaiak. A mindig segítőkész „Cuki” azon­ban visszavonult az aktív versenyzéstől — állítólag azóta a dunai harcsákat üldözi —, s közben a megye verseny- sportja átrendeződött. Martin János­nak, a kalocsai egyesület elnökhelyette­sének a vezetésével, aki maga is kitűnő versenyhorgász, olyan együttes alakult ki, amely az ország legjobbjai között követel helyet magának. Megyénk sporthorgászcsapata — a kalocsai ge­rinccel — ezüstérmes volt a csapatbaj­nokságon. Az egyéni OB-n pedig ket­ten értek el dobogós helyezést. Katus Gyula a vüágbajnokságon részt vevő válogatott tagjaként szerezte meg az elsőséget, s ezzel megvédte a bajnoki címét. Klubtársa, Martin Gábor az if­júságiak mezőnyében lett bronzérmes, ELADTÁK FEJÜK FÖLÜL A HÁZAT RÖVIDEN • RÖVIDEN • A Velencei Egyetemi Sportközpont meghívására nem­zetközi tornán vesz részt a Dutép SC NB 1-es női röplabda­csapata. A rendezők két csoportba osztották a résztvevőket. Az Á-ban szerepel a Padova, a jugoszláviai Porecs és a vendéglátó Venezia. A B-ben az Udine, a Dutép SC és a Genova mérkőzik. Szeptember 6-án és 7-én a csoportmérkő­zéseket játsszák, 8-án pedig a döntőket. Az első körben a kecskemétiek a Genova ellen lépnek pályára. t Szeptembertől zenés kondicionálótorna kezdődik Kecs­keméten, a kertészeti főiskola sportcsarnokában. A foglalko­zásokat, amelyekbe folyamatosan be lehet kapcsolódni, keddi és csütörtöki napokon tartják, 18.30-tól 19.30-ig. • A nagy,érdeklődésre való tekintettel két hétvégével — szeptember 9-ével és 16-ával — meghosszabbították a tizenegyesrúgó-bajnókság első fordulójának játéknapjait. A jelentkezőket 8 és 12 óra között a városi labdarúgó-szövet­ségek által korábban már meghirdetett helyeken várják. tt London: A válogatottságban 125 szerepléssel világcsúcs- tartó angol labdarúgókapus, Peter ShUton nem szakad el a nemzeti tizenegytől. Bár a 40 esztendős játékos az olaszorszá­gi világbajnokság után befejezte pályafutását, társaitól nem búcsúzik el: a jövőben a válogatott kapusedzőjeként ténykedik, (APA, Reuter) Otthonra találtak1 Az 1955-ben alakult Kalocsa és Vi­déke Horgász Egyesület egyik albérlet­ből a másikba vándorolt az elmúlt~35 év alatt. A piactéri zöldségesbolt és a malom melletti épület is csak ideiglenes szállásnak bizonyult. Legutóbb, ami­kor eladták fejük fölül a házat, úgy döntöttek: elegük van a kiszolgálta­tottságból, saját és végleges otthont akarnak. Amint Fekete Béla, az egyesület el­nöke elmondta, felkeresték a tanácsot, ahol megértőén fogadták a kérésüket, s kijelölték számukra a telket a Vajas- csatorna partján. Az építkezéshez a Magyar Országos Horgász Szövetség­től kértek és kaptak 600 ezer forintot, amelynek a felét öt év alatt vissza kell fizetniük, részletekben. A múlt héten tartott székházavatón mégis egy másfél millió forint értékű, tájba illő épületet mutathattak be a kalocsaiak a meghí­vott vendégeknek. A 600 ezer forintos Mohosz-támogatás mellé ugyanis csaknem egymilliót tettek a kalocsai gazdaságök, a horgászok, akik tetemes mennyiségű társadalmi munkával já­rultak hozzá végleges otthonuk elkészí­téséhez. A több mint ezer tagot számláló egyesület példás összefogásához Ma- gony Imre, a Mohosz elnöksége és a megyei IB képviseletében gratulált. A megyei intézőbizottság elnöke egye­bek között elmondta, hogy a kalocsai­ak üzemi csoportokra osztották fel az egyesületüket, s rajtuk keresztül tájé­koztatják a tagságot, amely augusztus utolsó hetétől kezdve immár saját ott­honában intézheti ügyes-bajos dolgait. megismételve 1987-es teljesítményét. S mivel tavaly ezüstérmes volt, így már csak az aranyérem hiányzik a gyűjte­ményéből ... A kalocsai sikerek titkát Martin Já­nossal próbáltuk megfejteni, aki egye­bek között elmondta, hogy a rejtély kulcsa a jó kollektív szellem. Együtt, egymást segítve edzenek a Duna nehéz szakaszain, közösen mossák a szú­nyoglárvát, amely a legtöbb halfaj ínyenc csemegéje. A versenysiker azon­ban így is nagy áldozatba kerül, mert bizony heti két-három alkalommal szinte kötelező az edzés, amelynek nemcsak a csali, hanem az etetőanyag is tartozéka. A halak számára étvágy- geijesztö gyurma pedig pénzbe kerül. Persze, közel sem annyiba, mint a fel­szerelés, amely- legtöbbször titokban — mármint a -feleség előtt — gyarap­szik egy-egy értékes darabbal. Az ered­ményes versenyzéshez ugyanis jó fel­szerelés kell, amit a sporthorgászok sa­ját költségvetésből fedeznek. Egy-egy versenyző teljes kollekciójának az érté­ke megközelíti — sokuké meghaladja — a százezer forintot is. Hogy végül is miért éri meg a befek- 1 tetés? Feltételezhetően azért az élmé­nyért, amely komoly szellemi és fizikai munka árán születik, a versenyzésért, amely magában rejti a siker lehetősé­gét. Ez a sporthorgászat értelme, ame­lyért áldozni érdemes. Egyesületi verseny A kecskeméti Zalka Máté Hor­gász Egyesület szeptember 8-án,' reggel 7-től 12 óráig tartja hagyo­mányos egyesületi versenyét a tős- erdei Tisza-holtágón. Nevezni lehet a szikrai hídnál, 5-től 6 óráig. A ve­télkedőre az országos horgászrend szerint kerül sor. Szeptemberi szolunárís táblázat mm Q TclUtold Q Éltő negyed | ÜjhoM ^ Utolsó negyed ! • J "] Az árnyékolt no5 1 » 2:3 «4 roggd 4 órától este ■ » » ..I 9 óráig érvényes, i Az 1. rész 4—S óráig, a 2. rész.4—12. aj 3. rész 13—17 óráig és t A rész 17—2r> óráig örvényes. Az üresen maradt aaQkj rossz fogást jeleznek. "próbálkozni.*« |r k8z«p«t fogói'11]ó (égős .................... I rta és fényképezte: Banczik István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom