Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-08 / 185. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. augusztus 8. ÚJRA KIÜRÜLNEK A TANYÁK? Az új földosztás új földönfutókat teremthet „Ha csak éhen pusztulni lehet.. Várakozás és nem kevés gyanakvás a jövő iránt —- ezzel jellemezném leginkább a majsai gazdálkodók jelenlegi hangulatát. Sok tehetetlen kifakadást és keserű fogadkozást hallottam tőlük a beszélgetések során, miközben a majsai határ takaros tanyáit látogattam, hogy a várható kilátásokról, reményeikről faggassam őket. Kiskunmajsán két termelőszövetkezet, a Petőfi és a Jonathán a földek jelenlegi gazdája, ámbár a gazdálkodásról a majsaiaknak egészen más fogalmaik vannak. Az itt élő emberekben ősi ragaszkodás van a föld iránt. Éppen ezért pillanatnyi kétség sincs afelől, hogy igényt tartanak-e hajdani tulajdonukra.- Itt mindenki visszakéri a földjét, csak kérdés, hogy mit akar majd kezdeni vele — mondja a fiatal házaspár, aki elzárkózott attól, hogy megnevezzem őket, nem tudom, szemérmességből-e vagy félelemből. — Mi éppen emiatt kerültünk nagyon szorult helyzetbe.- Miért? Önöknek nincs mit visszaigényelni? — Tulajdonképpen a nagymamám részéről van negyven holdja a családnak — mondja a feleség —, csak nem itt, hanem Szánkon. Azt meg látja, hogy mi ide tettük fel az életünket. Annak idején a férjem vásárolta ezt a kis tanyát', áztári együtt, saját erőnkből bővítettük, fejlesztettük a gazdaságot. Építettünk egy új, tágas családi házat is, mert itt képzeltük el az életünket. — Aztán most körbe vagyunk zárva — legyint a férje. — Mit ér ez az egész, ha körül a föld másé? El kell mennem innen.- Eddig a téesztöl bérelték a földet? — Szerintem aki itt az utóbbi tíz évben tanyát vett, az mind csak a házat birtokolja, a körülötte lévő elvett földek tulajdonjogát nem vásárolta meg, minek! Bérelte a téesztöl. — Ismerik az eredeti tulajdonos szándékait ?- Persze. Kéri vissza. Annak idején, mint annyi mást, elűzték innen, mert meghagyták a tanyát körül 1200 négyszögöllel, a többi földet elvették. Nem volt miből megéljenek. Pesten él, elhelyezkedett. Azt mondta, bérelhetem tőle továbbra is, esetleg meg is vehetem, mert ő nem akar visszajönni. De hát félek, felverik a föld árát, ki Oszter Sándor új életet kezd tudja, mennyire használja majd ki a szorongatott helyzetünket. — Meg aztán az se biztos, hogy megéri nekünk megvenni — szól közbe a felesége. — Annyit dolgoztunk látástól vakulásig, s most például kijutottunk a semmire. — Ez az! Elvették a kedvem a gazdálkodástól — veszi vissza a szót a férfi. — Most nem azért, hogy panaszkodjak, de más is így van vele, kérdezze csak meg a szomszédokat. Libáztunk, volt két-háromezer egyszerre. Tudja, mi munka volt azzal? De csináltuk, mert megérte. Most már nem kell a liba. Itt az ólam üresen, mihez kezdjek vele? — Emellett a ház körül a veteményes, a búza, uborkaföld — sorolja az asszonyka —, alig jutottunk hozzá, hogy a kislányunkkal foglalkozzunk. — De most még azt sem tudom, mibe fogjak — folytatja az ura. Mi kell majd a piacnak? Nem kell a liba, a disznó se. Mire vegyem meg a földet? Én befektetek valamibe, kockáztatom mindenemet, aztán ha nem jön be, tönkremegyek. Packáznak velünk a felvásárlók is. Máma nagy könyörgésre átveszik tőlünk a búzát 530 forintért mázsánként, hozzá sem érnek, másnap kétszázzal drágábban eladják. A vegyszerek ára a duplájára emelkedett, igaz, most már minden! — legyint mérgesen. —f Hogy higgyek a változásban? Mi lesz holnap? Most majd minket űznek el innen, mint annak idején a kulákokat. — Tagjai valamelyik pártnak? — Nem, meg azelőtt se voltunk. Egyik kormány se kérdezett meg bennünket, hogyan legyen. Pedig lehet, hogy mi innen jobban látjuk a helyzetünket. Mintha a fiatalember gondolatait folytatná Felföldi János, pedig a másik határban van a tanyája. — Nem szabad ezt így csinálni, a megkérdezésünk nélkül. Segítsenek maguk, újságírók, a maguk szava messzebb hallatszik. Ötvenhárom éves, sok mindent megélt. Már kamaszgyerek volt, amikor a családját földönfutóvá tették. Hiába volt jó tanuló, nem mehetett középiskolába, kulákgye- rek volt. Maradt hát odahaza, belenőtt a gazdálkodásba. Aztán saját kedvére, levelezőn elvégezte a mezőgazdasági technikumot. Hallgatnak rá az emberek. — Szervezett itt az MDF egy Negyvenkét éves, 78 filmben játszott, tévéjátékokban és színpadon is voltak emlékezetes alakításai. Aztán otthagyta a Nemzeti Színházat...- Igen. 1989 szeptemberébe^ fel- mondtam, tizenegy év után. Nagyon nehezen viseltem el, hogy nem kaptam olyan feladatokat, olyan szerepeket, mint amilyeneket Ígértek. — Most melyik színházban van? — Egyikben sem. Egyelőre nem is kívánok színházhoz szerződni. Tévézem, rádiózom, vidéki fellépéseim vannak, szavalok, énekelek... És azt is elárulhatom, jól működő üzleti vállalkozásokba kezdtem. De természetesen a színészettel nem hagyok fel. — Könnyen felmondott? — Nem könnyen mondtam fel. Nagyon megfontoltam. Bár az túlzás, hogy lelki válságba kerültem volna ... Én egyébként soha nem éltem sértett, elégedetlen hangulatban. Persze értek bőven sérelmek. De ezt a pályát nem lehet sértődötten csinálni! Abba belepusztul az ember ... Nem hórdok magamban tüskékét. De meg kell hogy mondjam magának, engem egy szó nélkül elengedtek.a Nemzetiből, semmit nem kérdeztek, nem tartóztattak ... fórumot a földművelésügyi államtitkárral — mondja. — Már az is becsülendő, hogy eljöttek tájékoztatni bennünket. De hát nem így kellene ezt csinálni. Jöjjenek el egy hétre, megszervezném én a találkozókat az emberekkel, s kérdezzék meg, mi hogyan látjuk. De még mielőtt a földtörvényt meghozzák. — Maga is visszakéri á földeket ? — Itt mindenki. De hát nem csak azt kellene nézni, hogy akinek volt, az kapja vissza, hanem azt is, hogy azok a fiatalok, akikre a változást építeni lehetne, jutnak-e, s milyen áron földhöz. A mi korosztályunk már csak arra jó, hogy a tapasztalatait átadja. Ebben a térségben megmaradt az emberekben a földhöz való ragaszkodás. Ha nem volt, hát béreltek a téesztöl. — Ezek a fiatalok most elég kilátástalannak látják a jövőt. — Persze, mert nem tudják, milyen áron juthatnak majd akkora földterülethez, ami el is tarthatja őket. A föld becsületét a megélhetési lehetőség adja. Ha a földön csak éhen pusztulni lehet, akkor az értéke nulla. Meg kellene előbb teremteni a körülményeket, aztán visszaosztani. — Maga mihez kezd majd? — Várok én is. Vannak teheneim, azok adnak egyelőre annyit, amennyiből kihúzhatjuk egy darabig, hogy lássuk, mibe fogjunk. Hiába kapom vissza az apai örökségből rám eső 10-11 holdat, az szántó meg legelő. Állatot kell tartani. De mit? Mindegy volna nekem, akár tengerimalacot is nevelnék, csak tisztességes jövedelmet adna. Tudja, attól félek, azok sem gondolták át ezt a földkérdést, akik most a törvényt akarják megalkotni. — Mitől tart? — Hogy megintcsak a föld látja majd kárát. Megint rablógazdálkodás lesz, ha bérbe adja a tulajdonos valakinek, aztán öt év múlva valaki többet ígér érte, akkor neki adja ki. Az se megy, hogy aki ráteszi az életét is, csak a terheket viselje. Szövetkezni kell az embereknek valamilyen formában, például az értékesítésre. Kölcsönöket adni, hogy legyen miből gépeket venni, mert a parasztember nem költheti el minden pénzét, akkor miből él? Szóval jó lenne, ha megbeszélnék velünk, mert ezeknek az embereknek már nem szabad többet csalódniuk. „ T , . Hajós Terézia — Amikor huszonéves voltam, én voltam Magyarországon a fiatal titán, a munkáshős, a történelmi hős, az ügyeletes „szépfiú”, akit nem lehetett levakarni a filmvászonról, a tévéből; a vízcsapból is Oszter Sándor folyt... Aztán, ahogy az lenni szokott, újabb generációk, újabb arcok jöttek, mások mentek. És bár azt mondják, hogy a színész sokszor kortalan, de az biztos — az én példám is bizonyítja —, hogy egy huszonéves színészt jobban-többen foglalkoztatnak, mint egy negyvenest ... Valahogy úgy van ez, hogy a mindenkori újrakezdési ambíciókhoz jobban „passzol” egy új arc, egy új színész, mintha azzal új lendületet vem ne egy életpálya, egy életszemlélet. Ez nemritkán be is jön. Úgyhogy én végül is nem azt akarom mondani, hogy nekem most valamiféle generációs háborús érzetem van. Sőt, én ezt az egészet nagyon is normális dolognak tartom az életben. A baj csak az, amit én sérelmezek (és nemcsak én), hogy nálunk az elosztások általában nem szoktak igazságosak, nem szoktak sikeresek lenni... . Eöry Éva MINDENKI ERRŐL BESZÉL Padlóra kerül a mezőgazdaság? Bizonytalanok az agrártermelők. Az aratás már a befejezéséhez közeledik, de az étkezési búzának még mindig nincs elfogadható ára. S ami talán még ennél is inkább borzolja a kedélyeket, hogy a megoldást kínáló egyezkedések sem a napjainkban korszerű, piacos módszereket veszik számításba. Azon vitatkoznak a termelők, s az érdekeiket képviselők, hogy a kormány mekkora összeggel emelje az étkezési búza hatósági felvásárlási árát. Teszik ezt akkor, amikor a takarmánybúza már szabadáras, és hirdetett cél a piacgazdaság kiépítése. Az árvitát mindkét tény tagadja, hiszen az étkezési búza hatósági árának fenntartása egyikkel sem rokon megoldás. A jobb kéz meg a bal Működnek a régi mechanizmusok mind a kormány, mind a termelők háza táján. A gabona kétféle árformája már induláskor is ellentmondásokat takart, s várható volt, hogy ezek előbb vagy utóbb kiéleződnek, a nyűt viták forrásaivá válnak. A döntést hozóknak is tudniuk kellett, hogy az étkezési búza hatósági, tehát felülről megállapított ára az értékesebb terméket hozza hátrányosabb helyzetbe. Ezt csak tetézték a termelők, amikor áremelést követeltek ahelyett, hogy a gabona egységes árformájáért, a szabad árért harcolnának, így ugyanis valóban a piacon dőlne el, melyik termék mennyit ér. Nem szünetelnek a fiskális megoldások az export támogatásában sem. A költségvetési kiadások kényszerű kímélése miatt a támogatási kulcsok várhatóan mintegy 30-40 százalékkal mérséklődnek. Nem vitatható, ez átmenetileg csökkenti a kiadásokat, ám nem kellő gondossággal számol a hosszabb távú érdekekkel. A támogatás elapadása ugyanis már az idén mérsékelheti az agrárexportot, olyan időszakban, amikor a kormány a korábbinál kedvezőbb fizetési mérleget vállalt a Valutaalapnál. Másfelől a gazdálkodók jelzésértékűnek tekintik az intézkedéseket,.s erre a termelés jelentősebb visszafogásával válaszolhatnak; következésképpen a jövő évi export kerülhet veszélybe. Kétszáz téesz válik veszteségessé A rövid távú és a távlati célok ellentmondásban vannak a támogatási kulcsok mérséklésével. Ezt a helyzetet még az sem menti, hogy aí ’éfsŐ Félévben a tervezettnél hagyóbb összegű támogatást kapták a termelők. Ennek gyökerei is kormányzati hibákra vezethetők vissza, jóllehet nem csupán a jelenlegi kormány felelősségére. A támogatások számbavételekor olyan alacsony árakkal kalkuláltak, amelyeket a piac jócskán túlteljesített. Csak példaként említve, az élő sertés tervezett exportára 800 dollár volt, ezzel szemben a valóságban 1300 dollár lett. E hibákat persze célszerű feltárni, kijavításukra intézkedéseket kell hozni, ám a következményeket nem lehet egyoldalúan a termelőkre hárítani. Ha mégis ez történik, nyilvánvalóan számolni kell a válaszlépésekre, illetőleg azok költségvetési hatásaira is. Fékezi a normális termelési folyamatokat a kedvezőtlen adottságú térségekben az árkiegészítés drasztikus csökkentése is, A kétmilliárd forintos mérséklés a gazdaságoknak mintegy a felét érinti, de közülük kétszáz veszteségessé válik. Egyes térségek különösen veszélybe kerülnek, Borsod és Szabolcs megyékben emiatt záija veszteséggel az évét a gazdaságok 75 százaléka. Durva, kiszámíthatatlan beavatkozás A mezőgazdaságot sújtó csomag — a számítások szerint — mintegy 12 milliárd forinttal hozza kedvezőtlenebb helyzetbe a gazdálkodókat. Ezt sokféleképpen lehet közöliteni: a 12 milliárd forint a mezőgazdasági nyereségnek mintegy a harmada, a nagyüzeminek a fele; s ilyen gyors és váratlan visszafogásra még nem volt példa. Mindez bizonyíthatatlan gyanúsítgatásokra ad okot. Egyre gyakrabban hallani azt a termelői véleményt, hogy a várható intézkedések közgazdasági módszerekkel verik szét a jelenlegi agrárstruktúrát, hogy a tulajdonreformot felgyorsítsák. E vélekedés akkor igazolódna kétséget kizáróan, ha a nagyüzemek szétesése után visszaállnának a korábbi támogatások. Az ugyanis nem vitatható, hogy az említett „közgazdasági cspmag” tönkreteheti a mezőgazdasági nagyüzemeket; de egyben a privatizációt is fékezi, hiszen az új agrárstruktúrában a jövedelmezőség még inkább a gazdálkodás homlokterébe kerül. A józan parasztember mindig is számol, s a tartósan veszteséges termelésnek még a környékét is elkerüli. A mostani bizonytalanság helyett tartós biztonságra van szükségük a gazdálkodóknak. Ezt az érzetet pedig csak akkor lehet megteremteni, ha a mostanihoz hasonló évközi, kiszámíthatatlan, durva beavatkozásokat a píatí szabályok váltják fel. V. Farkas József száma a tévéműsorokból is megismert We dián 't start the fire,, rendkívül egyszerű szöveggel. Az ötvenes, hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek ismert politikusai, feltalálói, közemberei szerepelnek a szövegben, nevük egymás utánja egy kislexikonnak is megfelel. A lemez B oldalán pedig „utazhatunk”, legalább is ezt sugallják a Billy Joel- szerzemények. A címadó nótát követi a Leningrad, a Séta Görögországban, az Amikor Rómában és befejezésül az Es még egy kis séta. Mindezeket hallgatva megállapíthatjuk, hogy Billy úr érti a dolgát, kitűnő zenész, előadó. Biztosan nem ez az utolsó lemeze. Az EARTH, WIND AND FIRE név is ismert. A világ legjobb soul- és funky- zenét játszó csapata szintén régóta hallat magáról. Első lemezüket 1976-ban adták ki, azóta rendületlenül dolgoznak, koncerteznek, szerte a világban. Igaz, az utóbbi évtizedben volt egy kis megtorpanás, szieszta, de megújult a zenekar és jelentkezett soron következő albumával. A Föld, Szél és Tűz friss produkciójáról Maurice White gondoskodott. A Heritage címet viselő fekete korongon több közjáték szeli ketté az egymás után következő szerzeményeket. És a sikervárományos nóták: Takin’ chances, Good time, Daydreamin’, Motor, Welcome. Folytathatnák tovább a sort, hiszen a Gong szerkesztőség az utóbbi időben sok-sok híres külföldi előadó, zenekar nagylemezét megjelentette licenc-leme- zen. Igaz, hogy nem eredeti kiadásban kerülnek hozzánk a legjobb albumok, de ez mit sem számít. Az a fontos, hogy elfogadható áron hozzá lehet jutni a korábban külföldi „rokon” segítségét is igénylő újdonságokhoz. Borzák Tibor „ÖREG” SZUPERSZTÁROK Külföldi lemezújdonságok DAVID BOWIE rég elmúlt már negyven. A hatvanas években ő volt a korszak divatdiktátora, már ami a rockzenét illeti. Nevezték őt horrorkirálynak, a paranoiás rock megszemélyesítőjének, botrányhősnek. Ez utóbbinak szinte mindvégig megfelelt. Ha úgy tetszett neki, szőke haját rózsaszínűre festette, szürrealisztikus kosztümöt öltött, nőiesítette magát, Marlene Dietrich oldalán „fasiszta figurává” vált egy filmben. Lemezei óriási sikert arattak. Aladdin lámpája. Gyémánt kutyák, Fiatal amerikaiak, Állomásról állomásra és a többi. Nos, ennek a sokoldalú angol úrnak most jelent meg az a dupla albuma, melynek négy oldalán ismét hallhatók a legjobb és legismertebb szerzeményei. A lemez címe. Changes- bowie. Az első dal, a Space Oddity zongoristája a jól ismert Rick Vakemen, aki több dalban szerepel még. A Fame című szerzeményben John Lennon tűnik fel. A lemezoídalakat hallgatva nyomon követhető David Bowie pályája, a legjobb nótákkal fémjelezve: Starman, Changes, Life on Mars, Diamond dogs, Young Americans, Golden Years, Sound and Vision, Heroes (a berlini fal a téma!), a China girl, a Modern love és még több sikerszám. A jó öreg ERIC CLAPTON Journeyman című nagylemeze igazán profi munka. A negyvenöt esztendős brit muzsikus eddigi tapasztalatai, no és persze tehetsége megint csak maradandót adott. Hol van már a Yardbirds, a Cream és a többi zenekar, melyeknek tagjaként, gitárosaként világhírűvé vált Érje Clapton. Elmúlt, mára rocktörténelem. A git.áros azonban nem tűnt el. Új albuma kitűnő. A produkció egységéről, színvonaláról Russ Titelman gondoskodott. A zenészbarátok között feltűnik Alan Clark, Robbie. Kondor, Phil Collins, Greg Philinganes, Cedi Vomack neve. Valamennyien kiváló muzsikusok, énekesek, igazán izgalmassá varázsolják a lemezre került szerzeményeket. Mindehhez hozzájárul Eric Clapton érdes, nyugodt hangja, a háttérben hallható női vokállal. A le-, mez valamennyi dala figyelmet érdd- mel, csak néhányat jelzésként: Pretending, Bad love, Hard times, No alibis, Old love, Breaking point. Az amerikai származású, negyvenéves BILLY JOEL, a több sikert érdemlő énekes- zongörista-szerző rendre készítette nagylemezeit, de igazán csak 1973- ban vált világszerte ismertté a neve. Ma pedig nem kelt különösebb figyelmet friss szerzeményeivel, pedig megérdemelné. „A szegény ember Elton Johnjának” is nevezett előadó 1989-es albuma most jelent meg nálunk a Hungarotonnál. A Storm front című LP-n tíz dal sorakozik.f Az A oldal második
