Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-11 / 188. szám
1990. augusztus 11. • PETŐFI NÉPE • 3 MINDENKI ERROL BESZEL Nincs nyugalom a nyugtaadás körül Egy többé-kevésbé szabad országban aligha képzelhető el olyan parlamenti vagy kormányzati döntési amelynek egyformán örül minden állampolgár. Nem kétséges tehát, hogy a július elsejétől a magánszektorban is kötelezővé tett nyugtaadás egyeseknek szimpatikus intézkedés, mások elhibázott lépésnek tartják. Valószínűleg az a célra vezető módszer, ha az intézkedés eredeti célkitűzéseit a megvalósítás módszereivel és a várható végeredménnyel egybevetve alkotunk ítéletet,a manapság sokat szidott-vitatott intézkedésről. Ki mennyit nem vall be? Az intézkedés bevallott célja az volt, hogy felszínre hozza az eltitkolt jövedelmeket. Az adóhatóság az önadózás alapján bevallott és az állami statisztika adatai alapján számitott összegek egybevetésével mintegy százmilliárd forintra teszi azt a bevételt, amit a magánszektorban eltitkolnak. Márpedig az eltitkolás manapság aránylag egyszerű és veszélytelen, hiszen az adózás alapja az önbevallás, a hatóságoknak pedig nemigen van kapacitása azt ellenőrizni. Az egyetlen megoldás a könyvelő funkciókat is ellátó pénztárgépek használatának elrendelése — vélték a pénzügy gazdái. A törvényalkotók, hogy könnyítsenek a vállalkozók terhein, s ne zsebből kelljen nekik megvásárolni a 70 ezer forint körüli áron kapható gépeket, létrehozták a Pénztárgép-technikai Bizottságot. Ez döntött arról, hogy mely géptípusok nyugtáit fogadják el hitelesnek, azok a vállalkozók pedig, akik ilyen gépeket vesznek, bizonyos összeghatárig levonhatják a beszerzési árat a fizetendő forgalmi adójukból. Minden a parlamentre tartozik? A nyugta-rendelet bírálói—leginkább az érintett vállalkozók —elsősorban azt sérelmezik, hogy őket adócsalással vádolják —jogtalanul. Szerintük a láthatatlan jövedelmeket nem a bejegyzett ipari, kereskedelmi tevékenységet folytatóknál kellene keresni. Az előbbi megállapítást pro és kontra nehéz minősíteni, mindenesetre a jelenlegi bevallott kiskereskedői és kisiparosi bevételek arra utalnak, hogy e vállalkozói réteg több mint kétharmada a létminimum közelében vagy az alatt él. Amit azért a köznapi tapasztalat nem igazán támaszt alá... Ami pedig a valóban láthatatlan jövedelmeket illeti, abban is csak részben van igazuk a nyugta-csapdába esetteknek, hiszen egy réteg — a seftelők, üzérkedők — törvénytelenségei nem adnak felmentést egy másik rétegnek hasonló dolgokra. Alaposabbnak látszik az a kritika, hogy a nyugta-kötelezettségbe bevontak és az alóla mentesítettek köre túlságosan is önkényesen van megállapítva. Sokan nem értik, miért a kormány feladata eldönteni, melyik üzletben kell, melyikben nem kell géppel könyvelni és számlával igazolni a vásárlást. Mi indokolja, hogy ha a lakásomon akármüyen nagy értékű munkát Végeztek, arról nem köteles nyugtát adni a mester, s nem vezet-e korrupcióhoz, hogy egyedi kivéte- lezési lehetőségek, egyedi mentességek kérhetők az adóhatóságnál? Reménysugár a vevőnek A nyugta-ügy nemzetgazdasági összefüggéseit ismerők szerint még nem biztos, hogy ez olyan nagyon jó üzlet lesz a költségvetésnek. A kedvezményes pénztárgép-vásárlás lehetőségével ugyanis sok állami és szövetkezeti üzlet is élni fog, hiszen ezt 1995-ig az államkassza terhére tehetik. Egyes becslések szerint az eltitkolt bevételek napvilágra kerüléséből remélt mintegy 10—15 milliárd forint 6—8 milliárdos többlet adóbevételt jelent. A másik oldalon azonban máris mintegy 5 milliárd forintos fix kiadás áll, ennyi kell a várhatóan mintegy 60 —80 ezer igényelt pénztárgéphez. Szó, ami szó, ha ez így igaz, valóban nem sokat nyer a költségvetés. A nyugta-ügynek van még egy, kevéssé feszegetett összefüggése. A fogyasztói érdekvédelem szemmel láthatóan mindinkább háttérbe szorul, a szabad piac a lakosság nagy tömegei számára egyelőre szabad rablásként jelenik meg. A kötelező nyugtaadás némi reménysugár, hiszen amiről papírt kell adni, azt talán mégsem lehet bármennyiért adni. Ugyanakkor talán szerencsésebb lett volna, ha a számlaadás szabályozásába jobban belevonják a magánvállalkozók érdekvédelmi szerveit is. Egy sor ma vitatott kérdés — például a mentesítések dolga — szélesebb körű egyetértéssel rendeződött volna, s a kiskereskedők, kisiparosok saját szervezeteik közreműködése réven ma inkább magukénak éreznék a végeredményben közérdeket szolgáló intézkedést. P £ VÁLASZ CIKKÜNKRE A zaj is veszélyes! t A Holt-Tisza menti környezeti ártalmakról A CÉGBÍRÓSÁGON VÉGÜL IS KIDERÜLT: Nem az a fontos, kinek van igaza, hanem hogy mi az igazság — Ki volt az? A bírónő? Július 27-én Te kedves Holt- Tisza! címmel megszólítottuk fo- lyónknak azt a szakaszát, amely a tőserdei szabadstrandot alkotja. Közelében a fürdőző, pihenni vágyó vendégek jól érezhetnék magukat, hacsak a természetvédelmi területet is nem érte volna el a viz, a levegő és az egyéb környezeti feltételek romlása. A Kotvics-erdő kiirtása, a megkezdett és várhatóan folytatódó építkezések, a szeszes italok túltengő forgalmazása és az alacsony színvonalú élelmiszer-alapellátás, nem utolsósorban pedig az általános zajártalom aggodalommal tölti el a Holt-Tisza lassanként kiábránduló szerelmeseit. Mit hozhat a jövő ilyen jelen után? Cikkünk nyomán többen kifejtették észrevételeiket. Az alábbiakban az R. Gy.-né aláírással érkezett levelet közöljük: Tisztelt Szerkesztőség! Örömmel olvastam a Petőfi Népe július 27-ei számában a Te kedves Holt-Tisza! című cikket, amelyet szeretnék kiegészíteni néhány gondolattal. A tőserdei üdülőterület, sajnos, pihenésre — üdülésre — nem alkalmas. Csak bosszankodásra. Mi, akik évtizedek óta szépítgetjük tőserdei otthonunkat (tehát nem csak alkalmi vendégek vagyunk) telken belül és kívül, nagyon fájlaljuk, hogy sokah — főleg a fiatalok — nem becsülik a munkánkat és mindazt, ami érték egy üdülőterületen. Nem úgy viselkednek, ahogyan az nyaralóktól (el)várható volna. Minden este rettenetes hangerővel működik a diszkó. A környéken csak éjfél után lehet elaludni. Nincsenek tekintettel azokra, akik ilyenkor már pihenni szeretnének. Egy-két órába is beletelik, míg részegen, zajongva hazatalálnak a kocsmákból. A motorkerékpárokkal és az autókkal való rohangálás a nap szinte minden percében várható. Van, akit csak a kocsma kerítése állít meg! A közlekedők nem veszik figyelembe, hogy egyirányú a sétálóutca — oda-vissza száguldoznak a gyalogosok közt. Gyerek és felnőtt állandó balesetveszélynek van kitéve. Az ordító hangfalak elérnek mindenkit. A legnagyobb üzlet természetesen — mondanom sem kell — az alkoholos italok árusítása. Nagyon sok betörés történt az elmúlt hónapban a Tőserdőben. A tolvajok ellen teljesen védtelenek vagyunk. Megjelentek a hátizsákos valutaüzérek is. A Tőserdő természetvédelmi terület, de úgy látjuk, hogy erre egyre kevesebben vannak tekintettel. A madárrajok elpusztulnak, illetve visszahúzódnak a csendesebb területekre.” * * * * Egy újságcikket is kaptunk — a Magyar Nők Lapjának egyik idei számából való —, amely lakó- és üdülőhelyeken egyaránt tanulságos lehet a zajártalom káros hatá- sajról. Demokráciában élve minden ember joggal tarthat rá igényt, hogy mások — mintegy külső nyomással — ne veszélyeztessék az egészségét, sőt az életét. „A zaj és a rák A Besanconi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rákkutatója, Tran Ba Loc professzor Brüsszelben előadást tartott a zaj rákserkentő hatásáról. Kutatásaiban a zaj szerepét vizsgálja a mell-, illetve a prosztatarák esetében. Szerinte a zaj, ez a civilizációs tényező, nem elhanyagolható hatású | betegség kibontakozásában. A zaj károsítja az agynyúlvány és a hipofízis működését is, ezek pedig közvetlenül befolyásolják a hormontermelést. A felborult hormonális egyensúly következtében mirigyrák alakulhat ki. Tran Ba Loc professzor megállapításait laboratóriumi kísérletekre alapozza. Megfigyelte, hogy a 110 decibelig és a 10 kilohertzig terjedő zaj, akárcsak a stressz vagy a szorongás, veszélyesen csökkenti az immunrendszer védekezőképességét valamint a sejtplazma magnéziumtartalmát, és ez az anyagcsere-folyamatok szintjén elősegíti a rák kifejlődését. Melyek a mindennapi élet legártalmasabb zajai ? Amelyeknek frekvenciája megközelíti a 10 kilohert- zet. Például a rockzene, a villany- fúrógép zaja, a nagy terhelésű tehergépkocsik robaja, a gépkocsik tülkölése stb. Rákserkentő hatása mellett ugyanis a zaj még a szív- és érrendszeri megbetegedéseket is elősegíti, súlyos pszichés zavarokat, általános kimerültséget okozhat, és károsítja az idegrendszer egészét. Ha állandó vagy időszakosan ismétlődő zajterhelésnek vagyunk kitéve, ilyen következményekre is számíthatunk. Hogyan védekezzünk ? Olyan megoldásokat kell keresnünk, amelyek segítenek a külső világ időnkénti kikapcsolásában és belső egyensúlyunk helyreállításában. Nem véletlen, hogy Japánban minden lakóházban kötelező a csend megőrzése: ez hozzásegít a belső nyugalom megszerzéséhez. De mindenekelőtt javallott a jóga, a meditáció és a vidéki, falusi üdülés. Akinek ez nem áll módjában, az töltsön minél több időt nyugalmas, zöld környezetben, keresse a meghitt kapcsolatot a természettel. Nagyon fontos, hogy rendszeresen óvjuk szervezetünket a mérgező zajtól.” A Paris Match nyomán: K—1 Gazdasági megfontolásokból kft.-vé kíván alakulni a kecskeméti Technoszöv Kisszövetkezet; azonban a cégbírósági bejegyzése hónapok óta nem történt meg. Pedig amíg jogi hátterük rendezetlen, nem köthetnek újabb üzletet. Mivel a bejegyzés hosszadalmásságáról más cégektől is hallottam már, fölmerült bennem a kérdés: egy ilyen ok miatt meghiúsult üzletért a cégbíróság vajon fizetne-e kártérítést? Meglepetés a szövetkezetnek Amikor az erről szóló cikk lapunkban megjelent, dr. Varga lYfiklós, a megyei cégbíróság vezetője szabadságon volt, ezért nem kaptunk választ a kérdésre. Megerősítette viszont a túl hosszú határidővel és annak következményeivel kapcsolatos állításomat néhány olvasónk: panaszukat továbbítandó, kértem a cégbíróság vezetőjétől alkalmat a beszélgetésre. Megegyeztünk az időpontban, majd abban maradtunk, viszek neki egy példányt az ominózus lapszámunkból, mivel a cikket még nem olvasta. A találkozásunk előtti napok valamelyikén Bekker József, a Technoszöv kisszövetkezet elnöke hívott fel telefonon. Elmondta, hogy nagy meglepetés érte őket: az ügyüket intéző bírónőtől kaptak egy végzést, azaz hiánylistát arról, mi minden szükségeltetik még ahhoz, hogy cégüket kft.-ként bejegyezhessék. Az elnök ugyancsak „szemmé vált” a leírtak láttán, most értesült először a felsorolt hiányosságokról. A lista egyik-másik pontját egyébként sem értette — teljesítettnek vélte —, vagy éppen túlzónak a követelést, ületve másként értelmezte az oda vonatkozó jogszabályt... Mindenesetre a bírósági végzés azt látszott igazolni, hogy eddig is a szövetkezet hibájából nem történt meg a bejegyzés —- akkor pedig az újságcikknek sem volt igaza ... Azt javasoltam a szövetkezet elnökének, együtt menjünk el a cégbíróságra, tisztázni a tisztá- zandókat. így történt. Oda menet, út közben jutott eszembe, hogy a dr. Varga Miklósnak ígért újságról elfeledkeztem. De ha visszafordulok érte, elkések, ami még soha nem fordult elő velem. Ügy döntöttem, mulasztásomat később pótolom —, a cégbíróság vezetője talán nem haragszik meg érte. De haragudott. — Hogyan válaszoljak olyan újságcikkre, amit nem is láttam?! — kérdezte. —- A munkatársaim mondták el nekem, hogy már megint a cégbíróságot marasztalta el a sajtó, de hogy miért ...?! Itt van a kezemben a Technoszöv dossziéja, átnéztem, s láttam, hogy hiányosak a dokumentumok, mondhatnám azt is, hogy szarvashibák vannak benne! Ezért nem történt meg a bejegyzés! Az ügyet intéző bírónő — szabadságon van éppen —, újabb hiánypótlást kért, most kaphatták meg a napokban, pedig ez alapján, amit én itt látok, el is utasíthatta volna a kérelmet! — De hiszen mi menet közben korrigáltuk a hibákat, pótoltuk a bírónő által megállapított hiányosságokat! — mondta Bekker József. — E legújabb lista tartalma meglepetés számunkra. Amikor az előző hiánypótlás dokumentumait ide hozta a cégünk főkönyvelőnője, a bíróság munkatársnője átnézte és azt mondta, rendben van! — Nem, de hát honnan tudhattuk volna, hogy aki átvette hivatalosan, annak meddig terjed a jogosítványa, miben dönthet?! Gondolom, ki lehetett a kolléganő. Hogy megértsük, miről van szó, dr. Varga Miklós behívta a szobájába két kolléganőjét, akikről megtudtuk, hogy ők a szerkesztők. Az a feladatuk, hogy mintegy leltár szerint vegyek át az iratokat, azt ellenőrizve, hogy a bírók által kért dokumentumok megvannak-e?' De hogy azok jogilag megfelelőek-e, arról természetesen nem dönthetnek. „A törvények (szabályok) nem ismerete nem mentesít annak betartása alól” elv alapján vitánkban e ponton a szövetkezet állt vesztésre. Ekkor a billegő mérleg serpenyőjére dr. Varga Miklós még rátette a maga igazságát:- —| Tény, hogy a Technoszöv kérelmének dokumentumai hiányosak. Ezért nem történt meg a bejegyzés. Mi most itt sok mindenről elbeszélgethetünk, de ez a tény akkor is tény marad! Itt is, ott is: hiányosságok — De miért?! — A kérdés szinte egyszerre szakadt ki a szövetkezet elnökéből és belőlem. - Miért van ez a sorozatos hiányosság, hibázás?— vettem át a szót. — Akár a Technoszöv, akár a többi cég esetében? — Nem tudom, ki mit panaszkodott rólunk a sajtónak, de az biztos: aki tökéletesen adja be a kérelmét, az egy hónap alatt megkapja a bejegyzést. A valóságban a beadott kérelmeknek legalább a 80-90 százaléka nem felel meg a szabályoknak. — Éppen ezt kérdezzük: miért van ez így? Az ilyen ügyeket részben vagy teljes egészében jogászok, ügyvédek intézik. Mégis ilyen rengeteg a félreértés, meg nem értés! Miért? A cégbíróság vezetője vállat vont, amiben az is benne volt: ez a kérdés nem rájuk tartozik. — Egy kicsit több segítséget várnánk el a cégbíróságtól —. mondta ekkor a szövetkezet elnöke. — Én például azt sem értem, hogy amikor az előző hiánylista alapján beszereztük a szükséges dokumentumokat, kijavítottuk a hibákat, a bírónő miért nem szólt mindjárt, hogy még ez sincs rendben? Aztán: ez a legutóbbi végzés olyan pontokat is tartalmaz, amelyek nincsenek összhangban a jogszabállyal, egyet-kettőt a kákán csomónak is nevezhetnék. Itt van, elhoztam a közlönyt, megmutatom az ide vonatkozó szöveget ___ — Mint minden bíróságon, nálunk is minden egyes bíró szuverén r— szögezte le dr. Varga Miklós. — En nem szólhatok bele a munkájukba. Sok mindenben nincs még egységes gyakorlat, egységes értelmezés, ezeket próbálom egységesíteni, ez minden, amit tehetek. Nem biztos, hogy mindre tudok válaszolni magának, hogy a bírónő miben miért úgy döntött. De egy dologban biztos vagyok: az első hiánypótlás után azért nem szólt azonnal az újabb hiányosságokról, mert nem volt rá ideje! Az egész bíróságon ez a helyzet, nemcsak nálunk: ninpsenek meg a munkafeltételeink! Teremtse meg ezeket a társadalom, akkor majd joggal lehet a késésért bennünket elmarasztalni! Kezdve azon, hogy a cégek hozzáértő ügyvédet bízzanak meg az ügy teljes — és nem részleges — intézésével, akkor majd nem lesz annyi félreértés, s nekünk is kevesebb a dolgunk. De ezzel együtt is nagy szükségünk van létszámbővítésre, elsősorban olyan hozzáértő munkatársakra, akik a szerkesztők és a bírók közötti űrt töltik ki a munkájukkal. Januártól az összes létező Bács megyei cég dokumentumait a nyakunkba zúdították, azt mind lajtstromozni kellett. Közben rengeteg új cég alakult, rengeteg átalakult, létszámunk minimálisan kevés ennyi munkához. Miközben olykor felesleges, értelmetlen feladatokkal kell birkóznunk. Itt van például ez a többoldalas cégjegyzék-nyomtatvány, egy majdani számítógépes feldolgozáshoz készül. Hogy mit összegyötörtük az agyunkat, mire megfejtettük, hogyan kell kitölteni ...! Nem a cégbíróságot illeti az illeték! — Hát akkor mi, a cégeknél dolgozók hogyan tudnánk hibátlanul kitölteni? — szúrta közbe kérdését Bekker József, amire a cégbíróság vezetője megértőén bólintott, s lendületesen folytatta: — Ezeken az oldalakon-szerepelt az a kérdés, hogy az adott cég nevét viseli-e másik is valahol az országban. Hát én ezt innen, Bács megyéből honnan tudjam?! Időbe telt és nem kevés energiába került, míg ezt a kérdést sikerült megyei vonatkozásúra változtatni. A cégbíróságnak van egy érdekvédelmi szervezetük, amelynek vezetője tárgyalásokat folytat az illetékes személyekkel helyzetünk javításáért. Országszerte a miénkhez hasonlóan nehéz körülmények között dolgoznak ezek a munkával agyonterhelt intézmények. Vidéken még csak hagyján, de hogy Pesten mi van ...! A számítógép bevezetése előtt egy évbe is belekerült, mire megtörténhetett a bejegyzés! Azóta valamelyest javult a helyzet. Megértjük mi a cégek emiatti lehetetlen, tarthatatlan helyzetét, nekünk is az az érdekünk — miért is lenne más —, hogy minél előbb elvégezzük a bejegyzést. Abban bízunk, hogy ha nem is máról hónapra, de elviselhető határidőn belül megteremtik a munkafeltételeinket, s akkor majd megszűnnek ezek az idegtépő feszültségek ... Akkor majd a külföldi tőke is nagyobb bizalommal jön be az országba, az újonnan alakult cégek sem lesznek kénytelenek bénán várakozni, az átalakulók te- hetetlenkedni stb. Nos, mindezen (következtetés levonása, a megoldás sürgetése érdekében vetetnem fel ezt a problémát a Technoszöv példája alapján. — Ezért bíztam abban, hogy majd a gondjaik elmondásával kezdi válaszát — mondtam dr. Varga Miklósnak. — Most már látom, hogy tévedtem is: azt írtam, hogy a cégbíróság szép nagy summákat vág zsebre az ügyintézésért. Holott az illetékhivatalhoz folyik be az illeték értéke. De „a többi stimmel”: a hosszú határidő és következménye __Jó lesz, ha holnap hozok e gy példányt az újságból__? — Én már azt sem bánom, ha nem hoz! Legalább nem mérgesítem fel magamat még egyszer! — legyintett a cégbíróság vezetője. Haragosan nézett rám — aztán félrefordult és elmosolyodott ... Lapot indítanak a parlamenten kívüli pártok Szélrózsa címmel közös lapot indít néhány parlamenten kívüli politikai szervezet. Az első ízben augusztus 17-én utcára kerülő orgánum egy-egy oldalát a Nyugdíjasok Pártja, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége, a Magyar Függetlenségi Párt, a Magyarországi Zöld Párt, a Természet- és Társadalomvédők Szövetsége, a Nemzeti Kisgazda- és Polgári Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Magyar Liberális Párt, a Demisz, a Demokrata Koalíció és a Magyar Néppárt Nemzeti Parasztpárt szerkeszti. (MTI)
