Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-10 / 187. szám
1990. augusztus 10. • PETŐFI NÉPE • 5 KÖNYVESPOLC Nemeskürty István: Egy élet mozija A magyar filmet legalább egy évtizede szigorúan csak csődhelyzetével együtt szokás emlegetni. Nincs ez másként manapság sem. A csődhelyzet azonban ma már egészen mást; a „piacképtelen” nemzeti film felszámolódását jelenti. A „csődhelyzet” legelső említése óta persze nagyon sokféleképpen, nagyon sokféle pozícióból kijelentették azt is, hogy a magyar filmgyártás helyzetén és feltételrendszerén a közeljövőben mindenképpen változtatni kell. Jobbító szándékáról, reformer ötleteiről ismerte meg évtizedekkel ezelőtt a szakma az író, történész, néptanító^polihisztor Nemeskürty Istvánt, aki — egyáltalán nem mellékesen — negyedszázadon keresztül filmstúdió-vezetőként, kockáztatni is tudó producerként, majd a Magyar Filmintézet igazgatójaként tevékenykedett. Nem véletlen, hogy a magyar film nagykorúvá tételéért oly sokat tett Nemeskürty a főszereplője egy nagyon friss, a magyar film életben maradásáért perlő interjúkötetnek, melyben a „Tanár úr” partnere a filmrendező Koltay Gábor. Koltay bevezetőjében részletesen szól személyes találkozásaikról, saját pályáját is meghatározó kapcsolatukról. Elmeséli, hogy hogyan vette pártfogásba annak idején Nemeskürty például A koncert ötletét, majd ennek folytatásaként hogyan kaptak megbízást Szörényivel, Bródyval hármasban az első rockoperafilm; az István, a király elkészítésére. „Nemeskürty volt ezekben az években az egyetFILMJEGYZET rr Urgolyhók len klikkharcoktól mentes stúdió- vezető” — mondja Koltay, miközben a viszonyok minden tekintetben a produceri módszerek ellen hatottak. A „Tanár úr”, mint producer végig rajta tartotta szemét az alkotási folyamat minden lényeges mozzanatán, telefonált és kilincselt, bátoritott és felvállalt akkor is, amikor mindkét film esetében meg kellett küzdenie a szervek ellenállásával, amikor a nyilvános rendezvényekkel összekapcsolt forgatásokat, az azokban közreműködőket a belügyi szervek az utolsó pillanatig igyekeztek munkájukban akadályozni, a koncertek, előadások, filmek létrejöttét meggátolni. Nemeskürty támogatása nélkül persze nemcsak Koltay munkái, de sok más, fontosabb, értékesebb alkotás sem készülhetett volna el, melyek a hivatalos emberek, filmes és nem filmes szervek rosszallása vagy kifejezett tiltása ellenére valósultak meg, lettek művészi vagy közönségfilmek, szerencsés esetben mindkettő egyszerre. A kötet több fejezetre bontva adja közre a moziba kitartóan szerelmes „Tanár úr” fontos, újragondolásra manapság különösképpen ajánlott tapasztalatait, művészeti és „forgalmazási” élményeit. A mozi varázsa című legelső fejezet a harmincas évek elejéig nyúlik vissza. Nemeskürty színes leírást ad a korabeli mozizásról, amelyben a vetítőtermek szerves tartozékai voltak egy prodúkció élvezetének. Említést tesz a moziba járási szokásokról is, miközben Hogy milyen manapság az a mozi, amely a leggátlástalanabb jókedvre képes hangolni egyidejűleg az óvodásko- rúakat és a nagypapákat, kiderül Mel Brooks legújabb produkciójából. Az új amerikai szatírában olyan távoli mesék adnak egymásnak randevút, mint például Victor Fleming 1939-es keltezésű Oz, a nagy varázslója, Lucas űrtrilógiája, vagy Spielberg Indiana Jones-soro- zata. De Brooks a középkorú generációra is gondolt, nekik szól A majmok bolygója és A nyolcadik utas a halál néhány teljesen ártalmatlan, kifejezetten hahotára ingerlő betétje. Brooks szatirikus étvágya persze még korántsem elégszik meg ennyi „áldozattal”, a listát ki-ki maga folytathatja. Mint ahogyan végül is minden néző egyedül döntheti el azt is, hogy a főszerepet alakító rendező melyik verzióját követi kiemelt figyelemmel. Mert nem csupán az adalékanyagok számosak, hanem az úgynevezett „olvasatok” is. Az Urgolyhók különben azok számára is tökéletesen „fogyasztható”, akik (esetleg korukra való tekintettel) életükben nem voltak még moziban. A látványvilág, a kisebb-nagyobb poénok, a helyzet- és jellemkomikumra komponált frappáns gyakorlatok mind-mind arra szolgálnak, hogy a film az „első szinten” is hatékony legyen. Aki azonban ismeri Spielberg és Lucas fantasztikus sztorijait, az kitűnően elszórakozhat Brooks átírásának technikáján. Az Űrgolyhók különben nem nélkülözi a „filozofikus mélységeket” sem: a sajátos játékban jól körvo- nalazottan felismerhetők Uj-Holly- wood moziterrorjának működési mechanizmusai is. A történet önmagában semmivel sem szerényebb, mint egy komoly ürfil- mé általában. Az Ürgolyhó bolygó sötét lelkű urai elfecsérelték saját levegőjüket, és abban mesterkednek, hogy a harmonikus életű Druida bolygó levegőjét „elszippantsák”. Gonosz céljaik érdekében nem rettennek vissza attól sem, hogy elrabolják a kisemmizendő bolygó gyönyörűséges, ámde annál el- kényeztetettebb hercegnőjét. Nem marad ki a sztoriból Han Soló és Csubi speciálisan Mel Brooks-mintájú variációja sem, hogy e sajátos dramaturgia szabályainak engedelmeskedve megkezdődhessék a hajsza... A Jó és a Gonosz csatározásában olyan „erők”, azaz Erő vesz részt, mint például Darth Veder — Sötét sisak; azaz (a Szellemir- tókból és a Drágám, a kölykök összementek című munkákból is ismert) Rick Moronis. Randa, sanda és természetesen nagyon nevetséges. Majdnem annyira, mint a sok száz méternyi, elvetemülten szürreális fazonú űrhajó. Mel Brooks mókázása közben arra is figyel, hogy ne tűnjék ártatlanabbnak a valóságosnál. Egy igen frappáns (kellékei szerint ugyancsak „lopott”) jelenetben félreérthetetlenül közli, hogy ő bizony mindezzel az apparátussal — és persze velünk! — azért szórakozik, hogy utána sikeresen dobhassa piacra az Ur- golyhó-trikót, -matricát és az élethű (ugyancsak koppintott) Yogurt-figu- rát. Szellemek ide, szellemiség oda, az Űrgolyhóknak talán a hazai mozik augusztusi kínálatában mégiscsak az a legnagyobb érdeme, hogy az akcióra szomjas tíz éV alattiak és valamivel tízen túliak egy ártalmatlan, de garantáltan mulatságos produkcióval találkozhatnak. Károlyi Júlia- érdekes észrevételként — elmondja, miért nagyon fontos az, hogy a vetítés színhelyén elsősorban a nagy többségben levő nők jól érezzék magukat. „A nő ugyanis viszi a férjét, szeretőjét, a gyerekét, a nagymama az unokáját.” Izgalmas adalékokkal szolgálnak a rendezőkhöz, tanítványaihoz, a szakma nemzetközi hírű mestereihez fűződő Viszonyainak leírásai. A kötet második részét nem csupán Koltay írja közösen interjú- alanyával, hanem azok a rendezők, írók, esztéták is, akik máris a magyar filmtörténet „lakóinak” érezhetik magukat. Az Egy élet mozija című kötetben manapság különösképpen ajánlott olvasmánynak számítanak az évekkel ezelőtt — többek között Jancsó, Bacsó, Makk és Kovács István által — kidolgozott átszervezési tervek. A kötet legvégén A filmszakma kinőtt ruhái címmel Nemeskürty három korszerűsítő, ám teljes visszhangtalanságra ítélt verziója is olvasható. A szerző befejezésként megjegyzi; az 1986 végén tett javaslat ma, 1990-ben néhány vonatkozásban idejét múlta. „Any- nyi azonban tény, hogy egy magyar filmgyártás csak állami támogatással és felügyelettel létezhet. Bár javaslatom ma, 1990-ben némely vonatkozásban értetlenséget, vitát, fitymálást válthat ki, mégis közreadom, egyrészt mint kordokumentumot, másrészt tanulságul, hogy egy felkérésre írott tanulmányra a hatóságok ügyet se vetettek, meg se vitatták, egyszerűen félretették”. Károlyi Júlia — ÚJ KÖNYVEK: Személyijö- vedelemadó-táblázat. (Summa GMK, 70 Ft) — Szertárő Borbála: Képes brit és amerikai angol—magyar szótár. (Magán, 285 Ft) — Vargáné Nikiser Margit: Frézia (Mezőgazdasági K., 133 Ft) — Pacsi Zoltán: Tőzsdézzünk! (Szővorg, 149 Ft) — Dalfüzér 1844. (Herman Ottó Múzeum, 50 Ft) — William Stevenson: 96 perc Entebbében. (Fabula, 98 Ft) — A cseh irodalom kistükre. (Európa, 135 Ft)^-Fekete István: A koppányi aga testamentuma. 10. kiad. (Móra, 45 Ft) — - Eugene Ionesco: Drámák. (Európa, 120 Ft) — John Knittel: El-Hakim. Egy orvos halála. (Árkádia—Európa—Fabula, 110 Ft) — Stella Linden: Szégyentelen. (Vénusz-köny- vek) (Vénusz Kft., 109 Ft) — Fe- renczi Ödön: Extrák az autóban (Műszaki K., 195 Ft) —Kis Tódor : 1000 vicc a javából. 5., átdolg. kiad. (IkvaK.,109Ft) — Papp- Váry Árpád—Hrenko Pál: Magyarország régi térképeken. 2., jav. kiad. (Gondolat—Officina Nova, 890 Ft) —- Tavaszi színek kifestő. (Táltos, 48 Ft) — Góliát-Bobo diákkönyv. 1990—1991. (Zrínyi Nyomda, 134 Ft.). SZERBOLHA, HÍRELEFÁNT Lesz-e növénydoktor? A múlt hónap végén az MTI hírül adta, hogy a növényegészségügyi állomások és a megyei Köjálok egészségre ártalmas szereket találtak uborkában. A Földművelésügyi Minisztériumban még azt is elmondták a tudósítónak, hogy ennek valószínűsíthető oka a nagy peronoszpórafertőzés miatti túlzott permetezés, illetve az élelmezés-egészségügyi várakozási idők be nem tartása. Egy hét múlva a hír már pontosítva érkezik: a Pest megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás laboratóriumában befejeződtek azok a vizsgálatok, amelyeket az új- hartyáni termelőknél zárolt uborkákban végeztek, az eredmény negatív. Tehát azok az uborkák sem tartalmaznak egészségre káros anyagokat. Arról, szűkítve a kört, mi is hírt adtunk, hogy Bács-Kiskunban is fokozták az ellenőrzéseket. A szúrópróbaszerűen kiválasztott 27 mintát hét hatóanyagra vizsgálták meg, tehát jócskán „rátartottak” a használható szerek számánál. A vizsgálati hálón egy dusnoki termelő akadt fenn, aki az ellenőrzést meg akarta akadályozni, permetezési naplót nem tudott bemutatni, ráadásul elmondása alapján — ezt a laboratórium igazolta — az élelmezés-egészségügyi várakozási időt sem tartotta be. Természetesen ellene szabálysértési eljárást kezdeményeztek a hatóság szakemberei, illetve áruját zárolták. V egyszer-gy ógyszer Nagyot lehetne tehát sóhajtani, hiszen a bolhából fölfújt elefántról kiderült, hogy valójában csak bolha. Mégis elgondolkodtató a dolog, mire volt jó ily módon hírül adni, majd kis híján cáfolni a történéseket. Vagy lehet, hogy semmiféle megtervezett „hátsó gondolat” nem vezérelte azokat, akik felröppentették a hírt, .csupán a növényegészségügy — mint minden más agrárjellegű kérdés — körüli zűrzavart, kapkodást mutatja mindez? Én ez utóbbira tippelek, vélem, nem minden alap nélkül, mert... Volt a kimondottan nagyüzemi gazdálkodáshoz hozzárendelt növényvédelmi és agrokémiai országos szervezet. Az idő kikezdte, szétvált tehát szolgálatra és hatóságra. Jött, ezzel majdhogynem együtt, a sokat vitatott növényvédőszer-megosz- tás, a feltételes forgalmú szerek, az ezek vásárlásához feltételként szabott tanfolyam. Azután persze véget nem érően a vita: szükséges-e egyáltalán? Akik vitatkoznak, persze, megint az országot egyetlen egységes valamiként értelmezik, pedig két szomszédos megye adatait is elég lenne megnézniük. Ugyanis Bács-Kiskunban 4500-an szereztek eddig feltételes forgalmú szer vásárlásához szükséges jogosítványt, míg Jász-Nagykun-Szolnokban 146-an. A két szám mögött végül is ott van az igény, a terület termelési szerkezete, amiről nem lenne szabad elfelejtkezni. hatok „csak úgy” Decis 2,5 EC-t, ha fölmutatom a tudásomat igazoló papírt, akkor Buvicid F-et, de nem kaphatok csak nagyüzeminek nyilvántartott Wofatox 50 EC-t. No persze, nagyüzemi! Nem biztos, hogy az elnevezése szerencsés e kategóriának, léte viszont mindenképpen az. Nem arról van itt szó, hogy csak nagy táblában, száz hektárokon lehet használni, hanem arról, hogy végtelen precizitással, kellő fölszereltséggel, óvatossággal, a szakmai szempontokat messzemenően figyelembe véve lehet csak kijuttatni. Amihez viszont elengedhetetlen a tudás magasabb szintje. Náluk már ... Érthetetlen tehát az a vita, hogy kell-e egyáltalán a tanfolyam, kell-e egyáltalán a növényvédős szakmérnök. Ä vitákban persze vannak egészen más hangok is, olyanok, amelyek a szakmai tudást favorizálják, mondván, a növényi betegségek orvosainak legyen hasonló presztízsük, lehetőségük, mint a humán és az állatorvosoknak. És lám, nem kell sokat keresgélni, mire nem bukkan az ember az Agro-Europe című lapban: „Az NSZK egész területére érvényes növény- védelmi törvény előírja, hogy a mezőgazdasági, kertészeti vagy erdészeti üzemekben csak akkor szabad növényvédő szert használni, ha a munkával megbízott személy kellő szakmai felkészültséggel rendelkezik, így ha kell, felelősségre vonható”. (Tegyük gyorsan hozzá, az NSZK mintegy három évvel később hozta e növényvédelmi törvényt, mint hazánkban gyakorlattá vált.) Előbb talán ezeket a dolgokat kellene tisztába tenni, azután netán beszélni a kiépítendő szaktanácsadói hálózatról—van j ó néhány példa előttünk —-, vagy az integrált növényvédelemről. Nálunk még nem Ez is, az is A viták kiéleződésekor persze, immár szokásossá válva, előbb-utóbb elhangzik: persze a szakemberek a pozíciójukat féltik! Ez rendkívül jól hangzik, de igen felületes magyarázat. Gondolom, azon egyetlen épeszű ember sem akadt még meg, ugyan miért írja az orvos receptre a gyógyszereket és miért nem vásárolhat csak úgy bármilyet, bárki. Nemigen hallani az állatorvosi receptek — kezelések — létjogosultsága ellen sem kifogást. Márpedig, a humán és az állatorvos is vegyszerekkel — mérgekkel — dolgozik, csak ezek injekció, tabletta formájúak. A növényvédős vegyszerekkel — mérgekkel — dolgozik, csak ezek por, granulátum, folyadék formájában kerülnek forgalomba. A párhuzam egyértelmű. Kalmopirint kapok a gyógyszertárban recept nélkül, erős altatót természetesen nem. Mondjuk a növényvédőszer-boltban kapÉs főleg az igazi piac igényeiről .Esetleg igénytelenségéről. (Mármint manapság, nálunk.) Köztudott, hogy jó néhány zöldségfélét már csak a kistermelők termelnek. Mint éppen az uborkát. Nem tudom — erről nem szólt a hír —, hogyan derült ki az újhartyá- ni ügy, de vélem, nem úgy, hogy a felvásárló megnézte a termelő permetezési naplóját és egyből rájött, valami gond van. Vélem, hogy a piacon, a boltokban megejtett zöldség-gyümölcs felvásárlásoknál (megvásárlásoknál!) szintén nem kéri senki ezt’az okmányt. Viszont a paradicsomot áruló nénike köny- nyen kifizeti ezzel vevőjét:jO, aranyoskám, régen vök éz permetezve! Ugyan „aranyoskám” ezek után mennyire veszi komolyan a paradicsomon virító pet- metfipltokat? Vagy gondolkozzunk a nagyobb piacról. Ámulva vettük tudomásul vagy 15 évig, hogy a skandináv országokba nem tudunk cseresznyét szállítani -^:a példa nem egyedüli —, mert anno másfél évtizeddel ezelőtt egy szállítmányban cseresznyelegyet találtak a szemfüles ottaniak. A közelmúltban ismét próbálkoztunk — volna —, csakhogy az eset ismétlődött.. .Ésezzelmárisittabiotermelés,mega sok-sok hozzá fűzött tévhit. Mert ugyebár a cseresznyelégy növényvédő szerrel irtható. No most azután kell-e a vegyszer? Vagy inkább a cseresznyelégy? Vagy netán van arany középút? Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa elé 1985-ben került egy vaskos tanulmány az integrált növényvédelem bevezetéséről, ezredfordulóig való megvalósításáról. Az átfogó programban helye van a kutatásnak, az állami támogatásnak, a termelés agrotechnikai, mechanikai, biológiai, vegyszeres keze- léses munkájának, a kereskedelemnek és a feldolgozóknak. Ők akkor úgy vélték, 15 év alatt a vegyszerfelhasználás ily módon mintegy 50 százalékkal csökkenthető. Náluk, az ottani szakmai és technikai szinten. Ma 1990-et írunk. Nálunk még nem született ilyen program... Viszont vitatkozunk... Gál Eszter Magyar kutatók sikere Az MTA Központi Fizikai Kutató Intézetében Farkas Győző és Tóth Csaba fizikusok új jelenséget fedeztek fel a fotoeffektusra, azaz a fény hatására fémekből történő elektronkilépésre vonatkozóan. E jelenség, amit 1902-ben Lénárd Fiilöp mutatott ki kísérletileg, majd Einstein értelmezett (mindketten Nobel-dijat kaptak érte), az újkori fizika: a kvantumelmélet egyik elindítójául szolgált. A KFKI kutatói azt találták fel, hogy rendkívül erős'lézerfénnyel aranyat megvilágítva mintegy ezerszer nagyobb energiával lépnek ki az elektronok, mint a gyenge, hagyományos fényforrások esetén. Ez azt jelenti, hogy az Einstein-formula jóval általánosabb érvényű, mint megszületése idején gondolták. A jelenségnek számos alkalmazása is várható például a gyorsítóberendezéseknél. (A felvételek a laboratóriumban készültek). - ’ , „ (MTI-fotó)
