Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-07 / 184. szám
/ 1990. augusztus 7. • PETŐFI NÉPE • 5 Kékség — halálos dózisban skalpjára áthítozó ellenfelekként, hanem a létezéssel farkasszemet nézésben, a fenyegetettségben testvérekként. A nagy, az igazi küzdelem mindezek ellenére kinek-kinek mást jelent. Ami természetes, hisz a spagetti- és nőimádó Enzo egy szigorúan szárazföldi komédiából, a költő Jacques pedig egy lebegő nouvelle vouge-etűdből száll alá „A nagy kékség”-be, az „emberen túli” szférába, a totális szabadság cseppfolyós esszenciájába. Enzo egy kőkemény sportbravúrra, barátja pedig egy komolyan önveszélyes avantgárd akcióra: egy többmenetes, tökéletesen megvalósított performan- ce-re. A végtelen terekben előadott, artisztikus mozdulatok, a megváltásélmény sugallatára hivatott gyönyörű víz alatti balett látványa közben nehéz elhessegetni Mész András Meteorjában a szegény rokon: Fel- hőcske képét, akinek hasonló célokra mindössze egy rozsdás kádnyi langyos csapvíz adatott. A legizgalmasabban, a legszínesebben mégsem egy személyiségről, hanem egy magatartásról, Jagues magánszámáról: a megismerés spirituális tréning- jéröl, egy látomás belakásának lehetőségeiről mesél a vászon. Besson a maga módján hepien- des, romantikus legújabb mozijának motorja végül is egy nagy ötlet: a mélytengeri búvárság, mint metafora. Bár a produkció nem minden pillanatát sikerül egyforma intenzitással működtetnie, akadnak bőven olyan részletek, melyek (többféle ízlés szerint is) kárpótolhatnak a tökéletlenségekért. A legújabb francia film fenegyerekeként ismert rendező munkáját rendhagyó személyesség jellemzi. A „nagy metaforára” bukkanáshoz hozzájárult az is, hogy a delfinek világával való ismerkedést a produkció helyszínén, a görög Kikládokon Besson maga is öt esztendeig gyakorolta. A főhőst játszó színészhez; Jean-Marc Barrhoz hasonlóan, aki gyermekkorában a nyári szüneteket egy halászcsónakon töltötte. A Besson lányának dedikált produkció már-már nem is személyes, hanem egyenesen családi mozi; a főhős tengerbe veszett apját ugyanis Besson édesapja alakítja. Maga a sztori sem nélkülözi teljes mértékben a valóságelemeket. Jaques élő alte- regója egy veterán búvár, a készülék nélküli lemerülés világbajnoka; Jacques Mayol, aki a szicíliai Enzo Maiorce-val, a „tengeri gladiátorral” a hatvanas években valóban vívott jó néhány „ütközetet”. Károlyi Júlia FOGYÓKÚRA UTÁN A KEREKEGYHÁZI AGRIKONNÁL Nyereség lesz-e a veszteségből? Az év elején nagy feltűnést keltett, hogy a kereskedelmi minisztérium rubeles exportot drasztikusan megszigorító intézkedései nyomán részlegesen leállt az Ikarus termelése. Ezek a gondok azonban nemcsak a mamutcéget érintették érzékenyen, hanem számtalan részegységszállítóját is. Mint ahogy március 5-ei lapszámunkban hírt adtunk róla, az Ag- rikon Kerekegyházi Fémipari Le-, ányvállalata — amely árbevételének döntő többségét esztendők óta az Ikarus buszokhoz készített alumíniumablakok, dísz- és tartólécek, ajtólapok, dísztárcsák ellenértéke adta — a nagyvállalat leállása miatt hetvennégy dolgozóját soron kívül szabadságra küldte. Akiket nem érintett a kényszerpihenő, azok közül sokan az üzem más munkaterületén folytatták a munkát. Ugyanakkor a kereskedelemmel foglalkozó szakemberek alaposan megélénkítették tevékenységüket, megpróbáltak pótlólagos megrendeléseket szerezni. A kerekegyházi gyár eközben furcsa, kettős képet mutatott: a létrakészítők alig győzték a munkát, az ablakgyártó csarnok pedig kongott az ürességtől. Ezúttal Schrauf József igazgatótól azt kérdeztük: a márciusi helyzethez képest milyen változás történt a leányvállalatnál? Alvázhiány — akadozó termelés ■ Mint mondotta, az Ikarus március végén, április elején korábbi kapacitásának 40 százalékával megindította termelését. Ám ez a munka szakaszos volt — attól függően, hogy milyen ütemben kapott alvázat a Csepel Autógyártól. (Sajnos a mai napig jellemző, hogy rövidebb időre leállnak a szalagok az alvázhiány miatt). Végül is az Ikarus-megrendelé- sek kiesése a kerekegyháziaknak — csupán az első félévben — százmillió forintos árbevétel-kiesést okozott annak ellenére, hogy a kapacitásaik lekötésére egy sor új termék gyártásába fogtak. Az igazgató ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy ilyen nehéz piaci helyzetben, ilyen rövid idő alatt képtelenség volt valamennyi dolgozójuknak munkát adniuk. Ezért a már említett kényszerszabadságolások mellett azonnal kiadták mindenkinek az előző esztendőről megmaradt szabadságát. Ezt követően áprilisban, a meghatározott időre szerződött emberek lejáró szerződéseit nem hosszabbították meg. Ily módon 12 fővel -csökkent -a létszámuk. Elküldött üzemi szarkák Aztán a második negyedévben elbeszélgettek idősebb dolgozóikkal, akik korkedvezményes nyugdíjba mehéttek. Aki kérte — tizennégyen éltek a lehetőséggel —, korábban nyugdíjba vonulhatott. Régebben az üzemi szarkákkal szemben elnézőbbek voltak a kerekegyházi üzemben. Most, a kiélezett helyzetben a lopásokat is szigorúbban büntették: öt főt küldtek el ezért. Egy tucatnyi jó szakember viszont önként távozott a cég bizonytalan helyzete miatt Az ő elmenetelük különösen érzékenyen érintette a leányvállalatot. A 308 fősre olvadt kollektíván belül így túl magas lett az alkalmazottak aránya. Az igázgató éppen ezért a második félév egyik fontos tennivalójának tartja a 8-10 alkalmazott fizikai területre irányítását. Pénzügyi nehézségek Az első félév foglalkoztatási gondjai mellett a kerekegyházi Agákon vezetőinek sok fejfájást okoztak a pénzügyi nehézségek is. Az Ikarus folyamatosan 40-50 miit lió forinttal tartozott nekik. A hiányzó pénzt csak rövid lejáratú hitelek | felvételével tudták pótolni. Az ebből fakadó magas bankköltségek (35-36 százalékos kamatok), valamint az árbevétel csökkenése miatt végül az első hat hónapot 15 milliós veszteséggel zárták. Schrauf József optimista: bízik abban, hogy az év végére „ledolgozzák” a veszteséget, esetleg szerény nyereséget is elkönyvelhetnek majd. Többek között alu- létrák és konténerek eladásáról szóló biztató tárgyalások és aláírt exportszerződések táplálják optimizmusát. Alapot adhat a bizakodásra az is, hogy a jelzések szerint ismét felfut az Ikarus termelése. Reméli, ezúttal nem hátráltatja a nagyvállalat munkáját az alvázhiány. Az Ikarus-kooperációt tehát továbbra is meghatározónak tartják Kerekegyházán. Ezért sokat foglalkoznak a nekik szállított termékek fejlesztésével. Ennek eredményeként a buszablakoknál jelentős költségcsökkentést sikerült elérniük. A megtakarítás 50 százalékáig árengedményt adnak az Ikarusnak. Nem titkolt céljuk, hogy ezáltal további megrendelésekhez akarnak jutni. Gaál Béla Erdőhalál alatti vizekre és a levegőre is. Egy 5000 féA mezőgazdasági termények iránti fokozott igény következtében hazánkban 1960 és 1980 között a műtrágyafelhasználás az ötszörösére nőtt. Ezzel párhuzamosan hagytak fel az istálló- trágya okszerű felhasználásával, hiszen annak hatóanyag-tartalma (nitrogén-fosz- for-kálium) jóval kisebb, mint a műtrágyáké, másrészt kijuttatása sokkal költségesebb. Ugyanakkor az állattenyésztésben képződő trágyát elméletileg is csak a növénytermelés képes „hatástalanítani”, hiszen a megsemmisítése lehetetlen. A hatvanas évek végén terjedtek el a hatalmas kapacitású, akkor korszerűnek mondott, koncentrált állattartó telepek. Egy-egy átlagos méretű telepen 5 —2 5 ezer sertést vagy 400—1000 szarvas- marhát nevelnek, de külföldön 100-200 ezres sertéstelep is előfordul. Ezeknek nemcsak az állattartási, takarmányozási rendszerük tér el a hagyományostól, hanem szinte valamennyi sertéstelepnek a trágyaeltávolítási rendszere is. Almozás helyett az állatok ürülékét és vizeletét vízzel hígítva vezetik ki az istállókból: így keletkezik a hígtrágya. S bár a hígtrágya tényleges mennyiségét nem mérik, a különböző becslésekből sejthető, hogy hazánkban évente mintegy 25—30 millió köbméter hígtrágya keletkezik. A koncentrált telepek többsége megfelelő hígtrágyakezelő és -elhelyező, illetve -hasznosító telep nélkül épült meg. Az építtetők ugyanis —- tévesen — arra számítottak, hogy a növénytermesztők az almos trágyához hasonlóan szívesen fogadják, beiUesztik a táplálékláncba a hígtrágyát is. Csakhogy közben már felfutott a műtrágyatermelés, a gazdaságok ennek a kijuttatására rendezkedtek be, s a növény- termesztő a nitrogén-foSzfor-kálium visz- szapótlásával olcsóbban tudta megoldani a tápanyagellátást, mint hígtrágyával. Márpedig az állandóan termelődő, felhalmozódó kezeletlen hígtrágya nagy veszélyt jelent a talajra, a felszíni és felszín rőhelyes sertéstelepen keletkező hígtrágya szervesanyag-terhelése 30 ezer lakosú város szennyvízkibocsátásával azonos. Mit lehet hát tenni? Kísérletek bizonyítják, hogy nyárfás ültetvényeken sok hígtrágya helyezhető el. Az eljárás egyszerű: nincsenek agronómiái kötöttségek, beruházási és üzemeltetési költsége kicsi. Hátránya, hogy a tápanyagok jelentős része lebomlik, nem hasznosul és jelentős területeket von ki a mezőgazdasági művelés alól. Kidolgozták már azt a megoldást is, hogy a tápanyagokat szilárd formában kivonják a hígtrágyából. Ez a hígtrágya- kezelési technológia fizikai-kémiai és biológiai lépésekből áll. Sajnos a költségek nem teszik lehetővé széles körű elterjedését. Szóba jöhet még a biogázfejlesztés, azonban—főleg a gazdaságossági számítások miatt—egyelőre ez sem jelent tömeges perspektívát. A megoldatlan hígtrágyakezelés miatt pedig pusztul a környezet, a természet. Képünkön: erdönalál az NDK-ban. Elpusztult fák merednek az égre egy 160 ezer férőhelyes sertéshizlalda mellett. Az elmúlt három évben a trágyáié egy 3500 hektáros erdőben a fenyőfák 60 százalékát károsította. HÍREK A VILÁGGAZDASÁGBÓL Jugoszlávia a közeli jövőben enyhíteni kényszerül szigorú monetáris politikáján, mert segítségével az inflációt ugyan gyakorlatilag nullára sikerült mérsékelni, a, termelés azonban drámai módon visszaesett Dusán Vlatkovics, a Jugoszláv Központi Bank kormányzója elmondta, hogy a termelés 1990 első öt hónapjában 10 százalékkal volt kisebb a tavalyi év viszonyítási időszakához képest, és az árak egészében már 0,3 százalékos csökkenést mutattak a múlt hónapban. (TAN- JUG) . , * * * Meglehetősen zord képet fest a kínai nemzetgazdaság állapotáról a CIA, az Egyesült Államok Központi Hírszerző Hivatalának legfrissebb jelentése. A termelés lanyha, az eladatlan árukészletek nőnek, a vidéki ipar, amely nemrégiben virulni látszott, mostanság egyre kevesebbet termel — írja a jelentés. A reformfolyamat befagyott a központi tervezés és a piaci gazdálkodás között. Kína vezetői arra összpontosítanak, hogy fenntartsák a párt ellenőrzését a gazdaságban, a gondokat adminisztratív eszközökkel próbálják megoldani. Az inflációt ugyanis sikerült leszorítani, ám ennek ára az lett, hogy a nemzetgazdaság az utóbbi évtizedben a leglanyhább teljesítményt mutatja fel. A CIA megállapítja, hogy a növekvő munkanélküliség és a városokban a hanyatló életszínvonal aláássák a kormánynak a társadalmi stabilitást célzó erőfeszítéseit. A tavalyi év második felében több mint 600 sztrájkot, munkalassítást, tüntetést szerveztek a munkások. (REUTER) * * * A litván gazdasági szakértők szerint a kőolaj- alapanyagú termékek gyártása a köztársaságban teljesen leállt. Március első feléhez (azaz a függetlenségi nyilatkozat elfogadása előtti időhöz) képest a hűtőgépek gyártása csak 29 százalékos, a ruháké 41,9, a zokniké, a harisnyáké 42,8, a papírgyártásé 39 százalékos. A dízelolaj- és benzinfogyasztás a felére csökkent. Az üzemanyaghiány miatt a tervezettnél 3000 lakással kevesebbet tudtak befejezni. A legfontosabb fogyasztási cikkekkel sikerült ellátni a lakosságot, de néhány termék: kávé, tea, hal és növényolaj — teljesen eltűnt az üzletekből. Kedvező fejlemény, hogy az energiarendszer túljutott a válságon, Litvánia két legfontosabb erőműve rendeltetésszerűen üzemel. (MTI) * * * Az ellenzéki Osztrák Szabadság- párt (FPÖ) parlamenti csoportjának vezetője, Norbert Gugerbauer véleménye szerint Ausztria csak úgy vehet részt a Bécs—Budapest világkiállítás megrendezésében, ha ehhez elegendő magánvállalkozót talál, és semmit se kell költeni az adófizetők pénzéből. Az ellenzéki megítélés kiindulópontjaként azt fejtette ki, hogy a magyar—osztrák vüágkiállítás terve a vasfüggöny megszűntével elveszítette „eredeti varázsát”, mivel a rendezvényt annak idején egy kommunista és egy demokratikus nyugati ország közötti hídverés első-példájának szánták. Jelentőségének csökkenése miatt sem lehet szó a politikus szerint arról, hogy megvalósításához közpénzeket használjanak fel, hogy az országosan a legmagasabb életszínvonalat élvező Bécsnek az Expóval összefüggő beruházásait más országrészek adófizetői „szponzorálják”. (MTI) * * * Szappanbuborékként pattantak szét Romániának a nemzetközi turizmussal kapcsolatos álmai — jelenti Bukarestből a VWD nyugatnémet hírügynökség. A pénzes külföldi turisták elmaradtak, a feketetengeri strandok üresek. AMöbb mint 200 kilométeres napsütötte tengerparton jelenleg mindössze ezer külföldi nyaral, ők is zömmel Csehszlovákiából és a Szovjetunióból érkeztek. Egész szállodák konganak az ürességtől, kávézók és éttermek tucatjai várnak hiába vendégre. A román utazási irodák még tavasszal is a „felszabadult Romániában töltendő vakációra” csábítottak, ám az ideiglenes kormány reklám gyanánt megelégedett a megváltozott politikai viszonyok vonzerejével. Az égetően szükséges beruházások viszont elmaradtak, így a szállodákban és éttermekben gyakorlatilag mindenből hiány van, üdítőital a legnagyobb forróságban sem kapható, az üdülővendégek hasztalanul keresnek fagylaltot vagy gyümölcsöt, sőt napernyőt is. (VWD) • Lassan ismét felfut a termelés az Ikarus-ablaJt- gyártó csarnokban. Az új francia—amerikai produkció kellékei: a hosszan és bensőségesen fényképezett mediterrán tenger játékos, okos delfinjgi, a varázsos, éjszakai taorminai utcák, a kis szállodában beteljesedő nagy szerelem a „normális” sugallatok és a biz- • tonságos sztereotípiák szerint amolyan üdítően érzelmes, nyáresti mozit kínálnak. A kegyes csalás így augusztus elején szinte kivédhetetlen, hisz a kánikula napjaiban ennyi luxuskivitelben csillámló tengervíz látványáért már önmagában is há- ' lás a néző. Majdnem biztos, hogy örömmel, gyanútlanul hagyja a hullámokkal sodortatni magát, ezért aztán eleinte föl sem tűnik a furfang: a hűs elem - más részletekkel együtt — többféle funkcióban, legalább két különböző műfajú „film” kötőanyagaként is jelen van. Az egyik egy bohóckodásra, jószándékú átverésekre, spagettievő orgiákra, vízzel telt medencébe pottyanásokra, léggömbbel játszó delfinekre komponált francia komédia. A másik — lényegesen. kidolgozottabb — kompozíció ihletői Truffaut, Godard menekülésleckéi, a rejtőzködő lélek feltárásának amúgy újhullámosan találékony mozija. Már ennyiből is kiderül: az adott terjedelmen belül túl sok a (stílus)tévesztés ahhoz, hogy véletlen legyen. A hagyományos formákkal és tradicionális tartalmakkal való zsonglőrkö- dés: mai „érzékeny” átírásuk, idézőjelesítésük a lehető legszándékosabb. Amilyen bravúros Besson munkájának kidolgozása, olyan egyszerű a sztorija. Főhőse: Jacques Mayol (Jean- Marc Barr) hivatásos mélytengeri búvár rendellenesen meghitt, látványosan „más” viszonyban él az óceánnal. (— Normális ember az, akinek egy delfin a családja? — gyötrődik „másmilyensége” miatt egy alkalommal.) Ehhez a kapcsolathoz hozzátartozik az is, hogy kivételesen hosszú ideig képes a víz alatt maradni. Gyerekkori barátjával, Enzóval (az Élethalálharcból is ismerős Jean Reno alakítja) egy görög szigeten nőtt fel, s kedvenc mulatságuk a búvárkodás volt. Amikor apja a tengerbe veszett, a fiút még ellenállhatatlanabbul kezdte vonzani a víz. A barátok két évtized múlva találkoznak újra. Enzo, aki azóta a lemerülés világbajnoka, egykori játszópartnerét kihívja egy barátságos versenyre. A szerényen magabiztos Jaques első nekifutásra fölényesen győz. Enzo azonban nem törődik bele a kudarcba, s komolyan készülnek a követke- I zö menetre. Persze nem egymás
