Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-06 / 183. szám

1990. augusztus 6. • PETŐFI NÉPE 9 3 Tekintélyelvűség helyett hozzáértést! A Fidesz Országos Tanácsának ülése Ülést tartott szombaton Gödöl­lőn a Fidesz Országos Tanácsa. A testület a Fidesz-kongresszus döntése alapján ezentúl megyén­ként két-két állandó képviselőt tö­mörítő szervezetként működik, amely rendszeresen tartja a kapcso­latot a Fidesz parlamenti frakciójá­val. A közös munka továbbra is garanciát jelent arra, hogy a tízez­res tagság véleményét, egyes kérdé­sekben az állásfoglalását a parla­menti Fidesz-képviselők ismerjék, döntéseik, véleményük kialakításá­nál figyelembe vegyék. A tanács napirendjén a helyható­sági választásokra való felkészülés, a megfelelő stratégia kialakítása szerepelt. Amint a résztvevők meg­fogalmazták, a parlament által most elfogadott önkormányzati törvény jó esélyt ad arra, hogy helyi szinten minél több fiatal, lelkes, hozzáértő polgár kerüljön be az'ön- kormányzati szervezetekbe. A Fi­desz mindenütt azoknak a jelöltek­nek az indulását támogatja a vá­lasztásokon, akik a tekintélyelvű­ség helyett képesek szakmai tudá­sukkal, hozzáértésükkel a közössé­gekben' tekintélyt kivívni maguk­nak, elfogadják a Fidesz alapelveit, a helyi autonómia megvalósításá­ért,-az egészséges lokálpatriotizmus szellemében fáradoznak. Fontos szempont az is, hogy a fiatal de­mokraták állította jelöltek szemlé­letéből a környezetvédelem se hiá­nyozzék, s arra törekedjenek, hogy a helyi vagy a nagyobb területet érintő gazdasági döntéseknél e szempontok megfelelő hangsúllyal érvényesüljenek. A következő hetek feladatai közé tartozik — szögezték le — a kisebb- nagyobb településeken olyan, a he­lyi lakosságot érintő programok ki­dolgozása, amelyek elősegítik a si­keres rendszerváltás megvalósítását helyi szinten is. (MTI) f HALASI ÜGYVÉD AZ ELNÖKE Új párt: Demokrata Koalíció A szociális elkötelezettségű, önma­gát centrumpártként meghatározó Ha­zafias Választási Koalíció szombaton országos közgyűlést tartott, amelyen egyebek között módosította alapszabá­lyát és időszerűsítette programját, hosszú vita után pedig határozott ar­ról, hogy ezentúl Demokrata Koalíció néven működik. A budapesti Metró Klubban rendezett eseményen megújí­tották a választmányt is, amelynek el­nöke dr. Uj Zoltán kiskunhalasi ügyvéd lett. Az ügyvezető elnöki teendőket to­vábbra is Forrai Sándor látja el. A Demokrata Koalícióba tömörült, tagszervezetei révén több ezer tagot számláló párt módosított programja alapértéknek a munkát és a biztonsá­got tekinti. Olyan keresztényszocíalista elveket hirdet, amelyek alapján a párt — saját megítélése szerint — a jelenlegi centrumtól balra, ám a baloldaltól lé­nyegesen jobbra áll. A demokratikus fejlődés alapjának tartja a pártatlan, szabad sajfót, és a szocialista elvek alapján felépülő jogállamiságot. A közgyűlés állást foglalt a föld pri­vatizációjának kérdésében is. Az el­hangzott vélemények szerint a földtu­lajdon rendezése csak az általános tu­lajdonreformmal összhangban, új me­zőgazdasági támogatási és jövedelem­elvonási rendszer kidolgozásával, ille­tőleg az új szövetkezeti törvénnyel egy időben történhet meg. Fontosnak tart­ják a mezőgazdasági szövetkezetek új típusú szövetkezetekké való átalakítá­sát, és e terülen is a vállalkozók segíté­sét. Támogatják a magángazdaságok térhódítását, ugyanakkor elutasítják az olyan megalapozatlan elképzeléseket, amelyek eseleges megvalósítása az élel­miszer-gazdaság szétzilálásához vezet­het. A földviszonyok megváltoztatásá­val kapcsolatban a koalíció úgy véli: a parasztság sérelmeinek orvoslása álla­mi feladat, a rehabilitációt azonban nem új földosztással, vagy bármelyik korábbi (1944, 1945, vagy 1947) idő­pontban lévő tulajdoni állapot vissza­állításával kell megoldani, mert az megvalósíthatatlan, ráadásul további méltánytalanságok és sérelmek okozó­ja. (MTI) KENYÉRÁRAT NEM LEHET EMELNI — SZÜKSÉG VAN AZ AGRÁRÉRTELMISÉGRE Nagy Ferenc József visszautasította az Agrárszövetség vádjait Az Antall-kormány hivatott ar­ra, hogy negyven év után igazságot szolgáltasson a magyar népnek, s kivezesse az országot a jelenlegi mélypontról — erről Nagy Ferenc József földművelésügyi miniszter beszélt szombaton azon a nagygyű­lésen, amelyet a kisgazdapárt tagja­inak, valamint a mezőgazdasági nagyüzemek képviselőinek a rész­vételével tartottak a hajdú-bihari Létavértesen. A Független Kisgaz­dapárt országos elnöke a nagygyű­lést megelőzően Debrecenben a nemzetközi agrárhallgatói szeminá­riumon tartott előadást. A létavértesi nagygyűlés résztve­vői hatalmas tapssal fogadták a mi­niszter bejelentését, miszerint a Független Kisgazdapárt agrárprog­ramja — a koalíciós pártok által elfogadva — kormányprogrammá lépett elő. A szónok ugyanakkor élesen visszautasította, megalapo­zatlannak és meggondolatlannak minősítette azokat az Agrárszövet­ség részéről elhangzott kijelentése- ket, amelyek a Kisgazdapártot te­szik felelőssé a mezőgazdaság szét­zilált állapotáért. A miniszter sze­rint a mezőgazdasági termelőképes­ség kimerülését a rossz nagyüzemi struktúra és a tulajdonviszonyok rendezetlensége okozta. Ezért a kormányzat a mezőgazdaságban is gazdasági rendszerváltást sürget. A földművelésügyi miniszter ki­fejtette, hogy sem ő, sem pártja nem szövetkezésellenes. Ahol a tagság úgy dönt, hogy megmaradjon a tsz, nincs ellenére. De ez önkéntes dön­tés legyen, s mindenki kapja meg a földjét, aki ki akarja vinni a közös­ből. A szövetkezet pedig töltsön be egyfajta szolgáltató funkciót, adjon gépet, technológiát és szaktanácso­kat. Utóbbi kapcsán kijelentette: a magyar mezőgazdaságnak tovább­ra is szüksége van az ágazatban dol­gozó 50 ezer agrárértelmiségire. In­tenzív szerepet szánnak nekik a piackutatásban, az értékesítésben, a beszerzésben és a szervezőmunká­ban is. A miniszter beszédének további részében bejelentette, hogy a mező- gazdaságot — mint más országok­ban — adókedvezményekkel, árpo­litikai intézkedésekkel továbbra is támogatni fogják, s ebben egyenlő esélyt biztosítanak az egyéni gaz­dálkodóknak és a szövetkezetek­nek. Kiterjesztik a kisközösségek exportjogát és szorgalmazzák min­den településen önálló hússzék lét­rehozását. A mostani sajnálatos, de szük­ségszerű áremelések kapcsán a föld­művelésügyi miniszter határozot­tan leszögezte: nem engedik a ke­nyér árának emelését. Tárgyaláso­kat kezdenek ez ügyben a gabona­forgalmazókkal, de a sütőiparral is, mert — igy a miniszter —: „értetle­nül állok az előtt, hogyan lesz a kilónkénti 6 forintos búzából 20 fo­rintos kenyér”. Végezetül a helyhatósági válasz­tásokról szólva úgy fogalmazott: a hatalmi harc most fog eldőlni. Fel­hívta a jelenlevőket, hogy józan, nyugodt paraszti bölcsességgel vá­lasszák meg képviselőiket a helyi hatalomba. A nagygyűlés ezután fórummá alakult: a miniszter és a Földműve­lésügyi Minisztérium jelen levő ál­lamtitkár-helyettesei válaszoltak a résztvevők kérdéseire. (MTI) ORVOSOK KEZDEMÉNYEZTÉK, LEHET CSATLAKOZNI Alapítvány a nők és az újszülöttek egészségéért Alapítványt hoztak létre idén februárban a kecskeméti Hollós József kórház szülészeti-nőgyó­gyászati osztályának orvosai. Az alapító okirat szerint A nők egész­ségéért, egészséges újszülöttekért, jövőnkért elnevezésű alapítvány célja olyan korszerű módszerek adaptálása, kifejlesztése, a kor technikai színvonalának megfelelő műszerek beszerzése, működési feltételeinek megteremtése, ame­lyek elősegítik a nők egészségének megőrzését, a kívánt terhesség eredményes kihordását és a biz­tonságos, zavartalan szülést. Az alapítvány alaptőkéje 85 ezer forint, amit a szülészeti osztály or­vosai adtak össze. A meghirdetés óta több szülésznő is felajánlott pénzt az alapítvány számlájára, egyébként pedig lehet csatlakozni bárkinek, természetes és jogi sze­mélyeknek, valamint jogi szemé­lyiséggel nem rendelkező szerveze­teknek is. A pénznek — az alapít­vány vagyonának és hozadékának — felhasználásáról a kuratórium dönt, amelynek elnöke az osztály- vezető főorvos, tagjai a másodfő­orvosok, s mindazok, akik 100 ezer forintnál nagyobb összeggel csatlakoznak az alapítványhoz. Az alapítványtevők bíznak a tá­mogatók segítőkészségében. Erre van is némi alapjuk, mivel a szülé­szeti-nőgyógyászati osztály egy korábban meghirdetett műszerbe­szerzési programjához is jó néhá- nyan hozzájárultak. A mostani el­képzelések szerint egyébként az alapítvány meghirdetése mellett az osztály két pályamunkát is benyúj­tott a korszerű képalkotó eljárá­sok további elterjesztését, s a meg­levő géppark hatékonyabb, gazda­ságosabb kihasználását célzó, köz­pontilag meghirdetett pályázatra. Az égyik egy korábbi, sikeres akció folytatása. A laparoszkópiás — hastükrözéses — eljárást, a tá­mogatók segítsége nyomán immár két esztendeje alkalmazzák az osz­tályon. Gyakorlati haszna is bebi­zonyosodott, hiszen a műszer használata sok nagy műtétet szük­ségtelenné tesz, s biztosabb diag­nózist lehet így felállítani. A jelen­legi eszközök — s különösen, ha azokhoz megfelelő kiegészítő be­rendezéseket is beszereznek — jó szolgálatot tesznek az esetleges nő- gyógyászati fejlődési rendellenes­ségek feltárásában, a terhesség biz­tonságos, veszélymentes kihordá­sában, és a daganatos megbetege­dések kimutatásában, vagyis több betegségterületen is használható információkhoz, gyógyító eljárá­sokhoz segítik az orvost. Ugyancsak igen pontos képet, s így fontos adatokat lehet kapni egy ultrahangos vizsgálati eljárás segít­ségével a magzat jelenlegi vagy ké­sőbbi veszélyeztetettségéről. A mű­szer a vér áramlási sebességének mérésével a magzat keringéséről ad megbízható információt, aminek ismeretében a szükséges beavatko­zás nyomán 30 százalékkal csök­kenhet a születéskori halálozás vár­ható aránya. A terhesség első har­madában felismerhetővé válik sok fejlődési rendellenesség. Az új ultrahangos berendezés — amelyet tehát megpályáztak — kiegészítve a terhességi, nőgyó­gyászati vizsgálatokhoz szükséges eszközökkel, a korábbinál 35-60 százalékkal több információt ad az orvosoknak. Nagyon korán észlel­hető például a méhen kívüji terhes­ség, segít a meddőség kezélésében, s mindezek nyomán napokkal, he­tekkel megrövidíthető az ápolási idő, ami pedig nemcsak az orvos és a beteg szempontjából fontos, ha­nem gazdasági érdek is. Azt még nem tudni, hogy a pá­lyázat milyen eredménnyel zárul. Ha sikeres is lesz, nem valószínű, hogy a teljes beszerzési összeg ren­delkezésre áll. S mivel a kórház költségvetéséből ezen gépek, mű­szerek megvásárlására egyelőre nem futja, a szülészeti-nőgyógyá­szati osztály orvosai az alapítvány létesítését látták célszerű megöl-, dásnak. Bízva abban, hogy ez a törekvésük találkozik sokak segítő szándékával. V. T. EMBEREK, SORSOK A szegény embert az ág is húzza, szin­te szó szerint igaz ez Úrihegyben, a 178. számú tanyán. A napközben, az udvari fáskamrában feleségétől külön élő Far­kas Jánosnak — a családtagok elmon­dása alapján — elkeveredett a májusi nyugdíja. Azóta sem kapta meg. A postás nem találta a címzettet a laká­sán, így a pénzt visszautalta a nyugdíj- intézetnek. Az orkán megkegyelmezett a háznak A másik „ág” — ami az egymástól tíz éve elhidegült Farkasékat s egy gyermekkori agyhártyagyulladás kö­vetkeztében félig béna, ugyancsak itt élő, 40 éves Teréz lányukat húzza — még súlyosabb. Az egyéni küszködés a tanyán, egy hold szőlővel, fölemészti összes erejüket. A Kecskeméten és kör­nyékén pusztított júliusi orkánt katasztrófaként élték át. Ilyenre nem emlékeznek, bármennyire visszamen­nek az időben. — Így rimánkodtam, így könyörög­tem! —jajveszékel még most is Farkas néni —, hogy az akácfa ne dőljön rá a házra! A fa nem dőlt ki, az ítéletidő megke­Feldérül az arca: — Cigarettázni nagyon jó! A büdös bagó ...? No hiszen, kinyitja most a száját Farkas néni is: — Hát éppen ez az, a büdös bagó — küld haragos pillantást a fészerbe —, meg az italozás! Semmiről nem mond le! A hézagos, udvari „lakban” üldögé­lő János bácsira tovább hullanak a vá­dak. Reszketegen hallgatja szegény, mit „követett el” az életében, amiért ide jutott: Sjjgg- Ivott és dolíányzott! Fiatal korá­ban egy pakli Tisza dohány elég volt neki két hétig, később már többet kö­vetelt. Eljárt a borivós házakhoz is. Egyszer részegen hazajött és lehúzott az ágyról. A nevében van a természete: farkas! ■Visszagondolva nehéz életükre, le­het, hogy a sok bajon, keserűségen ke­resztülment asszony nem is annyira a férjére haragszik igazán. A „farkas” éjszakára (még) besompolyoghat az épületbe. De csak az ámbitusig. To­vább nem. Ott van a nyomorúságos vacka. Nem különb, mint a külső. Zsel­lérek laktak valaha igy, ennyire kita­szítva, egy riasztó, embertelen világ­ban. De hát ma nincs ilyen riasztó vüág! Vagy a lelkekben, a szivekben még­is ...? Nappal fáskamrában — éjszaka az ámbituson 9 Orkán után... gyelmezett a tanyának, de a szőlőben, hátul, csúnya pusztítást végzett. Gyö­kerestől kitépett egy nagy barackfát. Terítve az alja. A homokban meghem- pergett gyümölcs már csak cefrének va- ló. — Ötven kilogramm meggy ott ro­hadt meg a fán — vezet beljebb ben­nünket a vézna karú, idős asszony a szőlőben. — Nem volt, aki leszedje. Én már nem bírok el ilyen munkával. Ka- raszolunk, gyomlálunk, ahogy tudunk. Locsolni? Azt nem ... Nincsen cső a kúthoz. A permetezéssel egymagunk nem boldogulnánk, a fiam szokott segí­teni. Nekik is megvan a gondjuk. Épít­keztek, gyereket várnak, dolgoznak folyton. Városi vízzel locsolják a ker­tet. Arra sincs idejük, hogy az elrom­lott villanyszivattyút megjavítsák. Nehéz a paraszti élet. Régen is az volt, mert amint Farkas Jánosné meg­nyitja emlékezete zsilipjét, egy hánya­tott sorsú család egykori hétköznapjai elevenednek meg szavai nyomán: — Ballószögbe jártunk szölömunká- ra. Gyalog két óra hosszáig tartott az út. A gyerekeket vittük magunkkal. A szőlőnk 1952-ben elfagyott, aztán (Walter Péter felvételei) még háromszor úgy elverte a jég, hogy azért fohászkodtunk: csak már vinnék be a téeszbe! — Sok baj érte magukat... — Nézzen meg engem, mennyire tönkrementem! Egyszer leestem a diófá­ról, egyszer a szilvafáról. A hátgerincem eltört. Negyven kezelést kaptam a ka­romra, mert nem tudtam megfésülködni. S itt van ez a szerencsétlen lány, Teri is! Nem hagyhatom magára. Gyógyszere­ket szed, másképpen hemperegne a föl­dön epilepsziás rohamában. • A vád: — „Ivott és do­hányzott!” „Hogy van, János bácsi?’ Él 1 Nézzük a szőlőben kettéhasadt egyik fa csonkját: arra gondolunk, nem csak a fák hasadnak ketté, olykor az emberi életek is erre a sorsra jutnak. A felesé­gétől tíz éve külön élő Farkas János csöndes meghúzódása az udvaron tá- kolt kamrában mintegy száműzetés — mellékbüntetés — a viszontagságos paraszti múlt után. — Hogy van, János bácsi? — Betegesen. ;.-r- Mi baja? — Ha lehajolok, szédülök. Csak bot­tal bírok menni. A szemüvegen át ho­mályosan látok mindent. Nemsokára megoperálják a szememet. Aztán me­gyek a szociális otthonba. — Itt nem maradhat tovább? — Nem. Jobb lesz ott. — Mit szeret csinálni a legszíveseb­ben? 9 A beteg Te- rézzel. (Jobb­ra.) • Hasa­dás ... Száműzetés Úrihegyben Kohl Antal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom