Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-31 / 204. szám
6 • PETŐFI NÉPE • 1990. augusztus 31. Melyik társadalom lehet KÉT JELENSÉG válik szembetűnővé, ha külföldről kíséijük figyelemmel a magyarországi változásokat. A magyarok sikeresek akarnak lenni, azonban sökan nem hisznek abban, hogy a siker lehetséges. Mit tekint a hazai társadalom sikernek? Mindenekelőtt a Nyugat szintjét elérő életszínvonalat és az ehhez kapcsolódó gazdasági termelékenységet. Azonban az így. megfogalmazott sikernek számos előfeltétele, illetve kísérő fejleménye is van. A mai esélyek latolgatásánál nem sok értelme van annak, hogy a vezető államok egykori fejlődését elemezzük. Anglia, az USA, Németország az iparosodás folyamatában úttörő szerepet játszottak, ők voltak a kezdeményezők, kijelölték a célokat, megszabva a menetelés tempóját. Más népek a fejlődési folyamatba csak megkésve kapcsolódtak be. A fejlődésben megrekedt, avagy visszavetett társadalmak mai feladata íi sikeres országok követése, illetve fejlődési folyamatok ii ben történő rövidítése. Az egykori többe«, ciós haladásnak egy emberöltőre való sűrítése sok társadalom esetében mint nemzeti léfM jelentkezett. A visszamaradás gyö'ngeségc . a gyöngeség függőséget hozott. NÉZZÜK'PÉLDÁUL Oroszországot és Japánt, a felzárkózás sikertelen, illetve sikeres példáit. Nagy Péter cár 300 éve a felgyorsított és erőltetett diktatórikus modernizáció mellett döntött. Oroszországot nagyhatalommá tette, s a hatalmi eszközök szűk területén részsikert könyvelhetett el. Nagyhatalmi státusa ellenére az ország a modernizáció mértékét meghatározó kategóriák legtöbbje alapján fejletlen maradt. Ez azért történhetett, mert a mindenkori orosz rendszerek nem segítették elő az előrelépés politikai előfeltételeinek kifejlődését. A diktatúra nemcsak az emberre — mint társadalmi lényre —, de a gazdasági fejlődésre is ártalmas. Másrészt az oroszok nehezen tudtak megbékülni a felzárkózás követelményeivel. A modernizáció számtalan területen megkívánja a külföldi módszerek átvételét, így az iparban. a politikában, az oktatási rendszerben, sőt. a gondolkodásmódban is. Történelmileg az ■ .’szók az. ilyen kollektiv iamilási«’l a nemzeti énjük elvesztését féltették,-Egyrészt irigyeljék a haladó kultúrákat, azokban féltek tőlük, s ezzel jéaiyegébcnpisak- félmegoldások.'!L tudtak pfóN SÁSKÉNT TÖRTÉNT JAPÁNBAN. \ japánok az úgynevezett ügyes .. kultúi átvevők közé tartoznak. A japán világnézet a másóktól való tanulást nem megalázónak, hanem kövesikeres ? tendőnek tekintette. A külföldön elért csúcstel1- jésítmények átvétele hasznos, a nemzetet erősítő jelenségként került be a köztudatba. A jót átvenni gondolkodásmód a nemzeti intelligencia kérdésévé vált. S eközben Japán Japán tudott maradni, megőrizve mind kulturális, mind politikai önállóságát. Mindennek akad jócskán magyar vonatkozása is. A fenti perspektívából és Nyugatról szemlélve Optimisták lehetünk. A magyar társadalom már megegyezett az említett problémákat nézve. Az ország politikailag demokratikus, társadalmilag jóléti, gazdaságilag fejlett kíván lenni. Ezek, a siker pozitív összetevői: a helyes kérdésfeltevés és a helyes válasz már léteznek. Marad a negatív szempontok kérdése. Magyarországon item félnek attól. Hogy a modernizáció, azaz egy új típusú berendezkedés'bevezetésével az ország elveszítené sajátos/jellcgű kultúráját., Ma Magyarországon úgy tűnik, megvan a lehetőség az alkalnjazÁQdá.sra, a gazdasági felzárkózásra ugye högy.-közben a nemzeti jelleg néin szenved csorbát. És bár az országnak igén sok gyengéje és mfególdandó f/rob- léhiája van, ami a siker előfeltételéit illeti, úgy tűnik, az optimistáknak lehet igazuk. Handlery György vetQmfib sí Tréning a léleknek Az emberek csodálatos dolgokat találnak ki. Mennyi valósul meg közülük ? Hát igen, itt már valami nem stimmel. Ha az Ötlettől a megvalósulásig vezető út buktatóit vizsgálgatjuk, valóban nagyon sok olyat találunk, amelyiket a, környezet, a különféle helyzetek emelnek. De csak ezek léteznek? Nem lehetségcs-e, hogy az emberek önmagukban hordozzák azt, hogy ezeken a buktatókon — esetleg — el is búknak? De ne is csak az elvetélt, meg nem valósult ötletekről beszéljünk, hanem a mindennapokról. Mindennapi lehetőségeink kiaknázásáról, emberi kapcsolataink alakításáról, öncsődjeink elviseléséről. Megtanulhatók ezek? Előbb-utóbb mindenki túllép egy-egy napi gondján, ki úgy, hogy ideggyógyászati kezelésre szorul — hogy a rosszabbakat ne is emlegessük —, ki úgy, hogy „lerendezi magában az ügyeit". De mibe kerül ez? Van-e segítség? Úgy gondolom, ha hiszünk abban, hogy segítséget nyújt valaki, és ezt elfogadni is képesek vagyunk, igenis segítettünk magunkon. Természetesen, nem az én ötletem ez. Valamikor a század harmincas éveiben megszületett egy üzletág Amerikában, ami a mai napig igen jó1 prosperál. Nemcsak azoknak, akik benne dolgoznak, hanem azoknak is, akik ettől segítséget várnak. A személyiségfejlesztésről van szó. Azokról a tréningekről, amelyekről azt tartják: arra hivatottak, hogy a résztvevők megtanulják, hogyan tegyék az életüket könnyebbé, elviselhetőbbé. Elég nehezen, de hozzánk is eljutottak ezek a személyiségfejlesztő tréningek, sőt, a meglehetősen nagy kezdeti ellenállás után úgy tűnik, az érdeklődés igen nagy irántuk. Sokféle van. Melyik a legjobb? Természetesen mindenkinek az, amelyik neki használ, amelyikben ő maga hisz. Egy hasonlatot hallottam: mindegy, hogy a" Kiiimanctzáái'óra melyik úton jut föl a hegymászó, lényeg, hogy fenn legyen. Magyarán: mindegy,’a sokféle tréning közül, melyiket választja valaki, lényeg, hogy az az ő tréningje legyen, ő érezze a hatását. Az „ én tréningem99 Valamikor májusban egy híján 130-an vettek részt Kecskeméten, az Erhard Seminar-tréningen. A következőre — a szeptember második hétvégéjére — szóló plakát még el sem készült, a jelentkezők száma már meghaladta a félszázat. Akivel ők és a többi résztvevő — nem oly soká Baján is — bizonyosan találkozni fog, az Benke Péter, az Erhard -tréning vezetője. Hogy mi vár rájuk? Hát... (így utólag — néhány hónap távlatából — visszagondolva, nem is volt olyan szörnyű ez a májusi harmincórás tréning. Mármint a második naptól kezdve ...) — A tréning valamennyi résztvevőjének kötelező a tegeződés, így én 'sem tehetek mást, szakítok a sajtó hagyományaival, lévén, te voltál a tavasszal az én tréningemnek a vezetője. Úgy tudom, a kecskemétit különleges tréningnek könyveled el. Miért?. — Örülök, hogy nem felejtettél! Nagyon lényeges, hogy a saját tréningedről beszélsz! Hiszen mindenki másként éli meg azokat az órákat, mindenkibe a saját élménye rögzül. A kecskeméti tréning valóban speciális volt. A bemutató előadásra ugyanis sokan jöttek el olyanok, akik azt hitték, az Agykontrollróllesz szó. Ezt érezni lehetett a feltett kérdésekből, a hallgatóság hozzáállásából. Igen meglepett bennünket — mármint engem és az Er-i dei Ferenc Művelődési Központ szervezőit — hogy az előadás végén, az ott elhangzottak ellené-1 re, azonnal hatvanan jelentkeztek a tréningre. A másik meglepetés a tréningen ért. Azt eddig is tapasztaltam, hogy vidéken fásultabbak az emberek, mint a fővárosban. Kecskeméten is zokszó, magyarázatkérés nélkül fogadták el a résztvevők a nem könnyű alapszabályokat, és ugyanígy be is tartották őket. Érezni lehetett, hogy mindannyian azért vágytok ott, inert igenis profitálni akartok az elhangzottakból. És meg egy: rólatok „sütött”, hogy ismeretlenül is szeretitek a többieket. — Péter! Te egy jó kedélyű, jó beszélökéjű, szimpatikus fiatalember vagy. A tréningen nagyon nem ilyennek mutatkoztál. — Annak idején üzletkötőket tanítottam. Ott jöttem rá, hogy valami hiányzik nekik is, nekem is. Részt vettem néhány személyiségfejlesztő tréningen és ezt, az Erhard-féle tréninget találtam leghatékonyabbnak. Nekem személy szerint nagyon sokat jelentett. Nem kellett hozzá sok, hogy arra gondoljak, másoknak is kellene juttatni ezekből, a dolgokból. Sikerült megszereznem a forgatókönyvet, amit azóta a saját feldolgozott tapasztalataimmal kiegészítettem. Ebben a tréningvezető feladata pontosan meghatározott. Nem, mindig szimpatikus. Rommá dönt és felépít ■ \— Május óta sok emberrel beszélgettem erről a tréningről, már amennyit úgy éreztem, lehet anélkül, hogy megsérteném az ölt elhangzott tilalmat. Sokakat elrémített a drasztikusság, amire én a saját benyomásaim alapján így fogalmaztam: első nap porig aláztak, hogy’ a második nap egy kicsit mássá, jobbá építsenek. — Ha te így érzed, akkor neked így is van. És voltaképpen igaz is. A tréning történései' három' kérdéskört ölelnek fel. Az elsőben aérésztvtevök« ■felteszik a kérdéseket saját maguknak. Ä másodikban tisztázzák a saját értékrendjüket és megfogalmazzák az elérendő célt. A harmadikban azt, hogy lehet ezt elérni. Az alapszabályok betartása nagyon nehéz , órákon keresztül egy helyben ülni, elviselni mások keserveit,,hallgatni ,'de már fezek is a lélek tréningjéhez tartoznak. Olyan gyakorlatokat talált ki Werner Erhard, amelyek segítségével más szemszögből láthatja saját körülményeit, saját magát a résztvevő. Ebből profitálhat azután. — Sokan ellenzik ma is ezeket a személyiségfejlesztésre szolgáló tanfolyamokat, könyveket. Azt mondják, a komplexusokat lovagolják meg ... — Nem komplexusokra épül a tréning, hanem arra a rengeteg élményre, mélyen elrejtett képességekre, amik minden emberben megvannak. Egy példát mondok: ha két ember egyformán fél a másiktól, az van előnyben, amelyik hamarabb veszi észre a másik félelmét. Ezt a fórt.adja meg a tréning. Valóban sokan ellenzik, még többen hülyeségnek tartják a személyiségfejlesztő tréningeket. De, és ez az én tréningem hatása ám: én megszereztem a lelki békémet. EZ pedig nem kevés. Gondolom, azok is így vannak vele, akik részt vettek már a tréningen 400-500 volt résztvevő — sokukkal levelezek. Ők pedig nem kevés azóta elért sikert könyvelnek el, és1 tulajdonítanak az Erhard-tréningnek. Ismételve — Ez üzlet is. Harmihc óráért 1200forintot kifizetni nem kevés. Főleg, hogy tten\ egy-két, hanem százon fölüli emberről van szó .. . , — Werner Erhard eredetileg 250 fős csoportoknak tartotta a (réninget. Ezt, a saját tapasztalatom alapján, soknak érzem. Én 130 körüli létszámot tartok optimálisnak, ekkor. még . szóhoz jut mindenki, és elég sokan vannak ahhoz, hogy összetartó, biztató erő legyen a társaságé. Egyébként van munkahelyem, nem is rosszul jövedelmező munkám. Ezt viszont nagyon szeretem csinálni. , — Azzal, hogy.valakirészt vett a tréningen, kész, vége, befejezte személyiségének fejlesztését? — Nem. Szokásjog, hogy hat hónap eltelte után, bárhol elvégezheti a résztvevő a tréninget, ingyen, akárhányszor. Ugyanazt fogja hallani, de ez idő alatt I is, a körülményei, is, és;főleg a tréning, résztvevői mások lesznek, tehát a hatás is más. Egyébként, úgy tudom, hogy Kecskeméten , is alakult baráti kör, ahol összejönnek a valamikori tréningrésztvevők. E>e van egy másik forma is, az úgynevezett encountercsoportokban való részvétel, amit azoknak: ajánlok, akik már Tészt vettek egy tréningen. Ilyen is lesz az ősszel Kecskeméten. Egyébként ez a tréninghez képest lepkeszárny- simogatás. , Az élmények elmélyítése, ismétlése, rögzítései Eljutqtt tehát hozzánk is a személyiségfejlesztő tréning. Vannak lelkesedők — leginkább akik már ' elvégezték ggf vannak ellenzői. És vannak, akiket nem érdekel, ez az egész. Énegy Erhard-tréning- gel a hátam mögött —őket sajnálom ... Gál Eszter Szemenszedett igazságok „A házasságban a papír a legkevésbé fontos, a szerelemhez nem kell ciokumentüm. Az őszinte szerelmet ugyanis sem az anyakönyvvezető, sem a pap nem teheti teljessé, azt csak a* gyerek koronázhatja megF. Poguy, francia szerkesztő „Az olasz püspöki kar jobban tenné,. ha elgondolkodna, hogy a fiataloknak miért vagyok én a Madonnája." Madonna; amerikai popsztár „A legújabb filmemben minden szereplő egyaránt fontos. Egy ló közelképe ugyanolyan értékű, mint Alain Delon.” Jean- fucy flodard, filmrendező „A tévé oda juttatott, hogy kétségbe vonjak mindent, amit látok benne. Egyáltalán, az amerikaiak csakugyan ott voltak a Holdon? Vagy ez is csak a tévé igazsága?” Umberto Eco, olasz író „Lelki vijágomat annyira háttérbe szorítottam az‘évek során, hogy most már magam sem találom.” Jean-Paul Belmondo, színész KISGAZDÁKNAK Ez éy elején leégett Kecskeméten a két vetőmagbolt egyike, melynek a helyén egy szép kis patikát alakítottak ki. Egy ekkora városbán, ahol ennyien foglalkoznak növényekkel, kevés az egy bolt. Kgkulya Józsefné, aki 15 éve dolgozott a Budai utcai Uníver- vetőmagboltban, vállalkozásba kezdett, s három hónapja megnyitotta „Kedvenceim” névvel vetőmagszaküzletét a Batthyány utcában, az épülő rendőrség mögött. Forgalmaz a vetőmagokon felül műtrágyát, növényvédő szereket, állattápszereket, -eleségeket, virágföldet,' tápsókat a pár négyzetméternyi boltban. Most szerzett be holland, őszi ültetésű hagymás növényeket. A biokertészetekhez is tud szereket adni, senyvedő növények megsegítéséhez, a kizsigereli talaj javításához és a mérgezett környezet védelméhez ásványi anyagokat ajánl. „El kell ismerni, hogy olykor az élet iskolája is pocsék tantervből tanít.” W. Horand, publicista (Kép és szöveg: Méhesi Éva) Kecskeméti világrekord? Pironkodhatok: hosszú ideje világelsők vagyunk valamiben, bekerülhetnénk a rekordok könyvébe. És mi, kecskemétiek, Bács-Kiskun megyeiek csak bosszankodunk, morcoskodunk, amikor a vasútállomáson hiába füleljük, hogy mit is tudatnak a hangosbeszélőn. Inkább sejtjük, mint értjük; mikor, merre indítanak szerelvényt, melyik vágánynál kell(ene) .vigyázni; olyan sebesen mondják a szöveget. Mérgelődünk, ‘ ahelyett hogy... Büszkélkednünk kellene a nagyállomás bemondónőjével! A MÁV-nak köszönhetem: elsőként juthattam ehhez az1 információhoz; Ha nem kell a vasárnap esti gyorsnak 125 perc a fővárOS és Bács-Kiskun megye székhelye közötti 106 km-es távolság leküzdéséhez, aligha bontakozhat. ki. élénk' beszélgetés az egyik fülke magyar és külföldi utasai között. A hazánkban és Kecskeméten többször megfordult nyugati üzletember mindvégig tünte'tő rokonszenvvel szólt tapasztalatairól. Kellemetlenségeit is anekdotává édesítve mondta el. Ma már tájékozott az itteni viszonyokban, és eszébe sem jut, hogy higgyen a menetrendnek. Otthoni, franciaországi szokása szerint az órájára és a menetrendre nézve állapítottameg első útján, hogy éppen hol robog, vagy áll a szerelvény. Már sötétedés után érkezett hite szerint a’ főváros, környékére. Mivel karórája a kelenföldi megállás idejét mutatta, vette a bőröndjét és leszállt — Tatabányán. Nyugtatgattuk az új, kecske- • méti úti célú ismerőst. Itt nem járhat így, mert figyelmeztetjük megérkezésünkre. Köszöni - hárította él mosolyogva a felajánlott segítséget —, „összetéveszthetetlen állomás a maguké. Sokfelé jártam a világban, Olaszországba udvaroltam, menyasszonyjelöltem mamája piaci halárus volt, de az ő beszédtempója beteg vonszolódás az itteni vasúti bemondónőjéhez képest. Mintha egy levegővételre akarná elhadarni a fél menetrendet. Csak azt nem értem, hogy ez a leleményes város miért nem jegyezteti be ezt a teljesítményt a rekordok könyvébe?” Miért is nem? Legalább eny- nyi hasznunk lenne a villámgyors eligazításokból. Attól félnek: ha nagydobra ütnők e kecskeméti különlegességet, egy mindenre képes nagykőrösi vetélytárs képes lenne érthetően tagolt, átlagemberek számára is fölfogható információközlésekre rábeszélni az ügyeletes bemondónőt. És akkor oda a rekord, idegen ajkú barátaink szerint, a világrekord. Heltai Nándor
