Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-31 / 204. szám
1990. augusztus 31. 9 PETŐFI NÉPE • 3 Házias kisüzem Szabadszálláson • A kis üvegekbe szabályosan állítgatják bele a finnek kedvelt csemegéjét. (Kép és szöveg: IMéhcsi Éva) A Szabadszállási Lenin Termelőszövetkezet öt éve létesített konzervüzemet, ahol 35-en dolgoznak. A kis üzem hátrányaiból — fejletlen technológia, sok kézi munka — előnyt kovácsoltak. Amit a nagy konzervgyárak nem tudnak elvállalni (kis tételek, aprólékos • A háztájikban termelik ezt a minikukoricát — maximálisan 7 cm hosszú lehet munkával megtöltött díszes kis üvegek), az az ő profiljuk. Nem akarnak versenyezni a nagyokkal, bár termékeik minőségében, küllemben verseny- és exportképesek. Tavaly már külföldre is szállítottak készítményeikből. Mind a nyugati, mind a magyar szabványt figyelembe véve készítik termékeiket, tartósítószert nem használnak. Az idén nagyon kevés a nyersanyag az aszály és a sqk frissexport miatt; a felvásárlási árak kétszeresükre emelkedtek. Az értékesítési árak nem követhették ezt arányosan sem a belföldi, sem a külföldi piacon (NSZK, Hollandia, Finnország). Céljuk, hogy a nyersanyagokat a szövetkezetben és a háztáji gazdaságokban termeljék, s helyben történjen a magasabb fokú feldolgozás is. A házias kisüzemmel több külföldi cég kíván vegyes vállalatot alapítani. • A negyedelt uborkát kifelé fordítva rakták az üvegekbe. A címkézés sem gépi. AZ SZDSZ NYILATKOZATA Az oktatás felszabadításáról A Szabad Demokraták Szövetsége nyilatkozatban foglalt állást az oktatás felszabadítása mellett. A párt véleménye szerint az oktatási intézmények fenntartási, irányítási jogait az érdekeltek — a szülők, a tanárok, a diákok, a vállalkozók, a kulturális intézmények, az önkormányzatok — kezébe kell adni. Sürgetik, hogy a központi tanterveket váltsa fel végre egy olyan vizsgarendszer, amely az oktatás eredményességét a tanulók tudásán méri le, amely meghatározza azt a szükséges minimumot, amelyet az egyes iskolai szakaszok befejezése után minden gyermeknek tudnia kell. Az állásfoglalás szerint az önkormányzatoknak döntő szerepet kell kapniuk az oktatás terén. Az alapfeladatok megoldásának finanszírozását, természetesen, a kormánynak kell garantálnia, de olyan módon és azzal a céllal, hogy az önkormányzatok élni tudjanak iskola- fenntartói jogaikkal. Javasolja a nyilatkozat, hogy a kétezer főnél nagyobb létszámú települések önkormányzatai oktatási bizottságot — iskolaszéket — hozzanak létre az önkormányzati törvény alapján. Az iskolaszékbe az önkormányzat által fenntartott iskolába járó gyermekek szülei és az ott tanító tanárok egyaránt válasszanak képviselőt. A javaslat szerint az iskolaszék gondoskodjék az iskola- igazgatók megerősítéséről, illetve Írjon ki pályázatot a bizalmat vesztett igazgatók utódlására, legyen feladata a helyi oktatási elképzelések kialakítása, s az őrködés afelett, hogy az állami pénzek ne csorogjanak el az önkormányzati hivatal csatornáin, hanem az utolsó fillérig az oktatást szolgálják. A nyilatkozat szerint kívánatos az is, hogy az önkormányzat tekintse hivatásának helyi erőforrások mozgósítását az oktatásügy számára. (MTI) Bajai tudós Algériában Beszélgetés dr. Böngyik Árpáddal Holnap utazik vissza dr. Böngyik Árpád kandidátus, a bajai Be- reczki Máté Kertészeti Szakközépiskola mérnök tanára az algériai Tizi Ouzou városába, ahol az egyetem agrártudományi karán vendégprofesszorként dolgozik. A most induló tanév a harmadik esztendő, melyet külszolgálatban tölt Algériában. — Hogyan lesz egy vidéki város iskolájának oktatója messze idegenben egyetemi tanár, és milyen tapasztalatokat szerzett az ottani képzésről? Ilyen és hasonló kérdésekre kerestem választ, amikor a nagy út előkészületeiben megzavarva, otthonában meglátogattam. — Az egyetemen szakmámat, a szőlőtermesztést tanitom. A meghívást, és azt, hogy az algériai felsőoktatási miniszter egyetemi tanárrá nevezett ki, a nagyüzemi szőlőtermesztéssel kapcsolatos kutatási és oktatási eredményeimnek köszönhetem. Megjegyzem, hogy 1975- től 1978-ig Marokkóban is működtem, az ottani földművelésügyi minisztérium kutatóintézetében, ahol szintén a szőlőfajták biológiai és ökonómiai értékelését vizsgáltam. Algériában előfeltétel volt a francia nyelv ismerete, ami nem jelentett számomra nehézséget. — Miért kell Algériában a szőlőtermesztés tudományát egyetemen tanítani? — Az igaz, hogy ennek a Magyarországénál huszonötször nagyobb területű országnak négyötöde a Szahara sivatagra esik, de ne felejtsük el, hogy a zöldség és gyümölcs termesztésére alkalmas egyötödnyi tengerparti sáv is vagy ötször nagyobb hazánknál. így azután a munkaerő egyharmadát a mezőgazdasag foglalkoztatja. Fő kiviteli cikkeik: a zöldség, a gyümölcs és a bor. A mezőgazdaság által használt terület valamivel több, mint 7 és fél millió hektár. — Algéria 1962-ben szabadult fel a majd másfél évszázados francia uralom alól. Az oktatás nyelve mégis a francia maradt? — Ez a lakosság etnikai összetételének a következménye. A 22 és fél milliós népesség körülbelül egyötöde, 4,3 millió az arab, és 12,6 millió a berber. A hivatalos nyelv az arab, de most szeptembertől megkezdik az egyetemen a berber nyelv tanítását is egy újonnan szervezett tanszéken. A francia egyelőre megmaradt a közös, mindenki által érthető nyelvnek. Algéria lakossága mohamedán vallású, s amint tudjuk, a próféta megtiltja számukra a bor fogyasztását. Nem mond ez ellent a szőlőtermesztés kultuszának? i,'4~ De igen. Korábban, a francia megszállás idején, a borszőlőfajták voltak túlsúlyban, most azonban a csemegeszőlők termesztését szorgalmazzák. Az összes szőlőterület 127 ezer hektár. — Ügy általában, milyenek a benyomásai Algériáról? — Csodálatos ország, pazar természeti adottságokkal. Délen homok és kősivatag; északon, a tengertől 150 kilométerig terjedő sávon belül, dús a vegetáció. A berberek—Stabiloknak is nevezik őket—általában európai öltözéket hordanak. Délen, az arabok között ragaszkodnak a régi viselethez: a nők zárt csadorban járnak, melyből néha csak az egyik szemük látszik. Az emberek barátságosak, segítőkészek. A bajba került ismeretleneket is kisegítik. Fő étel a főleg birkahúsból, zöldségből és párolt darából készült nemzeti eledel, a kusz-kusz. Sok mandarint, sárgarépát, fokhagymát fogyasztanak. Ez, meg a nyugodt élettempó okozhatja, hogy az infarktus nagyon ritka. A családok zárt életet élnek, csak hosszabb ismeretség után hívják meg az embert. A szimpátia jele, ha azt mondják, meghívnak egy kusz-kuszra, de ez korántsem értendő valódi invitálásnak. A férfiak járnak bevásárolni, és csakis ők látogatják az imaházakat is. A nők élettere inkább az otthon. Ha például mégis előfordul, hogy valahol sorban állnak, akkor a nők is, a férfiak is külön helyezkednek el. — Végül: milyennek látja a tanítványait? — Értelmeset, fogékonyak és rendkívül érdeklődők a fiatalok. Átérzik, hogy rajtuk áll az országuk jövője. Gál Zoltán A PIAC BÖLCSEBB, MINT A POLITIKUSOK A mamutokat pedig fel kell darabolni! Az elmúlt negyven év során értelmetlenül tömték a közgazdásznemzedékek fejét a múlt század tőkés viszonyaiból levont marxi következtetésekkel. Ezek közül most csak egyet teszek rövid elemzés tárgyává, annak bizonyságául, hogy ma a száz évvel korábbinak az ellenkezője az igaz. Marx a maga korában joggal állította, hogy az értéktöbblet a tőke arányában oszlik el. A piacon az árak tendenciája úgy alakul, hogy azokban tőkearányos lesz á jövedelem és a jövedelem a tőketulajdonos jövedelmévé válik. Ez akkor igaz is volt. De mi van ma? Az értéktöbbletet a piac úgy osztja el, hogy abból a legnagyobb arányban a kisvállalkozó és a minőségi munkaerő részesül. Miért? Azért mert az értéktöbbletet a piac mindig oda osztja, ahol a legnagyobb a hiány, ahol a bővítésre a leginkább szükség van. Márpedig ma még a liberális, a kisvállalkozásokat támogató tőkés országokban is a kisvállalkozásokban és a minőségi munkaerőben van hiány. Mire tanít az olasz árnyékgazdaság? Az elmúlt húsz év során minden tőkés országban az átlagosnál gyorsabban nőtt a kisvállalkozásokban dolgozók száma és azok képzettsége, mint a nagyvállalati szektorban, és gyorsabban nőtt az ott lekötött tőke is. Az országok többségében a nagy- vállalati szektorban dolgozók száma még abszolút mértékben is csökkent. A fejlett tőkés országok között csak az Egyesült Államokban nőtt gyorsan a foglalkoztatottak száma, Nyugat-Európában megállapodott, vagy csökkent. Ennek ellenére az Egye-' sült Államokban ma kisebb a munkanélküliség, mint korábban, és kisebb, mint a nyugat-európai országok átlagában, s ezt kizárólag annak köszönheti, hogy megfelelő feltételeket teremtett a kisvállalkozások számára. Az 500 főnél többet foglalkoztató vállalatokban ott sem dolgozik ma több ember, mint húsz évvel ezelőtt,, de a kisvállalkozásokban, 50 fő alatt; 30 millióval többen. Az Egyesült Államokban a kisvállalkozásokban az olajválság óta több munkaalkalom született, mint amennyi Nyugat-Európa bármely országában összesen dolgozik! Ezt kizárólag annak köszönheti, hogy az észak-amerikai civilizációt a vállalkozások támogatása, a vállalkozószellem nemcsak anyagi, de erkölcsi megbecsülése is jellemzi. Ehhez képest Nyugat-Európa konzervatív, ott túlságosan nagy politikai szerepet játszik a nagyvállalati munkahelyek megőrzése, aránytalanul nagy a nagyvállalatok tekintélye. Van egy másik érvem is. Nyugaton joggal az olaszokat tartják a legjobb kisvállalkozóknak és ugyanolyan joggal nem a legjobb nagyvállalati munkásoknak. Olaszországban a gazdasági sikerek elsősorban az életrevaló kis- és középvállalkozásokon és nem utolsósorban a fekete gazdaságon alapulnak. Az elmúlt évben egy kísérlet történt arra, hogy az olasz feketegazdaság teljesítményét is figyelembe vegyék a nemzeti jövedelem számítása során. Ebből az derült ki, hogy megelőzik az egy lakosra jutó nemzeti jövedelemben az angolokat. Ezt mutatják azok a tények is, hogy az elmúlt évben sokkal több olas? járt Franciaországban,, mint francia Olaszországban. Az olaszoknak nem drága Franciaország, á- franciáknak drága lett Olaszország. (Csak megjegyzem, hogy nálunk a politikusok, de még a sajtó is sokkal nagyobb sikerként kezeli a thacherizmust, az angolok gazdaságpolitikáját, mint a náluk sikeresebb spontán olasz fejlődést. Mi nem a spontán sikerekből, hanem a vezető politikusok sikeréiből akarunk tanulni. Nem volt elég a központi irányításból?) Nagyvállalati mánia Az értéktöbblet másik jelenkori fő elsajátítója a minőségi munkaerő. Bármekkora is legyen egy országban a munkanélküliség, a munkaerő legképzettebb, legtehetségesebb része keresett, az képes egyre nagyobb jövedelmet követelni. A tőkés, hogy ment- . se, ami menthető, a munkaerő legjobbját akarja bármiáron megszerezni. Azilyennel szemben, önérdekétől vezettetve, nagyvonalú. Minden fejlett tőkés országban a munkaerő legjobb tizedének jövedelme az átlaghoz képest nő, a legrosszabb harmadnak pedig csökken. Á minőségi munkaerő túlkeres- lete annyira felhajtotta a munkaerőpiacon az árát, hogy a világ minden országában a személyi jövedelemadónak valamilyen progresszióját kellett bevezetni. Ebben eleinte nagy volt a túlbuzgóság, voltak 95 százalékos adók is. Ma már tudják, hogy a nagy progresszió éppen annak az elitnek csökkenti a munkakedvét, amely a gazdaság fejlődése szempontjából a legfontosabb. De azért tegyük hozzá, hogy még a korábban elképesztő progresszív adózás mellett is sokkal jobban alakult a gazdaság, mint ott, ahol a jövedelmeket „szocialista” elveknek megfelelően eleve nivellálták. Ezzel el is jutottam a szomorú magyar valósághoz. Nálunk a nagyvállalathnánia tobzódott negyven éven keresztül. E téren is annyira eminensek akartunk lenni, hogy a vállalati koncentráció nagyobb .volt, mint a többi szocialista országban. Még most is sokkal több figyelmet szentelnek az illetékesek a nagyvállalatok átalakítására, azaz privatizálására, mint a kisvállalkozások szervezésére. Pedig a legnagyobb tartalékok ezen a téren kínálkoznak. A nagyvállalati lobbyval azonban még a hatalomra került új pártok sem mernek kikezdeni. Pedig ezért nemcsak az egész társadalom, hanem a politikai pártok is nagy árat fognak fizetni. Hosszabb távon csak az a párt győzhet, amelyik a legtöbbet teszi annak érdekében, hogy a jelenleg nagyvállalatokban dolgozók fele és az ott lekötött tőke harmada kisvállalkozásokba kerüljön. Ha a privatizálás nem szedi szét a jelenlegi abnormálisán nagyvállalati struktúrát, akkor nem számíthatunk gazdasági sikerre és a tömegek támogatására. A legjobbak keressenek nagyon sokat! Ami pedig a munkaerő legjavának a megfizetését illeti, éppen úgy eltévedtünk. Előbb-utóbb a nagyvállalatoknak is meg kell fizetniük a kiválókat, mert otthagyják őket. Előbb-utóbb a tehetségesek, a szorgalmasak jó megfizetését ki fogja követelni a piac és a vállalkozói érdek. Egy társadalom, a tapasztalatok szerint, könnyen elvisel 10 százalékos munkanélküliséget, de nem tudja elviselni azt, ha a legjobbak közömbösek. Ebben is, mennyire téved az, aki a múlt század szemüvegén keresztül nézi a világot. Ők még ma is a munkanélküliséget tartják a nagy társadalmi veszteségnek, pedig ennél sokkalta nagyobb baj, ha a legjobbak megbecsülését hagyagolják el. A piac bölcsebb mint a magukat bölcseknek tartó politikusok. A piac azoknak juttatja az érték- többletet, akik azt a legjobban hasznosítják, akiknél a bővítés a leginkább indokolt. így jutottam el az elmélkedésnek indult bevezető után egy gyakorlati jó tanácsig; Nemcsak a hatékony gazdaság, de a politikai demokrácia is csak ott lehetséges, ahol a kisvállalkozókat és a munkaerő elitjét kiemelkedően megbecsülik. Kopátsy Sándor Az a bizonyos torkolattűz már nemigen fog felvillanni a belügyminiszteri utasítás nyomán futótűzgyorsasággal beszedett önvédelmi fegyverekből. Szerencsére — mondom én, aki a fegyverek ellensége vagyok. Gondot nem is az okoz számomra, és remélhetően a többi pisztoly nélküli ember számára, hogy nem tud majd lőni, különösen pedig visszalőni, ha szemben találja magát az életét vagy testi épségét fegyverrel fenyegető bűnözővel. Az igazi probléma az, hogy ezen intézkedés nyomán — amely a véletlenek összejátszása folytán éppen akkor született, amikor az ilyen programpontot is tartalmazó, úgynevezett Justitia ig^z- ságtételi terv napvilágra került — csak az engedéllyel ellátott, s így a nyilvántartásban, minden jellemző adatával, szereplő önvédelmi fegyvereket sikerült begyűjteni a gyors akcióban. Leszámítva egy-két, időlegesen nem elérhető személy tulajdonában lévő „csecsebecsét”, s azon keveseket, akik viszont megtagadták a pisztoly beszolgáltatáT orkolattűz sát. Ez azonban — mint tudjuk—csak átmeneti időszak, mert „makacskodásuk” esetén igazgatásrendészeti bírságnak néznek elébe. De hogy minek nézünk elébe mi, úgy általában, azt még nem tudni. A bűnözők, s mindazok, akik ez idáig is engedély nélkül tartottak lőfegyvert a birtokukban, egyelőre elégedettek. Az a halvány utalás, hogy az országos rendőrfőkapitány tegyen meg mindent az illegálisan birtokolt pisztolyók felkutatására — nos, ez nem biztat gyors és látványos eredménnyel. Hiszen közismert valamennyiünk előtt a magyarországi bűnözés megnövekedett aránya, a közbiztonságért, a bűnügyek felderítéséért felelős rendőrök leterheltsége, a szükségesnél kisebb létszáma. S amikor nekik gyilkost, rablót kell megtalálni, akkor jut-e majd idejük engedély nélküli fegyvereket keresgélni? Amelyek — túlzás nélkül állítható — ezerszámra vannak az országban. Majdnem csak annak nincs pisztolya, aki nem akart magának. Még a pénz sem lehetett probléma, mert akinek nem futotta jobb nyugati márkájúra, az hozzájuthatott idehaza olcsón, akár KGST- piacon. akár egy-egy ideiglenesen lakott laktanya mellett. Mi tehát a megoldás? Bízzunk abban, hogy a rendőrség — hisz ez a dolga — megvéd bennünket a fegyveres támadásoktól? Nem győzi. Örül, ha magát meg tüdja védeni, s végez a munkájával. Bizzunk akkor a pisztoly rejteget ők ben? Ennyire naivak nem lehetünk. Mégis az állampolgárok nagy többségének nincs egyéb fegyvere, mint a reménykedés. Azt azonban nem lehet csőre tölteni, s lőni sem vele. És, persze, nem is,védelmez. ■ Yáczi Tamás
