Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-25 / 199. szám

6 • PETŐFI NÉPE • 1990. augusztus 25. A CSODA: MI VAGYUNK? (4.) Kísérlet §§§ hipnózissal Vannak, akik úgy ragaszkodnak a tudatukhoz,. mintha az életük függne attól, hogy éberségül^, józan eszük birtokában vannak-e vagy sem. Mű­téthez szükséges altatás például valóságos lelki megrázkódtatást vált ki belőlük. Valószínűleg azért, mert az embert a tudatában rögzített érzéke­lései (látás, hallás, tapintás stb.) „kötik” a környe­zetéhez. Ha ez a mechanizmus megbénul, akkor — legalábbis így értékelik, amíg Ítélőképességük birtokában vannak —, elszakadnak a valóságtól, megszűnnek létezni. (Természetes alvás közben csak meglazulnak, de meg nem szakadnak ezek a kötelékek.) „Tudni kellett Iro lV IS a lel it I in Hasonló élményeket már tudtam, hogy nehézen adom k "rezem f gam gyeplőjét. Ezért nem bíztam benne, hogy Papp Zoltán doktornak sikerül engem hipnózissal ellazítani. Kíváncsiságom azonban addig irritált, míg végül is rászántam magamat, hogy „beszélek a fejemmel”. Jobb ötlet híján elkezdtem magam­mal alkudozni —, ám minden ilyen kísérletnek egy flegma vállrándítás lett a vége. Különben sem volt időm ilyesmivel foglalkozni! Már éppen beletörődtem, hogy a kísérletnél kénytelen leszek magamat teljes egészében az or­vos akaratára bízni (az ilyen egyoldalú játékoknak nemigen szokott eredménye lenni), amikor villám­fényként ért az ötlet: ha feladatként programozom be magamnak a kísérlet sikerét, akkor azt az én állandó igához szokott elmém — amennyire tőle telik — meg fogja oldani! Az ilymódon megfordí­tott szemlélettel már „tudtam a hipnózist akarni.” Másokkal szemben megvolt az az előnyöm, hogy a birtokomban levő szakirodalom segitségével fel­készülhettem a programra. Előre tudtam: arról, hogy ki mennyire hipnábilis, az orvos (vagy az autogén tréning vezetője) különböző tesztekkel győződhet meg. Az egyik szerint arcát a mennyezet felé fordítva, behunyt szemmel áll a páciens. Azt az utasítást kapja, hogy ne hagyja magát kimozdí­tani ebből a helyzetből. Ezután az orvos a tenyerét a páciens vállára teszi, vigyázva, hogy semmiféle nyomást ne gyakoroljon rá. A szuggesztibilis egyén mégis azt érzi, hogy elnyomják: vagy inga­dozni kezd, vagy kifejezetten hátradől. (Ez a típus alszik el legkönnyebben AT gyakorlás közben). Az ingateszt lényege az, hogy a hibnábilis egyén kezé­ben a madzagra kötött kulcs, vagy toll az orvos által diktált irányban (jobbra-balra vagy előre- hátra) fog kilengeni. A hátradőlési próbánál be­hunyt szemmel kell egy szék előtt állni és azt ismé­telgetni gondolatban, hogy hátradőlök, hátradő­lök ... Ha a kísérleti alany tényleg inogni kezd, akkor alkalmas a hipnózisra. Ez utóbbi próbát annyira szellemesnek találtam, hogy elhatároztam, megcsinálom. Egyik este a mo­sogatás és az ágyazás között hirtelen rászántam magamat. Odaálltam a szék elé, de közben eszem­bejutott valami, amiről nem volt szabad megfeled­keznem: meg is csináltam azonnal, nehogy elmu­lasszam. Aztán visszaálltam a szék elé — és nem jutott eszembe, mit is akartam ... ... és elhittem Mire eljött a kísérlet napja, már tudtam, hogy a siker érdekében a kíváncsiságomat, kritikai gon­dolkodásomat, fenntartásaimat, akaratomat, fi­gyelmemet takarékra kell zárni a gyakorlat ideje alatt. Hagyni kell, hogy történjék velem, aminek történni kell, s csak erre figyelni, ezt segíteni min­den megmozdulásommal. Ezzel az elhatározással léptem az orvosi rendelőbe. Az első csalódás akkor ért, amikor dr. Papp Zoltán közölte velem, hogy nem tartja szükséges­nek a tesztet: menet közben úgyis kiderül, hipnábi­lis vagyok-e vagy sem. Sajnáltam ugyan az elma­radt tapasztalatokat, de előttem állt még a többi lehetősége. Előre megbeszéltük, mi fog történni hipnózis alatt. Programom a következő volt: elő­ször az ellazulás állapotába kellett csúsznom. Utá­na ebben az állapotban előrenyújtanom karjaimat és azt képzelni, hogy valami (a kezemre húzott gumi, vagy a tenyeremben levő vas és mágnes) egymás felé húzza a kezeimet. (Nekem a mágnes­variáció volt a szimpatikusább, tehát már előre emellett döntöttem.) Utolsó állomásként az orvos utasítására álmodnom kell, amit akarok. (Elhatá­roztam, hogy erdőben fogok sétálni.) S végül mindezek után pihenten kell ébrednem, frissebben, jobb közérzettel, mint a kísérlet előtt. Kezdjük! — szólt az orvos, s megkérdezte, fe­küdni vagy ülni szeretnék? Feküdni?! Azt nem! Az engem a műtétjeimre, meg a betegségeimre emlé­keztet! Akkor helyezzem magam kényelembe a fotelben. Karomat a karfára, fejemet a párnára fektessem. Elég kényelmes? Jó, akkor most huny­jam be a szemem és figyeljek arra, amit mond ... A szöveg tulajdonképpen ismétlődő, monoton utasítás arra, hogy lazítsam el a testemet: fejem búbjától a lábam ujjáig, részenként, fokozatosan. A jól végrehajtott feladat eredményeként valóban éreztem valamit: a tarkóm mintha belesüppedt volna a párnába, a vállam. a kezem elnehezült. Csak éppen a lábam nem volt hajlandó hasonlóra. Amint megpróbáltam elernyeszteni izmaimat, .azonnal összerántotta a belém nevelt reflex. Még (gyerekkoromban) felcsatiam’' ligyelmeztetést is hallani véltem' „Ülni csak összezárt lábakkal sza­bad!" Szólni akartam azorvosnak (talán azt. hogy még­iscsak az ágyra fekszem), de amint magamból föl­merülve „kifigyeltem”, csodálkozva vettem észre, hogy a hangjában semmi különös nincsen. Sőt, sem­mi sincs! Én még ilyen üres (súlytalan, közömbös, könnyű?), hangot életemben nem hallottam! Meg­hökkentem? Berzenkedtem? Nem tudom. Csak ar­ra emlékszem, hogy ezért figyeltem a következő uta­sításra még nagyobb várakozással: s akkor hallot­tam, hogy azt mondta, most már a jobb lábam feje is elernyedt, a bal lábam feje is elernyedt, teljesen ella­zult az egész testem ... És elhittem. Nem tudom megmondani, hogy mi­ért, de abban a pillanatban, amikor az orvos ezt a tényt közölte velem, eszembe sem jutott kételkedni benne. Legfeljebb csodálkoztam egy kicsit, hogy már itt tartunk, s igyekeztem bepótolni a mulasztot­takat. Tudomásul vettem, hogy ellazultam! Egynemű anyag töltött ki teljesen Milyen volt? Csak hasonlatokkal lehet leírni. Körülbelül egy hatalmas luftballonnak éreztem magam. Illetve, hogy hatalmasnak, vagy végtelen­nek, azt nem tudom, mert csupán egyetlen helyen érzékeltem a „határomat”: arcom jobb felén, ami mái; napok óta fájt, s a hipnózisban tőlem elkülö­nülve lüktetett. Utólag azt képzelem: ha akkor meg kellett volna njutatnom a lüktető fájdalom helyét, kinyújtott kézzel kerestem volna valahol messze, egy hatalmas léggömb peremén. Volt en­nek a buroknak még egy fix pontja: a szívem, ami dupla energiával lüktetett. Ez is régi jelenség (gyógyszereket szedek miatta), de annak ellenére, hogy tőlem függetlenedett, nagyon kellemetlen volt számomra. Olyan nehezen elviselhető, ami­lyen például a dörömbölés lehet a mélységes mély csendben. De azért nagyon jó volt luftballonnak lenni (vagy én voltam benne? Nem tudom.). Nem azért, mert könnyű voltam, vagy üres: hanem mert vala­miféle egynemű anyag töltött ki teljesen. Olyan vegytiszta nyugalom, mélységes békesség, amilyen nincs a „valóságban”. Az orvos utasítására kinyújtott karjaim elképze­lésemtől — miszerint az egyik kezemben vas, a másikban mágnes van —, valóban közelítettek egymáshoz. Álmodni viszont nem sikerült. Pedig az erdőrészletet, a fészkéből kirepülő erdei sast már láttam magam előtt, de ez csak a képzelet szintjén maradt meg. Talán, ha több időt kapok rá ... De túl hamar jött az utasítás, hogy ébredjek, s a számolás után pihentnek, frissnek érezzem ma­gamat, jobban, mint korábban. Valamivel tényleg frissebb voltam, főleg szellemileg fogékonyabb. De ezt a kis éterből-jött pluszt is hamar kiszippantotta belőlem a „sűrű élet”, amibe újra be kellett lépnem, ahogy az orvosi szoba ajtaja becsukódott utánam. Ennyi volt a nagy csoda. A luftballon-érzés em­lékét azóta is dédelgetve őrzöm magamban. Estén­ként, ha nehezen birok elaludni, erre az emlékre gondolok: úgy, mint egy csendes szigetre, ahová úgyis el fogok jutni előbb-utóbb. Ha lész időm, ha kapok szabadságot, ha nem munkára kell azt is felhasználnom, ha kevesebb lesz a gondom, ha ... Egészen biztos, hogy vissza fogok még oda menni: ha egyszer el tudok szakadni attól a téves eszmétől, hogy a mások ítélete határozza meg értékeimet. A kórházak ilyen betegekkel vannak teli, akik erre képtelenek voltak. Almási Márta I Jövő szombaton: Penny Brohn méregtelenítő dié­tája) SZEMENSZEDETT IGAZSÁG ANNA NÉNI 103 ÉVES______________________ Matrónát köszöntöttek Szánkon Amin néni az Őt kös néha égy kis "Viil( amifői moiíélheíi az !**o/ók ús menve társaságában. FWölüi Frigyes lúd" silónktól A szellős, kényel­mes nyári tunika jól viselhető nadrág­hoz, szoknyához, sorthoz, bermudá- hoz egyaránt. A szabásminta 46-os konfekciómcretnck felel meg: mb = 92, db = 68, csb = 100 cm. A négyzethálón 1 kocka = 10 cm2. Bármilyen nyári anyag alkalmas hozzá, de ajánljuk a természetes alap­anyagot, mint pél­dául a frottír, a pa- mutdzsörzé stb. Jól mutat, ha a tunika széleit elütő, de szín­ben harmonizáló anyaggal paszpó- lozzuk. Ugyanilyen színű fonalból hí­mezhetünk rá szép monogramot, vagy valamilyen dekora­tív motívumot is. , A tunika bőségét a két oldalára varrt pántokkal fogjuk össze. NYÁRI TUNIKA Militarizmus „Mi olyan gondosan elrejtettük a katonai kiadásainkat a költségvetésben, hogy azóta sem találjuk őket.” Oleg Bogomolov, szovjet közgazda t Hol készül a politikus? „Manapság a hírközlő eszközök csinálják a politikusokat. A rádióban, a tévében, a la­pok hasábjain dől el, hogy ki lesz a nyerő és nem ott, ahol a vezetőképességet mérhetik, a munkában." • Henri de Virien, francia tv-kommentátor Recept „A kínzás elkerülhetetlenül fontos, ha az ember gyors és hasznos információkat akar az állam biztonságáról.” Pinochet tábornok Szempont, lapcsinálóknak „Én ezt az újságot, a The Europeant, annak az olvasórétegnek szánom, melynek a tagjai sokat utaznak, éverjte két-három alkalommal mennek szabadságra és tudják, mi a különb­ség a kaliforniai és az európai borok között Robert Maxwell, brit sajtókirály Önkritika „Mi, afrikaiak sokat beszélünk, konkrét dolgokban azonban ennek nincs nyoma.” Vieira tábornok, Bissau-Guinea elnöke Szánkon, a Móra Ferenc utcai 4. számú házban a minap nagy volt a sürgés-forgás, ugyanis Banga Antalné Rékasi Annát 103. szüle­tésnapja alkalmából köszöntötték a családtagok, a rokonok, az isme­rősök, a falubeliek és a helyi tanács dolgozói. Anna néni humorát megtartva, jó erőben, egészségben fogadta a jeles napra érkezőket, akiknek örömmel mutogatta a hu- szonhetedik dédunokáról készült első születésnapi fényképet. Igaz, a matróna a ház előtti kertben - ahol üldögélni szokott — már ke­vesebbet dolgozgat, de azért hajlik még a dereka, ha a hívatlan gazt gyomlálni kell. Szívesen beszél az arrujárókkal életének régmúlt él- ^ményeifől, amelyekből ■ sok-sok bölcsességet meríthet idős és fiatal egyaránt. Születésnapján is előad­ta titkát, nevezetesen: szerinte a víg kedély, a hit, a munka es nélia­KÜLÖNLEGESSÉGEK SÁRGARÉPÁBÓL Sárgarépa szalonnával Hozzávalók : 1 kg sárgarépa, 1 feldarabolt vöröshagyma, 7,5 dkg sovány szalonna, 1/2 kávéskanál cukor, 2 evőkanál zsiradék, 5 dl erőleves, 1 evőkanál liszt, 1 evőkanál vaj, 1 /2 kávéskanál ecet, só, bors, szerecsendió. Hámozzuk meg a sárgarépát, és vágjuk ujjnyi vastag szeletekre. Vágjuk a szalonnát vékony szeletekre. Forrósítsuk fel a vajat, először a szalonnát hagyjuk üvegesedni ben­ne, majd a hagymát 2-3 percig pároljuk vele együtt. Tegyük hozzá a répát, cukrot és önt­sünk hozzá erőlevest, és főzzük 20-30 percig fedő alatt. A lisztet és vajat dolgozzuk fel gombóc formává, majd tegyük a sárgarépa­főzetbe, és 2-3 percig főzzük. Ecettel, sóval és borssal ízesítjük. Püré Hozzávalók: 1 kg sárgarépa, 1 kávéskanál cukor, 1 evőkanál vaj, 5 dl húsleves, 1 csipet kakukkfű, só, bors, 5 dkg táblavaj, 2 evőka­nál petrezselyem, egész finomra vágva, 2-4 evőkanál tejföl. A cukrot és a vajat egy serpenyőben felol­vasztjuk. Aztán a hámozott és kis szeletekre vágott sárgarépát hozzáadjuk. 3 percig pá­roljuk, az erőlevessel felöntjük és 20-30 per­cig főzzük (kuktában 7-10 perc is elegendő). A répáról leöntjük a folyadékot, átpaszíroz­zuk és a kapott pürét ismét serpenyőbe tesz- szük, hozzáadjuk a tejfölt, sóval, borssal és kakukkfűvel fűszerezzük. A vajat lereszeljük és a püréhez keverjük. Petrezselyemmel be­szórva tálaljuk. Bretoni Hozzávalók: 1 kg sárgarépa, 1 kávéskanál só, egy csipet bors, 1 liter víz, 6 kockacukor, 1/2 kávéskanál ecet, 1 kávéskanál vaj, zsira­dék. A sárgarépát meghámozzuk, hosszúkás darabokra vágjuk, és sós vízben félig meg­főzzük. Leöntjük, a répafőzetet meghagyjuk, egy részét leveshez használjuk fel. Cukrot olvasztunk serpenyőben, és világosbarna ka­ramellát készítünk belőle. Felöntjük ecettel, vajat, sárgarépát teszünk hozzá és puhára pároljuk. Amikor kissé megsült, még egy kevés répafőzetet teszünk hozzá, és kevés sóval és borssal megfűszerezzük. Krém Hozzávalók: 1 kg sárgarépa, 40 gramm vaj, 1 kávéskanál cukor, 5 dl húsleves, só, bors, kevés szerecsendió, 1,5 dl tejföl. A sárgarépát meghámozzuk, felszeletel­jük, és vajban cukorral pároljuk. Húslevessel felöntjük, és fedő alatt lassú tűzön puhára főzzük. Majd levesszük a fedőt, és addig főzzük, amíg minden folyadékot felszív. Hozzáöntjük a tejfölt, sóval, borssal és szere­csendióval fűszerezzük, és addig főzzük, míg a tejföl besűrűsödik. Az így kapott sárgaré­pakrémet finöinrá vágott petrezselyemmel díszítjük. Puding Hozzávalók: 60 dkg sárgarépa, 15 dkg sonka finomra vágva; 2 tojás, 4 evőkanál tejfel, só, bors, szerecsendió, vaj. A szószhoz: 2 evőkanál vaj, 2 evőkanál liszt, 4 dl tej, 2 evőkanál snidling, darabolt zsája, 2-3 evőkanál tejföl. A sárgarépát héjával együtt sós vízben pu­hára főzzük, leöntjük és amíg meleg, meghá­mozzuk. Átpaszírozzuk, vagy lereszeljük. A vajat felforrósítjuk, a lisztet hozzáadjuk, és keverés közben a tejjel felöntjük. Lassú tűzön vastag szósszá főzzük. Sóval, borssal, szerecsendióval fűszerezzük. A sárgarépapü- rét visszatesszük egy serpenyőbe, állandó ke­verés mellett lassú tűzön pároljuk addig, jtmíg az összes nedvesség felszívódik. 2 evő­kanál szószt 2 tojássárgájával és egy egész tojással jól kikeverünk,'majd a sárga répa pü­rét sonkával és 4 evőkanál tejföllel összeke­verjük. A felvert tojásfehérjét hozzáadjuk, tetszés szerint ízesítjük, és az egész masszát kivajazott formába öntjük. A formákba ön­tött püréti forró vízzel kiöblített tűzálló edénybe tesszük, és 150 fokon 40 percig süt­jük. A megmaradt fehér szószt 2-3 evőkanál tejföllel elkeverjük, és.tálalás előtt felmelegit- jük. Snidlinget keverünk hozzá, és külön a puding mellé tálaljuk. EMBERSEGGEL VÍZSZINTES: 1. Szadi, középkori perzsa költő gondolatának első része (zárt betűk: 11, N, D, E, J). 14. Folyó az USA és Kanada határán. 15. Nép- vándorlás kori germán törzs tagja. 16. Sajtóhibák jegyzéke nyomtatvány vé­gén. 17. Kozák katonai vezető. 18. Mi­nőségellenőr. 19. Hozzáfagy a talajhoz. 21. Annyi mint, röviden. 22. Séd betűi, keverve. 23. Fodrász dolgozik vele. 24. Szintén. 25. Egyik műsorrendező szer­vünk. 26. A jód,.a kén és a hidrogén vegyjele. 28. Bizonyos nyelvjárásban beszél. 30. Irodaszer. 31. Római 600- as. 33. Függönytartó rúd. 35. Finn szi­getcsoport a Balti-tengerben. 36. Nem tartják meg a rendezvényt. 38. Faze­kasiparáról híres erdélyi helységből származik. 40. ... Loa; működő vul­kán a Hawaii-szigeteken. 41. Angol női név. 43. És, latinul. 44. Szikes helyen élő madár. 45. Az első összecsapás c. regénytrilógia francia szerzője (André). 46. A nitrogén és az argon vegyjele. 48. Gotovac tréfacsináló operai alakja. 49. Tejivóban van! 50.... Musztafa; török nagyvezír volt. ,52. Nagyhatalom. 54. Azonban. 55. Hollandiában játszó bra­zil labdarúgó. 57. Bajor művészcsalád. 58. Telegráf. 59. Trópusi fák balzsamos illatú gyantája. 61. Műbírálat. 63. Más rovásara a kelleténél erősebb lesz. FÜGGŐLEGES: 2. Buenos ...; Ar­gentína fővárosa. 3. Gyengélkedő. 4. Edénytartó fa. 5. Sapienti...; a bölcs­nek elegendő. 6. Lábbal végzett oljózó mozgás úszás közben. 7. Első osztályú áru jelölése. 8. Szegedi egyetem névbe- tüi. 9. A nyugati gólok királya volt. 10. Balaton melletti üdülőhely. 11. Nagyon szeret. 12. Létezik. 13. ... passant; sakkműszó. 14. Szádigondolatának be­fejező része (zárt betűk: R, A, K, B, T). 17. Filmszínház, névelővel. 20. Útjára bocsát. 21. A Simca autók egyik márká­ja volt. 23. Realista amerikai író (John). 25. Algériai kikötőváros. 27. Svéd vi­dék. 29. Tanintézettel kapcsolatos. 30. Kosztolányi Dezső verse. 32. Idegen női név. 34. Helyhatározó ragja. 35. Külföl­di sportszermárka. 37. Szűnőfélben le­vő. 39. Drog alkotórésze! 42; Idegen szóban kicsiny a jelentése. 45. Simon be- cézése. 47. Olimpiai bajnok (1980) bol­gár súlyemelő. 49. Meg lehet inni (két szó). 51. Hódító ...; Verne Gyula re­gényhőse. 53. Dijon folyója Franciaor­szágban. 55. Hányad. 56. Hacsaturjan személyneve. 57. Hannibal ... portás; Hannibal a kapuk előtt! 58. Kamion- felirat. 60. Elnöki, röviden. 62. Görög betű. 63. Személynévmás. Nagy Balázs Beküldendő: vízszintes 1., függőleges 14. Az aug. 18-án közölt rejtvény megfej­tése: A nagyotmondás ellen a nagyot- hallás az egyetlep védelem. Az elmúlt héten közölt keresztrejt­vény megfejtői közül 100 forintos könyvutalványt nyertek: Pottondi Sán- dorné, Fülöpszállás; Szűcs Andrea, Kecskemét; Aczcl Krisztina, Orgovány; Marccskó Antal, Jánoshalma; Horváth Pál, Nemesnádudvar.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom