Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-23 / 197. szám
1990. augusztus 23. • PETŐFI NÉPE • 3 ELŐSZÖR A TÖRVÉNYT KELLENE LÁTNI Kikérhetnék - de nem kérik ... Több éve jogszabályi lehetőség van arra, hogy azok a termelőszövetkezeti tagok, akik földtulaj" donnái rendelkeznek a közös gazdaságban, kikérjék a földjüket, vagy annak egy részét; ennek ellenére eddig a tagok néhány százaléka élt csak e lehetőséggel, — A haszonbérleti konstrukció iránt sem nyilvánul meg komoly igény, holott erre is kínálkozik lehetőség — mondotta Zsohár András, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) titkára az MTI munkatársának ami kapcsolatos kérdésére, hogy a földművelésügyi Minisztérium illetékese részéről hivatalo- san'is elhangzott a bejelentés: eddig 340 ezer hektárnyi területet igényeltek vissza az állampolgárok. A titkár elmondta: valóban van értesülésük arról, hogy főként nem termelőszövetkezeti tagok vagy nyugdíjasok részéről mutatkozik az érdeklődés a földek iránt, mindenekelőtt azok akarják visszakapni területüket, akik másutt dolgoznak, laknak, vagy éppen már külföldön élnek, ott tartózkodnak. Számukra jelenleg nincs törvényes lehetőség a földek visszavételére, így hát az adatok összesítésének jelenleg túlzott jelentősége nincsen. A törvényt kell majd látni ahhoz, hogy megjelenjenek az igazi igények, például az örökösök vagy az egykori tulajdonosok leszármazottai részéről. Számukra a további lehetőséget a jogszabályok mutatják majd meg. A MOSZ mindenesetre alapvető fontosságúnak tartja, hogy az állampolgári jogegyenlőség alapján rendezzék a kérdést, hiszen a jelenlegi elképzelések szerint a tulajdonreform véghezvitele egyelőre jóformán csak a mezőgazdaság területére szorítkozna, holott az lenne kézenfekvő, hogy a reform minden vagyonra egyaránt legyen egységesen érvényes. A MOSZ sürgeti, hogy a földügyeket ne különítsék el a tulajdon más formáitól a reformnál. Azt, hogy a tagok, a téeszekben jelenleg dolgozók vagy éppen a nyugdíjasok miért nem élnek a földkivétel lehetőségével,. Zsohár András azzal magyarázta, hogy a jelenlegi hitel- és árrendszer, valamint az értékesítési lehetőségek egyáltalán nem kínálnak olyan jövedelmet, biztonságot a földet művelőknek, hogy azok csapatostul keresnék fel a tsz-irodákat, visszaigényelve a területet. A nagyüzemi gazdák véleménye szerint ugyanis a mai közgazdasági viszonyok közepette ugyancsak meggondolandó, hogy érdemeS-e befektetni a földek művelésébe, megalapozili egy olyan gazdálkodást, ami nálunk mindenféleképpen újszerű, és ennélfogva amúgy is pénz- és technikaigényes. PORTRÉ EGY PÉKRŐL „Akkor aztán süthetnénk” (Lapunk a nyáron több alkalommal foglalkozott a sütőipari áruk, főleg a kenyér és a péksütemények minőségével. Kiskőrösiek mondták el véleményüket egyik riportunkban. Július 19-én egy, az árához képest töpörödött — gyufaskatulyánál alig nagyobb — kiflit mutattunk be a 8. oldalon. A solti Kafamell-sütőüzemben készítették. Ez idő tájt a nyáron gyorsan romló gyári kenyér tárolásáról is olvashatták egy szakember tanácsát, amelyet viszont egy kecskeméti, Lánchíd utcai asszony már másnap megcáfolt. Hiába tartja abroszban és szellőzteti is a sütői- pai vállalattól való kenyeret, mégis megsavanyodik. S ha ráadásul a termékeinek jó minőségéért elismert kisvállalkozó is szabadságra megy, akkor lesznek ám igazán bajban a vásárlók! Bár a kenyér és a péksütemények minőségére az elmúlt néhány héten nem érkezett panasz, úgy gondoltuk, érdemes meghallgatni egy falusi péket is. Hátha mások tanulnak tőle.) — Piacról és a kemence mellől nem lehet elkésni! Felkelek éjfélkor, két vagy három órakor, hogy legyen a községnek kenyere. Nálunk nem úgy van, hogy konténerben odaguritják a kisült kenyeret a boltajtó elé, mint a városban, hanem eljönnek érte. A tanyai emberek is korán kelnek. Reggel behozzák a tejet a faluba. Mire eladják, nekem is készen kell lenni a sütéssel, hogy kiszolgálhassam őket, mivel azok 5-10 kilométerről még egyszer már nem jönnek visz- sza. Én is olvastam a kenyérről megjelent cikkeket a Petőfi Népében, köztük azt az írást, amelyben egy szakmabéli (!) oktatgatta a fogyasztókat. Mit tegyenek, hogy tegyenek, hogy a kenyér friss, ehető maradjon még napokig?Hadd válaszoljam erre, hogy nem a konyha- szekrényben, a kosárban, vagy az abrosz alatt dől el a kenyér minősége. Eldől az már korábban. A szabadszállási malomból hozok lisztet. Nem hiába tanultam a szakmát 1954-ben, Kiskőrösön, amikor a dagasztógépet még nem ismertük. A kézi dagasztást az akkori mestereink jól begyakoroltatták velünk, ma is hasznát veszem. Nagyon fontos, hogy érett legyen a kovász. A tésztát hagyom megkelni, mert ettől lesz ritka a bele. Öröm látni, amint szépen emelkedik a teteje! Ez feledteti az éjféli, hajnali munkakezdéssel járó fáradságot, és megnyugtat: ebből a kenyérből biztosan nem marad a sertéseknek. Emberek eszik meg. Mit mondjak még? Szeretem a szakmámat. Ma is 3 órakor keltem, hogy az első sütésből 160 kilogramm kenyérrel kiszolgálhasA pékmester élelmiszeripari szakközép- iskolát végzett fia, leszerelése után pár nappal munkába állt apja műhelyében. (Tóth Sándor felvételei) HMM! i Mi m», 9 Megsült a kenyér. Ilyen frissen még papíron át is forró! sam a vevőimet. Akinek az elsőből nem jutott, mondtam neki: „Hagyd itt a szatyrodat, majd később gyere vissza!" Még valamit: jó kenyeret nem lehet normában, alagútkemencék- ben sütni. A minőségre úgy kell vigyázni, mint egy kisbabára, hiszen a kenyérnek szíve és lelke van. Én úgy látom. Szeretném a sütőipart itt, helyben továbbfejleszteni. Érzek magamban annyi erőt, hogy a jövőre leszerelő Attila fiammal átállhatnánk az éjjel-nappali sütésre. Tervezzük azt is, hogy bérbe vennénk a négykemencés orgoványi pékséget. Remélem, a kisvállalkozásoknak lesz jövője. Hacsak úgy nem járok, mint 1983-ban, amikor 172 ezer forint adóval „agyonvágtak”. Mert akkor aztán süthetnénk!” Elmondta: Bálint Vince soltszent- imrei pék. Lejegyezte: Kohl Antal A Kádgyárban egyre nagyobb a bizonytalanság A bank felmondta a szerződéseket — lépés a felszámolás felé? (Folytatás az 1. oldalról) — Az azonnali fölmondás természetesen azt jelenti, hogy a kölcsön visszafizetése a megadott határidőben esedékes, vagyis augusztus 28-ától T-—- mondta Szabó Tamásné, az OKHB kecskeméti szervezetének igazgatónője. — A KZK- nak az elmúlt években jelentősen csökkent a vagyona, tartozásait csak a vagyoneladásából tudta törleszteni. Bevételeiből legfeljebb a veszteségeit képes csökkenteni, az említett hitelek visszafizetésére ily módon nincsenek kilátások. — A KZK nem tudfizetni, ez nyilván a bankban is ismert tény. Ez a szerződésfelmondás a kezdeti lépés lenne a felszámolás felé? ,A kecskeméti bankszervezetnek nincs joga csődeljárást kezdeményezni. A bank részvénytársaság, igazgató tanácscsal, ők döntenek. Mi csak végrehajtók vagyunk. Nem jósolhatom meg, hogy mi lesz. Megvárjuk a határidőt, aztán majd az igazgató tanács dönt a további lépésekről. Megpróbáltuk felhívni dr. Kostyál Rezsőt, az OKHB vezérigazgató-helyettesét Budapesten, akitől néhány pontosabb információt reméltünk, de nem sikerült. így továbbra is feltételezésekre hagyatkozunk. Mivel felszámolási eljárást kormánylistákra nem indítanak, valakinek kezdeményeznie kell a fizetésképtelenség bírósági megállapítását. Lehet, hogy ez a szerep az OKHB-ra vár, ha már az adóhivatal és a társadalombiztosítás elzárkózott a kormány-noszogatás elől? — Mi elismerjük, hogy önerőből nem tudunk kikecmeregni jelenlegi helyzetünkből — mondta a vszb-titkár. -f- De aggódunk: ha ez a folyamat hónapokig elhúzódik, a vállalat egyre veszít az értékéből, a termelést csökkenteni kell, nem tudunk alapanyagot vásárolni, a megrendeléseket ‘teljesíteni. Arról nem is beszélve, hogy ennél a bizonytalanságnál nincs rosszabb. S lassan már egy éve tart, mert az átalakulást illetően is hónapokig hitegették a dolgozókat, de semmi sem történt. M. Á. A Kecskeméti Zománc- és Kádgyár vállalati szakszervezeti bizottságának nyilatkozata, állásfoglalása A vszb, élvezve dolgozókollektívánk bizalmát, kinyilatkoz- za: sajnálattal értesültünk a hírközlő szerveken keresztül arról, hogy a vállalatunkkal szemben csődeljárás kezdeményezését javasolják. Megértjük és átérezzük helyzetünket, és számolunk a realitásokkal, de mély aggodalommal tekintünk jövőnk, sorsunk elé. Ebben a helyzetben kollektívánk nevében a következő állás- foglalást tesszük, amelyet eljuttatunk az ipari és kereskedelmi miniszter úrhoz, a vasas-szakszervezeti szövetség elnökéhez és a sajtóhoz. 1. Kérjük, hogy a törvényes keretek adta legrövidebb időn belül szülessen döntés a vállalat sorsáról, amelyet ismertessenek a vállalat vezetésével és az ő közvetítésükkel a dolgozókkal. 2. A döntés meghozatalánál mindenekelőtt vegyék figyelembe és mérlegeljék: — milyen feltételek mellett alapították a KZK-t 1981-ben, —mit és miért nem oldott meg az 1983-as gb-döntés, majd az 1986. évi szanálás, —miért ezt a módszert választotta a szakminisztérium ahelyett, hogy a 86-os szanálási megállapodásnak megfelelően járt volna el, —miként szervezhető át a fürdőkádgyártás gazdaságosan a vállalatnál? Kollektívánk erez mágában annyi fetelBsséget, hogy ezen kérdések kdirekt fefideáése ütáÜa térmÉíés áfépfeltételeinek biztosítása mellett, okulva saját hibáinkon is, gazdaságosan tudjon működni, mellétéve szakmaszeretetünket és vállalkozókészségünket. Egyben kinyilvánítjuk felelősségünket és igényünket több száz család megélhetésének biztosítása mellett is. Kecskemét, 1990. augusztus 14. A KZK dolgozói nevében tisztelettel: Molnár József Illés András vszb-elnök vszb-titkár • • Ünnepélyesen Mintha a másik végletbe esett volna a rádió szerkesztősége. Nyilván el akarták kerülni a szokásos események unalmas közvetítését, a televízióval versengő párhuzamosságot, így ezeket szinte kiiktatták az ünnepi műsorokból. A hírszerkesztőkre bízva tájékoztató jellegű felsorolásukat, kivonatolásukat. A hallgatóság bizonyára nem reklamál emiatt, de a kihagyás pótolhatatlan. Az idén a „másság” kifejezése is érdekes feladat lehetett volna a rádió munkatársai számára. Ezt az alkalmat elszalasztották. Az ünnepélyesség természetesen nem maradt el a műsorokból. Vasárnap este a budakeszi katolikus templomból közvetítették Erkel: István király című — ritkán hallott £- operájának IV. és V. felvonását. Hétfőn délelőtt a Korona és kenyér című összeállítás a keresztény középkortól napjainkig mutatta meg a történelmi emlékezet egy-egy szép példáját, legendateremtő fantáziáját. Az írott emlékek közül a régi és új magyar költők verseiből válogatott „Legelső királlyá a magyarnemzetnek ...” címmel Albert Zsuzsa, felidézve a Karthauzi Névtelen szövegét és egy ismeretlen szerző verses zsolozsmáját. Bizonyára szívesen hallgatták meg tisztelői a már elhunyt költő, Ratkó József: Segítsd a királyt! című drámáját, amely történelmi példázatként a Szent István-i életmű folytathatóságát vizsgálja. A rádiófelvétel még az 1985. évi előadáson készült, tehát a szerző életében. Majdnem „krimi” Nem tudni, hogyan került a műkincsrablás témája a Rádiószínház dokumentumműhelyének programjába. Talán mert nekik volt pénzük, energiájuk a sorozat kivitelezésére. Lényeg az, hogy elkészült a nagyszabású, négyrészes riportműsor, és a múlt héten — meg is ismételve — elkezdődött a közvetítés. Akinek volt alkalma meghallgatni Rozsé Péter és Rózsa T. Endre műsorát, az tanúsíthatja, hogy A műkincsrabló nem a szokványos történet. Nem is az ismert képrab- lási história feldolgozása. A Szépművészeti Múzeum válogatottan legjobb anyagának — a második világháború alatti |6 elhurcolását, annak krimibe illően kalandos — máig sem teljesen megfejthető — históriáját bogozzák a szerzők. A „menekítéssel” nyugatra juttatott, teherautókra, majd vagonokba rakott műkincsek némi kitérővel végül is Münchenbe, az amerikai hatóságokhoz kerültek, akik 1946-ban visszaadták Magyarországnak. Kivéve a szándékosan közé vegyített, magángyűjteményekből származó anyagokat, melyeknek a magyar „kísérők” ügyeskedése révén odakint nyoma veszett. A „nyomozó” riporterek munkájáról, a szemtanúk által felidézett eseményekről szól a dokumentumműsor, amely megérdemli a hallgatók figyelmét. Felér egy rá- diószínházbeli előadással. S a történelem mögöttes eseményeit is jobban megértjük általa. Az Ezredforduló sorozatban a Bűnbeesés című fejezet vasárnap este a Bartók rádióban kerül előadásra. Ráadás Végre igazi ráadást hallhattunk a múlt hét csütörtökön este este elhangzó Ráadás című előadásban. Az eddigiektől eltérően mindössze egy téma szerepelt a félórás eszmecserében. A leendő önkormányzatokról mondták el formálódó elképzeléseiket a parlamenti pártok képviselői. A vitavezető Simkó János célirányos kérdéseire igen tömör és lényegbevágó válaszok születtek, s a hallgató örömére tapasztalható volf a vélemények kölcsönös tiszteletben tartása is. Reméljük, hogy az ilyen magatartás példaként szolgál majd a jövőre nézve. F. Tóth Pál
