Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-22 / 196. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990. augusztus 22.

Ők jelentik a felesleget ?

A halasi példa: új tanfolyam

Napjaink egyik súlyos társadalmi problémája, hogy az egykori demográfiái robbanás hatása, az iskolarendszer fölkészületlen és szegényes állapota, a munkaerőpiac mind kegyetlenebb törvényei kilátástalan helyzet elé állítják a fiatalok jó részét. A társadalom azonban — úgy tűnik — még mindig nem veszi komolyan a problémát és a benne rejlő veszélyt. Hiszen elfogadható megoldások mind ez idáig csupán egyéni, egy-egy intézményben indított akciók formájában születtek. A jó ötlet azonban példaként is szolgálhat...

Kiskunhalason a Felsővárosi Általános Iskola felnőttoktatási tagozátának vezetője, Mester Sándor egy érdekes képzési formát dolgozott ki.

— Először is fontos kiemelni: oktatási rendszerünkben nem új keletű ez a képzési forma —; mondja Mester Sándor. — Hiszen az 1868-as népoktatási törvény megszületésétől kétéves ismétlő iskola, gazdasági népiskola (stb.) néven működött körülbelül száz éven keresztül. Az extenzív iparosítás időszakában születtek meg, mondván: nincs rá tovább szükség, hiszen a gyerekek túlnyomó többsége továbbtanul.

— Azóta némileg változott a helyzet. Ma inkább úgy mondhatnánk, hogy a gyerekek túlnyomó többsége szeretne továbbtanulni.

— Sajnos, a reális esélyek csökkentek. A város beiskolázási körzetében a fiatalok egy jelentős rétege tanköteles kora ellenére sem tud semmiféle pktatási, képzési formába bekapcsolódni, s ők azok, akik a munkaerőpiacon is a felesleget jelentik. Azok a nyolc osztályt végzett, 14-15 éves gyerekek tartoznak ide, akiket —' főlég gyenge tanulmányi eredményük miatt — nem vettek fel középiskolába, s akiket a munkahelyi leépítések miatt az ipari szakmunkásképző intézet sem tud fogadni. (Márpedig egy általános iskolai bizonyítvánnyal manapság nem sokat lehet kezdeni.) Felméréseink szerint Kiskunhalason ebben az évben 50-60 főre tehető ezeknek a fiataloknak a száma.

— Az önök által kidolgozott képzési forma azonban — úgy tudom — nemcsak a nyolcadikat végzett és tovább nem tanuló gyerekek számára jött létre.

— Igen, az alapproblémák eddig csupán egyik oldaláról beszéltünk. Intézményünk felnőttoktatási, ifjúsági tagozatán is szükségessé vált az újítás. Praktikus ismereteket szeretnénk beépíteni a tananyagba, olyanokat, amellyel megnövekednének a fiatalok életkezdési, munkavállalási; megélhetési esélyei.

— Praktikus ismerétek?'

S — A hétköznapi ember számára talán furcsának tűnik, de az ifjúsági tagozatra járók egy részének az is gondot okoz, ha telefonálnia kell, vagy egy csekket befizetni, táviratot feladni. Meglepő, hogy ezek a már dolgozó, de általános iskolát még nem végzett fiatalok mennyi — a mindennapi életben nélkülözhetetlen — alapismerettel nem rendelkeznek. Nem is csoda. Hiszen a jelenleg működő általános iskolai képzés feladata csupán az, hogy fel- -készítsen a középiskolai tanulmányokra ... Mivel városunk és környéke mezőgazdasági jellegű terület, a piacgazdaság és a vállalkozások beindulása után megnőtt az érdeklődés az ilyen irányú ismeretek és’á kérdésben tájékozott emberek iránt. Ezért látjuk szükségesnek, hogy a társadalmi élethez elengedhetetlen köznapi praktikus ismeretek átadása mellett bizonyos, fajta szakismeretek birtokába juttassuk a tanfolyámunkra járó fiatalokat.— Milyen tárgyakat oktatnak majd ezen a tanfolyamon?

— A program, a tanterv összeállításában egy nagy tapasztalattal rendelkező, kiváló halasi pedagógus, F. Nagy József volt a segítségemre. Együtt dolgoztuk ki azt a három blokkot, amelyik közül az első háztartástani és egészségtani, a másik gazdasági és gazdálkodási, a harmadik pedig ezekre épülve hasznos állampolgári ismereteket nyújt. így tanítunk majd például kertészetet, állattenyésztést, üzemtant, számtartást, csecsemőgondozást, szabás-varrást, konzerválást, háztartásvezetést, helyesírást, levélírást, kézimunkát és még rengeteg fontosat.

— S kik fogják mindezt oktatni?

— Nemcsak tanárok, tanárnők, hanem — a

speciális anyagokhoz kapcsolódva — orvos, szülésznő, szabómester, kertész, könyvelő, méhész...

— Hogyan lehet majd megoldani a fiatalok kétféle csoportjának az oktatását?

— A munkát két csoportban végezzük. A nyolcadikat elvégzettekkel szeptember közepétől május közepéig hetente több alkalommal találkozunk majd, néhány óra erejéig. Az ifjúsági tagozatosok számára természetesen első az iskolai anyag, s ehhez a közművelési óra keretében csepegtetjük majd a közhasznú ismereteket...

— A tanfolyam elvégzését igazolja majd valamiféle bizonyítvány?

— Természetesen. A képzést nyilvános és szakemberek jelenlétében tartott vizsga zárja majd, hogy a bizonyítvány értékelése objektív és hiteles legyen. Reméljük, hogy az itt végző gyerekek — amellett, hogy biztosabban megállnak majd a lábukon — a munkaerőpiacon is jobban el tudják adni magukat.

— Mindez nagyon szépen hangzik. j.

— A kép azonban úgy teljes, ha azt is hozzáteszem, hogy sok gondunk van, sok gondunk lesz a képzés beindításával. Sajnos, felkészületlenül értek bennünket a nyolcadikosok beiskolázási problémái. így eleve fáziskéséssel láttunk munkához. Problémát okoz az is, hogy a hozzánk kerülő gyerekek többsége enyhén szólva rossz családi körülmények között él. Némelyiket csupán egyetlen szülő neveli, aki maga is alulképzett, sokuk szülei saját életük alakítására is képtelenek. Olyan emberekről van szó, akik nem tudják felismerni, megfogalmazni saját gyermekeik érdekét. Az iskolázatlan felnőttek nemcsak negatív modellt jelentenek, hanem visszahúzó erőt is. Pedig már egyre kevesebben mondhatják közülük: látod, fiam, én sem tanultam, mégis megélek... Sajnos, a gyerekek sem érzik, mennyire fontos számukra a tanfolyam. Többségük örült, hogy végre befejezte az iskolát és nem kell többé tanulnia. És ez érthető' is, mivel gyenge tanulókról van szó, akik rengeteg kudarcélményt kaptak az iskolában. De ezek után az is természetes, hogy nem ők fognak keresni bennünket... Legfőbb gondunk, hogy igazán még a társadalom sem érzi a dolog súlyát, pedig ezeknek a fiataloknak a sorsa társadalmi probléma. Hiszen a kilátástalan jövőjűek gyakran kerülnék a perifériára, s gyarapíthatják a bűnöző emberek számát. Ezért-—kimondatlanul és-*-a képzésünknek vaki- miféle őrző-védő szerepe is lesz, mert nyilvánvaló, hogy a tizenéveseknek szükségük van felügyeletre, amíg önálló életvitelre nem képesek.

— Az önökhöz kerülők nagy része munka mellett tanul majd. Hogyan lehet egyeztetni az iskolát és a munkát?

— A tanköteles korú, de nem továbbtanuló gyerekek szemében érthető okokból az a legfontosabb, hogy minél hamarabb pénzkeresők legyenek. A munkába járóknak azonban valószínűleg ütközési pontot jelent majd a heti néhány órás iskolai elfoglaltság. Sajnos, a munkáltató ma már azt is mondhatja: nem veszek fel ilyen problémás embereket, hiszen amúgy is elegen kopogtatnak az ajtón. A feszültség megoldásához tehát teljes szemléletváltozás szükségeltetik.

— S ha valaki nem tanköteles vagy dolgozók iskolájába járó fiatal, hanem egy egyszerű érdeklődő — mondjuk egy háziasszony —, lehetősége nyílik arra, hogy a tanfolyamra eljárjon?

— Mivel közhasznú tanfolyamról van szó, szívesen elvárjuk őket. Az ilyen látogatók számára azonban önköltséges lesz a részvétel.-- S mikor indulhat Kiskunhalason a rendhagyó képzés?

— Szeptembertől mindenképpen beindítjuk kísérleti és egyben bizonyító célzattal. Ha beválik, valószinűleg sokáig élni fog ez a forma. Nehézségeink ellenére minden esély megvan erre. Segítségéről biztosított bennünket dr. Gszellmann Adám iskola- igazgató, valamint a városi tanács is. Arról azonban, hogy a tanfolyam anyagi gondoktól mentesen működjék, a jövőben remélhetőleg az új önkormányzat gondoskodik majd.

Fejes Mária

Mi legyen a

A szarvasmarha manapság a magyar élelmiszer-gazdaság állatorvosi lova. Ez így jóllehet egy stilisztikai képzavar, de a valóságnak .sajnos meglehetősen hű képét adja: a szarvasmarhatartás és mindenekelőtt a tejtermelés gondjai ezekben a hetekben sosem látott méreteket öltöttek. A sorozatos, drasztikus tej- és tejtermék-áremelés hatására az elmúlt években először megtorpant, majd főleg az idén jelentősen visszaesett a fogyasztás. A háromszáz forint felé közelítő sajtárak, a viszonylag olcsó margarin, mint az igen drága vaj helyettesítője, no meg az ízesített tejtermékek csillagászati ára drasztikusan visszavetette e termékek forgalmát, 15- 25 százalékos csökkenést jeleznek a; forgalmazók. A mind nagyobbra duzzadt készleteket az év első feleben még többé-kevésbé sikeresen küldték határainkon túlra, 1990- ben a tavalyinál csaknem hetven százalékkal több tejterméket exportáltunk.

Csakhogy most mintha minden összeesküdött VQlna a tejtermelők ellen. A vaj és a tejpor világpiaci ára sosem látott mélyponmarhákkal?

ton van. Az európai piacon, meg kell küzde- nünk többek között a keletnémet eladókkal is, akik a gazdasági unió következtében eladhatatlan vajhegyéikkel ugyanazokat a potenciális vevőket, például a Szovjetuniót Ostromolják, akiket mi is meg szeretnénk hódítani. A szovjet piacon egyejbként verhetetlen a Közös Piac, amelynek magasan támogatott tejtermékei szinte lehetetlenné teszik a konkurencia bejutását. Állítólag az EK a jelenlegi igen nyomott világpiaci ár alig féléért adja a vajat a Szovjetuniónak.

A túltermelés tehát nemcsak ideháza, hanem a világpiacon is mind nagyobb ellensége a hazai tejterillelőknek. Mindehhez most kapják a szerintük övön aluli ütést: a kormány- a költségvetési fogyókúra részeként a tavalyi ötvenszázalékos exporttámogatáscsökkentés után az idén további 40-60 százalékos dotációcsökkentést határozott el. A tejtermelők szerint ez az egész ágazatot végveszélybe sodorja, és máris elkerülhetetlennek látszik az egyébként is fogyó szarvasmarha-állomány drámai csökkenése.

A tejtermelők természetesen az állami támogatás — legalábbis az exporttámogatás

— fenntartását követelik, s hivatkoznak a nyugati példákra, nevezetesen, hogy sehol sem teszik ki a piac közvetlen.romboló hatásának ezt az érzékeny ágazatot. Ebben az érvelésben minden bizonnyal van racionalitás, valóban hiba lenne azt feltételezni, hogy a szabadpiac magyarországi térnyerése egyet jelenthet a mindenfajta beavatkozás nélküli

— történelmileg meghaladott — piaci automatizmusok valamiféle helyreállításával. Ez, különösen a mezőgazdaságban,' épp az agyontámogatott Közös Piac szomszédságában, elképzelhetetlen. Ám az is elképzelheted, len, hogy a magyar mezőgazdaság — különösen a rendkívüli drágán és pazarlóan működő gazdaságok — a termeles ésszerűsítése, a felesleges költségek kíméletlen lefaragása nélkül, mintegy biankó csekket kapjon1 a fennmaradásához szükséges állami támogatásról. Igaz ugyan, hogy a szarvasmarhatartás egyensúlyát könnyű megbontani, és nehéz újra helyreállítani, de az is biztos, hogy ez az egyensúly nem jöhet létre a jelenlegi indokolatlanul magas es a piac által el nem ismert költségek mellett. p £ /

Itt az új Trabant

Debrecenben a Merkur helyi telepére megérkezett az első 200 darab négyütemű Trabant. A műszaki átvétel után megkezdik a gépkocsik kiadását, amelyben elsőbbséget élveznek azok a régebbi Trabant-beiizetők, akik éltek a típusmódosítás lehetőségével. (MTI-fotó)

Panoráma, Parabola és a többiek

Chrudinák Alajos a tévé külpblitikai műsorterveiről

A Magyar Televízió külpolitikai műsorai, azok közt is elsősorban a Panoráma, a nemzetközi élet, a világpolitika és a világgazdaság háttérműsora. Mindig olyan kérdéseket feszeget, amelyek mindenkit izgatnak, érdekelnek. A statisztika szerint a műsorok nézettsége 45 százalékos, ami 4-4,5 millió nézőt jelent és a műsorok tetszési indexe 88-90 százalékos. Mindkét adat jobb valamennyi hasonló típusú tévéműsor számainál.

— Hova, merre tartanak az új helyzetben a tévé külpolitikai műsorai?— kérdeztük Chrudinák Alajost, a televízió külpolitikai főszerkesztőségének vezetőjét.

— Hat évvel ezelőtt ott voltunk minden jelentősebb afrikai eseményen, követtük az iraki, iráni fejleményeket, beszámoltunk más közel-keleti eseményekről. Négy évvel ezelőtt kezdtünk foglalkozni Európa keleti részével, a körülöttünk lévő országokban zajló eseményekkel. Igyekeztünk frissen, gyorsan, első kézből beszámolni a történtekről, illetve műsorunkkal hatni az eseményekre. Gondolok itt a Havel- vagy Dubcek-interjúk- ra, Vagy a romániai diktatúrát támadó műsorokra. Sajnos, rá kell döbbennünk, hogy a neheze csak most következik!

— Miért?

,,— Sokkal bonyolultabb a küzdőtér, mint az eddigi volt! Szeretnénk felemelni szavunkat a nacionalizmus, a hatalmaskodás minden válfaja ellen. Legfontosabb feladatunknak tekintjük, hogy jelen legyünk mindenütt, ahol — talán az eddigieknél még határozottabban felemelhetjük szavunkat

a Duna-menti népek együttmun- kálkodásáért, és a mindenfajta uszítás, hatalmi visszaélés ellen.

11| Ezek szép elképzelések, de melyek azok a műsorok, vagy műsorbeli változások, amelyekkel el akarják és el tudják érni mindezt?

— Két olyan műsorunk is volt, amelyet már túlhaladott az élet; a Nemzetközi stúdió és a Külpolitikai fórum. Az előbbit azért kellett létrehoznunk, hogy azokat az érveket, álláspontokat, amelyeket mi nem mondhattunk el — de el akartunk juttatni a nézőkhöz —, neves külföldi publicisták mondják el. A Fórum pedig arra volt jó, hogy a nézők kérdéseinek az erejével figyelmeztessünk, hogy bizonyos témákról „kénytelenek’ legyünk” beszélni. Ma már ezekre a közvetett eszközökre nincs szükség!

Mindez hogyan hat a többi műsorukra?

A stúdióbeszélgetéseket — hacsak nem egészen különleges személyiségről, érdekes egyéniségről van szó — igyekszünk kiküszöbölni. Ma már a legkényesebb események gócpontjaiba is eljuthatunk. Ezért vallom, hogy ott kell lennünk mindenütt, ahol -jelentős eseményre számíthatunk. Ott is a szenvedő alanyokat, sokszor a legegyszerűbb embereket kell megkeresnünk. Az ő szavaikkal, gesztusaikkal sokkal jobban tudjuk a politikai és gazdasági helyzeteket bemutatni, mint a „nagy” politikusok szónoklataival. Mert r¥r mint eddig minden esetben — bebizonyosodott, hogy a politikát mindig és mindenütt a kisemberek „csinálják”. Ezért a kisemberek helyzetén

keresztül kell láttatnunk a dolgokat.

— Ennek tükrében melyek a Panoráma következő tervei?

— A Panorámának nincs terve, a Panoráma forgatókönyvét mindig az élet diktálja. Nem egyszer a péntek esti adás egy részét még péntek reggel forgattuk, és a technikai munkálatokat éppen az adás első perceire fejeztük be. Ilyen szerkesztési elvek mellett nem lehet előre tervezni, legfeljebb csak fo- gadkozhatunk, hogy minden esetben az igazságot mutatjuk be, az igazat szolgáljuk ebben az ellentmondásokkal teli világban.

— A Panoráma mellett a főszerkesztőség legnézettebb műsora a Parabola. Az új idők új szelei itt is jelentkeznek ?

— Természetesen itt is szeret-, nénk változtatni. Felmerült, hogy esetleg áttesszük a műsort a stúdióból a Mikroszkóp Színpadra, ahol közönség előtt zajló előadást rögzíthetnénk. Szeretnénk egy Pa- rabola-quizt is készíteni, amelyben jelentős díjakért versenyezhetnek a vállalkozó szellemű nézők.

— Milyen munka várja önt szer mély szerint ?

— Rövidesen Marosvásárhelyre utazom, ahol az ottani magyarok helyzetéről és a Vatra Romaneas- cá-ról készítek filmet. Foglalkozom a Carlos-üggyel, melynek szálai nemcsak Moszkvába, de Venezuelába is elvezetnek, hiszen közvetlenül onnan jött hívatlan vendégünk Budapestre. Szeretnénk ezzel kapcsolatban is mindent feltárni és képernyőre vinni.

Kóós Tamás 1

Natalia Ginsburg: A város és az otthon. (Magvető, 98 Ft); Lin Yu-tang: Egy múló pillanqt j—II. (Európa—Árkádia, 299 Ft); Stephen Crane: Maggie, az utcalány, (Fortuna, 80 Ft); A cégbejegyzés ábécéje. (Pallas-Mobil, 600Ft); A Gazdasági Reformbizottság összefoglaló dokumentuma. (Közgazdasági és Jogi K., 85 Ft); Gimnáziumi összefoglaló feladatgyűjtemény. Fizika. (Tankönyvk., 85 Ft); Benjamin Spock: Csecsemő- és gyermekÚJ KÖNYVEK

gondozás. (Medicina, 199 Ft); Magyar —német; német—magyar útiszótár. 12. kiad. (Akadémia K., 95 Ft); Csukás István: Sün Balázs. (Polygon, 68 Ft) ; Clive Berker: Korbács. (Maecenas, 179 Ft); Robert Leeson: A neveletlen dzsinn. Delfin könyvek. ((Móra, 40 Ft); Alistair MacLean: Halál a Forma 1-en. 1PCkönyvek. (IPC-KFT, 79 Ft); Rex Stout: A gyilkos kézirat. Európa krimi. (Európa, 98 Ft); Stuart Woods: A tó alatt. (Rege, 110 Ft); Fejtő Ferenc: Rekviem egy hajdanvolt birodalomért. (KJM-Minerva, 160 Ft); Hargitai Károly : Ufó—szenzációk és -bizonyítékok (Totál Kft., 98 Ft.); Lázár Ervin: A fehér tigris. (Szépirodplmi K., 88 Ft); Nemeskürty István: Egy élet mozija. (Szabad Tér, 98 Ft);