Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-22 / 196. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1990. augusztus 22. Döntésképtelen a BT Eggyé válik a két német állam ; Csatlakozás: október 14-én Az ENSZ Biztonsági Tanácsa kedden hajnalban, még a vita meg­kezdése előtt elnapolta az Egyesült Államok által kért rendkívüli ülé­sét, amelyen a korlátozott katonai erő öbölbeli alkalmazásának enge­délyezéséről lett volna szó. Á brit ENSZ-nagykövet tájé­koztatása szerint az értekezletet egy későbbi időpontban tartják meg, mivel az amerikaiak által sza­vazásra szánt határozat sürgősségi elfogadtatása népi indokolt. A gyors határozathozatalt egye­bek mellett az is indokolta volna, hogy egy iraki tartályhajó Jemen fele tart, ahol kőolajat rakodna ki, de az arab ország időközben közölte, hogy teljes mértékben tartja magát az ENSZ korábbi em­bargó-határozatához — mondotta a brit diplomata. A Német Demokratikus Köztár­saság október 14-én csatlakozik a Német Szövetségi Köztársasághoz. Ebben állapodott meg kedd délelőtt Berlinben Lothar de Maiziere mi­niszterelnök a Népi Kamarában (az NDK parlamentjében) képviselt pártok frakcióinak vezetővel. A csatlakozást a Népi Kamara ünnepi ülésén mondanák ki, októ­ber 9-én. A sokáig elképzelhetetlen lépés mindössze egy évvel az után következik be, hogy megünnepel­ték az NDK fennállásának 40. év­fordulóját és elkezdődtek a tömeg- tüntetések az NDK nagyvárosai­ban. 1989. október 9-én Lipcsében százezrek tüntettek az NSZEP­állam ellen. Lothar de Maiziere most kedden délelőtt Berlinben ki­jelentette: az október 9-ei békés tüntetés döntő fordulatot jelentett a tavaly őszi események sorában. A Népi Kamara október 9-ei ünnepi ülésen az összes parlamenti frakció lehetőséget kap álláspont­jának kifejtésére. A miniszterelnök elégedetten nyilatkozott arról, hogy á frakcióvezetők szintjén, az utóbbi napokban hangoztatott el­térő felfogások dacára, egyetértés alakul ki. Az állásfoglalást még maguknak a frakcióknak is meg kell vitatni­uk. Bonnban a kormány- és az el­lenzéki pártok üdvözölték a kedd délelőtti berlini bejelentést. AZ ELSŐ KONKRÉT BÉKEJAVASLAT Szeretkezz, ne háborúzz! Cicciolina ajánlata Szaddám Husszeinnek Cicciolina hétfőn felajánlotta jószolgálatait az Öböl menti válság elhárítása érdekében: a magyar származású pornósztár bejelentette, hogy szívesen szeretkezne Szaddám Husszein iraki elnökkel, ha ezáltal elkerülhetnék a háborút a Perzsa-öbölben. A szőke szépség az argentin televízióban tette meglepő ajánlatát, nem sokkal azután, hogy megérkezett a Buenos Aires-i repülőtérre, ahol szokásától eltérően ezúttal nem mutatta meg a nagyközönségnek világszerte ismert kebleit. Staller Ilona, alias Cicciolina repülőtéri nyilat­kozatában közölte: találkozni szeretne Carlos Menem argentin elnökkel, hogy ^politikai, környezetvédelmi és a szexuális szabadsággal összefüggő kérdésekről” tárgyaljanak. Végre itthon Marad a kuvaiti magyar képviselet? A magyar kormány korábban közzétett álláspontja egyértelmű: nem ismerjük el Kuvait bekebelezé­sét, ezért fenntartjuk ottani nagy- követségünket is — közölte kedden reggel Herman János magyar kül­ügyi szóvivő az MTI érdeklődésére. Mint korábban beszámoltunk róla, az iraki hajóságok felszólítot­ták a Kuvaitban diplomáciai képvi­selettel rendelkező országokat: au­gusztus 24-éig szüntessék be misz- szióik tevékenységét. Herman Já­nos elmondta, hogy a magyar dip­lomaták az ENSZ-ben és kétoldalú tárgyalásokon is folyamatosan konzultálnak a hasonlóképpen érintett országok képviselőivel. A megbeszélések során olyan meg­nyugtató megoldást ,• keresnek, amely összhangban van e kormá­nyok állásfoglalásaival. A kedden délben érkező géppel összesen 170 hazánkfia érkezett Bu­dapestre — fejezte be a szóvivő Égi s csak öt magyar diplomata marad Kuvaitban. (MTI) A Posta közleménye A menetrendszerű légi járatok leállí­tása miatt az Irakba és Kuvaitba szóló gyorsposta (EMS), valamint légi levél- és csomagküldemények felvétele to­vábbi értesítésig szünetel. Azokat a küldeményeket, amelyeket a postahi­vatalok már felvettek, de továbbítani nem lehetett, visszaküldik a feladók­nak. Pozsony a bősi erőmű megépítése mellett van Szlovákia kormánya a bősi erőmű építésének befejezése mellett van, s ha a magyarok a továbbiakban nem vesz­nek részt, egyedül fejezzük be a munká­latokat — közölte hétfőn Vladimír Me- ciar szlovák miniszterelnök, miután megtekintette az építkezést. — Csehszlovákia jelenleg az illetékes magyar szervek döntését és válaszát várja az erőmű építése ügyében. Azt reméljük, hogy Jiri Dienslbier külügy­miniszter | hónap végén esedékes bu­dapesti látogatásán számos kérdést si­kerül tisztázni mondta a szlovák miniszterelnök. Meciar szerint az erőmű működésé­nek megkezdése után kell megvizsgál­ni, hogy megalapozottak-e azok a felté­telezések, amelyek szerint környezeti ártalmak keletkeznek. — Amennyiben bebizonyosodik, hogy fennáll ilyen-ve­szély, leállítjuk az erőművet —jelentet­te ki. * Bős energiapolitikánk banánhéja, s bebizonyosodott, hogy a vízi erőmű építéséről hozott egykori döntés helyte­len volt - - állapította meg a szlovák kormányfő bősi látogatása után. (Folytatás az 1. oldalról) ren voltunk. Csakhogy éppen ek­kor hangzott el az éter hullámain, hogy a gép érkezési ideje 3/4 2-re módosult. A reptéri információ az­tán azt is közölte, hogy a második gép 15 óra 20 perckor száll le. Hogy melyik gépen kik ülnek majd, azt az égvilágon senki sem tudta megmondani. Hiába kérdez­tük az információn az igen kedves kisasszonyokat, utaslistája senki­nek sem volt. Márpedig órákat várni mindenki számára kellemet­len, hát még azoknak, akik a hoz­zátartozójukért aggódnak. Egy középkorú házaspár félre­húzódva üldögélt az ablak mellett. Már jó ideje várakoznak, s közben nézik az egyre szaporodó tömeget: — Hát mi is a rádióból hallottuk az időpontot, mint ahogy eddig is leginkább a sajtóból értesültünk az ottani helyzetről — meséli a férj.- Igaz, a külügy is készségesen adott tájékoztatást, ha telefonon érdeklődtünk. A fiunk és a me­nyünk van kint Kuvaitban. A két unokánkat a nyári szünetre haza- küldték hozzánk, így értük hál’is- tennek nem kellett aggódnunk. Most az anyjukat várjuk. A fiunk, mivel a kuvaiti nagykövetségen dolgozik, még a munkahelyén ma­rad. Talán néhány nap múlva őt is láthatjuk már ... Anyuka két iskoláskorú, izgága fiúval várakozik, legalább két órá­ja már: — Ez volt a férjem első külföldi útja. Négy hónapja van kint és most jöttek volna haza. Jú­lius 31-éré ugyanis befejezték a munkát. Nagyon izgultunk érte, én már éjjel sem aludtam, mert nem tudtam pontosan, hogy mikor száll le a gép, és mindenképpen útra készen akartam lenni. Beszél­ni sajnos képtelenek voltunk vele. Tudja, mondták, hogy nincsenek szobafogságban, meg miegymás, de amikor próbáltuk hívni őket, mindig arab vette fel a telefont... Egyébként Siófokról jöttünk. Egy óra után már zsúfolásig megtelt a váróterem, s minél in­kább közeledett a leszállás ideje, annál nehezebb volt a fotocellás ajtó közelébe kerülni. A sajtó azon szerencsések közé tartozott, akik beléphettek a vámterületre. Itt lát­hattuk, amint a Malév-gép — vö­röskereszttel az oldalán — landolt, majd az utazástól kissé gyűrött, ám igen vidám magyarok hazai földre léptek. A tranzitban Je­szenszky Géza külügyminiszter és Katona Tamás államtitkár szerette volna kőszönteni őket, de ebből édes kevés sikerült, ugyanis a több­ség már sietett a hozzátartozóihoz.- Az egyik fiatal család éppen a kor­látok mellett igyekezett elsurranni, amikor a feleséget a karján ülő hat hónapos babával megállítottuk, s az útról kérdezősködtünk: — Az út? Az csodálatos volt, mert végre felszabadultan élhetünk —, mond­ja a boldog anyuka. Egyébként na­gyon elfáradtunk, mert vasárnap reggel indultunk Kuvaitból. A fér­jem dolgozott csak a Budavoxtól telefonszerelésen. Március óta lak­tunk kint, de másfél-két évet, vagy akár többet is szerettünk volna Kuvaitban tölteni, attól függően, hogy mennyire jön be a számítá­sunk. Most azonban a nullára ke­rültünk. Mert azt nem tudjuk, hogy mi történik a keresetünkkel. Aki ugyanis kuvaiti dinárban akár bankban, akár készpénzben ott­hon tartotta a pénzét, annak lőt­tek. Ez eddig egy komoly valuta volt, most meg a nagy semmi. Egyébként amióta kitört a háború, nem mertünk kimenni az utcára, állandóan féltünk. A férjem is csak bevásárolni ment el otthonról. Egy magas, napbarnított férfi hatalmas szatyrából narancsok kandikáltak .ki: — A siófoki Kő- olajvezeték Vállalattól voltam kint dolgozni, már egy éve. Pont befe­jeztük a munkát, de ottragadtunk. Hát az utóbbi napok rettenetesek voltak. Az arabok éjjel lázadtak, olyankor lövöldöztek, kiabáltak. Senki ne élje meg, én csak azt kívá­nom — mondja, s indul kifelé, mert várja a fia, a lánya, meg a felesége. Mig az apuka a táskát emeli le a futószalagról, a feleség a már meglévő holmikra vigyáz: — Főleg az ammani, jordániai rész volt a legnehezebb az utazásban. Kuvait­ban dolgozott a férjem az Ikarus ottani munkáján. Fél éve laktunk kinn a két gyerekünkkel és tovább szerettünk volna maradni. Minde­nünk odalett, amink csak volt. Ez a néhány szatyor, amit lát, ennyi maradt. Még a bőröndjeink is oda­vesztek. Konvojban indultunk, s amikor igazoltatták azt a kamiont, amelyikben a ruháink voltak, a ka­tonák Bagdadból visszafordítot­ták. Csak egy váltás ruha meg né­mi élelmiszer volt nálunk. Mégis örülünk, hogy újra itthon lehe­tünk, mert nagyon féltünk. — S indulnak a kint egyre türelmetle­nebbül várók közé. Odakint szinte ostromállapot alakult ki. Még a fémkorlátoknak is nehéz dolguk van, nemhogy a biztonsági embereknek. A fotósok vakui villognak, a hozzátartozók mindenféle szabályra fittyet hány­va tolulnak az ajtókhoz. A széke­ken, de még a bőröndszállító ko­csikon is állnak, a levegőben nevek röpködnek. A gyerekek a családta­gok nyakában ülnek. Mindenki mutogat, kiabál. Két tizenéves lány és az édesanyjuk rohan egy őszülő férfihez. Égymás nyakát átölelve zokognak. Két szőke kis­lány a nagyszüleit rohantatja kör­be az. oszlop körül. Mert, mint mondják, látni vélték a szüleiket a becsukódó fotocellás ajtó mögött. Nevetés, kiabálás, sírás, minden van itt. De a legrosszabb azokat látni, akik csak némán nézik az ajtót. Számukra még nincs vége a feszültségnek, a második géppel egy óra múlva érkezik — remélhe­tőleg — a hozzátartozójuk. S ilyenkor az idő tényleg ólomlá­bakon jár. Bencze Andrea Egy év lesz a katonaidő (Folytatás az 1. oldalról) több szempontból rendhagyó lesz: a korábbiakhoz ké­pest kevesebb fiatalra vonatkozik, s csaknem mindannyi- ukat közvetlenül a laktanyába szólítják, akik általában saját megyéjükbe vonulnak be, a legnagyobb távolság Budapest és Szombathely között lesz. Sajnálatos, hogy a katonai szolgálatra "alkalmas sorkötelesek közül 20 ezren nem végezték el az általános iskolát, őket ezért nem hívják be, csakúgy, mint a két gyermek eltartásáról gon­doskodókat, nehéz szociális körülmények között élőket,* és azokat, akiknek egészségi állapotuk ezt nem teszi lehe­tővé. Ez egyszeri intézkedés csupán, hosszabb távon e kérdések rendezéséhez jogszabálymódosítások • tesznek szükségesek. A parlament döntésének függvényében a novemberi és a jövő év februári, májusi behívások tervezésénél elsődle­ges szempont lesz a 12 hónapos szolgálatra való áttérés megoldása. Ennek során arra törekednek, hogy a lehetsé­ges minimumracsökkentsék azoknak a számát, akik az átmeneti időszakban több mint 12 hónapot fognak szol­gálni. Az idén februárban és májusban bevonultak több­sége — mintegy 70 százaléka egy év után szerel le. Az egyetemi előfelvételi rendszer keretében már csak a Műszaki Egyetem Villamosmérnöki karára felvettek vonulnak be tanulmányuk megkezdése előtt, a többiek utána teljesítik katonai szolgálatukat. Kitűzték a katonai eskü időpontját is, ámely a helyhatósági választások mi-, att a szokásosnál korábban, szeptember 22—23-án lesz. A Honvédelmi Minisztérium szóvivője elmondta, hogy sok sorköteles, hozzátartozó fordul a felső katönái vezé­téshez gondjaik intézése ügyében. Azt szeretnék kérni, hogy a sorkatonák a parancsnokaikhoz, a bevonulás előtt állók az illetékes megyei hadkiegészítő parancsnok­sághoz, a munkahelyi vezetők pedig az illetékes ágazati minisztériumhoz forduljanak. Ez meggyorsítja az ügyek intézését. A Honvédelmi Minisztériumhoz, illetve a Ma­gyar Honvédség parancsnokságához akkor célszerű for­dulni, ha első fokon, illetve a fellebezésre hozott határo­zattal nem értenek egyet. A behívóparancsokat már kéz­besítették, ezért a sorkötelesek ügyeik intézése céljából értesítsék munkahelyi vezetőket, ületve az illetékes tanácsot. Az alternatív szolgálatról szólva Keleti György ezredes elmondta, hogy a múlt év nyara óta 890 kérelem érkezett, amelyből 363-an kaptak lehetőséget: polgári szolgálatra 295-en, fegyver nélküli szolgálatra pedig 68-an, 228 ké­rést utasítottak el és 301 kérelem elbírálás alatt van. Az alternatív katonai szolgálati idő mindkét esetben 22 hó­nap. Az újságírók tájékoztatást kaptak az Irakban lévő magyar katonatisztekről. Az ENSZ tűzszüneti ellenőrző bizottságában 1988. augusztus 2I-én 15 magyar katona­tiszt kezdte el a munkát, jelenleg 14-en Irakban dolgoz­nak, közülük egy Bagdadban. Egy tiszt Magyarországon tölti szabadságát, de az ENSZ kérésére rövidesen vissza­tér állomáshelyére. Az Irakban lévő katonatisztek jól érzik magukat, egészségesek. Mint elmondta, kiürítési terv készült evakuálásukra, amelyet az ENSZ utasítására hajtanak végre. Gémes Gábor Sajtótájékoztató a vállalati tanácsok újjáalakításáról Egyelőre nem várható áttörés, a privatizációban, ezért hosszú távon számolni kell más tulajdonlási for­mával is. így az elkövetkezendő időszakban a vállalati tanácsok to­vábbra is fontos szerepet játszanak a magyar gazdaságban. Nem arról van szó, hogy e testületek a gazda­ságban nélkülözhetetlenek, hanem arról, hogy átmenetileg — mivel jobb nincs helyettük — megtartha­tók. Ez egyáltalán nem jelent cent­ralizációt, csupán annyit, hogy vál­toztatni kívánnak a jelenlegi helyze­ten. Az ugyanis képtelenség, hogy az alapítónak — a minisztériuminak vagy az önkormányzatnak — sem­milyen beleszólása nincs tulajdoná­nak életébe. Egyebek között ezt hangoztatta Bőd Péter Ákos mi­niszter az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban kedden megtar­tott sajtótájékoztatón, amelyen részt vettek a Munkaügyi Miniszté­rium és az Igazságügyi Minisztéri­um képviselői is. Mint ismeretes, egy, a közelmúlt­ban kiadott minisztertanácsi rende­let alapján szeptember 15-éig kell újjáalakítani a vállalati tanácsokat. Az önigazgatásra és tulajdonlásra egyaránt alkalmatlan vállalatirá­nyítási forma megtartása mintegy 800 vállalatigazgatót érint, ráadá­sul ezeket a vezetőket az idén június 30-áig erősítették meg posztjukorua napokon belül leköszönő vállalati tanácsok. Ennek fényében talán érthető, hogy az utóbbi hetikben igen sok támadás érte a miniszterta­nácsi rendeletet, A kritikák szerint a vt-k újraválasztása nem más, mint a kormányzat centralizációs törek­vésének újabb jele, ráadásul fölösle­ges meghosszabbítása az amúgy is idegesítő átmeneti állapotnak. Az önkormányzati választási kampány pedig , elterelheti a' figyelmet e fontos eseményről — hangzik el gyakran vádként. A sajtótájékoztatón az ipari és kereskedelmi miniszter e vádra rea­gálva kifejtette: az utóbbi egy évben nehéz lett volna nyugalmas, politi­kamentes időszakot találni. A vál­lalati tanácsok újjáalakítása éppen azt jelenti — mondta —, hogy mi­vel az elsőszámú vezető megválasz­tásához kétharmados többség szük­séges, immár remélhetően végét ér a vezetői bizalmi válság, és a válla­latvezetők megmérettetnek. Ugyanakkor elgondolkodtató - hangzott el —, miért hangoztatja több érdekvédelmi szervezet is az akció sikertelenségét. Ez ugyanis hozzájárulhat ahhoz, hogy valóban kudarcot valljon az elképzelés. Fel­vetődik ezzel kapcsolatban, hogy kinek áll érdekében a vezetőválaszr tások halogatása, a megmérettetés elkerülése. (MTI) Konkrét kérdések, semmitmondó válaszok (Folytatás az 1. oldalról) illetve hazai forgalmazású egyéni palackozású borok számával. A miniszter a Kecskemétvin Borgazdasági Kombinátban és a Kecskeméti Magyar—Szovjet Ba­rátság Termelőszövetkezetben tett üzemlátogatása után késő délután a Kiskunság mezőgazdasági nagy­üzemeinek szakembereivel találko­zott. Bevezető előadásában hosz- szan beszélt a múltról, a történel­mi, politikai történésekről. Véle­ménye szerint ma a „jövőkép zava­ros, valami práktictómust kellene kialakítani.” Ezután délelőtti elő­adását kissé kibővítve megismétel­te. Elmondta, hogy a szövetkezet­nél végzett felmérések szerint a föld-visszaigénylések nem tükrö­zik az előzetes becsléseket. Az Al­földön talán többen, a Dunántú­lon kevesebben érdeklődnek a föld-visszaigénylések után. A szö­vetkezeti tagság — véleménye sze­rint — mindenütt maga döntsön sorsáról, „nem szélsőséges indulat­tal, nem a szövetkezetek szétveré­sével kell küszködni, hanem a gaz­datudatnak kell megjelennie a ha­tékonyabb terhelésben. Elképzel­hető, hogy „miután a marxi meg­fogalmazás szerint a földnek nincs értéke, pár éves moratórium meg­hirdetésére is sor kerülhet. A mai helyzetről szólva elmondta, a me­zőgazdasági tárcától (?) tizennégy milliárd forintot vontak el a közel­múltban. Az aszály és ez lehetetlen helyzetbe sodorta az ágazatot. Ä ■ szövetkezeti, szakemberek konkrétabb kérdésekre voltak kí­váncsiak, például: a kedvezőtlen adottságú szövetkezetek árkiegé­szítés-csökkentéséről, a termelvé- nyek árairól, a földtörvény meg­születésének idejéről, a szövetkeze­ti törvényről szerettek volna halla­ni. A válaszokat a teremben föl­0 A miniszter fölcsattanó kiáltások, morgások egyértelműen helytelenítették. Mígnem az egyik szintén kérdező szakember kommentált is: „Mi­niszter úr a nyugalmán és a tárgyi­lagosságán kívül semmit nem tu­dok hazavinni. A szövetkezet tag­jainak semmit nem tudok ennek alapján elmondani.” Arra a kér­désre, hogy véleménye szerint meg lehet-e élni ebből az ágazatból, a miniszter így' válaszolt: „Még az időjárás is ellenünk dolgozik. Ré­gen ilyenkor a paraszt összehúzta a nadrágszíjat, nem vett az asz- Szonynak és a gyereknek ruhát, de felkészült a jövőre ... ha annyi idős lennék, mint ön, nem félnék belekezdeni...” • , G. E. Ötödször a dobogón (Folytatás az 1. oldalról) arany- és két ezüstérem elnyeréséhez járult hozzá. A kiváló hajtó, Abonyi Imre neve összeforrt a magyar négyésfogat-hajtás hőskorával, s a világhírű bugaci, majd kecskeméti sportolót olyan remek me­gyei utódok követték a világversenyek dobogóján, mint Fülöp Sándor, Muity Ferenc, Bálint Mihály, és Juhász Lász­ló. Közülük Juhász a legutóbbi világ- bajnokság csapatversenyében bronzér­met nyert magyar együttes tagja, Stockholmban immár ötödik alkalom­mal állhatott dobogóra az ünnepélyes eredményhirdetésen. S ezzel a sportág történetének megyei listavezetője, hi­szen 1982 óta — akkor szerepelt elő­ször a magyar válogatottban — ötödik csapatérmét szerezte. Ebből az alkalomból tegnap délelőtt Gaborják József, a, megyei tanács elnö­ke köszöntötte és megjutalmazta a jó­kezű hajtót, aki Oláh Istvánnak, a Le­nin Tsz Sportkör elnökének és Fekete Lászlónak, a megyei sporthivatal veze­tőjének társaságában érkezett a megye­házára.- Nagyon szurkoltunk, s végülis szép eredményt ért el, amelyhez szívből gratulálok még akkor is, ha a szemében láttam, hogy nem egészen elégedett az elért eredménnyel —mondta a tanács­elnök. — Kívánom, hogy ez a világbaj­noki bronzérem adjon erőt a további küzdelemhez, vigye el, öregbítse jóhí­rünket a Világban. Reméljük, hogys a .világkiállítás alkalmával Bács-Kiskun megye ismét rendezhet majd világbaj­nokságot, s ezen folytatni lehet a szép hagyományokat. Oláh István, a Kiskunfélegyházi Le­nin Tsz Sportkör elnöke elmondta, hogy hajtóikkal kapcsolatban mindig magas a mérce, s a bronzérem azt a folyamatos és következetes munkát jel­zi, aminek a hátterét a gazdaság bizto­sítja. A jövő kétségtelenül áz, hogy az idegenforgalom részeként jövedelme­zővé kell tenni a lovassportot, hogy meglegyenek a versenyeztetés feltételei. B. I. SS

Next

/
Oldalképek
Tartalom