Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-02 / 180. szám

1990. augusztus 2. • PF.TŐFI NÉPE • 5 Á PETŐFI NÉPE AJÁNLATA FILM Gyerekjáték A horrordivat is változik. Míg évtizedekkel ezelőtt a műfaj klasz- szikus művelőinek örökbecsű da­rabjaiban a gonosz kizárólag a hu- szonéven túliakra specializálódott, manapság se szeri, se száma a gyer­mekeket ilyen-olyan célra felhasz­náló horrorprodukcióknak. Hosz- szú listát lehetne összeállítani azokból a friss és nagyon kelendő munkákból, melyekben az áldoza­tok vagy a sötét mágia megszál­lottjai a kisgyerekek. A tekintélyes sorból a magyarországi nézők is találkozhattak néhány jellegzetes opusszal, ezek közül való például Roman Polanski Rosemary gyer­mekei, Friedkin Ördögűző című munkája vagy Richard Donner Ómen-je. A kiskorúak üzleti célok­ra való felhasználása persze egyál­talán nem véletlen. A rendezők pontosan tisztában vannak azzal, hogy a nézőtér sötétjében ülök mi­nimum duplán kapnak frászt, ha a véres vásznon jelen van egy gyer­mek is. A kérdésnek van azonban egy másik, lélektannal is fertőzött megközelítése. A fekete mágiával keresztezett legdivatosabb horror alapanyaga: a megmagyarázhatat­lan, az irracionális, ugyanis a gyer­mekmesékkel rokonságban áll. Sokkal nehezebben hozzáférhető a tudatosan leszűkített — s ezáltal mindezektől védett — világú nagy­korúak számára. A most látható amerikai film, a Gyerekjáték azzal az alapigazsággal él vissza, hogy bizony a világnak vannak ilyen rej­tett zugai, melyekbe csak egy kis­gyerek képes behatolni. Ezért nincs semmi furcsaság abban, hogy a főszereplő, Andy meghitt társalgásokat folytat a gonosszal szövetkezett, eredetileg elemes, be­szélő babájával, olyan titkokról is tudomást szerezve, melyekért a rendőrség nagyon rokonszenves detektívje alighanem minden árat megadna. Am mert hírforrásként Andy csak a babájára hivatkozhat, még saját mamája sem veszi komo­lyan ... (Gyerekjáték, színes, szinkronizált amerikai horrorfilm. Rendezte: Tom Holland, Főszerep­lők: Catherine Hicks és Chris Sa- rondon.) (k. j.) LÉMÉZÉK^B Vakációra A nyári vakáció nemcsak a strandból áll. A gyerekek minden bizonnyal kezükbe veszik a köny­veket, meghallgatják lemezeiket. Ez utóbbi élményhez két új lemezt ajánlunk a figyelmükbe. Most jelent meg Ottlik Géza négy meséje. A lemez A oldalán a Carabó gereben, és A fazék, a B ol­dalán pedig A farkas, A becsületes­ség jutalma című mesék kaptak he­lyet. Az elsősorban kisebbeknek készült albumon két kitűnő színész szerepel, Csomós Mari és Helyey László. A felvétel vezető: Dabasi Péter, a grafikus pedig a mese- könyv-illusztrátorként is ismert Heinzelmann Emma. Többet hadd ne áruljak el, hiszen a meséket ille­tően ezt különben sem illik. A nagyobbaknak a 100 Folk Celsius együttes új /régi albumát ajánljuk. A kedvelt, country stílust művelő csapat ezúttal olyan lemez­zel jelentkezett, melynek két olda­lára az eddigi legsikeresebb szerze­ményeiket vették fel. Ezt az LP címe is egyértelműen jelzi: A 100 Folk Celsius legjobb gyermekdalai. Hm. Micsoda egyszerűség! A leg­jobbak pedig: Paff, a bűvös sár­kány; Három rigó; Altató; Hány lába van?; Tv-maci; Ünnepek ünne­pe; A nagy ho-ho-ho-horgász; Miki manó; Túró Rudi; Három kívánság; BMX, a csodabringa; Kori-dal; Nyelvtörő. Döntse el ki-ki maga, számára melyik a legjobb 100 Folk Celsius-nóta. ^ |v KÖNYVEK Tanuljunk nyelveket! Nyár van, a vakáció, az utazás, a nyaralás időszaka. A könyves- bolti kínálat egyik érdekességével az idén kétségtelenül a Tankönyv- kiadó szolgált: igen nagy példány­számban jelentek meg nyelvköny­vei. A világnyelvek mellett a ná­lunk alig ismert nyelvek egyikének is elkészült tankönyve, tesztlapok, segédkönyvek kínálják magukat a könyvesboltokban, a régi ismere­tek felidézésére, a külföldi utazá­sok nyelvi problémáinak leküzdé­sére biztatva az olvasót. Haán György—Pongrácz Judit —Simon ' Józsefné kezdő Német nyelvkönyvet jelentetett meg a Ta­nuljunk nyelveket sorozatban. A nértietet egyénileg vagy csopor­tokban tanulóknak készült könyv 11. kiadása az Idegennyelvi To­vábbképző Központ tanárainak munkája, hasznosítva a felnőtt nyelvoktatásban szerzett évtizedes tapasztalatokat. Az Ariadné könyvek sorozatban Német nyelvtan alapfokon címmel jelent meg 66 szemléltető kártya. Lőrincze Lajosné munkáját azok­nak a felnőtt nyelvtanulóknak írta, akik a nyelvet most tanulják elő­ször vagy többévi kiesés után újra tanulják. Haszonnal forgathatják a kiadványt a némettel ismerkedő általános és középiskolás diákok is. Dr. Budai László Angol nyelvtani gyakorlatok tankönyve a gimnázi­um I—IV. osztályában tanulók számára készült. A második kia­dásban megjelent kötet a gimnázi­umi angol nyelvi tankönyvekhez készült, a grammatizáló Módszer felélesztését kívánja szolgálni köte­tével a szerző. Könyvcsemege a Japán nyelv­könyv. Jamadzsi Maszanori a mai japán nyelvet, illetve azon belül is az úgynevezett „közös nyelv”-et, a kjócugót mutatja be az érdeklő­dőknek. Azzal a nyelvvel ismertet meg, ami a mai japán élet fő kom­munikációs eszköze. A tankönyv bevezet a japán szótagírásjelek írá­sának — számunkra misztikus — világába, tanít a kiejtésre, alapfo­galmakra, 17 leckében nyelvtant és beszédkészséget ismertet, majd a szemelvényszöveg a gyakorlást se­gíti. A majd 500 oldalas könyv az Ariadné könyvek sorozatban jelent me® (k. m.) JAMADZSI MASZANORI B JAPÁN NYELVKÖNYV TÓDOR JÁNOS: Nikoletta múlt év decemberé­ben került az sz'.-i Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetbe, hogy sze­rencsétlen kis sorstársaival egyetemben ott — az elosztó­ban — várja meg élete tőle füg­getlen, további alakulását. A vér szerinti szülők a megyébe köl­töztek, így hát neki is automati­kusan jönnie kellett a k.-i inté­zetből, ahová már másodszor adták vissza a nevelőszülők, mi­vel nem bírtak az eleven („rossz”) kislánnyal'. Edit a karácsonyi ünnepekre hozta haza, s a furcsa kis lény megjelenése egyszeriben meg­változtatta érzelmeinket, gon­dolkodásunkat. Az életünket. Addig egy „normál” család voltunk, mint annyian: egy gye­rek és két, folyton elégedetlen, olykor acsarkodó felnőtt, szű­kösen megférve saját, kijelölt vi­lágában. Niki megjelenése sok min­dent megkérdőjelezett ebből a végül is langyos kis létezésből, s bár mindmáig nem hiszem el, hogy ténylegesen tudtunk, tu­dunk segíteni rajta, egyfajta iránytűjévé vált általános elége­detlenségünknek ; számomra legalábbis minden dolgok ártat­lan és kiszolgáltatott mértéké­vé. Niki: agresszió az érzelmek, az álságok és bevett mindennapi reakciók évezredes menetrendje ellen. Kihívás, aminek nem tu­dunk, de talán szégyellünk is megfelelni. . A kényelmes magánegzisz­tencia, a gyarló emberi ego föld­höz tapadtságát pillanatról pil­lanatra akaratlanul is tanúsító kis vakarcs. Nem hagy (nem hagyhat) nyugodni bennünket, hogy neki sokkal rosszabb, és osak egyre rosszabb lesz, ahogy mindennek tudatára ébred. Ha ébred egyál­talán ... * Miért, hogy a gyermeki ár­tatlanság, a riadtan mosolygó kiszolgáltatottság szinonimája­ként azonnal és önkéntelenül a kutyaasszociáció ugrik be? Hűséges kutyatekintetében az öröm és a feltétlen odaadás, ugyanakkor a büntetésre- szidásra-verésre génjeiben fel­készült félelem. Az ártatlan­kiszolgáltatottak lankadatlan készenléte. Az ember, ez a gyermek fölé tornyosuló óriás, bevallva vagy bevallatlanul önmaga torz paró­diája, megdöbben és elcsügged, ha találkozik ezzel altiszt önök­be belevert gyermeki bizonyta­lansággal. Nyújtom Niki felé a kezem, hogy megsimogassam a haját. Arcán alázatos, ősin megkese­redett mosoly. A félelme} a sze­mek tömör feketesége, na meg a beidegződön reflexek őrzik: hirtelen, továbbra is abba a mo­solyba merevedve, arca elé kap­ja a kezét. — Niki, csak nem félsz tőlem ? Válasz nincs, csak ez a meg­magyarázhatatlan, örökérvényű mosolybirodalom: az ártatlan­ság gyalázata, az ártatlanság mint gyalázat. Aztán, mint annyiszor, akár egy kiskutya bújik hozzám, a kezemet simogatja, miközben én egyre rohadtabbul érzem ma­gam, Szégyenkezem, igazán nem értve, mi okozza ezt a lát­szólag indokolatlan mély szé­gyent ... * Időnként hülyének érzem ezt a helyzetet, végtére is mire föl tetszelgünk ebben a szerepben? Ez is csak igazoláskeresés, me­nekülés. Lehet-e segíteni máso­kon, másokat eszközül használ­va önmagunkon ... ? * Niki bocsánatot kér, ha csinyte- vésen érjük, és bocsánatot kér, ha csak egyszerűen útban van. Megyünk az utcán, és ő isme­retlen emberekre ráköszön. Eh­hez tudni kell, hogy sokáig egy faluban élt, idős nevelőszülők­nél. — Nikikém, nem kell min­denkinek köszönni -— mondjuk neki. Ja, bocsánat -— vigyorog, és szinte belénkfészkeli ma­gát. * Mintha a lelkiismeretünket igyekeznénk tisztára radírozni azzal, hogy Nikire órákat, na­pokat szánunk az életünkből. O hálás és hízeleg. Hiába mondom neki, hogy Niki, ne hí­zelegj, mert nem szeretem a hí­zelgőket. Ennek ellenére ő maga a hí­zelgés. Akaratlan létezése for­málta örök alamizsnaelfogadó­vá. Szórjuk az alamizsnát, szá­nalmas emberi gyengeségünk bizonyítékát. * Gondoljunk bele: mindent és mindenkit csak elfogadni. Aztán a szerep, a gyermeki lét rései­ben, amikor nem figyelnek rád, amikor nem figyelsz magadra: rendetlenkedni. Ártatlan ösztönlét a lehetősé­gek réseiben. * — Apuka ... — mondja, mint egy édesgyerek (micsoda ször­nyeteg szóösszetétel és milyen előszeretettel használják a szép- lelkek), majd szinte ugyanab­ban a pillanatban, bocsánatké- röen, megszokva, hogy mindig javítania kell, elnézést kér, és a keresztnevemen bácsiz ... Túl érzékenyek vagyunk, vagy túl sokat engedünk meg magunknak egy gyerekkel kap­csolatban ? Niki alighanem végérvénye­sen életünk feloldhatatlan gör­cse. Irányüelző A szél és a közlekedés A szél és vihar okozta kellemetlensé­get és bajt azok az autósok ismerik, akik olyan gépkocsit vezetnek, amely­nek a felületéhez viszonyított teljesít­ménye alacsony, és kicsi az össztömege is. Trabant típusú gépkocsinál 40 kilo- méter/óra sebességű szembeszél esetén 15-20 százalékkal alacsonyabb sebes­ség érhető el ‘azonos üzemanyag­fogyasztás mellett, vagy az üzemanyag­fogyasztást kell növelni. Ez a tény ön­magában nem jelent veszélyt. A baj akkor következik be, ha valaki a meg­szokott módon kíván előzni és azt nem tudja befejezni. Ennél is gyakoribb, hogy a vezető nem számol az oldalirá­nyú erővel és a kanyarban megcsúszik és felborul. Ha a szél önmagában is ilyen veszélyek forrása, akkor mennyi­vel veszélyesebb a vihar, amikor a szél lökésszerűen rohamos és az ömlő eső­től bizonytalan a látás és kiszámítha­tatlan a kerék tapadása. Viharban az úttestről minél jobban lehúzódva cél­szerű megállni és a vészvillogót bekap­csolva várni a vihar elvonulását. (Ne álljunk fa alá, amelynek az ágai lesza­kadhatnak, de még a fa is kidőlhet.) Példa erre a nemrégiben, a megyeszék­helyen átvonult vihar, amely dérékvas- tagságú fákat döntött ki, melyek a köz­utakban is kárt tettek. Az autópálya a biztonságos közlekedés eszköze Az autópályán való közlekedésnek sajátos szerepe van a közúti közlekedés­ben. Mindenütt, így nálunk is azért épül­tek és épülnek, hogy a gépjárművek biz­tonságosan és gyorsan juthassanak el a céljukhoz. Az autópályán való közleke­désre előírt szabályok a fenti célt jól szol­gálják. Az elmúlt évtizedek tapasztalata igazolta, hogy az osztott pályás út és a több forgalmi sáv teheti biztonságossá a közlekedést. E megállapítással nem el­lentétes, hogy a 7-es úton nyáron, vasár­nap esténként rendszeres a tumultus. Ennek nem az „autópálya”, és nem az azon közlekedők az okozói. Az, hogy az M7-esen és Ml-esen minden vasárnap este tumultus lesz, már a tervek készíté­sekor sejthető volt. Ha az autópályákról négy vagy hat forgalmi sávon — átlag 80-90 kilomé- ter/óra sebességgel érkező autóárada­tot egy útra, a Budaörsi útra kívánjuk ráterelni, ahol legjobb esetben 40 kilo- méter/óra sebességű a forgalom — biz­tosított a tumultus, a 10-40 kilométer hosszú „dugó”. Az unokáink egyszer majd megérthetik, hogy a Budapestre érkező forgalmat „legyezőszerűen”, legalább három hid és három más főút­vonal felé lehet majd elvezetni. Addig is nekünk, autósoknak kell eldönteni, hogy vállaljuk-e a tumultust, a dugót, vagy olyan időpontot választunk az utazásunknak, amikor zavartalan lehet a közlekedésünk. Az autópályán való közlekedésnek az a további sajátossága, hogy az autó­pálya nem alkalmas a szórakozást is jelentő „autózásra”, mert az autópá­lyán „utazunk”. Negyedóra elteltével már unalmas ez az „utazás” és már szeretnénk azt minél előbb befejezni. Talán ennek az érzésnek, „kívánás­nak” a hatására kezdenek egyesek szá­guldozni, szlalomozni, amivel felboly­gatják a beletörődőén és szabályosan közlekedők érzelmeit is. Ilyenkor — ha az érzelmek elszabadulnak — követ­keznek be azok a balesetek, ahol az autók utasai közül kevés túlélő marad. Jó lenne, ha le tudnánk ezekből az ese­tekből azt a következtetést is vonni, hogy az autópálya semmiképpen nem tekinthető sportpályának, versenypá­lyának. Nincs senkinek joga arra, hogy az autópályát ne a rendeltetésének megfelelő módon használja, az ott köz­lekedőket versengésre késztesse, veszé­lyeztesse. Alkalmazkodás a forgalom ritmusához A forgalom ritmusához való alkal­mazkodást igen sokan a közlekedés alapvető szabályának tekintik. Nézzük meg közelebbről is ezt a követelményt. Az alkalmazkodás, az alkalmazko­dási képesség az élet alapvető követel­ménye. Sem növény, sem állat nem ké­pes létezni, megmaradni, ha nem tud az őt körülvevő környezethez igazodni, így igaz ez az emberre, a közlekedő em­berre is. Ha valahol az országúton a ko­csisor 70 kilométer/óra sebességgel ha­lad, akkor nem illik 80 kilométer/óra se­bességgel — hát még többel — előzni. De ha a kocsisor 8 5 kilométer/óra sebes­séggel halad az előirt 80 kilométer/óra sebességgel szemben, akkor nem illik és nem is tanácsos 80-nal menni. A forgalom ritmusához való alkal­mazkodás mindig és minden helyzet­ben nagyon lényeges. Mindenki látott már olyan táncotokat, amikor a ritmi­kus mozgás egyöntetűvé, harmonikus­sá teszi a látottakat. Ha egy „falábú” képtelen ütemesen mozogni a többiek­kel, odalesz a látvány, a közös produk­ció, sőt a „falábú” környezetében lévők még össze is ütköznek. Ugyanaz áll a közlekedésre is. A forgalom ritmusához való alkal­mazkodás formai elemnek tűnhet. De ez az alkalmazkodás nemcsak forma, hanem tartalom is. Nyugodtan mond­hatjuk, hogy ez az „együttműködő vi­selkedés” egyik külső megnyilvánulá­sa. Márpedig az együttműködés nélkül a közlekedésünk is zavarokkal és bajjal lesz terhes. Jó tudni... * * Az autópályákon a lakott területek­hez képest viszonylag ritka a baleset. Ennek okai: aránylag kevés a zavaró tényező és a konfliktushelyzet; a közle­kedés folyamatosságát nem akadályoz­zák és nem szakítják meg gyalogosok, kerékpárosok, közlekedési jelzőlám­pák és keresztirányú forgalom. Ugyan­akkor az autópályán bekövetkezett ba­lesetek következményei általában sú­lyosabbak. Autópályán, a nagy sebes­ség miatt az autósok kevésbé képesek védekezni a váratlan forgalmi akadá­lyok ellen. Ezért, ha baleset részese lesz, igyekezzék járművét a belső sáv(ok)-ból mielőbb -eltávolítani. A vészvillogót feltétlenül és azonnal kapcsolja be. A balesetjelző háromszö­get a leállósávon mielőbb helyezze el. Soha ne tartózkodjon az útpályán a dugóban álló vagy a meghibásodott járművek mögött vagy között! * Autópályán, hídon, zsúfolt forga­lomban a meghibásodott kocsit (eset­leg néhány járókelő segítségével) félre kell tolni az útból (járdára, leállósáv­ra). Ilyen helyen az autós is, mások is (akik például körbeszaladgálják az au­tót, mit sem törődve a nagy forgalom­mal) a legnagyobb veszélynek teszik ki magukat. * A hétvégi autósok legyenek tudatá­ban annak, hogy öt-hat napi kihagyás nem múlik el nyomtalanul. Mozgásaik darabosabbak lesznek, reflexeik tom­pulnak. Csak akkor nem lesznek áldo­zatai a hétközi kihagyásnak, a gyakor­latlanságnak, ha tempójukat ehhez, és nem az adott útvonalra engedélyezett legnagyobb sebességhez mérik. * Az azonos motorzaj, a levegőáram változatlan hangja, de nemritkán a már régóta ismert utcakép is úgynevezett hipnogén ingert keltenek. Ezáltal a tu­dat, a figyelem elalszik. Ezek az ingerek különösen éjjel nagyon erősek. A sö­tétség, a vezetőfülkébe bezártság, a fül­kében lévő meleg a hálószoba szituáci­óját keltik és a fáradtságérzetet tovább fokozzák. * Autópályán igen jelentős veszélyfor­rás, hogy a konvojban haladó jármü­vek nem tartják be a szükséges bizton­ságos követési távolságot. Az M7-es autópályán csúcsidőben végzett méré­sek szerint a minimálisan szükséges 2 s helyett az átlagod idő 0,7 s, vagyis a legkisebb hiba is több kocsi egymásra futását eredményezheti. Az autós néz­zen ki egy pontot, s mikor az előtte haladó elérte azt, számoljon: huszon­egy, huszonkettő. Ha a számolás befe­jezése előtt érte el a kiválasztott pontot, túl közel halad az előtte lévő kocsihoz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom