Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-13 / 163. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1990. július 13. Bush levele Antall Józsefhez George Bush amerikai elnök levélben tájékoztatta Antall József miniszterelnököt a NATO londoni csúcsértekezletének főbb eredményeiről. Az amerikai elnök levele azoknak a levélváltásoknak a sorába illeszkedik, amelyek immár rendszeressé váltak a ma­gyar kormányfő és több nyugati államférfi között, s ' amelyeken kiemelkedő nemzetközi politikai fejlemé­nyekről tájékoztatják egymást. Bush a levélben megköszönte Antall József beszá­molóját a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé moszkvai üléséről. A maga részéről ismer­tette a NATO-csúcsértekezlet eredményeit. Ezek kö­zül kiemelte a Varsói Szerződés tagállamainak tett javaslatot közös meg nem támadási kötelezettségvál­lalására és a NATO nyitását Kelet-Európa országai jj felé. Közölte, hogy a NATO diplomáciai kapcsolat megteremtésére tesz javaslatot egyebek között Ma­gyarországnak, és reményét fejezte ki, hogy a magyar kormány képviselője felszólal az Észak-atlanti Ta­nács ülésén. Végezetül Bush elnök azt a reményét fejezte ki, hogy Antall miniszterelnök kora ősszel eleget tesz meghívásának és ellátogat az Egyesült Államokba. .(MTI) Brit minisztert fogadott a miniszterelnök Antall József miniszterelnök csütörtökön fogadta a hiva­talos látogatáson Magyarországon tartózkodó Nicholas Rid­ley brit kereskedelmi és ipari minisztert. Ridley átadta Mar­garet Thatcher személyes üdvözletét. A megbeszélésen han­goztatták: mindkét országban azzal a várakozással tekinte­nek Thatcher asszony kora őszi budapesti látogatása elé, hogy az újabb lendületet ad a kétoldalú gazdasági és kereske­delmi kapcsolatok erősítéséhez. Antall József kifejtette, hogy a magyar kormány sokolda­lú, kiegyensúlyozott külpolitikai és gazdasági kapcsolatokra törekszik, és ezek keretében szívesen látná az angol befekte­tők és bankok tevékenyebb bekapcsolódását a magyar gaz­daság piacorientált átalakulásába. Ridley a brit kormány támogatását ígérte Magyarország Európa tanácsi felvételéhez és az Európai Közösséggel kö­tendő tartalmas, a teljes jogú tagság felé vezető társulási szerződésének megkötéséhez. Hangoztatta, hogy a brit kor­mány ösztönzi a sokoldalú kapcsolatépítést Kelet-Európá- ban Magyarországgal, Lengyelországgal és Csehszlovákiá­val. A két államférfi egyetértett abban, hogy mindkét ország érdekelt a kiegyensúlyozott európai biztonsági rendszer lét­rehozásában. (MTI) ,. Együtt lépni az Európába vezető útra (Folytatás az 1. oldalról) Magyarország és Lengyelország minél jobban együttmű­ködjön, virágzó demokratikus államok, Európa részei legyenek. A csehszlovák államfő szerint a kapcsolatok­ban meglevő nyitott kérdéseket nem lehet megkerülni — kis lépésekkel közösen kell megtalálni a megoldást. Göncz Árpád a maga részéről kifejtette: Magyarország időszerűnek tartja, hogy a két ország barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segélynyújtási szerződését új doku­mentummal váltsák fel; ennek szükségességében már a korábbi tárgyalásokon is egyetértettek a két ország képvi­selői. Az okmány neve egyszerűen Együttműködési megál­lapodás lenne. Á két államfő egyetértett e megállapodás elveiben — széles körűnek kellene lennie és át kellene fognia az együttműködés katonai, gazdasági, emberi jogi vonatkozásait, az európai integrációba való belépés kérdé­séit és szó lenne benne a biztonsági kérdésekről is. Göncz Árpád szerint ez utóbbiról szakértőknek kellene külön tárgyalásokat folytatniuk. A magyar államfő szerint azért fontos, hogy megszülessen az új Együttműködési szerző­dés a Magyar Köztársaság és a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság között, mert ezt követően egy ehhez hasonló magyar—lengyel, illetve lengyel—csehszlovák megállapo­dásra is sor kerülhetne. Ezzel a három ország sokat javít­hatna pozícióin a nemzetközi tárgyalásokon. Göncz Ár­pád külön is hangsúlyozta, hogy az Együttműködési meg­állapodás senki ellen nem irányulna. A magyar fél a Varsói Szerződéssel kapcsolatban felvetet­te, hogy a VSZ-t mint katonai együttműködési szervezetet 1991-ig számolják fel,és alakítsák át Politikai Tanácskozó Testületét is. Göncz Árpád igen lényegesnek nevezte, hogy Magyarország belépjen az Európa Tanácsba. Utalt arra, hogy Magyarországot, Csehszlovákiát és Lengyelországot feltehetően együtt veszik majd fel a szervezetbe. A magyar államfő hangoztatta: nem szabad, hogy gondot vagy „san­da félreértéseket” okozzon egyik vagy másik országban, ha Magyarországot történetesen először veszik fel. Vaclav Havel egyetértett az új típusú együttműködési szerződés gondolatával. Úgy vélekedett: Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország kétoldalú szerződései há­romoldalú szerződéssé fejlődhetnének. Ez az együttműkö- dés a pozsonyi találkozó-sorozatban állandósulhatna és így kölcsönösen egymás biztonságát garantálhatnák. Ami a Varsói Szerződést illeti, Havel,kifejtette: lehetőség van arra, hogy elinduljanak a Göncz Árpád által javasolt úton. Fontosnak nevezte, hogy októberig szakértők dolgozzák ki a szervezet átalakításával kapcsolatos javaslatokat, amelyeket azután novemberben Budapesten terjesztené­nek elő. Havel hangsúlyozta: a lényeg az, hogy a közös parancsnokság megszűnjön, a csapatkivonás folytatódjon es a Varsói Szerződés politikai szervezete úgy alakuljon át, hogy fő feladata a tárgyalások folytatása legyen a NATO- val az európai integráció kérdéséről. Göncz Árpád egyébként beszélt arról a. lehetőségről is, hogy Magyarorszag, Csehszlovákia és Lengyelország, mi­után háromoldalú megállapodást kötött, biztonsági szer­ződést írhatna alá a Szovjetunióval, valamint a NATO-val is. A találkozón szó volt arról is, hogy az ötök mintájára egy négyoldalú regionális együttműködést is létre lehetne hozni Ukrajna, Szerbia, Magyarország és Csehszlovákia között. Václav Havel Göncz Árpád tiszteletére díszebédet adott a prágai várban. Göncz Árpád ezt követően utazott tovább repülőgépen Pozsonyba, ahol a Szlovák Köztársaság veze­tőivel, illetve a szlovákiai politikai pártok és szervezetek, képviselőivel folytatott megbeszéléseket. A látogatás ered­ményeiről sajtótájékoztatón számolt be. Szinte egész Kalocsa ropja a táncot Harminc százalékkal kevesebb olaj a Szovjetunióból (Folytatás az 1. oldalról) László Balázs kormányszóvivő a kora esti szünetben az MTI-nek elmondta, hogy 18 óráig eddig jutottak a napirendi pontok megvitatásával. A gazdasági érdekegyeztetéssel ösz- szefüggő napirenddel kapcsolatosan elmondta még, hogy a kormány javaslatára augusztus elején ülne össze — még jelenlegi formájában — az érdekegyeztető tanács, megvitatni a minimálbérek új összegét, és véleményt mondani egy új érdekegyeztetési mechanizmus kialakításáról. Beszámolt ar­ról is, hogy Auth Henrik ipari minisztériumi közigazgatási államtitkár röviden tájékoztatta a minisztereket: a szovjet tárgyalópartnerek közölték az OKGT és a Mineralimpex képviselőivel Moszkvában, hogy a III. negyedévben a szer­ződésben lekötöttnél 30 százalékkal kevesebb olajat szállíta­nak. Ennél részletesebb tájékoztatást nem adtak; a tárgyalá­sokról pénteken délelőtt várható újabb információ. László Balázs mindehhez hozzátette: ha a IV. negyedévben is ezzel a szállítási mennyiséggel kell számolni, akkor az komoly kihatással lesz konvertibilis fizetési mérlegünkre, a költség- vetés egyensúlyára és az infláció mértékére. A csökkentés hatásainak pontos felmérését az illetékes tárcák szakemberei megkezdték, akárcsak annak vizsgálatát, hogy a kieső meny- nyiség milyen más forrásokból pótolható. A kormányülés további szakaszában a miniszterek tanács­koznak a 24 OECD-ország támogatási programjának hazai koordinálásáról. Mint ismeretes, a fejlett tőkés országok csoportja, a Huszonnégyek először Lengyelország és Magyarország számára kezdett segélyakciót, az úgynevezett PHARE-programot, amellyel a gazdasági stabilizációhoz kívánnak hozzájárulni. Izgalmas téma az a napirendi pont is, amelynek keretében a tanácsok által irányított megyei és városi kórház-rendelőintézetek szervezeti átalakításáról és az ottani vezetőváltásról tárgyalnak. A kormányülésről pénteken délelőtt szóvivői értekezleten adnak teljes körű tájékoztatást. (Folytatás az 1. oldalról) Szerda este nyolc órakor a sportcsarnok adott otthon a fesZtiváli táncosoknak. Mintegy kétezrei) tomboltak, szur­koltak, tapsoltak a nézőtéren. Dolgozd,tt mindenki, a rádió. 0 A megye népi iparművészeinek alkotásaiból rendeztek kiál­lítást a fesztivál alkalmából a kalocsai városi kiállítóteremben, ahol Czár János miskei népi iparművész rögtönzött bemutató­kat is tart az érdeklődőknek. (Straszer András felvételei) a televízió, az újságírók hada, s izzadtak maguk a táncosok is, a nézőknek meg egyre vörösödött a sok tapstól a tenyere. Elsőként a bagj Muharay Elemér Népi Együttes lépett színre. Pazar bemutatójuk láttán sokan megjegyezték: nem véletlenül kétszeres nívódíjasok. Számos fesztiválon léptek fel, igen nagy sikerrel, Kalocsa sem volt kivétel. Őutánuk romániai magyarok következtek, a Széki Tánccsoport. Hat­van évvel ezelőtt alakultak, 1940-ben a budapesti folklór­fesztiválon is felléptek. Sűrűn látogatták Erdély városait. Sikert sikerre halmoztak. Ám az utóbbi évtizedben a „nagy­román” elmélet száműzte őket a színpadról. Kalocsára zene­kar nélkül érkeztek, de magukkal hozták magyar lelkületű­ket, a néptánc szeretetét. Á Cseh és Szlovák Köztársaságból érkeztek a Kostelec Na Hane tánccsoport tagjai. Gyöngéd, intelligens táncuk, köny- nyed mozdulataik megmámorozták a közönséget. Ezután Norvégia és Anglia tánckövetei léptek a közönség elé. Itt volt Mr. Frederick Forsser is, akinek nagyapja alapította az angol együttest, azóta a vezetése apáról fiúra öröklődik. Táncukat a bányászok életéről mintázták, ropogós, kemény ütemre ropták hosszú perceken keresztül, fáradhatatlanul. A Banble Leikarring norvég együttes először résztvevője a fesztiválnak, sikere annál nagyobb. Tizenhatodik századbeli reneszánsz táncokat mutattak be. A Biszkupianye lengyel csoport jókedvre derítette a nézőket. Bohókás, vidám moz­gásuk nyomán csattantak a tenyerek. A bolgár autentikus folklórt a Zseljazkovó együttes mutatta be. Hogy mennyire mesterei a népművészetnek, bizonyítja: a bolgár kormány folklórrezervátummá nyilvánította falujukat. Természetesen a Kalocsai Népi Együttes sem hiányzott a színpadról. Mint mindig, most is hatalmas tapsot kaptak. A tegnapi nap folyamán sok mindennel kedveskedtek a cégek és a kalocsai polgárok a vendégeknek. Jakab Péterné kereskedő a francia csoportot látta vendégül, a török tánco­soknak pedig tízezer forintos csodálatos kalocsai vázát aján­dékozott. Butikjában valamennyi fesztiválvendég 10 száza­lékkal olcsóbban vásárolhat. Az Autótechnika Vállalat 38 ezer forintos sátras utánfutóval lepte meg a Kalocsai Népi Együttest. Pénteken folytatódik a nagy gála, bár nyilvános fellépése­ket nem terveznek, csupári a szakemberek ülnek össze ta­nácskozásra. Persze ez még nem jelenti azt, hogy az utcákon, tereken ne mutatnák be — ha rögtönözve is — tudásukat a színpompás népviseletekben sétáló táncosok. Zs. K. I. Japán parlamenti küldöttség Japán parlamenti küldöttség érkezett csütörtökön Budapestre Tokuo Jamasita, a képviselőház igazga­tási bizottsága elnökének vezetésével. A küldöttség magyarországi tartózkodása során az általános poli­tikai, gazdasági helyzetről, a magyar külpolitikai ori­entációról, valamint választási rendszerünkről kíván tájékozódni. (MTI) Jogi ingoványbán A sajtó privatizációját vizsgáló bizottság ülése Nem túlzás az, ha mai ülésünket kudarcnak minősítem — szögezte le Molnár Péter (Fidesz), a sajtó privatizációját vizsgáló országgyűlési bizottság titkára a testület csütörtöki munkáját értékelve. Korábban már beszámoltunk arról, hogy a bizottság a Springer-lapalapítási akciók vizsgálata során váratlanul új szakértői véleményhez jutott. A csütörtöki ülésen ezért jogi és szakmai meghallgatásokra került volna sor, ám a sok postai, kiadói és nyomdai szakember hiába várta a kérdéseket. Az idő zömmel ügyrendi vitával telt. Debreczeni József (MDF), a bizottság elnöke ugyanis vitára bocsátotta a javaslatot, amely szerint—a bírósági szokásoknak megfelelően — a meghívott szakértők nem hallgathatták volna meg egymás „tanúvallo­másait”. Az ötlet ellen többen tiltakoztak, sót Fabriczky And­rás, az MSZP gazdasági szakértője egyenesen pszichológiai hadviselésnek nevezte azt. Az indítványt végül leszavazták, de a jogi szakvélemény, illetve az erre reagáló Springer- és MSZP-nyilatkozat meghallgatása után ismét a követendő munkamódszer került a vita középpontjába. A bizottság két, egymással szöges ellentétben álló jogi szakvéleményt hallott. Vígh József jogász szerint az MSZP a siker reményében perelhette volna a Springer céget, hiszen a megyei lapok „megszöktetésével” az Áxel Springer Buda­pest Kft. a munkaerő-csábítást, a fogyasztók félrevezetését es az üzleti titkok megsértését is elkövette. Bayer József, az AS—B Kft. vezetője ezt tagadta, és kérte: a képviselők ne tegyenek olyan kijelentéseket, melyekben a Springert keresz­ténydemokrata orientáltságúnak nevezik. Ez ugyanis rontja a cég hírnevét. Nem a Springerről van szó, hanem a magyar sajtó nyugati kapcsolatairól — adott új irányt a vitának Csurka István (MDF). A honatya szerint az, hogy a Springer-ügy került a bizottsági vizsgálatok reflektorfényébe, kedvezőtlen látsza­tot kelt. Nem tűrhető el — érvelt — hogy egy Magyarország­gal baráti viszonyban levő tőkés nagyhatalom e látszat miatt kárt szenvedjen. A képviselő kifejtette: valahányszor a vizs­gálat a Hírlapkiadó Vállalat és a Pallas Kiadó ügyeivel foglalkozhatott volna, egy-egy újabb SZDSZ-es vagy Fide- szes javaslat ismét a Springerre terelte a figyelmet. Térjünk át ezekre az elmaradt ügyekre és vegyük elő az elektronikus sajtó dolgait is — kezdeményezte. Nem volt vita abban, hogy a bizottság aznapi munkája sikertelen volt. Molnár Péter ennek okát a képviselők „ama­tőrizmusában” látta, míg az MDF-es képviselők politikai nyomásról beszéltek. Debreczeni József szerint a törvényho­zás és a politikai helyzet sürgette a munkát, a vizsgálat elhúzódása esetén az MSZP vagy a Springer védelmével vádolhatták volna a bizottságot —r hangoztatta. Vitányi Iván (MSZP) a további munkamenetre tett javaslatot, yagy jogi irányba tereljük a vizsgálatot, ám akkor még ennél is ingoványosabb területre kerülhetünk IS figyelmeztetett —, vagy az eddig begyűjtött információk alapjan javaslatot te­szünk arra, hogyan lehet elkerülni a Springer lapalapításai­hoz hasonló esetek megismétlődését. A testület végül úgy döntött, hogy csak a rendelkezésre álló okmányok áttanulmányozása után határozza meg to­vábbi teendőit. (MTI) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT A lottó nyerőszámai: A Sportfogadási és Lottóigazgatóság közlése szerint a 28. játékhéten a következő számokat húzták ki: 11, 13, 48, 49, 51. A Kisgazdapárt a földről Néhány gondolat és vélemény a Bácskai és Duna melléki mezőgazdasági szövetség állásfoglalásához (Petőfi Népe, július 6-ai szám) Mindenképpen méltánylandó az állásfoglalás azon része, amely elis­meri, hogy az elmúlt 45 évben föld- tulajdon vonatkozásában sérelem és jogtalanság történt,’6s:eZétt rehabili­táció, igazságtétel szükséges. Viszont ennek módjával, miszerint „a földtu­lajdonosok is, a népgazdaság anyagi lehetőségei szerint kártalanításra ke­rüljenek”, nem lehet egyetérteni. Az igazságtétel az lenne, hogy a volt tulajdonos vagy ennek gyerme­ke, ha magyar állampolgár és vissza­kéri jogos földjét, vissza kell adni neki. Ha nem lehet visszaadni, mert például beépült a föld, vagy más ok miatt, úgy anyagi kártérítést kell kapjon attól, aki ennek a földnek a hasznát bírja. Furcsa és érthetetlen értelmes ag­rárvezetők részéről azon erkölcsi in­díttatás, hogy a föld maradjon, illet­ve kerüljön a mezőgazdasági nagy­üzemek dolgozóinak tulajdonába és azokat, akiktől erőszakkal elvették a földet, egy általános tulajdonreform és rehabilitáció keretein belül anyagi lehetőségeihez mérten kártalanítsa az állam. Gyakorlatilag erről van szó. Ez azt is jelentené, miután ezen agrárvezetők és szervezeteik, a tulaj- donítás-piacgazdaság reform hívei­nek vallják magukat és álláspontju­kat, hogy az eltulajdonított, illetve tulajdonként kapott földet, akár 1-2 év múlva is eladhatja, vagy örököl­heti az új tulajdonos gyermeke, aki úgylehet nagy valószínűséggel más szakmában dolgozik és nyilván el fogja adni, vagy kilép e földdel a nagyüzemből, és például egyénileg gazdálkodik majd. Ugyanakkor az a tulajdonos, aki­től elvették e tulajdont, vagy ennek gyermeke, elégedjen meg az állami kártalanítással, ami bizonytalan fil­léreket jelenthet csupán, és bizonyo­san hosszú évek részlete formájában, vagy ha netán gazdálkodni szeretne, esetleg attól vehet majd földet, aki­nek fillérekért adták oda a volt föld­jét. Az agrárlobbynak ez az álláspont­ja nemcsak igazságtalanság, de er­kölcstelen is. Nem más ez, mint a sztálinizmus új formája. A mezőgaz­dasági szövetségek, az Agrárszövet­ség és legutóbb a Falurádió műsorá­ban dr. Nagy Tamás azzal érveltek a Független Kisgazdapárt programr ja ellen, hogy ez az újra cseléddé vá­láshoz, a termelés visszaeséséhez, éhínséghez stb. vezet. Nos, ezek gyenge érvek, mert könnyen cáfolha­tók. Legfeljebb a laikusok megté­vesztésére és félelemkeltésre, zavar­keltésre jók. Ezekkel kapcsolátban a valós helyzet az, hogy már tegnapelőtt is sorbaállt volna a lakosság, ha nem lenne háztáji-kisüzemi termelés, jól­lehet, a föld körülbelül 87 százalékát a nagyüzemek bírják. Az újra cseléd­dé válásról annyit, hogy nagyüzeme­ink többsége váltott monokultúrás növénytermesztést folytat, és egy ak­tív dolgozóra körülbelül 100-300 hektár művelése jut. Ezt a magántu­lajdon viszonyaiban is megvalósítha­tó, ba van föld és gép. Mikértt 2-3 jiekjáron is Jehet például, baromfi-, liba-, sertéstartással, fóliázással stb. jó jövedelmet elérni. Nem a termelés­sel van és lesz probléma. A legna­gyobb gond és probléma a kereske­delem terén mutatkozik. Hamis az az érv is, hogy a föld magántulajdona esetében a föld érté­ke megjelenik pluszban az élelmiszer árakban. Nos, a jelenben még alig van földtulajdon az állampolgárok kezében, mégis példának említve, ir­reálisan magas a kenyér és liszt ára. Az 580 forintos étkezési búza mellett a gabonaforgalom és sütőipar 200- 300 százalékos bruttó hasznot in­kasszál. E téren akkor lesz gazdaságilag normális helyzet, ha a liszt legfeljebb duplája a búza árának, a kenyér ára azonos a liszt árával. Valamikor, még néhány évtizeddel ezelőtt a ma­szek malmok és maszek pékek idejé­ben 1 kilogramm kenyérlisztért 1 kilogramm kenyeret adott a pék. Úgy, hogy a mai árakban földérték nélkül is van annyi „rárakódás” az élelmiszerárakban, hogy ezeket kell lefaragni. Másrészt majd ha lesz föld és lesz olcsóbb takarmányter­melés, olcsóbb lehet a sertéshús stb. A magángazdaságban gyakran nem számolják a végzett munkaértéket, illetve sokszor úgy van, hogy vala­meddig, míg meg nem unja a terme­lő, a „ráfizetésből is meg tud élni”. Ezért is mindig olcsóbb, a kisüzemi­családi termelés. Ezt a versenyt nem bírja a nagyüzem. Más érvekkel is támadják a Független Kisgazdapár­tot. Ilyen érv, hogy a választások alapján csak a lakosság 10 százalé­kát képviseli, illetve ennyi támogatja a FKgP programját. Ez az érv is átlátszó és hamis. Egyrészt figyelem­be véve a vidék szavazatait, ez a szám többszörös. Másrészt, miként a kormánykoalíció bizonyítja, más ellenzéki pártokra leadott szavaza­tok és szavazók jelentős része azo­nosul, de legalábbis közel áll a FKgP álláspontjához. Úgy véljük, nem túlzás, ha azt valljuk, hogy a vidék legalább 50 százaléka velünk tart a földkérdésben! Ugyanakkor az Agrárszövetség és társutasai be sem jutottak a parla­mentbe. Támadják a bűvös 1947-es számot, mely lényegében azt jelenti, hogy a FKgP magáénak vallja a földreformot, nem kívánja vissza a nagybirtokrendszert, az ekkor tulaj­donnal rendelkezők, s egyáltalán akiktől erőszakkal elvették azt, visz- szakérhetik. Ez nem kötelező, és ahol az eredeti tulajdonállapot nem állítható vissza, kártérítést kaphas­sanak, ha ezt igénylik. Véleményünk szerint ugyanekkor a földek jelentős részére nem fognak igényt tartani. Az FKgP azt vallja, ezek a földek kerüljenek a mezőgazdasági nagy­üzem és kiváló dolgozók tulajdoná­ba. Sőt a visszakapott földek tulaj­donosainak egy bizonyos része, tár­sasági-szövetkezeti gazdálkodás for­májában, akár a régi szövetkezetek­hez belépve fogják földjüket haszno­sítani. így látjuk, mint járható utat, hogy a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok tulajdonosodva, ha ke­vesebb földterülettel is, de mint de­mokratikus alakulatok, infrastruk­túrájukat megőrizve és hasznosítva, a kereskedelemben, tárolásban, szol­gáltatásban jeleskedve, éljenek és boldoguljanak. Az idővel lesz is több személy, aki kiválik és egyéni útra tér a termelési szférában, ennek ellenére az értékesítés-szolgáltatás-érdekvé- delem-feldolgozás-pénzügy-hitel te­rületén a szövetkezési forma fog ki­alakulni. Nem okvetlenül a föld mennyisége a boldogulás útja. Láttunk kis szö­vetkezetekből nagy szövetkezeteket. Sőt kombinátok is tönkrementek. Ezért a mezőgazdasági szövetségek agrárvezetői részérdi a támadások és vádaskodások helyett a realitásokat, a lehetséges kompromisszumokat, a lehetséges utakat, módokat kellene megkeresni, együttműködést keresve a pártok szakvezetőivel. Kár, hogy egy-két községben még nem történt együttműködve közös felmérés, egy úgynevezett elvi föl­dosztás. Talán sok kétely, probléma tisztázódott volna. Az FKgP Kecskeméti Városi Szer­vezete bármikor kész a konszenzus­ra, ahol és amikor ellenfélként, de semmiképpen ellenségként, hátha megértésre jutva, alulról is kezdemé­nyezve jutnánk előbbre. Bizonyos, hogy nemcsak 1956 után történt erőszakos földelvétel. Sőt, volt 1946—48—50 amikor sok­kal keményebb, embertelenebb mód­szerekkel vettek el tulajdont, raktak az utcára B listával tisztviselőket, ta­nulókat, háztulajdonosokat, telepí­tettek ki és át tömegeket, és senki nem kérdezte, hová fognak menni és miből fognak megélni! Nem volt munkanélküli-segély, legfeljebb gu­mibot. Ezért nem lehet 1947-et a szőnyeg alá söpörni! Sok ember türelmetlen. Azért is, látván a parlament törvényalkotó munkája mellett, hogy egyben sze­mélyek és pártok harci színtere is. Az sem jó dolog, hogy jó néhány ember akként vélekedik, hogy önkényesen vették el a földjét, majd ősszel önké­nyesen elfoglalja, sajátját veszi vissza és kész. Az igazságot kell megállapí­tani és igazságot kell tenni. Ezt kép­viseljük és ezt akarjuk tenni, segíteni! Független Kisgazda-, Földmunkás cs Polgári Párt kecskeméti szervezete

Next

/
Oldalképek
Tartalom