Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-05 / 156. szám

1990. július 5. • PETŐFI NÉPE • 7 SPORT • SPORT • SPORT BIZONYÍTVÁNYOSZTÁS AZ NB III-BAN A kiesés után már a jövő csapatát építik Halason MONDIALE 990 A cserekapus a döntőbe „ védte” az argentinokat f Néhány év alatt kétszer harcolta ki az NB Ill-ban való indulás jogát a Kiskunhalasi AC labdarúgócsapata, de mindkétszer csak vendégszereplő volt a magasabb osztály-' ban. Az elmúlt ősszel, a megyei bajnokság megnyerése után még úgy nyilatkozott dr. Perényi Rezső, a szakosztály elnö­ke, hogy újoncként is biztos bentmaradást remélnek. Igaz, akadtak gondjai is a szakvezetésnek, mert hiába beszéltek a kapustól kezdve minden csapatrészig erősítési tervekről, ha azokból végül semmi sem lett. Az ötödik mérkőzés után 5 ponttal a 10. helyen voltak, de a tizedik találkozón, a Daba- áon elszenvedett 3—1-es vereséggel elfoglalták az utolsó he­lyet, és ezt végig meg is „őrizték”. A KAC csapatának ilyen egyértelmű kiesése után ismét felvetődik az a kérdés: mennyit ér a Bács-Kiskun megye bajnoka megtisztelő cím? A bajnokaink közül ugyanis eddig csak a Miske és Kiskőrös tudott megkapaszkodni a maga­sabb osztályban. A többiek sorra elbuktak, sőt az egykori területi és NB III-as együttesek jelenleg a megyében is hal­vány teljesítményt nyújtanak. —- A Kiskunhalasi AC csapata tehát elbúcsúzott, közben a szakosztály vezetői már tavasszal leköszöntek. Mi történt azóta? », Amikor átvettük az irányítást — mondta dr. Zs. Szőke jZoltán, a KAC labdarúgó-szakosztályának jelenlegi elnöke — már semmit sem lehetett tenni. A csapat becsülettel végig­játszotta a bajnokságot, de csak egy győzelemre és egy dön­tetlenre futotta az erőből. — Valóban ilyen gyenge volt a KAC? — Ennél sokkal több volt az együttesben, de a jobb sze­replés lehetősége már az őszi idényben elúszott. Ezután már nem volt más célunk, mint az, hogy a jövő csapatát építsük. Annak semmi értelme nem lett volna, hogy idegenből hozott játékosokkal szélmalomharcot vívjunk. — Mi hát a járható út a halasi labdarúgás számára? — Az utánpótlás-nevelésre támaszkodva, halasi gyerekek­ből álló csapatot szeretnénk szervezni, teljesen amatőr ala­pon. Az idegenből jött játékosok zömében már el is mentek, egyedül Komáromi maradt. Áz ifjúsági csapatunkban 5-6 olyan játékos van, akire az új edző komolyan számíthat. — Tehát a szakvezetés is változik? — Mészáros Tibor — aki szerintem a gyenge szereplés miatt nem okolható —- még ősszel bejelentette, hogy tovább nem kíván a csapatnál dolgozni. — Van már új edzője a KAC-nak? — Igen, Tóth János, aki ifjúsági edzőként már működött Halason. Szakedzői minősítése van, és eddig Budapesten az Érdért csapatát irányította. Ősztől Kiskunhalason tanít és másodállásban edzőként dolgozik majd. Elképzelése azonos a szakosztály-vezetőség tervével. Nem álmodozunk gyors sikerről, bajnokságról, hanem stabil, amatőr és, elsősorban helyi fiatalokból álló, lelkes csapatot akarunk. így talán az elpártolt szurkolókat is sikerül visszacsalogatni. Hogy kik lesznek részesei ennek a küzdelemnek? Nos, aki vállalja a munkát, az július 9-én ott lesz a pályán, az első közös foglal­kozáson. Szabó Zoltán HOZZÁSZÓLÁS CIKKÜNKHÖZ Az olimpiai ezüstérmes megsértődött... „A közelmúltban hatalom- átmentés a sport árnyékában?’ fH címmel cikk jelent meg a Petőfi Népe sportrovatában. Áz írás néhány gondolata arra késztetett, hogy magam is tol­lat fogjak. Az MDF megyei képviselője ugyanis sommás vé­leményt mondott a megyei sportigazgatásról, a sport,Jcéj:-, déseiről és olyan problémákról,, amelyek élsportolóként engem is közelebbről érintenek, mert már a következő olimpiára ké­szülök. Az újságíró kérdéseire Bálái F. István olyan válaszokat adott, amelyek — enyhén fo­galmazva — elgondolkodtató­ak. Úgy érzem, az MDF képvi­selőjét nem a sport féltése, a segítő szándék vezérli, hanem az a lehetőség, hogy a sporton keresztül kellemetlenkedjen a politikai ellenfeleinek. Lehet, hogy ebben mi, sportolók csak eszközök vagyunk? Élsportoló társaimmal együtt azt hisszük, hogy amit eddig elértünk, nem egyéni passzióból tettük. A sportsike­rek értéke nem csak nekünk fontos, hiszen az eredményeink mögött nagyon komoly munka van. S ezt passzióból lehetetlen elvégezni! Az alkalmasságon, a kemény munka vállalásának szándékán kívül olyan feltéte­lek — család, egyesület és jól működő sportszervezet — kel­lenek, amelyek nélkül elképzel­hetetlenek a nagy eredmények. Hogy a versenysport el tudja-e magát tartani állami segítség nélkül, azt elképzelhetetlennek tartom. Bálái F. István is azt nyilatkozta: ,el kell tartania ön­magát’, de hogy miből, arról nem beszélt. A szöuli olimpia túllihegése’ pedig — amint Bálái F. István fogalmaz -'§3 sok sportolót, szurkolót, sportbarátot sért. Az olimpiai eszméért, a mozga­lom sikeréért lelkesedni, az ér­mekért küzdeni, mindez lihe- gésnek számít? Az olimpia után több ezer emberrel találkoztam, nagyon sok helyre meghívtak, mert együtt akartak velem örülni az ezüstérmemnek. Nem parancs­ra, nem kényszerből hívtak, s ezért hittem az örömükben, az együttérzésükben. Azt kívá­nom Bálái F. Istvánnak, hogy legyenek olyan érzései, mint annak a sportolónak, akinek az olimpiai dobogó bármely fo­kán felhúzzák a nemzetiszín zászlót. Messzi István olimpiai ezüstérmes súlyemelő” Világcsúcson állt meg a gerely Egy 21 éves cambridge-i diák, Steve Backley volt a hétfői stockholmi atléti­kai GP hőse: a kitűnő brit sportoló rögtön az első kísérletére 89,58 méterre repítette a gerelyt, s ezzel átadta a múlt­nak a svéd Patrik Boden 89,10 méteres világrekordját, amelyet idén március 24-én ért el. Az Olimpiai stadion kö­zönsége hatalmas ovációval üdvözölte a szigetországi versenyző rekordját, an­nak ellenére, hogy ezzel hazai atléta került le a csúcslista éléről. — Természetesen nagyon örülök az eredménynek, bár sajnálom, hogy nem sikerült túldobnom a 110 méteres pályát — mondta az érthetően jókedvű Back­ley, aki a 9. világcsúcstartó az 1986-ban bevezetett új gerellyel. — Komolyra for­dítva a szót: a 90 méteres „álomhatárt” még az idén túl fogom szárnyalni. Nem számítottam arra, hogy sikerül ilyen nagyszerű eredményt elérnem, mivel a bemelegítésnél nem éreztem igazán jó erőben magam. Szerencsére, sikerült tö­kéletes technikával végrehajtanom az el­ső dobást, ritkán fordul elő, hogy a ge­rely egyáltalán nem változtat irányt Ez volt a 77. világcsúcs az Olimpiai sta­dion történetében, s a jelentések szerint a brit versenyző akár tovább is javíthatta volna a rekordot, de mivel tartott a sérü­léstől, nem vállalkozott több dobásra. Backley a múlt héten, egy angliai versenyen 87,22 métert dobott, s az akkor még csúcstartó Boden „megjó­solta”: a brit fiatalember hamarosan javít a rekordon. — Kénytelen vagyok elismerni, hogy Backley most jobb nálam —-mondta a svéd, aki a stockholmi versenyen csak a harmadik helyet szerezte meg, 80,58 méterrel. — De még nincs vége a sza­badtéri idénynek... Elképzelhető, hogy újra nehezíteni kell a gerely súlyán, mert kevés lesz egy labdarúgópálya hossza a legjobb ge- relyhajítóknak. BACS-KISKUN KUPA SPARTAKIÁD A tiszaalpáriak szerepeltek a legjobban A hét végén a megyeszékhelyen került sor a Bács-Kiskun Kupa Spartakiád első megyei döntőire, amelyen a községek csapatai vettek részt. A népes mezőnyben 11 köz­ség sportolói szereztek pontot, kö­zülük is kiemelkedtek a tiszaalpári fiatalok, akik fölényesen nyerték a pontversenyt, de jól szerepeltek még a kunadacsi, a dunapataji és a dusnoki versenyzők is. A versenyszámok győztesei, atlé­tika; férfiak, 100 m: Nagy L. (Tisza- alpár) 12,1, 400 m: Szegedi (Dus- nok) 55,5, 1500 m: Szűrös (Kun- adacs) 6:30,8, magasugrás: Nagy L. 170, távolugrás: Nagy L. 600, súly­lökés: Ranga (Dunapataj) 10,51, gránátdobás: Ranga 55,40, sparta- kiádváltó: Dusnok. Nők, 100 m: Bíró A, (Tiszaal- pár) 14,0, 400 m: Bíró A. 68,8, magasugrás: Kecskés T. (Tiszaal- pár) 120, távolugrás: Biró A. 433, súlylökés: Kerepesi K. (Tiszaalpár) 8,0, gránátdobás: Lantos Sz. (Kunadacs) 46,44, spartakiádvál- tó: Tiszaalpár. Kézilabda, férfiak: Dunapataj, nők: Dunapataj. Kispályás labdarúgás: Jakab- szállás. A pontverseny végeredménye: 1. Tiszaalpár 156, 2. Kunadacs 93, 3. Dunapataj 43,4. Dusnok 30, 5. Im- rehegy és Jakabszállás 11 ponttal. RÖVIDEN • RÖVIDEN • A franciaországi Lyonban szombaton kezdődik a vívó-világbajnokság. Ko­vács Tamás technikai igazgató szerint a magyar pengeforgatóknak legalább egy aranyérmet kell szerezniük. A legnagyobb győzelmi eséllyel a kardvívók és a női párbajtőrözők utaznak a vb-re. • A megbízhatósági terepmotorozás, az enduro világbajnokságát hét futam­ban rendezik meg, amelyből a magyarországira a hét végén kerül sor. A tizenhét országból érkező, mintegy 250 résztvevő — köztük kilenc magyar — a két nap során hatszáz kilométert tesz meg. A verseny útvonala: Hungaroring—Kösd— Szokolya—Kóspallag—Nőtincs—Kösd—Hungaroring. 5 Traktorokkal, fatörzsekkel, autógumikkal torlaszolták el a Tour de France, a világ legnagyobb kerékpáros-körversenyének útvonalát Nantes környékén a francia farmerek, tiltakozva ezzel a bárány alacsony felvásárlási ára ellen. A ver­seny csak 200 rendőr hatékony beavatkozása után, kisebb kerülővel folytatódha­tott. • AZ Amerikai Atlétikai Szövetség közzétette a szovjet válogatott név szerinti nevezését a július 20-án, Seattle-ben kezdődő Jóakarat Játékokra. A 91 fős kül­döttség három legnevesebb tagja a jelenlegi világcsúcstartó rúdugró Szergej Búb- ka, a távolugró Galina Csisztjakova és a súlylökő Natalja Liszovszkaja. Igazi labdarúgó-csúcstalálkozó volt ked­den este a nápolyi San Paolo stadionban, ahol a legutóbbi három világbajnokság győztesei — sorrendben Argentína, Olaszor­szág, Argentína — léptek pályára, hogy el­döntsék: legközelebb szombaton vagy vasár­nap találkozunk-e velük újra. Mindkét szö­vetségi kapitány tartogatott meglepetést, hi­szen az argentinoknál kimaradt Monzon és Dezotti, míg az olaszoknál Baggio nem ke­rült a kezdő tizenegybe, helyét — leginkább a közvélemény nyomására — Vialli foglalta el. Magabiztos olaszok, Maradonát kereső argentinok — így kezdődött a találkozó, és jó ideig nem is változott a játék képe. Aztán a 17. perc meghozta a hazaiak annyira áhí­tott vezető gólját. Vialli lövését Goycochea csak kiütni tudta, balszerencséjére éppen a kaputól 5-6 méterre álló Schillaci elé, aki gondolkodás nélkül a hálóba vágta ötödik vb-gólját. Ezt követően Argentínának nyitnia kel­lett. Maradona mind gyakrabban húzódott előre, és ez jó hatással volt a magányos ék­társra, Caniggiára. A szünetben Bilardo zse­niálisat húzott, a mindenféle cél nélkül futká- rozó Calderon helyett a hatalmas energiával bíró Trogliót hozta be. Kiegyenlített játékkal teltek a percek, Bergomi sem őrizte olyan szorosan Maradonát, mint korábban, így a játékmester egyre jobban magára talált. A házigazdákat a 67. percben érte utol a végzetük. Caniggia szinte az olasz kapunak háttal állva fejelt Zenga hálójába, megszakít­va ezzel a kapus 518 perces „gól nélkülisé­gét”. A rendes játékidő végéig egyre inkább a dél-amerikaiak irányítottak, majd jött a hosszabbítás, amelynek első felét Vautrot játékvezető kilenc perccel vezetett túl. Aztán, ki tudja miért, kiállította az argentin Giustit. Többen arra tippeltek, hogy a már korábban sárga lapot kapott védő ököllel leütötte Baggiót. Vautrot nem látta az esetet, így a kiállítás a partjelző lelkén szárad. Az ember- hátrány nem törte meg az argentinokat, is­mét eljutottak a büntetőkig, ahol — csak­úgy, mint Jugoszlávia ellen — Goycochea két parádés védéssel bejuttatta csapatát a döntőbe. A dolog érdekessége, hogy az ar­gentin fiú csak tartalékként érkezett Itáliába. Főszereplővé akkor lépett elő, amikor a Szovjetunió elleni csoportmérkőzésen az első számú argentin kapus, Pumpido kettős láb­törést szenvedett. A mérkőzést követően nagy volt a csend a nápolyi éjszakában. Senki sem akarta el­hinni, hogy a korábban a vb legnagyobb esélyesének kikiáltott olaszok szombaton Bariban kényszerülnek pályára lépni, és csak MONDI­MORZSÁK — A SZICÍLIAI Messina lakói kétszere­sen bosszankodhattak a kedd esti Olaszor­szág—Argentína találkozó miatt. Nem elég, hogy a házigazdák együttese drámai csatá­ban elbúcsúzott a döntős álmoktól, ráadásul Messinában — ahol egyébként az olaszok „gólvágója”, Salvatore Schillaci játszott so­káig a másodosztályú csapatban áramki­maradás miatt nem tudtak nézni a mérkő­zést. A műszaki hiba miatt egész este áram nélkül maradtak a lakók, akik így csak az éteren keresztül lehettek tanúi Olaszország csalódásának. — KELLEMETLEN közjáték rontotta el Buenos Airesben az argentin lakosság eufó­rikus örömét. Emberek ezrei karneváli han­gulatban tódultak az utcákra, hogy megün­nepeljék válogatottjuk döntőbe jutását. Ezt az alkalmat ragadta meg az argentin fővá­rosban huligánok egy csoportja arra, hogy kirakatokat töijenek be, autókat zúzzanak össze. A rendőrség végül könnygázzal és víz­ágyúkkal vetett véget az incidensnek, amely­nek során mintegy 200 fiatalt tartóztattak le. — AZ OLASZ RENDŐRSÉG csaknem 100 olasz szurkolót távolított el Torino főpá­lyaudvaráról. Az olasz válogatott kiesése fe­lett érzett elkeseredésükben ugyanis a taljá- nok angol szurkolókra vadásztak, és a ható­ságok attól tartottak: végzetes összecsapás lenne a két tábor „találkozójából”. — A SVÉD KORMÁNY komolyan fon­tolgatja azt a javaslatot, miszerint az 1992. évi Európa-bajnokság idején vízumkényszert léptet életbe az angol szurkolókkal szemben. A svédek már két évvel az esemény előtt óvintézkedéseket terveznek a hírhedt sziget- országiakkal szemben. — A NIKKAN Sports japán napilap sze­rint a P. J. M. tanszergyártó cég szerződést ajánlott az argentinok sztáijának, Diego Maradóimnak. A vállalat labdarúgócsapatá­nak, a P. J. M. Futures-nek az ajánlata azért érdekes, mert az egy üres csekket kínál a csatárnak, Maradonára hagyva a kívánt ösz- szeg számszerű kitöltését. Sorsolásra várva Jóformán még be sem fejeződik az olaszországi Mon­diale, | jövő szerdán Svájcban elkészítik az 1990/91, évi három nagy európai kupasorozat sorsolását. Az előjelek szerint 33 országból 128 együttes indul (BEK 31, KEK 33, UEFA Kupa 64), de ez a szám még változhat. Július 10-én, kedden Bernben ugyanis napirendre kerül, hogy az európai szövetség engedélyezi-e a KEK-ben és az UEFA Kupában az 1985-ös Heysel-tragédia óta kény­szerűen távolmaradó angolok indulását. Ha nem, akkor az UEFA Kupában a skótok eggyel több helyet kapnak, ezt a Celtic Glasgow töltheti be. A BEK-ben viszont a bajnok Liverpool akkor sem lehet az indulók között, ha az angolok visszatérhetnek, mert a csapatra a korábbi döntés értelmében — a brüsszeli események miatt — további hároméves elültás vonatkozik. Az UEFA eltiltá­sa miatt nem szerepelhet a BEK-ben a holland Ajax Amsterdam, a KEK-ben pedig a jugoszláv Hajdúk Split. A magyar futballt négy együttes képviseli és remény­kedhet abban, hogy továbbjut, mint az elmúlt esztendők­ben. Az Ú. Dózsa (BEK), a Pécsi MSC (KEK), az MTK- VM és a Ferencváros (UEFA) várhatja a sorsolást. a harmadik helyért játszhatnak. Argentína ezen a találkozón önmagát múlta felül, a korábbi halvány forma a múlté, és immár negyedik alkalommal kerültek a döntőbe. A dél-amerikaiak öröme mellé azonban né­mi üröm is vegyül, hiszen Bilardo kapitány a kiállított Giusti mellett kénytelen lesz nél­külözni a sárga lapos Caniggiát, Olartico- echeát és Batistát is. A mérkőzés után Vicini, az olaszok szö­vetségi kapitánya így vélekedett: — Nem tudok mit mondani: a mezőny egyik legjobbja, Donadoní büntetőt hibá­zott, Serena kihagyását is nehéz kommentál­ni a tizenegyespárbajban. Talán túl sok bi­zalmat szavaztam Viallinak, aki nem tudta magát megértetni Schíllacival, Baggiót pedig előbb kellett volna a pályára küldenem. Az est bőse, a Pumpido lábtörése után a kispadról előlépett argentin kapus, Sergio Goycochea a 11-esek védésének fortélyairól beszélt: — Egyáltalán nem tartom magam „11-es ölőnek”, de a jugoszlávok ellen és most is én nyugtatgattam a társaimat, megígérve, hogy megfogok egy-két lövést. Az az igazság, hogy ilyen helyzetben a kapusnak nincs vesz­tenivalója, csak a rúgó játékosnak. Összessé­gében egy nagyon jó csapatot fektettünk két vállra, mert a szerencse mellénk szegődött. 9 Carlos Bilardo, a nagy stratéga az olaszok elleni mérkőzésen talán élete egyik legjobb cseréjét hajtotta végre, amikor behozta Trogliót. Ezzel a húzás­sal a középpályán kiegyenlítődtek az erőviszonyok, veszélyesebbek lettek az argentin támadások, és ez végül góllá érett. A KEDDI MÉRKŐZÉS KRÓNIKÁJA ARGENTÍNA—OLASZORSZÁG 1—1, 11-esekkel 4—3 Nápoly, San Paolo stadion, 70 000 néző. Vezette: Vautrot (fran­cia). Partjelzők: Mikkelsen (dán), Listkiewícz (lengyel). Argentína: Goycochea — Ruggeri, Simon. Serrizuela — Burru- chaga, Calderon, Giusti, Maradona, Basualdo, Olarticoechea — Caniggia. Olaszország: Zenga — Bergomi, Baresi, Fern — Donadoni, De Napoli, Giannini, De Agostini, Maidini — Vialli, Schillaci. Csere: Calderon helyett Troglio a 46., Vialli helyett Serena a 68., Gianni helyett Baggio a 74., Basualdo helyett Batista a 99. perc­ben. Gólszerző: Schillaci a 17., Caniggia a 67. percben. Sárga lap: Giannini a 23., Giusti a 32., Ruggeri a 71., Olartico­echea a 77., Caniggia a 83., Batista a 120. percben. Kiállítva: Giusti a 110. percben. Szögle tarány: 7:4 (2:0, 5:2, 6:3) Olaszország javára. Buenos Aires: fiesta — Róma: gyász Carlos Saul Menem argentin köztársasági elnök kimagaslónak minősítette a labdarúgó-válogatott Olaszország elleni győzelmét és éle­sen bírálta a francia Michel Vautrot bírói ténykedését. Különösen ért­hetetlennek tartotta, hogy a 23. percben fújta le a hosszabbítás első 15 percét. Áz argentin fővárosban leírha­tatlan boldogság lett úrrá azután, hogy Goycochea kivédte az olaszok két tizenegyesét. Az emberek az ut­cára tódultak és reggelig tartó fiesta közepette éltették Argentínát és Goycocheát. Argentína az olaszok elleni mér­kőzésével eddigi legnagyszerűbb teljesítményét nyújtotta a Mondiale ’90-en. Óriási taktikai küzdelemben kerekedett felül az azzurrikon. Car­los Bilardo edző percről percre szőtte a játék fonalát a kispadról. Valójában ő volt az argentin válo­gatott legfőbb szereplője, s már csak az hiányzott, hogy pályára is lépjen... Argentína mindent egybevetve úgy érzi, hogy igazságot szolgálta­tott magának a győzelemmel. A Buenos Aires-i szakértők szerint megérdemelten győzött. Nemcsak a gólok miatt, hanem azért is, mert összességében is jól játszott. Buenos Airesben most az önfeledt boldog­ság óráit élik. A nyirkos hideg téli idő egy csapásra nyári hangulatba csapott át az emberek túláradó lel­kesedésének jóvoltábóL Az argenti­nok kezdettől fogva fanatikus önbi­zalommal hittek győzelmükben. Egy pillanatra sem gondolták, hogy vállalkozásuk lehetetlen, még ha lelkűk mélyén belátták is: az ola­szok eddig sokkal jobban játszot­tak, tehát nem lett volna meglepő, ha győznek. De ilyen a futball. Az eredmény gyakran lelkiállapoton és küzdeni akaráson múlik. Olaszország még nem tért magá­hoz a hideg zuhany után, amelyet a válogatott Argentínától elszenve­dett veresége okozott. Nápolyra és Rómára a csend borult a végzetes 11-es rúgások után. Elmaradt az autódudák és petárdák ünneplő za­ja. Sokan sírtak. A. La Repubblica szerdán ezzel a főcímmel jelent meg: „Az álomnak vége”. A beszámolók általában tárgyila­gosán elismerik, hogy az argentin csapat kitűnő teljesítményt nyújtott a korábbi ingadozó, bizonytalan já­tékához képest, és megérdemelte a sikert. „Akár tetszik, akár nem, a döntőt a rutinos és ravasz argenti­nok játsszák vasárnap, nem mi... „Maradona győzött ellenünk” — úja keserűen a Gazetta dello Sport. Általában bírálják Azeglio Vicini szövetségi kapitányt a rossz csapat­összeállítás, Vialli beállítása és a gyenge középpálya miatt. Mások a védelmet hibáztatják inkább. Kez­dődnek a szokásos viták: „mi lett volna, ha ..Vicini egy fél mon­dattal a nápolyi közönséget is hi­báztatta: nem biztatta eléggé, a ró­maiakhoz hasonlóan az azzurrikat. A mérkőzés előtt mondvacsinált vita folyt a sajtóban és a televízió­ban: kinek szurkol majd Nápoly, kedvencének, Maradonának-e. vagy a nemzeti színeknek? — a ri­porterek sorra kérdezgették a ná­polyi utca járókelőit, és Maradona is szította a kedélyeket, kijelentve: nem várja ugyan, hogy a nápolyi közönség neki szurkoljon a hazaiak ellen, de legalább ne fütyüljék ki. Nos, ezt megkapta. A nápolyi kö­zönség magas fokú civüizáltságról tett tanúságot. Hangulatát a legjob­ban talán ez a felirat fejezte ki: „Maradona, Nápoly szeret téged, de Olaszország a hazánk”. Nem kétséges, hogy a csalódás óriási. A világbajnokság nemzeti ügy lett Itáliában. Mindenki döntő­be várta a csapatot, s a legtöbben a győzelmet szinte követelték. Bolo­gnában fiatalok 200 gyertyával gyászmenetet rendeztek éjjel, és te­mették az olasz labdarúgást. Van­dál, garázda megnyilvánulásokról azonban sehonnan sem adtak hirt. „A futball végül is játék " - mon­dogatták az olaszok, magukat vi­gasztalva.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom