Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-30 / 177. szám

/ n A 4 • PETŐFI NÉPE • 1990. július 30. Bízni kell a népben A lakosság beruházási döntéseiről Nyolc év igazán nem nagy idő a gazdaságtörténet­ben, mégis megvalósulhatnak a gazdaságtörténész számára is jelentős változások. Ilyennek tartom az alábbiakat: A 80-as években kiegyensúlyozottan fejlő­dő Egyesült Államokban a nagyvállalati szektor va­gyonának az értéke a nemzeti jövedelem százalékában kifejezve 1980-88 között 95 százalékról 74 százalékra csökkent. Ezzel ellentétes irányban, de hasonló mér­tékben változott a háztartások vagyona, amin belül a lakás a legnagyobb tétel. Csökken a termelővagyon, nő a családi A fenti számok azt jelentik, hogy a társadalom növekvő gazdagságán belül jelentős mértékben, közel negyedével csökkent a szorosabb értelemben vett ter­melővagyon, és ugyanilyen mértékben nőtt a lakosság személyi tulajdona. Ezt a jelenséget azért tarthatjuk joggal történelemnek, mert a megelőző 200 évben az ellenkező tendencia érvényesült, a termelőjellegű nagyvállalati vagyon növekedett. Ennek a növekedé­sétől függött a gazdaság növekedése. Most ez a ten­dencia gyors fordulatot vett. Lehetne a fordulatot még egy sor más adattal is jellemezni. Ezek közül a közvélemény számára is a leginkább belátható az, hogy már ötven éve nő az infrastruktúrában realizáló­dott vagyon a termelőhöz viszonyítva. Ezen belül is a legdinamikusabb növekedés az oktatási és az egész­ségügyi infrastruktúra területén történik. Mindebből levonható a következtetés: a termelés- centrikus társadalmat kétévszázados viharos sikere után felváltotta a fogyasztáscentrikus, talán jobban kifejezve a változás lényegét: embercentrikus társada­lom, amelyet még a korábbinál is gyorsabb fejlődés jellemez. Az ilyen nagy történelmi változások a tudat­ban mindig késve jelentkeznek. Leginkább késik a felismerés a szakmai körökben. Márpedig a fejlődés erős fékje lehet, ha a szakma okos tanácsaira hallgató vezetés, nem ismerve a kora tendenciáit, a régi irányba való haladást erőlteti. Különösen így van ez nálunk, ahol a sztálinista gazdaságpolitika negyven éven keresztül a klasszikus kapitalizmusnál is sokkal szélsőségesebb termelés­centrikus politikát kényszeritett ki, erőszakkal is el­nyomva az ellentétes irányú spontán törekvéseket. Az volt a gazdaságpolitikai koncepció, hogy előbb fel kell építeni a fejlett termelői vagyont, aztán majd sor ke­rülhet az ebből fakadó jólétre. Addig azonban a fo­gyasztás luxuskiadás, ami csökkenti a termelővagyon gyarapítását. Az. embert a termeléssel szemben háttér­be állító politika alapján vezetett gazdaság azonban gyorsuló ütemben lemaradt az embert a gazdasággal szemben előnyben részesítő gazdásági gyakorlatot folytatók mögött. Alacsony bérekkel a talpra állásért? Eddig állításom szakmai körökben sem vitatható. Ezért illogikus az elmúlt évek azon gazdaságpolitikai gyakorlata, amely a múlt hibáinak korrekciója érde­kében mindenekelőtt a fogyasztást kívánta a beszű­kült termeléshez igazítani, amely nem a lakosság ki nem használt erőforrásainak mozgósítását, hanem minél több külföldi tőke becsábítgatását helyezte elő­térbe. Az alacsony béreket és a nyugdíjakat könyörte­lenül csökkentették, hogy a gazdaság talpra állhasson. Mennyivel egészségesebb volt az elmúlt évtized gaz­daságfejlődési stratégiája ott, ahol a közvélemény akarata érvényesült! Ahogy szegényedett a kormány, a lakosság jelentős része úgy nézett mellékes jövedelmi források után. Nem akart modern műhelyeket - hiszen reménytelen is lett volna —, hanem elkezdett termelni azzal, ami rendelkezésére állt. Kiderült, hogy a szorgalom és lelkiismeret mellett ezek az elmaradott, szegényes technikai feltételek is nagyobb jövedelme­ket biztosíthatnak, mint amekkorák a modernül fel­szerelt nagyvállalatoknál elérhető bérek. A lakosság beruházási döntései még bölcsebbek voltak. A jövedelméből jelentős arányt befektetésre fordított. Elsősorban családi házat épített. Ezen túl is bátran fektetett be nem termelő ingatlanokba. Az egyszerű emberek tudták, hogy nem szabad a hivatott okosok tanácsát megfogadniuk, akik azt tanácsolták, hogy ne a saját másodgazdaságukban dolgozzanak sokat, hanem a nagyvállalati, intézményi munkahe­lyen; ne lakást, nyaralót építsenek, hanem tegyék a pénzüket a bankba; ne gépkocsit, hűtőszekrényt, szá­mítógépet vásároljanak, hanem nagyvállalati értékpa­pírokat. Mi lenne a helyzet, ha a közvélemény a szakmabeli­ek „okos” tanácsaira hallgatott volna? Aligha vitat­hatja bárki, hogy sokkal rosszabb. Ez egy optimista ország Aki látni akarja, mi a magyar nép gazdasági straté­giája, az járjon többet az országban. Még nálunk sokkal gazdagabb nyugatiak számára is fergeteges, ahogyan a falvakban és a városok családi házas öve­zeteiben építkeznek. Ők azt mondják mindig, hogy nálunk dinamikus a gazdaság. Meglepődnek viszont azon, hogy az illetékesek válságról beszélnek. Egy nép optimizmusát elsősorban azon lehet mérni, mek­kora távlatra tervez, dolgozik. Ha egy nép elszórja, amit keres, indokolt félteni. Ha egy nép munkaszüne­ti napjain, ünnepein, szabadsága alatt, hivatalos munkája után házat épít, ha külföldi utazási lehetősé­gét arra használja fel, hogy beruházzon, akkor a jövője biztosított, legfeljebb a vezetése még nem nőtt fel hozzá. Ajánlás: ha egy nép történelmi sorsfordulóhoz ér­kezhetett, ne csak a pillanatnyi gondökkál foglalkoz­zunk, hanem bátran nézzünk előre, győződjünk meg, merre tart a világ, s főleg azok, akiket követni aka­runk. Amikor a nép unokáinak épít kertes családi házat, a kormányzatnak sincs oka a kapkodásra. Kopátsy Sándor Ecuador kincsei A Szépművészeti Múzeumban Ecuador ősi civilizáció­jával ismerkedhet a hazai közönség A föld és az arany című, augusztus 26-áig nyitva tartó tárlaton, amelyet a kultúra iránt elkötelezettEcuadori Központ Bank finan­szíroz, s Dél-Amerika felfedezésének ötszázadik évfordu­lója alkalmából vándorokat, immár tavaly december óta. Több mint száz agyagszobor, kultikus, használati és dísztárgy, ékszer, aranykincs van a vitrinekben. A terüle­tileg kis ország legrégibb kultúráját, az ásatások lelőhe­lyéről elnevezett Valdivia-kultúrát az időszámítás előtti 3500—1500-as évekre datálják. Ez a civilizáció az egész amerikai kontinens legrégibb kultúrája, amely kerámia­művészetéről híres. A Valdivia-korszakban minden bi­zonnyal matriarchális társadalomban éltek az őslakók. Erre utalnak az agyagból készült Vénusz-figurák, ame­lyek a termékenység-kultusz rítusainak, a varázsló gyó­gyításnak voltak a kellékei. Az ecuadoriak halászó-vadá- szó életmódot folytattak, s a Valdivia-korszak végén — a régészeti leletek tanúsága szerint — már ismerték a földművelést. Házaikat földből, nádból és sárból formáz­ták. A következő évezred — i. e. 1200— i. e. 300-ig — a CKorrca-kullúra korszaka, amelyben egészen magas • Emberpár (i. c. 300—j i. sz. 800) szintre emelkedett az ecuadori agyagszobrászat. Az i. e. 300-tól az i. sz. 700-ig terjedő, törzsfőnökség korának nevezett korszakban is a szobrok rituális szertartások kellékei voltak. Stiláris jegyeiben a ’két korszak szobrá- szata mégis lényegesen különbözött egymástól. Ez utóbbi korszakban jelentek meg a félig állat, félig ember alakú szobrok. Ekkor készültek azok a fütyülő edények, ame- / lyek az ábrázolt állat hangját vagy zenei hangot adtak a folyadék be-, illetve kiöntésekor. Ebben a korszakban érte el csúcsát a fémművesség. Az arany- és platinamegmunkálás különlegességéről a kiállí­tás pazar aranylemezből, domborítással, forrasztással vagy filigránozással készül darabjai tanúskodnak: né­hány különleges maszk, mitologikus alakkal ékesített ruhadísz, többféle állatot ábrázoló függő, nyaklánc, melldísz. (kádár) • Majmot ábrázoló fütyülő edény (Chorrea-kultúfa) SAJTOPOSTA Köszönet bajai orvosoknak Édesapám idén januárban került a helyi kórházba, gyulladásos betegsé­gei. Ez oly súlyos volt, hogy kedvezőtlenül befolyásolta a szervezetében mar megkezdődött érelzáródasi folyamatot. Vele együtt mi,, családtagok is na­gyon aggódtunk, s az egyetértésével elvittük az egyik közeli klinikára, hogy intenzívebb, hatékonyabb kezelésben részesülhessen. Az őt megvizsgáló professzor azonban közölte: minden késő, az egyik lába menthetetlen. Majd hozzátette: az amputálást nem vállalja. Mivel az állapota ezen intézményben még reménytelenebbnek tűnt, visszaszállítottuk Bajara. Először a bőrgyógyászaton feküdt, majd átirányították az általános sebé­szetre, ahol a vizsgálati adatai ismeretében azt mondotta dr. Menpser András főorvos: mindent elkövetnek, hogy megmentsék a nagy veszélyben lévő vég­tagját. Hamarosan kidolgozták a „küzdelem” részleteit a szinte lehetetlennel szemben. A sürgős teendőket sajnos technikai hiányosság gátolta: érröntge­nező gép kellett, s az nincs Baján. Az orvosi csoport támogatást kért a legkö­zelebbi egészségügyi intézményektől. Szekszárd jó hírrel jelentkezett, s vál­lalkozott is a művelet elvégzésére. A beteget ekkor odaszállították. Elkészül­tek a felvételek, melyek egyértelműen kimutatták: a láb érhálózatának kö­rülbelül 30 centiméternyi szakaszán nincs vérkeringés. A tények ismeretében a már újból Bajára hozptt betegről döntés született: a legrövidebb időn belül meg kell operálni. Mencser főorvos és munkatársai mintegy 4-5 órás műtét során sikeresen eltávolították az elzáródott ereket. S a végső következmény: csupán négy lábujjat kellett amputálni, nem pedig az egész lábat. Apám a körülményekhez képest ma már jól van. Az érte végzett lelküsme- retes, példásan szakszerű munkát ezúton köszönöm meg nevében is az érin­tett bajai orvosoknak! Kormár Jenő Baja, Kertész u. 4. Se ásványvíz, se üvegvisszaváltás? T avasszal nem ezt ígérték... Egyre több kisnyugdíjas fordul szerkesztőségünkhöz, elmondva, hogy nagyon sze­gényes körülmények között él. Tejet, tojást, húst, gyü­mölcsöt alig tudnak venni, hogy pénzükből maradjon a víz-, a villanydíjra és a laká­suk reparálására. Többen közölték: a gyermeküktől sem számíthatnak segítség­re, hiszen ők sem keresnek sokat, és a saját családjuk eltartására is alig futja a fo­rintjaikból. A nyomorgó idősek kö­zött nagyon sok már a szinte végsőkig kétségbeesett em­ber. Ilyen például a kiskun- halasi K. E., aki ezt a levelet küldte hozzánk: | „Tavasszal, a választások­ra készülve azt az ígéretet hallottuk mindenfelől, hogy ha megváltozik a rendszer, akkor 6000 Ft-ra fogják mó­dosítani a legkisebb nyugdí­jakat. Azóta már új parla­ment és kormány van, s még­is csak a pár száz forintnyi emelést emlegetik. Miféle jó­lét felé haladhatunk igy? Szerintem azt a kevés pénzt ne is adják nekünk, ha­nem gyűjtsék össze, s ha majd meghaltunk, akkor utalják ki a temetési költsé­günk fedezésére...” Hs * * Nehéz válaszolni az ilyesféle tartalmú sorokra, mégis el kell mondani: a nagymérvű eladóso­dásunk, illetve a magas költség- vetési hiány mérséklése érdeké­ben kényszerintézkedést tehe­tett csak a kormány. Javaslatát a 4700 forint alatti nyugdíjak, nyugdíjszerű szociális ellátások augusztus 1-jétöl 300 forinttal történő felemelésére a július 25- ei ülésén fogadta el az Ország- gyűlés. A kilátásba helyezett áreme­lésekre, valamint az átlagember által már teljesen követhetetlen szabadár-mozgásokra gondol­va persze hogy nem sok ez a pénz, ami téma volt Budapes­ten, az elmúlt héten a 2 millió 600 ezer embert képviselő Nyugdíjasok Pártja szervezte nagygyűlésen is. Ahol több fel­szólaló követelt az infláció mér­tékével arányos nyugdíjeleme- lést, valamint árstopot május 1- jétől visszamenőleg az alapvető élelmiszerekre és közüzemi dí­jakra. Az igények, a kérelmek nem­csak megfogalmazásukban elté­rőek, de a mértéküket illetően is különböznek. Effélékről talán egy Nemzeti Kerékasztalnál lenne érdemes higgadtan, böl­csen tárgyalni, melyre szintén javaslatot tettek a gyűlés részt­vevői. „Földművelők leszünk” jeligére: Ha Önök jelentős termőföld-magántulaj­dont igényelnek vissza a közeljövőben, akkor komoly számításokat kell végez­niük a gazdálkodás jövedelmezőségére vonatkozóan. Ebben közgazdasági is­meretekkel rendelkezőket hívjanak se­gítségül. Persze annak felismeréséhez nem kell különösebb végzettség, hogy­ha a földművelés során felhasznált szolgáltatói segítséget olcsón kapják, azáltal csökken a kiadásuk. Amennyi­ben szomszédok révén nagyobb terület fölött rendelkeznek, bizonyába alkal­mazható lesz Önöknél a repülőgépes növényvédelmi szolgálat. Éppen a na­pokban alakult erre vonatkozóan egy magánvállalkozás, melynek telephelye a Jászladányi Egyetértés Tsz területén van. Állítólag 20-25 százalékkal ala­csonyabb árral dolgoznak a repülősök, mint a most érvényben lévő tarifa. Bő­vebbet tőlük tudhatnak meg. Lakatosnénak, Bajára: Külföldi gyártmányú gyermekhordozó jelenleg nem kapható a megye üzleteiben. Olasz importból azonban augusztus végére, szeptember elejére már várható ilyen küldemény. Addig is ajánlatos megven­ni a hazánkban készült Kenguru nevű hordozót, amelyet a nagyobb üzletek árusítanak. Kánikulai nyarunk van, a hőmérő higanyszála gyakran kúszik a 30 Ceisi- us-fok közelébe, s néha fölé is. Ilyenkor óhatatlanul verejtékezünk, s az elvesz­tett folyadékot az átlagosnál nagyobb mennyiségű innivalóval pótoljuk. Egyesek sörrel, mások gyümölcslével, kólával, Márka itallal, még többen ás­ványvízzel oltják szomjukat. Utóbbi áru sorában talán legkedveltebb a szén­savval dúsított kerekdombi víz, amely lehűtve igen kellemesen üdít. Mindezek előrebocsátásával magá­tól értetődő lehetne, hogy június-július hónapokban mindegyik élelmiszerbolt­ban megtalálja a vevő e vizet. Csakhát a valóság nem így fest, amire bizonyí­ték például Kecskeméten a Czollner közi ABC-áruház, ahol jó ideje egyálta­lán nem kapható a tiszakécskei Solo- hov Tsz kerekdombi üzemének eme terméke. Hogy mi van helyette? Sokfé­le édeskés üdítőital, amelyek általában drágábbak az ásványvíznél. Mivel a Hunyadiváros környékbeli, sűrűn la­kott részében nincs hasonló nagyságú üzlet, a vevő vagy megalkuszik az ott­honához közeli áruház kínálatával vagy a távoli városközponttól cipeli haza — gyalogosan, buszon, biciklivel stb. — az óhajtott palackos vizet. Azt bárki joggal feltételezheti, hogy egy valamirevaló kereskedő állandóan igyekszik a vásárló kedvében járni, s az általa keresett árut égről-földről előte­Július 17-ei lapszámunk „Bombázzák a Kiskunsági Nemzeti Parkot a környezetrom­bolók” című cikkében szót emeltünk azok ellen, akik több mázsányi gumiabroncsot he­lyeztek el titokban a védett területen. A szo­morú tényről fényképfelvételt is közread­Varga Lászlónak, Kiskunhalasra: A szociális és egészségügyi miniszter 15/1990. (IV. 23.) számú rendelete ki­mondja: az idei esztendő január 1 -jétől keletkezett jövedelmére vonatkozóan adócsökkentést igényelhet a súlyosan fogyatékos állampolgár. E kategóriába tartozik például a siket és nagyothalló, a vak, a veleszületett és szerzett szívbe­tegségben szenvedő személy, valamint a rokkantsági járadékos. Ha e jogsza­bály adta lehetőségekről részletesebben kíván tájékozódni, keresse fel a helyi tanács szakigazgatási szervét, vagy az adóhatóságot. Vári Péternek, Kalocsára:,Igaza van Önnek abban, hogy a nyári égből lecsa­pó villámok súlyos károkat okozhat­nak ott, ahol nincs villámhárító vagy van ugyan, de nem szakszerűen szerel­ték fel. A magas fákkal körülvett ta­nya sajnos, könnyen célpontja lehet a több ezernyi amper erősségű kisülést okozó villámnak, amely ellen a gondos gazdának védekeznie kell. Minthogy ilyen esetekben elsősorban tűzveszély­ről van szó, a védekezés konkrét mód­járól feltétlenül érdeklődjön a tűzoltó­ságnál is., „Zsombék” jeligére, Tázlárra: Az 1990. évi XIII. törvény — megtalálható a Magyár Közlöny idei 22. számában — leszögezi: a kisajátítási jogalap felül­vizsgálata a bíróságtól kérhető. remti. Csakhát az Univer Szövetkezet említett egységének másképpen gon­dolkodó vezetői korántsem tartják hi­bának, hogy náluk nincs ásványvíz. S legutóbb sem ezt az állapotot szün­tették meg, hanem arról intézkedtek: a munkatársaik ezentúl ne váltsák be a kiürült félliteres üvegekét, arra a hivat­kozással, hogy az ásványvizet sem ők árusították, ami bennük volt. Ezek után mit tehet a fogyasztó! A kerek- dombi palackokat visszaszállítja oda — valamelyik messzi boltba —, ahol vízzel töltve megvásárolta. Való igaz, az üzletekben hosszabb ideje nemigen lehet találkozni azon el­lenőrökkel, akik az ellátottságra is fi­gyelnének. Mióta a népi ellenőrzés in­tézményét felszámolták, az ilyen jelle­gű, s a fogyasztói érdeket szolgáló ha­tósági tevékenység végzése erősen kor­látozott, mert e szerepkört átvállaló ta­nácsi kereskedelmi felügyelőség a beje­lentett panaszok egy részével tud csak érdemben foglalkozni, kellő személyi létszám híján. Ebben a sajnálatos hely­zetben kizárólag a vásárlók húzhatják a rövidebbet: védtelenné, kiszolgálta­tottá válnak a boltosokkal szemben, akik — a megyeszékhely említett ABC- áruházában is — szinte tetszés szerint, vagyis az igényekre tekintet nélkül ha­tározhatják meg az áruválasztékot. Nem jól van ez így, tisztelt kereske­delem! tunk. Véleményünket így összegeztük: a na­gyobb baj az lenne, ha az illetékesek túl so­káig keresgetnék a tetteseket s a századvég jellemző szennye sokáig ott éktelenkedne a nádas, a tó és a rét találkozásánál. Sorainkra szenvedélyes hangnemű meg­nyilatkozásban reagáltak olvasóink, egybe­hangzóan követelve a térség szigorú és állan­dó őrzését, valamint az elfogott vétkesek megbüntetését. Egyik telefonálónk pedig fel­ajánlotta segítségét: ha kérik, polgári őrcso­portot szervez a megyei nemzeti park védel­mére. Válaszolt írásunkra az illetékes, a Kiskun­sági Nemzeti Park Igazgatósága is. Lőrincz Tibor szolgálatvezető az alábbiakat közölte velünk: — Az újságbeli közlés olvasása után azon­nal utasítottuk a természetvédelmi őrt, hogy a helyszínen derítse ki az elkövető személyét, egyidejűleg pedig gondoskodjon a hulladék­anyag megfelelő helyre történő haladéktalan elszállításáról. Munkatársunk azonban már másnap jelentkezett a meglepő hírrel: az egész gumimennyiség eltűnt a Kolon-tó partjáról. A tettes (tettesek) kilétének megállapítása is folyamatban van. Egyébként igen sajnálatos, hogy egyesek összetévesztik az erdőt, a természetet a kije­lölt legális szemétlerakóhellyel. A legfájóbb persze az, hogy ilyesmi megtörténhet egy nemzeti park területén is. A rombolók ellen célszerű közös összefogással fellépni. Minden magyar állampolgár feljelentést tehet, ha rendellenességet vesz észre a védett térségben. Ha a szennyező autóval van, egyszerűen le kell olvasni a gépjármű rendszámát, annak isme­retében ugyanis könnyebb a szabálysértő fel­derítése. Hasznos módszer: beletúrni a kiön­tött szeméthalmazba, mely között esetleg ta­lálható valamiféle iromány, cím, ami szintén elvezethet a rezervátum tönkretevőihez. Végezetül megköszönöm a Petőfi Népének, hogy hasábjain helyet adott e közérdekű ügy­nek! , •/ . Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefonszám: 27-611 ÜZENJÜK VÁLASZ CIKKÜNKRE A gumiabroncshegy eltűnt a Kolon-tó partjáról £ r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom