Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-26 / 174. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. július 26. A Fidesz nyűt levele a Kecskeméti Katona József Színház botrányos állapotáról TISZTELT TANÁCSELNÖK ÚR! A helyhatósági választásokra készülve került kezünkbe a Katona József Színház gazdálkodásával kapcsolatos három revizori vizsgálat anyaga: a megyei tanács pénzügyi osztálya által készített 7508/1987. számú ellenőri jelentés, a Pénzügyminisztérium 1988. április 26-ai dátumozásé dokumentációja, valamint szintén a megyei tanács pénzügyi osztálya 3561/1989. számú ellenőri jelen lése. A színház gazdálkodása ezek alapján több mini i jesz- J tő képet mutat, az intézmény jövőjének ellehetetlenülésé- j vei fenyeget. Mivel az említett akták csak nemrég kerül- J tek át a városi tanácsra, (illetve a Pénzügyminisztériumé tó tudomásunk szerint máig sem), úgy gondolják, szükséges szíves figyelmébe ajánlanunk azokat. A legújabb jelentés szerint, az előzőkhöz képest „a gazdálkodási munka szabályozottsága — ha lehet — még alacsonyabb szinten van”, „a minősítéssel ennek folytán közelíteni lehet a teljes szabályozatlanság állapotához”. Ezért indokolt, hogy szabadon idézhessünk e három anyag több mint 300 oldalából, hiszen „a felsorolt hiányosságok megszüntetésére olykor kísérlet sem történt”. „ .. .Sorozatosan megsértik a számvitel bizonylati rendjére vonatkozó szabályokat, későn vagy egyáltalán nem vételeznek be vásárolt készleteket. Elfogadhatatlan az az állapot, hogy nem vezetnek alapvetően fontos nyilvántartásokat, úgymint a kimenő-bejövő számlák nyilvántartását, az adósok-vevők analitikáját.” „A raktározási tevékenység az elemi elvárásoknak sem felel meg, nyilvántartása áttekinthetetlen”, „a jelmeztárukban semmiféle nyilvántartást nem vezetnek sem a használatra kiadott eszközökről, sem a készletekről (raktári fejlap), sem a visszaadott fogyóeszközökről”, olyannyira, hogy az egyik vizsgálat esetében „a raktár nyilvántartási rendjének fogyatékosságai miatt a raktári készletek szúrópróbaszerű ellenőrzését sem lehetett elvégezni”. „Hiányoznak a bérgazdálkodás alapvető dokumentumai.” Ezek után nyilvánvaló, hogy a „hiányosságok és szabálytalanságok végiggyűrűznek a főkönyvekben, s végeredményben a mérleg valódiságát kérdőjelezik meg”. A revizori jelentések példatárai több mint száz. szabálytalanságot részletesen is bemutatnak. Noha a vizsgálatok részben azonos időszakra vonatkoznak, feltűnően különböző stikliket fednek fel. Ez an^ utal, hogy csupán a jéghegy csúcsát sikerült úgy ahogy megvizsgálni, ám így is a társadalmi tulajdon sokmilliós megkárosításáról *van^ szó, mert „a társadalmi tulajdon védelmére vonatkozó jogszabályi előírásokat teljes mértékben figyelmen kívül hagyják.” íme egy példa: „A Színház gazdasági igazgatójának elmondása szerint rendelkezik az intézmény leltározási szabályzattal, azt azonban bemutatni nem tudta. Ugyancsak szóbeli tájékoztatásból értesülhetett az ellenőrzés arról, hogy a vizsgált időszakban többször is volt leltár, azonban csak az 1988. évi leltárbizonylatokat tudták bemutatni.” De ezekben sem volt sok köszönet: „a 2/ 1988. számú selejtezési jegyzőkönyv csak nevében az, de gyakorlatilag egy érvénytelen irat, mely semmiféle előírásnak nem felel meg és nem is bizonyítja a selejtezés tényét.” A revizor így kénytelen a továbbiakban „kockás lap”-nak titulálni: „a 2/1988. sz. kockás lapon 198 tétel anyagféleséget selejteztek ki 1687, 53217 forint értékben”. Számunkra az is követhetetlen, miként jutottak a több mint másfél milliós végösszeghez, hiszen a „kockás lapon” még a tételek egyenkénti értéke sincs feltüntetve, Egyébként „a felsorolt anyagok nem sérülékeny, nem romlandó anyagok, ezért kiselejtezésük megmagyarázhatatlan. Pl. 415,22 négyzetméter hajópadló, 614,32 folyóméter 80 x 60 x 4 négyzetméteres zártszelvény, 124,8 fm. gumiszőnyeg, 1.844 pár patent stb. A nagy összegű selejtezésből származó bevétele a színháznak nem volt”. Persze, mert „nyilvánvaló^ hogy a leltárhiányt selejtezéssel rendezték.” A vezetők súlyos felelőssége mindezek után nyilvánvaló, az ellenőrök ezt rendre fel is vetették, elég nagy hangsúllyal. Véleményünk szerint sem csupán” a jó gazda gondossága kérhető számon Lendvay Ferenc igazgatótól. Akkor, amikor intézménye éppen 300 ezer forint körüli fedezetlen kiadással volt megterhelve és már „több alkalommal történt fedezetlen csekkel vásárlás”, „bérlakásának színházi pénzeszközökből való bebútorozására 240 ezer forintot használtak fel (nagyobb értékű bútorok, szines tv, 2 db hűtőszekrény stb.)” és „az igazgató 200 forint/hó díjat fizet, ami azonos a színészházban lakók jóval egyszerűbb berendezéseinek térítési díjával.” Sajnos természetesnek kell tartanunk, hogy Lendvay Ferenc ezt az összeget is •— törvényes előírások sorát megszegve, s ezzel ismételten megkárosítva a közvagyont, — ár- és díjbevételként könyveltette. És természetes ezek után az is, hogy keze alatt „alaptalan megbízásért, jogtalan megbízási díjak felvételéért”, „nemlétező teljesítményekért”, „fiktív gyártásért” a színház dolgozói (elsősorban középvezetői) a vizsgálatok bizonyítékai alapján minimum több százezer forintot vehettek fel illetéktelenül, abban a formában, hogy részükre „kétszeresen fizettek ki több esetben” összegeket. Zámánkhatnánk leltárunkat a Pénzügyminisztérium főrevizorának összegező megjegyzésével, miszerint a „ Katona József Színháznál annyira rossz volt a vizsgált időszakban a gazdálkodási, pénzügyi, számviteli és vagyonvédelmi helyzet, hogy súlyos vezetési, irányítási, ellenőrzési gondokról, a harácsolásra való hajlamról, hivatali hatalommal való visszaélésekről stb. van szó.” Zárhatnánk, ám ez a „stb.”, a főrevizor úr lendületes tirádájának váratlan önmegszakítása továbbgondolkodásra késztet. Színházunk elmúlt évtizedének története — gyakran országra szóló — botrányok sorozata. A megye volt első számú állami és pártvezetői káderpolitikának nevezve magánbábszínházat játszottak a színház vezetőivel, egy dilettáns dramaturgiá szabályai szerint váltogatva a bábokat: — többnyire — országfutó játékosokat és kiselejtezett megyei pártapparátcsikokat cserélgetve egymással. Volt igazgató, aki alig hét hónapot töltött el beosztásában. E személyi rögtönzések és kényszermegoldások következménye a műsorpolitika gyakori fölforgatása, aminek hatása a gazdálkodásban is törvényszerűen megjelent. Ám ez nem magyarázhatja a súlyos szabálytalanságok özönét, és azt még kevésbé, hogy az ismételt ellenőri sürgetések ellenére melyek nyomatúkul nem js egy esetben a „nyomozati s.\rvek' kö/romíiködcsól" is szorgalmazták - lényegében semmilyen felelősségre vonás, semmilyen kártérítés nem történt. A kétségtelen — pusztán politikai — felelősség mégsem indokolhat ekkora elnézést. Indokolhatja viszont a közös anyagi felelősség, azaz együttműködés a társadalmi tulajdon kárára. Erre vonatkozóan konkrét bizonyítékokat nem tudnak felmutatni az ellenőri jelentések, de a Pénzügyminisztérium főrevizorának két megállapítása mégis több mint elgondolkodtató. A megyei sajtó már megszellőztette, hogy a színházi rekonstrukciók anyagai esetleg nem mindenkor, illetve nem teljes mennyiségben kerültek a rendeltetési helyükre. A kamaraszínház rekonstrukciója kapcsán a Pénzügyminisztérium főrevizora így panaszkodik: „A vizsgálat — értékelés céljából — kérte a Bács-Kiskun Megyei Tanács VB. pénzügyi osztályát, hogy az összes ismert költségből azokat a számlákat, amelyeket ők fizettek ki, szíveskedjenek az ellenőrzés rendelkezésére bocsátani. Ez azonban mind a mai napig elmaradt!” Későbbiekben részletezi, hogy — nyilván szóban — konkrétan megnevezett számlákról van szó. Vajon miért nem kerülhettek elő ezek a számlák? Feltételezhető, hogy a pénzügyi osztály csupán saját felelősségére visszatartja azokat? Aligha. Egy másik, szintén „sáros” beruházás kapcsán már egy volt megyei pártvezető szerepe is fölmerül. Ha nem is név szerint, de pontos vállalati beosztásának említésével. íme: a színházhoz tartozó „Bodzái utcai üzemház fűtési részébe a megépítéskor egy 10 évnél régebbi 500 literes gázos vízmelegítő bojler került.” Kifogásolja a vizsgálat, hogy az új beruházás felszerelési forrásai közé beépítették az ÉBKM-i Vízmű Vállalat igazgatójának pincéjében korábban használt bojlert.” A megállapítás továbbviteleméin a pénzügyi-gazdasági ellenőrzés feladata” — teszi hozzá a főrevizor úr rezignáltam Mindenesetre dolgozatának végén az ügyet „rendőrségi nyomozásra történő átadásra” javasolja. A felelősségrevonások elmaradásával és a rendcsinálásra tett kísérletek elodázásával jutottunk el a mai helyzethez. Az utolsó vizsgálat lényegében még be sem fejeződött, amikor aimak aktája átkerült a megyeiről a városi tanácsra, s máig lezáratlanul maradt. Az ellenőrzés megállapításait tartalmazó jelentés átvételekor Lendvay Ferenc igazgatóval a következő vállalást íratták alá: „a hatáskörömbe tartozó intézkedéseket megteszem és erről a realizálást követő 30 napon belül a megyei tanács vb. pénzügyi osztályának jelentésem megteszem. Különös, hogy eszerint az igazgató sohanapjáig húzhatja a rendcsinálást, csupán ha megtenné, akkor kellene azt 30 napon belül pénzügyi elöljáróságával közölnie. A jelek szerint esze ágában sincs ezt megtenni — ez irányú alkalmassága megkérdőjelezhető —, és ezzel az egérúttal a beosztásában hátralévő idejének felét máris kihúzta. TISZTELT TANÁCSELNÖK ÚR! Színházunk ma nincs leltári értelemben átadható-átve- hető állapotban. Megalapozott feltételezésünk, hogy a művészeti vezetők tervezett távozásával a süllyedő hajóról nemcsak emberek, de — már csak a „vagyonvédelem teljes hiánya” miatt is — értékes közjavak távozhatnak. A színház idei, gyorsan romló gazdasági mutatói, elmaradt bevételei a szokásos fegyelmezetlen gazdálkodással párosulva ismételten jelentős fedezetlen kiadásokat produkálhatnak. Ilyen helyzetben súlyos mulasztás lenne a tanács részéről tétlenül az új igazgatóra várni januárig. A kitrágyázás Augiasz istállójából nem lehet az ő dolga, felelőtlenség lenne ezt elvárni tőle. Egy távolból érkező művész-igazgató egy ilyen, a közvélemény szemében ellehetetlenült, minden erkölcsi tőkét nélkülöző, művészileg is erősen megrendült intézményben csak megbízható gazdasági apparátussal boldogulhat, ám itt csak egy összeszokott, összejátszó, egy évtizede úgyszólván törvényfelettiséget élvező kollektívát találna. Ezért javasoljuk, hogy Lendvay Ferenc igazgatót állásából sürgősen mentse fel. Egyidejűleg nevezzen ki olyan teljhatalmú tanácsi biztost az intézmény élére, aki pénzügyi szakember lévén, a jövőben a színház gazdasági igazgatója is lehetne. Ha szükségesnek ítéli, nevezzen ki az évadkezdés levezénylésére januárig a színház jelenlegi kollektívájából egy, a művészi ügyekért felelős megbízott főrendezőt! Javasoljuk továbbá, hogy a fenti aktákat a jogi osztállyal szíveskedjék átvizsgáltatni. A Fidesz nem áhítozik bosszúra, de szeretné, hogyha már az elherdált tízmilliók amúgy is végképp veszendőbe mentek — legalább néhány százezer forint visszapérelhető legyen. Kérjük a Tanácselnök Urat, hogy javaslatainkat tegye alapos megfontolás tárgyává. Örülnénk, ha a miénknél ígéretesebb megoldást találna, csak lehetőleg ne késlekedjen, mert a város közvéleménye nem nyugodhat bele, hogy újonnan választott közigazgatása és a jövendő színházigazgató egy súlyosan eladósodott, kifosztott és működésképtelen intézményt vegyen át. A Fidesz kecskeméti csoportja Skanzen Szentendrén A skanzen skandináv fogalom. Az első szabadtéri múzeum alapítása Artur Hazeleus nevéhez fűződik. A stockholmi skanzent 1891-ben létesítették azzal a céllal, hogy megőrizzék a múlt egy részét: régi épületeket, használati eszközöket, a vidéki életforma tárgyi és történelmi emlékeit. A stockholmi skanzen példájára később az egész világon elterjedt ez a fajta mentési munka. A kihalásra ítélt falvak épületeit konzerválták, és új helyen, az eredeti anyag felhasználásával újból felépítették. Magyarországon Szentendre mellett épül a központi Szabadtéri Néprajzi Muzeum, amely | elkészülte után 46 hektárnyi te- | rületet foglal majd el. Az első tájegység — á Felső- J 1 Tisza vidék - jellegzetes épiile- j| I teinek leláíiítása 1968-ban kez- I dődött rneg.'S ;• múzeum iudo- [I | mánvos terve szerint az ország I tíz tájegységének — a Felső- és Középső-Tiszavidék, az alföldi mezővárosok, a Dél-, a Közép- és a Nyugat;Dunántúl, a Kisal- j föld, az Északkelet- és az Észak-Magyarország, valamint a felföldi mezővárosok — népi építészeti emlékeit reprezentálja majd. Kétezerötszáz műtárggyal berendezve, harminckét építménnyel /teljesen elkészült a múzeum felső-tiszavidéki tájegysége. A faluszerűen kialakított parasztházak, gazdasági épületek között állnak a közösségi épületek: a Mándokról áttelepített 18. századi református templom, a nemesborzovai harangláb, a Vámosorosziból származó szárazmalom. A kisalföldi tájegység harminc építményében ötezer berendezési, használati tárgy van kialakítva. A mai Kisalföldnél jóval szélesebben értelmezett területről - Csallóközből, Nyitra és Burgenland vidékéről is *— telepítettek at lakó- és gazdasági épületeket, kutat, pajtát, présszint, sertés- és tyúkólat, istállót. Csepregről Ne- pomuki Szent János szobrát, Szilsárkányból kovácsműhelyt, Mo- sonszentmiklósról állati erővel hajtott tiprómalmot, Mosonszent- jánosról a fogadalmi kápolnát és Veszkényből egy pietát mentettek át a múzeumba. Áll már néhány épület a nyugatdunántúli tájegységet idéző területen. És felépítették a mándoki (Szabolcs-Szatmár és Bereg megye) görög katolikus templomot, köré az eredeti helyszínhez hasonló temetővel. A szentendrei skanzen nem holt építészeti emléktár. A lakóházak, az egykori műhelyek vasárnaponként megtelnek népművészekkel, akik a tájegységre jellemző mesterségek fogásaira tanítják az érdeklődőket. Rendszeres játékos, énekes, mesés foglalkozásokat tartanak óvodásoknak. Történeti, életmódtörténeti ismeretek várják az általános és középiskolásokat, és ünnepi, hétköznapi népi szokásokkal ismertetik meg a felnőtteket. (kádár) # Milotai lakóház a 19. század első feléből. AJÁNLATA FILM Vak végzet Nick Parker, a Vak végzet című új ausztrál produkció főhőse nem tartozik a vietnami bevetéseket szerencsésen megúszők sorába. Fogságba ejtve nem lökik ugyan elevenen vízzel telt, rácsokkal lezárt gödörbe, és nem kötözik ki a vöröshangyák felvonulási útjára sem, viszont a történetet rendhagyó pályára lökve — felkészítik egy alapjaiban más, új készségeket, képességeket igénylő életformára. A hosszú évekig tartó távol-keleti „tanfolyam” eredményeképpen ember- feletti feladatokra képes kényszeríteni épen maradt érzékszerveit. Segítségül szolgál ehhez például az a különleges bot, melyben egy speciális, szamuráj- kardhoz hasonló penge rejtőzik. A kitartó gyakorlás után olyan ügyesen használja, hogy bármelyik pillanatban képes vele elfelezni egy feldobott gyümölcsöt, de még egy pimasz legyet is. Nick botja társaságában — egy bizonyos idő elteltével már nem is fogyatékosságként, hanem természetes állapotként éli meg vakságát. Sőt, veszély- helyzetekben tulajdonképpen még egy lépésnyi előnyt is biztosít számára, elvégre ki gyanakodna egy vak ember kőkemény visszavágására? Az igazi kalandok nem is Vietnamban, hanem hazájában várnak rá. Amerikába visszatérve első dolga, Hogy eltűnt barátját felkutassa. Ismertetőjelei: egy sárga baseballsapka, egy fekete napszemüveg, ágy Walkman, egy látszólag hétköznapi bot, szája sarkában pedig egy különös félmosoly. A volt bajtárs számára egyáltalán nem mellékes a találkozás időpontja, ugyanis nagy bajba keveredett. A különben nagyon tehetséges vegyészt —- feleségét megölve, fiát elrabolva — kábítószer előállítására kényszerítik. Nick feladata nem kevesebb, mint hogy vigyázzon a gyermekre és kiszabadítsa szorult helyzetéből az apát... KÖNYV Elkapta, mint Rúzsa Laci bácsi a villám végit. Olyan a feje, mint a harmadik sori Jézuskának. Kiverte a Szent Antal tüze ... Aki nem tudja, mit jelentenek ezek a mondatok, lapozza fel Iván László könyvecskéjét, amely a kecellek szólásait, szóláshasonlatait, közmondásait szedi csokorba. A szerző, akinek nevéhez a többi között a Kecel története és néprajza című monográfia fűződik, már régóta gyűjti, rendszerezi a falu szellemi és tárgyi kultúrájának emlékeit. . „Évtizedekkel ezelőtt fájó volt számunkra, hogy községünk életének értékeit nem tárják fel” — írja munkájának bevezetőjében. S3 „Fájó volt, hogy nem mutatják be küzdelmes harcát a természettel. Nagy károkat okozott a szemlélet, hogy Kecelnek nincsenek hagyományai, népviselete, szokásai, népi költészete. Az utóbbi idők bebizonyították ennek a tételnek a hamis voltát... Igen, Kecel is rendelkezik népi hagyományokkal. Mi a falu mindennapi életének szürke egyforintosait, a mindennapos filléreket gyűjtöttük ösz- sze...” Munkájának elkészítésében Iván László jó segítőkre lelt. A gyűjtésben harminc diákja közreműködött, akik szüleikkel együtt keresték fel a nagyszülőket, a szomszédokat és ismerősöket. Az így született 129 népi mondást számláló füzet faluközösségi munka. Annál is inkább, mivel az illusztrációk szintén „hazai” művész, B. Boros Ilona alkotásai, s a kiadvány megjelentetésére is maga a falu vállalkozott. A szólásokat olvasva — ha. csak villanásokra is —, képet kapunk az egykori és a mai keceli élet mindennapi nehézségeiről, a keceljek bölcsességéről, életszemléletéről, humoráról. S hozzájuk a történelmi-társadalmi hátteret a gyűjtemény magyarázó jegyzetei adják. A könyvecskét azonban mégsem tartja teljes műnek a szerző, csupán egy sorozat első fejezetének. A Keceli Morzsák első darabjának. (f. m.) MAGAZIN Sztorí(k) Újabb sztorikkal megjelent a Sztori. Azt hiszem, ez a színes független (mitől?), szórakoztató magazin szlogenje. Az a második évfolyam hatodik számából sem derül ki, mitől is függetlenek. A szextől biztosan nem. Manapság az olvasók kívánságaira adó lapok nem hagyhatják ki a „szexet”, vagyis a meztelen hölgyeket ábrázoló fotókat. A Sztoriban is van egy-kettő, még óriási poszteren is. A Líra a szexben, szex a lírában rovatban ezúttal Janus Pannonius igen pajzán és nemigen burkolt mondandójú versét olvashatják a versbarátok. A havilap sztárvendégei ezúttal a Calypso Rádió műsorvezetői, akik néhány műhelytitkot is elárulnak a velük készült interjúban. Som Lajos és legújabb felesége, Szalai Ágnes, úgyszintén megoszt néhány „műhelytitkot” házasságuk első évéből. A rockzenész Balázs Fecó sitkei életének legszebb pillanatait idézi'fel. Egy másik cikkből az derül ki,' hogy a legnagyobb magyar, Széchenyi István, szerette a hölgyeket, még azokat is, akik férjnél voltak. Ki hal meg legközelebb a Klinikában? — ez a kérdés biztosan sokakat érdekel, ezért színes fotók társaságában írnak erről a magazin hasábjain. A szerelem tudományáról, kriminaptárról, palesztin terroristákról is közölnek cikket. A Sztori-poszteren ezúttal Presser Gábor látható. Képünkön pedig az egyik „szexis” illusztráció... (b. t.) (k. j.)
