Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-19 / 168. szám

1990. július 19. • PETŐIÉ NÉPE • 5 RMÉSZETI KATASZTRÓFÁK ELHÁRÍTÁSA Átalakul a polgári védelem Ebben az esztendőben lett 32 éves a magyar polgári védelem. A szervezetben dolgozó hivatá­sos katonák és polgári alkalma­zottak — a honvédelmi miniszter alárendeltségében — három évti­zedig foglalkoztak a lakosság tá­madó fegyverek hatása elleni vé­delmével, az elemi csapások, az ipari és természeti katasztrófák elhárításában való közreműkö­dés tervezésével, szervezésével, a szakmai irányítással. Gál Jenő alezredessel, a polgári védelem megyei törzsparancsnokával a szervezet átalakulásáról beszél­tünk. — Milyen változások tör­téntek a polgári védelem irá­nyításában, s mennyiben felel ez meg a hazai és a nemzetközi követelményeknek? — A kormány határozata a polgári védelem országos irányí­tásával kapcsolatos feladatokat ez év július 1-jétől a Belügymi­nisztérium hatáskörébe utalta. A működéshez szükséges szerve­zeti, személyi és anyagi-technikai kereteket a Magyar Honvédség átadta. Az ország államigazgatá­si és gazdasági rendszeréhez iga­zodó, a Genfi Konvenció előírá­sainak jobban megfelelő, racio­nálisabban működő polgári vé­delmi szervezeteket kell kialakí­tani. A polgári védelem átalakí­tását — a Magyar Honvédségtől átvett — jelenlegi szervezeteinek, személyi állományának és anyagi eszközeinek átcsoportosításával kell megoldani. — Nem feloszlatásról, csu­pán átalakulásról van tehát szó. Ez igazodik majd a hely- hatósági választásokhoz? — Az érintett polgári védelmi szervezetek, a személyi állomány, valamint az anyagi-technikai esz­közök átadására és átvételére a honvédelmi miniszter és a be­lügyminiszter együttes utasítása vonatkozik. Gyakorlatilag ez év július 1-jétől a polgári védelmi feladatok szervezését, tervezését és a szakfeladatok irányítását a belügyminiszter végzi. A Belügy­minisztérium a polgári védelmet változatlan szervezettel vette át, de természetesen intézkedik a helyhatósági választások után- az önkormányzat szervezeti kereteinek megfelelően — a me­gyei, városi polgári védelem mű­ködési rendjének kialakításáról. Ez olyan módon történik, hogy a szervezet igazodik az állam- igazgatás struktúrájához és meg­felel a vele szemben — az ország egységes védelmének részeként — támasztott, az új alkotmány-' ból eredő, honvédelmi és állam- polgári követelményeknek. Az új szervezetnek természetesen iga­zodnia kell a Genfi Konvenció előírásaihoz, azok betartásához, s feladata, hogy humanitárius szervezetként működjék. — Hogyan ítélték meg a polgári védelem eddigi tevé­kenységét, s a továbbiakban melyek lesznek főbb felada­taik? — A Belügyminisztérium köz­igazgatási államtitkár-helyettese az átkerüléskor méltatta a ma­gyar polgári védelem helyét, sze­repét, fontosságát. A legfonto­sabbnak a békében előforduló különböző katasztrófák elhárítá­sát tartja, kifejezésre juttatva azt is, hogy egy esetleges háborús fel­készítésről sem lehet lemondani. Elmondhatom, hogy a fentiek szerinti, új alapokra helyezett polgári védelmi szervezetekben még inkább megtalálja helyét, szerepét és kötelességét az eddig is példamutatóan teljesítő sok tízezer állampolgár, parancsnok és beosztott. Azok, akik a kikép­zéseken elsajátították az ismere­teket, felkészültségükkel a jövő­ben mindinkább igazolhatják, ha a szükség úgy kívánja, bármilyen rendkívüli körülmények között — árvíz, földrengés, tűzvész, ipa­ri katasztrófa, tömeges baleset, de egy esetleges háborús pusztí­tás esetén is — képesek és készek az emberi élet, az anyagi javak ■ megmentésére, megóvására. Gémes Gábor Kecskeméti nyár Megszoktuk, hogy a legmelegebb hónapok kezdetén műsorfüzet, pla­kát hirdeti a Kecskeméti nyár ren­dezvénysorozat programjait. Az idén ilyesmivel nem találkoztunk. —Sajnos, a műsorfüzet nem ké­szült el időben, ezért vissza is mondtuk, s az erre szánt pénzt is rendezvények szervezésére fordít­juk — magyarázza Tromler Károly- né, a városi tanács művelődési osz­tályának közművelődési csoportve­zetője. — Összesen mennyi pénz állt rendelkezésükre, ennek az immár hagyományosnak számító rendez­vénysorozatnak a megszervezésé­hez? — Kettőszázötvenezer forint. A múlt hónapban tíz, most július­ban — a Duna menti folklórfeszti­vál együtteseinek kecskeméti fellé-, péseihez nyújtandó támogatást nem számítva — öt, augusztusban pedig nyolc kulturális programot támogatunk az említett összegből. Többségük színhelye a város főtere, vagyis ingyenes látványosságot kí­vánunk nyújtani velük az érdeklő­dőknek. Most pénteken például egy német és egy szolnoki néptánc­együttes mutatkozik be a Szabad­ság téren felállított szabadtéri szín­padon. De szívesen látunk és vá­runk minden szerepelni vágyó ama­tőr művészt, művészeti csoportot, aki — akár éppen Kecskeméten át­utazóban — szeretne fellépni váro­sunkban.-f A tervszerűség meg u véletlen- szerűség között azért érez némi kü­lönbséget napjaink munkában meg­fáradt polgára. így igaz. Éppen ezért augusz­tus minden szerdájára, délután fél hattól hirdetünk folklórműsort, ne­ves népi zenekarok, táncegyüttesek és szólisták részvételével. A jövőre vonatkozóan pedig: a város kultu? rális intézményein kívül elsősorban az idegenforgalmi irodákkal szeret­nénk együttműködni a Kecskeméti nyár rendezvénysorozat megszerve­zésében. Mégpedig úgy, hogy már az év elején konkrét programokat jeleznénk, amikre külföldi csopor­tokat szervezhetnének az idegen- forgalommal foglalkozók. — Ezeket a rendezvényeket is a főtéren tartják majd, ahol belépődí­jat szedni lehetetlen? — Részben igen. De szeretnénk az eddigieknél nívósabb, kimon­dottan turistacsalogató programo­kat is kínálni, amiknek a városháza udvara lenne ideális környezet... K. E. BABAKOCSIVAL A PÁRTBIZOTTSÁG ELŐTT Pártüdülőből gyermekszanatórium Több mint tíz esztendővel ezelőtt, még a „pangás időszakában”, a nyugat-szibériai Tomszk mellett gyönyörű üdülő épült a feny­ves erdőben, a Tóm folyó festői szépségű partja közelében, a megyei pártbizottság ve­zetői részére. Kényelmüket — a tágas lakosztályok mel­lett — vetítőterem, biliárdszoba, sakkozóhe­lyiség, úszómedence, szauna tette teljessé. A közelmúltban a változások szele meg­csapta a kiváltságos vezetőknek épült objek­tumokat is. Az történt például, hogy jó egy évvel ezelőtt leégett az a — szanatóriumnak nevezett — faház, amelyben a paralízises gyermekeket ápolták. A kis betegeket haza kellett küldeni. A szanatórium főorvos asszonya, I. Sumili­na kéréssel fordult a terület vezetőihez, hogy adjanak egy másik épületet a gyermekeknek, ám múlt az idő, az ügy nem rendeződött. Sumilina ekkor egy alternatív szervezettől, a képviselők klubjától kért segítséget, s az vál­lalta az ügy további bonyolítását. Röplapo­kat szórtak a városban, a városi és a területi pártbizottság épülete előtt tüntetést szervez­tek. A részt vevő szülők babakocsiban hozták magukkal a beteg gyermekeket is. A tüntetésnek akkora hatása volt, hogy a területi pb önként felajánlotta a fenyvesben lévő pártvagyonát. Ez év eleje óta egy ötven- ágyas gyermekszanatórium működik az egy­kori pártüdülőben. V. Nyilov (APN) Nem csak igével „Őszentségét arra kérjük, hog\ tegyen lelkipásztori utazást a Vati­kánban is, és hirdesse alkalmazot­tainak körében is a keresztényszo­ciális elveket.” A felszólítás a pá­pai állam világi alkalmazottainak lapjában jelent meg. Amennyiben olvasta II. János Pál, megtudhatta belőle, hogy több mint 1200 laikus - tehát nem egyházi személy — „keserűségének” adott hangot. A cikk szerint nagyon helyes, hogy az egyházfő következetesen foglal­kozik a társadalom, a nagyvilág gondjaival, hogy utazásai során felhivja a hatalmon lévők figyel­mét a szociális felelősségre, hogy jogokat követel a dolgozóknak, hogy inti a munkáltatókat. Elisme­résre méltó, hogy mindez hangot is kap a világlapok hasábjain. Vati­kán államra azonban mindez nem érvényes... Észrevétlen maradt az alkalma­zottak május 28-ai csendes tünteté­se is a falakon belül. És mégcsak választ sem kaptak arra a, kétszer is hangoztatott, kérésre, hogy a pápa fogadja küldöttségüket. A csomag, mellyel fölkeresték volna az egyházfőt, szerény óhaj azokhoz a terhekhez képest, me­lyeket a pápa vállára rakták útjai során. A vatikáni alkalmazottak csak azt szeretnék, ha szakszerve­zetként és nem pedig szabadidős gyülekezetként kezelnék a szerve­zetüket, továbbá, ha a Szentszék munkaügyi hivatala valóban fog­lalkozna gondjaikkal: a bérezéssel és a nyugdíjakkal. Mert nem csak igével él az ember, még e szent fa­lak között sem. PETŐFI ItEPE AJANLATA FILiV^^ Saigon, a tiltott zóna Az új amerikai krimi főszereplő­je két rendőr, akik azt az utasítást kapták, hogy tartsanak rendet egy olyan városban, amely lassan meg­fullad a háború nyomása alatt. A színhely Saigon: 1968. Az Egye­sült Államok hadserege bűnügyi nyomozó különítménye saigoni egységében szolgál McGriff és Al­bany rendőrnyomozó, akik nap mint nap ji bonyolultabbnál bo­nyolultabb eseteknél jönnek rá, hogy a háborús bűnöket nem csak a frontvonalakon követik el. A legfrissebb eset, amelyben nyomozni kénytelenek, nem min­dennapi. Az áldozat hat olyan prostituált, akiknek amerikai had­szolgálatosoktól született gyerme­kük. Eleinte úgy tűnik: civilek, ka­tonák, gengszterek, cowboyok, menekültek, dezertőrök, narkó- sok, nepperek, feketepiaci kereske­dők egyaránt gyanúsíthatok. A később előkerülő bizonyítékok aktán szűkítik a kört: egyre inkább egy személyre, egy magas rangú amerikai tisztre utalnak. A várat­lan eseményekben bővelkedő nyo­mozás során a két szimpatikus nyomozó kivívja egy szép katoli­kus apáca szimpátiáját, nem utol­sósorban pedig a vietnamiak meg­nyomorított tömegeinek sötéten izzó gyűlöletét. A bizonyitékok zegzugos utakon vezetik őket, vé­gigjárják a neonfényes, koszos ut­cák bárjait, kocsmájait, később a Vietkong sötét alagútjait. A nyomozást vezető amerikai tiszt sokak számára ismerősnek tűnhet, nem más, mint Williem fíofco. aki A szakaszban Alias őr­Magyar játékhagyományok i Eddig immár 10 ezer látogatója volt annak a kiállításnak, amit a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum munkatársai rendeztek Magyar játékhagyományok címmel Zánkán, a Ba­latoni Gyermekközponthoz tartozó néprajzi házban. Szep­tember elejéig látható ez a magyar vidék hagyományos játék­szereit, a legkisebbeknek szánt vesszőcsörgőtől a mérkőző csapatjátékok métaütőjéig felvonultató tárlat. (Kriston Vízi József felvételei) — ÚJ KÖNYVEK: Evjeria Fakinu: Csillaghullás Athénban. (Piknik könyvek) (Móra, 42 Ft) — Giovannino Guareschi: Don Camillo kisvilága. (Vidám könyvek) (Európa, 80 Ft) — József Attila költeményei. (Helikon, 250 Ft) — Arthur C. Clarke: A távoli Föld dalai. (Rege, 119 Ft) — Lőrincze Lajosné: Német nyelvtan alapfokon. (Tankönyvk., 65 Ft) — Moldova György: Akit szerettek a nők. (Pannon, 80 Ft) nagyot, az öntudatos hadiveteránt személyesítette meg. Partnere ugyancsak népszerű sztár: Gregory Hines, aki a Gengszterek klubjában és a Rémült rohanásban nyújtott maradandó alakítást. K. J.' ELŐADÓESTÉI Káprázat A kecskeméti ifjúsági otthonban ma este nyolc órakor lép fel Laár András és Galla Miklós, akik egyébként igen sokoldalú előadó- művészek. Káprázat című, izgal­masnak ígérkező új műsorukat kö­zönségtalálkozónak nevezik, re­mélve, hogy számíthatnak a kecs­keméti közönségre, vagyis telt ház várja őket. Hogy mi minden lesz a Káprázatban? Szép versek, mese­mondói késztetés (sic!), bűvészet, a zene varázsa, a tudomány világa — ezek az előadóest főbb címsza­vai. Laár András és Galla Miklós természetesen egyéb meglepetése­ket is tartogat az érdeklődők szá­mára. Tehát: ma este nyolckor! (b. t.) Erdélyi csillagok Erdély. Fogalommá vált ez a fő­név. Fogalommá — úgy, hogy ke­veset tudunk róla, sokan csak fel­színesen ismerjük. Láttuk városait, tájait, talán ismerjük népművésze­tét, tanultuk történelmét, aggoda­lommal figyeltük és követjük az ott folyó politikai eseményeket, és csak sejtjük a hely szellemét. Azt, amit olyan óriások formáltak, mint a két Bolyai, Körösi Csorna, Orbán Balázs és a többiek. Ezek­hez és másokhoz fordultak hasz- nosíthatónak látszó tapasztalatért, tanácsért a Trianon után Románi­ában rekedt írók, szellemi emberek — az Erdélyi Helikon tagjai —, amikor először megjelentették Er­délyi csillagok cím alatt nagy pél­daképeikről szóló esszékötetet. A maiak, Kántor Lajos vezetésé­vel, úgy is tisztelegnek elődeik előtt, hogy visszanyúlnak az 1935- ös antológia alapelvéhez. „Nem ünnepelünk ugyan fi nincs okunk rá! —, de önerőből, elsősorban író­inkhoz fordulva, keressük azt, ami összetarthat még, és aminek kimon­dása aktuális tanulságokkal jár" — írta nyolcvankilenc nyarán a szerkesztő. Jó utat járnak, mert a ma élők legjava vezeti az olvasókat a múlt ösvényein. Be ke György a kisebbségi nemzetpolitikusról Ja- kabffy Elemérről ír figyelemremél- tóan. A költő Markó Béla és Lász­ló ff y Aladár Dsida Jenőről és Szilá­gyi Domokosról szól. Visky András arról a Janovics Jenőről, aki Bánk bán-rendezésével iskolát teremtett az utána jövő nemzedék számára. Cs. Gyimesi Éva — a Forrásban is publikáló irodalomtörténész — a teremtő fájdalom költőjéről, Ap- rily Lajosról, Balogh Edgár pedig a talán utolsó polihisztorról, Kós Károlyról ír számunkra is figyel­meztetően. A tizenkét esszéből font koszorú emlékezés, de egyben a jövőt figye­lő tanulság is. A szép kivitelű könyv a Művelődésügyi Miniszté­rium támogatásával készült, a Héttorony Könyvkiadó gondozásá­ban. (— miatt —)

Next

/
Oldalképek
Tartalom