Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-03 / 154. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990. július 3. AZT MONDTÁK, AZ ELSŐ AZ UTOLSÓ, MÉGIS JÖN A TIZEDIK FILMJEGYZET Folklór fesztiválért fegyelmi 9 Az olasz együttes ittrekedt... (1968) „Hosszú évek után élménydús, gazdag, vál­tozatos programok sorozatán adott újra élet­jelt magáról a magyar népművészet az I. Du- namenti Folklórfesztiválon. Az ünnepeken uralkodó dermesztőén hideg szél ellenére a kalocsai szabadtéri színpad nézőtere két estén keresztül zsúfolásig megtelt, a város főutcá­ján szorongó hatalmas tömeg pedig a táncolva felvonuló csoportokat tovább követte a me­nettánc útvonala után és a rögtönzött utcabá­lokba maga is bekapcsolódott..; A fesztivál sikere magáért beszél: bizonyította, hogy a kezdeményezés helyes volt. A kiváló rendezés és a meleg vendégszeretet pedig biztosíték arra, hogy a jövőben megismétlődő művészeti találkozók megfelelő otthonra találnak Kalo­csán és Baján.” — Az idézet a Muzsika nevű folyóirat 1968. októberi számában olvasható, Vásárhelyi László méltató írásában. S a ne- * vés szakember lelkes szavai ellenére, Farkas Gábor, az első fesztivál főszervezője fegyel­mit kapott, az egyik megyei vezető pedig kije­lentette: „ez volt az első és az utolsó!”. Azóta eltelt több mint két évtized, s immár tizedik alkalommal rendezik meg a Duna Menti- Folklórfesztivált, melynek szervezésébe idő­közben Tolna megye is bekapcsolódott. A július 10-én kezdődő, népszerű rendez­vénysorozat tizedik születésnapja jó apropó a visszatekintésre, a kezdetek felidézésére. Farkas Gábor — aki jelenleg az Erdei Ferenc Művelődési Központ osztályvezetője — szatyornyi meg­sárgult iratköteget őrizget: meghí­vók, újságcikkek, jegyzőkönyvek 1968-ból. —A Népművelési Intézet kezde­ményezésére jött létre az első feszti­vál, s a választás Bács-Kiskunra esett — emlékezik. — Én akkor a megyei tanácsnál dolgoztam mint művészeti előadó, ezért bízták rám a szervezést, amit örömmel vállal­tam. Annak ellenére, hogy tudtam, a folklór szó hallatán sok vezető arca elkomorul, s holmi naciona­lizmusra, narodnyikszemléletre gyanakodnak. — Csak ezért fegyelmit akkori­ban már nem osztogattak. — Csak ezért nem. Ám egy ilyen rendezvénynek, abban az időben, szinte minden mozzanatát külön- külön engedélyeztetni kellett vol­na. S ha én az előírások szerint járok el, akkor belefulladok az ad­minisztrációba és a folklórfeszti­válból nem lett volna semmi. így hát a nevetségesnek, teljesen feles­legesnek tartott szabályok nagy ré­szét egyszerűen figyelmen kívül hagytam. Mindössze 47 ezer forint | támogatást kaptunk e rendezvénysorozatra, vagyis nagyon sok önzetlen segítségre volt szükségünk, hogy színvonalas lehessen a vállalkozás. És nagyon sokan segítettek is: népművelő kollégák, szakemberek, a lakos­ság, a kalocsai intézmények. — Mibe kötött bele a pénzügyi osztály a végelszámoltatásnál? .— A dijakra a költségvetésből egy vasat nem fordítottunk, azok is társadalmi mun­kában készültek. Ennek ellenére kifogásol­ták, hogy miért nem írattam alá átvételi elis­mervényt a díjazottakkal. Azután kigyűjtet- tem, hogy a résztvevők közül kinek esik a fesztivál idejére a születés- vagy névnapja, és a nagyközönség előtt felköszöntöttük őket, virággal, tortával kedveskedtünk. Ez azok közé a figyelmességek, kedves gesztusok kö­zé tartozott, amelyek alapvetően meghatá­rozták e rendezvénysorozat kitűnő hangula­tát. A pénzügy mégis szabálytalannak minő­sítette a kiadásokban azt a néhány 30-40 forintos tételt. A szakemberek meg a közön­ség lelkesen, a hivatal meg elutasitóan foga­dott szinte mindent. Eretnekségnek tartot­ták még azt is, hogy a népművészek nem­csak kiállították alkotásaikat a fesztiválon, de árusították is. — A Művelődési Minisztérium is kitűnő­nek minősítette az első folklórfesztivált. Igaz, hogy még jutalmat is kapott? — Igaz. Ugyanakkor a megyei tanácsnál fegyelmit indítottak ellenem. — Meddig tartott a hercehurca?- Két hónapig. Sokan kiálltak mellet­tem, ami adott egyfajta tartást a fegyelmi tárgyalások során. Vagyis úgy voltam vele, hogy lesz ami lesz, nem adom fel az igaza­mat, s nem hajbókolok sűrű bocsánatkéré­sek közepette. S érdekes, hogy a 30-40 forin­tos pénzügyi kifogásokról csak a legelején esett szó. Utána már csak a felfogásom, illet­ve szemtelennek minősített magatartásom miatt vádoltak. A legnagyobb pofon akkor ért, amikor egy osztályértekezleten közvet­len munkatársaimmal közölték főnökeim, hogy pökhendi vagyok, fegyelmezetlen, s megkérdezték tőlük, hogy mi rólam a véle­ményük. Mindegyik hallgatott... — Mi történt az értekezlet után? — Néhány nappal később kaptam két 9 A franciák, akik a vegén felszívódtak ... (1968) levelet. Az egyikben az állt, hogy megszün­tették ellenem a fegyelmit, a másikban meg az, hogy összeférhetetlenség címén ki va­gyok rúgva, de még három hónapig számíta­nak a munkámra. Ez utóbbi csak azt szol­gálta volna, hogy teljes legyen a megalázta­tásom. így hát azonnal összepakoltam, s azzal az elhatározással vágtam be az ajtót magam mögött, hogy ide többé nem teszem be a lábam. Sokan azt hitték, arról susmo- rogtak, hogy pénzt tulajdonítottam el, azért rúgtak ki. Hogyan magyarázhattam volna el mindenkinek, hogy ez nem igaz? Csak a sajtó segíthetett volna, a nyilvánosság, de azt kemény kezek tartották ... Ennél persze fontosabb, hogy a Duna Menti Folklórfesz­tivál mégsem halt el: a következő esztendő­ben újra megrendezték. — Politikai okok nem voltak e hercehurca mögött? — Hál, nem tudom. Az igaz, hogy a gálán szólították a francia együttest, s a legna­gyobb megdöbbenésünkre kiderült, hogy egyszerűen felszívódtak. Köszönés nélkül összepakoltak és eltűntek. Hogy miért, azt csak másnap kezdtük sejteni, amikor a rádió bemondta, hogy a magyar csapatok is bevo­nultak Csehszlovákiába. Talán ők voltak az utolsók, akiknek még sikerült elhagyniuk az országot. Az olaszok például egy időre ittre­kedtek, mert repülővel érkeztek, s mire észbe kaptak, lezárták Ferihegyet. Azután itt egy akkori Petőfi Népe, amit máig őrzök. Első oldalán nagy méltató cikk a népek barátsá­gát szolgálni hivatott folklórfesztiválról, mellette meg az MTI közleménye a csehszlo­vákiai bevonulásról... — Milyen különbségeket lát az első és az azóta szervezett fesztiválok között? — Hivatalos lett, profik szervezik és száz­szorosába kerül. Közvetlenségéből, benső­séges hangulatából valószínűleg azért veszí­tett, mert a közönség, a lakosság csupán nézője lett az egésznek, nem résztvevője, szervezője, mint az első alkalommal. Ettől függetlenül mindig nagy élmény egy ilyen szinpompás, színvonalas fesztivál. S annak ígérkezik a most kezdődő is ... Koloh Elek Higgy neki, hisz zsaru! Manapság se szeri, se száma azoknak a produkci­óknak, melyek a címükben is kiemelt zsaru szócská­val igyekeznek felhívni magukra a figyelmet. Több­nyire nem is hatástalanul. Mert a kikapcsolódásként vérre és halálra „vágyó” néző általában jól sejti, hogy a majdnem mindig rámenős, hivatásukat megszállot­tan űző főhősök maradéktalanul gondoskodnak igé­nyei teljesítéséről. Persze egyáltalán nem mindegy, hogy milyen minőségben. Az amerikai opusz rende­zője, Mike Figgis mindenesetre már a legelső percek­ben bebizonyítja, hogy nem tartozik azok közé a — többségben levő — kollégái közé; akik élvezettel mártóztatják meg szereplőiket az erőszak-koncentrá- tumban. Az akciófilm szerelmesei persze nem először látnak ilyet, hisz nem Figgis az egyetlen, aki érzéke­nyebb módszereket is bevet a borzongatás érdekében. A finomabb, kidolgozottabb hatásrendszerrel ját­szó zsarufilmek között is külön kategóriát képvisel­nek azok, melyekben az üldözendő figura tulajdon^ képpen egy kolléga. A műfaj receptjei szerint majd­nem biztos, hogy ő is különlegesen okos, ügyes és tehetséges, tökéletességét általában egyetlen apróság zavarja meg: a korrumpálhatóság, megvesztegethető­ség. Ellentéte a Higgy neki, hisz zsaru! szimpatikus főhősének, az Andy Garda megszemélyesítette nyo­mozónak: Raymond Avrilának, aki dél-amerikai származású, nős, de gyermektelen, és a Los Angeles-i megyei rendőrség belső ügyosztályának legtehetsége­sebb munkatársa. Miközben legújabb munkáján, egy hivatali kötelességmulasztáson dolgozik, véletlenül rábukkan néhány igen meglepő, a mundér becsületé­vel kapcsolatban álló összefüggésre. Tudomására jut, hogy Dennis Pecknek (Richard Gere), a közmegbe­csülésnek örvendő,, szakmájában is elismerte rend- íörjárőrnek'lényegében áéfnnii köze „nimbüszáHóz”, pontosabban egy korrupt és nagyon sötét aláki-Foga fehérjét azonban csak akkor mutatja ki, amikor Avri- la kihallgatja. Érezvén, hogy egyre szorosabbra zárul nyaka körül a hurok, nem elégszik meg környezete gyengéd zsarolásával, hanem erőteljesebb akcióba kezd. Válogatás nélkül gyilkol, s ahogy telik-múlik az idő, egyre őrültebben, gátlástalanabbá viselkedik. A lidércnyomás akkor uralkodik el igazán, amikor Peck — a műfajban bevett módon — ellenfele felesé­gét is bevonja játékaiba. Ettől a pillanattól, kezdve Avrila sem képes többé válogatni az eszközökben, kénytelen ugyanolyan brutálisan válaszolni a kihí­vásra. A két rendőr izgalmas harca során különösen ér­zékletesen követhetjük nyomon a rossz oldalon álló Peck személyiségének egyre feltűnőbb torzulásait, azt a változást, amikor egy megtévedt emberből a legel­vetemültebb gyilkos lesz. A színhely mindehhez mi is lehetne más, mint a már jó néhány örökbecsű mozidarabban „megéne­kelt” angyalok városa: Los Angeles, melynek közve­szélyessége az Egyesült Államokban talán a leghír- hedtebb. A filmekből is jól ismert képet állítólag ma­gasan körözi a való élet: a leggyengédebb látvány az utcákon másállapotban garázdálkodó fiatalok csapa­ta. A kábítószer- és leánykereskedelem, a prostitúció a hivatásos bérgyilkosok paradicsomában szinte ár­tatlan kenyérkereső foglalkozásnak számít. A bűnö- » zési statisztikák szerint a rendőrség ebben az apoka­liptikus és gyönyörűséges városban alig csinál vala­mit. Ezek után nem csoda, ha a filmesek közül egyre többen választják akciómozijaik és krimijeik stílusos és nagyon dekoratív környezetéül. A Los Angelesről készült gyönyörűséges képsorok e filmmel is gazda­godnak, ugyanis az a John Alonzo fényképezte, aki a többi között például Coppola Kínai negyedét is „len­csevégre kapta”. A legfrissebb amerikai zsarufilm — kezdőnek számító, nálunk teljesen ismeretlen nevű rendezőjével — a nyár legigényesebb zsarumozijai közé tartozik. Károlyi Júlia ŰJ KÖNYVEK: Halász Előd: Magyar—német kéziszótár. 17. ki­ad. (Akadémiai K., 295 Ft) — Elias Canetti: A hal­lás iskolája. (Emlékezések) (Európa, 140 Ft) — Ira Levin: Csókoltat a halál. (Maecenas, 99 Ft) — Szabó Lőrinc: Bírákhoz és barátokhoz. (Magvető, 110 Ft) — Lesestoffe Deutsch. Die ausgefallene Ge­schichte. (Lektüren zu Themen 3.) (Téka-Kultúra, 59 Ft) — Alfred Einstein: A zenei nagyság. (Mérleg) (Európa, 60 Ft) — Rachel Field: Az élet újra szép. (Közgazdasági—Minerva, 160 Ft) — Lehoczkyné Kollonay Csilla: Alanyok és viszonyok a vállalaton belül. (Közgazdasági és Jogi K., 152 Ft) — Bakai —Kella—Takács: Motorok, segédmotorok tan­könyve. (Műszaki K., 95 Ft) — 111. (Mezőgazdasági K., 1200 Ft) — Katona Szabó Iván: A nagy remé­nyek kora. I—II. (Tények és tanúk) (Magvető, 150 Ft) — Jerzy Kosinski: A festett madár. (Európa zsebkönyvek) (Európa, 70 Ft). 5 Iránvjelző A kánikula hatásai a közlekedőkre A kánikulának fiziológiai és pszicho­lógiai hatása ugyanúgy érvényesül a gépjárművezetőkön, mint minden más emberen. A létrejött állapot azért ve­szélyes, mert a közúti forgalomban va­ló részvétel, a gépjárművezetés minden zavaró tényező nélkül is veszélyes. Amíg a strandon fekvő ember esetében nem okoz semmiféle bajt, ha néhány másodpercre — akár egy-két órára is „elpilled", a szeme lecsukódik, addig a forgalomban 80 kilométeres sebesség­gel haladó gépkocsi esetében súlyos baleset forrása lehet. Ezért nyáron — ha lehet — inkább hajnalban vagy este utazzunk, autózzunk. A gépkocsik haladásához szükséges hajtóerőt a belsőégésű motorok adják. A motor úgy és akkor működik, ha tüzelőanyagot — benzin, gázolaj, gáz — és levegőt juttatunk az égéstérbe, hengerbe. Sajnos a hőenergia egy része alakul csak át „mozgássá”, a többi a kipufogórendszeren eltávozik, illetve fűti a motort és a sugárzó meleg a mo­torteret. Könnyen belátható, hogy ha külső hőmérséklet — a hűtő levegő — 30 Celsius-fok körűi mozog, jóval melegebb lesz a motortérben, mint té­len. Jó néhány szerkezeti elem vagy segédanyag olyan mértékig meglágyul —t— például elektromos szigetelések —, hogy működésképtelenné válik a gép­kocsi. Az ilyen zavar akkor gyakoribb, ha hozzá nem értő, lelkiismeretes em­ber „gányolja” a kocsit és nem javítja. A gépkocsink szerelőjét ugyanúgy is­mernünk kell, mint az orvosunkat. Ez a „kapcsolat” is bizalomra épül. Az aszfalt útburkolat kánikulában elérheti a 60-70 Celsius-fok hőmérsék­letet. Gondoljuk el, hogy ezen a forró úttesten súrlódva kapaszkodó gumiab­roncs milyen meleg lesz, a benne lévő tömlővel együtt. E nagy igénybevétel hatására következik be a legtöbbször a „durrdefekt”, főleg akkor, ha már „le­futott” a gumiabroncsunk. Saját és a közlekedő társaink érdekében is kell, hogy gondunk legyen a kerékköpenyek időben történő kicserélésére, mert a „durrdefekt” a nehezen — néha nem is — védhető súlyos baleset forrása. Az életben igen nehéz lenne a sor­sunk, ha nem ismernénk azokat, akik­kel élünkf dolgozunk. Az ismerőseink­nek núr előre ismerjük a reakcióját, a legkülönfélébb helyzetekben. A közle­kedő partnerek megismerése, felisme­rése könnyebb is meg nehezebb is, mint a munkatársainké. Könnyebb azért, mert az igen összetett emberről csak egy „szűk szeletet” kell megismerni, azt hogy közlekedés közben milyen visel­kedésre számíthatok. Nehezebb azért, mert a „megismerésre” rövid idő áll rendelkezésre és az „általa adott” in­formáció, az arcra és arckifejezésre és a gépkocsi mozgására szorítkozik. Vizek és veszélyek A tavakat, folyókat, egyéb vize-' két kora tavasztól késő őszig a fel­üdülést, kikapcsolódást, pihenést keresők ezrei népesítik be. Már nem csak az évi szabadságot és hétvége­ket töltik szívesen a különféle vizek mellett, hanem egyre nő azoknak a száma, akik a napi munka előtt vagy netán után néhány órát úsz­nak, eveznek vagy horgásznák, ami az egészséges életmód szempontjá­ból feltétlenül örvendetes. Közülük sokan ismerik és be is tartják a für­dés és a vízi közlekedés szabályait, sokan azonban még a legalapve­tőbb előírásokkal sincsenek tisztá­ban. papunkban — e rovatban is — évről évre felhívjuk olvasóink, fi­gyelmét a vizek veszélyeire, közöl­jük a legfontosabb tudnivalókat, hogy ezzel is a balesetmegelőzést szolgáljuk. Az országban az utóbbi években évente 300-350 személy számára későn érkezik a segítség, mert figyelmetlenek, gondatlanok, könnyelműek voltak, nem ismerték fél időben a vizek veszélyeit. A múlt évben megyénk különféle vizeiben összesen tizenheten vesztették éle­tüket, 1988-ban tizenkilenc volt az áldozatok száma. A természetes Vizek veszélyessége közismert. Még az egyébként sza­bad, nem tiltott helyen történő für­dés, úszás közben is előfordulnak balesetek. 1989-ben a legfőbb ve­szélyt a Duna jelentette, különböző szakaszain öten fulladtak vízbe. A Dunavölgyi Főcsatornában ket­tő, a Kígyós-csatornában egy, a Holt-Tiszában egy, a Szelidi-toban egy személy vesztette életét. A kecs­keméti szabadidőstrandon is tör­tént vízbe fulladás. A tragédiákat leggyakrabban a felhevült testtel történt vízbe ugrás, az úszni nem tudás, az alkoholos befolyásoltság, a veszélyes vizekben tiltott helyen történő fürdés, a vízi járművek — csónakok — túlterhelése, a mentő­eszközök hiánya idézi elő. Néhány alapvető jó tanács: ne fürödjünk teli gyomorral, ittas álla­potban, kábultságot előidéző gyógyszer bevétele után. Napozás után lássú mosakodással hűtsük le magunkat. Ismeretlen vizeknél tájé­kozódjunk a víz mélységéről, az esetleges víz alatti akadályokról, a meder alakulásáról. Vegyük figye­lembe a rendellenes vízmozgásokat is. Soha ne ugorjunk ismeretlen víz­be. Tíz éven aluli — úszni nem tudó — kisgyermekek csak felnőtt kísé­retében fürödhetnek a szabad yizek- ben. Tilos fürödni hajóúton, hajóki­kötők, lekötőhelyek és hajóállomá­sok területén, hajóutat jelző bóják és — vitorláshajók kivételével — nagy hajók, úszó munkagépek, úszómu- vek 50 méteres körzetében. Szintén tilos a fürdés a hidak, a zsilipek, a vizkivételi művek, egyéb vízi műtár­gyak, komp- és révátkelöhelyek, va­lamint vízi munkák 100 méteres kör­zetében. A Balatonon vízi jármű kí­sérete nélkül tilos fürödni a déli ol­dalon a parttól 1000 méternél, az északin pedig a parttól 500 méter­nél nagyobb távolságban. Ismerni kell a viharjelzéseket és ilyen jelzé­sek észlelésekor a parttól legfeljebb 100 méteres távolságban szabad fü­rödni. A strandokon, kijelölt fürdőhe­lyek többségében viszonylag köny- nyebb a helyzet, mert az előbbieken úszómesterek, az utóbbiakon men­tőőrök figyelnek a fürdőzők bizton­ságára. Tanácsaikat, felszólításai­kat indokolt megfogadni. A bajba­jutottak megsegítésére különböző mentőeszközök állnak rendelkezés­re, ezeket bárki igénybe veheti, aki a veszélyt észleli és a mentésre al­kalmasnak érzi magát. Az illetékes tanácsok a rendőri szervek bevoná­sával évről évre kijelölik a természe­tes vizek partjain azokat a helyeket, ahol szabad strandolni, fürödni. Sa­ját érdekünkben áll, hogy figyelembe vegyük a kijelölt helyeket, amelye­ket megfelelő táblákkal jeleznek. Fontosak a vízi járművek közle­kedésére vonatkozó szabályok is. Elindulni és haladási irányt változ­tatni csak úgy szabad, hogy az a vízi közlekedés más résztvevőit ne zavarja. Keresztezés esetén a jobb­ról érkező csónaknak van elsőbbsé­ge. Menetben levő hajó útját 300 méternél, hordszámyas hajó útját 1000 méternél kisebb távolságban keresztezni, továbbá menetben levő hajót 30 méternél kisebb távolságra megközelíteni tilos. Csónakkal a fürdőzőket legalább öt méter távol­ságban kell kikerülni. Csónakok a Balatonon — a 10 négyzetméter vi­torlafelületű vitorlás csónakok ki­vételével — csak a parttól számított egy kilométer szeles vízterületen közlekedhetnek. A Dunán és a Ti­szán — a mellékágak és a víztáro­zók kivételével — tilos szörfözni. Vízisízni csak jó látási viszonyok mellett, mentőmellény használatá­val szabad. A vontatóhajón a veze­tőn kívül kísérőnek is kell tartóz­kodni. Fürdőző személyt húsz mé­ternél kisebb távolságra nem lehet megközelíteni vizisível. A vízi tragédiák megelőzésének legfontosabb eszköze azonban az úszni tudá^, a különböző előírások, szabályok ismerete és megtartása. Dr. Ábrahám István Kerékpárosok figyelmébe A kivjlágítatlan, prizma nélküli ke­rékpár a gépkocsi tompított fényszóró­jának fényénél legfeljebb 37, távolsági fényszóró használata esetén legfeljebb 75 méter távolságból válik láthatóvá. Ha a kivilágítatlan kerékpáron Hátul vörös prizma is van, az értékek 60, illetve 95 méterre növekednek. Ha ezt a kerékpárt prizmával és fényvisszave­rő fóliával is felszerelik, tompított fénynél 130, országúti fényszórónál 180 méterről már látható. Ha vezetőjé­nek ruháján fényvisszaverő öv van, 150, illetve 260 méterről észlelhető. A kivilágított kerékpár már 500 méter távolságból jól látható. A kerékpár láthatóságát a szembejö­vőjármű fényszórójának vakító hatása jelentősen rontja. Általában akkor a legkedvezőtlenebb a helyzet, amikor a szemből jövő jármű az előttünk haladó kerékpárral egyvonalba ér. Mind a hát­só vörös prizma, mind a jármű kivilágí­tása szükséges, mert a kettő egymást kiegészíti. Legkedvezőtlenebb, ha a szemből jövő távolsági fényszóróval, a kerékpárt követő pedig tompítottál ha­lad. Ilyenkor a kivilágítatlan kerékpárt csak 16—20 méterről lehet meglátni. A kivilágított kerékpár ilyenkor 110 —410 méter közötti távolságból már látható. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom