Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-08 / 133. szám

1990. június 8 . • PETŐFI NÉPE • 3 MIT VÁR A MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZEK SZÖVETSÉGÉNEK BÁCS-KISKUN MEGYEI TAGSÁGA A MAI ORSZÁGOS TANÁCSKOZÁSTÓL? Padlón van a szakma ? Miért éppen a Magyar Építő­művészek Szövetségét kerülték volna el a változást, reformokat, átalakulást követelő törekvések, indulatok, akciók, elbizonytalano­dások, nekibuzdulások? Az építé­szet mindig is a kor tükre, zászlója vagy szolgája volt. Megyei számvetés Az elmúlt évtizedekben kiala­kult viszonyokat egészében és rész­leteiben megkérdőjelező honunk­ban felbomlottak az építészet lehe­tőségeit, feladatait meghatározó kapcsolatok. Mind több építész, építési válla­lat, szakmai szervezet füleli a kor új kérdéseit, akarva, nem akarva keresi az új válaszokat, a túlélés lehetőségeit. Érthetően előzi meg nyugtalan érdeklődés, várakozó bizakodás a MÉSZ közelgő tisztújító tanácsko­zását. Az országos számvetés előtt a Magyar Építőművészek Szövetsé­gének Bács-Kiskun megyei szerve­zete is felmérte, hogy mit tett a legutóbbi közgyűlés óta. Borbély Lajos elnök szigorúan tárgyszerű beszámolója nem nélkü­lözte az önkritikus elemeket, de az összkép igazolta a korábbi vezető­ségnek adott bizalmat. Aligha gon­dolták 1986 őszén, hogy mire vál­lalkoztak. Az elmúlt 40 hónapban elfogytak a nagy munkák, átalakul­tak a tervezői szervezetek, erősö- dötta kritika igénye és hangja, meg­szűnt a szakma önálló minisztériu­ma, fontos rendeletek módosítot­ták a hatósági előírásokat, nyilván­valóvá vált honunk gazdasági elle­hetetlenülése. Tanácsi főépítészek kinevezése, a nemzetközi elismeré­sek ellenére csökkent az építészet tekintélye. A tanácstestületekben alig találni építészt, a szakmán túl­mutató érdekéiket ketten képze­lik az új Országgyűlésben. Budapestiek előnyben A területi szervezet irányítói ar­ra a legbüszkébbek, hogy nem kel­lett kínlódniuk etikai ügyekkel. Si­kerrel működtek közre több pályá­zat kiírásában, elbírálásában. Or­szágosan is példamutatónak minő­sítették arra illetékesek a bajai tri- ennálét, a Sugovica-parti építészeti alkotótábort, szerveztek néhány továbbképző fórumot, előadást. Borbély Lajos és több felszólaló élesen bírálta az országos szervezet fővárosi túlsúlyát. Tarthatatlan — hangsúlyozták —, hogy a szö­vetség 1300 tagja közül 900 buda­pesti. Véleményük szerint a szövet­ségi tagságra képzettség, tehetség és teljesítmény alapján jogosultak­nak legalább a fele vidéken él. A vidék megszenvedi az egészség­telen helyzet káros következmé­nyeit, leértékelődését. Az előadó és valamennyi fölszó­laló szerint sok tekintetben ütköz­nek a nagykörúton belül és kívül élők szempontjai. Amennyiben az országos tanácskozás jóváhagyja a mostani arányokat, szétzilálódhat a szövetség. Már csak azért is, mert sokak alkalmatlannak tartják hatékony érdekvédelemre a Ma­gyar Építőművészek Szövetségét. Többen is indulatosan bírálják a magántervezést szabályozó rend­szert, amely gyakorlatilag alig-alig különbözteti meg az elsősorban ki­vitelezési munkák irányítására képzett főiskolai végzettségűeket a Műegyetem építészeti karán diplo- mázóktól. • llild-emlékcrmet kapott Kiskunhalas. • Virágú-kúria. Kunszcntmiklós. • A jás/s/ent- lászlói takarék- szövetkezet. M • A nagybaracskai takarékszövetkezet vaskúti székhaza. Felcser operálhat? Nagy vita alakult ki a szervező­dő kamaráról, annak szerepéről a kamara és az építőművész-szövet­ség lehetséges együttműködéséről, viszonyáról. Tóth Tamás, az Épterv Kft. ve­zetője bízik a MÉSZ megújulásá­ban és továbbélésében, az építő­művészet egyetlen igazán hiteles fórumát tartja számon. E küldeté­sének azonban csak szervezeti vál­toztatásokkal, a vidéki erőtelje­sebb érvényesítésével tehet eleget. Véleménye szerint, ha a MESZ erőteljesebben, egységesebben képviseli a szakmai szempontokat, aligha rontanák a városok és a fal­vak arculatát politikai vezetők ille­téktelen beavatkozásának követ­kezményei. Úgynevezett első szá­mú vezetők még egyes épületek szí­nezését is meghatározták. Öveges László kecskeméti főépí­tész szerint a padlón van a szakma. Bízik a területi önállóság növeke­désében. Tarthatatlannak és veszé­lyesnek tartja a tervezői jogosult­ság mai rendszerét. Ha az egész­ségügyben is hasonló gyakorlat alakulna ki, akkor kezdő, általá­nos orvosok is vállalkozhatnának súlyos, bonyolult műtétek leveze­tésére, felcserek is operálhatnának. A vidék vidéke A vidék vidéke többszörösen hátrányos helyzetéről Németh László kalocsai főépítész tájékoz­tatott. Úgy gondolja, hogy sóhiva­tallá jelentéktelenedik a MÉSZ, ha nem teremti meg az erőteljesebb szakmai képviselet feltételeit, az eddiginél hatékonyabb szervezeti formáit, a vidék — és a vidék vidé­ke — arányosabb képviseletét. Ahol csak lehet, az építőművészek szövetsége segítse a falusi építészeti kultúra gyarapodását: ez korpa­rancs. A Magyar Építőművészek Szö­vetségének Bács-Kiskun megyei szervezete, titkos szavazással, is­mét Borbély Lajost választotta el­nökévé, a titkári teendőket Vass Tibor látja el. Heltai Nándor TANÁCSÜLÉS BÁCSALMÁSON Rendelet az állatok tartásáról A gördülékeny kezdet után szentül hittem, hogy a tegnapelőtt, délután 2 órakor meg­kezdődött tanácsülés nagyon rövid idő alatt befejeződik majd. Dr. Bednárné Kiss Ildikó tanácselnök köszöntötte a tanácstagokat, és örömmel nyugtázta, hogy nem kell aggódni az esetleges határozatképtelenség miatt. Első napirendi pontként a testület beszá­molót hallgatott meg a tavalyi költségvetés­ről, melyet határozatban elfogadtak. Az elnök asszony elmondta, hogy a ciklus utolsó tanácsülésén köszönet illeti a testületet, mely, a lakossággal összefogva, ötször nyerte el a településfejlesztés országos, illetve megyei díját: összesen 8 millió forintot. Megemlítette a Petőfi Népét is, mely — mint mondta — a nyilvánosság bekapcsolásával sok segítséget nyújtott a szép eredmények eléréséhez. Ez­után átadta a „ Településfejlesztésért" kitünte­tést az áfész festő- és az állami gazdaság laka­tosbrigádjának, továbbá Györki Józsefnek, Novak Attilának és Tóth Árpádnak. A második napirendi pont, az állattartási tanácsrendelet-tervezet parázs vitát váltott ki, jelezve, hogy Bácsalmáson sokakat érin­tő, nagyon fontos kérdésről van szó. Dr. Csihri József amellett szólt, hogy a családi szükségletre tartott két-három sertést a belterületen is engedélyezni kell, éppen a romló gazdasági helyzet miatt. Zátonyi Sán­dor kifogásolta, hogy a tervezet szerint belte­rületen 100, zártkertben pedig 20 darabig tartható az állomány. Dr. Géczy Imre ügyész, aki maga is részt vett a tervezet ki­dolgozásában, ajánlotta, hogy a rendeletet a realitások tiszteletben tartásával fogalmaz­zák meg. Beírta Józsefné vb-titkár kifejtette, hogy a tanácsrendelet keret, mely más jog­szabályokkal együtt határozza meg az álla­tok tartásával kapcsolatos jogokat, de a kö­telességeket is. Végezetül a tanácsülés 20 igen és 5 nem szavazattal az eredeti tervezetet emelte tanácsrendeletté, kisebb módosítá­sokkal. G. Z. Levél Izsákról a köztársasági elnöknek Dr. Göncz Árpád Úrnak, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnökének Tisztelt Elnök Úr! 1990. május 2-án, dr. Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság volt ideiglenes elnöke a mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi miniszter előterjesztésére a „Magyar Köztársaság Csillagrendje” kitüntetést adományozta többek között Szemők Józsefnek, az Izsáki Sárfehér Mgtsz elnökének, eredményes munkája elismeréseként. Ezen kitüntetés ellen ha­tározott tiltakozásunkat jelentjük be. Meggyőző­désünk, a hatalomváltás időszakát használta ki a letűnt kommunista rendszer, hogy hű kiszolgálói­nak egy utolsó búcsúajándékot adjon. Szemők József egyike a bolsevik típusú szövet­kezeti rendszer kiépítőinek, melynek ma is haszon- élvezője. Elnöki megbízatása alatt számolatlanul herdál­ták az állami támogatás százmillióit átgondolat­lan, szakszerűtlen beruházásokra. A korábban messze földön híres izsáki szőlő-gyümölcs kultúra termőterületének kb. egyharmada ment veszendő­be, és jelenleg parlagon hever. A pártállam érdeke­it mindenkor érvényesítette a helyi hatalmi viszo­nyokban, hű kiszolgálója volt a kommunista poli­tikának, egyik fő támogatója volt dr. Romány Pálnak, az MSZMP megyei első titkárának és Sar­lós Istvánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az Országgyűlés elnökének. Vezetői módszerei közé tartozott a szakemberek követke­zetes elnyomása, a személye elleni kritika elfojtása, felsőbb párt- és állami vezetőkkel fennálló szemé­lyes kapcsolataira hivatkozva. Környezetében fe­nyegetettség légkörét teremtette, minek következ­tében a tsz tagsága jelenleg sem mer a demokrati­kus kibontakozás útjára lépni. A téeszen belül kiépített egyéni gazdasági bázi­sát és egyéni vagyoni érdekeit mindenkor érvénye­sítette, esetenként a tagság érdekeivel ellentétben is. Kérjük Elnök Urat, vizsgáltassa felül a Magyar Közlöny 50. számában közzétett belföldi kitünte­tések jogosságát, tekintettel arra, hogy megítélé­sünk szerint ezen listán szereplők még pártállami érdemeikért kapták a mi politikánk számlájára kitüntetéseiket. Arcátlan kihívásnak érezzük ezen aktus időzítését is azokra a napokra, amikor a népakaraton alapuló hatalom létrejött. Magyar Demokrata Fórum Független Kisgazda-, Izsáki Szervezete Földmunkás­és Polgári Párt Izsáki Szervezete NAPKÖZBEN: A MÁSSÁG NEM JELENTHET HÁTRÁNYT Megint panasz... Petőfi Sándor így kezdi Legenda című versét: „Megint panasz, már megint csak panasz ..Ez a néhány szó jutott eszembe, amikor a napokban idegességtől reszketve bekopogtatott hozzám egy házaspár, a mátkái Heizer József és felesége. El­mondták , hogy nem bírják tovább a március (!) óta tartó kálváriát, a bizonytalanságot és mindazt, ami velük és az összeI iskolába induló, hatéves kislá­nyuk sorsával kapcsolatos. Kénytelen vagyok elébe vágni a „végkifejletnek" és felkiáltok: megáll az ember esze! Mert sokat hallottunk, olvastunk a bürokráciáról, az embert nem néző ügyintézésről, de, hogy egy gyerek, egy hatéves, az életet most kóstolgató csemete ennyire ki legyen szolgáltatva egyes felnőttek, sőt, a hivatal ridegségének, ez már az én edzett idegeimnek is túl kemény. Elmondják a szülők, hogy mindketten Kecske­métre járnak dolgozni Mátkáról. A férfi reggel fél ötkor indul el otthonról, a felesége fél hétkor. Már­ciusban, amikor a kislányukat be kellett íratni az első osztályba, megbeszélték, hogy a gyereknek is, nekik is jobb lesz, ha nem a mátkáiba, hanem egy kecskeméti iskolába jár. Reggel ugyanis az édes­anya kíséri befelé, délután pedig az apukával megy haza. De ha Mátkán marad, az ottani iskolában, egész nap egyedül kénytelen lenni, otthon nem várja senki, ráadásul elég messze van a tanya az iskolá­tól. Erről a szándékukról tájékoztatták a mátkái iskola igazgatóját is, természetesen, aki — így a szülök — azóta betart nekik, és kijelentette: me­hetnek akár a miniszterelnökhöz is, nem adja ki a kislány papírját. Nos, a Heizer házaspár nem a miniszterelnökhöz ment, hanem a kecskeméti 11. Rákóczi Ferenc Általános Iskolába, ahol a kislány felvételi kérelmét elutasították. A házaspár felleb­bezett a városi tanács illetékes osztályához, ahol az iskola döntését helybenhagyták. Meg is indokolták a határozatot, mondván, hogy a fellebbezést egy bizottság kivizsgálta, de az indokokat nem találta elegendőnek ahhoz, hogy méltányosságot gyako­roljon. (Mellesleg, nem tudom, hogy ez a „kivizs­gálás" mit jelenthet, mert a szülőket senki nem kérdezte meg, a helyszínen nem járt senki ma­radt a papír, a mögötte lévő ember, úgy látszik, nem érdekes. Fő az, hogy a „bizottság kivizsgálta". De milyen bizottság az, amelyik nem méltányolja két szülő gyermekét féltő aggodalmát?) A Heizer házaspár azonban nem nyugodott bele a magas bizottság döntésébe, már csak azért sem, mert a fülükbe jutott, hogy a mátkái igazgató kör­beszaladta a kecskeméti iskolákat és kérte, ne ve­gyenek fel onnan egy gyereket se. Ezek után tette azt a kijelentést, hogy mehetnek akár a miniszterel­nökhöz is. A kecskeméti Leninvárosi Általános Iskolában azonban, úgy látszik, át érezték, megértették a há­zaspárt és beírták Heizer Katikát az első osztályba. Csakhogy a gyerek papírjai a mátkái igazgatónál vannak. O pedig kijelentette a szülőknek, hogy semmi körülmények között nem adja ki. ügy lát­szik, neki — a pedagógusnak nem a gyerek, hanem a papír a fontos. így kell tönkretenni, vagy legalábbis alaposan megkeseríteni a szülök sorsát, így kelI „hozzáfog­ni", hogy a gyerek felkészüljön az életre. (Utóirat: Megvádolhatnak, hogy a cikket egyol­dalú információ alapján irtuk, nem hallgattuk meg a mátkái igazgatót, a Kecskeméti Városi Tanács illetékesét, csupán a házaspár elmondására hagyat­koztunk. Igaz. De az idő sürget, mert ha egy-két napon belül nem kapják meg a kecskeméti iskolá­ban a gyerek papírjait, talán ott is kénytelenek lesznek „eltekinteni". Mi segíteni akarunk, nem pedig hosszas és meddő oknyomozásba kezdeni. Arról nem is szólva, hogy semmi okunk nincs kétel­kedni a Heizer házaspár szavaiban.) —dorgál— Kilépnek-e az eleibe, vagy megmaradnak egy szűk körben a fogyatékos gyerekek ? A megyében, a szülőkkel együtt, körülbelül 15 ezer családtagot érint, hogy milyen a társadalom felkészültsége a — valamilyen ok­nál fogva — fogyatékos gyerekek képzésére és foglalkoztatására. Magukra maradnak-e, támasz, segítség nélkül, kallódó, az utcá­kon, a tereken csatangoló fiata­lokká válnak-e, vagy pedig meg­találják az életben a helyüket? Ez utóbbi a tétje azoknak az erőfe­szítéseknek, amelyekkel Kecske­méten a Nyíri Úti Általános Iskola és Speciális Szakiskola igyekszik megtartani a társadalom számára a testileg-szellemileg kevésbé fej­lett gyermek- és fiatalkorúakat. Sikerrel? — A pedagóguspályán eddig eltöltött húsz év tapasztalatai alapján azt mondhatom, hogy van haladás, de lassú, a fogyaté­kos tanulók képzésében — vála­szolja Fazekas István igazgató. Az oktatás pénzbeni és tárgyi feltételei nálunk sem jobbak, mint más iskolákban. Háromszor any- nyi gyerek jár hozzánk, száz he­lyett háromszáz, mint ahánynak készült annak idején ez az épület. Reggeltől csaknem estig egyfoly­tában tanítunk. Tizennyolc óra előtt öt perccel ér véget az utolsó óra, de ezt legtöbbször elhagyjuk, hiszen a tanar és a tanuló is em­ber . .. — Teljesen ép gyereknek is ki­merítő ilyen hosszú időt iskolafa­lak közt tölteni! Hát még azoknak, akiknek ez — napközisek lévén idegrendszerük elváltozása és testi állapotuk miatt, szinte két­szeresen büntetés! Vegyük hozzá ehhez — foly­tatja Fazekas igazgató -, hogy a környezeti hatások, így a stressz is nagyobb mértékben teszi őket pró­bára, mint egészséges társaikat. Fejlődésüket, s a füstös, poros, za­jos városban valamennyire az egészségvédelmüket is szolgálná, ha például lenne tornatermünk. A szakköri szobák is hiányoznak. Van kilátás 14 millió forint értékű bővítésre, ám ebből a mai árak mellett csak egy 60 négyzetmé­teres tornaszobára és a felszerelé­sére futná. Az mindenesetre jó és biztonságot nyújt, hogy június 4- én Kecskemét Megyei Város Ta­nácsánál megígértek: az új tanév­ben is fedezik a kiadásainkat. — Ennél, persze, nagyobb segít­ségre lenne szükség, hogy a tanuló­kat az életben útnak indíthassák. A fogyatékosok egy része csonka családban él, nehéz anyagi körül­mények közt, s néhol az is gond, hogy a gyerek a szülő távollétében belenyúl a tévébe. Lesz-e kiút szá­mukra a — ma még úgy tűnik szűkre zárt világból? — A másság elfogadása, az ér­telmi fogyatékos gyerekek eseté­ben is, a társadalomtól szélesebb megértést kíván. Arra törek­szünk: olyan munka legyen a jö­vőben megélhetésük alapja, amely képességeiknek megfelel. Például kőművesektől elsajátít­hatnának olyan műveleteket — habarcskészítést, vakolást, simí­tást stb. —, amelyeket később ön­állóan is végezhetnének. Lehet, hogy egy ház sarkát nem tudnák elkészíteni, vagy kiszámítani: ho­vá, mennyi tégla kell, ám a meg­szerezhető jártassággal betanított munkásként dolgozhatnának. Ahogyan néhány kecskeméti üzem és intézmény vezetője eddig hajlandó is volt rá, hogy hasonló felfogással partnerünk legyen a képzésben. — Az eredmény? — Fogyatkozó. Van olyan ta­pasztalatunk, hogy egyes helye­ken a segédmunkáshiányt akar­ják ily módón, a Nyíri úti iskolá­ból való gyerekekkel betölteni. A Kecskeméti Sütő- és Édesipari Vállalatnál 17 „gyerekünk” tanul — a SZIM és a Traverz is részt vesz a képzésben —, azonban a Zománc- és Kádgyár már nem fogad újabb jelentkezőket szep­tembertől. A Margaréta Otthon­ban segédgondozói képzés folyik, lányok részére, de ez csak egyszeri és 2 éves. Mi lesz utána, ha már a kórháznak sem kell több segéd­ápoló? Az idén végző nyolcadiko­sok közül 21-nek bizonytalan a továbbtanulása (elhelyezkedése). Azt pedig, hogy mi lesz jövőre a most harmincnyolc 7. osztályos­sal, legfeljebb találgathatjuk. —- Megoldás? Van, és bízom benne, hogy lesz a jövőben is —- fűzi hozzá saját észrevételét Molnár János, a speciális szakiskola tagozatveze­tője, aki egyben az Értelmi Fo­gyatékosok Országos Érdekvé­delmi Szervezetének megyei titká­ra is. Az egyik bentlakásos kép­zéssel, a volt egészségügyi szakis­kola kihasználatlan épületének a birtokba vételével a Sport utcá­ban, jobb helyzetben folytathat­nánk munkánkat..A megyék ösz- szefogását is el tudom képzelni az alacsonyabb képességű gyerekek érdekében. A legfontosabb vi­szont a személyes, segítség. Nagy­ra értékelem az Építők ’89 Kft.- től Gál István mérnök, ügyvezető igazgató jelentkezését, aki kilenc tanuló képzését vállalja szeptem­bertől. Nyolcat kőműves-, egyet pedig ácsszakmára vesz fel. Pap­rika Sándor víz-, gáz- és központi­fűtés-szerelő mester két, Pogány Imre szobafestő, mázoló és tapé­tázó kisiparos négy végzős nyol­cadikosnak ad munkalehetőséget. Ezenkívül önfenntartó közössé­gek is létrejöhetnének, akár egy tanyán is, ahol a szülő (vagy szü­lők) vezetésével dolgoznának a fogyatékosok. Szódavíz-palacko­zás, címkézés, kerti munka, paró­kakészítés vagy bármi egyéb, ami megfelel egy mozgássérült és ma­gatartászavarokkal küszködő fia­talnak, számításba jöhet megol­dásként. Az a fő, hogy ne kerül­jön az utcára, ne váljon munka- nélkülivé — fejezte be Molnár Já­nos. v Kohl Antal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom