Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-07 / 132. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. június 7. Sanyi bátyám megnyugodott Anyai nagybátyám apja a: első világháborúban veszett el. Azóta sem tudja a család, hagy mi lett véle, sőt azt sem. hogy kedvenc fiával. Zolival miféle ördögi tréfát űzött a sorsa. Magyarul: ágy vesztek oda — ■ egyik az elsőben, másik a másodikban —, hogy haláluk körülményeit a Vöröskereszt sem tudta kinyomozni sohasem. Sanyi bátyám a héttagú család ötödik tagjaként látta meg a napvilágot. 1910-ben. Mint hős vitéz- apának gyermeke, fiatalon bekerült az úgynevezett kishaszárok közé. Később a Magyar Posta alkalmazottja lett. Ez a cég az „átkos" Horthy-rendszerben meglehetős nagy világhírre tett szert. Ott lett ő hamar postatiszt, majd postafőtiszt, majd országos főfelügyelő: később elég gyakran dicsekedett azzal, hogy minisztereket tanított, mindenféle szemináriumokon és tanfolyamokon stb. Nos, történt azután, hogy Sanyi bátyám a Rákosi- rendszer kellős közepén elkezdett dohogni, prüszkölni, méltatlankodni. Nem győzte mondani, hogy „Anyám, nem ilyen lovat akartam!" Meg azt, hogy „Én nem azért vetteth részt a régi világban a földalatti mozgalomban. hogy most egyszerre félretegyenek engem. Úgy érezte, hogy joga van a bírálathoz, a kemény és őszinte szóhoz, mert ő megszenvedett a megálmodott szabadságért. Miután egyre inkább rájött arra, hogy őt tulajdonképpen „átverték"' hogy öegyfajta történelmi csapdába került, átment ellenzékibe. Ez akkor történt, amikor '56 után sikerült megúsznia előző „höbör- géseit”, és miután a volt tanítványai, miniszterek és vezérigazgatók kezdtek ráta elfeledkezni. Soha nem felejtem el, amikor a Nyugati pályaudvar büféjében ezt mondta nekem: Nézd. öcsém, nem tudok mást javasolni neked, mint azt, hogy hagyd békén a politikát, a politizálást. a politikusokat, mert minden jel szerint zsákutcába jut az életed, ha nem távolodsz el ezektől a fogalmaktól. Tudod, én egész életemben másokért szerettem volna dolgozni, és mindenkor a magam igazát szerettem volna hirdetni, meg is próbáltam ezt sokféleképpen, ám lassan-lassan idősödve arra kell rádöbbennem, hogy minden fölösleges volt és minden hiába történt. Emlékszem, amikor nagyon megkeseredett szavait hallgattam, akkor kezdtem igazán eltöprengeni azon, ' hogy mivégre is él az ember, miért is küszködik ezen a világon, ha úgy történik, hogy a legigazabbak álmai sem válhatnak valóra, hogy a legjobb törekvések is zsákutcába futnak? 'Visszakérdeztem akkor, imigyen: — Sanyi bátyám! Ha ennyi csalódás után újrakezdenéd, mit tennél, hogyan csinálnád? Mire a válasz ez volt : — Ugyanazt tenném, amit tettem. A tömör válasz drámai volt számomra és meggyőző. Azt is mondhatnám, hogy a példamutatás erejével hatott rám. Utána kedvenc rokonommal hosszú éveken át nem találkoztam, majd amikor hírt hozott a sors, fölkerestem az egyik Kecskemét környéki kicsinyke faluban, ahová sok-sok csalódás után, egy késői szerelem hatására elment véglegesen megnyugodni. A „véglegesen" szót, sajnos, sietve írtam le, ám a tények hatására már nem vonhatom vissza. Ugyanis ő egyszerűen csak megnyugodni ment el a kicsinyke, fenyvesek övezte falucskába, abban a reményben, hogy rátalál majd ezutáni életének nagy-nagy nyugalmára. Egy ideig rásütött a nap. jó ideig igazán kedves és langyos szellők simogatták az arcát, miközben kötözte a szőlőt, kapálta a kukoricát, termesztette azt a dísztököt, amelyre olyannyira büszke volt mindig. Nem beszélve a futórétzsákról, az átlagon fölüli szép orgonabokrokról és a krizantémokról. Amelyek végső búcsújáig kedvenc virágai voltak. Egy a lényeg: nem tudott munka, hasznos tevékenység nélkül élni. Es nem tudott nem gondolni azokra az évekre, amikor álmai szárnyait levágták, és amikor korlátot emeltek nemes törekvései elé. Amikor néha azt hallotta, hogy volt neveltjei, a „miniszteriálisok" miként és hogyan boldogulnak, olyankor mindig azt mondotta: Nézd, öcsém, ezeket nekünk.le kell nyelni! Mert én már régóta látom, hogy „övéké a hatalom és a dicsőség”. Miután annyi sok éven keresztül a dohogó-mérgelő- dő-kritizáló ember nem tudott megnyugodni, eljött érte egyszer, egy óvatlan pillanatban a halál, hogy ezáltal véglegesen sikerüljön az óhajtott megnyugvása. Varga Mihály MINDENKI CSAK ELADNI AKAR, TERMELNI NEM Súlyos helyzetben a sütőipar Kiskoroson Egy régi olvasónk írt levelet Kiskőrösről. Kíméletlenül szapulja a kenyér- és péksütemény-ellátást. A helyi sütőüzem vezetőjét hibáztatja azért, mert szerinte a boltok ritkán kapnak olcsóbb, egy kilogrammos, fehér kenyeret. A zsemlék kicsik, a kiflik úgyszintén szárazak, mint valami fadarab. Bosszúsak a kereskedők, zúgolódnak a vevők, mivel a helyzet nem javul, inkább romlik. Nekik jó A tanácsházához közeli sütő- és édesipari szaküzlet kínálata és az ott megkérdezett vevők véleménye alapján hajlanék rá, hogy a levélíró állításaiban kételkedjem. A ma és itt látható egy kilogrammos fehér kenyér, kettévágva, lyukacsos, akár a kalács. Özvegy Pál Jánosáé, Agárhalomból jövet, valahányszor leszáll a buszról, bejön vásárolni. Most egy szép, piros kalácsot választ, 30 forintért. — Én meg vagyok velük elégedve —• mondja, és Baehstetter Ferencné üzletvezetőre mutat. Az és egy másik társa nem régóta dolgozik itt. Szinte a „sírból” hozták vissza a korábban 50 ezer forintos havi forgalomból tengődő kis boltot. Ötször nagyobb a bevétel, mióta bővítették az áruválasztékot. Ebből az olyan, drágább áruk sem hiányoznak, mintha 130 forintos kókuszos szelet, vagy a 160 forintba kerülő Rizses és Fidó csoki. Kaskantyúról, Akasztóról, Soltvadkert- ről, Kecelről és Erdőtelkéről is megfordulnak fogyasztók. Ráduly Sándor kiskőrösi. Az ő véleménye a Kalocsai Karamell Sütő- és Édesipari Vállalat üzeméből való kenyérről: — Ha ma nem is a legjobb, holnap jobb lesz—feleli optimistán. — Néha sűrű a bele. Vagy azért, mert nem jó a liszt, vagy mert a tésztája nincs jól kidolgozva. „A vevő lélektana” Átmegyek a Skála Áruház élelmiszerosztályára. Áz egyik vevő, Kancsár Imre, akkor tesz vissza a pultra égy cipót. Száraz, kemény. '— Puhát kérek! , — Érdekes a vevő lélektana — e szavakkal fogad Litauszki János osztályvezető. — Megérinti a kenyeret. Ha nem elég friss, otthagyja. — Kiskőrösön egyeduralkodó a Karamell — folytatja. — Mi azt szeretnénk, ha már nyolc magánpék is sütne kenyeret a város lakóinak. Ehelyett. . . mindenki csak eladni akar, termelni nem. Az élelmiszerosztályon egyre-másra sorolják a kiszolgáltatottság hátrányait. Kedden a megrendelt 3 ezer péksüteményből 2 ezret nem szállított a Karamell, mert az élesztővel volt valami probléma. Nem volt vajaspogácsa, kakaós kalács, korpás kifli vagy más néven, diákrúd sem. Nem áütöttek zsemlét. A tejeskiflinek csupán az egyötöd részét kapták meg a kereskedők. Mit mondhatnék erre? Nem a vevők lélektanában van a hiba. Ők örülnek, amikor friss, meleg a kenyér, ám, ha szikkadt és súlyhiányos, lapoá vagy keletien, jogosan utasitják vissza. — Ma is nagyon kicsik voltak a zsemlék —hallom Menyhárt Jánosné eladótól a Rákóczi út 25. szám alatt lévő magánüzletben. — Öt helyett 2-3 dekagrammosak. A kenyér mint a palacsinta. Nyers, lapos és bodagsze- rű. Szóval: csúnya. — Mit tudnak tenni ilyen körülmények között? — Máshonnét is hozunk kenyeret. A legjobb a solti és a soltszentimrei. Felmondás és nadrág fék: mi jöhet (még) ezután? Érdeklődéssel megyek most már a Karamell Petőfi Sándor utcai kenyérgyárába. Cégtáblát nem találva, a járókelők igazítanak útba: — Arra! Régi malomépület a sütőüzem. Kívül mostmalterozzák. Idegeneknek szigorúan tilos belépni! Továbbmegyek a tiltó felirat ellenére is, hogy megnézzem, mi ez a nagy szigorúság. Ahol a kenyeret dagasztják, szürke, lisztes por mindenfelé. A bejáratnál fa ke- nyérformázók hevernek a földön. Az öltözők és a WC-k környéke tiszta, ám beljebb az általános elhanyagoltság jeleit látom. Mikusné Hadvina Mária vezető: Négy takarítónőből most küldtem el egyet. Ötezer forintos havi fizetésért kit vegyek fel helyette? Beosztottjai sem tesznek lakatot a szájukra, amikor fölmegyek hozzájuk a szűk irodába. Meredek lépcsőn vágok neki az útnak. Matrózokat szoktak gyakoroltatni, hajón, ilyen llpcsővel, a fedélzetre való kijutásra. —- Embertelen körülmények közt dolgozunk — mondja egy fiatal nő odafönt. Volt úgy, hogy nadrágfékkel értünk földet erről a meredek vaslépcsőről. Nekem látászavarom van, olyan gyenge a világítás, és annyira régi számológépet használok. As- cota, szinte még Noé bárkájából való ... Ha meghallják, hadd hallják! \ - ' Csodálom, hogy a Karamell kiskőrösi s az ugyancsak idetartozó keceli üzemét irányító Mikusné és vele együtt a nyolcvan sütőipari dolgozó még nem dőlt ki a sorból. A vezetőnő elismeri, hogy levélírónk és a kiskőrösi fogyasztók panaszai alapjában véve helytállóak. — Régiek a gépeink, régi az épület, az ajtókat és az ablakokat az idén festetjük — ismertet meg helyzetükkel a fiatalon óriási terhet vállaló vezető. — Látja, most is kőművesek dolgoznak itt, hogy az egykori malomépület még „bírja” valameddig. Mi próbálunk olyan termékeket gyártani, amelyekre képesek vagyunk. Nem mindig mi tehetünk róla, hogy Kiskőrösön a kenyér-és péksütemény-ellátás olyan, amilyen! Érzem a hangján és a munkatársaién: jólesik nekik, hogy nyíltan, őszintén beszélhetnek gondjaikról. De ni csak; kísért még a múlt átkos öröksége: a félelem! Ne szólj szám .. . Azt mondja Mikusné Hadvina Mária: — Nem ütnek a fejemre Kalocsán, hogy én magát tájékoztattam? Mi lesz, ha megtudják? Hadd tudják! Azért vagyunk. Kohl Antal A MAGYARORSZÁGI HORVÁTOK SZÖVETSÉGÉNEK KÖZLEMÉNYE Tisztelt horvát nemzetiségű honfitársaink! Az elmúlt év decemberében megala- kült szövetségünk belépési nyilatkozati .justat cl a nappkban Bács1- mm). Baranya, Somogy, Zala, Vas és Győr-Sopron megyék horvát származású lakosságához, de természetesen hazánk más területén élő horvát honfitársunk tagságára is számítunk. Boldogan fogadjuk bármely, hazánkban élő állampolgár belépési szándékát, akinek nyelvi vagy származási kötődése van velünk, illetve aki programunkat szimpatikusnak tartja. Alapvető célkitűzésünknek és feladatunknak tartjuk, hogy az új Magyarország végérvényesen tisztességgel rakja helyre minden nemzetiség helyét és közérzetét hazánkban, amelyet magunkénak vallunk, amelyben évszázadok óta sorsközösséget vállaltunk a magyar néppel és a többi nemzetiséggel, és amelyben — reméljük — megnyugtatóbb jövőnk is azonos lesz. Baráti - emberi és politikai — jobbot nyújtunk a kormánynak, az ellenzéknek, az egyházaknak és minden szervezetnek, amely kölcsönös együttműködésre törekszik velünk közös erőfeszítéseink megoldásában. Természetes vágyunk az, hogy anya- ncmzetünkkcl, Horvátországgal a szó legszebb értelmében testvéri kapcsolatokat alakítsunk ki, hiszen csak a haladó, jó szándékú népekkel együtt közeledhetünk egy békés és modern Európa félé. Nemzetiségem, a magam és a hasonlóan gondolkodók nevében ezúton gratulálok a Horvátországi Demokratikus Közösségnek a háború utáni első demokratikus választásokon aratott elsöprő történelmi győzelméhez, továbbá a közösség vezetőségének és személy szerint dr. Franjo Tudmannak, a közösség elnökének. Hatalomra kerülésük garancia arra, hogy a világ minden horvát közösségét — így hazánkét is felkarolják, minden néppel korrekt együttműködésre törekszenek, az olyan népszerűtlen intézkedéseket pedig. mint amilyen például a 200 dolláros határstop, hatálytalanítják. A Magyarországi Horvátok Szövetsége ezúton fejti ki véleményét a lemondó kisebbségi és nemzetiségi kollégium munkájáról: sajnálatos; hogy a hazánkban élő nemzetiségeink nagyon is megalapozott problémáira nem fordított hatékonyabb odaadást. Megoldatlan nemzetiségeink parlamenti képviselete is. Ezúton fordulok az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságához, hasson oda, hogy szövetségünk a hasonló (társadalmi szervezetet megillető azonnali költségvetési támogatásban részesüljön. A Magyarországi Horvátok Szövetsége alulról építkező, önkormányzati alapelveken kíván működni, koordinációs testületé, elnöksége Pécsett székel, elsősorban városunk „nemzetiség-földrajzi” helyzete miatt, másodsorban azért, mert eredményes, sokoldalú együttműködést folytat Eszék testvér- városával. Üdvösnek tartjuk, hogy területi szervezeteinknek önálló vezetősége legyen. Tisztelt nemzetiségi honfitársaim! A Magyarországi Horvátok Szövetsége tevékenységével szeretne ezért munkálkodni többek között, hogy az elmúlt évtizedek hisztérikus rákosista túlkapásait, a kádárista rendszer sokszor megnyilvánuló közömbösségét el- feledtessc, jogi úton kérje állampolgáraink anyagi és erkölcsi rehabilitációját, kártérítését, a kormánnyal és a helyhatósági szervekkel olyan kiegyensúlyozott, nyugodt kapcsolatot építsen ki, amely a mindenkori reális lehetőségek között biztosítja nemzetiségeink hovatartozását érző, emberhez méltó, jó állampolgári közérzetét. Pávics György elnökségi tag ÚJ KÖNYVEK: Jósé Carreras: Lélekből énekelni. (iPV, 92 Ft.) Magyar—lengyel, Lengyel-magyar útiszótár. 5. kiad. (Akadémiai—Terra, 95 Ft.) — Lion Feutcht- wanger: Jud Süss. (F.urópa, 160 Ft.) Babák könyve. (Budapest, 58 Ft.) Berényi József: A gyilkos HCP. (Itjúsági Lap- és Könyvkiadó—Bembó. 78 Ft.) — Borzsák István: Keli-e a latin? (Gondolat, 96 Ft.) - Marion F. Crawford: A bizánci rabszolgalány. (Fortuna, 85 Ft.) — Felföldi József—Sz. Lukács János: Gépi kódú programozás, Enterprise 128. (Novotrade, 182 Ft.) tgnácz Rózsa: Anyanyelve magyar. (Kelenföld—Püski, 120 Ft.) — Körtvclyesi Gézáné: Turbo Pascal. (Műszaki K., 280 Ft.) — Növényvédő szerek, műtrágyák 1990. (Mezőgazdasági K., 120 Ft.) — Charlotte Vincent: Gyógyulásom hihetetlen törté, nete. (Haas Singer, 98 Ft.) — Fenyvesi László: Katonahistóriák Mátyás király korából. (Tankönyvk.. 148 Ft.) — Friedrich Heindl: Nyúl-ÁBC. (Pink Kft., 99 Ft.) — H. C. McNeile: Knock out buldog Drummond és a robbantok. (Pesti Könyvek Kft., 68 Ft.) — Streamline English. (Tanári kézikönyv) (Akadémiai K. -Oxford English, 300 Ft.) — Ingrid Seward: Diana. (JLX Manager Kft., 250 Ft.) — M. Talbot- D. J. Grout —-J. Sheveloff: Olasz barokk mesterek. (Grove-monográfiák) (Zenemű. 98 Ft.) — Faiomiás. Szerk. P. Csibrin, A. C. Knigge. (Interprint, 260 Ft.) Faházak Mély kútról Sok éve egyik központja a hazai faház- gyártásnak az Univerex- po Szövetkezet Mélykú- ton. Változó skála s változó kereslet jellemzi ezt a sokfunkciójú cikket. Gondoljunk csak arra, hogy egyre több idős, vagy más ok miatt rászoruló lakik télen-nyáron a „hétvégi” faházában, míg városi lakása jövedelmet hoz mint fizetővendég-szoba vagy albérlet. Jelenleg a vállalkozó réteg keresi a Gomba nevű házikót,, zöldség, virág, lángos stb. árusítására. Az összes szövetkezeti bevétel egynegyed-egyötöd része a gyártásból, értékesítésből adódik. Próbaképpen mélykúti autóbusz- várókat találni Francia- országban, kerti házakat Észak-Olaszországban. A szövetkezet szándékai szerint a kilencféle faház árai június végéig nem változnak. Kép és szöveg: Straszer András. • Érdért típusú hétvégi ház tetőszerkezet-elemét állítja össze Hopcsek János, Viszmeg Tibor. • A szegelés — Kiss Mihályné, Bánhidi Beáta, Mélykúti -Gáborné munkája eredménye az Erdért-faház oldalfala. HÍREK A VILÁGGAZDASÁGBÓL T erepjáró-tilalom Korlátozzák a négykerék-meghajtá- sú kocsik használatát Franciaországban. A francia minisztertanács most ismertetett törvénytervezete a meglevő utakra korlátozza a terepjárókat és a terepmotorokat, s eltiltja, hogy azok szabadon közlekedhessenek az úttalan utakon a természetvédelmi területeken, vagy általában a terepen. A környezet- védelmi okokkal indokolt törvénytervezet egyrészt „a köznyugalom védelmét”, másrészt az egyes tájegységek „esztétikai, ökológiai, mezőgazdasági, erdészeti vagy turisztikai értékeinek védelmét" tartja szükségesnek, s ezért jelentős büntetéseket kíván kiszabni azokra, akik kocsijukkal elhagyják a kijelölt utakat. Az intézkedés korlátozná a különböző autós és motoros terepversenyeket is. (MTI) Visszaadják a gyárakat az NDK-ban Tömegével érkeznek az illetékes hatóságokhoz az 1972-ben államosított NDK-beli üzemek ekkori tulajdonosainak igényei vállalatuk visszaadására. Az ekkor „népi tulajdonba” vett üzemek egyharmadát fogják visszaigényelni volt tulajdonosaik. 1972-ben az államosítás alkalmával 6700 vegyes vállalatot, 2900 magáncéget és 1500 ipari szövetkezetei vettek el tulajdonosaiktól. Különösen sok üzemet követelnek vissza az ország iparosodott déli részén. Drezdában eddig 700, Karl- Marx-Stadtban pedig 1300 igénylést nyújtottak be. Tizennégy vállalat máris visszakerült volt tulajdonosaihoz. Március elején fogadták el az NDK- ban azt a törvényt, amely hat hónapot ad ezen üzemek egykori tulajdonosainak arra, hogy benyújtsák igényüket. (AFP) ■ Varsó nem fizet Moszkvának Varsó változatlanul nem kívánja megfizetni sem rubelben, sem dollárban — a Szovjetunióval szemben fennálló, mintegy 4,5 milliárd rubeles tartozását. Ez derült ki a legutóbbi moszkvai megbeszélések után. A kérdésről nyilatkozó Jerzy Isiatynsky szerint Lengyelországnak „lényegében nincs is adóssága”, mivel a hetvenes években a szovjetunióbcli, főleg energetikai beruházásokban való lengyel részvétel a kamatokkal együtt eddig 4,2 milliárd rubeles veszteséget okozott Varsónak. A Szovjetunió saját belső árain számolja el a lengyel szolgáltatásokat, ami a lengyel tervhivatal elnöke szerint teljesen irreális és igazságtalan. Varsó nemcsak dollárban vagy rubelben, de áruban sem hajlandó adósságait kifizetni. Elutasította a többletszállítások formájában megvalósuló törlesztést. A mostani moszkvai tárgyalásokon viszont — kompromisszumként egy- milliárd rubel áruhitelt ajánlott fel Moszkvának az alig cgyharmadára csökkent lengyel gépexport növelésére úgy, hogy ezt a szovjet fél jövőre, az idei árakon számítva, ugyancsak áruval egyenlítené ki. (MTI)
