Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-05 / 130. szám

I WO. június 5. • PETŐFI NÉPE • 5 ISMERJÜK-E BÁCS-KISKUNT? Hol van és mit ábrázol? MEGFEJTÉS: A MEGFEJTŐ NEVE: LAKCÍME: Kodály-emlékmúz eun i Kodály Zoltán 1924-től halálá­ig, 1967 márciusáig lakott a ma nevét viselő köröndön, Budapest VI. kerületében. Hagyatékában számos kotta, kézirat, hangszer, gyűjtőútjainak tárgyi és zenei em­léke, zenepedagógiai munkásságá­nak dokumentuma maradt fenn. Ebből az anyagból állították össze a tudományos alapon működő Kodály-archívumot. S a zeneszer­ző lakásának megmaradt berende­zése, bútorai, személyes tárgyai ad­ták az alapot egy emlékmúzeum berendezéséhez. Evek óta terv volt, s most végre megnyílhatott a Kodály köröndön a Kodály Zoltán emlékmúzeum és archívum. A négyszobás lakás szinte eredeti berendezésével úgy áll a látogatók előtt, ahogy halha­tatlan lakója elhagyta. Az egyszerű bútorzatot népi kerámiák, szőtte­sek, térítők, kézimunkák díszítik — Kodály népdalgyűjtő útjának emlékei. S itt sorakoznak a hosszú művészpálya relikviái, bemutatók plakátjai, fényképek, díjak, kitün­tetések, babérkoszorúk. A hajdani ebédlőbe lép be elő­ször a látogató. Itt fogadták Ko- dályék is vendégeiket. S itt kezdte rendszerezni Emma asszony, Ko­dály első felesége az életpálya do­kumentumait, újságkivágatait. Emma asszony halála után Kodály • A zeneszerző fonográfjával. • Egy Kodály-kézirat. második felesége, Péczely Sarolta az ő szellemében folytatta a mun­kát. A szalonban két zongora áll korhű környezetben. Az ajtó fölött Beethoven maszkja, a kályha kö­rül Petri Lajosnak több Kodályt ábrázoló szoborportréja. Szinte érintetlen még Kodály dolgozószobája, faragott íróaszta­lával, személyes tárgyaival, levelei­vel, ifjúkori és a második világhá­borúban megsérült csellójával, író­eszközeivel. A falakat könyvek borítják — zenetörténeti, néprajzi, irodalomtörténeti, magvarság- tudományi müvek, és szépiroda­lom magyar, német, francia, angol, olasz, latin és görög nyelven. Egy szobát — amely annak ide­jén a hálószoba volt — időszaki kiállítások számára tartottak fenn. Elsőként a zeneszerző műhelyét elevenítik fel: kották, kéziratok, nyomtatványok, zeneműtervek töltik meg a vitrineket. Ismert és el nem készült müvek jegyzetei, kéz­iratai és nyomtatott példányai. Ezt a kiállítást a szomszédos teremben működő Kodály-archívum anya­gával rendezték be. Az archívum­ban ma is folyik a Kodály-doku- mentumok gyűjtése, feldolgozása, őrzése, Kodály Zoltánná Péczeli Sarolta szellemi irányításával. S ahol még számos kiállítás anya­gát készítik elő. k. m. II LM JEGYZET Tetszik, nem tetszik, megfel­lebbezhetetlen tény: manapság a Rambo típusú filmek szendébb vagy épp véresebb variációi nél­kül már nem is mozi a mozi. Stal­lone és—a most látható produk­ció főszerepében is színre lépő Schwarzenegger izmai, rezzenés­telen tekintete semmi mással nem helyettesithető „alkatrésze” az ügyeletes zsaru- vagy komman­dófilmnek. Ha elismerjük, ha nem, az akciómozi műfajteremtő figurája e két keveset beszélő, an­nál többet ütő sztár. Sajátos, mai mesehősök, akiket különben szo­ros rokoni szálak fűznek a mosta­nában rendszeresen felbukkanó, derűsen együgyű Tarzanhoz. Nincs mit csodálkozni a főhős ilyen rendkívüli változásának mértékén, hisz környezete, körül­ményei is legalább ekkorát vál­toztak. A dzsungel romlatlan harmóniáját ma már nem a rom­latlan természet élőlényei, hanem a legelvetemültebb kommandó­sok: őrült katonák és alattomos partizánok öldöklése, rafinált, profi élethalálharc-mutatványai verik fel. A body-builderként tizenhá­rom világbajnoki címet elnyert egykori Mr. Universe-ről - a többi között a Terminátorbun vagy John Milius Conan-opuszai- ban is megcsillogtatott - képes­ségei alapján sejthető: a dzsungel ellenséges világában is igen kitű­nőek az életben maradási esélyei. A Schwarzenegger megszemélye­sítette Dutch (mint oly sokszor korábban) osztályon felüli kom­mandós, akit — nehézsúlyú tár­saihoz hasonlóan csak osztá­lyon felüli bűnözők érdekelnek. Előzőleg olyan helyeken trénin- geztette csapatát, mint például A Ragadozó Afganisztán. A Ragadozó termé­szetesen nem holmi fikciós doku­mentumprodukció. A sztori job­ban hasonlít más. a XX. század­vég barbarizmussal átszőtt mesé­ire, mint a valóságra. Dutch és társai azzal a feladattal érkeznek a latin-amerikai dzsungelbe, hogy egy lényegesen kisebb kvali­tású kommandós egység fogságá­ból kimentsék egv szövetséges or­szág fontos személyiségeit. Aki már ismer cgy-két dzsungelfilm- leckét, az mindezekből könnyen arra következtethet: nem érheti a hepiendnél meglepetés. Általá­ban jó előre sejthető, mi történik egy efféle vállalkozás során: lát­ványosan kimerült, félmeztelen, tetőtől talpig felfegyverzett mar­káns férfiak lopakodnak a dzsun­gel lián- és párarejtekeiben, hogy időnként egy-egy kiadós cselve­téssel, tűz- vagy ökölpárbajjal üdítsék fel az őserdei egyhangú­ságot. A Ragadozó első felében is ezek az unalomig ismert fordula­tok követik egymást, ám az alko­tók egy idő után meglepetéssel is szolgálnak. Az őserdő váratla­nul — misztikus, szürreális lé­nyeket teremtve — maga válik ellenséggé. Nem csoda, ha ezen a terepen a fizikai harcok triviális világában otthonos férfiak könnyen elveszítik a lábuk alól a talajt . . John McTiernan rendező min­dent elkövet annak érdekében, hogy a különleges bicepszekkel ' rendelkező harcosok sokkterá­piája tökéletes legyen. Nagy se­gítségére van ebben Stan Wins­ton, a világ egyik legkitűnőbb speciál-effektusos szakembere, aki a Nyolcadik utas a halál című filmben végzett munkájáért Os- car-díjat is kapott. A nézők sokkolása általában a szereplők számára sem mindig irigyletcs munka. Schwarzeneg­ger egyik nyilatkozatában el­mondja a felkészítésről, hogy először Los Angelesben hathetes testedző tréningen vett társaival részt, majd Mexikóba utaztak, ahol kora hajnaltól 5-6 órás dzsungelgyakorlatok: fara má­szás. fegyverek kezelése követ­kezett Meg kellett tanulniuk hang nélkül közlekedni és jelek­kel érintkezni egymással az őser­dőben. Ezek után a szálloda kondíciótermében többórás edzésen vettek részt. Immár a magyar nézők is eldönthetik, mekkora eredménnyel jártak e gyakorlatok; Schwarzenegger mindenesetre ijesztő beleéléssel veti magát a mesebeli ragadozó után . .. (Károlyi) AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉT KÖNYVEI: Magvető Kiadó: Körkép 90 (88 Ft) Rivalda88 89(88 Ft) Szép versek 1989 (88 Ft) Médium-Art antológia (150 Ft) Károlyi Amy: Requiem ékökért (60 Ft) — (Az előbbiek a könyvhéten féláron kaphatók) — Cseres Tibor: Őseink kertje, Erdély (130 Ft) — Csíki László: Titkos fegyverek; A céda nyúl (88 Ft) - Esterházy Péter: Hrabal könyve (80 Ft) Hernádi Miklós: Ottó (86 Ft) Kertész Ákos: Katzenjammer (98 Ft) Moldova György: Az utolsó határ (100 Ft) — Szabó Mag­da: A pillanat (92 Ft) Bibólstván: Válogatott tanulmányok IV. (180 Ft)—Gabriel Ga rcia Marquez: Szerelem a kolera ide­jén (120 Ft) — F.urópa Kiadó: Szelényi Iván: Új osztály, állam, politika Spiró György: A Jövevény (250 Ft) — Klebelsberg Kunó: Válogatott írások (150 F t)—A. Szolzsenyicin: Rákosz­tály (130 Ft) — Bohumil Hrabal: Harlekin milliói (75 Ft) — Stephan Heym: Ahasvérus (65 Ft) — Jorge Semprun: Ramon Mercader második halála (120 Ft) — Donald Michael Tho­mas. A.fehér hotel (75 Ft) Holnap Kiadó: Andrassew Iván PáUános:Prolitológia(90Ft)— KisZoltán:Magyarutópia -(8? Ft)- Márton LászlórTpdatalatti megálló (68 Ft)— Mol­nár Miklós: Körutazás Batáviában (98 Ft) — Underlord T.: A tizedik név; Malton Street (65 Ft) — Népszava Kiadó: Gosz- tonvi Péter: Vihar Kelet-Európa felett (240 Ft) — Helikon Könyvkiadó: Hoppál Mihály—Jankovics Marcell Nagy András Szemadám György: Jelképtár. (Curiositas) (290 Ft) Tevan Kiadó: Tatár Sándor: Végtelenül egyszerű lenne min­den (68 Ft) — Kőbányai János: Magyart siratófal (58 Ft) Maecenas Kiadó: Fehér Bálint: Zöld vendéglő (80 Ft) — Vég Gábor: Magyarország királyai és királynői (150 Ft)—Akadé­mia Kiadó: Márai Sándor: Á gyertyák csonkig égnek (190 Ft) — Gondolat Kiadó: Bari Károly: Az erdő anyja (228 Ft) Charles Baudelaire: A mesterséges mennyországok (82 Ft) Sándor Iván: Vízkereszttől Szilveszterig (120 Ft) — Múzsák Kiadó: Eszéki Erzsébet: Kibeszéljük magunkat (120 Ft) —Po- mugáts Béla: Az irodalom köztársasága (160 Ft) — Simon Zoltán: Az irodalom peremvidéke (70 Ft) — Garabonciás Kia­dó: Tóth Gábor Ákos: N yúltrapp (85 Ft) — Dovin Kiadó: Ván­dor Györgyi A rémület éjszakái (98 Ft) —- Officina Nova Kia­dó: Rendületlenül. A hazaszeretet versei, összeáll. Benedek István. (Vászonkötésben 498 Ft, bőrkötésben 1000 Ft)— Be­szélő házak és tájak I—II. köt. (2. kiadás)(780Ft) Orpheusz Kiadó: Határ Győző: A léleknek rengése (120 Ft)—Kelenföld Kiadó: Benedek Marcell: Délsziget, avagy a magyar irodalom története (169 Ft) — [Boncza Berta] Csinszka: Életem könyve (150 Ft) Zrínyi Kiadó: Sarusi Mihály: Hanyattúszás (43 Ft) Takács Tibor: Tatárcsillag (52 Ft)- Göncöl Kiadó: Majté- nyi Zoltán: Menekülés a kolostorba (119 Ft) — Csokonai Kia­dó: Orbán Balázs: Sztambultól Szejkéig (120 Ft) — Magy ar Világ Kiadó: Faludv György: Új versek (120 Ft, a könyvhéten 60 Ft). Ekkor váratlanul Táskás • eltüsszentette magát, utá­na olyan csend lett, hogy a szúnyo­gok zümmögése is hallható volt. A három lány összerezzent, és cso­dálkozva néztek körül. Felálltak a folyó vizében, meztelen testük: akár a márvány, amely csiszolatlan, a nap felé fordulva ékesítette formás, női alakjukat. Mint a pajkos süldő gazellák, igyekeztek a folyó vizéből a partra, felkapva lenge ruhájukat az erdő hamvaszöld pázsitjáról. Pil­lanatok alatt eltűntek szemeink elöl. Még ekkor sem mertünk meg­mozdulni. Táskás hozzám fordulva megkérdezte: Andru, láttad? Való­ban itt voltak, vagy csak képzelőd­tem? Valóban, Táskás, válaszol­tam, nem képzelődtél, valódiak vol­tak itt, a vadonban. Közelebbről megnéztük a helyet, aholfürödtek és onnan egy keskeny csapás vezetett északra, de hogy hová, meddig? — az bizonytalan volt. Táskás azt akarta, hogy men­jünk és'keressük meg őket, nem le­hetitek messze innen. Visszamen­tünk a helyre, ahol a tutaj és a többi holmink volt, kiadtam a parancsot, a puskát a vállról nem szabad leten­ni, egy közülünk mindig a tutajnál marad es őrködik. A nap simán telt el, semmi külö­nös esemény nem történt. Estefelé egy foltos ruhájú férfi jött a tábo­runkba, kezében egy bot, amelyik­nek'végére fehér rongy volt kötve. A férfi olyan ötvenes lehetett, illen­dően köszönt furcsa formájú fejfe­dőjét levéve fejéről, ami arra val­lott, hogy valahonnan a civilizált világból való. Arcvonásai kemé­nyek, komoly magaviseleté, udvari­as megjelenése mindinkább arra vallott, hogy nem idevaló. Köszöné­sét nem értettem, de gondoltam, hogy köszönt. Előbb oroszul üdvö­zöltem, de láttam, hogy nem ért oroszul, mert nem reagált rá. Ango­lul nem tudtam, németül próbálkoz­tam és az sikerült. Egy fatörzsre mutattam, hogy foglaljon helyet. A lányokkal kezdte, hogy azok említették, a két leánygyermeke és a felesége, hogy idegenek vannak a közelben. Elmondta, hogy több mint húsz éve lakik éhben az őser­dőben, a mindenre elszánt kalando­rok kifosztották, semmi nélkül ma­radt, félholtan magára hagyták. Most ötvenéves, felesége 38, és a két gyermekük itt született az őser­dőben, azóta itt élnek. Egy zivataros éjszakán nem bírt aludni és hangokat hallott: mintha segélykiáltások lettek volna. Akkor lett figyelmes egy villám fényénél, hogy a folyón a vihar egy nagyobb bárkát kénye-kedvére ide otja do­bált, mintha abból a bárkából hal­latszott volna a segélykiáltás. Jó úszó ember volt, meg akarta a bár­kát szerezni magának. Nem sike­rült, mert a bárkából ismét felhang zott egy fuldokló, segélykérő hang. Feltörte az ajtaját, és a kabin belse­jében arra a nőre talált, aki most a felesége és vele együtt két közös leánygyermekük van. Ők hárman fürödtek a folyóban, ezért jött el ide, gondolva, talán mi segíthetnénk rajtuk, hogy visszake­rüljenek Amerikába, ahonnan a ka­landvágy hozta ide őket a meggaz­dagodás reményében. Ez a kis történet felejthetetlen részemről, és ezt nem megemlíteni az írásomban vétek lenne, annál is inkább, mivel csak egy a sok közül, akikről senki nem tud, és úgy vesz­tek el az őserdő rengetegében, hogy nem tud róluk semmit. Nekem meg­adatott ennek az egy kis családnak a sorsában osztoznom és segítő ke­zet nyújtani —, hogy aztán hogyan irányították sorsukat tovább, ők jobban el tudnák mesélni. A vadonban is élnek boldog em­berek, még akkor is azok, ha soha nem láttak mást kis családjukon kí­vül. Táskás és én átmentünk az ide­gennel, oda, ahol tanyáztak. Barát­ságos hely volt, és a barlang, amely otthonukul szolgált, elbűvölő:, ott­honuk minden dísze a növényzet volt, de nincs az a kelme amelyik szebbé tudná tenni, mint ezt az ott­hont. Kedves, barátságos, és az em­ber jól érezte magát, ami a legfon­tosabb. Táskás semmit nem értett a be­szélgetésünkből, hol rajtam, hol pe dig az egyik nagylányon volt a te­kintete, de ragyogásából kiérzett a vágy • a magányos hím vágya a nős­tény iránt. A másik leányzó anyja karjába csimpaszkodva érdeklődés­sel hallgatta beszélgetésünket. Na­gyon szép lenne, ha 'minden család itt, nálunk, olyan boldog életet élne, mint ez a kis család a szibériai erdő­ségben. Már nekem sem volt feltűnő a házaspár szellemi képességeinek hi­ánya. Gyermekeik születési évét, hónapját, napját egyáltalán nem tudták, de még megközelítően sem, aminek viszont nem ők az okai. Egy új beszédforma alakult ki a család között, szókincsük kevesebb mint a felére csökkent, ami a társadalmi beilleszkedéshez nagyon kevés len­ne Úgy határoztunk új ismerősünk­kel, hogy összeköltözünk, és együtt folytatjuk az utat. Mindenünket át­vittük a barlangba, közös életet kezdtünk. A másik leányzó is meg­barátkozott Táskás bátyjával és én úgy láttam, azok négyen már meg­találták az utat a boldogság felé, még a pap sem hiányzott nekik. Nemsokára felkészültünk a nagy útra és elindult unk az új élet felé. A folyón tutajunk sebesen, köny- nvedén siklott, a régi, kisebb tutaj az újhoz volt erősítve, vigyázva ar­ra. nehogy egyik a másik útjában legyen, nehogy készletünk tönkre­menjen. Minden gondosan, előre megfontoltan volt elkészítve és nem gondoltunk arra, hogy meglepetés is érhet bennünket. Pedig ért, mégpe­dig olyan, amire gondolni sem mer­tünk. A sebes folyású víz a hátsó tulajt hol jobbra, hol balra sodorta és így veszélyessé vált az utazás. A széles folyó nem volt mély, de hatalmas sziklák emelkedtek ki be­lőle, a partra kijutni nagyon veszé­lyes lett volna. így nem maradt más hátra, mint megszabadulni a kisebb tutajtól, mielőtt még nagyobb baj nem történik. Heten maradtunk egy tutajon és a rajta lévőfelesleges hol­miktól igyekeztünk megválni A mintegy 40 kiló aranyról ameri­kai ismerősünk eddig nem tudott, átadtam felét nekik, ami súlyos volt és gondot okozott. Ha sikerül túl­adni rajta, nagy hasznát vesszük mindannyian. Táskás, amióta saját gazdája lett, megváltozott és másnap azzal állt elő, hogy én csak magam va­gyok és ugyanannyi a részem az aranyból, mint nekik kettőjüknek, holott az kettőjük érdeme, a bátyjáé és az övé. Igazat adtam neki és az összes aranyai átadtam. Nekem egy colt és egy fegyver maradt, körülbe­lül száz tölténnyel és a hozzá való láda. (Folytatása következik) ORVOS ENDRE IGÉIÉT FOlDJE

Next

/
Oldalképek
Tartalom