Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-05 / 130. szám

2 • PETŐFI NÉPF. • 1990. június 5. Felszólalástervezet a kisebbségi jogok érdekében Magyar álláspont a koppenhágai találkozón Magyar részről fel kívánják hívni a figyelmet az emberi jogok megsértésé­nek olyan eseteire, mint a nemzeti ki­sebbségi jogok be nem tartása, az ön­kényes letartóztatások, a kínzások, a szólásszabadság megsértése, a nemzeti, faji vagy vallási alapon való gyűlölet szítása — közölte a Külügyminisztéri­um azzal kapcsolatban, hogy Koppen­hágában kedden kezdődik meg az Eu­rópai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBBÉ) emberi dimenziós konferenciájának második találkozója. A tanácskozáson 33 európai állam, to­vábbá az Egyesült Államok és Kanada kormányainak képviselői vesznek részt; a magyar küldöttséget Jeszensz­ky Géza külügyminiszter vezeti. A koppenhágai találkozón az. emberi jogokkal, az emberek közötti kapcsola­tok építésével és más humanitárius kér­désekkel foglalkoznak majd. Szakér­tők szerint a tanácskozás eredményei hatással lesznek az év végére összehí­vott EBEÉ-csúcstalálkozóra. a helsinki folyamat jövőjére. A magyar küldöttség beszámol majd a tavalyi, párizsi találkozó óta végbe­ment hazai változásokról, különös te­kintettel a választásokra és a jogalko­tásra. Megkülönböztetett figyelmet szentel a szólás-, a gyülekezési-, az egyesülési szabadság, a szabad válasz­tások garanciái összeurópai szintű ki­dolgozásának és kezdeményezően kí­ván fellépni a nemzeti kisebbségi jogok védelmében egy közös európai, jogi térség kialakítását helyezi előtérbe. Szorgalmazza továbbá a helyi ellenőr­zés vagy sürgősségi találkozók összehí­vásának lehetőségét, pontosabban a kapcsolatok ilyen új elemekkel való ki­bővítését. Síkraszáll az emberjogi kér­déseket figyelemmel kísérő, nem kor­mányzati szervezetek működésének könnyítéséért is. A K"ülügyminisztérium tájékoztatá­sa szerint a magyar küldöttség aktívan részt kíván vállalni érdemi záródoku­mentum kidolgozásában. Egyébként Koppenhágában találkozókat, konfe­renciákat szerveznek a következő há­rom héten a nem kormányzati szervek képviselői számára is, s így remélhető, hogy számos magyar szervezet — élve a lehetőséggel — bekapcsolódik e je­lentős esemény munkájába, (MTI) VÉLEMÉNYEK A CSÚCS UTÁN Alkudozások helyett nézetegyeztetések Bonn: „Németország-políiikai hullámvasúi'' ina egy nyugatné­met újságíró a csúcsértekezletnek a német egységgel foglal­kozó, s a derűlátás és a borús szemlélet között ingadozó részéről. A hivatalos Bonn azonban általában eredményes­nek minősítette a Németország-politikai tanácskozást, noha a rádió híradásai lenyesegették az írott nyilatkozatok Iclkcn- dezőnek ható mondatfüzéreit. Kohl kancellár egyértelműen haladást lát a helsinki folyamat, a leszerelés, valamint a kelet —nyugati, főként a gazdasági együttműködés elmélyítése területén, ami pedig döntő a német egység külső vonatkozá­sai szempontjából. Genscher külügyminiszlci olyan nagy sikerről beszélt, amely lényegbe vágóan javította meg a nagyhatalmak viszonyát. Ez kihal mind az európai folya­matra, mind pedig — természetszerűleg a német egység előrevitelére. London: „Ez volt az első csúcstalálkozó, amelyen a szuperhatalmak vezetői inkább kellemesnek, mint zavarba ejtőnek találták, hogy nyíltan hangot adhatnak nézetkülönbségeiknek olyan kérdésekben, mint Németország vagy Litvánia.” (The-Daily Telegraph); „Az eredmények nem elhanyagolhatók, jóllehet, csalódáskeltőek a legutóbbi hat hónap nagy eseményei kel­tette várakozásokhoz képest." (The Independent); „Nem a szerény, vagy éppen csalódáskeltő kereskedelmi és fegyver­zetkorlátozási megállapodásaiért történelmi jelentőségű ez a találkozó, hanem mert a hagyományos szuperhatalmi raké­taalkudozások régi világa kezdte átadni helyét egy újnak. . . Az amerikai és a szovjet vezetők még akkor sem határozhat­ják meg maguk között Németország jövendő helyét Európá­ban, ha ez ügyben Gorbacsov és Bush történetesen közös talajon állna.” (The Guardian) Moszkva: A szovjet tömegtájékoztatás a korábbi gyakorlathoz híven a látogatás alatt nem kommentálta érdemben az eseménye­ket. Érdemi, a megállapodásokat és a csúcstalálkozó egészét kommentáló írásokat várhatóan csak Gorbacsov hazatérése Kommunizmus a polcokon Nincs könnyű helyzetben az orosz háziasszony, aki na­ponta csaknem három órát tölt átlagosan a boltokban sorban állással. A szovjet boltok—amelyek szerény áru- választékukról és grandiózusos méreteikről voltak híre­sek — ma konganak az ürességtől. S hogy ez a vidéki Oroszországban így van, csak hagyján, hisz ott korábban » sem volt — magyar szemmel nézve — semmi. Azonban ma már Moszkva is „vidékiesedik ”, holott a kommunis­ták mindig is kirakatvárosként kezelték afővárost. 45 évvel a világháború után újbóljegyrendszer várható az egész országban, s ezt már nem lehet sem a németekre sem az osztályellenségre ráfogni. Sőt még az amerikai­akra sem, akik évente több millió tonna gabonát adnak el a Szovjetuniónak, hogy életben tartsák szuperhatalmi ellenfelüket (meg persze józan üzleti érdekükből). A kormány a piaci egyensúly — a kereslet! és kínálat? — helyreállítása érdekében emelni kívánja a fogyasztási cikkek árait. Teszi ezt talán azért is, hogy a bűnös mó­don, öncélúan felhalmozó szovjet állampolgárt leszok­tassa a szovjet típusú túlköltekezésről, s a takarékbe té­tekben őrzött sok tucat milliárd rubelt érték leien, Lenint ábrázoló, színes papírrá változtassa át. A piac pedig ha lesz — könyörtelen. A kávé és import cigaretta ára a háromszorosára, az italé a duplájára, a műszaki cikkek szintén a kétszeresére emelkednének. A szárazkolbász is ötször többe kerülne, melynek következtében egy átlag­ember havonta 4! kilogrammot tudna vásárolni, szerény fizetéséből. Feltéve, ha ráakadna ilyen nemes árura. A piac bevezetése, azonban túlságosan is komoly dolog ahhoz, hogy a jelenleg hatalmon lévők nyugodt szívvel vállalják ennek következményeit. Rizskóv miniszterel­nök a bevezetést előbb népszavazásra bízná. Azonban a szegények tízmilliói erősen kétséges, hogy megszavaz­nák a reformokat s önmaguk nyomorba döntését. Ha a közellátás jelentősen tovább romlana, úgy ez a szovjet rezsim történetének ai ötödik éhínségéhez vezet­hetne. Az előzőek során—1921 és 1946 között — milli­ók haltak éhen, a mostani azonban véget vetne e sorozat­nak s a kommunista hét évtizednek is. A sors iróniája, hogy jó három évtizeddel ezelőtt Hruscsov éppen erre az időszakra ígérte a kommuniz­must népének. A jóslat beválni tűnik, persze csak az elosztási viszonyok területén. A terjedő jegyrendszer mindenkinek a minimális szükségleteket biztosítja for­mailag igazságosan. Az üres holtok keserű valósága igen szerény törlesztés a kommunisták részéről. Azok részé­ről, akik évtizedeken át kérték a lakosságot, hogy a jövő érdekében nefalják fel az arany tojást tojó tyúkot. Tyúk ma már nincsen. A jövőképet már a kommunizmusét — eddig még senkinek sem sikerült megsütni vagy meg­főzni. Barta Zsolt után közölnek. Vagyim Perfiljev külügyi szóvivő annyiban összegezte a hivatalos program eredményeit, hogy azok egé­szében igazolták az előzetes várakozásokat, sőt, egyes eleme­iben felül is múlták őket. Az amerikai politikusok mind világosabban fogalmazzák meg, hogy a német kérdésben nem lehet szó engedményről. James Baker külügyminiszter vasárnap az ABC tv-nek kije­lentette: amennyiben (szovjet javaslatra) valóban szerződést kötne majd a NATO és a VSZ, ez nem érintheti a NATO jellegét, s csak azt szolgálná, hogy a szovjet vezetés igazol­hassa a lakosság előtt (jövendő) beleegyezését az egységes Németország NATO-tagságába. Gorbacsov egyébként jelez­te, hogy csökkenni fog a Kubának nyújtott szovjet támoga­tás, tette hozzá az ABC. Bush elnök másik fontos támasza a csúcstalálkozón, Brent Scowcroft nemzetbiztonsági tanácsadó vasárnapi tv-nyilat- kozatában kijelentette: közelebb jutottak a célhoz, hogy maradéktalanul kivonják a szovjet csapatokat Kelet-Euró- pából, beleértve az NDK-t. A The Washington Post értesülései szerint Bush elnök biztosította Gorbacsovot, hogy az egységes Németország, s a többi közép-európai állam haderőit korlátozni fogják. Erre azonban csak a bécsi tárgyalások következő szakaszában kerülhet sor, hogy ne bonyolítsák az első szerződés idei megkötését. Washington annak aláírása után kész meggyor­sítani a tárgyalásokat a harctéri atomfegyverek korlátozásá­ról, s megújítják a kötelezettséget, hogy Németország nem fejleszt ki atom-, vegyi és biológiai fegyvereket. Bush meg­erősítette azt az ígéretet, hogy nem lesznek NATO-csapatok a mai NDK területén, a szovjet csapatok (várhatóan 4-5 évig) ottmaradhatnak, és állomásozásuk, valamint majd a kivonandó csapatok elhelyezésének költségeit Németország fedezi. Washington kész az európai biztonsági konferencia felértékelésére, állandó titkárság felállítására is, miközben növelik a NATO politikai szerepét, az új helyzetnek megfele­lően módosítják hadrendjét, stratégiáját. A Nyugat kész nyilatkozatban garantálni a jelenlegi német határok sérthe­tetlenségét. Megemlékezés a pekingi vérfürdő évfordulóján Vasárnap világszerte számos nagyvárosban voltak tiltakozó megmozdulások az évforduló alkalmából: Londonban mintegy ezer ember gyűlt össze a kínai nagykövetség előtt, az Egyesült Államokban New Yorkban, Atlantában, Chicagóban, Bostonban, Seattle-ben és több kisebb városban voltak tiltakozó nagygyűlések. Brent Scowcroft amerikai nemzetbiztonsági tanács­adó az évforduló kapcsán- adott tévéinterjújában va­sárnap úgy vélekedett, hogy jelenleg, nem időszerű a magas szintű párbeszéd az Egyesült Államok és Kína között. — A tárgyalások nem lehetnek gyümölcsöző­ek mindaddig, amíg Kínában nem történnek további lépések a reformok irányában — mondta. Szerinte Kínában jelenleg hatalmi harc folyik a nyitás és a befelé fordulás hívei között, és nem dőlt még el a Teng Hsziao-ping örökségéért folyó küzdelem sem. Brent Scowcroft a közelmúltban két ízben is felke­reste Kínát, megtörve a magas szintű kapcsolatfelvé­telre vonatkozó tilalmat, amiért heves bírálatok érték az Egyesült Államokban. AZ ORSZÁGOS SAJTÓSZOLGÁLAT KÖZLEMÉNYE A Fidesz deklarációja Éppen egy éve annak, hogy a kínai hatóságok vérbe fojtották az ország fiatalságának békés demonstráció­ját. Az áldozatok, akik az utcákon vagy a vérbírósá­gok ítéletei folytán vesztették életüket, hasonló célo­kért küzdöttek, mint amelyeket mi már elértünk. Felháborít bennünket, hogy a megtorlás a mai na­pig tart. Követeljük, hogy a kínai vezetés engedje szabadon a bebörtönzötteket és hagyja Kínát a sza­badság útjára lépni. A Fidesz kongresszusa * * * (A deklarációt a Fidesz a kínai nagykövetnek is elküldte, de a nagykövetség azt nem vette át.) A parlament elfogadta a kisgazdák javaslatát (Folytatás az 1. oldalról) A plénum 163 egyetértő szavazattal, 118 ellené­ben, 9 tartózkodással elfogadta, így tárgysorozatá­ba felvette az alkotmánymódosítás vitáját. Ezt követően — a kormány kérésére sürgősség­gel — napirendjére tűzte a Varsói Szerződés Politi­kai Tanácskozó Testületébe meghatalmazott kije­löléséről rendelkező országgyűlési határozat mó­dosításáról szóló javaslatot. Majd Szabad György tájékoztatta a plénumot, hogy különböző bíróságok Bogárdi Zoltán (MDF), Prepeliczay István (Független Kisgazda- párt) és Speidl Zoltán (MDF) képviselők mentelmi jogának felfüggesztését kérték az Országgyűléstől, ezeket a kezdeményezéseket a mentelmi és össze­férhetetlenségi bizottság megkapta és javaslatait az Országgyűlés elé terjeszti. A termelőszövetkezetek tulajdonában lévő ter­mőföld tulajdonátruházásának átmeneti tilalmá­ról szóló törvényjavaslat általános és részletes vitá­jában mintegy 20 képviselő kért szót. A kisgazda- párti Zsíros Géza többszörösen módosított alapja­vaslata a hétfői ülésnapon már a gazdasági, illetve az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazság­ügyi bizottság támogatását is élvezte, igaz az utób­bi testület a javaslat több szakaszának sürgősségi tárgyalásával nem értett egyet. A tervezet egyéb­ként az elmúlt ülésszak óta folytatott egyeztetések eredményeként új címet kapott: a földről szóló 1987. évi I. törvény és a termelőszövetkezetekkel foglalkozó 1967. évi III. törvény egyes rendelkezé­seinek módosításáról szóló javaslatként foglalko­zott vele a plénum. Zsíros Géza — indítványa mellett érvelve -— hangoztatta: a volt hatalmi elit a földet próbálja felhasználni leginkább vagyoni hatalmának át­mentésére. Véleménye szerint az Országgyűlés, fel­ismerve e „sötét” törekvéseket, az elmúlt héten példamutató egységben juttatta kifejezésre, hogy gátat kíván vetni az állami tulajdonú földek elher­dálásának; társadalmi ellenőrzés alá vonta az álla­mi földek forgalmát. E védelmet — indítványa szerint — a szövetkezeti földekre is ki kell terjeszte­ni. Amennyiben ugyanis a termőterületek vagyon­mentő ügyletek tárgyává válnak, akkor nemcsak az egykori igazságtalanságok jóvátétele válik egyre nehezebbé, hanem legnagyobb nemzeti értékünk is az „eddigi országrontók” spekulációjának áldoza­ta lesz. A képviselő utalt arra, hogy önálló, átdol- gQzott,,ipditványát,^z MDF és az SZDSZ azon képviselői is támogatják, akik előzőleg annak' mó­dosítását szorgalmazták. A kisgazdapárti indítvány — mint mondta — kitér arra, hogy az általános forgalmi korlátozás mellett a tagok a szövetkezetbe bevitt földjeiket egyéni használatra visszaigényelhessék, felélesztve ezzel tulajdonosi rendelkezési jogukat, amelyet ed­dig a tsz-ek alapszabálya korlátozhatott. A terme­lőszövetkezetekben a vagyonrész és az ingyenes vagyonjegy kiadásának feltételét a törvény eddig csak részben szabályozta. Ezért szükséges előírni, hogy a kiosztásra kerülő vagyonrészt — amelyben nem szerepelhet a termőföld kiadása — a termelő- szövetkezetben ledolgozott évek alapján kell meg­állapítani. Fontos előírás az is, hogy a „pártállam gigantomániája” nyomán létrehozott szövetkeze­tekből a tagság legalább 15 tag kiválásával új szö­vetkezetét alapíthat. A jnódosításnak az ad külö­nös jelentőséget, hogy a kiválás részeként szükség­szerűen bekövetkező vagyonfelosztás nem tartozik a korlátozó rendelkezések körébe. Az ilyen esetek­ben felmerülő vagyoni viták bíróság elé vihetők. A javaslat feletti hosszan tartó, a személyeskedé­seket sem nélkülöző vitában felszólaló kormány- párti és ellenzéki képviselők között egyetértés mu­tatkozott abban, hogy a szövetkezeti törvény mó­dosítása nem old meg minden problémát. Á kér­dést hosszú távon csak a földtörvény rendezheti. Az MDF a vagyon széthordásának, a föld felosz­tásának sürgős megakadályozására helyezte a hangsúlyt, fontosnak tartva, hogy a módosítás nyomán ne álljanak le azok a kedvező folyamatok, melyeknek jelei már érzékelhetők. E megfogalma­zást az SZDSZ üdvözölte, mert ezzel, úgy tűnik, lekerült a napirendről a földforgalom teljes tilal­ma, merev korlátozása, s ez az álláspont a magán- tulajdonon alapuló szabad piacgazdaság megte­remtéséhez közelít, amelyet az SZDSZ szorgal­maz. A Fidesz felszólalója arra figyelmeztetett, hogy a mezőgazdaságban dolgozók az új földtör­vényre várnak, s félő, hogy annak megszületéséig elmaradnak a fontos beruházások. Vargáné Piros Ildikó független képviselő az Agrárszövetség állás­pontját ismertetve rámutatott: az önálló indítvány ütközik a jelenleg hatályos alkotmánnyal. Alapjai­ban sérti a szövetkezeti gazdaságok önállóságát, a versenysemlegességet, korlátozza a vállalkozás jo­gát, s elriasztja a mezőgazdaságba befektetni szán­dékozókat. Balogh Gábor (KDNP) a javaslat tár­sadalombiztosítási összefüggéseiről szólt. Figyel­meztetett: amennyiben a mezőgazdasági szövetke­zeti tag földjét kikéri, tsz-járadékra nem lesz jogo­sult, s ha beviszi vagyonát bármiféle gazdasági társaságba, nem jár neki társadalombiztosítási el­látás. A plénum a kisgazdapárti törvényjavaslatot 247 igen szavazattal 27 ellenében, 38 tartózkodással P •• V, • ......... ,1 -7 •• rif,Á| I ITT ip\m> rn'T'TYÍ«?') foga dta el. Azelfogadott tanácskozási rendnek megfelelően, a parlament ma délelőtt, 10.30 órakor folytatja ülését. Trianon után 70 évvel Tudományos konferencia Magyarországon ma a mértékadó politikai erők, Trianonról szólva igen bölcsen azt mondják: a trianoni hatá­rokat Helsinki szellemében realitásnak tekintjük, függetlenül attól, hogy a bé­keszerződés igazságos vagy igazságta­lan volt — hangsúlyozta Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igaz­gatója hétfőn, a trianoni békeszerződés alírásának 70. évfordulóján, az intézet­ben rendezett tudományos konferencia megnyitásakor. A napi politikai jelen­ségeket távoltartással szemlélő történé­szek — mondotta - azokhoz a politi­kai erőkhöz sorolják magukat, ame­lyek a határok spirituálissá változtatá­sát tartják a politikai megoldásnak. Úgy yélik: amíg ez nem következik be, addig az egymással szomszédos álla­mok vezetői, történészei a 70 éves gya­nakvással figyelik: mit mond a szom­széd ország parlamentje, történésze Trianonról. Talán a legfontosabb a történészek számára: jelenleg társadal­mi konszenzus van az állam vezető tes­tületéi és a lakosság között, elmúlt a belső gyanakvás. A tanácskozáson neves történészek a történeti Magyarország sorsát megpe­csételő szerződés előzményeiről, nem­zetközi hátteréről és következményei­ről tartottak előadást. — Trianon az európai erők és hatalmi viszonyok át­rendeződésének a gyümölcse volt, s így, bár a magyarság a maga kizáróla­gos tragédiájaként élte meg. már kelet­kezésekor sem volt csupán magyar ügy — mondotta előadásában L. Nagy Zsuzsa. Arról beszélt, hogy a Duna- medence újjárendezése ellentmondások közepette ment végbe. Miközben az önrendelkezés jogáról hirdetett elvek lengték át a korszakot Washingtontól Párizson át Moszkváig, és e jogot a népek egész sora kapta meg, a magyar­ság azonban nem hallathatta szavát az őt érintő döntésekben. Miközben az utódállamok a nemzeti-etnikai egysé­gesülés alapján szerveződtek meg, a magyar etnikum, a magyar nemzet tag­jai széttörettek. A határok átléptek az őslakos magyar népesség felett, minden harmadik magyar más állam fennható­sága alá került. A Duna-medencében megkezdődött demokratizálódási folyamatról szólva elmondta: a folyamatót nemcsak a vele összhangban álló, egyenlőségre irányu­ló mozgalmak kísérik, hanem a nacio­nalista indulatok elszabadulása is. Ezek erejét és veszedelmességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy azok a nemzetek, amelyek az egyenjo­gúság és demokrácia jelszavával saját státusuk jobbítására törekednek, ki­sebbségükkel szemben a régi politikát kívánják folytatni. A Duna-medence nemzeti-nemzeti­ségi gondjai változatlanul napirenden vannak, mégis reálisnak tűnik a re­mény arra, hogy e mélypontról elmoz­duljon térségünk — hangsúlyozta az előadó. — Magyarok és más nemzeti­ségűek üldözése és jogkorlátozása má­ra nemzetközi rangú kérdéssé vált. Az etnikai-nemzetiségi jogok megvonása az általános'emberi jogok sérelmének minősül, a kisebbségi politika milyen­sége a demokrácia mércéjévé válik. A sztálini rendszerektől szabaduló Du- na-medencei országok Európa demok­ratikus közösségéhez szeretnének csat­lakozni, az Európa Házba azonban senki sem léphet be úgy, hogy kezében a kisebbségeire lesújtó furkósbot van. De úgy sem, hogy a magyar társada­lom indulatoktól fűtve, a történelem­ben már megbukott érvekkel, módsze­rekkel véli képviselhetőnek a magyar­ság érdekeit. A nemzeti sérelmek és konfliktusok térségünkben nemzeti: alapon, határmódosítással nem oldha­tók meg. A sérelmi politika, a naciona­lista indulatok a kisebbségi magyarok­ra ütnek vissza — mondotta. Ormos Mária előadásában emlékez­tetett arra, hogy a volt magyar államról nemcsak a korábbi nemzetiségi terüle­teket szakították le, de a nagy osztozás- nak áldozatul esett a magyar lakta földterület egyharmada — 41 ezer négyzetkilométer — valamint a ma­gyar etnikum csaknem 30 százaléka mintegy 3 millió ember — is. Iszo­nyatos műtét volt ez, amelynek követ­kezményeit a magyarok a történelem szüntelen viharai közepette máig sem voltak képesek racionálisan feldolgoz­ni magukban. Valószínűleg majd ak­kor tehetik ezt, ha maguk között végre higgadtan megvitathatják, ha testvérei­ket mindenütt és elsősorban Romániá­ban emberi és nemzetiségi szempontból biztonságban tudják, és ha a mindmáig oly kemény határok eszmei jelentősé­gűvé törpülnek hangoztatta. Annak ellenére, hogy Trianon rövid­látó politikáról tanúskodik, igazságta­lan, a revízióra való törekvés irreális hangsúlyozta előadásában Ádám Magda. A realitásokkal számolni kell, aki nem ebben az irányban kíván tevé­kenykedni, katasztrófába sodorhatja az egész térséget. Szükséges, hogy a határok átjárhatóvá váljanak, ha nem is a közeljövőben. Előbb-utóbb majd a határ nélküli Közép-Európához. (MTI) Hazánk vendége a finn miniszterelnök (Folytatás az 1. oldalról) , Harri Hőiken finn miniszterelnök és ven­déglátója, Antall József miniszterelnök hét­főn délután a Parlamentben hitelmegállapo­dást írt alá. Finnország, igen előnyös feltételekkel, 100 millió dolláros hitelt ajánlott fel hazánknak, szerkezetátalakításra. A hitel a finn export támogatását, illetve modellértékű beruházá­sok megvalósítását szolgálja, s elsősorban a magánvállalkozásokat részesíti előnyben. Az erről szóló bankközi megállapodást ez év januárjában írták alá, a két miniszterel­nök ezúttal a hitelnyújtás kormányközi jegy­zőkönyvét látta el kézjegyével. A plenáris tárgyalás végeztével László Ba­lázs kormányszóvivő a sajtó képviselőinek összefoglalta: a megbeszélésen a két minisz­terelnök tájékoztatást adott hazája belső helyzetéről, külkapcsolatairól, külgazdasági törekvéseiről, s szót váltottak néhány idősze­rű nemzetközi kérdésről is. A megbeszélést követően Szabad György az Országgyűlés megbízottelnöke hivatalában fo-' gadta Harri Holkerit. A megbeszélés után a finn miniszterelnök és felesége megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművéta Hősök terén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom